PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 22.
(szerda)

Horváth Géza


ISTEN SZERETETÉNEK TERVE VELÜNK
3. A ROSSZ DÖNTÉS ÁLDOZATAI


Alapige: Ruth 1,1-5

Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. Ezek móábi lányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpa volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül.


Imádkozzunk!

Édesatyánk! Hálaadással köszönjük, hogy egybegyűjtöttél bennünket ezen a mai estén is.

Köszönjük, hogy beszélő Isten vagy. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Bárcsak szívünk vágya, kérése lett volna, hogy csak egy szót szólj, és újjá leszek.

Köszönjük, hogy nemcsak egy szót szólsz, nemcsak egy mondatot, hanem estéről estére igét adsz nekünk, az igének áldott üzenetét.

Köszönjük, hogy olyan sok szót mondtál már, Urunk, egybe is elég lenne belekapaszkodni. A kánaáni asszony csak egy morzsát kért, mert olyan nagy volt a hite, hogy az is bőven elég volt ahhoz, hogy jóllakjon.

Köszönjük, hogy a te egyetlen szavaddal is életre tudsz kelteni, ki tudsz hívni bennünket a bús sötét éjből, a magunk járta útnak útvesztőjéből, zsákutcájából. Köszönjük, hogy meg tudsz menteni.

Úr Jézus, könyörülj azokon, akiket még nem mentettél meg, akik úgy vannak itt, hogy még nincs üdvbizonyosságuk, akik nem biztosak afelől, hogy ha ma éjszaka befejeznék életüket, lezárnád az életüket, akkor hova kerülnének, hol töltenék el az örökkévalóságot. Akiknek szomorú az arcuk, mert még nincs bűnbocsánatuk, mert nem tudtad még nekik elmondani, amit annyira vágysz elmondani, Jézus, hogy "megengedtem, menj el békével. Meglásd, többé ne vétkezzél."

Köszönjük, hogy hatalmas Úr vagy, aki elengeded néped maradékának vétkét. Aki megbocsátod a bűnt. Aki életedet áldoztad értünk, és életedet adtad azért, hogy nekünk életünk legyen, és bővölködjünk.

Mi meg csak állandóan szűkölködünk nagymértékben, de köszönjük, hogy ha a te segítségedet kérjük, akkor megadod azt. Te bíztattál bennünket: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Engedd, Urunk, hogy akit megmentesz, az hadd lássa, hogy miből kell megmenteni. Hadd lássa meg, hogy nincs más alternatíva, nincs más út a szabadulásra, csak az, amit te kínálsz. Köszönjük, hogy magadat kínálod nekünk, Urunk.

Áldunk téged, hogy itt vagy velünk, könyörülj rajtunk a te kegyelmességed szerint. Áldunk a lehetőségért, hogy megmozdul a víz, és aki hisz, az meggyógyulhat.

Ámen.


Igehirdetés

Éhség volt abban az időben ott, ahol Elimelek is lakik, a júdai Betlehemben, és ezért ez a család úgy dönt, hogy oda megy, ahol van kenyér. Elhagyják Betlehemet, amelynek a jelentése: a kenyér háza, ahol Isten népe van, és felcserélik a láthatóért, a kenyérért, a megélhetésért azt, amit Isten eddig adott nekik ajándékba.

Azt olvassuk az igében: el is jutottak Móábba. Nemcsak a gondolataikban fogalmazódott ez meg, nemcsak úgy foglalkoztak ezzel a gondolattal, hogy el kellene menni, hanem el is mentek. Eljutottak Móáb mezejére. A mai igében azt fogjuk látni, hova vezetett ez az út. Mert úgy van az igében megírva, hogy minden út vezet valahova. Nemcsak az úton járás a fontos, hanem az is, hogy hova visz az az út.

Nemcsak az úton járás fontos nekünk, a hívő embernek sem, a hitetlennek meg még inkább nem, hanem az is, hogy hova vezet ez az út, és nekünk ezt a Biblia megmondta. Jézus Krisztus megmondta, hova vezet a keskeny út, az az életre visz, és hova vezet a széles út, az a kárhozatba visz. Azt mondja Isten igéje, hogy van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de a vége a halálnak útja, abba torkollik bele.

Elimelek ezen az úton jár. Azon az úton jár, amely helyes volt az ő szemei előtt, amiről azt gondolta: nagyon jó út, a járható út, de kiderült, hogy nem ez a jó út, nem ez a járható út. A mai igéből látjuk, hogy ez a halál útja lesz a számukra, amelynek a végén ott van a gyász és könny.

Elimelek azt aratta, amit vetett. A Galatákhoz írt levélben azt mondja Isten igéje: mert amit vet az ember, azt aratja is. Aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a Léleknek, a Lélekből arat örök életet. Amit vetünk, azt aratjuk is, az fog kikelni, az fog szárba szökni és annak lesz gyümölcse és termése.

Mai igénk szerint el is jutottak Móáb földjére, és évek múlva derül majd ki, hogy ez az út rossz út. Ennek az útnak nagyon rossz a vége. Aki el akar menni, az elmehet, de Isten igéje azt mondja: aki vissza akar jönni, az visszajöhet.

Ez azt jelenti nekünk, hogy amikor a gazdag ifjú el akart menni Jézustól, akkor elment. Jézus nem küldte utána Jánost, hogy eredj, János, te jól tudsz futni, hozd már vissza ezt az embert. Elment szomorúan, és szomorú volt Jézus is. Nem küldi utána Pétert sem. Péter, te bölcs vagy, hozd már vissza, majd megegyezünk. Nem kell mindent eladni, nem kell mindent feladni. A gazdag ifjú elmegy.

A tékozló fiú példázatában, amikor a fiú kikéri a ráeső részt és az apa odaadja, akkor nincs az: fiam, gondold meg, ne menj el. Nincs könyörgés, mert aki akar, az elmehet. De aki akar, az visszajöhet.

Egyszer Jézus Krisztust sokan elhagyták. Szétszéledtek az emberek olyannyira, hogy amikor az a kis tanítványi kör ott van mellette, akkor Jézus szomorúan megkérdi: ti is el akartok menni? Olyan jó, amikor az a hitvallás megszületik: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad. Dehogy akarunk elmenni. Nálad van az élet forrása. Hozzád jöttünk, veled vagyunk, veled akarunk élni.

Elimelek elment, és a mai estének a központi üzenete az lesz a számunkra: vele volt a felesége és a két fia. Nem egyedül ment el. Ma este róluk szeretnék szólni, mint áldozatokról. Elimelek döntésének az áldozatairól, mert ők meghaltak Móáb földjén. Naomi még visszajöhetett, ez a kegyelem, de a két fiú meghalt Móáb mezején. Ők nem tudtak visszatérni, ők áldozatai lettek egy apa döntésének.

Nem tudom, hallottak-e autóbalesetről? Emlékszem, hogy amikor meghallottam, hogy egy ismerős család karambolozott, akkor az volt az első kérdésem: velük voltak a gyerekek is? Volt olyan karambol, ahol az egyik gyerek otthon maradt, mert tanulnia kellett, a többiek pedig meghaltak a balesetben. Mert nem mindegy, hogy ott volt-e mindenki, hogy egyedül vezette a kocsit, vagy pedig tele volt a kocsi, ott voltak a gyerekek is.

Ez a baleset, ami itt történt, Elimeleknek a döntése azért rettenetes, mert vele voltak a gyermekei is, vele volt a két fia. Elimelek magával rántja a bűnbe, a rossz döntésbe, a maga járta útba a családját is. Ők a hitetlenség áldozatai. Nem tudom, mit beszélt nekik Elimelek, hogyan adta be nekik: gyerekek, el kell menni Móáb mezejére.

Láttam egyszer egy megdöbbentő filmet a sivatagról. Egyik részlete azt mutatta be, hogy a szegény kis madárfiókák nagyon szomjasak abban a száraz évszakban, amely a sivatagra ráköszönt. Ezek a fiókák keresik a vizet, és valahol a távolban feltűnik a délibáb, s azt hiszik, víz. Mennek, mennek a délibáb felé, de soha nem érik el, mert nem tó van ott, nem víz van ott - csak délibáb. De ők csak mennek, mennek egészen addig, amíg a fiókák elpusztulnak, mert nem érték el a vizet.

Ez a szerencsétlen család is valahogy így van. Móábnak a fénye, csillogása, ragyogása, meg az, amit Móáb kínál, ott van előttük, mint délibáb, de a vége halálnak útja. Nem az életet találják meg, nem tudnak a kenyérben gyönyörködni már. Nem elégszik meg az ő lelkük, mert meghalnak. Meghal Elimelek és meghal Mahlón és Kiljón. Élni mentek, de a halálba futottak.

Ma este arról is szeretnék szólni, hogy nagyon nagy a felelőssége a szülőknek. A szülők döntésének. Amikor dönt valaki Jézus Krisztus mellett vagy ellene, az nemcsak magára nézve dönt, hanem a családjára nézve is. Nemcsak a saját maga sorsát dönti el az ember az Úr Jézus előtti döntéssel, hanem eldönti bizonyos értelemben a családjának a sorsát is.

Azt olvassuk az Újszövetségben: aki hitre jutott, mint például a filippi börtönőr, megkeresztelkedett ő, meg az egész háza népe is. Azt mondja neki: Pál: higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz te, meg a házad népe is, azért, mert már ott van a fény, ott van a kegyelem, ott van Jézus. És az, amit a filippi börtönőr eldöntött, az kihatott a családjára is. Amit Elimelek eldöntött az is kihatott a családjára, csak az egyiknek áldássá lett ez a döntés, a másiknak pedig ez a döntés átokká lett. Halál lett ez a döntés.

Tőlem olyan sok szülő kérdezte már lelkészi szolgálatom alatt: tessék megmondani, hol rontottuk el? Azt szoktam mondani, ha megkérdezte, akkor őszintén megmondom: úgy, hogy vitte Móábba. Úgy, hogy taszította Móábba: menjél gyermekem, menj szórakozni, menj táncolni. Ne savanyodj be a bibliaórákon, az alkalmakon meg az istentiszteleteken. Ne bújd mindig a Bibliát. Menj táncolni, mert nem fogsz férjhez menni soha. - Hol rontottuk el?

Elimelek már nem tudta megkérdezni, hol rontották el. Fogunk arról hallani, hogy Naomi még meg tudta kérdezni. Naomi még valószínűleg odaállt az Úr színe elé, hogy Uram, hol rontottuk el? Mert a szülőknek mindig számolni kell azzal, hogy hol rontották el. Amikor látták a móábita életstílust. Amikor látták a móábi gondolkozást. Amikor látták a szülők életében a kétszínűséget, meg kétszívűséget, a langymelegséget. Nem azt látták, hogy az apámnak, anyámnak ég a szíve az Úrért, hanem azt, hogy ravasz, fifikás, taktikázó. Amerre a szél fúj, arra, ahol valami jobban sikerül, arra megy. Az Úrnak is szolgál, de a Baálnak is szolgál. Nem látták az egyértelmű, határozott életvitelt.

Azután nézzétek meg, hogyan kötnek házasságot. Azt olvassuk: móábi lányokat vettek feleségül. Móábba, csak móábi lányokat lehet feleségül venni. Pedig Isten törvénye tiltotta az idegenekkel való házasságkötést. Tiltotta eddig is, amíg Ruth élt, de utána is. Azt olvassuk: Isten tiltotta népének, hogy pogány lányokat vegyenek feleségül, meg ahhoz menjenek hozzá. Mert elhajtják szíveteket az Úrtól. Meg elveszik a gyermekeiteket.

Azt olvassuk az Ószövetségben, hogy amikor a fogságból hazatér a nép, elkezdik újjáépíteni Jeruzsálemet, akkor megtörténik az a hatalmas házasodás a pogány népekkel, és egyszer csak azt veszik észre: a zsidó gyerekek már nem is tudnak héberül, nem is tudják az atyák nyelvét. Nem is tudják nekik elmondani héberül, hogyan hangzik a Tízparancsolat. Nem is tudják elmondani, hogyan hozott át bennünket Isten hatalmas kézzel és kinyújtott karral a tengeren, hogyan adott szabadulást. Mi van itt? Óriási probléma lesz, mert elhajtották a szívüket.

Bizonyára sokan ismerik azt a történetet az 1Móz 24-ből, amikor Ábrahám megesketi a szolgáját: menjen haza az ő népe közé és onnan hozzon Izsáknak feleséget. Eredj az én népem közé és onnan hozzál. Nehogy az itteni lányok közül vegyél Izsáknak feleséget. Izsáknak, akin keresztül megy az Isten üdvterve előre. Ábrahámnak olyan lelki látása van, hogy nem mindegy, hogy az ő gyermeke hogyan fog házasodni.

Naominak, úgy látszik, mindegy volt. Belenyugodott. Lehet, hogy azt mondta Naomi, amit ma is sokan mondanak: ó, fő a békesség. Csak szeressék egymást. Ahogy tegnap mondtam: fő az egészség. Csak egészség legyen, az a legfontosabb. Lehet, hogy Naomi is úgy volt: fő a békesség, fő a szeretet, és nem mondta: drága gyermekeim, nekünk adott Isten egy törvényt, és itt Móáb mezején is az Úr az úr. Nem úgy van, hogy kifutottunk az Ő hatalmi területéről, nem úgy van, hogy kijöttünk az Ő kegyelmi területéről, mert "az Úr bír az egész földdel és minden benne élőkkel. Övé a földnek kereksége." Itt is, az engedetlenségben is, az Isten törvényei az irányadók, azok vonatkoznak ránk. De ők móábi lányokat vettek feleségül.

A házasságkötésem előtt volt kedves az az ige, amit a fehér áhítatos könyv napi igéjeként olvastam. Itt arról volt szó, hogy Mózes szülei hogyan kötöttek házasságot. A Bibliában az van megírva, hogy Mózes szülei úgy kötöttek házasságot, hogy elment egy Lévi házából való férfi és Lévi lányt vett feleségül. Mert a lévi férfi megkereste a Lévi lányt, és ők voltak Mózes szülei.

Olyan jó abba belegondolni, hogy Istennek ez az elhívott, kedves szolgálattevő gyermeke, Mózes, aki a mózeskosárban ringott a Níluson, az ő élete nem ott kezdődött, hanem ott, hogy a szülei Isten törvénye szerint házasodtak. És mivel Isten törvénye szerint házasodtak, ezért Isten adott nekik hitbeli bátorságot, megőrző kegyelmet és áldott életet. Tudták vállalni, mert nem féltek a király haragjától, mert megimádkozták, mert együtt voltak ketten ebben a nagy nehéz döntésben. Legyen a mi gyermekünk halál fia? Azt mondták: nem! Ketten erősítették egymást a hitben. Vállaljuk a gyermeket és rábízzuk a mi hatalmas Urunknak a szeretetére, és ő volt Mózes.

Az Énekek Énekében azt mondja az ige (ez is nagyon fontos, vannak itt fiatalok, nekik is hadd szóljak): "Felkelek és bejárom a várost, és megkeresem, akit lelkem kedvel." Itt a város az Isten népét jelenti. Mahlón és Kiljón nem a várost járta be. Nem mentek haza feleségért, hanem móábita lányokat vettek feleségül.

Úgy örültünk, és én is az egyik ifjúsági bibliaórán elmondtam, hogy a gyülekezetben most több olyan pár kötött házasságot, akik itt ismerkedtek meg ifi órán. Vagy egy, vagy kettő ifibe jártak, de azért egymással találkoztak. Boldog örömmel mondtam nekik: ez a jó és ez a helyes. Felkelek és bejárom a várost. Meg olyan esküvő is volt, hogy két ifi találkozott, és ebből a találkozásból még házasság is született.

Ezek az Isten útjai. Akit lelkünk kedvel. A fiatalok ne úgy válasszanak maguknak házastársat, akiket a szemük kedvel, hanem akit a lelkem kedvel. Akivel az Úr előtt egy vagyok, akivel az Úr előtt közösen tudok harcolni és hozni a döntéseinket, nevelni a gyermekeinket.

Aki nem így tett, annak hadd mondjam: ha tudatlanságból cselekedte, akkor azt elnézi Isten, de mihelyt meghallod az Ő szavát, megtudod az Ő akaratát, akkor azt parancsolja: térj meg! Igen, valaki azt mondja: én elrontottam. Ilyen tapasztalatom is volt.

Valaki egyszer azzal jött: elrontottam a gyermekeim nevelését. Most mit tanácsol? Mondtam neki: a gyermekei felnőttek, a családi házból kirepültek, most már nagyon sok mindent nem tud tenni. De - mondtam neki - vegyen két Bibliát és álljon a gyermekei elé. Mondja meg nekik: gyermekeim, születésetektől kezdve szívem-lelkem kitettem értetek. Mindent megadtam nektek azzal a jelszóval: nektek már ne legyen olyan nehéz, mint nekünk volt. A legfontosabbat azonban nem adtam oda. Isten erre figyelmeztetett és ezt pótolnom kell. Most odaadom a legfontosabbat nektek, a legfontosabb tankönyvet: az Élet könyvét, a Szentírást, mert ebben van a ti életetek is.

Igen, ezt meg kell tenni, és ezt meg lehet tenni.

A mai fiatalok jó része áldozat. A mai gyerekeknek a jó része áldozat. Nem szeretem, amikor azt mondják nekem: ezek a mai fiatalok... Mert a mai fiatalok mögött voltak szülők. Nem lehet rámutatni, ráfogni a mai fiatalra, hogy ez ilyen meg olyan... Mindig azt kell megkérdezni: és mit látott otthon? Mit hozott otthonról?

Olyan kedves Timóteusnak az esete, akiről azt mondja Pál apostol: az anyád meg a nagyanyádban lakozó hit eszembe jutott. Timóteus nem véletlenül lett az, aki, nem véletlenül ment oda. Ő is nehéz helyzetben volt, nehéz családban nőtt fel, de az anyja meg a nagyanyja hitből imádkozott érte, és hordozta őt.

Bizony úgy van, felelős a szülő a gyermekért. Ezt jó lenne ráterhelni ma minden családra. Ráterhelni minden szülőre, hogy tudja-e, milyen óriási felelősség van rajta? Nemcsak az a felelősség, hogy a gyereket hova vigyük orvoshoz, mit adjunk neki enni. Nemcsak az a felelősség, hogy mit teszünk vele, főképp, amikor az első gyermek születik. Emlékszem, amikor első gyermekünket hazahoztuk a kórházból szenteste, azt sem tudtuk, mit kell csinálni. Mit fogunk neki enni adni? De nem ez a fontos. Tudtunk enni adni, felnőttek. Az a fontos, hogy mit tudunk neki enni adni az élet kenyeréből. Abból a kenyérből, amit úgy mond Jézus: "én vagyok az élet kenyere..." Ebből mennyit tudsz neki szelni?

Sok szülő azt mondja: majd a gyerek eldönti. Majd, ha felnő, akkor döntse el, mit akar. Jézust ismerje, vagy ne ismerje, vagy hozzuk a gyülekezetbe? Majd, ha felnő, eldönti. Erre azt szoktam mondani: kedves szülő, akkor a gyerekre azt is bízza rá, hogy döntse el: akar-e iskolába menni vagy nem. Mert, ha rábíznánk, akkor hány iskola működne? Azt hiszem, egy se. Az összest be lehetne zárni. Ha rábíznánk a 6 vagy 7 éves gyerekre, döntsd el, akarsz-e menni iskolába vagy nem akarsz? Ha nem akarsz, akkor feküdj itthon, nézd a tv-t vagy a filmeket, vagy menj moziba. Ha azt mondaná a szülő: döntse el a gyerek, hogy kell-e neki védőoltás, vagy nem kell. Azt sem mondja senki, mert tudja, hogy hathetesen, három hónaposan, meg egy évesen, stb. megvannak a kötelező védőoltások, és a szülő felelőssége, hogy a gyerek megkapja-e. És még sok ilyet lehetne mondani. Nem úgy van, hogy a gyerek eldönti.

Isten igéje azt mondja: oda kell élni eléjük. Kézen kell őket fogni és vinni kell Jézus felé.

Ma este befejezem azzal, hogy Naomiék elérnek a lejtő aljára. A lejtő alja azért jó, mert onnan csak felfelé vezet az út, onnan nincs mélyebb. Az a jó, ha valaki elér lejtő aljára. Amikor valaki azt mondja: nincs tovább. Meghal Elimelek, meghal a két fiú. Ott marad először férj nélkül, aztán ott marad fiak nélkül, támasz nélkül, egy szál maga ez az asszony. Erre nem gondolt Elimelek, erre nem gondolt Naomi. Erre nem gondoltak, amikor elmentek Móábba, amikor otthagyták Betlehemet.

Alapvető dolgokra nem szoktunk gondolni. Egyszer egy sírásót megkérdeztek a temetőben, aki minden nap sírt ásott: uram, gondolt arra, hogy egyszer a maga sírját is megássák? Azt mondja: erre nem gondoltam.

Alapvető dolgokra nem gondolunk, nem gondolunk a jövőnkre. Nem gondolunk arra, hogy egyszer vége van az életünknek. Isten azt mondja valakinek, aki csak arra gondolt: építsünk csűrőket, meg még nagyobbakat, meg magtárakat. Azt mondja neki Isten: arra nem gondolsz, hogy még az éjjel elkérik a lelkedet? Arra nem gondolt.

Amikor Nagyvarsányba kerültem, akkor még háztól temettünk, és kilométereket kellett gyalogolni. Majdnem azt lehetett mondani: minden temetés egy cipőtalp. Azt mondja a kántor kedvesen: itt annyi öreg van, míg ezt mind kitetszik vinni... Érdekes volt, hogy a legközelebbi temetésünk egy 21 éves fiú volt. Motorbalesetben halt meg. És elmondtam a temetésen: nekem azt mondta jóindulattal ez a bácsi, hogy olyan sok öreg van (és tényleg voltak 95, 96, évesek), de a 21 évest kellett eltemetni. Ő volt a legöregebb, mert neki volt a legkevesebb ideje hátra. Gondolunk erre? Gondolunk arra, hogy valakinek lehet ez az utolsó evangelizáció? Lehet, hogy nekem az, lehet, hogy neked. Lehet, hogy valaki a jövő évi evangelizációt már nem fogja megélni. Lehet, hogy ez az utolsó alkalmad, az utolsó lehetőséged. Ragadd meg a kegyelmet, ragadd meg Krisztust! Azt mondd neki: Jézus, jövök. Nálad szabadság, fény tündököl, Jézus jövök hozzád!

Mai igénk azt mondja: az engedetlenség útján nem lehetünk boldogok. Istentől távol, neki hátat fordítva, az önmagunk feje után menve, kívánságainkban járva nem lehetünk boldogok. Ez hiú remény, hiú ábránd. Csak akkor lehetsz boldog, ha az Úré leszel. Ha átadod neki a szívedet, ha visszajössz, mint Naomi. Holnap majd erről fogunk hallani, hogy valaki elér a lejtő aljára, ahonnan nincs tovább, illetve van tovább; felfelé. Elindul felfelé, hazaérkezik és boldog lesz.

Az Úr áldja meg a te döntésedet, mert Ő már döntött, amikor elküldte az Ő egyszülött Fiát ebbe a világba, hogy éljünk általa. Boldog, aki ma este úgy dönt: "Jézus, te légy az életünk, mely mindörökre tart."


Imádkozzunk!

Köszönjük igédet, Urunk. Áldunk, ha kinyithattuk szívünket előtte, ha megalázkodhattunk előtted, ha komolyan vehettük, és ha azt mondhattuk neked: igazad van, Uram. Azt adtad, amire szükségem van, úgy, ahogy szükségem van rá.

Köszönjük, hogy hívsz szelíden mindenkit. Azt mondta Jézus Krisztus itt a földön: jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én nyugalmat adok nektek.

A mi szívünk nyugtalan addig, míg benned nyugalmat nem talál. A mi szívünk nyugtalan egészen addig, Urunk, míg kebleden nem köt ki, mint a hajó a parthoz. Segíts nekünk, Urunk. Emelj fel, emelj ki, tégy újjá. Engedd, hogy őszintén jöjjünk eléd, belátva, hogy a lejtő aljára kerültünk. Belátva: nincs tovább. Belátva és meglátva: nálad szabadság, fény tündököl, és ez nem elérhetetlen, mert az enyém is lehet. Az enyém is lett, másoké is lehet.

Áldd meg éjszakánkat, Urunk. Hadd tudjuk szívünkben forgatni ezeket az igéket. Áldd meg a holnapi napunkat is. Kérünk a sorozat további részéért, hogy fejtsd meg nekünk annak titkait, üzenetét, drága voltát.

Köszönjük, ha kemény vagy azért, mert úgy érdemeljük, és tudod, hogy keményen kell bennünket megszólítani. És ha nehéz is nekünk sokszor ez, engedd, hogy lássuk: tőled van, tőled jön, a te Atyai kezedből.

Ámen.