A TÖKÉLETES MEGOLDÁS

Alapige: Róm 5,7-11

"Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában."

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, szeretnénk azért könyörögni egy szívvel, egy lélekkel, hogy azt a felfoghatatlan tragédiát, ami történt nagypénteken, engedd kicsit jobban átélnünk, megértenünk. Jól tudod Istenünk, hogy mennyire érzéketlenné lett a szívünk. Naponta hallunk sok mindent, ami terhel min-ket, és ezért megpróbáljuk magunkba zárni az érzéseinket, és sokszor így olvassuk, hallgatjuk Jézus szenvedésének a történetét is.

Kérünk, Urunk, hogy most mégis szólíts meg bennünket! Add nekünk azt, amire a leginkább szükségünk van.

Hadd hozzuk most eléd mindazt a sok nyomorúságot, ami terhel belül, amit talán senki nem gondolna, de te jól tudod. Kérünk, hogy Krisztus váltsága, az Ő halála, és feltámadása hadd ne legyen hiábavaló a mi életünk tekintetében sem.

Kérünk, ajándékozz meg minket azokkal az ajándékokkal, amiket nekünk mostanra is készítettél.

Istenünk, szükségünk van rád. Cselekedd meg azt a csodát, hogy halljuk a te szavadat, és találkozzunk veled! Jézusért kérünk.

Ámen.

Igehirdetés

Ha egy rövid mondatban össze kellene foglalni, hogy mi történt nagypénteken - nyilván sokféleképpen meg lehetne tenni, de ez így is hangozhatna egészen egyszerűen, profánul -: A tökéletes megoldás. Az Isten által elkészített szabadítás végére pont került. Amiről azt hitte, aki látta Jézus keresztre feszítését, és előtte a szenvedését, hogy valami hihetetlen tragédia, ami Isten erőtlenségét vagy Jézus hamis próféta voltát igazolhatná, az Isten akarata, tervének része volt. Amit Ő már az előtt elgondolt, hogy erről hírt adhattak volna a próféták több száz évvel Jézus születése előtt. Amit Isten már akkor eltervezett, amikor ezt a világot megteremtette, és tudta, hogy az ember lázadni fog ellene.

Három szempont szerint tekintsünk ma Jézus szenvedésére és halálára. Az első szempont, hogy hogyan végezte, teljesítette be Jézus mindazt, amit Isten rámért, hogy megmentsen bennünket.

A következő szempont, hogy ez az akkori, illetve a mai ember számára hogyan válhatott bármilyen módon is életformáló tapasztalattá. Mert az első gondolat magában csak teoretikus, elméleti igazság, ami lehet, hogy igaz, de nem építő.

A harmadik szempont pedig az, hogy az ige alapján Jézus Krisztus halálának és mindannak, ami a kereszten történt, mi a következménye. Ha ezt valaki megtapasztalja, mi következik ebből a számára, s a számunkra.

Hogyan szerezte hát Jézus a váltságot? Egy valami egészen nyilvánvaló az előbb hallott igeversekből, és aki egy kicsit elgondolkodott már a Szentírás által elénk adott nagyon szűkszavú beszámolón, maga is talán érezte, hogy Jézus hihetetlen árat fizetett azért, hogy végig engedelmes legyen az Atyához, megszabadítson bennünket. A váltság nem automatizmus volt. Jézus kereszthalála nem csupán hitigazságot testesített meg, hanem hihetetlen, véres, szenvedésekkel teljes, Isten iránti alázatból és irántunk, emberek iránti szeretetből fakadó cselekedet volt.

A kereszt mára már magasztos szimbólummá vált. Akkor a legnagyobb kínoknak a jelképe volt. Amikor elhangzott, hogy valakit keresztre feszítenek - biztos vagyok benne, hogy sokaknak összerándult a gyomra még a gondolatra is. Mert sokszor egyáltalán a halál közelsége rémíti az embert. Nem tudunk vele mit kezdeni. De mellesleg ez az akkori legkínosabb halálnem is volt.

Az ember nagyon találékony a szörnyűségek kiagyalása tekintetében. A kereszt, e szörnyű találékonyság egyik csúcsát jelentette az akkori társadalomban.

Amikor tehát Krisztus keresztjéről, és az Ő szenvedéséről beszélünk, akkor tulajdonképpen arról szólunk, amit az ige nagyon világosan elmond több helyen, hogy neki semmilyen ár nem volt túl drága azért, hogy minket ne hagyjon abban a nyomorult állapotban, amiben el kellene pusztulnunk Isten nélkül.

Ez az Ő kínszenvedésének az egyik, a fizikai része, amit átélt, hiszen a Szentírás világosan tanítja, hogy Jézus valóságos ember is volt. Isten Fiaként emberi formában istenségének a lehetőségeit, tudatosan félre téve szenvedte és küzdötte végig mindazt, ami rá várt nagycsütörtökön és -pénteken. Szenvedésének volt egy másik része is, amibe talán még ritkáb-ban gondolunk bele. Amit az előbb énekeltünk, hogy Ő nemcsak az emberi kínokat élte meg, vitte a keresztfára, de ami még sokkalta szörnyűbb ennél, a mi bűneinket vette magára.

Én először akkor döbbentem meg ezen, amikor belegondoltam, hogy néha a saját életem nyomorúságaival is nehezen tudok megküzdeni. Időnként kísért, hogy ez most már túl sok, túl nehéz, megoldhatatlan. Ő nem egy embernek a nyomorúságait vette magára. Nemcsak azt mondta, hogy kedves Tamás, én átveszek tőled mindent, hogy ne roppanj össze. Ez is óriási dolog lett volna. Elképzelhetetlen. Csak egy bűntelen ember tehetett volna ilyet. De Ő mindannyiunk nyomorúságát, Isten iránti lázadását, és annak következményeit magára vállalta, akik itt ülünk, akik léteztek és létezni fognak a világ története során. Egy személyben odaállt Isten elé, és azt mondta: engem büntess meg, mennyei Atyám!

Az igazi tragédia tehát ott csúcsosodik ki, amikor Jézus azt mondja: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Amikor Isten elfordul Jézustól, aki - az Írás szerint - megdöbbentő módon bűnné lett értünk, azonosult a bűneinkkel. Ő, aki gyűlölte a bűnt. Olyan jó lenne, ha egy picit megpróbálnánk ebbe belegondolni. Amit tettem az elmúlt napokban, hetekben, az nem csupán valaminek az elrontása volt. Nem csupán valamilyen malőr, hanem ezért valaki szenvedett, hogy ennek ne legyen Isten előtt majd következménye a számomra. Egyéb következményei azért lesznek természetesen.

Tehát Krisztus szenvedésének ez a másik hihetetlen része, hogy magára vállalta a mi bűneinket, és ezzel is küzd itt a kereszten.

Jézus Krisztus szenvedése minden valószínűség szerint sokkal komolyabb és küzdelmesebb volt, mint ahogy mi elképzeljük. Nem arról van szó, hogy hogyan lehet ezt magunk elé idézni - hiszen nyilvánvalóan mindenki másképpen éli meg az emlékezést. Jó lenne, ha megértenénk, hogy nagyobb árat nem lehetett fizetni, mint amit Isten fizetett Jézus Krisztusban értünk.

Az méri meg igazán valakinek a szeretetét vagy elszántságát, hogy meny-nyit képes időben, energiában, akár anyagiakban áldozni a másikért. Fáradt vagyok. A másik segítséget kér. Ha szeretem, akkor túllépek a fáradtságomon. Sok a dolgom, szüksége van valakinek rám, félreteszem hát a legfontosabb dolgaimat is, ha éppen úgy látom, ezzel segíthetek, és a másikra figyelek. Ezt nyilván nem tudom minden helyzetben, mindenkivel szemben megtenni. A különösen fontosra szánok időt, energiát, pénzt és minden egyebet.

Isten valóban mindent odaadott értünk. Ez nem csupán zengzetes szó vagy fogalom, így van. Ennél többet nem lehetett volna adnia. Az Írás szerint Krisztus által minden a miénk. Aki Krisztust megtapasztalja az életében, akinek Krisztus váltsága válik az élete alapjává, az Istentől minden egyebet is megkap, amire csak szüksége van. De Ő az alap.

Hogyan lehet ez valósággá? Ott álltak sokan a kereszt körül, és gúnyolván Jézust, azt mondták: "Ha Isten fia vagy, akkor szállj le a keresztről." Nem ismeretlen ez a gondolkodás. Ma is sokan flegmán, cinikusan, sőt poénosan beszélnek az Úr haláláról és feltámadásáról. Nekik nem más ez, mint egy gyerekmese, ami végül ártalmatlan, de azért mégis elbutítja a népet.

Lehet így is tekinteni az Úr halálára. Nyilvánvaló, aki így közelít hozzá, az, amíg ezen nem változtat, nem fog találkozni a feltámadt Krisztussal, ez egyértelmű.

Azonban döbbenetes az Írás tanúságtétele a Lukács evangéliumában, amit az előbb hallottunk. Ott áll a százados, aki a kivégzőosztag vezetője. Látta mindazt, ami történt, egészen onnan, ahogy Jézus Pilátus udvarába került, megkorbácsolták, Pilátus kikérdezte. Hallotta, ahogyan imádkozott az Őt keresztre szögező katonákért, és az Őt keresztre juttató vezetőkért. Valami megváltozik ebben az emberben. Mert akit keresztre szögeznek, és életének legnagyobb kínjait éli át, nem szokott azokért könyörögni, akik a rettenetet ráhozták és előidézték. Ezt senki, akit eddig ismert, nem tette, egyedül Jézus.

Ha egy tányér levest viszünk, és megbotlunk vele, nyilvánvalóan leves fog kilöttyenni a tányérból. Ha ugyanabban az edényben víz van, akkor víz fog belőle kifolyni. Ha az autónak a tömítése vagy a forrasztása nem jó, a tankja kicsit ereszt valahol, akkor benzin szivárog belőle. Mindenből az jön elő, amivel telve van az az adott test.

Jézusból az ellenségeiért való őszinte imádság jött fel. Itt a kereszten tette egészen nyilvánvalóvá, megkérdőjelezhetetlenné, hogy igaz volt mindaz, amit Ő előre megmondott. Szeretlek benneteket. Az Isten országának az eljövetelét szeretném nyilvánvalóvá tenni a számotokra. Az Isten szeretete nagyobb, mint ahogy elképzelhetnénk: a János 3, 16-ban így foglalja össze az ige, hogy "Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta ..." Jézus nem törvényeket jött el hirdetni, hanem Isten szeretetének az életet formáló üzenetét továbbadni nekünk.

Ez az ember (a római százados) akkor bizonyosodott meg arról, hogy Jézus valóban Isten Fia, amikor mindezt a saját szemével látta. Más hallani Jézusról, és más találkozni vele. Más elméletekről vitatkozni, és más egy személy hatása alá kerülni. Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról ma sem lehet másképpen meggyőződni, mint hogyha valaki találkozik a Megváltóval. Ha valaki maga veszi a fáradtságot, a bátorságot, és megpróbálja: vajon ez a számomra elképzelhetetlen módon tényleg ma is lehetséges?

Arra nézve, hogy ez a mai ember életében hogyan válhat egészen személyes tapasztalattá, nincs recept. Egy valami azonban egészen biztos: aki Jézust látni akarja, annak Jézus megmutatja magát. Aki Jézus kereszthalálát szeretné alázatosan megérteni - nem mint analitikus -, kivesézve, elemezve Isten dolgait, mert ahhoz mi kevesek vagyunk, hanem, hogy ez mit is jelent az én számomra, annak Isten feltárja a titkot.

Nagypéntek, amekkora tragédia, ugyanakkora vagy még nagyobb csoda is. Isten terve mindig célhoz ér. Így van ez a világ dolgainak tekintetében, és így van ez a mi életünkben is.

Amikor tehát együtt emlékezünk Jézus Krisztus szenvedésére, akkor biztat bennünket arra az ige, hogy könyörögjünk a szívünk mélyén Istenhez, hogy: Istenem, ha még így igazán nem találkoztam Jézussal, engedd, hogy találkozzam vele! Ha pedig már találkoztunk egymással, akkor Uram, engedd, hogy ennek erejét, csodálatos voltát még inkább megtapasztaljam!

Arról szeretnék befejezésképpen beszélni, hogy mit is jelenthet ez egy mai hívő keresztyén, vagy egyáltalán a modern ember számára, hogy Krisztus meghalt értünk?

Pál a Rómabeliekhez írt levélben mondja: még egy igazért, vagy mond-hatnánk így is, hogy egy barátért, egy erre érdemes emberért is nagyon nehezen elképzelhető, hogy valaki az életét adná, de előfordulhat. De az ellenségéért? De valakiért, aki teljesen méltatlan rá? Aki a világ szemében egy roncs? Ilyenért biztosan nem. Az áll az igében, hogy az Úr Jézus már akkor az Ő szeretetéről biztosított, és biztosít bennünket, amikor mi még az Ő ellenségei voltunk. Mit jelent ez?

Sokszor hangzik el a válasz így: én nem voltam ott, amikor keresztre feszítették, nem én ítéltettem el. Nekem kérem semmi közöm nincs hozzá! Valóban? Isten törvénye egyértelmű: Aki ellene lázad, annak meg kell halnia. Ez tehát azt jelenti, hogy mindannyian eredendően halálra ítélt állapotban éljük az életünket. Attól függetlenül, hogy mások jó vagy kevésbé jó embernek tartanak bennünket. És Isten ezt nem bírta és bírja elviselni anélkül, hogy valamit ne tenne. Ezért küldte el Jézust.

Amikor tehát valaki azt mondja, hogy nekem semmi közöm hozzá, ez lefordítva annyit jelent, hogy én nem akarom, hogy bármi közöm is legyen Jézushoz. Mert én kellőképpen erkölcsös, igaz, jó vagyok, és ha ezt Isten nem ismeri el, az az Ő baja. Én vagyok a mérce.

Az ilyen eszmefuttatás addig elmegy, amíg ezen a földön vagyunk. Isten az ilyet is megszólítja időnként, de amikor majd egyszer az Ő színe elé kell állnunk, akkor már a földi életében így gondolkodónak nem lesz mentsége, de akkor már nem lehet változtatni az előbbieken.

Van közünk Krisztus halálához. Ezért abszolút téves gondolat volt évszázadokon keresztül, hogy a zsidó nép vezetői vagy a rómaiak voltak, akik keresztre feszítették Őt. Csak a zsidó nép vezetőiért vagy a rómaiakért halt meg Jézus? Nem miértünk, mindannyiunkért, nyomorultakért, akik elvesznénk nélküle? Ha az előbbieket ismételjük - és ezt most az emberiség szintjén értem -, akkor alapvetően nem értjük Krisztus kereszthalálának a lényegét.

Ő már akkor meghalt értünk, amikor mi még az ellenségei voltunk. Ez annyit jelent, hogy az Isten szeretete nagyobb, mint a mi bűneink. Lehet, úgy ül itt ma valaki, hogy azt gondolja: igen, lehet, hogy Isten sokszor sokakat hív, de én túl vagyok már ezen a lehetőségen. Én egészen biztosan túl bűnös, nyomorult, érzéketlen, akármilyen vagyok. Az Isten szeretete éppen arról szól, hogy a kifejezés, hogy túl ilyen vagy túl olyan, értelmetlen. A mindent nem lehet felülmúlni. Hogyha Isten mindent odaadott értünk, ez azt jelenti, hogy annál többet már nem lehet adni. Vagyis, hogyha Istennel nincsen kapcsolatom, vagy a kapcsolatom nem működik, ez nem Istenen múlik, hanem rajtam. Aminek van egy jó oldala meg egy rossz oldala. Jó az, hogy Isten kész arra, hogy akár most ezt a kapcsolatot Krisztusért, helyreállítsa, és megtisztítson engem. Viszont a felelősség az enyém.

Isten elkészítette már erre a földi életre is mindazt, amire szükségem van. Elkészített egy feladatot, amit rám bíz. Elkészítette az ehhez szükséges erőt és áldást. Legfőképpen elkészítette a bűnbocsánatot. És elkészítette az örök életet vele, már itt a földön, és majd odafenn nála. Ez Isten része. Erre került pont nagypénteken.

Az én részem pedig az, hogy élek-e ezzel az abszolút méltatlanul nekem adott ajándékkal és lehetőséggel? Élek-e most először, vagy élek-e újra?

Nagypénteken Isten az Ő erejével és csodálatos isteni hatalmával döntött úgy, hogy kegyelmét mindannyiunk számára elérhetővé és átélhetővé teszi, hiszen ellenségekből Isten gyermekeivé lehetünk, ahogy a János evangéliuma is beszél erről. Vagyis, akik pedig befogadták Jézust, azoknak Isten hatalmat adott arra, hogy az Ő gyermekeivé legyenek.

A kereszt tragédiája ezért történt. Értünk történt. Az életünk mindenféle nyomorúságára, megkötözöttségére és bűnére Jézus az egyetlen és tökéletes megoldás. Bárhol másutt kutatunk szabadulás után, kudarcot fogunk vallani előbb vagy később. Ne keressünk másutt! Keressük Őt, és engedjük, hogy Isten oldja meg mindazt, ami a számunkra megoldhatatlan.

Imádkozzunk!

Istenünk, megrendítő az a szeretet, ami még a mi nyomorult tagadásunkat, önzésünket, mindenféle kívánságunkat is felülmúlja. Elképzelhetetlen számunkra, emberek számára, hogy létezik ilyen, és mégis azt látjuk, hogy ott a kereszten Te ezt tetted megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvalóvá.

Urunk, megvalljuk, hogy nagyon nagy szükségünk van arra a békességre, tisztaságra, tőled nyerhető bűnbocsánatra, amit mi képtelenek vagyunk magunknak vagy egymásnak adni.

Beismerjük, hogy számtalan dologban szűkölködünk. Kérjük, hogy Te tedd helyre életünk alapvetően elrontott részeit és területeit. Kérünk téged Istenünk, hogyha személyesen nem voltunk még tanúi a te szenvedésednek, és a te csodálatos feltámadásodnak, hogyha nem tudtál még erről meggyőzni minket, akkor hadd ne kelljen várnunk erre tovább!

Urunk, ha már a tieid vagyunk, újíts meg minket ebben a szövetségben! Megvalljuk, hogy a saját erőnk elégtelen. Mi magunktól csak szégyent hozunk rád. Köszönjük, hogy mégis úgy döntöttél, hogy megmentesz, és elhívsz magadnak bennünket. Te tudod, hogy ez miért volt jó a számodra, de azt tudjuk, hogy nekünk azért nagyon jó, mert így igazi életünk lehet tebenned.

Kérünk, készíts minket elő az úrvacsorai közösségre. Add Urunk, hogy itt, most a veled való találkozás hadd legyen valódi életfordulás mind-annyiunk számára. Így áldd meg, kérünk, az ünnepet. Add, hogy hadd legyen ez lelki megújulás valamennyiőnknek, a te nevedért.

Ámen.