PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. április 30.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JÉZUSNAK SEMMI SEM LEHETETLEN


Alapige:Mk 5,21-43

Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.


Imádkozzunk!

Hódolunk előtted mennyei Atyánk, hogy te nem változtál, s nem változol ma sem. Dicsőítünk téged minden ajándékodért, s áldunk Urunk, hogy a gyülekezet közösségében imádhatunk most téged, ez is nagy ajándék. Köszönjük azokat a fiatalokat, akik pár órával ezelőtt indulhattak el érettségire, életük folytatása miatt továbbtanulásra, vagy munkára. Kérünk Urunk, legyél minden ilyen fiatallal ezekben a napokban, segítsd azokat, akiknek nehéznek tűnik ez a teher. Köszönjük, hogy mi nemcsak most imádkozhatunk értük, hanem folyamatosan hordozhatjuk őket imádságban hűséggel és kitartóan.

Kérünk Urunk, hogyha bármelyikünk fáradt lenne most, vagy lelkileg terhelt, velünk együtt hadd tudjon a te igédre figyelni. Köszönjük, hogy most is szólsz hozzánk és arra kérünk, hogy amit mondasz nekünk, merjük elhinni, merjük cselekedni. Kérünk Urunk, vidámítsd meg a lelkünket, ha szomorú lenne. Szeretnénk egyedül tereád tekinteni Urunk, gyönyörködni benned. Add, hogy tudjuk így tekinteni önmagunkat és élethelyzetünket most is. A gyülekezet közösségében fogadd kedvesen imádatunkat és imádságunkat.

Ámen.


Igehirdetés

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony történetének egységes üzenete van. Három evangélista is leírja. Márk Jézussal kapcsolatban kétféle csodát ír le, s mégis mindkettő összetartozik. Együtt tanítanak arról a megtartó Úrról, akinek semmi sem lehetetlen. Ezért volt a bibliai köszöntés Jeremiás könyve 32. részéből, nemcsak az ószövetség Urának, hanem Jézusnak is - aki az ószövetség Ura is volt - minden lehetséges. De nemcsak Jézus személyéről és lehetőségeiről tanít ez a történet egységesen, hanem a Jézusban bízók hitéről, erejéről is. Két történet, de egy központi üzenet. Az egységét jelzi, hogy 12 éves kislányról van szó és egy 12 éve betegségben szenvedő asszonyról. Nem véletlen ez az évszám. A két történetnek van sok különbsége, például az asszony titokban megy Jézushoz, Jairus, a lány apja vállalva mindent az emberek előtt. Jairus kér, az asszony csak kérés nélkül érinti meg Jézust. Abban egységesek, hogy valószínűleg mindketten közel voltak Jézus lábához. A másik evangélista leírta, hogy az asszony Jézus ruhájának az alsó peremét, szélét érintette, Jairus pedig odaborul Jézus lábai elé.

Mindkét történet arról az egyértelmű igazságról beszél, hogy Jézus törődik a bajban levővel. Ebben reménykedve fordult hozzá az apa és a beteg asszony is. Ahogy hallottuk már, Márk evangéliumára jellemző az azonnal szó gyakori használata. Az asszony azonnal meggyógyult, Jézus azonnal észrevette az isteni erő kiáradását, azonnal feltámadt a lány. Az azonnal szó kifejezi, hogyha Jézus valamivel törődni kezd, a dolgok azonnal történnek meg. Jézus csodái nem késnek, megtörténik minden azonnal, késlekedés nélkül. Természetesen Jairus könyörgő kérésére is Jézus egyből elindul; A történet maga adja az azonnali elindulás képét. Jézus nemcsak Jairussal akart személyesen beszélni, hanem az asszonnyal is. Ezért kezdett el vele egy kicsit hosszabban beszélgetni, ennek az asszonynak is nemcsak fizikai gyógyulást szeretett volna adni, hanem lelki gyógyulást is. Nem volt mindegy, hogy az asszony úgy hagyja el Jézust és a tömeget, hogy szívében ott lehet a békesség és a gyógyulás bizonyossága. Jairust is biztosan bátorította az asszony gyógyulása és mindaz, amit ezzel kapcsolatban Jézus elmondott neki.

Nekünk is ismerős lehet, hogy esetleg vannak problémáink és halljuk, hogy ugyanaz a probléma egy lelki testvér életében hogyan oldódott meg Jézus csodája által és örülünk, mert valószínűleg a mi problémánk is meg fog oldódni. Ez ma is bátorító, mint ahogyan annak az édesapának is reményt jelentett.

Nem volt véletlen, hogy Jézus Jairus jelenlétében is mondta az asszonynak azt, amit. Jézus Krisztus törődik a bajban levővel, nemcsak a fizikai dolgaival, hanem a lelkiekkel is. Ezt a törődését azonnal megcselekszi. Jairus is azért reménykedhet, mert már úton vannak, nemsokára odaér Jézus, remény van, a leánya meg fog gyógyulni, milyen jó ilyen Úrban hinni.

Gondoljunk azokra az élethelyzeteinkre, amikor nekünk is jó volt hinni, jó volt reménykedni, mert hamar cselekedett az Úr valamit, megoldotta a problémát, nemcsak a másik életében, hanem a miénkben is. Vannak olyan helyzetek, amikor nem olyan nehéz hinni.

A Jairus lánya története és a vérfolyásos asszony története azonban beszél egy olyan hitről is, ami első hallásra nem olyan jónak tűnik. A történetben Jézusnak van egy furcsa jellemzője, ami sem az új fordításból, sem a Károli fordításból nem derül ki. Az ősi szövegben lehet észrevenni. Ahogyan Jézus törődik azzal a helyzettel, ami Jairusnak igazán nehézzé vált. Van amivel Jézus törődik és van, amivel nem annyira. Itt hangzik el a híres mondat: "Ne félj, csak higgy!"

A történet folytatása ismerős, Jairus számára egy pillanat alatt minden megváltozott. Addig örülhetett annak, hogy az az asszony meggyógyult lelkileg is és hamarosan hazaérnek és az ő kislánya is meg fog gyógyulni. A következő pillanatban azt hallja, hogy semmi remény, azt közlik vele, hogy a lánya meghalt. Ehhez még hozzáteszik hidegen: Mit fárasztod tovább a Mestert. Nagyon durva az a kifejezés, amit fárasztódnak fordít a Károli is, az alap jelentése: fárasztani, nyúzni valakit. Valószínűleg Jairus egyszerre hallhatta azokat a mondatokat, amiket Jézus mondott és amit a barátai illetve rokonai mondtak. Lukács evangélista úgy írja le a történetet, hogy még Jézus szájában volt a szó, amikor a küldöttség megszólalt. Minden empátia nélkül mondhatták, hogy a lánya meghalt. Jairus talán először azt kezdte hallani, hogy "menj el békével, bajodtól megszabadulva légy egészséges", de eközben hallja, hogy "lányod meghalt, mért nyúzod tovább a Mestert". A másik ember, az asszony boldog lehet, hiszen ő meggyógyult, de az ő helyzete? Elég nehéz belegondolnunk Jairus érzéseibe, de ha valaki temette gyermekét, akkor át tudja érezni ezt a szörnyű élethelyzetet. Szülőt sem könnyű temetni, de gyermeket temetni még fájdalmasabb lehet.

Jairusnak addig reménysége volt, nagyon jó volt Jézusban hinnie, de a küldötteket hallva úgy érezheti, hogy most már vége mindennek. A barátok és a rokonok abban próbálják erősíteni, hogy már Jézus sem segíthet. Jairus fél. Ez abból tudható, hogy Jézus először azt mondta neki, hogy ne félj. A lehetetlen helyzet miatti tehetetlenség keserű félelme lehetett benne. Minden oka meg lehetett a félelme, még akkor is igaz, ha hit is van benne, hiszen reménykedve ment oda Jézushoz, aki foglalkozott az ő ügyével, bajával. De így már számára megoldhatatlannak látszott az egész helyzet. Ha van is hite, a félelme így már erősebbé válhatott és a kétségbeesése és a reménytelensége is megerősödhetett. Az egész helyzet elhordozhatatlan teherként ránehezedett. Így lehet, hogy elgondolkozhatott azon, hogy miért fárassza tovább a Mestert.

Mi jellemzi Jézust? Ő hogyan viszonyul ehhez az újabb helyzethez? Számunkra szokatlannak tűnik az ő reagálása. Az új fordítású Bibliában azt olvastuk, hogy Jézus is meghallotta, amit mondtak. Károli így fordítja: "Jézus pedig amint hallá amiket mondanak". Van néhány ókori kézirat, amely az ősi nyelven így hangzik: Jézus pedig azonnal meghallva, amit mondtak, így szólt Jairushoz". Tehát a kéziratok az azonnal szót is hozzáteszik, jelezve, hogy Jézus valamit mindjárt csinál, ami jellemzi Márk leírását. Azaz, az Úrnak mindenképpen tudomására jutott, amit Jairus hallott, s ez mindenképpen bátorító gondolat lehetne, hiszen ez is az ő gondoskodó szeretetét jelzi, az Úr meghallja azt, amit a gondoskodó édesapa meghallott a többiektől. Ez annál fontosabb, mert Jézus éppen beszélt, "még szájában volt a szó" - ahogy Lukács írja, de közben azonnal meghallotta, amit Jairusnak mondtak. Nem tudom, hogy mi mennyire tudunk egyszerre két dologra figyelni, nem mindenki képes arra, hogy amikor ő beszél, figyel arra is, amit közben másnak mondanak. Jézus viszont mindenképpen odafigyelt arra, ami ott elhangzott.

Csakhogy az ősi szövegben lévő kifejezés mást jelent, a magyarázatos új fordítású Bibliában a magyarázatban olvashatunk erről. Az ősi szövegben ez a kifejezés szerepelhet: Jézus pedig figyelemre sem méltatva a beszédet, így szólt", azaz nem hallgat oda valamire, nem figyel oda valamire, elengedi a füle mellett azt, amit hallott. Magyaros kifejezéssel: rá se hederít arra, amit hall.

Az Újszövetségben még egy helyen szerepel ez az állítmány, Máté evangéliuma 18. részében, amikor arról van szó, hogy a gyülekezetben vétkezőt meg kell inteni, és azt mondja, hogyha nem hallgat rád, akkor két-három tanúval együtt menjél és intsd meg, ha azokra sem hallgat, akkor a gyülekezet előtt intsd meg, és ha arra sem figyel, akkor tekintsd úgy, mint a bűnöst, vagy vámszedőt. Az említett kifejezést a "ha nem hallgat rád" mondatban használja a szentíró, rá sem hederít arra, amit két-három tanú, vagy akár az egész gyülekezet figyelmeztetésül mondott neki, nem érdekli, hogy mit mondtak neki, ő megmarad abban a bűnben, amivel kapcsolatban próbálták inteni. Tehát itt is hangsúlyos, hogy valami elhangzik, de ő nem figyel rá, el engedi a füle mellett, semmiképpen sem befolyásolhatja az életét, az amit hall.

Ez a szó van a Márk evangéliumában Jézussal kapcsolatban itt. Hallja tehát azt, amit Jairusnak mondanak, de ő figyelemre sem méltatja. Meg lehetne kérdezni, hogy amit Jairus hallott, és számára az egyik legnehezebb terhet jelentette, Jézus ezt nem méltatja figyelemre, vannak olyan dolgok számára, amivel ő nem törődik? Ráadásul éppen akkor lenne szükség, hogy figyeljen arra, amit hallott, hogy meghalt a lány. Mindenképpen Jézus kapcsán ez a gondolat. De ahogy Jézus szava folytatódik! "Jézus pedig figyelemre sem méltatva azt, amit mondtak, így szólt Jairushoz: Ne félj, csak higgy!" Tehát a folytatásból derül ki, hogy Jézus számára sokkal fontosabb az, amire figyelni szeretne.

Nem arról van szó, hogy ő nem akar törődni Jariusnak az akkor éppen fennálló problémájával, hanem arról, hogy nem szeretné, hogy ez a probléma legyen a leglényegesebb, mindkettőjük számára. Jézus számára más a legfontosabb, más az, amire ő figyelni szeretne. Ne az legyen a központban, amit Jairus éppen hallott. Az ő istenfiúi megtartó munkáját, személyét ne az befolyásolja, amit éppen hallott, számára van ennél sokkal fontosabb is.

Jézust ismerjük és tudjuk, hogy ő soha nem vált probléma centrikussá. Ezt lemérhettük akkor is, ha Jézus elé vittünk imádságban dolgokat és volt, amikor kiderült, hogy ő nem azzal foglalkozik, amit imádságban mondtunk neki, hanem volt annál sokkal fontosabb, és egy idő után megértettük. Hadd mondjam így, lehet, hogy fárasztottuk a Mestert imádságunkkal és egyszer csak megértettük, hogy Jézus miért nem foglalkozott azzal. Itt mindenképpen arról van szó, hogy Jézus nem azzal akar elsősorban törődni, ami a barátoktól, rokonoktól ő maga is meghallott, s amely miatt Jairus teljesen összetört. Jézus számára az a lényeges, hogy kicsoda ő, hogy ő már elindult egy úton, amelyen nemsokára csodát tesz.

Az az igazán fontos, amire ő képes. Nemcsak arra képes, hogy meggyógyítson egy halálosan beteg kislányt. Jézus olyan hatalommal bír, hogy számára ez a kislány csak alszik. Amikor kimondta azt az arám kifejezést, "Lányka kelj föl", olyan mondat, amit már ő is hallhatott sokszor Mária szájából, amikor kisgyermek volt, az alvó gyermek felébresztésekor. A történetben nagyon beszédes, hogy a siránkozó, jajgató emberek egy pillanat alatt elkezdenek nevetni hangosan, kinevetik Jézust. Hiszen ők tudják, hogy az a lány meghalt és akkor nekik sírniuk kell, ha nem is őszintén, de hivatásosan, mint sirató asszonyok. Nem az a döntő Jézus számára, hogy mit mondanak az emberek, milyen tényt állítanak, hanem az, hogy ő kicsoda és mit kezdett el cselekedni az édesapa kérésére. Amikor a csoda megtörténik, akkor csak annyit mond: Lányka, kelj föl, és a kislány fölkel. Amikor Jézus megérinti a kezével a kislányt, akkor az a kifejezés szerepel a leírásban, hogy ez az érintés hatalmat is közöl, erőt jelent, szinte fölhúzza a kislányt a halottas ágyáról.

Mi Jariusnál még többet tudunk, hiszen azt is tudjuk, hogy Jézus maga is föltámadott. Hogy kicsoda Jézus, abból látszik, hogy ő is meghalt, és feltámadott és él ma is. Rá is vonatkozik az ószövetségi ígéret: "Íme, én az Úr Istene vagyok minden testnek, vajon van-e valami lehetetlen nékem." Jézus számára ez a döntő, ezért engedi el a füle mellett elhangzottakat: "A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" ő nem ezzel akar törődni, hanem azzal az emberrel, akit ez a probléma érint és úgy kíván törődni, mint megtartó Úr. Ő nem eshet kétségbe, ő nem kérdezi, Uram, most mit csináljak. Én többször imádkoztam úgy, mintha az Úrnak valami lehetetlen lenne, szinte félve mondtam azt, amit, mert nem láttam őt hatalmasnak, az imádságom probléma centrikus volt, az adott problémát érintette és nem az Urat. Jézus szeretné Jairust erre a fajta látásra, gondolkodásra eljuttatni, amivel ő maga is rendelkezik. Ezért hangzik az ismerős mondat: Ne félj, csak higgy!

Tehát ebben a történetben van valami, amivel Jézus nem törődik, ez pedig az, ami a probléma, és nem azért, mert nem kívánja megoldani, hanem nem akarja, hogy az kerüljön a középpontba. Sokkal lényegesebb probléma annál Jairus számára, jusson el az igazi lényeglátásra. Ne az legyen számára a legfontosabb, amit éppen hallott a barátoktól, hanem az, hogy mit jelent számára Jézus, az ő jelenléte, mindaz, amit már eddig is mutatott neki és amit majd azután készül számára mutatni. Ne a hír és az emberek szemüvegén keresztül lássa a maga problémáját, önmagát, a kislánya helyzetét, hanem Jézusra tekintő hittel. Ezért mondja neki: Ne félj, csak higgy. Nagyon fontos, hogy Jézus itt már az apához szól. Törődik a bajban levővel, de úgy, hogy önmagát állítja megoldásnak. Ezelőtt az asszonyhoz beszélt, ami bátoríthatta Jairust, de ezután már személyesen hozzászólt. Hiszen az ő isteni jelenléte és kijelentő szava munkálhatja a hitet. Ezt mi is tudjuk elméletben, de egy valóban rendkívüli helyzetben, és amikor az ember csakugyan tehetetlen nem erre gondolunk. De valóban Jézus is tehetetlen? Még a csoda nem történik meg, Jairus csak azt hallotta, hogy meghalt a lánya, nincs miért fárasztania a Mestert, de egy pillanat alatt hallja azt is, hogy "Ne félj, csak higgy!". Ezután mennek tovább az úton.

Jairus még nem tapasztalta meg a megoldást, de a kérdés az, hogy ezután mire hallgat, amit az emberektől hallott, vagy arra figyel inkább, amit Jézus mondott neki. Meri-e a füle mellett elengedni azt, amit az emberektől hallott Jézushoz hasonlóan. A további fontos gondolat itt, hogy Jairus meri-e elengedni azt az elképzelést, amit ő eddig Jézussal kapcsolatban magáról gondolt. Hiszen Jairus számára addig Jézus arra volt képes, hogy a halálosan beteg kislányát meg tudja gyógyítani. De amikor meghallotta a halálhírét, azonnal félni kezdett. Tehát Jairus számára, mint ahogyan barátai, rokonai számára is a haláleset lehetetlenné tette Jézus számára a segítség nyújtás lehetőségét. Jairusnak tehát meg kellett változnia a Jézusról alkotott elgondolása tekintetében is. El kellett tekintenie arról, amit addig gondolt Jézus képességeiről és személyéről. Neki volt meggyőződése Jézusról, ő bízott Jézusban, csak a hite behatárolt volt, csak egy darabig tartott. Ezért kellett neki eljutnia a "csak higgy" állapotáig. Nem kérdés, az tény, hogy a baj nagyon nagy, a probléma megoldhatatlan, de az még fontosabb tény, aki Jézus az ő számára és amit ő mond és amit tenni készül. Jairus számára elérkezett a "csak higgy" ideje és élethelyzete.

A "Ne félj" kifejezés mindenképpen érinti Jairus érzéseit, lelki állapotát, itt most a személyesen van a hangsúly. Gondoljunk minden olyan igére a Bibliában, ahol a "ne félj" elhangzik. Isten mindig tudta, hogy milyen probléma helyzetben volt az ő szolgája, vagy szolgái, és mindig arra nézve mondta, hogy ne félj ettől, vagy attól, továbbá általában azt is elmondta, hogy miért ne. A "ne félj" azt jelzi, hogy az isteni szó elhangzik, ebben hatalom van és az ember már nem annyira fél, mert már ott van a szó, ami erősíti. A "Csak higgy" viszont azt jelenti, amikor még a problémát is látjuk, még a probléma megoldása előtt, már nem fél, de tud-e csak hinni.

A csak szó az ősi szövegben is elől szerepel. Ezt a szót a magyarban lehetne úgy értelmezni, hogy mást úgysem tehetsz már. Ilyenkor bizonytalan hitről van szó, ami valójában nem is hit már, ez egyfajta lenézés, amikor mindenki más úgy érzi, hogy itt már nincs mit tenni, nem lehet segíteni. A "Csak higgy" azonban nem ezt az állapotot jelenti, hanem az a kitartó, töretlen, mindvégig Jézusban bízó hit, amely a lehetetlen helyzetben is tudja, hogy Isten olyan, akinek bármi lehetséges, neki soha sincs lehetetlen. Nincs más lehetőség, csak az Úr.

Van amikor könnyű hinni, mert emberileg is elképzelhető lehetőségekről van szó, amit hinni kell Jézussal kapcsolatban. Jairus is merte hinni, talán már sokszor hallotta is, hogy Jézus milyen csodagyógyító. Amikor tapasztalta, hogy azt az asszonyt is meggyógyította egy pillanat alatt, csak egy érintésre és még személyesen beszélt is vele, ezt is könnyű volt elhinnie és ezután sétálnia vele az úton. De amikor jött az emberileg lehetetlen, amiben ő már végképp tehetetlen, akkor kérdés, hogy ezt a hitet is meri-e megélni. A "csak hinni" azt is jelenti, hogy csak hit által lehet az övé az a valami, vagy az a valaki, amire Jézus utal. Ez azt jelenti, amit reformátor elődeink nagyon hangsúlyoztak, hogy minden kegyelem, mindent Jézus tehet és tesz. Az ember semmit sem tehet, még akkor sem, ha emberileg tehetne is bármit és akkor sem, amikor emberileg tehetetlen. A hit által a "csak hinni" mindig azt jelenti, amikor a hívő ember tudja, nincs más lehetősége, hiába szuper hívő, hiába van a helyzet magaslatán nehéz élethelyzetében is, akkor is, csak Jézus tehet bármit. Ő viszont meg is teszi. A kereszten is mindent elvégzett. A Zsidókhoz írt levél 12. részben nem véletlenül olvasható: Félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, nekünk Jézusra kell nézni, aki a hit elkezdője és bevégzője. Még a hit is ajándék.

Az is nehéz helyzet egy szülő számára, ha a gyermeke lelki élete halott és elveszett és egyre halottabbnak tűnik. Szülőként mondja az Úrnak, hogy könyörülj rajta, látván a tényeket, hogy a gyermeke egyre hitetlenebb, egyre keményebb. Ilyenkor nagyon tehetetlen a szülő. Mit tehetünk a gyermekeink megtéréséért? Semmit, a megtérés kegyelem. A fiatal házaspárok közösségi alkalmán az előadó több példát is említett, ezek közül egyre szeretnék utalni. Amikor a társamnak lesz egy megrögzött bűne, ami nagyon fárasztó, nehéz elviselni, és attól a bűntől nem képes, vagy nem is akar szabadulni. Vajon az a legjobb megoldás, ha elválnak, mert már nem lehet tovább elviselni? Mindent megtenne érte, hogy ne legyen ilyen, vajon mit tegyen? Van, amikor az ember tehetetlen, semmit nem tehet a másikért. Ne félj, csak higgy! Van, amikor egy életen át kell ezt gyakorolnia valakinek, nem marad más számára, csak a hit.

Otthoni gyülekezetemben többször is megtörtént, hogy Isten megadta egy-egy hívő asszonynak, hogy a férje a halálos ágyán tért meg. Természetesen nem mindenki élte ezt át, de akkor a gyülekezetnek is könnyebb volt elhordoznia, hogy az Úr valóban milyen kegyelmes. Van, amikor egy életen át csak hihetünk, de Jézus mindent meg tett azért, hogy a hitünk erős legyen. Amit Jézus a kereszten és feltámadásával elvégzett, azt hirdeti, hogyha csak hihetek akkor is tudhatom, hogy az Úr bármit megtehet, mert neki minden lehetséges, ő mindent egyszer, s mindenkorra elvégzett. Az ő oldalán adott minden, a kegyelem elég mindenre. Csak van, amikor a kegyelem azt az élethelyzetet engedi megélni a hívő embernek, hogy csak hihet, mert csak hit által lehet az Isten kegyelme a miénk, a saját életünkkel és másokkal kapcsolatban is.

A csak higgy azt is jelenti, hogy ezt viszont tenni kell, mert a hit a mi részünk. Ha Jairus nem hitt volna, akkor nem ment volna Jézussal a kislánya szobájába, hanem ott maradt volna a siránkozókkal együtt. A hit ajándék, egyedül az Úr kegyelmi ajándéka lehet, viszont a hívő ember élheti, megélheti. Jairus hitének az volt a kérdése, hogy mit tart lényegesnek, mire tekint, a csoda előtt, a csoda alatt és a csoda után. Minek engedelmeskedik, Jézus szavának, az emberek véleményének, vagy a maga érzéseinek?

A hit nem passzív semmittevés. Korábban azon volt a hangsúly, hogy mindent Jézus tehet, mi semmit. A másik oldalon az áll, hogy mindent tehetünk, mert amikor a kegyelem elkezd munkálkodni a gyermekben, a házastársban, a betegben, a haldoklóban, vagy a gyászunkban, akkor a hit az, ami révén mi a kegyelmet átéljük. Ez az átélés a csendes engedelmesség. Jairus követte Jézust az úton, hallotta, hogy mit mond az embereknek, lehet, hogy nem merte elhinni azt, amit szeretett volna talán hinni, de az biztos, hogy ott volt Jézus mellett kitartóan. Jézusra figyelt, engedte, hogy átélje mindazt, amit szeretett volna a kislánya miatt elvégezni. Jairus arra figyelt, hogy mit tesz Jézus, mit mond, amikor Jézus azt mondja, hogy adjanak enni a gyermeknek, akkor azonnal enni adnak neki.

Követte Jézust, figyelte, engedelmeskedett neki és csodálta. A leírásban szereplő kifejezés úgy fordítható, hogy nagyon nagy eksztázisban volt az apa és az anya. Nem csupán csodálkoztak, hanem csodálták Jézust. Csodálkozni akkor szoktunk, amikor olyan történik, amire nem gondoltunk volna. A csodálni ennél több, valami olyan történt, amire nem gondoltunk volna, de mivel hittünk abban, aki a csodát tette, ezért csodáljuk őt, ámulunk rajta. A hangsúly itt is azon van, hogy nem azon ámulunk, ami történt, hanem azon, aki tette. A csodálat is Jézusra koncentrál és nem a csodára.

Ez azért fontos, mert nem mindig történik csoda. Van amikor a csak higgy, azt jelenti, hogy nem maradt senki más, csak Jézus. Az olyan nehéz helyzet, amit talán egy életen át kell hordozni, de nem egyedül, hanem a kegyelmes Istennel. A hit engedelmessége ekkor is megvalósul, ekkor is igaz, hogy csodálni lehet Jézust. Gondoljunk Dániel barátaira, akik kimondták, hogyha nem történik csoda, akkor is Istent magasztalják és imádják. És hatalmas csodát éltek át, ott voltak a tüzes kemencében és csodálták a velük lévő Istent, a velük lévő negyedik személyt. A tűzben velük együtt volt az Úr. Amikor nem történik csoda, várni kell még a csodára, akkor is lehet csak hinni. Akkor a várakozásban is benne van a csak higgy. De ha a várakozás nem teljesül be, Jézus akkor is Úr marad, ő akkor is a lényegesre figyel és tudja, hogy mire van szükségünk, mivel kell törődnie.

Jairus lánya története és a vérfolyásos asszony története a maga egységében azt hirdeti tehát, hogy Jézus nagyon is törődik az övéivel az övéi bajával. Van amikor ez azt jelenti, hogy csupán ennyit mond: Ne félj, higgy.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged Úr Jézus, hogy téged soha sem az befolyásolt, amit kértek tőled, vagy amit mások mondtak rólad, hanem mindég tudtad, hogy mit, mikor és hogyan tegyél. Magasztalunk, hogy te mindig a lényegesre figyeltél és aszerint tetted csodáidat is, ha kellet, vagy aszerint adtál elég kegyelmet hordozni a csoda hiányát. Áldunk Urunk, hogy az a kislány akkor feltámadhatott. Köszönjük Urunk, hogy te a halálból is fel tudsz támasztani bárkit, bármikor. Urunk, szeretnénk ezt hinni, amikor a halálos beteg barát, vagy családtag mellett vagyunk, szeretnénk ezt vallani, amikor gyászolunk és szeretnénk a "csak hinni" igazságát átélni mindég, amikor nekünk mondod, hogy ne félj, csak higgy. Bocsásd meg nekünk, kérünk, amikor nagyobb volt a probléma számunkra még te magadnál is. Szabadíts meg Urunk ettől. Most is szeretnénk úgy rád tekinteni, hogy minden akadályt és megkörnyékező bűnt félre teszünk. Áldunk Urunk, hogy te a várakozásunkat is betöltöd. Köszönjük, hogy te sohasem késel el, segíts ezt hinnünk, amikor úgy tűnik, mintha mégis késnél.

Arra kérünk, hogy hadd tudjunk szívből örülni annak, amikor a mások életében látjuk a csodát, de talán a miénkben még hiányzik. Erősíts meg minket is arra a hitre, amikor a csoda ellenére is hittel bízunk benned és merünk annak engedelmeskedni, amit te mondasz. Köszönjük, hogy amikor bennünket is szörnyű hírek érnek, akkor is arra tekinthetünk, amit te kijelentettél magadról velünk kapcsolatban. Szeretnénk népünket is, vezetőink dolgát és ügyét is kegyelmedbe ajánlani, szeretteinket, gyermekeinket, az unokákat, a szüleinket, nagyszüleinket. Arra kérünk, hogy legyél a kórházban lévő betegekkel, a műtét előtt állókkal, akiknek a közérzete nagyon rossz a műtét után. Kérünk, adj nekik lelki erőt hordozni a betegség terhét és adj nekik kegyelmet hinni. Mi is ezt a kegyelmet kérjük most tőled.

Ámen.