PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. február 20.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JELET KÖVETELŐ HITETLENSÉG


Alapige:Mt 12,38-42

Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester jelt akarnánk látni tetőled. Ő pedig felelve monda nekik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván látni; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt, mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására és íme nagyobb van itt Jónásnál. Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mivelhogy ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, íme nagyobb van itt Salamonnál.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, magasztalunk téged, hogyha csend lehet lelkünkben a mostani időszakban a nehézségek, próbák ellenére is, mert jelenléted, szavad megnyugtatott már idáig is. Köszönjük, hogy amikor veled találkozunk, amikor tudatosan hittel valljuk itt az Isten köztünk, akkor a te isteni békességed tölthet be minket. Könyörülj meg mindazokon közöttünk, akiknek erre van szükségük, mert háborog a lelkük éppen a mai nap miatt is. Áldunk Urunk, hogy most is el lehet csendesedni. Magasztalunk, hogy Jézus Krisztust küldted megváltóul. Hogy amikor ő megszólalt, akkor minden elcsendesedett belül is és a körülmények tekintetében is.

Köszönjük Urunk, hogy a te isteni szavadban erő és hatalom van ma is. Kérünk, hogy akik a bűneik miatt szomorkodnak, bánkódnak, hiszen szeretnének újat kezdeni veled, ezért vannak itt is, keresnek téged, adj nekik szabadítást. A mi hitünket pedig erősítsd újra.

Köszönjük, hogy szeretetkapcsolatunk napról, napra, újra, meg újra, mélyülhet veled. Kérünk, hogy most is ez történjen. Urunk, kérünk, segíts akkor, ha a várakozás nehéznek tűnik magunkkal vagy másokkal kapcsolatos problémák, kérdések miatt, akkor is hadd tudjunk a jövőre nézve békességben lenni. Benned bízunk, reád tekintünk. Szólíts meg bennünket igédben, kérünk, Szentlelked munkálkodjon mindannyiunkban személyesen, Jézus Krisztus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Az előző versek tanulsága szerint ebben a részben Jézus Krisztus Izrael népe vezetőinek néhány személyével beszélget. Jól öltözött, köztiszteletben álló emberek voltak ők, akik közül többen igen magas politikai beosztást is viseltek, ráadásul Izrael vallásosai között a legkomolyabbnak számítottak. Közülük, az írástudók, és a farizeusok közül némelyek folytatni akarták ezt a párbeszédet - derül ki alapigénkből - ezért odamentek hozzá újra és megszólították őt. Az ősi szöveg állítmányát - ami itt jellemző - úgy lehetne jól visszaadni, ahogyan Károli is fordította: "felelének néki", válaszoltak neki. Ez is arra utal, hogy itt párbeszédet folytattak, mint már korábban is, Jézus és ezek az emberek. Mindenképpen válaszképpen hangzott el az, amit Jézusnak itt mondtak. Kérnek tőle valamit, mint kiderül, jelet. Az evangélium más helyeiről is tudunk hasonló kérésről, mennyei jelet, olyan jelet, ami számukra Jézus Krisztus isteni küldetését igazolja. Csodás jelet.

Megdöbbentő azonban Jézus válasza, ami rendkívül kemény és elítélő: "gonosz és parázna nemzetség jelet kíván". Újra hadd húzzam alá, hogy köztiszteletben álló, komoly vallásos emberek - akikre Izraelben sokan felnéztek -, kérnek valamit, kérdeznek és Jézus ilyen keményen válaszolt. Vajon miért? Azért, mert mennyei jelet kértek?

Emlékezhetünk arra, hogy a Bibliában többször van arról szó, hogy Isten adott jelet. Gedeon jelet kért, amikor kitette a gyapjút a mezőre, ráadásul kétszeresen is kérte a jelet, nem volt neki elég egyszer. Hitében így akart megerősödni és Isten nem ítélte meg emiatt, hanem mind a kétszer szeretettel válaszolt, és adott jelet. Ezékiás király szintén jelet kért. Az ő idejében történt, hogy a napóra tíz fokkal visszaállt, visszament a mutatója. Aház júdai király pedig azért feddetett meg, mert Isten mondta neki, hogy kérjen jelet, de ő nem akart kérni. Akkor hangzott el a híres immánueli ígéret: "íme a szűz fogant méhében és fiat szül, és annak nevét Immánuelnek nevezik". Messiási prófécia hangzott el Aház király jele kapcsán.

Ezek a példák arra igazolások, hogy Isten azt önmagában még nem szokta elítélni, ha népe közül valaki csodát, jelet kér hite miatt. Akkor miért volt mégis Jézus válasza ilyen kemény? Nem az volt elsősorban a baj, amit kértek, hanem ahogyan kérték. Jézus szava leplezi le őket: gonosz és parázna nemzetségnek tartja őket. A gonosz azt jelenti, hogy Isten ellen vétő, Isten törvényeit nem megtartó, gonoszul élő. A parázna kifejezés pedig elsősorban arra a lelki tisztátalanságra, házasságtörésre vonatkozik, amikor Isten népe elhagyja Urát, elfordul tőle. Ezek a vezetők hitetlenül kérték a jelet, hitetlenségüket bizonyította a kérés. Gonosz szándékból fakadt kérésük, ami tulajdonképpen követelés is volt. Tudatosan, gonoszul ellenállottak Jézus Krisztusnak, az ő általa hirdetett igének, mindannak a csodának, amit már addig is tett szemük láttára. És most ürügyül kérnek tőle jelet, mert tudják, hogy úgy sem fogja megtenni, csak ürügy számukra, hogy hitetlenségüket mentsék, igazolják.

Ehhez a részhez fűzött magyarázatában Kálvin János ezt így írja: "Isten iránt való hálátlanságukban, Isten erejének annyi megnyilvánulását lenézve, ürügyet keresnek, hogy ne kelljen az ő igéjének engedelmeskedniük." Az is leleplezi őket, ahogyan Jézus hasonlítja életüket Ninive lakóihoz, illetve Sába királynőjéhez. Jézus azt mondja - megdöbbentő módon -, hogy majd az utolsó ítéletkor amaz kettő ítélni, kárhoztatni fogja az ilyen gonoszul, istentelen szándékkal jeletkérőket, ezeket a vallási vezetőket. Nem az volt tehát a probléma, amit kértek, hanem ahogyan kérték. A szívük hitetlen maradt, hitetlen volt és mindezt tudatosan, az ő akaratuk szerint.

Azt gondolom, és azt remélem, hogy közöttünk most nincs ilyen ember. Olyan vallásos ember, aki magát Jézus Krisztus ellenségének tartja, tudatosan megveti őt, elutasítja, ellenáll neki. Aki nem is akar tulajdonképpen hinni, és amikor Jézus Krisztustól vár különböző csodákat, elvár tőle különböző feladatokat, akkor ezt csak ürügyül használja fel, mondván, ha ezt meg azt megteszi, akkor... Bizonyára hallottunk már ilyen mondatokat másoktól, akik meg akarták csúfolni Urunkat.

Állítólag Mussolinival történt az meg, hogy egyik híre beszéde közben azt mondta, hogy most bebizonyítom nektek, hogy nincs Isten. Ha van Isten, adok neki egy percet, hogy elpusztítson engem. Az óráját letette az emelvényre és megvárta az egy perc elmúlását, miközben síri csend volt. Amikor letelt az a perc, akkor azt mondta: "no látjátok nincs Isten, még mindig élek." Ha esetleg voltak ott hívők, akkor bizonyára drukkoltak, hogy na végre akkor Istenünk, mutasd meg hatalmasan, csapjon le a villám. De nem csapott le. Azért mondtam, hogy állítólag, mert nem tudtam utánanézni, hogy ez valóban történeti tény-e, de mindenképpen beszédes az, amit ez jelez.

Talán mi is ismerünk olyanokat, akik ha nem is ilyen csúnya állításokat tettek, de velük kapcsolatban is volt a szívünkben, hogy hát Uram, tényleg megbüntethetnéd, hogy igazold magadat neki.

Nincs közöttünk, reméljük, farizeus és írástudó. A tendencia azonban mindenkit veszélyeztet, aki már ismeri az Úr Jézust, de esetleg újra, meg újra nemet mond neki valamire. Mert amikor nemet mond Isten népe Urának, akkor előbb, utóbb megkeményedik a szíve. Ez akkor szokott megmutatkozni, amikor valakinek csak addig van szüksége Jézusra, amíg segítő, csoda jelet kell tennie különböző szükséghelyzeteiben, de ő magára nincs szüksége, amikor csoda jelet várnak, de Jézust, magát nem akarják követni. Újra hadd húzzam alá, hogy ehhez még nem kell Jézus ellenségének lenni. Csak valaki elindul egy úton, ami arra felé vezethet. A felolvasott igeverset megelőző rész verseiben erre is figyelmeztet Jézus mindenkit.

Másodsorban ez a fajta tendencia azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a Sátán viszont kész arra, hogy mennyei jeleket adjon. Jézus figyelmeztette is az övéit arra, hogy a Sátán nagy jeleket és csodákat tesz. A világosság angyalává is képes magát változtatni, hogyha lehet, még a választottakat is elhitesse különböző jelekkel. S ha valakinek nem kell az Úr Jézus, legfeljebb csodái, amikor valaki csak csodát kínál Isten nevében, de a világosság angyalaként, akkor könnyen becsaphatja azt. A mai igénk 43. versében nem véletlenül figyelmeztet Jézus azzal a példával, hogy valakihez több gonosz lélek jöhet, hogyha egy ki is ment belőle, tisztán maradt az a hajlék, de nem tért oda be senki.

A Korintusi első levélben Pál apostol arra figyelmeztet, hogy nemcsak ezek a farizeusok és írástudók, hanem lelki utódaik, Jézus Krisztus halála, feltámadása, mennybemenetele után is hasonlóképpen gondolkodtak: "mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket, mert egyfelől a zsidók jelet kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek, mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet. A zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot". Akkor is jelet kívántak azok, akik nem akarták Jézust elfogadni Messiásnak.

Ehhez a gondolathoz azt a címet adtam, hogy a jelet követelő hitetlenség. Hitetlenül, álnokul, képmutató módon jelet követel Istentől, de közben szíve Isten ellen gondol, tesz.

A történet azonban sokkal inkább mégis arról akar beszélni, akihez ezt a követelést intézték, az Úr Jézusról. Nem a farizeusok jelkövetelése, hanem jelkérés az Úrtól. Tudjuk, hogy Jézus megtehette volna azt a jelet, amit kértek tőle, neki nem került volna semmibe sem valamiféle csodajelet odavarázsolni, hiszen addig is sokat tett már. János evangéliuma használ olyan kifejezéseket, hogy ezt az első jelet, ezt a második jelet, ezt a harmadik jelet és lehet tovább sorolni, tehát Jézus azért tett jeleket, hogy az övéi higgyenek benne. Csodadolgok, események, amiket Jézus cselekedett. Például a kánaáni mennyegzőn a vizet borrá változtatta, mert ezzel igazolta messiási voltát. Ezt tudták az ellenségei is, de látszik, hogy azt sem fogadták el. Jézus megtehette volna, hogy tesz valami nagy jelet a farizeusok kérésére, de nem tette, Akkor ugyanis nem lett volna váltság, szabadítás, az ilyen hitetlen, álnok emberekkel kapcsolatban is, ilyen gonosz emberek számára is.

Jézus Krisztus azt mondja: nem adatik jel, hanemha Jónás próféta jele. Mégiscsak ad jelet. Kegyelmének és megváltó szeretetének a jele abban mutatkozik meg, hogy még a gonosz, álnok embereknek is képes jelet adni. Nem azt, amit ők elvárnak, hanem ami számukra az egyedüli megoldást jelentheti. Keményen válaszol, de ad jelet, Jónás próféta jelét. Az ószövetségből az igaz történettel arra utal, hogy amiképpen Jónás három nap és három éjjel volt a nagyhal gyomrában, azonképpen lesz ő is a föld gyomrában. Ad tehát jelet, az ő halálának és feltámadásának jelét, az ő váltságmunkájának a biztos jelét.

Lukács evangéliumának 11. részében hasonló jelkövetelésről olvasunk. Ott jellemző fogalmazása: amiképpen Jónás jelül volt a Ninive-belieknek, azonképpen lesz az Embernek Fia is e nemzetségnek. Itt tehát úgy mutatja be, mint aki nem csak a munkájában, szavában válik jellé, hanem személyében is. Jellé lesz az ő isteni, messiási személye; halála, feltámadása, egész lénye. A keresztről szóló evangélium az, akit meghirdet ez az evangélium, az a jel. Ez azért fontos, mert az Úr Jézus isteni hatalmát, hiszen ő mindenható volt, mint Emberfia, és az ő kegyelmes, irgalmas szeretetét csak ez a jel ábrázolhatta ki minden bűnös ember számára, hogy meghalt a Megváltó.

Amikor Jónás a hal gyomrában volt, imádkozott, megbánta bűnét, engedetlenségét, könyörgött Istenhez, s kiderül, hogy Isten nem hagyta el. Tudjuk azonban, hogy Jézus, amikor meg kellett halnia, akkor azt is át kellett élnie, hogy elhagyta őt az Isten, mert ez volt az ítélet, ezt hordozta a Megváltó. Ő olyan hatalommal rendelkezett, és olyan irgalmas szeretettel, hogy kész volt vállalni, hogy elhagyja őt az Isten. Vállalni az ilyen gonosz emberekért is a váltságot.

Ezért lehet azt mondani, hogy amikor valaki megtér az Úrhoz, hívővé, tanítvánnyá lesz, akkor Jézusban bízik, a nagybetűs Jelben. Nemcsak Jézus munkája, hanem személye is nagybetűs jel. Nem jelet követel a megtért bűnös, hanem bízik a Jelben.

Ebből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy a Ninive-beliek és Sába királynőjének története beszédes az alapigében. Jónás Isten ítéletét hirdette meg, még negyven nap és elpusztul Ninive. Számunkra az Úr Jézus Krisztus nem az ítéletet, hanem a kegyelmet hirdeti meg. Persze ítéletet is, hiszen aki a váltságot nem fogadja el, az el fog veszni örökre. Mivel azonban az ítéletet ő hordozta el, ezért az hangzik, itt a kegyelem, csak te, bűnös ember fogadd el.

Ninive megtért, vajon mi elfogadtuk-e már? Te elfogadtad-e már Istennek ezt a kegyelmes jelét, Jézus Krisztust a bűnbánatodban, az ő bűnbocsánatát kérve?

Jónás prófétaként volt engedetlen Istennel szemben, de még ő is meggyógyult. A hívő ember meg tud szabadulni minden hamisságától, vétkétől, de meg tud szabadulni a megátalkodott bűnös is, még ha ellensége is az Úr Jézusnak. Gondoljunk Saulusra, aki a damaszkuszi úton szabadulhatott meg a maga álnokságából, istentelenségéből, pedig annak a kornak a legvallásosabb embere volt.

Sába királynője pedig elment, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét és ámult azon, ahogyan látta őt és szolgáit, hogy milyen Istene van a királynak. Te ámultál-e már Jézus Krisztus szeretetén. Jézus azt mondja: nagyobb van itt Jónásnál, nagyobb van itt Salamonnál. Ámultál-e már ezen a nagybetűs jelen, hogy mit tett az Úr Jézus azért, hogy megmentsen az ítélettől, hogy tapasztalhasd az örökélet, a boldog földi élet boldogságát?

A mai történet szerint tehát ez a nagybetűs jel mutatja és igazolja milyen hatalmas és milyen szerető az Isten. A bajok, az akadályok, a vétkezéseink között is - ha már megismertük őt, és követjük -, ebben bízik Isten népe. Jób ezért mondta ki: tudom, az én Megváltóm él. Lehet a testemet megeszik és tönkre megyek teljesen, de tudom, hogy az én Megváltóm él. Karácsonykor hallhattuk, hogy az Immánueli ígéret, amit Abház király kérése kapcsán már idéztem, beteljesedett: velünk az Isten. Velünk van minden nehézség közepette is, amikor talán a hívő ember is csodajeleket várna az Úrtól.

Előfordul, hogy a hívő embernek nem elég az, aki számára Jézus, hanem jelet is vár tőle. Tudja és hiszi, hogy Jézus Krisztus személye, Megváltó hatalma rá érvényes, meg is szabadította már annyi mindenben. Emlékszik, hogy múltjában mennyi jelet és csodát tett, de az a baj, amibe éppen most került, jelet kíván. Talán még követel is a hívő ember, a tanítvány, csakhogy ő ezt nem hitetlenül teszi, hanem erőtlen, kételkedő hittel talán, de hittel. Amikor jelet kér, vár és remél, megerősítő jelet.

Jézus Krisztus feltámadásakor Tamás azt mondta: hiszem, ha látom. Hiszem, hogy feltámadt, ha látom őt és az ujjamat beletehetem azokba a helyekbe, ahol megsebesítették. Gedeon is hitte, hogy Isten őt választotta ki és tudta, hogy neki kell harcolnia, csak megerőtlenedett a hite és ezért kért jelet Istentől. Egy bizonyos jellel Isten közvetlenül a harc előtt is megerősítette őt (Bírák könyve 6-8.része). Az ilyen fajta jelkérés Isten népétől tehát nem hitetlenségből, hanem erőtlenségből fakad.

Jézus hatalma és szeretete abban mutatkozik meg, hogy ő nagyon jól tudja mikor van szükség arra, hogy ennek a jelkérésnek, sőt talán még követelésnek is, eleget tegyen. Ha ő a legnagyobb jelet megadta, neki semmibe sem telik ennél sokkal kisebb jelekkel igazolni övéi számára, hogy szereti őket és bármire képes. Amikor különleges módon segít, megmutatja hatalmát, csodát tesz, apró, de valójában számunkra nagynak tűnő körülmények, helyzetek közepette. Ezért történt, hogy nagyobb döntések előtt úgy alakultak a körülmények, hogy minden világossá vált, pedig azt megelőzően hetekig izgultunk, hogy mit tegyünk. Ezért történt meg, hogy nagyon sok fiatalnak már sikerült az érettségi, meg a felvételi vizsga, pedig annyit izgultak miatta. Kérték Isten segítségét kétségbeesve, az idősebbek mondták nekik, hogy úgy is túl lesznek rajta, de akkor az Isten segítsége kell, és Isten segített. Vagy amikor valaki súlyos betegen feküdt az ágyban és már mindenki lemondott róla és kikelt az ágyból - lehet, hogy csak rövid időre -, Isten csodát tett.

Ezeket nevezem jelnek, kisbetűs jeleknek, amelyek igazolják, hogy Jézus Krisztus ma is tud csodát tenni, ha az övéi azt mondják, Uram, én tudom, hogy ki vagy a számomra, de most azt kérem, segíts nekem, kérlek, mert nagy baj van.

Jézus tehát ad jelet az övéinek is, ha szükséges, ebben az értelemben, vagy ha nem tesz jelet, akkor a szava erősít meg. Jellemző, hogy tanítványának, Tamásnak azt hangsúlyozta, hogy azok a boldogok, akik nem látnak és hisznek, mert ez az igazi hit. Sába királyné meg akart arról győződni, hogy Salamon tényleg azzal rendelkezik, amit a hírek róla elmondtak. A történetében az olvasható, hogy amikor látta mindazt, ami Salamont körülvette, még a lélegzete is elállt, noha ő hozzá volt szokva a pompához. Azt mondta, hogy neki még a felét sem mondták el annak, amit Salamon udvarában lát.

Remélhetőleg a mi lélegzetünk már elállt akkor, amikor szembesültünk azzal az örömmel, hogy az Úr Jézus még irántam is kegyelmes. Az is lehet, hogy valaki közülünk is lélegzetvisszafojtva várja a jelet, hogy mikor teszi meg már az Úr, amiért könyörög. Hadd hirdessem, hogy mi bízhatunk Jézus Krisztusban a tekintetben is, hogyha ő jónak látja, akarja, akkor bármikor megteheti azt a bizonyos jelet is. A Miatyánk imádságban azonban tanított minket, mondjuk ki őszintén: de legyen meg Uram a te akaratod, mert tudom, hogy a végén minden a javamra válik, még akkor is, ha talán nem teszel csodát, mert én benned bízom.

Lehet, hogy nincs kisbetűs jel, mert nem történik semmi változás, de megmarad, hiszen velünk van a nagybetűs jel, akiben igazán láthatjuk, hogy ki is a mi Istenünk. S ha minden más összeomlik is körülöttünk, akkor is egyet biztosan tudhatunk, hogy ő nem, mert az Úr Jézus mindent elvégzett. Ama napon, amikor eljön, vagy amikor mi állunk meg őelőtte, akkor kiderül majd, hogy még azok az események, körülmények is, amikor nem történt kisbetűs jel az életünkben, holott nagyon könyörögtünk érte, eszköz volt az ő kezében arra, hogy éppen a nagybetűs jel mellett tartson meg, hogy a hitünket megerősítse a próba által.

Bízz a nagybetűs Jelben, Jézus Krisztusban!


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Úr Jézus Krisztus, hogyha visszatekintünk életünkben annyi apró mozzanatban, eseményben, helyzetben láthatjuk jeleidet, csodáidat, amit akkor cselekedtél, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Köszönjük, amikor gyógyulást adtál, segítettél a műtét során, vagy lelki békességet adtál békétlen helyzetben. Hálát adunk Urunk, amikor meghallgattad könyörgésünket, és végre megtérhetett az, akiért éveken át imádkoztunk. Mindazért is, amit a mi életünkben is véghez vittél apró, kicsi jelekként. De legfőbbképpen mégis, igédet hallva, azt köszönjük neked, hogy mi benned bízhatunk a Jelben. Ahogyan a ninivebeliek számára Jónás jellé lehetett, te jellé lettél számunka. Dicsőítünk, hogy a bűnből is megszabadítottál; és azóta is tapasztalhatjuk mit jelent a bűnbocsánat öröme.

Imádkozunk közöttünk mindazokért, akiknek az élete tönkrement, vagy úgy érzik, hogy nem alakul a jövőjük, mert olyan sok körülmény gátolja, hadd tudjanak rád tekinteni ők is. Kérünk arra, segítsd azokat, akik még mindig ellenállnak neked és nem akarnak megtérni. Szabadítsd meg őket a keményszívűségtől. Imádkozunk azért is, hogy hadd tudjunk rád tekintve könyörögni másokért, közbenjárni népünkért, népünk vezetőiért is.

Dicsőítünk, hogy még a legnagyobb ellenségeid is bármikor megtérhetnek kegyelmed, irgalmad és hatalmad által. Segíts ezzel a hittel könyörögni mindenkiért, akiket a szívünkre helyeztél. S kérünk, segíts, hogyha életünk során a jövőben áll elő nehéz helyzet, próba és nem történik csoda, akkor is tereád nézzünk, valljunk téged Megváltónknak, Urunknak, hadd ámuljunk el rajtad, csodáljunk téged Megváltó Urunk, Jézus Krisztus.

Ámen.