PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. október 21.
(csütörtök)

Csákány Tamás


MEGMENTŐ ÜZENET


Alapige:ApCsel 2,14-22 és 36-41

"Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok láto-másokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt."

"Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valameny-nyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" Akik pedig hittek beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk."


Imádkozzunk!

Istenünk, te jól tudod, hogy sokféle éjszaka száll az életünkre: a félelmeink, a bűneink, a sokféle külső körülmény szorításának éjszakája, a haláltól való félelem és a szeretteink féltése. Számtalan olyan dolog és terület, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni.

Dicsőítünk téged azért, mert te mindenható, és ezt az egész világot nemcsak megteremtő, hanem a te uralmad alatt tartó Isten vagy, aki nem játszol velünk, hanem a javunkat, a mi igazi és teljes életünket munkálod.

Urunk, köszönjük, hogy minden olyan gondolattal, küzdelemmel, ami-vel nem tudunk mit kezdeni, és amivel jelen pillanatban is talán foglalkozunk, bátran jöhetünk hozzád.

Köszönjük, hogy sokféle küszködésünkre nálad gyógyírt és megoldást találhatunk, és amiben senki más nem tud mellénk állni, abban te vagy, aki segítesz.

Kérünk, hogy cselekedd meg ma este is azt a csodát, amit olyan sokan átéltünk már számtalan alkalommal, hogy a te igéd személyesen nekünk szóló üzenetté váljon.

Hadd könyörögjek, Uram, hogy ma ne én legyek itt látható, hanem egyedül Jézus Krisztus, akinek a kereszthalála utat nyitott nekünk hozzád, aki elvette a bűneinket, és feltámadt azért, hogy nekünk életünk legyen, és akinek a sebei által gyógyultunk meg. Állítsd Őt a középre, és gyógyíts meg mindannyiunkat az Ő érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Sokszor tapasztaljuk Isten igéjének igazságát abban a tekintetben is, hogy az igehirdetés, az evangéliumról szóló beszéd valóban bolondság, ahogyan erről az 1Korinthusi levélben Pál apostol beszél.

Amikor arra figyelmeztet valaki, hogy a bűneinkkel lehet mit kezdeni, és egyáltalán: lehet újat kezdeni, hogy teljesen kilátástalan élethelyzetekben és szituációkban van megoldás, akkor sokan legyintenek. Azt mondják, hogy ez bolondság. Miért hiszel ilyen badarságokban? Ahelyett, hogy megpróbálnád valahogy normálisan megoldani a problémáidat, mindenféle ilyen elméletekre támaszkodva szúrod el az életedet még inkább. Így gondolkoztak Péterékről is, vagy ennél még sokkal durvábban, amikor pünkösdkor Isten indítására előálltak, és beszélni kezdtek.

Amikor a nyilvánosság előtt elkezdtek Isten dolgairól bizonyságot tenni, az Úr maga tett pecsétet a prédikációjukra. Tudjuk jól, hogy a pünkösdi csoda része volt, hogy mindenki a maga nyelvén értette az elhangzó szavakat.

Hadd legyen ez az első üzenet most a számunkra, hogy nem kell azért aggodalmaskodnunk sem magunkkal, sem másokkal, sem a szeretteinkkel, a körülöttünk élőkkel kapcsolatban, hogy hogyan is lehet megértenünk az evangéliumot.

Nyilvánvalóan ahhoz, hogy bárki megérthesse az evangéliumot, ott kell lennie, ahol hirdetik azt. De ha van hirdető, és valaki hajlandó meghallgatni, akkor onnantól kezdve már az Isten dolga, hogy hogyan fordítja le az üzenetet kinek-kinek a nyelvére.

Itt, ebben a gyülekezetben is számtalanszor éltünk már át sokan olyan csodát, de más gyülekezetekben is ez ugyanígy történik, hogy a legkülönbözőbb emberekhez szólt Isten egy-egy igehirdetés által. A legkülönbözőbb élethelyzetekre adott útmutatást akár ugyanazon az egy igén keresztül.

Tehát ha valaki akarja, hogy Isten szóljon hozzá, akkor Ő szólni fog. De azt is most újra tudatosítanunk kell magunkban a pünkösdi történet alapján, hogy amit Isten mond, az az esetek túlnyomó részében eltér attól, amit mi logikusnak tartanánk. Ugyanis Isten nincs a mi logikánkhoz kötve. Ahhoz a kicsinyes, földhöz tapadt, bölcsességnek nevezett valamihez, amit mi megpróbálunk az életünk dolgaira tekintve rendszerbe állítani. Istenben létezik ez az egész világmindenség; olyan összefüggéseket is lát, amikről nekünk soha fogalmunk sem lesz. Éppen ezért az Úr logikája messze felülmúlja a legbölcsebb emberét is. Bátran mondhatjuk azt, hogy a legbölcsebb ember is olyan, mint egy ma született csecsemő, gondolkodása tekintetében az Úr Istenhez képest, aki magától hozzá sem tud szólni az Isten dolgaihoz.

Amikor tehát annak idején kiálltak a tanítványok, őket is bolondnak nézték. Ezen nem kell csodálkozni. Aki furcsa dolgokat mond, arra furcsán fognak nézni. Ez alaptételként is elmondható.

Ha másoknak az Isten dolgairól beszélünk, akkor nem kell feltétlenül azt várnunk, hogy örömmel a nyakunkba essenek, mert sokak számára ez megbotránkoztató, bolondság. Nem az a lényeg, hogy ránk hogy néznek, hanem ahogyan itt is, már a történet nem Péterről szól, meg nem a tanítványokról, mint néhány nappal előtte, akkor még Péter elmenekül, amikor rákérdeznek, hogy vajon te is tanítvány vagy-e? Akkor még róla szólt a történet, itt már nem.

Ekkorra az a fontos, amit az Úr akar tovább adni idegeneknek. Péter már nem fél attól, hogy őt elkapják, esetleg börtönbe vetik, hanem az van benne: Uram, ha bárkit is meg akarsz szólítani, akkor itt vagyok a szolgálatodra, tovább adom, amit rám bízol. Utána pedig majd az ige, az a beszéd, amit Isten rajta keresztül eljuttat másokhoz, munkálkodik, ahogyan az Úr akarja.

Mi az evangélium lényege, amit Péter itt mond? Hogyha egy mondatban szeretnénk ennek a pünkösdi igehirdetésnek a lényegét összefoglalni, akkor ezt így tehetnénk, kiemelve a 21. verset: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Ez az evangélium. Sokféleképpen meg lehet fogalmaz-ni, de ez a lényeg.

Nem különleges dolgokat kell nekünk a saját életünkre nézve sem próbálni valóra váltani, hanem ezt. Ki az az Úr, akit segítségül hívhatok? Az a Krisztus, aki értem halt meg. Aki mérhetetlen árat fizetett azért, hogy nekem életem legyen. Akiben, ahogyan a Szentírás mondja, Isten minden ígérete igenné és ámenné, vagyis valósággá lett a számomra, a számunkra. Akiben van a mi bűneinknek bocsánata, az Ő vére által. Ez a Jézus Krisztus az, akihez újra és újra jöhetünk, sőt jönnünk kell, ha Isten akarata szerint akarunk élni és járni.

Egy nagyon nagy ígéret is kapcsolódik hozzá. Aki segítségül hívja az Úr nevét - nem úgy folytatódik, hogy azt Isten talán megtartja, hanem kijelentő mondattal -, az megtartatik. Segítségül hívja, megtartatik.

Nyilván csak azt lehet segítségül hívni - erről is beszél az ige -, akiről tud az ember. Ezért fontos az igehirdetés, hogy halljam Isten szavát. Ha nem hallom, akkor a lehetőséget sem ismerem fel. Ha nem tudok arról, hogy az Úr milyen hatalmas, akkor - adott esetben - teljesen elkeseredem, amikor látom, hogy a lehetőségeim határához érek. De minél jobban megismerem Őt, annál inkább megtanulok bízni benne. Amikor lehetetlen helyzetet látok magam körül, akkor azt mondom: Uram, ez valóban a számomra elkeserítő, megoldhatatlan, végképp elszomorít, de tudom, hogy te hatalmasabb vagy. Tudom, hogy te ebben a helyzetben is Úr vagy, mint ahogy eddig az voltál. Nem kell veled küzdenem, hogy a helyzetem megoldódjon, hanem maradéktalanul a te oltalmadba helyezem az életemet talán először, talán már sokadszor.

Ez a kulcsa, a szíve ennek az igehirdetésnek. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megtartatik. Hadd kérdezzem meg egészen személyesen ennek az igének az alapján: mi vajon mindannyian segítségül hívjuk, hívtuk már az Úr nevét? Vajon az életünk nyomorúságaira ez az a válasz, amit adunk? Mert keresztyénként ez lehet az egyetlen válasz. Bármi olyat válaszolunk, ami ez elé kerül, abból csak baj származik. Csak olyan utak követik egymást, amik egyre távolabb visznek bennünket. Ami nem azt jelenti, hogy Isten elfordul tőlünk, de azt igen, hogy tönkre tesszük az életünket, vagy annak egy szakaszát.

Ha még soha nem próbáltuk az Urat segítségül hívni, itt van az alkalom. Nem kell hosszas előkészület hozzá. Őszinte, szívbéli vágyakozás kell. Uram, én szeretnék veled találkozni. Ha valóban lehetséges megtapasztalni a te bűnbocsátó kegyelmedet, én ma este szeretném ezt kérni.

Ahogy láttuk a történetben, azok közül, akik hallották Péter igehirdetését, sokan úgy érezték, mintha szíven találták volna őket. Mert amit elmondott, hogy gonosz kezeitekkel a pogányok által ti szegeztétek, szegeztettétek keresztre az Urat, az róluk szólt.

Hogyan beszél erről Ézsaiás? "A mi bűneinket vitte fel a keresztfára. A mi sebeinkért sebesíttetett meg, és így nyertünk gyógyulást őáltala." Jézus nem valami tőlünk távol álló dolog miatt szenvedett, hanem miattunk. Énértem, az én bűneimért, és a tiedért. Ez a záloga annak, hogy új életünk legyen Krisztusban. Nem egyfajta vallásos élet, mert ilyen nincs. Vagy Krisztust követő élet van, vagy olyan, amelyik nem követi Krisztust. Teljesen mindegy, hogy ez templomban vagy templomon kívül zajlik. Templomon belül is lehet istentelen életet élni. De ha valaki az Úr Jézust hívja segítségül, akkor Ő válaszol, és megmutatja, hogy hogyan lehet továbblépni, mint ahogy itt is ez történt.

Megszületik, és el is hangzik a kérdés az igehallgatókban, hogy mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? Vagyis most mit tudunk tenni? Így igaz. Valóban szörnyű, amit tettünk, átéltünk, cselekszünk Isten nélkül, amennyire képtelenek vagyunk a jóra. Szörnyű, amit a családjainkban teszünk, vagy épp nem teszünk meg egymással. Ahogy képesek vagyunk képmutató módon szeretetet mímelni, s közben egészen mást érzünk belül. Amilyen részvétlen módon élünk egymás mellett, és elnézzük, ahogy az egyik, a másik, akit testvéremnek mondok a számmal, óriási nyomorúságokat él át testileg vagy lelkileg a közelemben.

Valóban rólunk szól az ige. Valóban mi juttattuk Jézust a keresztre, de hogyan tovább? Olyan jó, hogy az ige soha nem így fejezi be Isten mondanivalójának a szívünkre helyezését, hogy nyomorult bűnös vagy, vess magadra! Hanem mindig továbbsegít. Az üzenet ugyanis így folytatódik: "Térjetek meg, keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." Zárjátok le azt, ami eddig volt. Könyörögjetek bocsánatért és új kezdetért Jézus Krisztushoz, és az Úr megajándékoz benneteket mindazzal, amire csak szükségetek van. Ez az, amit megtérésnek hív a Biblia. Lezárok egy szakaszt, az Úr Jézussal újat kezdek, és utána vele élek. Erre felelhetjük, hogy sokan vagyunk itt hívők, akik már régóta e szerint igyekszünk járni.

Az Úrral való életnek a metódusa nagyon-nagyon hasonló ahhoz, mint ahogyan elindultunk. Mindenfajta helyzetben ismételten az egyetlen, amit tehetek, az az, hogy az Úrhoz kiáltok. Minél közelebb igyekezzem kerülni hozzá, mert egyedül Ő az, aki a jelenlétével befedez, megoltalmaz, akitől a megoldás jön.

Ez nem azt jelenti, hogy ne tegyünk gyakorlati lépéseket is, nyilvánvalóan végeznünk a munkánkat, döntéseket hozunk, de úgy, hogy közben minél közelebb igyekszünk kerülni az Úrhoz. Mert tudjuk, hogyha ez nem így megy, akkor rossz döntéseket fogunk hozni. Akkor nem az lesz a motivációja egy-egy döntésünknek, ami előre vihet bennünket vagy főként másokat.

Tehát hívőként is csak azt mondhatjuk, hogy az Úrral való közösség megerősítése az, ami megtarthat bennünket.

Olyan jó azt látni, hogy az ige hirdetése, befogadása után mindjárt annak a gyakorlati következménye is itt van előttünk a Bibliában. Isten néhány képzetlen emberen keresztül, viccesnek tűnő módon, eljuttatja az igéjét sokakhoz, akik először azt gondolják, hogy ez csak valami furcsa produkció. Utána valósággá válik számukra az üzenet. Rájönnek, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogy eddig éltek. Engednek Isten igéjének, és bár mélyre kerültek, Isten felemeli őket. Több mint háromezer ember volt, aki csak azon a napon csatlakozott a gyülekezethez.

Utána következik az a rész, amit most az idő rövidsége miatt nem olvastam külön fel, de amit a legtöbben ismerünk, az első gyülekezetről. Mindenük közös volt. Arról ismerték meg őket, hogy annyira szerették egymást, mint senki más. Figyeltek a nyomorultakra. Nem volt megkülönböztetés a gyülekezetben és így tovább.

Esendő, bűnös emberek, akik bocsánatot és az újrakezdés lehetőségét kapták az Úr Jézustól, és gyakorlati módon változott az életük. Erre a megújulásra van szükségünk mindannyiunknak. Azoknak is, akik eddig még soha nem Jártak az Úr Jézussal, mint ezek az emberek. Azoknak is, akik már talán régóta járnak, járunk az Úrral, de elfáradtunk, sokféle külső vagy belső dologba belebonyolódtunk. Mert egyedül az Úr Jézus a válasz életünk kérdéseire.

A korinthusi gyülekezet, amelyiknek Pál apostol több levelet is írt, és két levél be is került a bibliába, olyan gyülekezet volt, ahol sok hívő ember élt, akiket úgy szólít meg az apostol, hogy Isten szentjei. Mégis utána olyan dolgokat hoz elő, amik a gyülekezetben arcpirító történések voltak. Nem csak azért arcpirítóak, mert a korinthusiak hajdan olyanokat csináltak: mindenféle paráznaság, gyűlölködés, pereskedés jellemezte a gyüle-kezetet. Hanem azért, mert sokszor ilyen és ehhez hasonló dolgok bennünk, mai hívőkben is ott vannak. Pál nem azt üzeni a korinthusi gyülekezetnek, hogy Isten levette rólatok a kezét, mostantól kezdve vége, ne nevezzétek magatokat tanítványoknak. Érthetetlen, de megtérésre és meg-újulásra hívja őket újra.

Erre hív bennünket is ma este az Úr Jézus. Megújulásra, megerősödésre Őbenne. Mert ahogy az ige mondja: Nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem azok ellen a láthatatlan hatalmasságok ellen, az ördög és az ő serege ellen, akik Isten népét megpróbálják mindenáron legyűrni. De nem vagyunk egyedül, az Úr Jézus harcol értünk. Mi, mint hozzá tartozók, mint az Ő katonái és serege, hogyha engedünk neki, győzelmet nyerünk. Ezért nem kell elkeseredni, amikor reménytelen helyzettel szembesülünk, hanem még inkább az Úrhoz fohászkodni, mert Ő győzött a kereszten. Engedjük, hogy győzzön az életünkben is.


Imádkozzunk!

Drága mennyei Atyánk, áldunk téged azért a szent akaratért, amivel kiválasztottál és elhívtál bennünket, hiszen nem a mi buzgóságunk, hogy ma este itt lehetünk, hanem a te mérhetetlen türelmed és szereteted eredménye.

Köszönjük, hogy te nem mondtál le rólunk, holott ismered az életünket, tudod, hogy bármelyik pillanatban teljesen hiteltelenné tehetnél mindenki előtt, hogyha nyilvánvalóvá válnának a gondolataink, indulataink, cselekedeteink. Te nem akarsz tönkre tenni, hanem életre melengetni szereteteddel, és ebben az életben megerősíteni.

Urunk, hadd könyörögjünk most, hogy Szentlelked jelenlétével erősíts meg bennünket! Annyi gondolat van, ami kísértésként keresztülszalad az agyunkon, a szívünkön, ami megpróbál eltántorítani bennünket tő-led. Annyi életgyakorlat, amit talán próbálunk kiirtani magunkból, de nem megy. Könyörülj rajtunk, mennyei Atyánk!

Szeretnénk átélni először, vagy talán nagyon sokadszor, hogy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére valóban megtisztít és megszabadít bennünket minden bűntől.

Megvalljuk, mennyei Atyánk, hogy te dicsőséges és hatalmas Isten vagy, aki Krisztus által legyőzted az ördögöt, és azért áldunk, hogy az ördög minden munkája leomolhat az életünkben és körülöttünk is.

Így kérünk szeretteinkért, különösképpen is azokért, akik talán távol állnak és távol élnek tőled. Könyörülj rajtuk! Add, hogy az evangélium hozzájuk is elérhessen. Készítsd fel a szívüket, hogy befogadják és elhiggyék, és engedjék valósággá válni az életükben a te szavadat.

Urunk, ezzel a reménységgel könyörgünk betegeinkért. Különösképpen is szeretett lelkipásztorunkért. Te légy az ő megerősítője. Kérünk, hogy légy vele, ahogy eddig is mindig vele voltál. Add, hogy minden körülmények között hadd legyen a te drága, új életet munkáló eszközöd.

Urunk, hadd kérjünk azért is, hogy erősítsd meg azokat, akik most a héten álltak meg ravatal mellett. Légy az ő vigasztalójuk, és add, hogy az a hiány, ami az életükben támadt, a te jelenléted által töltődhessen be.

Kérünk, hogy most, ahogy csendes imádsággal, saját szavainkkal folytatjuk a veled való beszélgetést, hadd legyünk nagyon őszinték. Add, ne menjünk el úgy, hogy ne hívnánk téged segítségül.

Dicsőítünk téged, mert Jézusért meghallgatsz bennünket.

Ámen.