PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 24.
(péntek)

Horváth Géza


ISTEN SZERETETÉNEK TERVE VELÜNK
5. A SZORGALMAS MUNKÁS


Alapige:Ruth 1,19-2,12

Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez? Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az Úr, és bajba döntött a Mindenható.

Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.

Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.

Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr! Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a moábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.

Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.

Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.


Imádkozzunk!

Bocsásd meg, Urunk, hogy vonakodunk mindent a te szent kezedbe tenni. Balgán azt hisszük, hogy dolgaink a kezünkben vannak jó helyen, amit intézünk, amit kitervelünk, ahova megyünk, amit elgondolunk - az a jó. Hiába csalódunk, Urunk, hiába tapasztaljuk meg sokszor mindezeknek az átkát, mégis vonakodik az ember mindent odatenni a te szent kezeidbe.

Hálaadással magasztalunk azért, hogy ennek megvan a lehetősége. Ha valaki úgy érzi ma este, hogy a Móáb mezején való tartózkodásból, a világ útjáról haza akar jönni, a te karjaidba akar jönni, élete csúf romjaiból a szabadság felé akar jönni, a fény felé, az élet felé - ennek megvan a lehetősége, mert ennek a lehetőségét a mi áldott Urunk Jézus Krisztus megteremtette. Ennek a feltételét megadta, amikor meghalt értünk a Golgotán.

Köszönjük, Urunk, hogy ezért jöhetünk, Őérte és Őáltala jöhetünk eléd. Engedd meg, hogy így jöjjünk ma is. Megtörve és üresen, de azzal a kéréssel, hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki.

Engedd meg, hogy úgy jöjjünk hozzád: semmit nem hozva. Hiszen nem tudunk semmit hozni, amit beszámítasz, ami érték lehetne. Nem tudunk mást hozni, Urunk, csak rongyainkat, összetépett lelki világunkat, csalódottságunkat, fáradtságunkat, kusza életünket.

Köszönjük a biztatást neked ma este is, hogy aki tehozzád jön, azt semmiképpen ki nem veted, mert nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.

Hadd köszönjük meg ezt az estét úgy is, Urunk, hogy vége egy munkás hétnek. Köszönjük, hogy az iskolások vagy egyetemisták most egy kicsit felszabadultabban lehetnek itt talán. Vagy akik egész héten munkában voltak és ideérkeztek az istentiszteletre, az igehallgatásra, ők is megpihenhetnek és mindannyian megpihenhetünk. Jó, Urunk, hogy öledbe hajthatjuk fáradt fejünket már most, ezen az estén is.

Könyörülj meg rajtunk ma este is. Nyisd meg előttünk a te igéd üzenetét.

Ámen.


Igehirdetés

Isten segítségével már ötödik este tanulmányozhatjuk ennek a csodálatos történetnek az igei üzenetét. Hiszen nem egy család történetéről van itt tulajdonképpen, hanem a mi történetünktől. Mi is így jöttünk valamikor az Úrhoz, vagy vissza hozzá, mint Naomi, ha már itt voltunk egyszer az Isten népe között, akár a keresztelés, akár a konfirmáció révén. Lehet, hogy úgy jöttünk, mint Ruth jött a teljes pogányságból, az ismeretlenből. Lehet, hogy úgy jöttünk ebbe a templomba egyszer, hogy nem is tudtuk, mit kell tenni, mi az az énekeskönyv vagy milyen egy istentisztelet. Aztán itt maradtunk, és Isten megkönyörült rajtunk az Ő kegyelméből. Kinyitotta előttünk az Ő üdvtörténetének csodálatos titkait.

A ma esténknek a feladata, hogy arról beszéljünk, amikor Naomi és Ruth hazaérkeznek Betlehembe. Valamelyik este azt mondtam: azért, mert el lehetett menni és ma este arról szól: vissza lehet jönni. Az Úrnál oltalmat lehet találni úgy, ahogy az előbb énekeltük: "Ki mindent Szent kezébe tett, az nem fövényre épített."

Ma este hadd hirdessem: lehet mindent az Úr kezébe tenni. Felszólításként is hadd hangozzék ez: tégy mindent az Úr kezébe! Hozd életedet. Jöjj, az Úr vár reád. Akkor is, ha ifjú vagy és akkor is, ha idős.

Amikor Ruth és Naomi megérkeznek Betlehembe, azt olvassuk: megmozdult az egész város miattuk. Mindig nagy csoda az, ha valaki az Úr útján kezd el járni. Mindig nagy csoda, ha valaki rátalál a kegyelem forrására. Mindig nagy csoda az, amikor valakinek a szíve az Úré lesz. Az mindig felbolydulás. Lehet, hogy csodálkozni fognak sokan, lehet, hogy legyinteni fognak sokan, lehet, hogy akadályozni fognak sokan. Lehet, hogy nem értenek sokan meg, de ne törődj vele!

Belegondoltam magam Naomi helyzetébe. Meg amikor a tékozló fiúról is olvassuk: hazajön. Nem volt könnyű helyzete ennek a Naominak. Visszatérni és az emberek előtt felvállalni az bukását. Majd hányan fogják neki mondani - gondolhatta Naomi -, na, jól megjártad, kellett neked elmenni! Hányan fognak piszkálni, szurkálni. Hányan fogják azt mondani gúnyosan: megetted azt, amit főztél. Na, kellett neked? Hányan fognak csodálkozni és hányan nem értik ezt. Megbolydul mindenki. No, de így van ez rendjén.

Az új élet felsír. A megszületett élet felsír. A csecsemő felsír, amikor megszületik. Így van Naomi meg Ruth is, amikor hazajönnek, hogy újat kezdjenek. Mind a kettő számára teljesen új kezdődik.

Olyan szép, amit itt Naomi mond: "Ne hívjatok engem Naominak - ami azt jelenti: gyönyörűségem -, hívjatok engem Márának -, ami keserűséget jelent. Itt mond egy mondatot, amiben nagyon nagy üzenet van. Azt mondja: többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza az Úr.

Hadd emeljem ki ezt a két szót: mentem el. Naomi itt bevallja: én mentem el. De vissza már elárvultan hozott vissza az Úr. Úgy nézzetek rám - lehet, hogy rám sem lehet ismerni, lehet, hogy a fájdalom, a könny, a nehézség, a próba már odatette a ráncokat az arcomra, a hajam is sokkal őszebb már. De igaz: én mentem el, de az Úr hozott vissza.

A bárány elmegy a nyájtól, a pásztor megkeresi. Emlékszem gyermekkoromra. Olyan kedves volt nekem az a kép, ahogy a pásztor hozza a vállán vissza a bárányt. A bárány maga megy el a nyájtól, a füves legelőtől, de vissza már az a pásztor hozza, megkereste és vállára vette.

Van egy kedves lelki ének, amely azt mondja: Jézus megtalált és karjaiba vett. Ezt kívánom mindenkinek, aki még nem Jézusé. Akit Jézus Krisztus keres, tapasztalja meg azt, hogy vállára vesz, hazahoz. Lehet, hogy már jártányi erőm sincs. Lehet, hogy már olyan sebeim vannak, hogy nem tudok visszajönni, de vállaira vesz és hazahoz a Pásztor.

A mai ige arról szól: mihelyt hazajön Naomi és Ruth, mihelyt meghozzák ezt a hitbeli döntést, mihelyt elhangzik a hitvallás Ruthnak az ajkáról: ahová te mész, oda megyek, a te Istened az én Istenem, néped az én népem, onnantól kezdve valaki irányítja az életüket. Onnantól kezdve valaki ura lesz az életüknek. Onnantól kezdve valaki pásztora lesz az életüknek.

Honnan látjuk? Ilyeneket olvasunk: "Éppen árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe." Amikor Ruth kimegy a mezőre kalászt szedegetni, akkor megint azt olvassuk: "Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldjére ment." Amikor egész nap szedi a kalászokat, történetesen éppen Boáz is akkor megy ki az aratókhoz, hogy beszéljen velük és megnézze, hogyan megy az aratás.

Talán azt mondjuk: véletlenek sorozata. Véletlenek nincsenek. Ez nem véletlenek sorozata, hogy éppen árpaaratás kezdetén hozza vissza őket. Amikor Naomi jön haza, teljesen bizonyos legyen abban, hogy jó helyre jött. Már a határból hallja az aratóknak az énekét. Hogy egészen bizonyos legyen benne: jól döntött. Jól tett, hogy hazajött, hogy visszajött. Ezek nem véletlenek sorozatai.

Egyszer tanúja voltam két fiatal lány beszélgetésének egy újságárunál. Azt mondja az egyik fiatal lány a másiknak, aki úgy 18-19 éves lehetett és nagyon sírt: képzeld, az anyám a fejemhez vágta: mit akarsz? Te csak véletlen vagy.

Jó lett volna, ha ez a lány hallja valakitől: nem véletlen az ő élete. Még ha a saját anyja is így gondolkozik, akkor sem. Az, hogy ma este itt vagy, az sem véletlen. Az, hogy valamikor megtaláltad ezt a helyet, az sem véletlen. Ha végignézed az életedet, akkor meglátod benne azt, amit az énekíró így írt meg: "Nem sors-szeszélynek kezében van. Terved valósul rajta, Uram." Milyen jó ezt tudni.

Milyen jó, ha odabízom az életemet az Úrra, akkor tudom, hogy nem a véletlen, nem a szerencse kérdése, hanem az, hogy valaki irányít mindent. Valaki szemmel tart. Valaki ismeri a járásomat, a felkelésemet, az ülésemet. Valaki gondot akar viselni rólam és hordoz. Azt mondja a Római levélben az ige, hogy akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. És fordítva is: az Isten fiait vezeti az Ő Lelke. Nincsenek véletlenek, és ezt olyan jó megtapasztalni életünk minden helyzetében. Azt a csodát, hogy ott van az Úr életünk minden helyzetében.

A mai estének azt a címet adtam: a szorgalmas munkás. Amikor hazaér Ruth és Naomi, akkor feltárul előttünk egy szép kép. Belelátunk egy kicsit egy anyósnak és menyének a hétköznapjaiba. Belelátunk abba, hogy mi történik a döntés után, miután visszajönnek Betlehembe.

Először látunk egy csodálatos lelki képet. Ruthnak egy lelki képét látjuk, aki olyan fiatalasszony, aki tele van kedvességgel, tele van szorgalommal, árad belőle az alázatosság, a szelídség, az elszántság, és árad belőle a munka szeretete. Nem olyan tulajdonságok ezek, amelyek természetesek. Nem olyan tulajdonságok ezek, amelyek a ma emberét is annyira jellemeznék. Ahhoz, hogy ezek a tulajdonságok bennünk legyenek mintegy gyümölcsök az életünkön, valamiből fakadnia kell. Van ennek valami gyökere.

Gondoljuk el: az anyósától engedélyt kér: hadd menjek szedegetni. Azt hiszem, ritkán történik ilyesmi. Ha véletlenül az édesanyák vagy anyósok valamit szólnak, általában az a válasz: ne irányítson engem, ne szóljon bele, anyuka! Ilyen, hogy egy meny azt mondja az anyósának: hadd menjek szedegetni. Engedd meg nekem. Jónak látod? Mit gondolsz: jó lesz, ha kimegyek a mezőre én, mint jövevény, mint idegen?

Csodálatos alázat, szelídség és békesség árad. Nincs veszekedés, nincs harag. Nincsenek anyósviccek, azért, mert ott van az Úr köztük. Az egész részt áthatja ez az Úrtól jövő, ez az Istentől jövő nagy békesség, és az Isten vezetésének a csodája.

Olyan szép, amikor a Mózes könyvében olvassuk: Isten meghagyta, hogy amikor aratnak, akkor ne arassák le az összest. A mezőn kellett hagyni, ami a szélén van. Az elhullott kalászt nem volt szabad mindet összeszedni, mert azt mondja az Úr: gondoljatok a szegényre és a jövevényre. És ezek a szegények, mert nem volt földjük és jövevények voltak, elmentek tarlózni, és összeszedték az elhullt kalászokat. A mennyei Atya eltartotta őket. Bizony előfordult az, hogy ilyenkor sok arató lenézte, kigúnyolta, és olyan is előfordult, hogy elzavarta a szedegetőt.

Ruth azonban ki akar menni a mezőre, a tarlóra. Viselni akarja a nap hevét és egész nap hajlongani akar a mezőn. Nagy-nagy lelki jelentése van ennek. Ugyanis a Bibliában a búzamező nemcsak azt a búzamezőt jelenti, amelyet szoktunk látni, esetleg egy gépkocsiból, amelyik ott aranylik, fénylik, vagy már le van aratva.

Amikor a Biblia búzamezőről beszél, akkor tulajdonképpen azt kell rajta értenünk, hogy Isten munkamezeje. A szolgálatnak a területe ez a búzamező. Ez volt nekem fontos ebben a mai igében, és ezt szeretném ma továbbadni, Ruthnak ezt a csodálatos kérését, hogy ő nemcsak az édes lányom megszólításban akar az anyósával ellenni, hanem ki akar menni a munkamezőre. Elhullott kalászok gyűjtögetője akar lenni.

A Bibliában a búzamező a hívők szolgálati területe. Szolgálati terület, amire ki kell menni. De olyan jó, hogy csak az mehet ki - mondja az ige -, aki "édes lányommá" lett, aki gyermekké lett. De úgyis lehet mondani: aki Isten gyermekévé lett, annak ki kell mennie a búzamezőre. Annak be kell állnia a szolgálatba. Annak tennie kell az Isten országáért.

Azt mondja Jézus Krisztus: "Emeljétek fel a ti szemeiteket, és nézzétek meg, lássátok meg, hogy a tájak fehérek az aratásra. Az aratnivaló sok - mondja egy másik helyen Isten igéje -, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába."

Ruthot nem kell küldeni. Észreveszi a munkát, észreveszi a lehetőséget.

Ma este azt hirdetem, hogy aki Jézus Krisztus mellett dönt, annak észre kell venni a munkamezőt. Ki kell menni a munkamezőre. Benne kell lenni az aratásban, mert azt mondja az ige: aki arat, jutalmat nyer és az örök életre gyűjt gyümölcsöt.

Elveszett búzakalászok vannak körülöttünk. Ruthnak fáj az elhullott búzakalász. Az elhullott búzakalászok sokasága. Ő ezeket össze akarja gyűjteni, ezekért ki akar menni, fel akarja emelni, haza akarja vinni.

Igen, ma is ilyen a munkamező. Elhullott kalászok vannak körülöttünk. Elhullott életek. Ruth nem akarja otthagyni a kalászokat, mert a mi Urunk Jézus Krisztus sem hagyta ott a kalászokat. Amikor Jézus Krisztus a földön járt, azt olvassuk: észrevette az ilyen elhullott életeket.

Gondoljatok arra, amikor Bartimeust le akarják beszélni. Ó, hát te egy elhullott élet vagy. Egy elhullott kalász vagy. Hallgass! Ne kiabálj! De ő annál jobban kiabált és Jézus azt mondta: álljunk meg! Ezt az embert fel kell emelni. Ezt az embert fel kell venni. Ezt az embert visszük magunkkal.

Amikor a samáriai asszony kijön a kúthoz, hozza a nap hevében az ő elrontott életét, az ő sok-sok házasságát, a reménytelenségét, kiégett voltát, akkor Jézus elkezd vele beszélgetni.

Amikor a tanítványok hoznák a kenyeret, azt mondja: van nekem eledelem. Már jól laktam. Felszedtem egy kalászt, egy elhullott életet mentettem meg.

Zákeust olyan sokan lenézték, mert fővámszedő volt és gazdag. Átállt az ellenség oldalára, és kiszipolyoz bennünket. Egyszer csak valaki, akinek fáj az elhullott kalász, akinek fáj az elhullott élet, megáll a fa alatt és azt mondja: szállj le, Zákeus, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

Farizeusok, írástudók megrökönyödnek, hogy Jézus bűnösökhöz megy be, és velük együtt eszik. Jézusnak fájt az elhullott kalász.

Ruthnak fáj az elhullott kalász, fáj az elveszett életeknek a sokasága.

Az üdvhadsereg vezetője - aki alakította az üdvhadsereget - mondta: nem tudok aludni, mert hallom a kárhozatba menők halálsikolyát. Elhullott kalászokat hallott.

Van egy kedves ének a Hallelujában:

Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé.
Ó, hogy állok így elődbe
Számot adni, Jézusom!
Nincs egy lélek kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.

Igen, Ruth kimegy a kalászokért. Lehajol a kalászokért. Azt mondják az aratók: nem is pihent semmit. Reggeltől estig dolgozik. Nem vár semmit, nem kér semmit. Nem mondja: nekem ahhoz jogom van. Úgy kell odahívni az ételhez: egyél a szolgákkal.

Milyen csodálatos dolog. Hány elhullott kalász van a te környékeden? Hány lerongyolódott élet? Hány elveszett élet van körülötted? Tudsz így szétnézni? Mondtad valamikor az Úrnak: hadd menjek a munkamezőre. Uram, hadd menjek ki kalászt szedegetni.

Majd énekeljük:

Küldd útra hírnökid csapatját,
És adj erőt onnan felül nekik.
Hogy veszni a pogányt se hagyják.
És szerteűzzék Sátán seregét.

Még a múlt pénteken történt. Sok dolgot el kellett hoznunk otthonról, többek között a virághagymáim egy részét is, mert szeretem a virágot. Fel kellett szedni a földből az amarillisz hagymákat. Kevés időm volt, s megkértem egy kedves presbitert, hogy segítsen ezeket kiszedni, mert elkezdett esni az eső, és féltem, hogy nem fogok vele végezni. Ő ki is szedte. Másnap, szombaton, arra gondoltam, hogy vajon mindegyik hagyma fel van-e szedve, nem maradt-e a földben? Kimentem, s ahonnan kiszedte azt a földet, a kezemmel végigsimítottam, egy kicsit beleszántottam a földbe, és megakad a kezembe egy virághagyma. Felveszem, és ezt a virághagymát megismertem, mert seb van az oldalán. Ennek nem volt levele, elbújt a földben. Amikor kivettem, ezt a behegedt vágású hagymát, rájöttem, hogy ez az a hagyma, aminek a legkülönlegesebb virága van. Olyan öröm töltött el. Milyen jó, hogy megnéztem. Ha itt éri a fagy, ha itt éri a hideg, akkor nem lett volna belőle semmi, tönkremegy.

Így boldogan betettem a többi közé és arra gondoltam, hogy valami ilyen történik, amikor Jézus Krisztus megment egy életet. Amikor Jézus Krisztus lehajol egy otthagyott élethez, egy "véletlen" élethez. Egy olyan élethez, amely azt mondja: nem kellek senkinek. Én már mindenkiben csalódtam. Én torkig vagyok. S egyszer csak Jézus Krisztus nem sajnál lehajolni hozzá. Nem átallja, hogy kiemelje, felvegye, és azt mondja: ebből lesz a legszebb virág.

Tudod-e, hogy belőled lehet a legszebb virág? Tudod-e, hogy egy gyönyörű virág lehetsz az Isten országában, ha a Mester kezelésbe vesz? Ha a Mester elültet, táplál, nevel, gondoz, fényt ad. Ha a Mester biztosít mindent, akkor belőled szép virág lehet. Különleges virág. Ott leszel az Isten kertjében, az Isten országában.

Csodálatos dolog, amikor lehajol Jézus Krisztus hozzád, amikor megtapasztalod: földig hajolt, hogy te élhess odafenn.

Azt mondja Boáz: ne menj más mezőre szedegetni. Ne kérj többet, mint a kalász. Ne kívánj többet, mint a kenyér. Ne mondd, hogy még ez is, az is kell hozzá. A tiszta igére vágyjon a szíved.

Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Sok elhullott kalász van. Egy-egy ilyen evangelizációnak nyilván az az elsődleges célja, hogy aki akar, jöjjön Jézushoz, mert elfogadja, várja, és bocsánatot ad neki. De az is célja, hogy akit már megtalált a Pásztor és nyájához vezetett, azokat be tudja állítani az Ő munkájába. Azok legyenek örömmondó békekövetek, hogy hirdessék: a Szabadító elközelgetett.

Amikor egy-egy olyan temetésen vagyok, ahol egy munkamezőn meghalt testvérünket temetünk, gyülekezet munkában szorgoskodó testvérünket, akkor bennem mindig van egy olyan kérdés: Uram, ki áll majd a helyébe? Ki veszi át a stafétabotot? Ki fogja csinálni azt, amit ő? Küldj munkásokat az aratásba.

Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Boáznak a szeretete itt indul Ruth felé. Csodálatos megtapasztalás, hogy aki rábízza életét Istenre, azt csodaképpen őrzi és vezeti. Nekem mindig nagy ajándék, amikor felfedezem Isten igéjében, hogy akik az Urat keresik, akik az Úréi, azok mindig sokkal többet kapnak, mint amit vártak vagy reméltek.

Életem egyik nagy igéje volt, amit egyszer evangelizáción hallottam 1982 augusztusában. A Krónikák 2. könyvéből, amikor Amásia király tusakodik, hogy mi legyen a zsoldosokkal, akiket már felbérelt, mert az Isten embere azt mondja neki: küldd haza a zsoldosokat, ne menj a háborúba. De mi lesz a pénzzel, amit már kifizettünk? Azt mondja Isten embere: "Az Úr neked annál sokkal többet adhat."

A hívő ember ezt tapasztalja. Vannak nagyon sokan, akik ezt tudják. És akik még ezt nem tudják, azok tudják meg: Az Úr neked annál sokkal többet adhat. Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Százszorosan, ezerszeresen.

És Ruth ezt tapasztalja. Kimegy a munkamezőre, elkezdi a kalászt szedni, és Boáz azt mondja az aratóknak: adjatok neki enni is, inni is, és akarattal húzogassátok ki a kalászokat, hogy Ruth úgy menjen haza: tele keszkenővel, tele az élettel. Micsoda gazdagság! Micsoda hordozó szeretet! Micsoda gondoskodó irgalom ez, amiben Ruth részesül. Orpa ilyet tapasztalhatott Móáb mezején?

Lehet, hogy aki a gyülekezetbe jött és azt mondja, amikor a testvérekkel beszélünk, mosolygunk, egymást bátorítjuk vagy bíztatjuk, vagy amikor egymás gondját felvesszük vagy segítünk: ilyet még nem tapasztaltam. Igen, mert ilyen sokatlan a világban.

Ahogy Isten hordozza népét, ahogy megalkotta a törvényeket, s ahogy gondoskodott arról, hogy a jövevénynek, a nincstelennek, az árvának, özvegynek legyen - ez csak az Isten népének a csodája. Ez csak a gyülekezetnek a csodája. Ezt csak az tapasztalja meg, aki el tudta mondani: Istened az én Istenem, néped az én népem, és annak én is tagja vagyok.

Ruth nem úgy megy oda: enyém minden. Nincs nagy szája, alázatos. Mert aki kedvességet akar találni, aki kalászokat akar gyűjteni, az találjon kedvességet a Boázok előtt, találjon kedvességet a hitetlenek előtt, a munkatársa előtt, a szomszédja előtt. Ne legyen házsártos, ne legyen savanyú. Ne szóljon azért, amiért egyéb esetben lehetne szólni. Ne szóljon azért, ami jogos lehetne, találjon kedvességet, hogy elmondhassa: az Isten szeretet. Aki a szeretetben marad, az az Istenben marad.

Ruth a kalászszedegető. Úgy áll előttünk ezen a mai estén, mint aki megy, vállalva a nap hevét, vállalva a tarlónak szúrós voltát. Nem ment ő príma cipőben. Képzeljük el, milyen lehetett abban a porban, melegben egész nap kalászt szedni. Alig pihent, mert szívében ott a vágy, ott a munkavágy, ott az elhullott kalászoknak a szeretete, amiket össze kell gyűjteni és haza kell vinni.

Hadd fejezzem be ma este egy szép énekkel. Kedves nekem a 372. halleluja, amelynek az első verse így hangzik:

Munkára fel, munkára fel!
Ki nézné tétlenül az aratást,
Míg mind körülte leng a dús kalász,
És sorba szól az Úr szolgáihoz:
Menj és dolgozz, menj és dolgozz!

Kiváltságunk, hogy tehetjük. Kiváltságunk, hogy emelhetjük azt, aki elmerül, óvhatjuk azt, aki pusztul, hogy bizonyságot tehetünk, hogy hirdethetjük Jézus Krisztust.

Ha hazajöttél, ha az Úrhoz jöttél, van feladatod, van küldetésed, van megbízatásod. Ehhez is hűségesnek kell lenni, és ehhez is odaszánás kell. Döntés kell és elhatározás kell. Adja meg az Úr, hogy minden hazatalált élet másokat tudjon hozni hozzá.


Imádkozzunk!

Édesatyánk! Köszönjük hálás szívvel, hogy Ruth történetéből világosan látjuk, mi lesz azzal, aki hittel rááll a te utadra. Aki rád bízza magát egészen, mint hű Úrra és Istenre. Mi lesz annak a sorsa és élete. Milyen jó kezekben lesz, és milyen áldott élete lesz. Milyen meggazdagított élete lesz, mert többet kap, mint amit várt, mint amit remélt. Túlcsordul a szív és túlcsordul a szájból az öröm, a bizonyságtétel, a hálaadás.

Ajándékozz meg bennünket ezzel a vággyal, Urunk, hogy aki hozzád jön, az másokat is hozzád tudjon vezetni. Gyűjtsük az elhullott kalászokat nagy-nagy szeretettel, elszántsággal.

Légy áldott a kegyelmi időért, amikor lehet aratni. Légy áldott, aratás Ura, aki munkásokat küldesz a te aratásodba.

Köszönjük neked, ha a gyülekezetnek a kérése, vágya, óhaja feléd hangzik: küldj munkásokat az aratásba. Indíts lelkeket, Urunk a lélekmentés nagy-nagy szolgálatába.

Köszönjük a lélekmentőket, akiket imádságban is hordozunk. Akik idegen tájakon és országokban próbálják menteni a lelkeket, meg közben gyógyítani a testeket.

Köszönjük, hogy bennünket is elküldesz a közvetlen környezetünkbe talán. Engedd, hogy kedvességet találjunk szemeik előtt, és engedd, hogy a Lélek által ilyen tulajdonságokkal legyünk felruházva, amit itt Ruthról olvastunk: szelídség, csendesség, béketűrés, alázat. Semmi sem kívánt ő lenni, csak üres edény. Ezért tudtad megtölteni nemcsak a zsákját, hanem a szívét, az egész gondolkozását, életét. Megismerte Isten népének titkát és látta: jó az Isten népe között lenni. Gondozó, hordozó szeretet árjába került bele.

Köszönjük, hogy így került bele sokunk élete a te hordozó, meggazdagító szereteted árjába. Így kerülhetne bele még sokak élete, hiszen van még hely ott, a menyegzői házban.

Kérünk, Urunk, nyiss meg szíveket, hozzál életeket. Kérünk, te magad tedd újjá azokat, akiknek új életre van szükségük. Hadd lássák meg: nincs elveszett élet. Nincs olyan mélyre süllyedt élet, olyan összekuszált élet, ami előtted ne lenne kedves, amiből ne tudnál gyönyörű virágot kihozni, akit ne tudnál használni az aratásban.

Kérünk, áldd meg az éjszakánkat. Hadd tudjuk szívünkben forgatni ezeket az igéket, és áldd meg életünket. Készíts bennünket holnapra a te asztalodhoz, amikor ennek a népnek a közössége van, amikor boldogan valljuk majd: közösségünk van az Atyával és egymással, mert Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Ámen.