PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. augusztus 25. (vasárnap) Cseri Kálmán

AZ IGAZI BÖLCSESSÉG

Alapige: Jak 3,13-17

---

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, mindnyájan színed előtt állunk és hálásan köszönjük ezt neked. Segíts ezt most komolyan vennünk. Őrizz meg attól, hogy bármiféle emberi produkciót akarjunk látni. Tégy minket fogékonyakká arra, hogy tőled való igét akarjunk hallani, meghallani és cselekedni.

Tudjuk, Atyánk, hogy egyedül Szentlelked tud minket alkalmasakká tenni erre. Ezért könyörgünk alázatosan, hogy áraszd ki reánk Lelkedet. Hadd kerüljön itt most mindannyiunk élete a te világosságodba. Segíts el minket valósabb önismeretre, de ragyogtasd fel előttünk atyai szeretetednek, bűnbocsátó kegyelmednek végtelen gazdagságát és adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy higgyünk. Hogy nyújtsuk a hitünk kezét, hogy megajándékozhass minket. Oly nagy szükségünk van rád!

Kérünk, ne hiába legyünk itt. Könyörülj meg rajtam, hogy az hangozzék el, amit te akarsz mondani mindnyájunknak. Annak is, aki közvetíti, annak is, akik hallgatják. Könyörülj meg rajtunk, hogy mindnyájan másképp menjünk haza, mint ahogy idejöttünk. Egyedül te tudod ajándékozni nekünk azt, amire szükségünk van.

Kérünk, adj vigasztalást, bátorítást, megalapozott reménységet. Töltsd meg a szívünket a te szereteteddel. Add nekünk, Jézus Krisztus a te békességedet, amit nem úgy adsz, mint ahogy a világ adja. Ajándékozz meg a te örömöddel, hogy a mi örömünk teljes legyen. Ajándékozz meg a bűnbánat könnyeivel és a bűnbocsánat soha el nem múló örömével. Tőled kérünk még fizikai erőt is. Tiszta gondolatokat, helyes döntéseket. Annyira szűkölködünk mindezek nélkül! Könyörülj rajtunk! Még csak ne is a szükségünk szerint, hanem a te kimondhatatlan gazdagságod és irgalmasságod szerint ajándékozz meg minket. Vonjál magadhoz közel onnan, ahol vagyunk. Tölts meg minket az engedelmesség lelkével, hogy könnyű legyen, könnyebb legyen teljesítenünk akaratodat.

Szabadíts meg az önsajnálatból, a csüggedésből, a kishitűségből. Növeljed hitünket. Hisszük, Urunk, hogy mindezt el tudod végezni, és ennél még sokkal többet is a te hatalmas igéddel és áldott Szentlelkeddel.

Munkálkodj most bennünk, közöttünk ígéreted szerint, hogy aztán munkálkodhass általunk is, és áldássá lehessünk másoknak. Tedd az együttlétünket valóban istentiszteletté, add, hogy semmi ne zavarhassa meg azt, hogy hallgatjuk, befogadjuk, komolyan vesszük, cselekesszük a te akaratodat.

Ámen.

---

Igehirdetés

A napokban valaki emlékeztetett arra, hogy miről volt szó az esztendő első napján, és azt mondta, jó lenne azt feleleveníteni, hiszen most is sokan közülünk egy új kezdés előtt állnak. Hamarosan véget ér ennek az évnek kétharmad része, és nemcsak új tanévet kezdenek sokan, hanem új munkaévet is, a gyülekezetekben új missziói évet. Egy kicsi újév a szeptember eleje a nagy esztendőn belül.

Ettől függetlenül is jó, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy mivel indított el minket Isten erre az évre. Nem tudom, ki emlékszik még rá? Salamon imádságából az a mondat volt az induló igénk, amelyikben ő bölcsességet kért Istentől. Azt kérte: adj a te szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjon különbséget tenni rossz és jó között, mert enélkül kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet.

Amikor Isten a huszonévesen királlyá lett Salamonnak felkínálta, hogy kérjen, amit akar, akkor ő nem gazdagságot, nem dicsőséget kért, hanem bölcs szívet. S láttuk, hogy ez a szó ott azt jelenti: halló szív, amely érti Isten kijelentését, amelyik értelmes, amelyikkel lehet szót értenie Istennek. Ilyen szívet kért, hogy tudjon különbséget tenni az Isten szerinti jó és gonosz között, és legyen bátorsága mindig azt választani, ami Isten szerint jó. Akármit mond a világ, akármit tanácsolnak a tanácsosok, az ő fő tanácsadója az élő Isten legyen, ő pedig képes legyen hallgatni rá és engedelmeskedni neki.

Láttuk akkor, hogy az okosság olyan adottság, amely több-kevesebb mértékben velünk születik. A tudás az az ismeretanyag, amit tanulással el lehet sajátítani. A bölcsesség azonban sem nem velünk született tulajdonság, sem nem sajátítható el, hanem ajándék. Isten ajándéka. Annak adja, aki már látja, hogy nincs neki bölcsessége, és kéri Istentől.

Olyan kedves Jakab levelének az elején, hogy Isten azt mondja: szemrehányás nélkül adja. Nem szid le előtte, nem csodálkozik, hogyan lehetek ennyire bölcsesség nélküli. Isten tudja leginkább, hogy mindnyájan bölcsesség nélkül születünk. Ezt csak tőle lehet kapni. Aki kéri, annak szemrehányás nélkül adja. Az ilyen ember pedig képes lesz különbséget tenni az Isten szerinti jó és rossz között, és képes lesz újra és újra azt választani, ami Isten szerint jó.

Újévkor elhangzott, hogy mit tanít a Biblia erről a bölcsességről. Nem az újévi prédikációt akarom újra elmondani, hanem folytassuk a felolvasott ige alapján azzal, hogy mi ennek a bölcsességnek az eredete és mik a jellemvonásai.

Mi az eredete?

Különös kijelentés a Szentírásban, hogy a bölcsesség Isten egészen sajátos tulajdonsága. Pál apostol meg Júdás is a levelében egy furcsa kifejezést használ: az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség! Egyedül Isten bölcs. Ezzel a bölcsességgel teremtette meg ezt a csodálatos, bonyolult, tökéletes világot. Ezzel a bölcsességgel kormányozza ezt, és itt jön a meglepő tanítás: Ő ezt a tulajdon bölcsességét kész ajándékozni a benne hívőknek. Ezt a bölcsességet azonban csak a vele való szoros közösségben kaphatja a hívő. Így olvassuk a 32. zsoltárban. Isten saját ígérete ez. "Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton járj, szemeimmel tanácsollak téged." (32,8)

Ez az utolsó félmondat utal arra, hogy milyen szoros, valóságos, bensőséges, meghitt lelki közösségre juthat a hívő az élő Istennel a hit által. Ebben a közösségben kapja a tanácsot és kapja azt a készséget, hogy bölcs lévén értse Istennek a tanácsát és cselekedje is azt. Bölccsé teszlek - ebben benne van az, hogy természetünknél fogva nem vagyunk bölcsek, de Ő kész nekünk ajándékozni ezt.

Többször olvassuk a Szentírásban, és mivel sokan olvassák most a kalauz szerint az Ézsaiás könyvét, utalok arra, hogy abban is sokszor előfordul, hogy Isten kész adni bölcsességet. "Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcsességet" (Ézs 28), de Ő el is tudja venni a bölcsességet azoktól, akik nagyképűen maguknak tulajdonítják ezt és kérkednek, dicsekszenek vele. "Elveszem a bölcsek bölcsességét" - olvassuk a 29. fejezetben. Jézus Krisztusról is azt olvassuk, hogy Ő bölcs tanácsadó.

Pál apostol pedig egyenesen kijelenti, hogy a bölcsesség maga Jézus Krisztus. A Kolosséi levélben olvassuk, hogy "Őbenne van a bölcsesség minden kincse elrejtve". És ezt írja azoknak a tudálékosan okoskodó, nagyképű kolosséiaknak, akik azt mondták, hogy Jézustól sok mindent meg lehet tanulni, de ki kell ezt egészíteni az ő sajátos filozófiájukkal is, akkor jutnak el a teljességre. Erre Pál azt mondja: nem, mert Jézusban van a bölcsességnek minden kincse elrejtve. Aki bölcsebb akar lenni, az Jézust ismerje meg még jobban, az hozzá jusson még közelebb, az tanuljon meg neki engedelmeskedni teljesebben, és eközben fog egyre nagyobb bölcsességet kapni tőle. Mert a bölcsesség Ő maga. Jézus adatott nékünk Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul (1Kor 1,30).

Amikor az evangéliumok az Úr Jézusról írnak, különös, hogy már a kis Jézusról is azt írják, hogy egyre jobban gyarapodott bölcsességben. Amikor először prédikál ott, ahol felnevelkedett, a názáretiek összesúgnak: honnan van ennek ilyen nagy bölcsessége?

Mi tehát a bölcsesség eredete? Mindebből világosan kitűnik: Isten minden bölcsesség forrása. Ő annak ad bölcsességet, aki Jézus Krisztust hittel befogadja az életébe. Jézus adatott nékünk bölcsességül.

Tehát ezt jelenti tartalmilag, amit itt Jakab így ír: "Ez a bölcsesség felülről való..." Két fejezettel előbb olvassuk: "minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok atyjától száll alá." (Jak 1,17)

Miért fontos ezt tudnunk? Azért, mert van alulról való bölcsesség is, amiről itt alapigénkben ír Jakab: Amikor keserű irigység, viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található."

Van tehát egy alulról jövő ajánlat is - ezt nem nevezném bölcsességnek, ha leírnánk, csak idézőjelben írható le -, ez ravaszság, huncutkodás, ügyeskedés, erőszakoskodás és nem bölcsesség. De kapunk ajánlatot a sötétség fejedelmétől is, hogyan kell egy helyzetből kivágni magunkat. Csak egy kis hazugság kell hozzá. Hogyan kell a célunkat elérni? Csak egy kicsit kell becsapni és félrevezetni a másikat. Ez az alulról való "bölcsesség", amelyikbe mindig belekeveredik a ravaszság, a hazugság, és amit mindig kísér és követ a civakodás, a feszültség, a viszálykodás, a veszekedés.

Mi jellemzi ezt az alulról való "bölcsességet", arra csak egy példát mondok, aztán felejtsük el és a másikról beszéljünk.

Van egy kedves jó barátom, aki elmondta, hogy a megtérése előtt nagy elismerésnek örvendett a munkahelyén, mert annak a gyárnak minden rossz termékét képes volt eladni. A selejtből pénzt csinált, mindent eladott. A pénz pedig dőlt az ő üzletkötői munkája nyomán. Kellőképpen jutalmazták is érte, és agyba-főbe dicsérték. Ő is egyre büszkébb lett. Érteni kell ahhoz, hogy lyukat beszéljen a vevők hasába - ahogy ő mondta. Értett is hozzá. Amikor találkozott az Úr Jézussal és egész múltját a keresztjéhez tette, látta már, hogy mi bűn abban és mi nem, és megvallotta bűneit, akkor nehéz volt komolyan vennie, hogy Isten erre a temérdek becsapásra, csalásra, félrevezetésre is bocsánatot ad. Ő azonban elhitte és békességet is kapott. Később bevallotta, hogy álmaiban időnként előjön, hogy mennyi embert csapott be, mennyit csalt és hazudott üzletkötői munkája során. Azt mondta, hogy nem üzletkötő voltam én, hanem alávaló lókötő.

Ez az alulról való "bölcsesség", amikor lehengerlően tudok lyukat beszélni mások hasába, ráveszem őket mindenre, amire akarom. Becsapom és otthagyom. Tudom, hogy még egyszer neki már nem tudok eladni semmit, de nem baj. Egy ideig így is el lehet boldogulni, csak éppen békessége nem lesz az embernek. Ez az alulról való "bölcsesség", nekünk azonban Isten a felülről valót kínálja.

Milyen a felülről való bölcsesség?

Látjuk, hogy az eredete Istennél van, most elmondja igénk a jellemvonásait. Nem részletezi Jakab, csak felsorol hét jellemvonást. Én sem akarom nagyon részletezni, inkább csak ezeket a jelzőket pontosítani.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, ami azt jelenti: egyenes, becsületes. Tiszták az indítékai, céljai és eszközei, amikkel el akar jutni ahhoz a célhoz. Áttekinthető, átlátszó. Nem hallgat el semmit. Nemcsak a felét mondja el a valóságnak. Nem akar becsapni és félrevezetni senkit. Mindent lehet tudni róla, nem ferdíti el a valóságot. Nincs álnokság abban, amit mond és tesz.

Kiről írja ezt a Szentírás, hogy a "szájában álnokság nem találtatott"? Az Úr Jézusról. A felülről való bölcsesség Jézusra jellemző, és akik ezt kapják, azok Jézusra kezdenek hasonlítani.

Először is tiszta, azután békeszerető. Ez a kifejezés azt jelenti: rendben vannak a kapcsolatai. Elsősorban vertikálisan, az Istennel való kapcsolata rendbejött. Azt kéri Pál: béküljetek meg az Istennel. (2Kor 5). Ennek következtében vízszintesen, az emberi kapcsolatai is rendbe jönnek. Békessége van Istennel, és békességben van az emberekkel, ami azt jelenti, hogy senkit nem támad, senkit nem akar maga alá gyűrni, senki fölött nem akar diadalmaskodni úgy, hogy az neki rossz legyen. Nem diadalmaskodni akar, hanem szolgálni, segíteni békeszerető módon.

A harmadik, amit említ: engedékeny. Ez félreérthető egy kicsit. Ez pontosan azt jelenti, hogy mindig tekintettel van a másikra. A saját érdeke is szeme előtt van, mert meg kell élnie valamiből neki is, meg a családjának is, de a másikra is, és a másik rovására soha nem hajlandó előnyökhöz jutni. Ha az bárkinek hátrányt jelent, inkább félreáll. Adott esetben képes átengedni az elsőbbséget a másiknak. Engedékeny. Ez nem valamiféle gyengeség vagy megalkuvás, ehhez sok erő kell, ehhez bátorság kell. Ebből ilyen gyümölcsök következnek, mint a figyelmesség, a tapintat. Az a képesség, amivel nagyon kevesen rendelkeznek, hogy tud a másik fejével gondolkozni, és így megelőz sok bajt. Így megőrzi őt is esetleg sok bajtól. Semmi köze hozzá, neki semmi haszna belőle, de látja, hogy kára lenne egy másiknak és kész áldozatot is hozni azért, hogy ne essék kára neki. Engedékeny, tekintettel van a másikra. Jellemző-e ez ránk?

A negyedik jellemvonás az, hogy engedelmes. Ez azt jelenti, hogy könnyű rávenni arra, ami felülről jön. Fogékony mindenre, ami Istentől jön. Szívesen engedelmeskedik annak, amiben Isten akaratát ismeri fel.

Többször idéztünk már egy mondatot a II. Helvét Hitvallás bevezetéséből. Ebben a mondatban szépen tükröződik ez a tulajdonság és ez a szemlélet. Azt írja a Káténak a szerzője: "Ha pedig valaki minket a Szentírásból ennél jobbra tanít, köszönetünk kifejezése mellett készséggel engedünk neki." Nem szép? Nem azt mondja, hogy ez pedig így van, mert így látom, és mondhat bárki bármit, nem érdekel. Dehogy nem érdekli. Azt mondja: én ennyire jutottam el, de ez biztos, hogy nem a tökéletesség, ha valaki a Szentírásból - nem a saját ötleteiből! - ennél jobbra tanít minket, nemcsak engedünk, még meg is köszönjük.

Ez az engedelmes. Ami Istentől jön, annak kész vagyok mindig engedni. Nyitott és fogékony vagyok. Így kellene mindig eljönnünk a templomba. Ami itt Istentől eredő ige, annak azonnal kész vagyok engedni akkor is, ha az kényelmetlen vagy kellemetlen. Akkor is, ha a megoldási lehetőségek között ez nem jutott eszembe. Biztos, hogy ez lesz a legjobb, mert ez Istentől jön.

Azután ez a bölcsesség teljes irgalmassággal és jó gyümölcsökkel. Érdekes adalék, hogy az irgalmasság a Biblián kívüli szóhasználat szerint az ókorban azt jelentette, hogy aki igazolhatóan saját hibáján kívül került bajba, ahhoz irgalmas. A Biblia is ezt tanítja? Hála Istennek, nem! Nagy bajban lennénk, ha Isten akkor segítene rajtunk, ha saját hibánkon kívül estünk bajba, mert mi a saját hibánk miatt estünk bajba. Maguktól hagytuk ott Istent, önként tettük az ellenkezőjét annak, amit Ő mondott nekünk. A saját hibánk miatt vagyunk ennyi bajban, mint amennyiben vagyunk. Isten irgalma azt jelenti, hogy nem latolgatja, hogy hibánkból vagy hibánkon kívül, bajban vagyunk, és Ő ebből a bajból akar kisegíteni.

Ezért jött el Jézus. És akinek Ő ad bölcsességet, az szintén nem mérlegeli, hogy az illető saját hibájából vagy attól függetlenül került nehéz helyzetbe, nehéz helyzetben van. Tudok rajta segíteni? Tudok. Akkor, tessék! Azt is tudnunk kell, a bibliai irgalmasság soha nem csupán érzület, érzelem, szánalom, hanem mindig cselekedet. Az, hogy megesik rajta a szívem, még nem azt jelenti, irgalmas vagyok. Ha megmozdult a két kezem is, és megtettem, amit megtehettem, akkor vagyok irgalmas. Amikor arról szólnak az evangéliumok, hogy Jézus milyen helyzetekben mutatta meg az irgalmasságát, ott mindig cselekedet is van.

Még két negatívumot említ itt Jakab, hogy milyen nem a felülről való bölcsesség. Azt mondja: nem részrehajló. Világos, hogy nem is lehet részrehajló, vagyis elfogult, ha az a fontos neki: Isten szerint mi jó. Ez objektív mérce. Ezt nem én döntöm el most, hogy ez rokonszenves, ez ellenszenves. Neki esetleg segítek, neki majd később, ha esetleg más nem, akkor én. Ezt nem én latolgatom.

Ha nekem az a fontos, hogy Isten szerint mi jó és mi rossz, én pedig azt akarom választani, ami szerinte jó, akkor itt ki van zárva a részrehajlás, a személyválogatás, az elfogultság. Akkor itt tárgyilagossá formálódik az ember, és ez fontos ebben az összefüggésben. Ugyanakkor azt is jelenti ez a szó, hogy az ilyen ember mindig ugyanaz. Minden közegben, miliőben megőrzi identitását. Ha ő Isten újjászületett gyermeke, akkor ő az, ha senki nincs körülötte hívő ember, akkor is, ha emiatt gúnyolják, akkor is, ha ebből hátránya származik, és ezt nem is rejti véka alá. Nem részrehajló.

És az utolsó: "nem képmutató". Vagyis azt mondja, amit gondol, és azt fogja tenni, amit mondott. Ez a három mindig egybeesik.

Vannak emberek, akik csodálatos technikára, és nagy gyakorlatra tettek már szert abban, hogy ez a három három. Tudhatom, hogy nem azt gondolja, amit mond, és nem azt fogja tenni. Nem tudom, mit fog tenni, de valószínű nem azt. Ez borzasztó! Ez az alulról jövő, amikor belekavar az ördögi. A felülről való bölcsesség nem képmutató. Azt is jelenti: nem köpönyegforgató.

Mi olyan időben élünk, amikor képesek emberek arra a csodára, hogy megmutatják: a köpönyegüknek még csak nem is két oldala van, hanem három vagy négy is, ahány kell. Mint ahogy némely télikabátot ki lehet fordítani és más színű lesz, úgy ők is forgatják a köpönyeget. Ez az ördögi. Az Istentől való nem képmutató. Az tiszta. Visszaérkeztünk az elsőhöz. Bezárul a kör. Tiszta, békeszerető, engedékeny (tekintettel van a másikra), engedelmes, irgalmas, nem elfogult és nem képmutató.

Jakab azt hangsúlyozza itt, hogy mindezek nem szavak és nem elmélet, hanem ez a hívő ember egész életében mutatkozik meg. A teljes életére jellemző.

Sokan az úrasztalához is készülünk most. Szeretnénk itthagyni bűnöket. Szeretnénk továbbmenni megtisztult lélekkel. Néhány lelkiismeret-vizsgáló kérdést jó, ha felteszünk magunknak.

Engem is meglepett, hogy az egyik tudományos Biblia-magyarázat erről az igeszakaszról szóló magyarázatát ilyen gyakorlati kérdésekkel fejezi be. Azt mondja: ezek után válaszoljunk őszintén arra, hogy komolyan vesszük-e, hogy úgy születtünk mindnyájan, hogy nincs igazi bölcsességünk? Sokan tiltakoznak ez ellen. Hogyhogy nincs? Nincs. Komolyan vesszük-e, hogy ezt csak Istentől lehet ajándékba kapni? Kértük-e már? Azt mondja, annak adja, aki kéri, mert az fogja megbecsülni, az fogja arra használni, amire való. Az hálás lesz érte. Kértük-e már? Mert annak adja szemrehányás nélkül.

Nem keveredik-e valami alulról való is sokszor magatartásunkba? Nem győzzük-e meg magunkat arról, hogy azért néha nem lehet továbbmenni egy kis hazugság nélkül? Azért mégis csak értse meg a világ, hogy elfogult vagyok ez iránt és azzal szemben. Nem lehet elfogulatlanul, részrehajlás nélkül ítélni és élni.

Nem kísért-e minket az, hogy a gyerekeinkbe belecsöpögtetünk valami ördögi bölcsességet, hogy ne legyen olyan anyámasszony katonája? Ebben a világban, ahol mindenki letapossa a másikat, mindenki az ő hátán fog fát vágni... Legyen egy kis életrevalóság benne. Fiam, nem kell mindig elmondani az igazságot. Adott esetben mondj helyette mást, mindig úgy, ahogy az érdekeid kívánják. Ne legyél tekintettel másokra, mert nem lehet úgy boldogulni és előrehaladni. A magad érdekeit képviseld! Nem számíthatsz senkire, csak magadra! - És egyre jobban belejönnek ezek a szülők és nagyszülők az oktatásba, és már észre sem veszik, hogy ez az a bölcsesség, ami földi, emberi és ördögi, és ez nem felülről való.

Van-e bátorságunk vállalni, hogy csak a felülről való bölcsesség eszközeivel élünk? Ennek lehet, hogy az lesz az ára, hogy olykor a rövidebbet húzzuk. Olykor lemaradunk mások mögött és nem fogunk úgy boldogulni, mint a többi, de az bizonyos, hogy boldogabbak leszünk, mégpedig tartósan boldogabbak. Nem olyan egyszerű ebben a kérdésben sem döntést hozni.

Hagyjunk egy kis időt magunknak délután, és olvassuk el még egyszer lassan a Jakab levele 3. részének a végét. Legyen ez tükör a számunkra. Milyen vagyok én, Uram? Van-e ilyen bölcsességem? Kívánom-e ezt, és merem-e vállalni csak ezt? Nem keverve, kutyulva az ördögivel, az alulról jövővel. Csak a felülről valót. Hiszem azt, Jézus Krisztus, hogy te adattál nekem is Istentől bölcsességül.

---

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, ha eddig még nem tettük volna, most együtt kérjük tőled alázatosan és hittel: adj nekünk bölcsességet, hogy tudjunk mindig különbséget tenni a szerinted való jó és rossz között, és tudjuk mindig a jót választani.

Sok döntésünket elhibáztuk már, Urunk. Sokszor nagyképűen azt gondoltuk: helyesen látunk, és a valóságot látjuk, pedig annak csak egy töredékén tájékozódtunk. Sokszor féltünk megmaradni a keskeny úton és belekeveredett a becsületességünkbe valami hamisság. Az igazmondásunkat megfertőzte valami álnokság. Tudjuk, hogy nélküled nem is tudunk megmaradni ennek a bölcsességnek az útján.

Szeretnénk hozzád közelebb kerülni. Segíts, hogy hadd legyen mindannyiunknak valóságos, igazi, mély lelki közösségünk veled a hit által. Hajolj közel hozzánk és emelj ki minket a hitetlenségnek, a kételkedésnek, a sokféle bizonytalanságnak a mocsarából, és lábunk alá sziklát adjál. Hadd tudjuk megvetni lábunkat a te igaz igéden. Hadd tapasztaljuk meg, hogy igédben van bölcsességünk fundálva.

Adj nekünk olyan bölcsességet, amivel másoknak is hasznára lehetünk. Olyan sokszor adtunk már rossz tanácsot, vagy nem mertük bevallani, hogy fogalmunk sincs, mi lenne a helyes megoldás. Előtted most mindent őszintén bevallunk. Adj bocsánatot nekünk sokféle ködösítésünkre, mellébeszélésünkre, féligazságainkra, és segíts el minket az igazság útjára.

Könyörgünk hozzád, Atyánk azokért, akiknek különösen szükségük van rád. Kiáltunk most kiváltképpen két súlyos beteg asszonytestvérünkért. Vedd ki a kétségbeesést a szívükből. Add, hogy tudjanak benned reménykedni. Legyen az ő reménységük alapja is a te igéd.

Könyörgünk hozzád a szenvedélyek rabjaiért, akikkel kapcsolatban olyan tehetetlenek vagyunk. Különösen két visszaeső férfiért kiáltunk. Erősítsd meg őket a jóra, és vidd őket győzelemre.

Könyörgünk azokért, akik sokat veszítettek most az árvízben. Adj a szívükbe békességet, és pótold ki veszteségeiket kegyelmesen.

Könyörgünk azokért, akik új tanévet, új munkaévet, új missziói évet kezdenek. Téged kérdezünk: mit akarsz, hogy cselekedjünk? Tőled kérünk ehhez is bölcsességet.

Köszönjük, hogy te mindannyiunk imádságát hallod, és nem hagyod válasz nélkül. Segíts most ebben a csendben folytatni.

Ámen.