2017-11-15

Ez 21, 13-22

Isten kivont kardja Izráelre támad13Így szólt hozzám az ÚR igéje: 14Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! – így szól az én URam, az ÚR. 19Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a tenyeredet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: halálos sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. 21Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak az éledet fordítják! 22Akkor én is összecsapom a tenyeremet, és lecsillapodik lángoló haragom! Én, az ÚR, megmondtam!

Prédikációk Ez 21 alapján:

Hanganyag: 19368 KB2017.11.16.18:00 - Pétery-Schmidt Zsolt
ISTEN AKARATA MINDENEK FELETT
- Ez 21,23-32

Gal 2, 1-10

Pált az apostolok elismerik Jeruzsálemben1Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. 2Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a népek között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. 3Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, noha ő görög volt, 4a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. 5Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. 6Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak – hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 7Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. 8Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a népek között. ű9És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a népekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről; ez az, amit én igyekeztem is megtenni.

Prédikációk Gal 2 alapján:

Szöveges anyag
Hanganyag: 21006 KB
2006.04.23.18:00 - Varga Róbert
ÉLET KRISZTUSBAN
- Gal 2,20
Szöveges anyag
Hanganyag: 27076 KB
2013.02.03.10:00 - Horváth Géza
VISZONYULÁSOK
- Gal 2,19-20  - Gal 2,14-21
Szöveges anyag
Hanganyag: 24511 KB
2017.04.14.10:00 - Horváth Géza
MEGHALVA KRISZTUSSAL
 Nagypéntek 

- Gal 2,20a  - Róm 6,1-13

RÉ 29 MRÉ 29