A KISZOLGÁLTATOTT SZABADÍTÓ

Alapige: Lk 23,13-25

Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát, és elbocsátom." (Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!" Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom." De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Atyánk magasztalunk és imádunk téged a gyülekezet közösségében. Dicsőítünk téged azért, amit tettél érettünk és helyettünk, amikor úgy döntöttél atyai szeretetből irántunk, hogy inkább az egyszülött Fiú vesszen, ítéltessen, csakhogy, mi sértetlenek lehessünk, megkegyelmezett bűnösek. Magasztalunk téged megváltó Úr Jézus, te mindent vállaltál. Imádunk Szentlélek Isten, hogy mindezt kegyelmedből valósággá teszed számunkra a hirdetett igén keresztül is.

Köszönjük Urunk, hogy nekünk ünnep lehet a Nagypéntek, mert a Megváltónknak lett szenvedéssé, kínhalállá. Arra kérünk, hadd tudjunk most úgy tekintetni rád, mint aki megváltó és megtartó vagy, hadd tudjuk ? ha kell ? a nehézségeinket, és szenvedéseinket is így hordozni. Ezzel a hittel és reménységgel merjünk várni megoldásaidra,minden bajunkból. Kérünk, hogy a mi bűneinket is, megrögzött vétkeinket is hadd tudjuk a te kegyelmed fényében.

Köszönjük, hogy most is jöhetünk az úrvacsorához. Arra kérünk Urunk, ha bármelyikünkben lenne bűnvád, elkeseredettség a vétkeink miatt, szabadító kegyelmeddel ajándékozz meg békességgel.

Kérünk szólj hozzánk személyesen mindannyiunkhoz és segíts cselekedni is azt, amit mondasz nekünk.

Dicsőség neked Urunk és könyörülj rajtunk, kérünk, az Úr Jézus érdeméért.

Ámen.

Igehirdetés

A nagypénteki történet ma felolvasott részletéből azt a mondatot vizsgáljuk meg Isten Lelkétől vezetve: "Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak." Amikor napi csendességben olvastam ezt a történetet, akkor lett hangsúlyossá számomra Lukács írásából ez a mondat, amely Pilátus döntését fogalmazza meg Jézussal kapcsolatban. Ha az elmúlt napokban már esetleg olvastuk az evangéliumból ezeket a történeteket, föltűnhetett, hogy Lukács kihagyja Jézus töviskoronás szenvedését, a csúfoltatását a katonák részéről. Ezután a mondat után már azt olvassuk, hogy Jézust viszik ki a vesztőhelyre és Cirénei Simon segíti a kereszt hordozásában. Döntött tehát a helytartó, de nem olvasunk a szenvedések kezdetéről, hanem Jézus szenvedésének lezárásaként ott függ a kereszten. Lukács azonban az idézett mondattal mindent összefoglal, amiről a többi evangélista ír; a helytartó kiszolgáltatta akaratuknak.

Megvizsgáljuk, hogy Jézus miért is vált ilyen kiszolgáltatottá. Mi van ennek a történeti ténynek a hátterében és milyen lelki üzenete van számunkra, akik esetleg hasonlóan kiszolgáltatottságban érezhetjük magunkat bizonyos emberek, akár vezetők miatt is.

Mit jelentett Jézus számár a kiszolgáltatott állapot? Egyértelműen látszik Lukács leírásából, hogy Pilátus bírói ítélete megpecsételte az Úr Jézus sorsát. De az is kiderül, hogy ez a helytartó mennyire gyenge természetű, befolyásolható. A vezetők és az általuk felhergelt tömeg pedig mennyire elszánt, gyűlöletes. Hallottuk, hogy a római helytartó többször is ártatlannak ítélte Jézust, mindent elkövetett, kereste annak a lehetőségét, hogy elbocsáthassa. Ezért találta ki, hogy megfenyíti, hátha ez elég lesz a lázadó tömegnek. Az új fordítású Bibliában a 15. verset zárójelbe téve láthatjuk. A mostani görög Bibliának a főszövegében nem szerepel az a mondat, hogy ünnepenként a helytartónak egy foglyot kellett elbocsátania. Ez számomra azért beszédes, mert még jobban aláhúzza, hogy mennyire kényszerűségből kell a helytartónak cselekednie, a tömeg diktálja a feltételeket. Lukács leírásában is a tömeg kezdi el kiáltani Pilátusnak, hogy bocsássa el Barabbást. Lukács ezt húzza alá. Látható, hogy Pilátus irányított ember, a tömeg befolyása alatt áll. A tömeg pedig egyre dühösebb, követelőzőbb, vezetői befolyása alatt áll, akik Jézustól akarnak megszabadulni egyszer, s mindenkorra. A zsidó vezetőség valószínűleg akkor buzdította fel Jézus ellen a tömeget, amikor Pilátus a feleségével beszélgetett, aki azt kérte tőle, hogy ne bántsák Jézust, mert rossz álmai voltak miatta. Ezért a tömeg a józan ésszel teljesen ellentétesen Barabbást, a rablógyilkost választja, csakhogy Jézus feszíttessen meg. Az ő akaratuknak szolgáltatta ki az Úr Jézust a gyenge lelkületű helytartó.

A 23. versben azt olvassuk, hogy a tömeg először csak kíván, határozottan kér, mely kérésnek eleget kell tenni. A 25. versben kifejezett akarat és kérés már ennél sokkal intenzívebb, ez már olyan döntés, szándék, amelynek nem lehet ellene tenni, amelynek még a római helytartónak is mindenképpen eleget kell tennie. A kénye, kedve szerint kifejezés azt jelenti, hogy valaki azt tesz, amit akar, mert van hatalma hozzá.

Máté evangéliuma 17. részében Keresztelő Jánossal kapcsolatban mondja az Úr Jézus őróla, hogy azt tették vele, amit akartak. Jánost is, Jézust is az őt elutasítók, a vezetők, úgy kezelhetik, ahogy akarják. Így lett az Úr Jézus kiszolgáltatottá számukra. A hivatalos vezető döntése kezükbe adta ? így olvassuk Máté és Márk leírásában. Ez a történések emberi oldala, a láthatók színterén emiatt kell az Úr Jézusnak a kereszten meghalnia.

Az igazi ok azonban, ahogy mi tudjuk is a Szentírásból és a húsvéti evangéliumokból, hogy a kiszolgáltatottság Jézus részéről és az a miatti halál mélyebb oka mégsem a gyenge kezű helytartó, a mindent elérő tömeg és a vezetők, hanem a mindenható Isten.

Bibliaolvasásunk során észrevehettük, hogy amikor az Újszövetségben bizonyos ószövetségi ígéreteket találunk, akkor úgy tűnik, mintha más lenne az Ószövetségben leírva. Ugyanis az újszövetségi szentírók ? Isten Lelkétől vezetve ? néha szó szerint is az Ószövetség görög fordításából idéznek. Isten Lelke a szó szerinti idézetet újszövetségi kijelentéssé formálja, így válik az ószövetségi kijelentés héber nyelven, illetve az újszövetségi kijelentés görög nyelven, mint beteljesedett ígéret, üzenetté. Ezért hívják fel a figyelmet az írásmagyarázók arra, hogy nem véletlen, hogy az igében szereplő szó, amit a magyar fordítás kiszolgáltatottnak fordít, az Ézsaiás könyve 53,6-ban ugyanúgy szerepel.

Ézsaiás könyve 53. része a szenvedő Messiásról ír, Jézussal kapcsolatban mindez beteljesedett. Ugyanazzal a szóval beszél a szenvedő Messiás szenvedése mélységéről, okairól, amit Pilátus tett a tömeg akaratának engedve. Az Ézs 53,6 így hangzik: "Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk: de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté." Az Úr Jézus ezért hal meg a kereszten, hogy ő hordozza majd vétkeink súlyát. A görög fordításban ez a szakasz így hangzik: "Az Úr kiszolgáltatta a mi bűneinkért.", valami tehát Isten cselekvéseként a bűnös ember az ő népe vétkeiért.

Pilátus kiszolgáltatta Jézust a tömeg erőszakos akaratának, de eme emberi cselekvés mögött egy sokkal mélyebb indok áll, a mi mennyei Atyánk, a mindenható Isten úgy döntött, hogy ez megtörténhessen, mert Jézust, az egyszülött Fiút, a Messiást ki akarta szolgáltatni a mi bűneink miatt. Amit Pilátus tett az azért történhetett meg csak, mert Jézusnak a kereszten kellett meghalnia. Így hordozhatta el az Úr Jézus mindazt, amiért eljött az Atya akarata szerint. Pilátus cselekedete tehát nem szószerinti beteljesülése az ézsaiási jövendölésnek, hanem abban fontos, hogy az ő cselekvése, döntése része az isteni ígéretek beteljesedésének.

A Szentírás fényében, a láthatatlan igazságok tekintetében, a történések isteni oldala tekintetében Pilátus gonosz cselekedete mögött ott van a mi Mennyei Atyánk mindenható, szuverén akaratú Istenünk döntése, amely az egyszülött Fiút akarja ítélni. Az, hogy "őt sújtotta" kifejezés talán még jobban érthető lesz, ha arra gondolunk, hogy az ószövetségi időben egészen Jézus haláláig, amikor vitték az áldozati állatot ? legyen ez esetben a bárány ?, akkor a bárány fejére kellett tenni valakinek a kezét, megvallani a vétkeit, ha családfő volt, akkor nemcsak a maga, hanem a család nevében, azután a bárány vérét ontották és megáldozták. Az Úr szenvedő szolgája ilyen módon éli át az ítéletet.

Emlékezhetünk, hogy annak a báránynak, amit a páska ünnepen is föl kellett áldozni, egy éves, hím báránynak kellett lennie. Azt a bárányt kicsi korától fogva ismerték a gyerekek is, talán még nevet is adtak neki, amikor ott volt a nyájban, s annak a zsidó családban lévő gyermeknek gondolhatjuk milyen érzés lehetett, amikor látta, hogy a szeretett állatot viszik megáldozni. Tudta, hogy miért, az ő bűneiért is, mert úgy viselkedett a szülőkkel, testvérekkel szemben ? ha a családi életünkre gondolunk. Tehát az a bárány nagyon személyes volt a család számára, de el kellett pusztulnia, mert a nagy áldozatra, az Úr Jézus váltsághalálára mutatott.

Lukács leírásában tehát az Úr Jézus kiszolgáltatott, hogy meghalhasson a kereszten, mert őrá került a bűn súlya és ítélete. Azt, akit bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne ? mondja a 2Kor 5, 21-ben az Írás. Kiszolgáltatta az ő akaratuknak, gyenge uralkodó, erős tömeg és vezetők.

De gondoljunk a Gecsemáné kertben történtekre is. Az ősi szövegben ugyanaz az akarat szó szerepel, mint amikor a Gecsemáné kertben arról imádkozik Jézus, hogy legyen meg az Atya akarata. Jézus kiszolgáltatott volt, a hátterében az Atya döntött, ítéletet hozott megváltoztathatatlanul. Erre válaszolt Jézus, amikor azt mondta legyen meg a te akaratod. Péternek Jézus csak annyit mondott, amikor próbálta őt menteni a Gecsemáné kertben, hogy kérhetne több tízezer angyalt, de akkor hogyan teljesednének be az Írások. Jézus az Atya akaratára mondott igent. Az emberi tényezők tekintetében úgy tűnik, mintha ő csak szenvedő lenne, de közben Jézus nagyon tudatosan vállalta mindazt, ami vele történik Pilátusnál és ezt követően a csúfolások, a kereszthalál gyötrelmei.

Erről ő maga is több helyen bizonyságot tett. Például a Luk 9,44-ben olvashatunk arról, amit Jézus maga mondott, hogy át fog adatni, kiszolgáltatni fog az embernek Fia a bűnösök kezébe. A már említett Máté 17, 12 Keresztelő Jánossal kapcsolatban így folytatódik: "Azt tették vele, amit akartak. Ezen képen az ember Fiának is szenvednie kell majd". Jézus előre beszélt arról, hogy kinek az akarata érvényesül és ki akarja azt, hogy ő bűnös embereknek legyen kiszolgáltatott. Péter, amikor bizonyságot tett Pünkösdkor, azt mondta: "Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából, és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek." (Ap.Csel 2, 23.). A bűnös ember cselekszik, ez gonoszság, ezért az Isten ítélő széke előtt számot kell adni egyszer erről, de Isten elvégzett tanácsa megy végbe. Az emberileg tehetetlennek tűnő Messiás szenved, belehal, de akkor is végbe megy az isteni szabadítás, mert itt az Úr cselekszik. Ez az evangélium!

Hadd mondjam nagyon személyesen, Jézus azért lett kiszolgáltatott, az emberek kezébe adatva, azért vállalta, hogy Isten kiszolgáltatja őt az ítéletre - az ígéretek szerint ?, hogy nekünk ne kelljen az Isten jogos ítéletének a kiszolgáltatottjává lenni.

Ha Jézus nem hal meg a kereszten és nem hal meg dicsőségesen, akkor minket érne az isteni ítéletre való kiszolgáltatottság. Ha nem Jézus hal meg a mi bűneinkért, ha az ézsaiási prófécia nem teljesedik be, akkor a mi bűneinkért mi leszünk kiszolgáltatottak, ami az örök kárhozat. Az Úr Jézus ezt vállalta. Gondoljunk arra, hogy miért izzadt vért a Gecsemáné kertben, amiről Lukács evangélista ír. Jézusnak nem az volt nehéz, hogy mit tesznek vele a gonosz emberek, azt nagyon jól tudta, végig fel volt erre készülve, neki azt kellett ott megharcolnia, hogy vállalja-e mégis a legszörnyűbb dolgot, hogy elhagyja őt az Isten. Hogy a bűneink miatti kiszolgáltatottság az Isten oldaláról őt éri.

Nem véletlen, hogy a kereszten már úgy imádkozik Jézus, hogy Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Nem az ellenségeire haragudott, ő imádkozott értük. Nem véletlen, hogy az a Saul ? olvassuk a Lukács által írott Cselekedetek könyvében ? aki miatt nagyon sok keresztyén kiszolgáltatott volt, voltak köztük olyanok, akik meg is haltak, szörnyű bűnösként, Isten nagy ellenségeként mégis megtérhet. Még az ilyen bűnösnek is van kegyelem, nem kell elvesznie.

Mi, akik már elfogadtuk a kegyelmet, tudjuk, hogy mit tett értünk az Úr Jézus. Ennek az evangéliumnak kell erőt adnia számunkra abban, hogy amikor a családban lévő bűnösökre tekintünk, vagy a gyülekezetben lévőkre, akik Jézust keresik, lássuk meg a mi Urunkat mindig olyan megtartónak, olyan szabadítónak, aki a legnagyobb bűnösökért is vállalta mindazt, amit.

Az üzenet második részében arról szeretnék szólni, amikor mi kerülünk, Jézushoz hasonlóan, kiszolgáltatott állapotba, a mai Pilátusok, a mai vezetők gonoszsága miatt. Ezek lehetnek bennünket érintő bármilyen gonoszságok, amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk mit tenni, mintha az emberek kénye-kedvének lennénk kitéve. Akkor mi milyennek lássuk az Urat és hogyan éljük meg, hogy a legnagyobb kiszolgáltatottságban is velünk van a mi megtartónk.

Amikor az Úr Jézus Keresztelő Jánost említette, akkor önmagát Jánoshoz hasonlította: a börtönben Jánossal azt tettek, amit akartak. Ezt nem volt könnyű Jánosnak elhordoznia, a maga kiszolgáltatott állapotában szenvedett és Jézusért küldött, mert még a bele vetett bizalma is megrendült. Az emberek részéről való kiszolgáltatottság olyan állapot tehát, amit a hívő embernek sem könnyű hordozni. Az Úr Jézusnak azért lehetett talán kicsit könnyebb, mert ő tudta, hogy ami rá vár a kereszten ? az Isten oldaláról ? azt sokkal nehezebb elhordozni. Természetesen Jézusnak is szenvedést jelentett, nem volt egyszerű a testi kínokat, a csúfolást elhordozni. Nekünk csupán a testi kínok, a csúfolás, kiszolgáltatottság lelki vagy fizikai terhei lehetnek, hiszen aki az Úré, annak nem kell már soha átélni az ítéletet.

De hogy éljük meg, ha ilyen helyzetben vagyunk? Ebben látom az Úr Jézus példáját megerősítőnek. Az Úr követésében tehát bennünket is érhetnek olyan helyzetek, nehézségek, terhek, amelyben a kiszolgáltatottság lelki, vagy fizikai terhét érezzük. Amikor az emberek azt tesznek egy hívő emberrel, amit akarnak, kényük, kedvük szerint.

Valaki éppen most hozta be a Mártírok hangja című újságot, ami arról számol be, hogy ma is mártír halált halnak keresztyének, vagy éveken, évtizedeken át szenvednek, Észak-Koreában, vagy arab államokban. Iránról olvasok fel egy rövid történetet. "Kivégzésre ítéltek két megtért iráni asszonyt. Irán törvényei szerint az iszlámból kitérőkre börtönbüntetés, vagy halál büntetés vár. Teherán: kivégzés vár a 27 éves Mária Rostanpulra és a 30 éves Martis Emailramparira. Két iráni asszonyra, akik áttértek a keresztyénségre. Az agar-ziloszi organizáció web oldal írása szerint a két asszonyt idén tavasszal lakásukon tartóztatták le, ahol a rendőrség Újszövetséget talált. Az asszonyokat egy teheráni börtönben tartják fogva, ahol megkínozták és megalázták őket, többek között napi ötszöri fizikai büntetést kell elszenvedniük. Kezdetben 25 másik fogollyal együtt voltak, később szemüket bekötve izolálták őket. Irán törvényei szerint az iszlámból kitérőkre börtönbüntetés, vagy halálbüntetés vár."

Mivel ez az írás igaz történetet mond el úgy döntöttem, még az igehirdetés elkezdése előtt, hogy felolvasom. Számunkra különös lehet, mert mi most nem ilyen fizikai szenvedések között élünk. A testvérek között vannak olyanok, akik nem is olyan régen éltek hasonló körülmények között, akik nagyon durva szenvedéseket éltek át és a fizikai kiszolgáltatottság szenvedéseiben voltak. Miért maradtak meg az Úr követésében, miért nem tagadták meg itt, Magyarországon is lelki vezetőink, elődeink a hitüket? Mert a kiszolgáltatottságukban is velük volt az Úr megtartó ereje.

Egy fiatal lánnyal beszélgettem a héten, aki arról panaszkodott, hogy 26 évesen, ha állás interjúra megy és kiderül, hogy még nem házas, nem veszik fel, mert valószínűleg férjhez megy, gyermeket vállal és ez a munkaadónak nem kedvező. A lány nagyon kemény lelki teherként élte meg, hogy így nem kell a munkaadóknak. Mit tegyen, hazudjon keresztyén emberként? Tagadjon le mindent? És amikor manapság valaki elveszíti a munkáját és túl van az ötvenen, ugyancsak azt éli át, hogy nincs már a munkájára szükség, nem kell senkinek. Munkahelyi elvárások, a vezetők, a főnökök szeszélyei és az ember nem tudja mit tegyen. Ha nem alázza meg magát, akkor kirakják és a család szenvedi meg azokat a lelki terheket, amiket a főnöknek nem lehet elmondani. Ha ebben a helyzetben nincs megoldás, akkor otthon is veszekedés lehet. Pedig, csak a munkahelyen van egy kiszolgáltatott helyzet.

Amikor kórházba kerülünk a mai egészségügyi állapotok mellett, miatt, akkor ne haragudjunk az orvosok, vagy az ápolók türelmetlenségére, szeretetlenségére, mert ők sem tudnak megfelelni mindig, minden elvárásnak. Azonban, a kórházi ágyon fekve, amikor nemcsak a fizikai betegség fáj, hanem annak a lelki terhe is, hogy hiába csenget, nem jön a segítség, mert nem tud, vagy nem akar segíteni, a hívő ember ott sem tud mit tenni. Láttam, hallgattam meg ilyen síró kórházi betegeket. Ez is kiszolgáltatottság. Lehet, hogy nincs mögötte semmi bűnös indulat, de maga a helyzet nehéz. Ilyenkor az Úrhoz is úgy imádkozunk, hogy azt kérdezzük tőle, hogy nem tudja megoldani. Amikor pedig esetleg, még a gonosz szándék is van mögötte, az már nagyon nehéz, akkor már az emberre is könnyebben haragszik a hívő ember is, ellenségnek látja.

Egy másik helyzet, amikor valaki a megkötöző bűn rabságának a kiszolgáltatottja. Általában ilyenkor már nem csak ő szenved tőle, hanem azok is akik vele együtt élnek, kiszolgáltatott a házastárs, a család minden tagja. Még a gyülekezet is érzi ennek a terhét. Ilyenkor az Úr Jézus szabadító kegyelme, megtartó ereje jelenthet szabadulást. A kiszolgáltatottságban ugyanis lehet az Úr Jézussal átélni, vagy túlélni az adott helyzetet.

Az Úr Jézussal azt tettek, amit akartak. Megtörtént tehát a kiszolgáltatottság fizikai, lelki fájdalma. Ha mi kerülünk ilyen bajok, problémák közé, lehet, hogy bennünk is megtörténik. Ilyenkor nem a bajtól ment meg az Úr, hanem a bajban, a kiszolgáltatottság érzésében akar megoldást adni. Ezért fontos tudatosítani, hogy a mi életünkben is, akkor is, amikor minden jól megy és akkor is, amikor minden rosszul megy, az Úr ott áll mindenható Istenként. Lehet, hogy emberek döntenek kényük, kedvük szerint, de akkor is az Úr uralkodik az életünk fölött. Istennek terve, szándéka van velünk is. Ezt tudjuk az Írásból, az Úr Jézus szenvedés történése hangsúlyossá tette ezt. Az atyai szeretet gondoskodásában bízhatunk akkor is, amikor úgy tűnik, hogy teljesen kiszolgáltatott vagyok. Ráadásul, mivel az Úr Jézus is átélte ezt a lelki állapotot, fizikai terhet, olyan megtartónk van, aki nagyon jól tudja, hogy mit jelent ilyen helyzetben szenvedni. Neki még az Istentől való elhagyatottságot is át kellett élnie, nekünk ezt már soha.

Az Ige részlet ezért arra hívja fel a figyelmet, és abban bátorít, hogy amikor nekünk vannak terheink, akkor az Úrnál keressük a megoldást. A bizalom nem csupán azt jelenti, hogy csak akkor bízok az Úrban, amikor már megszabadított. Azt még inkább, hogy akkor is az Úrra nézek, tőle várom a megoldást, a szabadítást, amikor még nem történt szabadulás. És amíg nem adja, az ő akaratában nyugszom meg. Tőle fogadom el még a legnagyobb terheket is. Nem az emberek kénye-kedve a hangsúlyos számomra, hanem azt látom, hogy az Úr ezt megengedi, valamit a javamra kíván fordítani. Azt kérem tőle, hogy segítsen engedelmesen tennem, amit kíván tőlem. Az Úr Jézus a Gecsemáné kertben az Atya előtt megharcolta az ő váltságműve beteljesítését, talán ilyenkor nekünk is az Atya elé kell állnunk és azt mondani: Uram, legyen meg a te akaratod, könyörülj rajtam, segíts nekem. Segíts benned bízva hordoznom a terheket. A kiszolgáltatottságban is tehát lehet Jézussal lenni, aki jól tudja mit jelent a kiszolgáltatottság testi, lelki terhe.

Nagypéntek örömhíre az tehát, hogy az a Jézus, akit a helytartó elítélt, kiszolgáltatott a gonosz emberek akaratának, ő a Megváltó, a szenvedő Messiás, aki vállalta az Atya döntését, kiszolgáltatta mindannyiunkért. Ez volt az ő halála hátterében, ez a megváltás evangéliuma örömhíre.

Ha esetleg mi is kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, a mi mennyei Atyánk és Megtartónk segíthet, ott van mellettünk, velünk van. Minket nem hagy el az Isten sohasem!

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, amikor látjuk ennek a földi életnek, bűneset utáni világnak sokféle terhét, gonoszságát, igazságtalanságát, sőt talán szenvedünk is benne, akkor nem könnyű látnunk és hinnünk, hogy ki vagy te. Te uralkodol akkor is, amikor a legnagyobb gonoszság tűnik győztesnek. Köszönjük Atyánk, hogy te az Úr Jézus keresztjében mutattad meg, hogy a legnagyobb vereségnek tűnő dolog a te isteni győzelmed. Kérjük, hogy ebben a kegyelemben bízva merjünk a mi vétkeinktől szabadulni, merjünk másokért imádkozni. Add, hogy amikor nehéz helyzetekbe kerülünk, kiszolgáltatottságba, akkor belőled, a te kegyelmedből merítsünk erőt. Könyörülj meg azokon közöttünk, akiknek most vannak nagyon nehéz terheik, akár munkanélküliség miatt, akár a sok munka miatt. Legyél, kérünk, a kórházban lévő testvéreinkkel, a műtét előtt és után levőkkel. Adj az orvosaiknak, ápolóiknak lelki és fizikai erőt a szeretetre. Könyörülj meg a mi világi vezetőinken is, most amikor választásokra készül országunk, annyi az igazságtalanság és hamisság, kérünk Urunk könyörülj meg rajtuk és rajtunk.

Imádkozunk Urunk azért, hogy amikor együtt lesz a család az ünnepek alatt, hadd lehessen a családunkban az a szeretet, békesség, amely belőled fakad. Add, hogy szeretettel tudjunk képviselni téged nem hívő szeretteink között is. Kérünk téged arra, hogy hadd lehessünk olyan hívő emberek, közösség, akik bíznak benned, akik a legnehezebb órában is tudják, hogy velük van az ő megtartójuk, a mi Istenünk.

Ámen.