PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. július 21.
(vasárnap)

Földvári Tibor


HA IGAZSÁGTALANUL SZENVEDSZ ...


Alapige: 1Pt 2,13-25

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged és hódolunk előtted Édesatyánk, mert Jézus Krisztusban olyan pásztort adtál nekünk, aki életét is kész volt feláldozni juhaiért. Köszönjük, hogy ő szeretett bennünket és hogy az ő isteni szeretete minket is betölthet, képessé tehet arra, hogy szeressük egymást, sőt még azokat is, akik gyűlölnek minket. Megvalljuk neked, hogy a te követésedben sokféle akadályba ütközünk, sokféle megkörnyékező bűn próbál eltántorítani tőled. Bocsássad meg, hogyha az elmúlt héten is elestünk emiatt, de áldunk Urunk, hogy Jézusért van bocsánat. Köszönjük, hogy az ő isteni szeretete megtisztít minket minden bűntől. Arra kérünk, hogy most is tisztogass, gyógyítgass, erősíts a hitben, hogy munkálhass bennünk élő hitet. Könyörülj meg rajtunk, hogy érthessük meg szavadat, hadd válhasson személyes üzenetté.

Kérünk, hogy lehessünk olyan juhok, akik hallgatják a pásztor hangját és engedelmeskednek annak. Köszönjük, hogy te mindent megtettél ezért. Urunk, mi hitet kérünk tőled az engedelmességre.

Áldd meg azokat is, akik pihennek, szabadságukat töltik. Legyél azokkal, akik betegek közöttünk és azért nem tudnak itt lenni, ha idegondolnak, hadd teljesedjenek be az irántad való és a közösség iránt való szeretet örömével.

Köszönjük Urunk, hogy ígéreted szerint velünk vagy, te vagy a mi pásztorunk.

Ámen.


Igehirdetés

Az egyik nyári gyermek csendeshetünkön Dávid történetéről beszélgettünk, s amikor a fiukkal kiscsoportos beszélgetésen éppen azt tárgyaltuk, hogy Dávid az igazságtalan szenvedést, amit Saul részéről kellett elszenvednie, elhordozta türelemmel, kiderült képtelenség tizenéves fiúk számára hasonló szenvedéseket elhordozni, esetleg hitükért. Említették a tanárok részéről okozott sokféle szenvedést, vagy utazás közben idősek részéről megnyilvánuló lenézést, fenyegetést. Azt kérdezték, hogyan képzelhető el az a viselkedés, amikor igazságtalanul szenvednek és azt tűrni kell. Őszintén elmondták, hogy ők ezt nem tudják így csinálni.

Péter apostol leveléből kiderül, hogy az első század keresztényei is hasonló problémákkal küzdöttek, a levélben a szenvedés központi téma. Az is, amiről igeszakaszunk szól, igazságtalanul kell szenvedni, tűrni a sérelmeket, amit a hite miatt szenved el Isten gyermeke, a hívő ember.

Mai istentiszteletünkön azt vizsgáljuk, hogy manapság milyen sérelmek érhetnek, s hogyan lehet viszonyulni ezekhez, viselkedni ilyen helyzetben, továbbá megnézzük hogyan tanácsol, milyen útmutatást mutat Isten igéje ebben a kérdésben.

Péter útmutatását szenvedő keresztényeknek adta. Konkrétan megszólította a házi szolgákat, akik a ház körül teljesítettek rabszolgai feladatot. Leírja több ókori irat is, hogy abban az időben néhány rabszolgának jobb sorsa volt, mint az elszegényedett szabad embereknek. A rabszolgák azonban rabszolgatartóik tulajdonai voltak, akiknek korlátlan hatalmuk volt felettük. S ha az úr, a gazda jó és méltányos volt, akkor a rabszolga élete is könnyebb lehetett. Ha viszont kíméletlen és szívtelen, akkor nagyon sok igazságtalanságot kellett tőle elszenvedni, különösen a keresztény rabszolgáknak, akiknek uraik nem engedték meg vallásuk gyakorlását és hitük miatt sokféle módon háborgatták őket. Az apostol ennek tudatában lévén nem véletlenül hangsúlyozza velük kapcsolatban azt, hogy nemcsak a méltányos uraknak jár ki a teljes félelemmel, tisztelettel történő engedelmesség, hanem a kíméletleneknek is.

A rabszolgaság megszűnt, hála Istennek, azonban minden kor munkaviszonyaira érvényes Isten szava, a mi korunkra is. Azt hiszem, hogyha a munkaadók és munkavállalók közötti feszültségeket figyeljük, akkor nagyon sokféle igazságtalanság tükröződik mindabban, ami e probléma körül tornyosul. Újabb és újabb keserű pirulát kell az alkalmazottaknak lenyelni a főnökök korlátlan hatalma miatt és ha szólni mer, másnap akár mehet munkát keresni. Azért sincs értelme ilyenkor a váltásnak, mert semmi biztosíték nincsen arra, hogy a másik főnök méltányosabb lesz. S ha valaki mindezt Isten gyermekeként éli át, akkor bizony hite miatt éri legtöbbször támadás a munkahelyén is. Már több apától, férjtől hallottam, hogy bizony rabszolgamunkát kell végeznie munkahelyén, legalábbis ilyennek élik meg.

Istennek ez a tanítása azonban nemcsak a munkaviszonyokra vonatkozik. A 19. versből kiderül, hogy bárkivel megtörténhet, hogy hite miatt igazságtalanul szenved. A 3. részben az asszonyok engedelmességéről tanít az apostol. Gondoljunk arra, elég, hogyha a házastársak közül az egyik nem jár még hitben, amikor a másik már hitre jutott, istenfélő lett.

Otthoni gyülekezetemben pontosan ez az ige került elő, amikor az imaközösségben egyik asszonytestvérünk könnyek között panaszolta, hogy ő már nem bírja tovább. Nem tudja elhordozni férje, aki alkoholista volt, sértéseit, a sokféle keserűséget, azt a kilátástalannak tűnő helyzetet, amiben él. Azt kérdezte meddig kell még ezt viselnie, mit tegyen - könnyek között panaszolta mindezt. A szülő - gyermek, nagyszülő - unoka viszonyban hasonlóképpen előfordulhatnak nagyon keserű tapasztalatok.

Vagy a politikai életben. A felolvasott igerész arról is szól, hogy Isten népe engedelmességgel tartozik a világi felsőbbségeknek. Politikai részről is sokféle keserűség érhet hitünk, az istenfélő élet, a keresztény értékrend miatt. Mit tegyen Isten gyermeke, amikor belül érzi az indulatot és legszívesebben keseregne, gyalázkodna, szidalmazna, mert a legnehezebb ebben a fajta támadásban, igazságtalan szenvedésben az, hogy az oly érzékeny igazságérzetet éri nagyon kemény támadás, kísértés. A hívő ember igazságérzete még érzékenyebb, mint azoké, akik nem ismerik Istent. S ha ott támadás éri, megbántják, bizony nagyon nehéz tűrni. Hiába hite miatt történik, az igazságot nehéz elhordozni. Itt azonban arról van szó, hogy bizony hordozni kell. Előfordul, hogy lehet szólni, vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem. Nem tud, nem is lehet és nincsen joga ahhoz, hogy visszavágjon, vagy ha joga lenne, nem meri megtenni, mert hívővé lett. Megtanulta, hogy hívő emberhez nem méltó, mert Jézus nem ezt tanítja.

Hadd említsek néhány rossz megoldást, amit Péter levele is bemutat. Nem kell azon csodálkozni, hogy tizenéves fiúk úgy érzik, hogy képtelenek tűrni az igazságtalan szenvedést. A bűneset óta alaptermészete minden embernek, hogy a bántalmazásra bántással válaszol. Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy gonoszért gonosszal ne fizessetek. Akkor nyugszik meg a lelkünk, ha a gonoszért gonosszal fizetünk, ha lehet még nagyobb fizetséggel, mint amit kaptunk, cselekedettel, vagy ha más nem, álnok szóval. A gyalázásra gyalázkodással, a szenvedés közepette fenyegetőzéssel reagálunk. Hogyha megbántja a férje, veszekedés mindig akkor alakul ki a családban, ha a feleség visszabánt, de ilyenkor még a hívő feleség is úgy érzi, annak van az ideje.

Magamon észrevettem, hogy amikor a televízióban bizonyos politikusokat láttam, bizony ott volt a szívemben az indulat, sőt még fenyegetőzés is. Megtörtént, amikor Isten nevével a magam igazáért, mert bizony ez is lehetséges. Isten nevével nem az ő, hanem a magunk igazáért próbálunk harcolni, mert igazságtalanul szenvedünk. Sőt előfordul, hogy gyermekek szájáról már nemcsak a visszaszólás hangzik, hanem a fenyegetőzés, megfenyegeti az apját, vagy az anyját, mert bántották.

A mindenáron való szabadulni akarás sem megoldás, helyes viselkedés ilyen helyzetben. Még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy jobb lenne változtatni, például munkahelyet. S ostromoljuk Istent, hogy segítsen megoldani, holott lehet, hogy neki más terve van. Itt a hangsúly azon van, hogy a mindenáron való szabadulni akarás nem helyes megoldás.

Az sem helyes, ha valaki elkezd rettegni, félni, szégyelleni a hitét, szégyellni azt a helyzetet, amibe került. A baj az, hogy nem a békesség, a hit, és a kitartás tölti be ilyenkor, hanem a félelem és a rettegés.

Nagyon nehéz témát említ ma alapigénk: amikor igazságtalanul kell szenvedni, sértéseket elhordozni és nem lehet, csak hívő módon reagálni, viselkedni, holott ez képtelenségnek tűnik még a hívő ember számára is. Isten igéje azonban felmutatja, hogy milyen lehetőség áll előtte.

Az Írás arról szól, hogyha valaki Istenre néző lelkiismerettel szenved igazságtalanul. A hangsúly ugyanis ezekben a támadásokban mindig azon van, hogy Istenre néző lelkiismerettel tudja-e a tűrését megélni. Ugyanis azok a szenvedések is, amikről ma szó van, a gonosz kezében különös eszközzé lehetnek arra nézve, hogy eltávolítson Istentől. Eltávolítson arról az útról, ami a Jézus követését jelentené, mert központba kerül a fájdalom, a keserűség, a gonosz ember, annak tette, viselkedése, szava, a saját igazságérzet és nem Isten és az ő igazsága. Emiatt hangsúlyos Péter szava "Istenre néző lelkiismerettel", mert ez a hívő út. Isten igéje nem abban az értelemben hangsúlyozza most a hitből fakadó viselkedést ilyen helyzetekben, hogy mi jót kell tenni, hanem inkább azt, hogyan lehet a gonoszságot jól fogadni.

Négy jellemzőt figyeljünk meg alapigénk alapján. Hogyan lehet elfogadni a gonoszságot, igazságtalanságot? Először is Isten parancsát követve. Teljes félelemmel, tisztelettel engedelmeskedjetek, még a kíméletlen uraknak is, vagy bárkinek, akinek engedelmességgel tartozik a hívő ember. A hit ugyanis az engedelmességben realizálódik, ahogyan olvasható Jakab levelében. Ami nem engedelmesség, az nem hit. A nehéz élethelyzetben is a hitet az engedelmességet igazolja. Döntő kérdés azért, hogyha mi képtelenek vagyunk a nehéz helyzetekben, szidalmazások, bántások közepette, hívő módon megállni, van egyáltalán hitünk. Mert ha még a hívő embernek is nehéz, az Istent nem ismerőnek, Jézus Krisztust nem követőnek képtelenség, mert a szívből egészen más fakad annál, aki nem ismeri Istent. De az is lehet, hogy éppen emiatt keseregnek miattam mások. Isten gyermeke azonnal azt kérdezi, Uram mit tegyek most, Istenre néző lelkiismerettel, Uram mi a te szavad. Dávid ezt tette akkor, amikor Saul elől kellett menekülnie. A barlangban életveszélyben volt, amikor már Izrael felkent királya volt, csak még nem ült a trónon. Megölhette volna Sault, de azt mondta, itt nem tehetem. Isten parancsát ismerte, tudta, hogy nincs joga megölni, még akkor sem, ha így könnyebb lenne, Istenre bízta, teljes félelemmel, teljes tisztelettel. A tiszteletben is lehet hiányosság, ezért hangsúlyos itt a teljes tisztelet. Az urak, még a kíméletlen urak iránti tisztelet mögött is mindig ott van az Isten tisztelete, ami a hitből fakadó engedelmességben mutatkozik meg.

A második jellemző kapcsolódik az előzőhöz, mert ez kedves dolog Istennek, azaz az Isten jó kedvét, jó tetszését keresve. Kétszer is említi alapigénk ezt a jelzőt, kedves dolog. A bántást egyáltalán nem kedveljük, de nem szokott kedves dolognak tűnni az sem, hogy ebben tűrni kell, ez van alaptermészetünkben. Nem tűnik kedves dolognak, hogy tűrni kellene. Az ige azt mondja, hogy a hit azonban mégis tűr, mert látja az Isten örvendező arcát, mosolygó tekintetét, akinek kedves dolog, hogy még oly nehéz helyzetben is gyermeke engedelmeskedik neki. Hiszen a követője életében a jó győzelmet aratott a gonosz fölött, s ezért örül Isten és kedves neki. Ha nem Isten örül, akkor mindig a Sátán dörzsölheti a markát, mert igazolta, hogy egy másik ember bűne bűnössé tette a szenvedő keresztényt. Hiszen nem tudott tűrni.

Természetes módon ilyen helyzetben elmarad a bizonyságtétel lehetősége is, amiről pedig szó van Péter levelében. Emlékezzünk arra, hogy a szenvedő keresztények, mártírok élete milyen bizonyságtétellé lett az őket bántók számára. De hogyan tegyünk bizonyságot annak, akinek visszaszóltunk, akivel veszekedni kezdtünk, mondván de azért Jézus nem olyan, mint én, ő szeret téged, ő szeretettel hordozta a szidalmat is. Ugye érezzük, hogy ez teljes képtelenség. A bizonyságtétel lehetőségét csak az teremtheti meg, hogyha az ilyen tipikus helyzetekben Isten gyermeke tud tűrni, még ha lehetetlennek is érzi azt.

Új bibliafordításunk nem véletlenül használja az első helyen a kedves dolog kifejezés helyett inkább a kegyelmet. A kegyelem az, hogyha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr, igazságtalanul szenvedvén. Ez kegyelem. A Filippi levél 1,29-ben szó szerint ez áll: "mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérte". Nemcsak Istennek kedves dolog ez tehát, hanem kegyelem is, azaz ő maga adja azt az erőt, ha valaki rátekint, hogy tudjon tűrni csendben.

Gondoljunk Izsák példájára. Ábrahám fia Gérár vidékére került, kutakat ásott és Gérár pásztorai elzavarták a saját kútjától. Mikor újabb kutat ásott ismét elzavarták, többször egymás után és ő nem hadakozott, hanem csöndben maradt, mert megérezte, hogy neki most ez az Istentől rendelt út és szép csendben továbbvándorolt. A történet vége azonban az lett, hogy Gérár királya azt mondja neki, hogy te az Úr áldottja vagy, mi megismertük a te viselkedésedben, hogy te Isten áldott embere vagy. Pedig kár érte, és sértés, hiszen elvették tőle azt, ami jogosan az övé volt, de ő tűrt Istenre néző lelkiismerettel és életében azt látták, hogy áldottja az Úrnak.

Nemcsak kedves dolog Istennek, hanem Isten akarata szerint való. Hogyan lehet hittel fogadni az igazságtalanul való szenvedést? Csakis Isten akaratában megnyugodva. Itt az a fontos, hogy amikor megsértenek, akkor mindig a másik, a velünk gonoszul bánó ember akaratával szembesülünk és emiatt kell szenvednünk. Ilyenkor általában kárörvendő ez az akarat és folytonosan bántó szándék jellemzi, újra, meg újra. Ha ezt valaki a családban, vagy a munkahelyén éli meg, akkor akár naponta. Az ige azonban mégis arról beszél, hogy a gonosz ember akarata mögött is ott van dicsőségesen egy mélyebb igazság, Isten akarata szerint. A 3, 17 így szól: "mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve". A 4, 19-ben ezt olvashatjuk: "annak okáért, akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki, mint hű teremtőnek, jót cselekedvén".

Nemcsak arról van tehát szó, hogy minden, ami Isten gyermekével történik elmegy Isten előtt, ő tud róla, nem történhet semmi véletlen, hanem arról is, hogy ő mindent irányít bölcsessége és akarata szerint. Ő még a gonosz felett is Úrként áll és ha kell még azt is arra használja fel, hogy az övéi életében valamit kimunkáljon. Józsefről tudjuk, hogy a maga bűnei miatt is került Egyiptomba, rabszolga lett, de mégis a testvérei haragja, gyűlölete juttatta oda. József azonban megértette Istenre néző lelkiismerettel, amit meg is mondott testvéreinek, amikor velük megismertette magát, hogy "nem ti küldtetek engem ide, hanem az Isten, azért, hogy a ti megmaradásotokat műveljem. Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten jóra gondolta azt fordítani."

Isten akaratának célját legtöbbször meg lehet ismerni, mert ő kijelentette a Szentírás lapjain. Péter levelében is azt mondja, hogy ez próba a hívő embernek, hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor. Próba, illetve a bizonyságtétel lehetősége. A 3,14-15 így szól: "de ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. Azoktól való félelemből ne féljetek, se zavarba ne essetek. Az Úristent szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel."

Sajnos vannak olyanok, akik úgy kérnek számot tőlünk a bennünk lévő reménységről, hogy piszkálnak, gyaláznak, szidalmaznak, hogy megnézzék, mi van a szívünkben. Ezt biztosan kárörvendő módon teszik. Isten igéje azonban azt mondja, hogy óriási lehetőség a bizonyságtételre.

Előfordul természetesen az a helyzet, amikor szólni kell. Akkor mindenképpen az evangéliumot, ami lehet egy figyelmeztető, intő szó is. De van, amikor tűrni kell - erről van szó alapigénkben - Isten akaratában megnyugodva. Lehet, hogy nem derül ki Isten akaratának a célja, soha nem értjük meg hogy miért kellett igazságtalanul szenvedni. A hívő azonban ilyenkor is egyet tudhat: most Isten akaratát teljesíti, ezért marad csendben és tűr. Ha szól, azt szelídséggel és félelemmel teszi. Nem az emberek játékszere, hanem Isten kezéből veszi életsorsát. Mindezt annak az Istennek a jó tetszése és akarata szerint teszi, és annak az Istennek a parancsát követve, aki Jézus Krisztusban jelentette ki magát. Azaz Krisztus nyomdokait követve fogadja el a szenvedést.

Amíg valaki nem ismeri igazán Istent és ilyen témáról hall, jogosan gondolhat arra, hogy ez az Isten igazságtalan, szeszélyes kényúr. Miért játszik vele? Hogy teheti, hogy ilyeneket megenged, ha van ő egyáltalán? Amikor valaki hitéletének kezdetén jár, akkor is félreismerheti őt, mert nem ismeri igazán Jézus Krisztust, holott már megtért hozzá.

Péter levelét olvasva kiderül, a legmélyebb szenvedések, igazságtalan sértések közepette is Isten gyermeke egyet tudhat, nem a megkörnyékező bűnre, nem az akadályra, a másik emberre, a gonoszra kell tekinteni, hanem Jézus Krisztusra, aki a hitet elkezdte, és be fogja fejezni az életében. Jézusban mutatta meg Isten ugyanis, hogy ismeri jól mit jelent igazságtalanul szenvedni. Gondoljunk arra, hogy az Atya az egyetlen fiát adta oda. El sem tudjuk képzelni, hogy mit jelentett Istennek, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A Fiúról pedig azt olvassuk, hogy ő megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Kereszthalála az igazságtalan szenvedés csúcsa volt. Jézus a kereszten nem csupán testileg halt meg, hanem el kellett szenvednie a pokol szenvedését is, hiszen ki kellett mondania "én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet." Getsemáné kertjében azért kellett küzdenie keményen, hogy mi az Atya akarata, hogy ő vállalja-e az Atya akarata szerinti igazságtalan szenvedés útját. De kimondta: "Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te". Erről a Jézusról beszél Péter. Alapigénk utolsó verseiben azt mondja, hogy mi ennek a Krisztusnak lettünk juhai. Mi őbenne ismertük meg azt a megváltót, aki minket is úgy szeretett, hogy bűneinket ő maga vitte fel testében a fára. Ha Jézus, a Jó pásztor nem hal meg a juhokért, akkor nem lehetne szó arról, hogy időnként igazságtalanul kell szenvednünk, nem is lenne hitünk. De akkor már nem is élnénk, akkor örökre elvesznénk. Amikor Jézushoz tértünk, amikor az ő követői lettünk, akkor hallhattuk János evangéliumából, ha engem gyűlölt a világ, akkor titeket is gyűlölni fog. Jézus nem dicsőséges életútra hívta el az övéit, hanem egy bűntől szabad, Isten kegyelme alatt élő, dicsőséges, mennyei haza felé haladó, szenvedő életútra. Erre hivattattunk el, ezt próbálja az ördög elfeledtetni akkor, amikor a gonosz emberekre, a magunk igazságérzetére próbálja tekintetünket kényszeríteni, hogy felejtsük el, hogy mi valójában a Jó pásztor juhai vagyunk.

Bizony a Jó pásztor néha olyan környezetben halad, ahol a tüskék szúrnak minket, vagy akár a halál árnyékának völgye vezet. Azt mondja, nekünk Jézus példáját követve az ő lábnyomait követve kell élnünk igazságtalanul szenvedvén. Jézus ugyanis példát is adott, nemcsak megszabadított arra, hogyan lehet kitartani ilyen helyzetekben. Aki közülünk őrá tekint, az látja, hogy segít a pásztor. Aki Jézus juha lett, az az igazságtalan szenvedések során is tudja, hogy vele van a pásztor, sőt együtt szenved vele.

Az a mély igei kép, hogy az ő nyomdokait követve, azt a jelentést hordozza, hogy tulajdonképpen mikor nekünk olyan lábnyomokon kell menni, ahol az ilyen nehéz kérdések, helyzetek érnek utó bennünket, mindig valakinek a lábnyomában megyünk. Mindig először a Jó pásztort éri lelki módon. Ezért hangsúlyozta Jézus, hogy aki titeket bánt, az engem bánt, meg azt, aki engem elküldött. Az Ószövetség így fogalmazta meg: aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja.

Mindez hogyan lehet valóság a saját életünkben? Csakis kegyelemből, csakis Jézusért és Jézus által. Az az asszonytestvér, aki ezt megértette az imaórán, még könnyes volt a szeme, de már megnyugodott, mert belátta, hogy az Úr útja az, amit neki hordoznia kell és amin járnia kell kitartóan, hittel. Azóta is sokat sír még, mert még nem tért meg a férje, holott már évek teltek el, de ő csendben tűr, hordozza amit hordoznia kell. Istenben bízik, őreá bízza magát. Hogyan lehet mindezt megtenni? Istenre bízó hittel.

Aki közülünk még nem tudja ezt a fajta életutat járni, lehet, hogy azért nem, mert még nem pásztora a Jó pásztor. Aki még azzal küzd, hogy viszont szidalmazza azt, aki őt szidalmazza és nem tudja megállni, hogy ne veszekedjen, akinek az életében képtelenségnek tűnik az igazságtalan szenvedés hordozása, lehet hogy ezzel akarja leleplezni Isten ma, hogy nem tért még meg. Az, aki a Jó pásztor mellett él, ha képtelen is rá, tudja hogy van segítsége. Ezért hívja ma is ő a maga nyájába mindazokat, akik úgy érzik, hogy nem tudnak így élni. Jézus Krisztussal lehet. Először a saját bűneinket, hibáinkat, vagy azt kell rendezni, hogy mások miattunk keseredtek meg. A hívő embernek pedig, Jézusra nézve, Istenre kell bíznia magát.

Alapigénk üzenete ugyanis tulajdonképpen úgy foglalható össze, hogy az Istenben bízó a szenvedések között tanulja meg Istenre bíznia magát.


Imádkozzunk!

Édesatyánk, magasztalunk téged, hogy neked azt is elmondhatjuk őszintén, hogy mi képtelennek érezzük magunkat arra, hogy az igazságtalan szenvedéseket tűrjük. Hadd fogalmazzuk meg ugyanakkor bocsánatkérésünket is neked, mert te mégis erről beszélsz igédben, sőt amikor megtértünk hozzád, képessé tettél rá. Bocsásd meg amikor mégsem így éltünk, ha miattunk keseregtek, keseregnek mások. Könyörülj meg rajtunk, hogy amiben eltévelyedtünk, térjünk meg hozzád.

Könyörülj meg azokon, akik még nem ismerik a Jó pásztor szeretetét, akiknek még nincsen élő hitük tebenned. Talán éppen a nehéz szenvedések, támadások leplezzék le Isten nélküli életüket, hogy megtérhessenek hozzád, a maguk, a család, s elsőrendűen az örökélet érdekében.

Könyörülj meg mindazokon, akik évek óta hordoznak ilyen és ehhez hasonló terheket. Köszönjük, hogy te megáldod azt, aki magát tereád bízva kitartóan tűr. Add, hogy gyermekeink is hadd tanulják meg ezt a fajta életvitelt.

Könyörülj meg országunk vezetőin. Az ő részükről is annyi bántás ért bennünket. Kérünk, segíts tisztelnünk őket, segíts imádkozni értük. Adj nekik megtérést, hogy ne vesszenek el. Kérünk, hogy hadd vezethessék bölcsen népünket, hadd szülessenek olyan törvények, amelyek népünk javát szolgálják.

Kérünk Urunk, könyörülj meg népünkön, hogy megtérhessen és élhessen. Imádkozunk gyülekezetünk vezetőiért is. Add, hogy presbitereink lehessenek olyan pásztori lelkületűek, akik tudnak segíteni a rájuk bízottaknak. Adj lelkipásztorainknak pihenést a szabadságos időben.

Kérünk, őrizd gyülekezetünket a keserűségektől, sértésektől. Add Urunk, hogy hadd lehessünk példák a téged nem ismerők számára, hogy mit jelent az, hogy a te néped szereti egymást. Áld meg azokat, akiknek sikerült a felvételi vizsgájuk, segítsd őket majd az újabb helyen tanulni. Könyörülj azokon, akiknek nem sikerült, tudják meglátni, hogy mi a te utad velük, keressék a te akaratodat.

Ámen.