JÉZUS EGÉSZ ÉJJEL IMÁDKOZOTT

Alapige: Lk 6,12-16

És történt azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte el. S amikor megvirradt, előszólította az ő tanítványait és kiválasztott azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek is nevezett és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki Zelotesnek nevezteték, Júdást, a Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá is lett.

Imádkozzunk!

Magasztalunk mennyei Édesatyánk, mert a te segítséged, védelmed, szabadításod bizonyos ma is. Köszönjük, hogy ahogyan a zsoltáros tapasztalhatta az ókorban oltalmad, megoldásaid, hasonlóképpen mi is átélhetjük, átélhettük eddig is. Áldunk Urunk, amikor rád tudtunk tekinteni hittel, megéltük a csodát, vagy ha a körülmény nem is változott, megnyugodtunk, megbékéltünk tebenned. Neked szeretnénk megköszönni, hogy a mi őrizőnk és pásztorunk is te vagy. Arra kérünk, taníts minket egyre odaszántabban engedelmeskedni neked, sőt szolgálni is. Tudva azt, hogy a védelem és a megoldás készen áll számunkra, ezért hadd szánjuk oda magunkat teljesen neked. Szeretnénk az imádságunkban is hálát adni neked mindazért Urunk, amit neked szolgálatban végezhettünk.

Arra kérünk, amikor most igéd fölé hajolunk, taníts minket, mutasd meg nekünk önmagadat. Add, hogy amikor megismerünk, akkor magunkat is másképpen láthassuk, akarjunk követni. Kérünk, hogy ezen az estén is éljük át azt a csodát, hogy szavad élővé és hatóvá válik az üzenetben. Mindezt kérünk, Jézusért cselekedd!

Ámen.

Igehirdetés

Nemrégen az Úr Jézus Krisztus csendes imaéletét kezdtük el vizsgálni Lukács evangéliuma alapján és megérthettük, hogy életében az imádság és a munka hogyan valósult meg tökéletes módon. Hiszen az evangélista Jézust, mint a valóságos Istent és valóságos embert, és mint embert, tökéletes embert akarta bemutatni az imádságára nézve is. Jézusnál helyén volt az imádság és a munka.

A felolvasott történetben azt fogjuk megnézni, mi jellemezte Jézus Krisztus csendes imádságának, imaéletének azt a részét, amikor éjjel is, egész éjjel imádkozott. Látható, hogy itt hosszabb imádságról van szó, nemcsak néhány percnyi, órányi, hanem egész estét betöltőről. Az is, hogy ezt az imádságát akkor végezte, mielőtt kiválasztotta a tizenkét tanítványt. Ez is fontos, hogy miért éppen akkor imádkozott ilyen hosszan. Először nyomon követjük, hogy mire tanít az egész éjjel való imádság, a csendes imaélete, majd ehhez kapcsolódóan azt hogyan bátorít ilyen fontos döntések előtti imádságra bennünket is.

Lukács ahogy láttuk, Jézust mint a tökéletes embert mutatja be elsőrendűen. Jézus Krisztus valóságos ember volt, semmiképpen sem volt benne bűn, ezért lehetett tökéletes. A bűneset utáni körülmények között, de bűn nélkül élt, mint ember. Így élte a nappali aktívabb életét és az éjszakai életét is.

Alvásra Jézusnak is szüksége volt. Természetesen a bűneset előtti időszakban is aludt az ember, de a bűneset utáni fáradságos munkából következően még inkább szükség van pihenésre, megnyugvásra. Az ő testének is pihennie kellett esténként. Mivel az evangéliumok zömmel azt kívánják bemutatni, hogyan munkálkodott Jézus, ezért általában a nappaljairól szóló leírásokat olvashatjuk bennük. Amikor esetleg az éjszakájáról olvasunk, akkor is inkább aktív cselekvéséről van szó. Gondoljunk Nikodémusra, aki éjjel látogatta meg őt és Jézusnak beszélgetnie kellett vele. Beszédes az, ahogyan Jézus alszik a tenger lecsendesítésének csodája előtt. Annyira fáradt volt, hogy a hajón lehajtotta a fejét, elaludt és a tomboló szélvihar, a csapkodó hullámok zaja sem ébresztette fel. Olyan fáradt volt a teste, hogy ennyire igényelte az alvást. Tehát Jézus is, mint minden más ember a földön, éjjel aludt általában. Ha azonban az éjszakát nem alvással töltötte, akkor mindig valami fontos dolog történt általa, vagy vele.

A szövegben az első állítmány is jelzi azt, hogy valami nagyon nagy jelentőségű dolog következik: "és lőn" - mondja a Károli fordítás. Ebben a részben már kétszer is használta ezt a kifejezést, az első és a hatodik versben, mindig egy újabb, fontos elbeszélést vezet be ilyenkor. Ami a felolvasott igerészben történik, annak nagy jelentősége van Jézus életében. Kiderül, hogy ez a nagy dolog az, hogy felment a hegyre és egész éjjel imádkozott, így virrasztotta át az egész éjszakát, nemcsak pár percre, órára.

Jézus Krisztus tehát nemcsak nappal, hanem éjjel is imádkozott. A Szentírás így az ő személyes példájával is igazolja sok kijelentését, örömhírét azzal kapcsolatban, hogy a mindenható Istenhez éjjel is lehet imádkozni. Tudjuk, hogy a föld másik felén éppen ellenkező napszak van, mint nálunk; amikor nálunk éjjel van, akkor a föld másik felén nappal. A Szentírás nem véletlenül húzza alá az éjszakájukat töltő istenfélő emberek számára, hogy éjjel is meg lehet szólítani Istent, mert ő mindenható Úr és gondviselő Atya, aki éjjel is éberen figyel, vigyáz az övéire. Őt sohasem lehet rosszkor zavarni. Őt nem lehet soha fáradtan felébreszteni, hogy tanácsoljon valamit. Ő nem ember, hanem Isten. Az Ószövetségből egy példát emelek ki: Istennek tetszett az Egyiptomból kiszabadított népet felhő és tűzoszlopban vezetni; nappal felhőoszlop, éjjel pedig tűzoszlop jelképezte az isteni jelenlétet, mert Isten jelezni kívánta, hogy éjjel is velük van, megszólíthatták őt.

Amikor valaki éjjel felriad álmában bármi miatt, rosszat álmodik és azért kel fel, vagy el sem tud aludni. Istenünket meg lehet ilyenkor szólítani. Ha valakit éjjel ér valamiféle nagy baj, lehet hozzá kiáltani.

Az álmok és a kijelentés kapcsán hallottam tanítást egy bibliaiskolában, ahol a lelkipásztor elmondta, hogy nagyon fontos az éjjelre, estére nézve is, hogy a hívő ember bízza magát Istenre, hogy ő őrizze álmát. Érdemes ezt még lefekvés előtt kérni. Azt mondta, hogy ő maga is átélte, hogy így elkerülték a szörnyűséges álmok. Hiszen Isten nemcsak nappal, de este is vigyáz az övéire. A 42. Zsoltárban is utalás történik Isten éjjel való munkálkodására, s a 121. Zsoltárban is.

A történet azonban arra is hangsúlyt helyez, hogy nemcsak rövid imádságot lehet mondani Istennek éjjel, hanem csendességet is lehet tartani. Az Úr Jézus egész éjjel csendben volt az Atya előtt, és imádkozott. Virrasztott és imádkozott. Nem hangsúlyozza a szentíró, hogy ünnepnap, vagy szombat, a nyugalom napja lett volna, egyszerűen a hét valamelyik napjának estélyén kezdte el virrasztását. Minden valószínűség szerint az előző nappali időszakot munkával töltötte. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy azt a napot munkával kezdte. Így elmondható, hogy ezen az éjjelen kimaradt az alvás életéből, éberen töltötte, mert imádkozni akart.

Jézusnak biztosan valami különös oka volt erre - gondolhatnánk -, hiszen az ember akkor marad fenn egész éjjel imádkozni, ha valami nagyon fontos oka van rá. A 12. vers leírásából azonban nem látunk semmilyen okot, vagy célt, egyszerűen a tényt olvassuk, hogy felment a hegyre és egész éjjel imádkozott. Majd a folytatásból derül ki valami. Ez azért fontos, mert ha emlékezünk a személyes csendességről tanultakra, és az Úr Jézus Krisztus személyére, akkor tudhatjuk, hogy tulajdonképpen nem fontos bármilyen okot keresnünk arra, hogy Jézus egész éjjel fennmaradt. Hiszen ha az imádság személyes kapcsolatápolás az Úrral, a közösség elmélyítése a mennyei Atyával, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy azon az éjjelen fontosnak érezte, hogy egész este az Atyával beszélgessen.

Ravasz László fordítása nagyon kifejező: - amit a Gedeon-Bibliában olvashatunk - "azokban a napokban történt, hogy felment a hegyre imádkozni és az éjszakát az Istennel való társalkodásban töltötte." Azzal az Atyával beszélgetett, akit nagyon szeretett, akivel örömteli és felüdítő volt társalkodni, mint gyermek a mennyei Atyával, mint az isteni Fiú isteni Atyával. Valószínűleg nem is érezte a fáradtságot. Nem kellett semmilyen oknak sem lenni - különleges módon -, egyszerűen közösségét ápolta az Atyával. A csendesség ideje alatt néhány perc alatt is át lehet ezt élni, de gondoljuk el, hogy milyen lelki élmény lehet egész éjjel ilyen módon kapcsolatban lenni a mindenható Úrral.

Mi esetünkben akkor lehet ehhez hasonló élményünk, ha valaki hazatér a nyaralásból, a család együtt van és egész éjjel tart a beszámoló, mert annyi minden történt, annyi élménnyel gazdagodott az aki távol volt, s el kell mondani azonnal, frissiben mindent. Talán még jellemzőbb, ha arra gondolunk, amikor a szerelemesek találkoznak. Repül az idő. Találkoznak, beszélgetnek, vagy csak csendben ülnek egymással szemben, ápolják a szeretetkapcsolatot, az idő pedig szalad. Ugyanis, ha az ember szeret valakit, akkor szívesen együtt van vele, beszélgetnek, akár éjjel is. Házaspároknál ez még személyesebben működhet, egész éjjel társalkodni a társsal. Ha arra gondolunk, hogy Jézust, mint mennyei vőlegényt mutatja be a Szentírás, mindenható Urunkat pedig népe férjeként, akkor ezek a képek azt segítenek megérteni, hogy milyen lehet a hosszú ideig tartó csendességben az Istennel való személyes kapcsolat ápolása. Akit szeretünk, azzal minden különösebb ok nélkül is szívesen beszélgetünk.

Jézus Krisztus egész éjjel imádkozott fenn a hegyen. Hasonló esetről olvasunk abban a történetben, amikor ő a tengeren járt. Mielőtt a tengeren járás csodája történt, akkor is este felment a hegyre és imádkozott atyjához, s csak az éjszaka második felében indult el, hogy segítsen a tanítványainak.

Lehet, hogy többször történt vele ilyen, csak nem jegyezték le a szentírók. Ennél a gondolatnál az a kérdés, hogy számunkra ismerős-e ez a fajta személyes imádság, kapcsolatápolás, szeretetközösség Urunkkal? Nem az a kérdés, hogy egész éjjel akarunk-e, tudunk-e így imádkozni, hanem az, hogy ismerjük-e azt a helyzetet, amikor nemcsak néhány percig, hanem hosszabb ideig szeretetkapcsolatban vagyunk ővele? Akinek volt már egész éjjeles élménye, az tudja, hogy miről van szó Jézus esetében is.

Jézus Krisztus szívesen beszélgetett az Atyával minden ok nélkül is. Ha azonban a folytatást nézzük, akkor kiderül, hogy valószínűleg az oka is meg volt arra, hogy ebben az esetben egész éjjel imádkozzon. Ugyanis arról olvasunk, hogy még hajnalban, amikor megvirradt, odament a tanítványokhoz és a nagyobb tanítványi seregből kiválasztotta a tizenkettőt, akiket apostoloknak is elnevezett. Jól látható, hogy az éjszakai imádkozása és a hajnali cselekedete, döntése között kapcsolat van, egyértelműen látszik a leírásból. A szentíró és kötőszóval kapcsolja össze. Ezért mondható el, hogy nem véletlenül imádkozott éppen akkor egész éjjel. Így viszont magyarázható Jézus Krisztusnak ez a hosszabb imádsága olyan szempontból is, hogy nem csupán azért beszélgetett az Atyával, mert ez számára üdítő, s örömteli volt, hanem azért is, mert fontos kérdés, döntés előtt állt. Egész éjjel imádkozva virrasztott, mert meg kellett valamit beszélni az Atyával. Egész további szolgálatát meghatározó döntésről volt szó, ugyanis tizenkét férfit maga mellé kellett vennie, akik apostolok lettek.

Természetes módon Jézus Krisztus tarhatott volna néhány másodperces csendességet is az Atyával és az alatt is megbeszélhetett volna vele mindent. Sőt, mivel Isten volt, nem kellett volna semmit sem megbeszélnie vele, hiszen jól tudta, hogy kiket kell kiválasztania, de ez az egész mozzanat azt igazolja, hogy Jézus itt is jelezni akarta, hogy mindent az Atya akarata szerint tesz és megbeszél vele.

Más helyen arról ír a Szentírás, hogy az Atya adta neki az övéit, a tanítványokat, Jézus pedig kiválasztotta őket, elhívta. Együtt munkálkodnak így. Nagyon érdekes, hogy a tanítványok kiválasztása előtt nem néhány percig, pár órát imádkozik csupán, hanem egész éjjel. A döntés súlya, a kérdés fontossága nagy volt, ezért az Isten Fia több időt szánt az Atyával való, most már nemcsak társalkodásra, hanem együttes megbeszélésre. Mindenképpen időt kívánt szánni a tanítványok kiválasztása előtt arra, hogy csendben legyen az Atyával. Ebben alázata fejeződött ki. A 37. Zsoltárba olvashatjuk: "Gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kéréseit, hagyjad az Úrra a te útadat és bízzál benne, majd ő teljesíti." Jézus ezt teszi: az Atyával beszélget, gyönyörködik benne, és eközben megbeszélik kik is azok, akiket kiválaszt majd virradatkor.

Nézzük meg röviden, hogy kik is a kiválasztottak. Tizenkét férfit választott ki Jézus, azokat akiket apostoloknak is nevezett. Az apostol jelentése küldött. Márk evangéliuma 3,14-ben azt is leírja, hogy még mielőtt az lett volna a feladatuk, hogy kimenjenek, küldetést teljesítve, elsőrendű feladatuk az volt, hogy Jézussal legyenek. Kiválasztott tehát tizenkettőt, hogy vele legyenek és kiküldje őket. Itt életközösségre való elhívás történt, arra, hogy Jézussal, a Mesterrel együtt éljenek éjjel és nappal. Ez három évig tartó teljes életközösséget, vagyonközösséget jelentett. Először életközösségben kellett lenni az Úrral, hogy azután az élethivatásukat betölthessék.

Jézus Krisztusnak tehát nemcsak arról kellett döntenie, hogy alkalmas embereket találjon a szolgálatra, hanem társakat találjon maga mellé abban a munkában, amire az Atya elhívta, s amelyet majd folytatniuk kell. Semmiképpen sem lehetett kapkodva dönteni, vagy csupán a maga gondolatai szerint, hanem teljes mértékben az Atya akarata szerint.

Ha azt nézzük, hogy kiket választott maga mellé Jézus, akkor talán az juthat eszünkbe, biztos, hogy jól imádkozott, hiszen kiket választott? Például Pétert, akiről tudjuk, hogy nem igen volt alkalmas apostolnak lenni. Vagy a szeretett tanítványt, Jánost, aki amikor a Samaritánus faluban nem fogadták be őket, akkor Jakabbal, a testvérével együtt tüzet akart kérni a falura az égből, annyira megharagudott rá. Ez a János volt az, aki a testvérével együtt úgy érezte, hogy nagyon jó lenne majd Jézus jobb-, illetve balkeze mellett ülni a dicsőségben, szerettek volna nagy lenni. Vagy Mátét, aki vámszedő volt azt megelőzően, pénz szerető ember. Júdás Iskáriótesről nem is beszélve. Hát ilyen embereket választott Jézus egy egész éjszakán keresztül tartó imádság után?

Milyen vigasztaló, hogy ilyen embereket választott! Hiszen bűnös emberek voltak ők is, alkalmatlan emberek. Pál írja a levelében, hogy a mi alkalmas voltunk nem magunkban van, hanem egyedül Istentől. Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy ezt a tizenkettőt kell választania. Nem voltak alkalmasak, de az Úr Jézus egész lénye, személyisége, munkája, szava, kegyelme és irgalma alkalmassá tette őket arra, amivé formálni akarta őket

Rólunk is, amikor az Úr Jézuséi lettünk elmondható, hogy minket is választott, elhívott tanítványainak, nagy tömegből, hogy a mi nevünk is odakerülhessen az élet könyvébe. Ezért, amikor ezt a történetet vizsgáljuk, akkor bármelyik tanítvány neve helyébe behelyettesíthetjük a mi nevünket, kivéve természetesen Iskáriótes Júdásét. Jézus Krisztus úgy döntött, hogy minket is elhív. Mi sem érdemeltük ki semmivel, sőt, de így szeretett Ezért lehetünk itt, ezért imádkozhatunk hozzá. Fontos megjegyezni, hogy mint gyülekezet, nem mindegy, hogy követjük-e az Úr Jézus példáját akkor, amikor munkatársakat választunk a gyülekezeti munkában.

Az ApCsel 13. részében arról olvasunk, hogy Pált és Barnabást úgy hívta el Isten lelke, hogy a gyülekezet azt megelőzően imádkozott és böjtölt. Jézus pedig a tizenkét tanítvány kiküldése előtt azt mondta, hogy kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Jaj annak a gyülekezetnek, ahol nem imádkozó lélekkel választják a munkatársakat. Milyen kegyelem, hogy nálunk úgy választhattak eddig is presbitereket, gyermek, ifjúság és idősek közti munkatársakat, lelkészeket, hogy több alkalommal imádkoztak értük. Legyen ez így ezután is.

Jézus Krisztus tehát fontos döntés előtt fontosnak tartotta a csendesség idejének meghosszabbítását. Hangsúlyos azonban, hogy ez a döntés nemcsak fontos volt, hanem nehéz is. Ez a döntés azért volt nehéz Jézus számára, mert bűnösök közül kellett választania. Itt említhető meg külön Júdás Iskáriótes, hiszen az árulót is ki kellett választani. Ez nem lehetett számára könnyű. Jézus, mint Isten nagyon jól tudta Júdással kapcsolatban, hogy ki is ő valójában és mit fog tenni.

A mi esetünkben is akkor szokott nehéz lenni a döntés, ha előre tudjuk, hogy másnak, vagy magunknak nehézség, fájdalom, kellemetlenség származik majd belőle biztosan. Azt szoktuk mondani, hogy két rossz közül kell dönteni. De megtörténik, amikor a jó és a rossz közül is nehéz választani, mert valaki mindenképpen kellemetlenséget érez majd. Ekkor nehéz a döntés, de nem lehet megkerülni. Ilyenkor azonban óriási lehetőséget jelent a mennyei Atyával megbeszélni mindent, hogy a nehéz döntést vele hozhassa meg gyermeke: őelőtte átgondolni mindent, szavára figyelve megvizsgálni mindenféle lehetőséget, s végül az akarata szerint dönteni.

Amikor József megtudta, hogy jegyese, Mária áldott állapotba került, - olvassuk a Máté evangéliuma Károli fordításában - "magában átgondolt mindent". Teljesen összezavarodott, nem látta, hogy mit kell tennie, illetve azt érezte, hogy el kell bocsátania jegyesét. Úgy feküdt le hogy nem látott megoldást igazán és ezt érezte is. Elaludt, s Isten különös szeretete abban nyilvánult meg, hogy az angyala megjelent álmában és azt mondta neki, ne féljen magához venni Máriát. Álmában kapott kijelentést és így megoldódott minden. Úgy kerülhetett az ő nehéz, fontos döntéshelyzete Isten elé, hogy Isten az angyalán keresztül különleges módon megjelent neki és vezetést, útmutatást adott neki.

Csakhogy a mi esetünkben ez már nem érvényes. Ma már nem szól senkihez álmokon keresztül az Isten. Az Írást adta és az ő Lelkét. Ezért hiába várjuk, hogy Isten álmunkban a nehéz helyzetet megoldja. Nekünk éberen és józanon kell és lehet átgondolnunk mindent őelőtte. Ezért van nagyon nagy érteke igazán annak, amikor valaki, ha kell, éjjel is tud csendben lenni, munkától, a világ zajától mentesen, és a nehéz döntést Isten segítségével igyekszik meghozni. Istennel nemcsak társalkodnunk lehet, hanem megbeszélhetünk vele minden fontos, nehéz kérdést, döntést.

A mi életünkre nézve is vannak nagyon fontos kérdések, döntések. Ahogy Jézus tette, követhetjük ebben a példáját. S amikor arról van szó, hogy tudjuk, hogy döntésünknek lehetnek rossz, vagy nehéz következményei, akkor lehet előre bölcsességet kérni, és azt majd megoldani. Kérhetjük, hogy a nehézségeken hittel megállva menjünk át, és kapjunk erőt a terhek hordozásához.

Lehet, hogy valaki közülünk éppen mostanában nem tud rendesen aludni amiatt, mert valami nyomasztja. Dönteni kellene, de nem tud igazán. Zakatol benne minden, amikor elalszik, felébred hirtelen, és azonnal eszébe jut a megoldatlan kérdés, egy határidő, vagy valaminek a hiánya, a döntéshozatal súlya. Ilyenkor panaszkodik, kesereg. Bizonyára másformában élné át az egészet éjjel is, ha elkezdene őszintén imádkozni. Isten előtt csendben lenni, nemcsak magában csendben sírni, panaszkodni. Elcsendesedni végre Isten előtt.

Előfordul, hogy valakinek nincsen nagyobb problémája, hanem egyszerűen azért vannak gondjai éjszakai alvásával, mert bizonyos körülmények miatt fel kell kelnie, mert gyermeke született, vagy testi fájdalom kínozza, ami nehezen múlik el, vagy az életkorban előrehaladt és alvásideje megváltozott, sokat kell fenn lennie. Ilyenkor is igen nagy bátorítás az Úr Jézus cselekedete, lehet a hívő embernek éjjel is imádkoznia, csendben lennie Istennel, beszélgetni vele. Betölteni azt a szolgálatot, amit az övéinek, mint apostoloknak adott.

Velem is megtörtént már, hogy arra ébredtem fel reggel, hogy sikerült elaludnom, hiszen a is megeshet, hogy a hívő ember belealszik az imádságba.

Ezeket a példák azt segítik, hogy még közelebbivé váljék számunkra az Úr Jézus tökéletes emberi személye. Ő egész éjjel imádkozott és tartott csendességet. Csak azért is, mert számára örömet jelentett az Atyával való kapcsolattartás, de azért is, mert fontos, nehéz döntés előtt állt. Ilyenkor érdemes többet imádkozni, erre buzdít az ő példája.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Úr Jézus, hogy bennünket is kiválasztottál. Köszönjük neked, hogy megismerhettünk téged, igent mondhattunk neked. Áldunk, hogy a veled létünk az az élő és személyes kapcsolat, amit a hétköznapok során is megélhetünk veled, számunkra is örömteli, üdítő. Szeretnénk neked megköszönni, hogyha volt már olyan tapasztalatunk, mint neked, akkor ott azon az éjjelen. Köszönjük neked Urunk, hogyha szolgálhatunk is téged. Áldunk amikor az imádságban nemcsak magunk fontos kérdéseit mondhattuk el, hanem másokért is könyöröghettünk az éjszaka folyamán. Arra kérünk, hogyha bármelyikünknek szükségünk van e tekintetben megújulásra, gyógyulásra, segíts most meg bennünket. Urunk, szeretnénk újra azzal a lánggal égni irántad, amely a megtérésünkkor is jellemzett minket, vagy azokban az időszakokban, amikor a helyünkön voltunk.

Segítsd azokat közöttünk, akiknek most kell fontos és nehéz döntéseket hozniuk. Legyél azokkal, akik olyan a döntésre várnak, amit velük kapcsolatban hoznak. Kérünk, segítsd meg azokat, akik nem tudnak nyugodtan aludni éjjel. Oldd meg az előttük álló vagy meglévő problémáikat, adj gyógyulást a betegségből, de mindenképpen add a te kegyelmedet elhordozni a nehezebb időszakot.

Köszönjük, hogy te is imádkoztál az Atyához. Köszönjük, hogy így a te imádságod példa lehet nekünk. Kérünk, ápold az imaéletünket, gyógyítsd, ha szükséges, hadd lehessünk mi is hűséges imádkozók.

Köszönjük Urunk neked, hogy ezzel a reménységgel kérhetünk tőled erőt szeretteinket, munkatársainkat, népünket és népünk vezetőit hordozni, azokat, akik még nem járnak hitben. Kérünk Urunk, hogy adj megtérést nekik és egész népünknek. Köszönjük Urunk, hogy ma este is megállhatunk majd csendben előtted és átélhetjük a csodát, hogy te velünk vagy és megszólítasz minket.

Ámen.