PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. szeptember 27.
(péntek)

Cseri Kálmán


HISZED-E EZT?


Alapige:Jn 11,17-27

Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van Lázár. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked."

Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"

Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."


Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged, megváltó Krisztusunk, mert szabadítónak jöttél. Áldunk azért, mert te mondtad, hogy barátaid mindazok, akik azt cselekszik, amit te parancsolsz. Köszönjük, hogy általad Isten gyermekeivé lehetünk.

Könyörül, rajtunk, hogy egyre jobban megismerjünk téged, és hadd legyünk bizonyosak abban, hogy miénk az az örök élet, amit te szereztél vissza kereszthaláloddal és feltámadásoddal.

Köszönjük, hogy idehívtál most minket. Oly sok nyomorúság van körülöttünk, Urunk. Formálj minket olyan emberekké, hogy tudjunk segíteni azokon. Iszonyatos rombolást végez a bűn, teremts minket egészen újjá, hogy mennyei erőid áradjanak rajtunk keresztül ebbe a világba. Annyi hazugságot és féligazságot kell naponta hallanunk, olvasnunk. Ajándékozz meg minket most a te igaz igéddel. Oly nagy zajból jöttünk, és talán még bennünk is zakatol sok minden, ajándékozz meg csenddel, a te halk és szelíd szavaddal.

Áraszd ki ránk most Szentlelkedet. A te Lelked győzzön meg minket arról, hogy micsoda az igazság, és győzzön meg bűn, igazság és ítélet tekintetében.

Ámen.


Igehirdetés

Jézus az utcán találkozott Mártával, aki elément, és ott mondott ennek a gyászoló asszonynak fontosat az élet lényegéről. Mi az élet? Erről sokféle meghatározást mondtak már a történelem során. Egy jellemzőt hadd idézzek. A XX. század egyik legjelentősebb filozófusa, Martin Heidegger írja: az emberi élet nem más, mint halálra szánt lét.

Jézus valami mást nevez itt életnek. Éppen a két meghatározás közti különbség az, ami nagy örömhír lehet számunkra, és amiben rejlik az az ajándék, amit Isten kínál.

A pszichológusok az utóbbi időben többféle megfogalmazásban írnak arról, hogy sok ember elveszíti a középpontját, a közepét. Érdekes megfogalmazás ez. Érdemes elgondolkozni rajta, hogy sokan elveszítik a közepüket, az életük tartalmát. Azt a belső műhelyt, ahonnan kiindulhat sok minden. Ezzel együtt az életük értelmét is. Miközben egyre többet tudunk az életről, egyre kevésbé tudunk élni.

Ezért fontos, hogy Isten Szentlelkének segítségét kérjük: tegye Ő ma mindannyiunk számára világossá, mit tanít a mi megváltó Urunk Jézus az életről?

Mi az élet? Kiderül, hogy már a kérdésünk is rossz, mert csak ezen a kategórián belül tudunk gondolkozni, hogy valami fogalmi meghatározást adjunk. Jézus azt mondja: ki az élet? Az élet egy személy. Ő maga az élet. "Én vagyok a feltámadás és az élet..." - mondja itt Mártának. És aki hisz Őbenne, abba beleárad ez az isteni élet. A hitünk az a csatorna, amin keresztül Jézus maga és az Ő isteni élete belénk áradhat. Enélkül lehetünk akármilyen gazdagok szellemiekben, anyagiakban, nincs életünk. Halál fiai vagyunk.

Ha vele valaki kapcsolatba kerül, és az összeköttetésen át az Ő élete belénk árad, akkor viszont a biológiai halált is túléljük. Az nem zavarja meg ezt az életet, mert efelett nincs hatalma. "Aki hisz énbennem, ha meghal is, él..." Mit jelent ez?

Nézzük meg először röviden, mikor mondta ezt Jézus Mártának, milyen állapotában, aztán sokkal részletesebben azt, mit ért Ő életen, és végül: miért a hitét kéri számon, hogy hiszed-e ezt? Kérdezhetné azt is: érted-e ezt?

1. Mikor mondta ezt Jézus Mártának? Akkor, amikor elesett állapotban volt. Egészen hirtelen, váratlanul meghalt a család egyetlen férfi tagja. Három testvér élt együtt: Mária, Márta és Lázár. Lázár beteg lett, és rövid idő alatt elvitte egy súlyos betegség. Ez nagy veszteség volt nekik, és friss volt még a seb, hiszen mindössze négy napja temették el.

Ráadásul csalódás is érte őket, mert üzentek Jézusnak, amikor beteg lett, hogy jöjjön, de nem jött idejében, elkésett, és nem értették, miért. Most jön, de már nem lehet segíteni. Nem véletlen, hogy Mártából azonnal ez a keserűség fakadt ki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Van ebben egy kis szemrehányás, vád is, de mindenképpen az a keserűség, hogy ha valaki tudott volna segíteni, az te lettél volna, de most még rád sem számíthattunk. Mi lehet ennek az oka? Aztán érzi, hogy majdnem kemény volt, és enyhítésül hozzáteszi: de tudom, hogy akármit kérsz az Istentől, megadja neked. Tudom, hogy legközelebb te vagy az Istenhez, s ha mondhatsz valamit az érdekünkben... Ezt most már teljesen reád bízom, mert segíteni úgysem lehet.

Jézus vigasztalja Mártát: "feltámad a testvéred". Márta így felel: "tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Ezt a hittanórán tanulták az akkori gyerekek. Ő itt felmondja a leckét. Jézus azt mondja: nem erről van szó. Ez igaz, amit mondtál, de most másfajta életre és feltámadásra gondoltam. Itt mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet", és aki velem összeköttetésbe kerül, az él. Az él igazán ez alatt a néhány évtized alatt is, és az, hogyha meghal is, él. Az kap olyan életet, ami túléli a halálát. E felett az élet felett nincs hatalma a biológiai halálnak. Erre kérdezi: Hiszed-e ezt?

2. Mit ért Jézus életen? Miért hangsúlyozza, hogy ezt kell hinnie annak, aki tőle akar segítséget kérni, mert ez a hit fog közvetíteni neki valamit?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez és csak ez a keresztyén hit. Egyedül ez az üdvözítő hit: a feltámadott Jézus Krisztussal való összeköttetés. Az üdvözítő hit a Biblia tanítása szerint nem hittételek igaznak tartása csupán, hanem kapcsolat egy élő személlyel, mégpedig egy pontosan meghatározott és senki mással nem helyettesíthető élő személlyel, Jézus Krisztussal. Ez a hit közvetít nekünk üdvösséget. Azért fontos ezt tudnunk, mert sokféle hit létezik a világon. Ha valaki azt mondja: hiszek, ezzel még semmit nem mondott. Meg kell kérdezni, mit hiszel, vagy még inkább: kiben hiszel? És akkor lehet azt minősíteni.

A Biblia azt tanítja, hogy egyedül a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit, vagyis a vele való személyes összeköttetés közvetíti nekünk az üdvösséget és Isten minden áldását.

A Cselekedetek könyvében olvassuk, az egyik apostol igehirdetésében ezt a kategorikus mondatot: "... és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által megtartatnánk (üdvözülhetnénk), csak Jézus Krisztus" (4,12) Ez arra épül, amit Jézus is kategorikusan mondott: "Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam." De Őáltala van menetelük az Atyához azoknak, akik hisznek benne, akárhonnan érkeztek is. (Jn 14,6)

Amikor egy öngyilkosjelölt kétségbeesetten kérdezi Pál apostoltól, mit tegyek, hogy üdvözüljek, akkor ő így felel: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz." (Ap Csel 16,31) Ez az egyetlen módja. Egyedül Jézus tudja nekünk az üdvösséget és Isten országának minden kincsét közvetíteni, és egyedül a vele való összeköttetésben, a benne való hit által kaphatjuk ezeket.

Miért egyedül csak Ő? Mert láttuk tegnap, hogy egyedül csak Ő halt meg helyettünk a kereszten, és egyedül csak az Ő helyettes elégtételét fogadta el és fogadja el Isten érvényes elégtételnek. Nincs más. Ezt senki nem csinálhatja utána, következésképpen Ő az a kizárólagos személy, aki nekünk mindent visszaad, amit elveszítettünk, amikor Istent otthagytuk.

Egyszer már részletesen foglalkoztunk ezzel, de nem árt átismételni, hogy az Újszövetség eredeti szövegében két különböző szó van az élet kifejezésére. Más-mást jelent ez a két szó. Az egyik, amit sokféle változatban ismerünk, a biosz. Ez inkább mennyiségi kifejezés. Az élet kereteit jelöli. Az élelem, ruházat, lakás, közösség - tulajdonképpen az egész kultúra és civilizáció is ez alá a címszó alá írható. Az anyagi javakat is jelenti, sokszor úgy is fordítja a Biblia. A biosz azokat a feltételeket jelöli, amelyek kellenek ahhoz, hogy életben maradjunk, hogy létezzünk.

Ezekkel a javakkal azonban sokféleképpen lehet élni. Vannak emberek, akik ha kevés van nekik ezekből, mindig zúgolódnak, elégedetlenek és irigyek. Vagy erőszakos módon kipótolják. Vannak, akiknek ugyanannyijuk van, és elégedettek, hálásak, sőt megosztják még másokkal is. Miből adódik ez a különbség? A biosz mennyisége ugyanannyi, de egészen másként élnek vele. Azt a lelkületet, azt a gondolkozásmódot, ahogyan valaki a bioszával él, azt fejezi ki a másik, a minőséget jelző szó, a dzóé görög szó. Biosza az állatnak is van. Az a célja, hogy megtömje a hasát, ne legyen se túl meleg, se túl hideg neki, s időnként párosodhasson. Ezzel kielégült.

Isten az embert minőségi életre teremtette. Az embernek ezenkívül még az elveszített életet, a Vele való kapcsolatot is vissza akarja ajándékozni, mert akkor fogunk tudni jól élni az anyagi és egyéb lehetőségeinkkel is, akármennyi az.

Pál apostol, akinek szoros kapcsolata volt Krisztussal, azt írja a börtönből a Filippi gyülekezetnek: Köszönöm a szeretetcsomagot, amit küldtetek. Most egy ideig bővölködni fogok, aztán nyilván majd megint szűkölködni. De nekem majdnem mindegy, mert én megtanultam bővölködni is, szűkölködni is. Ismerős vagyok a jóllakással és az éhezéssel is. Minden körülmények között elégedett vagyok, mert mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Be van ágyazva az élete a Krisztussal való közösségbe, és örül annak, ha nem kell szűkölködnie, de nem esik kétségbe, ha mégis kell. Viszont nem bízza el magát, ha hirtelen bőségbe jut. Azzal is ugyanolyan fegyelem alatt és ugyanazzal a lelkülettel él, mint amikor kevés van valamiből. Ez az, amikor már megjelent az élet, ez a minőségi élet, a dzóé valakinek a bioszában.

A két fogalom közti különbséget jól lehet szemlélni két Ady verssel. Az egyik: A grófi szérűn. Kigyullad a grófnak az érett gabonája, és a korgó gyomrú magyar parasztnak fáj ez, akkor is, ha nem az övé. Szomorúan nézi, hogy "fut, reszket a riadt mezőn az égő élet heve", hiába mondják neki:

"Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha...
(...)
Élethez, szemhez nincs közöd...

Az élet ebben a versben a szemet, a gabonaszemet, a gabonát, a kenyeret jelöli. Azt, amire feltétlenül szükségünk van ahhoz, hogy valahogy életben maradjunk. Kalács ritkán van, néha a szalonna is elmarad a kenyér mellől, néha csak kenyér és uborka az ebédjük az embereknek, de a kenyér fontos. Az kell a létezéshez. Van egy másik verse, amelyikben az élet szót az előbb említett másik értelmében használja. Az Élet helyett órák című verse ez, ahol leírja, milyen sok szerelmi élményben volt része, és várná, hogy eljönne végre az igazi, ami után nem marad szomjas az ember. Ami kitölti, kielégíti, ami maga az élet lenne. Erre vár, de ez nem jött el. Így fejezi be:

Most itt állok, akaratlan, dermedtje
Ezer hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák,
S az Élet helyett nem jöttek, csak órák.

Várja az életet jelentő nagy élményt, és az elmarad. Jönnek élményecskék, jönnek órák, pásztorórák is, de az órák nem állnak össze életté, hanem az órákban jelenhetne meg az élet. A bioszban jelenhet meg a dzóé, de a bioszt növelhetjük, ameddig akarjuk, milliomos is lehet valaki, attól még nem biztos, hogy boldog, és biztos, hogy nincs még olyan élete, ami örök élet, ami túléli a halálát. Mert az, hogy milliomos, mennyiségi fogalom, az hogy isteni élet, minőségi megjelölés. Ezt veszítettük el, amikor Istent otthagytuk, és Jézus Krisztus azért jött utánunk, az Isten Fia azért lett emberré, hogy elhozza nekünk ezt az életet. Aki Őbenne hisz, az kerül vele összeköttetésbe. A hit csatornáján belénk áradhat az isteni élet. Efelett nincs hatalma a biológiai halálnak. A biológiai halálunk a bioszunkat pusztítja el, a dzóé felett azonban nincs hatalma.

A hit által bennem élő Krisztus nem fog elpusztulni, amikor engem eltemetnek. A bennem élő Krisztus túléli a bioszomat. Ezzel akar megajándékozni minket, vagyis önmagával akar megajándékozni minket. Ezért mondja itt: "Én vagyok az élet"... Ne elmélkedjünk azon, hogy mi lesz az utolsó napon. A halottak feltámadnak, Istennek van erre vonatkozó ígérete. De nem mindegy, mire támadnak fel! Az most dől el. Ha te most hiszel énbennem, tied az az élet, amit nem lehet elveszíteni. Tied az örök élet, és akkor az örök életre fogsz feltámadni. Ha most nem hiszel bennem, akkor az örök kárhozatra fogsz feltámadni, és a meghalásod után már változtatni nem lehet. Odaát nincs változtatási lehetőség. Ezért itt higgyél énbennem. Én vagyok a feltámadás és az élet - mondja Jézus.

Ha itt a tiéd lesz ez az élet, Márta, másként fogod elfogadni Lázárnak az elvesztését. Másként éled át az élet terheit, csapásait, veszteségeit, örömeit, sikereit, mindent, mert megjelenik a te bioszodban, a te puszta létedben Krisztus. Újra kapcsolatba kerülsz az élő Istennel.

Hadd említsem meg Jézusnak két példázatát, amikben szemléletesen mutatja be ezt.

Az egyik a szőlőtő példázata: "Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik." (Jn 15,4-6)

Ha egy szőlővesszőt már levágtak, és az ott hever a földön, az már nem fog teremni soha az életben többet. Ha pedig rajta marad a tőkén, akármilyen kis nyiszlett vessző, csodálatos szőlőfürtök jelennek meg rajta. Nem ő produkálja magában ott sem, (akkor tudna ott is produkálni, amikor levágják,) hanem a gyökér meg a tőke együtt közreműködik abban, hogy ízt, zamatot, színt, nedvességet, mindent oda felnyomjanak, és tudjon teremni.

Azt mondja Jézus: ugyanígy van a ti velem való közösségetek. Egymagatokban, úgy, ahogy megszülettetek, eldobott szőlővessző vagytok. Előbb-utóbb kiszárad és a tűzre vetik. A kárhozat tüzébe. Ha azonban szoros közösség, ha szerves közösség alakul ki köztetek és köztem, akkor olyan gyümölcsöket fogtok teremni, ami rám, a tőkére jellemző. Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg az ilyen emberben.

Ez az, amit nem szabad és nem is lehet összetévesztenünk semmivel. Mindig szomorúan hallom, amikor emberek azt hiszik, ez azonos azzal, hogy ő vallásos, templomba jár, szülei is azok voltak, egyházi tisztséget viseltek, vagy jó érzésű ember... Ez nem azonos azzal. Jézus azt kérdezi itt: Hiszel-e énbennem? Hiszed-e azt, hogy én vagyok az élet, és össze van-e kötve már a te bioszod az én életemmel? Ezt meg lehet állapítani, mert akkor ott vannak a gyümölcsök. Meg ott vannak az életjelek. Ha pedig nincsenek ott, ne hitessétek el magatokkal, hogy nektek van üdvösségetek.

Nem az a nagy tragédia, ha valakinek nincs, hanem az, ha nem látja, hogy nincs, és nem kap ezen a lehetőségen, hogy Jézusból az élet árad belénk. Vagy ha elhiteti magával, hogy van, de nincs közössége Jézussal. Meg lehet különböztetni az élet illatát és a hullaszagot. Olyan sok vallásos, jó szándékú ember élete ilyen hullaszagú. Nincsenek jézusi gyümölcsök rajta. Hogy lennének, mikor nincs közössége Jézussal? Nem hiszi, hogy Ő az élet, ő meg rászorul arra, hogy az élettel kapcsolatba kerüljön, és sose volt olyan, hogy kinyújtotta volna a hit kezét: Uram, rád szorulok, nélküled semmit sem cselekedhetek, fogadj el engemet. Mihelyt ez bekövetkezik, beleárad a mennyei élet.

A másik példázat a tékozló fiúról szól (Lk 15). Ott ez a két szó különös hangsúllyal jön elő. Amikor a kisebbik fiú odaáll az apja elé, ezt mondja: "add ki nekem a vagyon rám eső részét". Itt a biosz van. Add ide az én bioszomat. Megkapja, de az atyától kapott bioszt az atyától távol, nélküle csak eltékozolni lehet. Ezt tesszük mi is. Kaptunk mindnyájan a mi Atyánktól egészséges testet, és módszeresen tesszük tönkre. Tesszük tönkre ezt a világot, pedig Isten azt mondta: műveljed és őrizzed azt. Nélküle azt, amit tőle kapunk, nem tudjuk megőrizni. Végül eljut a tékozló fiú arra a felismerésre, ha így marad minden, elpusztul. Akkor hazamegy. S az említett bűnvallása után mit mond az apja? "Ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,24)

Hogy halt volna meg? Élte világát. Ezért volt dühös a bátyja, amikor hazament, mert paráznákra költötte a te vagyonodat - mondja az apjának. Voltak haverok, nők, pénz, szórakozás - minden. Hogyhogy meghalt? Jézus éppen ezt akarja kifejezésre juttatni, hogy Ő mást ért életen és halálon. Az él, aki Ővele közösségben él, és akinek Ővele nincs közössége, az meghalt.

A tékozló fiú lelkileg abban a pillanatban meghalt, mihelyt becsukta maga mögött az atyai ház kapuját. Mihelyt visszalépett oda, és az apja visszafogadta, újra élt. Feltámadott, különösen, mivel azt mondta, hogy mint béres hadd legyek itthon. Tehát függeni akarok tőled. Te parancsolsz, én engedelmeskedem. Azt mondja az apja: feltámadt, újra életre virult. Ezt kell megértenünk, mert ott a dzóé szó szerepel.

Mi is így jártunk. Kikértük a magunkét a mi Atyánktól, és elmentünk tőle messzi földre. Itt eltékozoljuk, amit tőle kaptunk, és sokan nem veszik észre, hogy minden bajuk oka, hogy nem élnek. Nincs életük, mert nincsenek kapcsolatban az élet forrásával.

Szeretném megkérdezni: te élsz már, vagy még halott vagy? Akik innen kimennek majd az áldás után, azok között mennyi a halott, és hányan vannak már élők? Ez nem tréfa. Az ige azt mondja: "Ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és akkor felragyog neked a Krisztus" (Ef 5,14). Mindezt ingyen lehet kapni. Kínálja szeretetből. Mi sokszor minden egyébbel kísérletezünk, ahelyett, hogy nyújtanánk a hitünk kezét, és azt mondanánk, mint a tékozló fiú: nélküled nem élet az élet, én élni szeretnék, ha adsz rá lehetőséget. Szeretnék neked engedelmeskedni. Akkor elkezdődhetne az élet valakinek a számára.

Hiába van valakinek gazdag biosza, mégsem lesz boldog e nélkül az igazi élet nélkül. De ha ezt a Krisztusban való életet megkapta, akármilyen nyomorúsága ellenére is boldog. Mondok egy példát erre.

Pál apostolnak szoros közössége volt Jézus Krisztussal, de a bioszában nagy hiány volt. Gyógyíthatatlan betegsége volt, ami megnehezítette a munkáját. Több nekifutásban könyörgött Istenhez, gyógyítsa meg őt. Olyan sokakat meggyógyított, van hatalma rá. Akkor Isten azt mondja: Többet ezért ne könyörögj, mert beteg maradsz. Ennek megvan az értelme és a célja. Így lesz egyértelmű az, ha így betegen is olyan nagy dolgok történnek általad, amik továbbra is majd történnek, akkor mindenki látja, hogy nem te produkáltad azokat, hanem Jézus. Mit mond erre Pál? Ezt: Így egészen más, Uram. Akkor nemcsak, hogy elfogadom ezt tőled, hanem még dicsekszem is azzal, hogy bizony, én erőtlen vagyok, és a hatalmas Krisztus munkálkodik általam. Egyedül Övé legyen a dicsőség.

A hiányos biosszal is teljes és boldog életet él valaki, ha van dzóéja, ha közösségben él Krisztussal. Ezért fontosabb ez mindennél. Ezért nem kezdi Jézus ott az utcán vigasztalgatni Mártát. Jézus a legfontosabbat mondja neki: Akkor fogsz te megvigasztalódni, ha hiszed, hogy én vagyok az élet. Akkor belédárad az élet, és akár visszakapjátok Lázárt, akár nem, boldog emberek lesztek. Nekünk is erre van szükségünk.

3. Végül röviden arról, hogy miért a hitére kérdez rá? Miért nem azt kérdezi: érted-e most már, mit mondtam neked? Vagy tapasztalod-e, hogy én vagyok az élet? Végképp nem kérdezi Jézus azt, amit a rajongó gyülekezetekben kérdeznek: mit érzel, amikor itt most beszélgetek veled, és az életet kínálom? Teljesen mindegy, hogy ki mit érez. Az a döntő, hogy ki mit hisz. Vagyis hogy igaznak tartja-e azt, amit Jézus mond, és amit neki mond, azt magára veszi-e?

A hitnek folytatása mindig az engedelmesség. A Biblia tele van erről szóló tanítással. A hit mindig egyben engedelmesség is. Ha elhiszem, amit Jézus mond, akkor elkezdem cselekedni. Ha Ő azt mondja: én vagyok az élet, akkor már nyújtom is a hitem kezét, és azt mondom: Uram, kérem szépen ezt az életet. Vagy legalább azt kérem tőle, mutasd meg, mi az akadálya annak, hogy igazán enyém legyen a te életed.

A hit az az érzékszervünk, amivel az élő Krisztust, az Ő valóságát érzékelhetjük, mint ahogyan az orrunkkal az illatokat. Hiába hallgatózik valaki egy nyári estén a virágos kertben, a fülével nem fogja az illatokat érzékelni. Egy Bach kantátát meg nem szagolgatni kell, azt hallani kell, mert az azon a csatornán érkezik be hozzánk. A Krisztus valósága a hitnek a csatornáján érkezik be.

Ezért nem értette Tamás, láttuk tegnap, hogy Jézus feltámadott. Azt nem az értelmével fogja fel az ember. Azt a hitével ragadhatta volna meg, miután tíz megbízható jó barátja állítja, hogy láttuk az Urat, örvendezzünk, vigadjunk, feltámadt a halálból. Erre Tamás azt mondja: nem. Nem fér be az én agyamba. S ami ide nem fér be, az nincs. De oda éppen úgy nem fér be, mint az orromba nem fér be a gyönyörű összhang, amit hallanom kell.

Hiszed-e ezt, amit a hiteddel foghatsz fel és vehetsz komolyan? Azt megragadod-e? Hogy a hit mennyire engedelmesség mindig, arra egyetlen mondatot hadd idézzek még: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta" (Jn 3,36).

Eszerint Isten nem akkor haragszik meg ránk, ha nem hiszünk neki vagy engedetlenek vagyunk. Úgy születünk, hogy az Isten haragja van rajtunk. Ez alól akar kihívni minket Jézus Krisztus. Ha nem megyek, nem hiszek, akkor az Isten haragja marad rajtam. Akkor az igazságos ítéletet nekem kell elszenvednem.

Fontos az is, hogy a benne való hit közvetíti az örök életet. Ez azt is jelenti, hogy az örök élet vagy ezen a földön a mienk lesz, vagy nem lesz a mienk soha. Azt csak addig kaphatjuk tőle, amíg képesek vagyunk hinni, a halálunk után nincs sorsváltoztatási lehetőség. - Utal ez a mondat arra is, hogy hit és engedelmesség ugyanazt jelenti. Ezek szinonimák a Bibliában. Aki hisz énbennem, örök élete van. Aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Aki hisz, az engedelmeskedik. Engedelmeskedni csak az tud, aki már hisz, aki már nyújtja a kezét, és akit Isten az Ő Szentlelkével segít erre.

Amikor a végén Márta ezt a szép hitvallást mondja, hogy hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljövendő, akkor ezután tulajdonképpen Jézus azt mondja neki: hidd, amit hiszel. Te annyira tudod már, mit kell hinni. Szépen felmondtad a Kátét, a hittankönyvet, de ha igazán hinnéd, akkor most nem lennél ennyire kétségbeesve. Gyönyörű hitvallást mondtál, minden szava igaz, - de érzékeled, milyen komoly és igaz hitvallást mondtál? Ezt kellene hinned. Eszerint kellene cselekedned, és akkor egy új világ nyílik ki előtted. Megjelenik Jézus élete benned.

Válaszoljunk erre a kérdésre őszintén: Élek-e, van-e olyan életem, hogy ha meghalok is, élni fogok, és ebben bizonyos is vagyok, vagy én vagyok az, akiket Jézus úgy nevez a Jelenések könyvében: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Vegyük komolyan a figyelmeztetését: "Ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef 5,14)


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy lehoztad az életet, mely Istennél volt készített, hogy mi is véled élhessünk, és boldogságban örvendezzünk.

Kérünk, hogy ez a szép hitvallás hadd váljék személyes meggyőződésünkké. Köszönjük, hogy ajándék ez a számunkra mindent jelentő élet, aki te vagy. Köszönjük, hogy a kereszten szinte szétosztottad a te isteni életedet, és kaphat belőle mindenki, aki hisz benned.

Kérünk, segíts félretenni minden akadályt a hitünk útjából. Könyörülj rajtunk, hogy ne egyéb érzékszerveinkkel próbáljuk felfogni azt, amit csak hittel lehet. Segíts, hogy gyakoroljuk a hitünket, annyira elsorvadt, annyira elcsökevényesedett, Urunk. Tudjuk, hogy a te igéd hozza azt helyre. Add, hogy így tudjuk hallgatni, olvasni, megtartani, cselekedni a te igédet. Közben hadd izmosodjék folyamatosan a benned való hitünk, és hadd áradjon át rajtunk másokra is ez a gazdag isteni élet, amit a halál sem vesz el tőlünk.

Ámen.