PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. október 4.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


ÚJ ÉG ÉS ÚJ FÖLD


Alapige:Jel 21,3

Hallottam, hogy egy hatalmas hang így szólt a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük."


Imádkozzunk!

Istenünk, mi még abból a világból kiáltunk hozzád, amelyik tele van jajgatással, fájdalommal, szükséggel. Ahol uralkodik a halál, és ahol gyakran oly tehetetlennek bizonyulunk a bűn rontásával szemben.

Köszönjük, hogy innen is kiálthatunk hozzád, és köszönjük, hogy a kiáltásunk elhat a te atyai szívedig.

Áldunk téged minden meghallgatott imádságért. Köszönjük, hogy általában többet adsz, mint amennyit kérünk. Köszönjük, hogy oly sok jót kaptunk tőled kérés nélkül is.

Bocsásd meg, hogy sokszor vakon megyünk el ajándékaid mellett. Bocsásd meg, hogy oly sok hálátlanság, elégedetlenség, követelőzés van a szívünkben. Szeretnénk most ezt mind kiönteni eléd, és kérünk, ad a helyére hálaadást, dicséretmondást, reménységet, bizonyosságot.

Köszönjük, hogy szóba állsz velünk, oly sok igédet elengedtük a fülünk mellett. Szeretnénk ma figyelni rád.

Kérünk, tedd a szeretetedről szóló evangéliumot valóban örömhírré a számunkra, amiből öröm fakad az életünkben. Adj nekünk bátorságot belenéznünk a te igéd tükrébe, hogy meglássuk ott a magunk igazi arcát, de meglássunk téged is, megváltó Urunk, Jézus Krisztus. Erősítsd meg bennünk azt a reménységet, hogy a mi életünk egyre inkább hasonlíthat a tiedhez. Olyan elképzelhetetlenül nagy ígéret ez számunkra, Urunk. De köszönjük, hogy valóság lehet. Munkáld ezt bennünk most is.

Köszönjük, hogy mindent tudsz rólunk, és mégis magad elé engedsz. Szeretnénk itt hagyni a terheinket, és szeretnénk meggazdagodni azokkal a mennyei kincsekkel, amiket te adsz ma is a benned hívőknek. Hadd tartozzunk ezek közé. Adj nekünk bátorságot, hogy higgyük azt, amit mondasz. Annyira higgyük, hogy kezdjük el cselekedni is. Köszönjük, hogy bizonyságot adsz arról, hogy igazak a te igéid ma is.

Kérünk, szólj hozzánk, és tedd a mindenkihez szóló igét egészen személyessé a számunkra, hadd gyógyítsa az az életünket, legyen az vigasztalás, bátorítás, vagy törje össze a keménységünket, de végezd az újjáteremtés munkáját mindannyiunk életében. Jézus Krisztus érdeméért kérünk.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor legutóbb a Jelenések könyvét tanulmányoztuk, a 20. fejezetből láttuk, hogy Krisztus ezeréves uralma után a Sátán még egyszer megpróbálja megtéveszteni a népeket és megsemmisíteni a szenteket - így olvassuk a Bibliában. Ezt a próbálkozását azonban ez követte: "Tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön örökké." Ezt követi a halottak feltámadása és az utolsó ítélet. Erről volt szó legutóbb, és ezzel befejeződik a Jelenések könyvében az ítéletekről szóló jövendölés-sorozat.

A könyv utolsó két fejezete, amit ma kezdtünk el, arról az új világról szól, amit Isten ennek a mostani világnak az elpusztulása után teremt majd. És a mai szakasz, amelyik a bevezetője ennek, az új teremtés négy fontos jellemvonását sorolja fel:

- a hívők teljes közösségre jutnak Istennel,
- megszűnik a bűn minden szörnyű következménye,
- megszűnik maga a bűn is, a vétkezés lehetősége, és kiderül ebből a szakaszból
- kinek van helye ebben az új teremtésben, és kinek nincs.

Vegyük ezeket sorra.

1. Ezt olvastuk: Egy hatalmas hang a trónus felől ezt mondta: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük."

Így volt ez kezdetben a teremtéskor. Isten az embert az önmagával való közösségre teremette és ebben a közösségben volt boldog. Ebből szakadt ki, amikor fellázadt Isten ellen, elszakadt tőle, sőt szembe fordult vele, és azóta mindnyájan úgy születünk, hogy Isten ellenségei vagyunk, és minden mai nyomorúságunk is ennek a következménye.

Azóta van tele a világ Isten után vágyakozó emberekkel - akár tudják ezt, akár nem -, és ezt az Isten-szomjat próbálják az emberek sokféle módon kitölteni, betölteni, de erre semmi más nem ad megoldást, csak ha valaki visszatalál Istenhez, és újra közösségbe kerül vele. Ez pedig lehetséges. Ezt maga Isten tette lehetővé, hiszen mivel mi nem tudtunk felkapaszkodni hozzá, Ő hajolt le hozzánk Jézusban.

Azt olvassuk a János evangéliuma elején: az Ige testté lett és lakozott köztünk - és ott ugyanaz a kifejezés van, amit itt olvastunk, hogy tudniillik Jézus itt sátorozott köztünk, az Isten sátora az emberekkel lesz - olvastuk a mai igénkben. Jézus kereszthalálakor pedig a kárpit kettéhasadása arra utalt, hogy megnyílt az út a bűnös ember előtt a szent Istenhez. Jézusra való tekintettel visszatalálhatunk - mint a tékozló fiú az atyjához. Pünkösdkor pedig újabb jelét adta Isten, hogy egészen közel hajol hozzánk, az Ő Lelke által be egészen az emberbe, és valóság lehet az, amit Jézus mondott: "maradjatok énbennem és én tibennetek". Lehetséges újra Jézusért az Istennel való közösségünk. Persze ez részleges és töredékes, mert megmarad a régi természetünk, és az mindig belebeszél az Istennel való meghitt, lelki közösségbe.

Azonban mégis óriási lehetőség és nagy kiváltság, hogy az újjászületésben a hívő kapja Isten Szentlelkét, és attól kezdve rezonanciaképes, érti, hogy mit mond neki Isten. Attól kezdve helyreáll a kapcsolat, a beszélő viszony, imádságában kiöntheti a szívét Istennek. Újra megértheti, mit akar vele Isten, mire akarja használni, hol akarja megáldani. A hívőknek ez nagy-nagy élményük, boldog tapasztalatuk, hogy az élő Istennel valóságos, működő lelki közösségük van.

Persze, csak töredékes. Az életnek az ünnepi pillanatai ezek. A hét nap közül egy, az egy napon belül is igazán egy óra. Vagy a hétköznapokban is néhány perc, egy-egy óra. De minden olyan pillanat, amikor megértünk valamit Isten igéjéből, amikor a Szentlélek megajándékoz igazi, mély imádsággal, amikor kiönthetjük a szívünket Istennek, vagy a hívők közösségében tudjuk Őt dicsőíteni, az Ő dolgairól beszélgetni - ezek mind-mind azok a kiemelkedő alkalmak a hívő életben, amik meghatározzák és beragyogják azt egészen.

Ez a szakasz arról szól, hogy az új teremtésben a hívőnek ez az Istennel való kapcsolata állandósul és kiteljesedik. Nem is lesz más, csak ez. Az egész lét egyetlen nagy istentiszteletté válik. Az egész lét egyetlen nagy összefüggő ünnep.

A Zsidókhoz írt levél részletezi ezt, hogy amikor eljön az Isten nagy szombatja, akkor szüntelenül minden zavarás és megszakítás nélkül Őt tudjuk majd csodálni, dicsőíteni, benne gyönyörködni. A vele való közösséget - most szentül mondom ezt a szót - élvezni. Erről szól ez a szakasz, amit most olvastunk.

Pontosan arról, amit a középkor egyik nagy költője, Petrus Abaelardus így ír meg gyönyörű himnuszában:

Ott, hol a szombatot új szombat váltja fel,
S szombatolók örök öröme nem fogy el,
S nem érik végüket az ujjongó dalok,
Amiket harsogunk mink és az angyalok.
(Szombat esti himnusz, Babits Mihály fordítása)

Ez vár azokra, akik Jézus Krisztushoz mindvégig hűségesek maradnak. Az, amit itt így olvastunk, és az a félmondat rövidségében is mérhetetlenül sokat jelent, ezt mondja az Úr: Istene leszek annak, az pedig fiam lesz nekem.

Itt is átélhetjük ezt már részlegesen, töredékesen, az új teremtésben pedig tökéletesen.

Még annyit, hogy a Biblia hangsúlyosan tanítja, hogy ez nem fejlődés következménye. A Biblia szerint nincs lelki evolúció sem. Nem úgy lassan növünk bele ebbe az állapotba, az Istennel való közösségbe. Ez teremtés. A trónus felől ezt az erős hangot is hallja a látnok: "Íme, mindent újjá teszek." Aki a Krisztusban van, új teremtés az. Nem elérkezett sok tanulás és gyakorlás során egy bizonyos ponthoz, hanem létrejött valami vadonatúj az életében Isten teremtő munkája nyomán.

Erre utal az is, hogy az újszövetségi görög nyelvben két kifejezés van az "új" jelző kifejezésére. Az egyik azt jelenti, hogy egy másik, ugyanolyan, mint a régi volt; a másik pedig azt jelenti, hogy minőségileg más. Úgy új, hogy valami vadonatúj kezdődik el azzal. Egy pórias hasonlattal szemléltetem: elkopik valakinek a kaszája, elmegy a boltba és vesz egy újat. Egy ugyanolyat, mint a régi volt, csak másik, még nem annyira kopott. De ha valaki azt mondja: most megengedhetem magamnak, hogy veszek egy motoros fűkaszálót, akkor az a másik "új" kifejezést használná, mert ez minőségileg más, mint az, amikor kézi erővel küzdött. Ez csak szerényen szemlélteti a két új szó közti különbséget.

Itt a Jelenések könyvének ebben a fejezetében mindig a második szó szerepel. A minőségileg más. Úgy új, hogy olyan még nem volt. Amit ember szíve meg se gondol, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Isten a benne hívők között lakik, velük sátorozik. Nem palotából dirigálja őket, hanem teljes, eddig soha nem tapasztalt, tökéletes és végleges közösségben él a bocsánatot nyert bűnös a szent Istennel.

Ez tehát az első jellemvonása az új világnak, amit majd Isten teremt, a vele való tökéletes közösség.

2. A második: megszűnik a bűn minden szörnyű következménye. Így olvastuk ezt itt: "Letöröl Isten minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Sajnos valóban igaz az a közhellyé vált mondás, hogy a bűneset óta az emberiség történelmét könnyel és vérrel írják. A történelem valóban háborúk története. Ezek a háborúk kezdődnek a gyerekszobában, folytatódnak a házaspárok között. Aztán nemzedékek és nemzetek, szomszédok és szomszéd népek folyamatos acsarkodása, egymás elleni küzdelme teszi ki a történelmet. Sőt, sokszor egy emberen belül is olyan gyilkos harc tud dúlni, hogy abba beleroppan vagy belepusztul az illető.

Alapigénk azt mondja: az új teremtésben ebből semmi nem lesz. A maradéka sem. Az emléke sem.

Egy pillanatra gondoljunk bele: milyen lenne az életünk, ha valóban nem lenne például félelem. Nincs kitől és mitől félni. Ez azt jelenti, hogy nem csörög kulcscsomó a zsebünkben. Otthon hagytuk a lakást nyitva, és mindent úgy fogunk találni, ahogy otthagytuk. Ez biztos. A kocsit nyitva hagytuk, műszerfalon a pénztárca. Senki nem nyúl hozzá. Megszűnt az, ami a bűn miatt általánossá lett. Nem kell félni egymástól és semmitől. És semmi szükség nem lesz. Mindenkinek mindene megvan, amire szüksége van. Testi, lelki, szellemi szükséglete. Emiatt szenvedünk mindnyájan, hogy sok minden hiányzik. Azért hajtunk, hogy az meglegyen. Bőség, biztonság, békesség, boldogság jellemzi ezt a világot.

Az olvastuk: nem lesz többé betegség és semmi, ami azt létrehozza, és semmi, ami annak a következménye. Sem jajgatás, sem fájdalom, sem halál - sorolta itt részletesen alapigénk. Nincs. Megszűnik. Ismeretlen. Elképzelni sem tudjuk. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne ez a valóságban. Isten ezt ígéri nekünk, ez vár azokra, akik itt mindvégig hűségesek maradnak hozzá. Ilyen lesz az új világ.

3. A harmadik, amit megtudunk: Isten nemcsak a bűn következményeit törli el végleg, hanem magát a bűnt is. A vétkezés lehetősége megszűnik.

Nem tud többé az ember Isten ellen lázadni, nem tud egymásnak és önmagának ártani. Valóban úgy van, ahogy Augustinus írja az erről szóló fejtegetésében: A teremtéskor az ember tudott vétkezni és nem vétkezni. Sajnos, az előbbit választotta. A bűneset óta nem tudunk nem vétkezni, tehát csak vétkezni tudunk. A Krisztusban újjászületett hívő ember ismét tud nem vétkezni is. Sajnos vétkezni is.

Az újjáteremtésben az üdvözült hívők nem tudnak vétkezni többé. Ezt ígéri nekünk Isten ebben az igében. Erre utal ez a rövid félmondat, aminek sokan nem tulajdonítanak jelentőséget, ami így hangzott: "a tenger sincs többé." A tengerről többször van szó a Jelenések könyvében. A tenger mindig nyugtalan, kiszámíthatatlan, bizonytalan, szedi az áldozatait. Nem látunk a mélyére. Mély és sötét. Ezért lett az ókori gondolkozásban és a Biblia jelképrendszerében is a sötét hatalmak székhelyévé.

Amikor az Antikrisztusról olvastunk, akkor azt láttuk, hogy a tengerből feljövő fenevad az Antikrisztus. Azon kívül a tenger azért is csalfa, mert víz, de mégsem oltja a szomjat. Ne igyon belőle a szomjas ember, mert még jobban szenvedni fog a szomjúság miatt. Nem a víz szűnik meg az új teremtésben, hiszen azt olvastuk, hogy Isten maga mondja: "Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen." Nem a víz szűnik meg, mert az létfeltétel, a csalfa víz szűnik meg, a sós, becsapós, megtévesztő víz szűnik meg. Tehát mindaz, ami a hazugsággal, a bűnnel, a gonosszal - ebben az értelemben -, a tengerrel kapcsolatos.

Isten tehát megszünteti az új teremtésben a vétkezés lehetőségét is. Ezért, amit a Biblia az új teremtésről ír, abban egyebek közt az is benne van, hogy az új világ dicsősége nagyobb lesz, mint az első teremett világé. A kegyelmet nyert, Jézushoz hű, üdvözült ember helyzete jobb lesz, mint Ádámé volt, mert az új világban már nincs lehetősége vétkezni, Isten ellen lázadni.

4. A negyedik, amiről szól alapigénk: kinek lesz helye és kinek nem lesz helye ebben az új világban. Ez már közelről érint minket, mert itt dől el az, hogy valaki ennek az új teremtésnek a várományosaként, polgáraként éli-e le a testben hátralevő idejét és fejezi be ezt a földi életet, vagy pedig már most lehet tudni, hogy ki van zárva abból, mert itt világosak a feltételek.

Azt olvastuk: "Aki győz, örökölni fogja mindezt." Az örökös beül a készbe. Általában nem ő dolgozott meg érte, hanem apja vagy nagyapja, ő ajándékba kapja az örökséget. Más kérdés, hogy becsülje meg, igyekezzék szaporítani, adja tovább az utódainak. De amikor megkapja, az ajándék. Általában ő semmit nem tett érte. Ez is utal arra, hogy minden Isten kegyelméből történik. Az Ő kegyelme készíti el az új teremtést, az Ő kegyelme készíti fel a benne hívőket itt, hogy örökölhessék majd azt. Az örökség készen van.

De nem kapja meg mindenki. Hanem? Aki győz. Mit kell legyőznie annak, aki örökölni szeretné az Isten új világát? Mik azok az ellenségek, amik felett győznie kell?

A Biblia következesen három ilyen ellenséget említ, és ez derül ki mai igénk utolsó verséből is, a 8. versből: a világ csábítását, az ördög ravasz csábítását és a különféle bűnök állandó csábítását, kísértését kell legyőzniük a hívőknek.

Így utal erre az utolsó vers, amikor arról szól, hogy kik nem fogják örökölni ezt az új világot. "De a gyáváknak, a hitetleneknek, az utálatosoknak, gyilkosoknak, paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál." Ott, ahova az ördög is vettetett.

Aki a világ kísértésének nem áll ellen, azt gyávának nevezi a Biblia (mindjárt látjuk, miért). Aki az ördög csábítását nem győzi le, azt hitetlennek minősíti. És aki a bűnök kísértésének enged, és nem száll szembe azokkal, azt utálatosnak mondja.

Kik a gyávák? Gyávának nevezi a Jelenések könyve mindazokat, akik nem merik megvallani a Jézusba vetett hitüket. Akik szégyellik az ő Megváltójukat. Miért? Mert arra gondolnak, mit szól hozzá a világ. A világtól félnek. A világ véleménye döntőbb, meghatározóbb, mint a Krisztushoz való hűség. Milyen hátrányuk származhat abból, ha nyíltan, szelíden, de határozottan megvallják, hogy hisznek Krisztusban?

Talán emlékszünk még a sorozatunk elejére, hogy ott ez nem kis dolgot jelentett, ott esetleg a vértanúság követhette azt, ha valaki megvallotta a Jézusba vetett hitét. Ma nekünk sokkal kényelmesebb, könnyebb helyzetünk van, és mégis sokszor elhallgatjuk, letagadjuk, félig mondjuk meg, ha hiszünk Jézus Krisztusban. - Ez a gyávaság, és gyávák nem örökölhetik az Isten országát. A világ ígérget és fenyeget. Ne engedjünk neki! Aki nem gyáva, az szelíden, de határozottan megmondja, mit hisz, kiben hisz, sőt mutatja bátran a többieknek is a szabadító Jézushoz vezető utat, mert szereti őket annyira, hogy segíteni akar nekik.

Kik a hitetlenek? Azok, akik Isten igéjének nem hisznek, de az ördög hazugságának hisznek. Isten megmondta az első embernek, ha erről a fáról esztek, meghaltok, vagyis megszakad az Istennel való kapcsolatuk. Jött az ördög, s mit mond? Bizony, nem haltok meg. Sőt ráígér arra, amit Isten ígért az embernek: olyanok lesztek, mint az Isten. Ez hazugság.

És az első ember inkább hitt az ördög hazugságának, mint Isten nyilvánvaló kijelentésének. Pedig Isten kijelentése mindig igaz. Itt olvastuk mai igénkben: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" Isten mindig igazat mond. Ha mi ezt nem hisszük el, megvontuk a hitünket Istentől, és hitetlenekké váltunk. De aki nem Isten igaz igéjének hisz, az hinni fog az ördög hazugságának valamilyen formában, aki mindig segítséget kínál. Megmondom a jövődet, szerencséssé teszlek, sikeres ember leszel - ha rám hallgatsz. Ez az ördög szövege, és megvannak ennek a technikái. Akár konkrétumokat is ajánl mindjárt, hogy kiknél és hogyan lehet erre szert tenni. Az ilyen ember akár tudja, akár nem, akár akarta, akár nem, az ördögbe veti a hitét. Ezeket nevezi hitetleneknek. Ezért sorolja fel, hogy varázslók és bálványimádók is ezek közé tartoznak.

Az ilyen emberek, akik az ördögben hisznek és tőle fogadnak el segítséget, oda kerülnek, ahol az ördög van. Ezért olvastuk itt így: "ezeknek része a tűzzel és kénnel égő tóban lesz." Ez furcsa kifejezés, sokakat ijeszt, másokat megmosolyogtat, de, amit a Biblia erről mond, az halálosan komoly.

Tehát a gyávák és a hitetlenek nem örökölhetik Isten országát, és az utálatosak sem. Kik az utálatosak? Akik olyan dolgokat cselekszenek, amik Istennek utálatosak. Mik utálatosak Istennek? Amik az Ő parancsaival ellentétben állnak. Ezt már sokszor láttuk, hogy Isten az Ő parancsait a mi érdekünkben adja. Nem azért, mert Ő parancsolgatni akar. A Tízparancsolat is a mi érdekükben adott szabálygyűjtemény. Akik annak az ellenkezőjét teszik, azok utálatosak. Itt van felsorolva a tízparancsolatnak egy része: gyilkosok, paráznák, varázslók - mondhatnánk, hogy hányadik parancsolatba ütköző bűnök ezek.

Akik tehát gyávák, nem vallják meg Jézust. Akik hitetlenek, nemcsak Istenben bíznak, hanem az ördögre is hallgatnak és elfogadnak segítséget. És akik utálatosak, tehát az Isten érdekünkben adott rendelkezéseit figyelmen kívül hagyják, azok nem öröklik, ezt az új világot, az Isten országát.

Erre valaki azt mondhatná, hogy tehát akkor bűnösök nem mehetnek be oda. Ez így van, csak azt ne feledjük, hogy a Biblia éles különbséget tesz bocsánatot nyert bűnösök és megátalkodott bűnösök között. Megátalkodott bűnösök nem mehetnek be oda. Egyébként mindenki, aki oda bemehet, az bűnös, csak bocsánatot nyert bűnös.

Mi a különbség? Az, amit a Lukács evangéliumában így olvasunk: Jézus egyszer tanított, és voltak, akik magukra nézve azt nem tekintették érvényesnek, csak a többiekre nézve, és voltak, akik "igazat adtak Istennek." És ezek megvallották bűneiket. Ezek a bocsánatot nyert bűnösök. Ugyanazokat a bűnöket követték el talán, de az egyik azt nem látja bűnnek, neki nincs mit megvallania. A többieknek igen. A másik pedig azt mondja: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Én nem akarom ezt folytatni. Bocsásd meg, amit eddig elkövettem, segíts, hogy ne ismétlődjék az életemben. És ha mégis ismétlődik? Akkor megint ezzel az alázattal és bűnbánattal járul oda a kegyelemért, hogy bocsáss meg nékem, és segíts, hogy ne ismétlődjék.

Akik kegyelemből élnek, azok mehetnek be a mennyek országába. Ezek azok, akikről itt Isten azt mondja: "a szomjazónak az élet vízének forrásából inni adok - ingyen." Az ingyen mindig Isten kegyelmére utal. Nekem ingyen van, ajándék, de valakinek meg kellett fizetnie az árát, és ez Jézus volt. Itt jön a képbe Jézus áldozata, amire egy korábbi fejezetben olvastunk egy nyomatékos utalást, amikor arról volt szó, hogy az üldözés idején, az I. század végén, ezek a hívő keresztyének legyőzték a gyávaságot, a csábítást, sőt az ördög hatalmát is. "Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével." (Jel 12,11).

Azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Vagyis akár a vértanúhalált is vállalták Jézusért. De a győzelmük titka mi volt? A Bárány vére, és a Jézusról való bizonyságtételük ereje. Az ereje már nem tőlük függött, tőlük csak az függött, hogy merjék megvallani. De olyan erő volt benne, hogy sokan hitre jutottak. Megmenekültek annak nyomán. Mivel ők hitték azt, hogy Jézus Golgotán kiontott vére őhelyettük is engesztelő áldozat Isten előtt, rájuk is érvényes Jézus maga-feláldozása, ezért győzelemre segítette őket.

Az győz tehát, aki hisz Jézusban. Jézusban hinni pedig azt jelenti, hogy amit Ő a Golgotán elvégzett, az rám is érvényes. Miattam kellett ott meghalnia, de helyettem halt meg, és Isten ezért kegyelmet ad. Megnyílt az út az új teremtésbe - majd legközelebb látni fogjuk: a mennyei Jeruzsálembe. Ezért nagyon szép (szeretném, ha mindenki megtanulná) a Heidelbergi Káténak az első kérdése mellett a huszonegyedike is, amelyik így hangzik:

"Mi az igaz hit?
Nemcsak az a biztos ismeret, amivel igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett,
- hanem egyszersmind az a szívbéli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem,
- hogy Isten nem csak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért."

Ez az igaz hit. Igaznak tartom mindazt, ami itt le van írva - olvastuk mai igénkben, hogy megbízhatók és igazak -, de nemcsak igaznak tartom, mert ezzel még nem messze megyek, hanem bizonyos vagyok abban, hogy Isten nem általában gondoskodott az emberiségről, hanem személy szerint nekem is bűnbocsánatot, örök életet, üdvösséget adott, egyedül Jézus érdeméért. Ha én ezt komolyan veszem, enyém az örökség.

Miközben itt még abban a világban élünk, amelyikben sok szenvedés és jajkiáltás van, bizonyosak lehetünk abban, hogy elkészített helyünk van az atyai házban, mert ezt is megígérte Jézus. Azt senki nem veheti el, mert ott sok lakóhely van, jut mindenkinek, aki győz. "Aki győz, örökölni fogja mindezt, én Istene leszek annak, az pedig fiam lesz."

Éljünk úgy, hogy győzelemről győzelemre vezessen minket a mi Urunk.

Mielőtt imádkozunk, énekeljük el a 340. énekünk utolsó (8.) versét:

Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem,
Fejem ragyogva fürdik majd a fényben:
Énekelek, hol szentül zeng az ének,
Dicsérve téged.


Imádkozzunk!

Istenünk, könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan a bocsánatot nyert bűnösök közé tartozzunk. Nyisd ki a szemünket, hadd legyen nekünk is utálatos az, ami előtted utálatosság. Könyörülj rajtunk, adj elszántságot szembeszállni minden kísértéssel. Vedd ki a szívünkből a velünk született gyávaságot.

Segíts, Jézusunk, hogy ne szégyelljünk téged, aki nem szégyelltél minket testvéreiddé fogadni, és azoknak nevezni.

Könyörülj rajtunk, hogy tudjuk mutatni nagy szeretettel másoknak is a hozzád vezető utat. Köszönjük, hogy mindent megtettél azért, hogy minket Istenhez visszavezess.

Köszönjük, Atyánk, ha ez a veled való lelki közösség akármilyen töredékesen is, már helyre állt az életünkben. Hadd legyen ez egyre mélyebb. Köszönjük a te ígéretedet, hogy egyszer majd teljessé válik, tökéletessé.

El sem tudjuk képzelni, milyen lesz az. De nem is képzelődni akarunk, hanem dicsőítünk téged azért, hogy ez máris készen van a számunkra. Segíts, hogy ragaszkodjunk hozzád, és ne ragaszkodjunk semmilyen bűnhöz, ami elszakítana tőled. Segíts minket, hogy győzelmes életünk legyen. Még ha bukdácsolva is, de hadd haladjunk előre, le ne mondjuk arról, hogy te, aki elkezdted bennünk a munkádat, el is végzed és célba viszel bennünket.

Töltsd meg a szívünket ezzel a reménységgel, és add, hogy így tudjuk egymásban is a reménységet éleszteni. Adj a szánkba olyan mondanivalót, amivel tudjuk egymást vigasztalni, bátorítani, ha kell, inteni és feddeni, de mindig tőled kapott szeretettel. És adj nekünk a kísértések órájában éberséget, bátorságot a hozzád való ragaszkodásra, a gonosszal szembeni elszánt ellenállásra.

Köszönjük, hogy ez lehetséges, mert megígérted. Köszönjük, hogy nem egyedül kell megvalósítanunk, te végzed el ezt az életünkben.

Eléd hozzuk, Urunk, a legszemélyesebb gondjainkat, terheinket is. Engedd megtapasztalnunk, hogy neked gondod van továbbra is reánk.

Ámen.