PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. december 24.
(vasárnap)

Varga Róbert


JÓZSEF ÁLMA


Alapige:Mt 1,18-24

"Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te vagy ennek a világnak, és nekünk is a reménysége, reménységünk. Köszönjük, Úr Jézus, hogy megszülettél karácsony éjszakáján, eljöttél ebbe a világba, magadra vetted minden szennyét, bűnét, mocskát, hogy megszabadíts, kiválts minket, megválts minket.

Köszönjük, Urunk, hogy olyan világos a Szentírás tanítása, hogy miattunk, értünk és helyettünk tört nagypéntekbe a karácsony. Köszönjük, hogy akik hinni akarnak benned, azok akár ma reggel is megtalálhatnak téged.

Köszönjük, hogy keresel minket ebben a világban, és azt akarod, hogy a te gyermekeid, követőid legyünk. Cselekedd, kérünk, ezen a ma reggeli istentiszteleten, karácsony napján is azt, hogy megértsük, aztán megtegyük, ahogyan azt sokan a Bibliában is, ahogy róluk olvassuk, engedelmesen a te szavadat, a te igédet megértett akaratodat.

Így kérünk, nyiss fület igéd meghallására, és nyisd meg a mi lelkünket, akaratunkat annak cselekvésére.

Ámen.


Igehirdetés

Korunkra különösen jellemző az, hogy a látomások, a vélt vagy valóságos jelek, a megfejtett vagy értelmezhetetlen történések izgatják az emberek, sokszor még a hívő emberek gondolatait és fantáziáját is.

Szerte a világon százezrek élnek abból, hogy azt mondják, hogy ők tudnak álmot fejteni. Ingyen vagy bizonyos összegért az elmondott álmok jelentését megmondják. Álmoskönyveket írtak és írnak az álmok lehetséges jelentéseiről vagy éppen következményéről.

Az 1832-ben meghalt német költő Goethe dédunokája Karl Gustav Jung analitikus pszichológiája az emberi álmokat munkája fő alapjának tekintette. Saját és betegei álmait számon tartotta, naplókban följegyezte, és rendkívül nagy fontosságot tulajdonított annak.

Minden olyan kérdés, amelyről annyit tudhatunk, amennyit arról a Szentírás kijelentett, mindig is izgatta az emberek fantáziáját. A Szentírás ismer egyszerű, fiziológiai álmokat, és ismer olyan álmokat, amelyeken keresztül Isten a maga szabad hatalmánál, akaratánál fogva még akár kijelentést is adhat.

Mózes könyvében, Jeremiásnál vagy éppen Zakariásnál azonban olvashatunk olyanokat, amelyek arról beszélnek, hogy vannak hazug álmok, mert voltak hazug próféták, akik már ott, akkor is azt mondták, hogy azt az álmot vagy látomást Istentől kapták, ez pedig az Isten kijelentése, de hazug próféciát és hazug álmokat mondtak, elemeztek.

Mózes könyvében ugyanúgy, mint máshol, Isten nagyon szigorúan tiltja azt, hogy valaki álomfejtéssel foglalkozzék, mert az mindig a gonoszhoz köti őt. Természetesen a Szentírás ószövetségi, és néhány újszövetségi helyén találunk olyat, hogy Isten álmokon keresztül adott valakinek kijelentést, figyelmeztetést ítéletre vagy éppen biztatásra, vagy valami vezetésére használta az álmot. Így kapott álmot Ábrahám, Jákób, Salamon király vagy éppen Nabukadneccar király, aki pogány uralkodó volt. Álmon keresztül inti meg Isten.

Időnként képesített azonban embereket is arra, hogy álmokat kapva, vagy álmokat magyarázva Isten akaratát közöljék. Ilyen volt József és testvérei történetében, amit olvashatunk, vagy éppen Dániellel kapcsolatban.

Az 5Mózes 18 az a hely, ahol Isten hangsúlyozva tiltja, hogy valaki álomfejtéssel foglalkozzék.

Az Újszövetségben, az itt felolvasott részben Mária jegyese, József kap álomban kijelentést. A napkeleti bölcsekről is azt olvassuk, vagy éppen Pilátus feleségéről, hogy álomban inti őket Isten.

Az álmokon keresztüli vezetés még az Ószövetségben is nagyon kevés helyen fordul elő. Amíg nem volt leírva a teljes Szentírás, ezt a formát csupán addig használja Isten.

A Szentírásban azt olvassuk a Zsoltárok könyvében: "Az én lábaimnak szövétneke a te igéd, és ösvényem világossága." Ha valaki szeretne világosan tájékozódni az élet és a világ dolgaiban, akkor manapság világos mindenki számára, hogy az Isten igéje, ami eligazít.

A Zsidókhoz írt levélben, az 1. fejezetben azt olvassuk: "Miután régen sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben -hangsúlyozta a Biblia - Isten az Ő Fia által szól hozzánk."

Vagy a Máté 17-ben ezt olvassuk: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Ma az egyetlen csatorna, amin keresztül Isten megszólal, a Szentírás olvasása, igehirdetés hallgatása vagy éppen imádság által. De ez mind ugyanaz a mód, ahogyan Isten szól.

A Jeremiás 29-ben azt olvassuk: "Ne hallgassatok az álmodók álmaira, mert hazugságot prófétálnak az én nevemben, nem küldtem őket - így szól az Úr." Amióta tehát teljes, a kijelentés szempontjából teljes Szentírás van a kezünkben, azóta Isten ezeket a régi csatornákat, amelyekről olvasunk, elhagyja. Elsődleges a kijelentés csatornája. Maga a Szentírás.

Aki Isten akaratára kíváncsi, az nyugodtan nyissa ki a Bibliát. Kérdezze, miközben azt olvassa, Istent, és Isten majd kijelentést ad az Ő írott vagy hallgatott igéjén keresztül. Vagy akár a körülményeket alakítja úgy. Isten szabad arra, hogy akármilyen módon közölje velünk az Ő akaratát.

Sokan Istent megkerülve akarnak tehát bizonyos információkhoz jutni. Azt olvassuk azonban, és ezt Jézus mondta, hogy én vagyok a juhok ajtaja. Aki rajtam keresztül megy, az kijár és bejár, és legelőt talál.

Ézsaiás 8-ban így olvassuk: A tanításra és a bizonyságtételre, így is mondhatjuk, hogy az igehirdetésre hallgassatok. Mindenki súlyos helyzetbe kerül lelkileg és pszichésen, aki más, Istentől tiltott úton akár, valamilyen információhoz jutni. Mindig az ördög útja az, amit Isten megkerülésével akarunk magunknak megszerezni.

Így érthetjük meg, ha egyáltalán megérthetjük, Isten titkait, és így érthetjük meg valamennyire azt a történetet is, amit most felolvastam.

Figyeljük meg, hogy ebben a részben is, meg az egész karácsonyi történetben, akármelyik evangélista írja is le azt, a földön, az emberek között valójában minden statikus, áll. A mennyben meg minden mozog. Idelenn sötét van, csend, és bizonyos értelemben nyugalom és mozdulatlanság van, de Jézus születésével kapcsolatban, Jézus születése miatt odafenn, Isten színe előtt minden megmozdul. Néma, mozdulatlan, sötét az éj idelenn. A mennyben döbbenetes az a sürgés-forgás, nyüzsgés. Ott minden dinamikus, nem statikus. Megjelenik egy csillag, egy különleges csillagászati együttállás, feltűnik a jel, és ez az egész éjszaka, karácsony éjszakája más lesz, mint az összes többi addig.

Az égen is megjelöli Isten Jézus születésnapját. Hadd lássa mindenki a jelt. Belenyúl Isten a kozmoszba is. Ott is minden arra mutat, és arra utal, hogy valami rendkívüli történik, és az emberek között alig-alig páran veszik észre mindazt, ami történik.

Aztán felhangzik az angyali dicsőítés a betlehemi éjszakában. Jézus születésének éjszakáján angyali seregek sokasága jelenti ki Isten dicsőségét a nagy mennyei fény mellett. Sehol máshol nem olvassuk azt, hogy angyali seregek sokasága jelent meg, csak Jézus születésével kapcsolatban. Nem akárki született. Az Ige testté lett. Isten Fia eljött a földre. Ez minden tekintetben egészen különleges esemény.

A felolvasott történetben is egy mennyből jött angyal, angelos, küldött jelenti ki Isten akaratát. Ez is rendkívüli. Külön megy Józsefhez, külön megy Máriához. Szól a pásztoroknak, kapnak vezetést mások is. Minden megmozdul annak érdekében, hogy ez a nyomorult, istentelenségében, bűnében forgó világ megértse, hogy valami egészen rendkívüli történik.

Mária és József jegyesek, és Mária még szinte gyermek. Nagyon nehéz úton vezeti őket Isten. Időnként előfordul, hogy az övéit ilyen nehéz, de áldott úton vezeti a mindenható Isten.

József szerette Máriát, és bízott benne. S aztán kiderül, ahogy itt olvastuk, hogy emberileg nézve Mária nem méltó erre a bizalomra. Gyermeket vár, akinek nem József az apja. Jegyesek voltak, de nem éltek együtt úgy, mint manapság sokan, még a templomba járók közül is. Úgy tesznek, mintha házasok lennének, de a házasságot nem lehet eljátszani. Ha valaki házas ember, az azt jelenti, hogy emberek előtt, és jó esetben Isten előtt is házasságot kötöttek. Azt Isten előtti fogadalommal megerősítették, és nem csak úgy együtt élnek. Eljátsszák ezek az emberek azt, ami nincs. A házasság ott kezdődik, hogy valaki emberek és Isten előtt egymásnak kimondja, egyik a másiknak, hogy vállallak egy életen keresztül. Sokan a felelősség alól akarnak kibújni. Nem vállalom, csak mellette élek, vagy vele élek, de nem vállalom őt egészen, lelkileg, testileg, egészségével és betegségével együtt.

Tessék csak belegondolni, ha egy vízvezeték-szerelőnek tűnő és egy villanyszerelőnek tűnő férfi munkálkodna a lakásunkban. Úgy tűnik, mintha ők értenének hozzá. Vagy egy sebésznek tűnő valaki munkálkodna a hasunkban. De nem az, csak úgy tűnik. A házasságot sem lehet eljátszani. Vagy együtt él valaki valakivel. Az nem tűnik úgy, mintha házasság lenne. A házasság az, amit Isten és emberek előtt megkötöttek.

Mária és József nem jegyeseknek látszottak, hanem azok voltak. Mivel nem voltak házasok, ezért nem éltek szexuális életet a házasság előtt. Nem játszották el a házaspárt, mert jegyespár voltak. Még nem keltek egybe. Ezt jelenti ez a szép kifejezés itt. Ők tudták, hogy érdemes várni Isten szavára, Isten igéjére, Isten indítására. Érdemes megvárni azt, amíg Isten adja őket testileg is egymásnak. József tudott várni, és Mária akart várni Isten akarata szerint. Ezért lehetett olyan nehéz az Józsefnek, amikor kiderült, hogy ő vár, és akkor Mária nem várt? Ő pedig áldott állapotban van, gyermeket vár, de nem Józseftől?

Ez azért is volt József számára tragikus, mert volt egy bizonyos egy év, amíg mindenképpen várni kellett. Ez az akkori kor szokása és törvényei szerint volt így. A jegyesség egy éve, ami megelőzött minden házasságkötést, hiszen sokszor kicsiny gyermekkorukban jegyezték el a gyerekeket egymásnak a családok. Szerették egymást, s aztán letelik majdnem a várakozás éve, és történik az, amiről beszéltem.

Józsefről azt olvassuk, hogy igaz ember volt. Ez azt jelenti, hogy megtartotta, amennyire lehetséges volt, Isten törtvényét. Tartotta magát Isten igéjéhez, amit ismert abból. Igaz ember volt. Így élt. Így nagyon nehéz helyzetbe került lelkileg, amikor kiderült Mária állapota. Vége mindennek. Visszaélt valaki azzal, akit nagyon szeretett, azzal a bizalommal, amit ő belé vetett.

Sokszor mi is átélhetünk hasonló helyzetet, ha nem is hasonló kérdésben, amikor valakit nagyon szeretünk, amikor valakiben bízunk. Bizonyos értelemben építjük az életünket a másikra, és ez természetes dolog például egy házasságon belül, néha még egy barátságon belül is. A legfőbb alap minden hívő embernek Isten, de nyilván vannak emberek, akikre kell hogy tudjunk számítani, s akikben bízhatunk is. Végül csalódást okoztak. Véget ért az, amihez annyira ragaszkodott valaki. Egy barátság, egy igazi, tiszta barátság, mert van ilyen is még ebben az elfajult világban. Vagy valakinek a házastársa élt vissza a bizalmával.

Azt olvassuk itt, hogy József magában így gondolkodott. Először gondolkodik saját magában. Férfi módra gondolkodik, noha szereti Máriát, de mégis úgy van vele, hogy szeretem én annyira ezt a lányt, hogy nehogy baja legyen, vagy szégyen érje. Titokban elbocsátom. József magára maradt a bánatával, szégyenével, szörnyű, megalázó helyzetével. Bocsánat, hogy ezt mondom: ma már mi ezt nem is igen tudjuk felfogni, hogy ott, akkor mit jelentett ez, hogy várt a menyasszonyára, aztán kiderül, hogy valaki mástól gyermeket vár. József akkor nem tudta még az igazságot. Ez abban a korban, és azokban a körökben szörnyű botránkozást jelentett. Manapság már legyintenek az emberek. Hát, igen. Nem lehet tudni, hogy ki a gyermek apja. Ott, akkor féltek az emberek véleményétől, és kiderül mindaz, ami történt.

József itt a maga esze, indulata, erkölcsi tartása és akarata szerint dönti el a kérdést belül a szívében, mert minden kérdés ott dől el nálunk is. Magában gondolkodik, Isten nélkül így. El kell küldeni Máriát. Titokban, hogy senki ne szégyenítse meg a lányt, és hogy Józsefet se érje szégyen. Mindennek titokban kell történnie. Csak van valaki, aki minden titkot ismer, aki mindent lát.

Ez az igerész is olyan világosan mutatja, hogy Isten belelát József szívébe, és belelát a mienkbe is. Semmi nem történhet titokban, amit Isten ne tudna, és ne ismerne.

József igaz ember volt, ezért nem a bosszún gondolkodott, hanem azon, hogy hogyan segítsen ebben a lehetetlen helyzetben Márián, és ha lehet, saját magán is, ha lehet botrány nélkül megoldani ezt a látszólag megoldhatatlan kérdést, helyzetet.

Amikor mi saját magunkra maradunk a gondolatainkkal, akkor jó döntést hozni soha nem tudunk. Amikor magunkban gondolkodunk egy-egy nehézség mellett, hogy most ezt így és így fogom megoldani, és nem kérdezzük Istent, akkor jó döntést hozni nem lehetséges.

József, Isten nélkül, magában döntötte el, hogy mit tegyen. Milyen jó, hogy Isten másképpen gondolta. Isten beleszól József és Mária életébe, és mivel József igaz, hívő ember volt, ezért ez volt a legfontosabb a számára, hogy mi az Isten akarata. Mindig jellemző az, ami most következik, egy hívő ember gondolkodására és cselekedeteire. És ez még nehezebb volt.

Megismeri József Isten akaratát, s azt megtenni az még nehezebb volt, mint felfedezni azt, és elfogadni azt, ami Máriával történt. Időnként nem könnyű engedni azt, hogy Isten beleszóljon a gondolkodásunkba, a terveinkbe, vagy éppen meghatározza a jövőnket.

József nyugovóra tér. Nem lehetett könnyű az az éjszaka, amikor lefeküdt aludni. Tudja már, hogy mi történt Máriával, s nem tudja, hogy mi lesz ennek az egésznek a megoldása. Leszáll az éjszaka, ismerjük a naptárt. Ezen a tájékon vannak a leghosszabb éjszakák és a legrövidebb nappalok. Éjszaka, József álmában, megjelenik neki Isten angyala. Nem tudjuk pontosan, hogy hogyan. Nem érdemes találgatni. Amennyit leír a Szentírás, annyit tudhatunk erről. József mélyen alszik, Isten pedig elküldi az Ő küldöttjét Józsefhez. Ez az üzenet: "Ne félj magadhoz venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van."

Amikor Máriával kapcsolatban olvassuk ugyanezt, s Mária hallja az üzenetet, hogy gyermek fogan majd a méhében, akkor Mária annyit mond, hogy hogyan lehetséges ez, hiszen szűz vagyok, férfit még nem ismerek? Ezt sem érdemes találgatni, de azt azért tudni kell, hogy mi történt itt. Ez a szép régi kifejezés, ami itt szerepel, azt az akkori emberek sosem használták a nemi aktus kifejezésére.

Itt az történik, hogy beárnyékozza Máriát a Szentlélek, hogy hallja Isten szavát, és Isten az Ő igéje által beleteremti Jézust Mária méhébe. Teremtés történik. Megfogan az ige magva Mária méhében, és így szüli majd meg Jézust.

József is megérti Isten üzenetét az angyali közvetítőn keresztül, és még nehezebb döntést kell hoznia. Nem lehet, el kell küldenie Máriát. Nem ez a feladat, hanem azt mondja az angyalon keresztül Isten, hogy ne félj József magadhoz venni Máriát. Talán könnyebb lett volna csendben elbocsátani, visszaküldeni a szüleihez. De az üzenet az: Nevelje föl azt a gyermeket, aki majd megszületik.

József tehát vállalja Isten akaratát, és úgy tesz, ahogy azt Isten mondja. Sőt, azt olvassuk: ahogy felébredt és felkelt, azonnal, gondolkodás nélkül engedelmeskedett Isten szavának. Nincs ellenszegülés, és nincsen vitatkozás. Engedelmesség - ezt olvassuk. Ez jellemző Józsefre, és ez jellemző Máriára is. Nincs vita, nincs ellenkezés.

Mit mond Isten? Tedd meg ezt József. Mivel József igaz, hívő ember volt, gondolkodás nélkül megteszi, amit Isten üzeneteként megértett. Nem lehetett könnyű Józsefnek mindaz, amit látott, ami történt, és az sem, hogy többé nem ő az első Mária életében. Van valami fontosabb. Az, amit az Isten mondott, és az, akit az Isten adott.

Aki eszköz akar lenni Isten kezében, ez csak úgy lehetséges annak az embernek, aki erre rászánja magát, hogy a feltétlen engedelmességre készen áll úgy, ahogyan József. De legalább ő adhatott volna nevet az újszülöttnek, ha már fölvállalja, elvállalja, befogadja, és még ez sem. Azt mondja az angyal, hogy nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét.

Jézus neve azt jelenti, hogy szabadítás, Szabadító. Vagyis az, akire olyan régóta várnak, az jelenik meg. Azt adja Isten. Azt adja oda nekik Isten. Vagyis Jézus születésével új időszámítás kezdődik.

A földön minden csendes, nyugodt és sötét, a mennyben minden dinamikus. Megmozdul a mennyei világ a kijelentés miatt, a történések miatt. Amikor Jézus megszületik - figyeljük csak meg -, minden mozgásba jön, mozgásba lendül. A pásztorok, a bölcsek a jászolhoz mennek. Heródes keresi az újszülöttet. Mária és József igent mond Isten akaratára. Minden megváltozik, minden mozgásba lendül.

Isten az Ő igéje által így tud minket is megmozdítani, mozgásba lendíteni, kibillenteni, újra szolgálatba, szolgálatába állítani, ahogyan tette ezt Józseffel, Máriával és a többiekkel.

Hogyan viszonyulunk mi Isten szavához? Gondolkodunk azon, mint József, bár ugyan magában, de aztán mégis engedelmesen. Nem baj az, ha mi végiggondoljuk, amit megértettünk, csak a vége legyen engedelmesség annak, amit az Isten mondott, akart. Áll az életünk, vagy megmozdul Isten szavára, és a statikusból dinamikus életté teheti azt a mindenható Isten? Készek vagyunk-e engedni az Ő szavának, ahogy engedett, pontosan engedelmesen József, és engedelmeskedett Mária is, a pásztorok és a bölcsek is? És az óta már sok millió ember, aki átéli, átélte itt már, hogy Jézus a szabadítás. Azok élete így változik meg. Az álló, semmittevő, hitetlen életből Jézust befogadva dinamikus, Isten erejétől duzzadó életté válhat bárkinek az élete.

Istennél van a szabadítás. A nyomorult pénzügyi helyzetünkből, a szerelmi kérdésekben, egy tönkre ment házasságban, a gyereknevelés nagyon nehéz és súlyos kérdésében. Mit mond itt Isten? Azt mondja, hogy azért nevezd Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét, Izráelt bűneiből. Azért jött el az Isten Fia erre a földre. Azért született meg, és erre emlékezünk ezen a mai estén, hogy megszabadítson minket is a mi bűneinkből, az istentelenség bűnéből, és mindabból, ami ebből következik, a bűnökből. Isten nagy kegyelme az, hogy Jézus, a Szabadító eljött, hogy megszületett, és aztán meghalt értünk.

Egyedül Isten tudja, hogy kit milyen bűn terhel, de van szabadítás, mert van Szabadító. Ha valaki hisz Jézusban, arra nézve igaz az, amit itt hallunk, olvastunk. Immánuel, velünk az Isten. Veled is? Veled is? Velünk az Isten. Ez csak arra igaz, annak az életére nézve, aki hisz Jézus Krisztusban. Az átéli azt a csodát, hogy Isten velem van. Ha Isten velünk van, akkor kicsoda lehet ellenünk? Így kapott József erőt az engedelmességre, mert vele volt az Isten, mert ő is Istennel volt. Ő Isten oldalán állt, és Istennek engedelmeskedett újra és újra. Így kapott még több szeretetet Mária iránt. Még egyszer mondom, nem volt ezt könnyű fölvállalni, de József engedelmesen vállalja. Valójában vállalta Isten akaratát. Nagyon szerette Istent, s átélte, hogy még több szeretetet kapott Mária iránt is. Még akkor is, ha nem volt könnyű engedelmeskedni. De ha Isten velünk, Immánuel, akkor ki lehet ellenünk? Ha velünk az Isten, akkor az egész mai esténk más lesz. Akkor igazán szent lesz, Isten számára elkülönített. Az egész életünk igazabb, szentebb és Istennek odaszenteltebb lesz. Mert a Szabadító megszabadíthat bűneinktől, mindattól, amitől magunktól nem tudunk szabadulni, s annyira megkeserít, hogy még mindig, újra, megint beleesem ugyanabba. Isten megbocsát Jézusért, megtisztít és megszabadít.

Jézus azért hagyta ott a menny dicsőségét, és született a földre karácsony éjszakáján, és azért halt meg a golgotai kereszten, hogy ezt a szabadítást elvégezze. Azért lett mássá József és Mária karácsonya, mert elfogadták és befogadták Jézus Krisztust.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk a te igédet, amely most is felemel, megtisztít, megtart. Köszönjük, hogy nekünk nem az álmok magyarázatával és értelmével kell foglalkoznunk, hanem kezünkben lehet a Szentírás, a te igéd. Hallhatjuk, Urunk a rólad szóló bizonyságtételt, s megtarthatod a mi életünket a te szavad által.

Köszönjük, hogy időnként megkönyörülsz rajtunk, s adsz nekünk kijelentést, vezetés és bátorítást, biztatást.

Így kérünk, hadd legyen ez az este, ez a mai nap valóban szent. De nemcsak ez a mai nap, hanem egész életünk számodra elkülönített. Hadd legyen az a tied. Hadd legyen engedelmes, tiszta, bűnöktől szabad élet.

Köszönjük, hogy Jézus érdeméért, kereszthaláláért lehetséges ez a karácsonyi csoda.

Ámen.