PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. április 17.
(virágvasárnap)

Horváth Géza


JERUZSÁLEM FELÉ


Alapige:Lk 19,28

Miután ezeket elmondta Jézus, tovább haladt Jeruzsálem felé.


Imádkozzunk!

Édesatyánk, hálás szívvel köszönjük neked ezt a szép vasárnapot, amely elé odateszünk még egy szót: virágvasárnap.

Köszönjük azt az első virágvasárnapot, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. Köszönjük, hogy ennek történéseit hallhattuk most az igéből.

Kérünk a te megszólaló igédért, hogy szólj nekünk arról: miért történt ez.

Örvendeznie kellene ennek az egész világnak, dicsérni és magasztalni azt a Jézust, aki nem tekintett senkire és semmire, hanem vállalta a szenvedések útját, a kereszt kínját, az elítéltetést, és azt, hogy átokká legyen érettünk a keresztfán.

Köszönjük, Úr Jézus neked, hogy itt vagy köztünk. Nem azért, mert bevonultál ide, hanem azért, mert ahol legalább ketten a te nevedben együtt vannak, ott vagy közöttük.

Szeretnénk ma, virágvasárnap, téged dicsőíteni, magasztalni, előtted hódolni. Nem pálmaágakat szabdalni, nem felsőruhánkat levenni, de bűnbánó szívünket tárni eléd, és azt mondani: nem tudok áldozatot adni. Szeretnénk mindent kiönteni eléd, a bűneinket, amik nyomasztanak, terhelnek bennünket. Tudjuk hozni gondjainkat, szívünk állapotát, mindazt a vétket, ami az elmúlt héten is körülvett bennünket, mart, rágott, emésztett. Szeretnénk, Urunk, ezt őszintén eléd tárni, eléd tenni és kiáltani: hozsánna! Segíts meg, könyörülj rajtunk, irgalmazz nekünk, drága Jézus.

Köszönjük, hogy a gyülekezet közösségében lehetünk együtt. Kérünk, áldd meg az itt levő népedet és kérünk minden helyért, ahol most összegyülekeznek a te nevedben, ahol egyedüli szabadítóként, megváltóként, közbenjáróként téged dicsőítenek, magasztalnak testvéreink szerte a világon. Kérünk, áldd meg a gyermek-istentiszteleteket ebben az órában is itt a termekben, és bárki, bárhol hallgatja az igét, hadd vegyen áldást tőled, Urunk. Mert a te jelenléted az, amely megvidámít, éltet, bátor szívet ad.

Könyörülj meg igehirdetőn és igehallgatókon egyaránt.

Ámen.


Igehirdetés

Az itt ülők közül bizonyára sokan ismerik a virágvasárnapi történetet. Azt is, amit az előbb felolvastam, illetve annak a folytatását is, amelyet az evangélisták leírnak, hogy Jézus Krisztus hogyan vonult be Jeruzsálembe, hogyan küldte el tanítványait: menjetek a szomszéd faluba, oldjátok el a szamárcsikót, és ha a gazdája megkérdi, hova viszitek? - ennyit mondjatok: az Úrnak van rá szüksége.

A tanítványok a szamárra terítik felsőruhájukat, felültetik rá Jézust.

Jézus, amikor a várost meglátja, akkor sírva fakad, bizonyára annak lelkiállapotát nemcsak látva, hanem ismerve is.

Aztán tudunk arról, hogy a hozsannázó tömeg pálmaágakat szabdal Jézus elé, és leteríti a felsőruháját, ezen lépkedjen a szamár. Tudjuk, hogy ezen a napon történt a templomtisztítás, amikor Jézus bemegy a temploma és elmondja: az én Atyám háza imádság háza, ti pedig azt rablók barlangjává tettétek. Jézus vissza akarja állítani azt a rendet, amit Isten adott, hogy az Ő házát csak arra használják, amire azt adta.

Amikor elolvastam a virágvasárnapi történetet, kértem az Urat, hogy könyörüljön meg rajtam is, meg a gyülekezeten is. Hiszen az évek során a testvérek sokat hallottak már a virágvasárnapi történetről. Hiszem, hogy Isten Lelke adta nekünk most ezt az egyetlen mondatot, annak is csak az egyik felét, amely így hangzik: "tovább haladt Jeruzsálem felé".

Így kezdődik a virágvasárnapi történet, hogy miután ezeket elmondta Jézus, tovább haladt Jeruzsálem felé.

Jó, hogy nekünk olyan Jézusunk van, aki nemcsak beszélt, ("miután ezeket elmondta"), hanem tett is valamit, nem is akármit, hiszen "tovább haladt Jeruzsálem felé."

Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet nem régen olvastuk, és az első részben szintén Lukács írt mondja: az első könyvben már írtam neked arról, amit Jézus tanított és tett. Lukácsnál úgy látszik különösen is fontos lett, hogy Jézus Krisztus tanított és tett. És virágvasárnap, "amikor ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé."

Ha belenézünk az Isten igéjébe, látjuk, mennyi mindent elmondott Jézus. Hálásak lehetünk azért is, amit elmondott, az Ő munkálkodása idejében a tanítványoknak, érdeklődőknek, ellenségnek, az utcán vagy a hajóban ülve, vagy a zsinagógában.

Beírta talán a szívedbe sok olyan igéjét, amit elmondott, amikor megállt valakinek az élete mellett. Amikor megállt egy reménytelen helyzetben, és azt mondja: Lázár, jöjj ki! Amikor azt mondja: leányka, néked mondom: kelj fel! Mennyi mindent elmondott az Isten országáról, hogy milyen az, annyi felől megközelítve a példázatokban, hasonló az Isten országa...

Olyan jó, hogy nekünk nemcsak olyan Jézusunk van, aki beszélt az Isten országáról, hanem aki azt mondta nekünk: én meg is nyitom számodra az Isten országát. Ő nemcsak hírt hozott onnan, nemcsak elmondta, milyen, hanem azt mondta: a tied lehet. Neked adom, neked készítem. Jézus szólt és tett. Nemcsak tanított, hanem tovább haladt Jeruzsálem felé. Azon az úton, amelyen ott áll majd a Gecsemáné kert. Amelyen ott magaslik a Golgota és a Golgota keresztje. Amely út végén ott van a nyitott sír, hiszen nem hagyja Istenünk, hogy az Ő Szentje rothadást lásson. Jézus feltámadt!

Valahol olvastam egy történetet. Arról szólt, hogy egy európai család kiküldetésbe ment egy szegény afrikai országba. A család két fia ott összebarátkozott egy kis néger gyermekkel. Egy alkalommal, amikor az iskolából mentek haza hárman, arról beszélgettek: milyen a csokoládé. A néger gyermek még soha nem evett csokoládét. Kérdezi: milyen a csokoládé? Olyan, mint a rizs? Á, nem. Olyan, mint a banán? Nem, nem olyan. És elmondják: ilyen meg olyan. És az egyik gyerek kapcsol, benyúl a táskájába, elővette a csokoládét, adott egy darabot neki: ilyen.

Amikor ezt a történetet elolvastam, arra gondoltam, hogy nekünk olyan Jézusunk van, aki nemcsak beszél: milyen a csokoládé, hogy van mennyország, hogy újjá lehet születni, hogy meg lehet térni, hogy lehet tisztán élni, hogy szentségben élhetünk, hanem azt mondja: adom neked, kínálom neked. Itt van, tessék! A tied lehet úgy, ahogy van, az egész. Megnyitom előtted a mennyország kapuját, beléphetsz oda.

Nekünk olyan Jézusunk van, aki nemcsak tanított, nemcsak szép dolgokat mondott, nemcsak Hegyi beszédet mondott: boldog, az aki... hanem aki haladt Jeruzsálem felé. Tovább haladt Jeruzsálem felé.

Azt is írhatta volna Lukács, hogy amikor ezeket elmondta, elindult Jeruzsálem felé, mert eljött az az óra, amikor neki mennie kellett Jeruzsálem felé, Jeruzsálembe, aztán majd a városon kívülre, hogy ott a Golgotán életét adja váltságul sokakért. Lukács nem ezt írja, hanem azt: tovább haladt Jeruzsálem felé.

Ennek az értelme számunkra az, hogy nekünk olyan Jézusunk van, aki egész földi életében Jeruzsálem felé haladt, nemcsak elindult, tovább haladt. Azért jött erre a földre, hogy Jeruzsálembe menjen. Azért jött el gyermeki, emberi testben, azért született asszonytól, azért lett emberré Isten, az Isten igéje azért lett testté, hogy lábai legyenek, hol haladni tudjon Jeruzsálem felé. Az Ő egész élete Jeruzsálem felé való menetelés volt.

Tudjuk, hogy Jézus nemcsak a Gecsemáné kertben szenvedett, Jézus egész élete szenvedés volt. És jó, ha ezt komolyan vesszük, hogy nemcsak elindult Jeruzsálem felé most, hanem tovább haladt Jeruzsálem felé. Mert egész életében Ő arra felé ment.

Lehet, hogy időzött Samáriában, hogy egy asszonynak elmondja, milyen az élő víz. Lehet, hogy ment Nain városába, hogy egy édesanyának visszaadja a gyermekét. Lehet, hogy elment Bethániába, mert valaki elaludt, és elment, hogy felköltse. De Ő végig, egész életében, egész földi léte alatt Jeruzsálem felé haladt. A Golgota felé haladt, a kereszt felé haladt.

Azt is jelenti ez, hogy "tovább haladt Jeruzsálem felé", hogy úgy haladt tovább: tudta mi vár rá.

Mi, ha valahova elindulunk, nem tudjuk, mi vár ránk. Valaki szép tervekkel elindulhat valahova. "Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a városba". Egy család kirándulni akart. Tervezték a nyaralást. Összepakoltak. Az édesapa elkezdte vinni a csomagokat a gépkocsihoz, és ott hirtelen egy szorítás, összeesett, meghalt. Nem tudták, hogy az a nap mit hoz.

Lehetnek szép terveink, vágyaink, elindulhatunk ide vagy oda, nem tudjuk, hogy az mit fog hozni. Készülünk valahova, akár egy látogatásra, de nem tudjuk, hogy ott hogyan fogadnak bennünket, hogy mi lesz ott. Jézus úgy haladt Jeruzsálem felé, hogy pontosan tudta, sőt el is mondta. Emlékszünk, hogyan mondta el? "Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, írástudóktól, főpapoktól, (olyanoktól, akiktől nem is várná az ember, akik ismerik az Írást) - és meg kell öletnie".

Jézus Krisztus úgy ment Jeruzsálembe, hogy pontosan és világosan tudta, hogy mi fog történni vele, hogy ott mi vár rá. Éppen ezért mondhatjuk: Jézus tudatosan ment Jeruzsálem felé. Nem azt mondta: éppen ez a legközelebbi város, most menjünk oda, mert ott van valami szükség ránk, hanem Jézus Krisztus tudatosan - úgy, ahogy tudatosan vállalta ezt a földi létet, és a megváltás csodáját - haladt Jeruzsálem felé. Azért, hogy beteljesedjen az Írás.

Legyen áldott Isten, amikor visszanézzük: mi is az az Írás, aminek be kellett teljesednie? Ez az, amiről a Heidelbergi Káténk is olyan szépen ír. Az evangéliumról. Az örömüzenetről. A jó hírről. Az az ígéret teljesedett be, amit Isten az Éden-kertben adott először a bűnbe esett embernek. A tőle elszakadt és kárhozatban levő embernek. Egy reménységet, fénysugarat, hogy majd "az asszony magva a kígyó fejére fog taposni". Amit aztán a próféták által hirdettetett. A törvény és szertartások által kiábrázolt, amit Ézsaiás így prófétált: mint juh vitetik a mészárszékre, és mint bárány az ő nyírói előtt néma.

Amiről prófétált Zakariás: örülj nagyon Sión leánya, mert minden okod megvan az örömre. Mert neked ez a bevonulás, hogy a te Királyod bevonul Jeruzsálembe, örömöt akar hozni, nem szomorúságot. Neked megoldást akar hozni, megváltást akar adni. Örülj nagyon és légy boldog!

Itt kezd beteljesedni tehát, amit Isten ígért. Azért halad Jeruzsálem felé, hogy beteljesedjen az Írás.

És mit jelent, hogy "tovább haladt Jeruzsálem felé"? Azt is jelenti, hogy nem lehetett Őt erről az útról letéríteni. Jézus tovább haladt Jeruzsálem felé. Sokan akarták eltántorítani, sokan akarták megakadályozni, hogy csak ez meg ne történjen. Ezért volt a gyermekgyilkosság is Betlehemben. Heródes halálra keresi a gyermeket, mert ezt nem akarja, hogy majd hirdettessék az egész világon, hogy tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy nagypénteken énekelhessük: "Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett. Áldássá lesz ott az átok, megbékéltet a kereszt."

Maga Péter is elmondja az ő nagy hitvallását, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia - és utána mit olvasunk? Amikor Jézus elmondja, mi fog történni, Péter azt mondja? "Mentsen, Uram, nem eshetik ez meg veled." Hányan akarták letéríteni és eltéríteni Jézust, hányan gondoltak mást felőle, de olyan jó, hogy Jézus tovább haladt Jeruzsálem felé, mert annak kellett teljesedni, nem annak, amit az ember elgondolt felőle. Tovább haladt Jeruzsálem felé azért, mert szeretett.

És amikor nagycsütörtök este már-már megtorpan a mi Urunk, és azt mondja: Atyám, ha lehetséges, múljék el ez a keserű pohár, de akkor is tovább haladt Jeruzsálem felé. És azt mondja a tanítványoknak: keljetek fel, menjünk tovább. Jön Júdás, jön a csapat, jönnek az elfogó legények és katonák, de Ő tovább haladt a Golgota felé, a szenvedés útján.

Miért ment Jézus Jeruzsálem felé? Azért, mert megszánt bennünket. Azért, ment Jeruzsálem felé, a halál felé, hogy te az élet felé mehess. Megszánt bennünket, akik annyi felé mentünk, akik annyi felé futottunk, szaladtunk. Ő azért ment Jeruzsálem felé, hogy olyan népet gyűjtsön magának, amelyik az Isten felé megy, amelyik az Atya felé megy. Olyan népet gyűjtsön össze a világ kezdetétől fogva annak végéig, igéje és Szentlelke által az igaz hit egységében, akik az élet felé mennek, akik a menny felé mennek. Mert nekünk arra kell mennünk, de az ember nem arra megy. Olyan sok ember a halál, felé megy, a kárhozat felé megy, a pusztulás felé megy, a testi és lelki pusztulás felé. Olyan sok ember megy a semmi felé, a reménytelenség felé, a gondok felé.

A te Megváltód elindult Jeruzsálem felé, hogy te az élet felé menj, te a békesség felé menj, te a menny felé menj. Azt énekeljük: a menny felé sietni, nem állva meg pihenni a boldog cél előtt. Testvérek, menjünk bátran! Nekünk a menny felé kellene sietni, de nem afelé megyünk. A halál felé sietünk. Ó mennyi ember siet valami felé.

Jó lenne a virágvasárnap evangéliumát, örömüzenetét meghallani: a te Jézusod Jeruzsálem felé sietett, ahol tudta, hogy mi vár rá, és mi fog bekövetkezni. És a mi Megváltónk ezen az ünnepen Jeruzsálem felé önként megy. Ez is olyan nagy üzenete az igének. Erre Őt senki nem kényszerítette, Ő önként vállalta.

Akkor nagyon sokan mentek az ünnepre ott Jeruzsálembe, és tudták, a húsvét ünnepe következik, és Isten rendelkezése szerint meg kell enni a páskabárányt. Sokan vitték az áldozatot, sok bárányt vittek akkor fel Jeruzsálembe a bűnért való engesztelésül. Hány báránynak kellett mennie! Jézus Krisztus, az Isten Báránya megy Jeruzsálem felé. Neki azért kellett mennie, mert Ő vállalta, senki nem kényszerítette rá. Nem mondták a papok, az írástudók, a vének: Jézus, alig várjuk, hogy beteljesedjen a prófécia, hogy megtörténjen az, ami meg van írva. Ő önként ment a Golgota felé, önként ment Jeruzsálembe. Legyen áldott, hogy a mi Urunk tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy nekünk utat készítsen a mennyországba, a mennyei hazába.

A Jelenések könyvéből többször elmondtam már azt az igét, amikor ott áll a fehér ruhás sereg, és megkérdik: kik ezek, honnan jöttek? Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból - hangzik a válasz -, de megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért állnak az Isten trónja előtt. Ennek feltételét itt kezdi a mi Urunk Jézus megteremteni. Tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy te és én ott állhassunk üdvbe öltözötten, és zengjünk Mózes és a Bárány énekét, a hozsannát, a halleluját és a dicséretet.

A te Jézusod ez a Jézus, aki ment Jeruzsálem felé, Luther állítólag virágvasárnap mindig ezt az igét olvasta fel, hogy "íme, jön néked a te királyod..." és hozzátette és ezzel kezdte: a te királyod-e ez a Király?

Hadd fejezzem be ezzel, hogy megkérdem: a te Jézusod-e ez a Jézus? A te megváltód-e ez a Megváltó? A te urad-e ez az Úr, aki tovább haladt Jeruzsálem felé az ítéletre, a keresztre, helyetted, miattad, éretted. Boldog vagy, ha ezért tudod Őt dicsérni. Boldog vagy, ha így fogadod Őt. Boldog vagy, ha így élsz vele és így hordozod Őt ebben a világban, hogy más is lássa, más is csodálja, és leborulva áldja.

Énekeljük a 464. ének első versét. Nem kell pálmaágat vágni, mert azok nincsenek, nem kell felsőruhát leteríteni, ennyit kell csak mondani:


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, igazán azt kérjük, hogy te nyisd meg a mi szívünket. Te lépj be az életünkbe, és ha már beléptél, mert megtörtént ez a csoda, ez az áldás, ez a kegyelem, akkor te maradj ott, te irányíts mindent, te légy Úr, te légy Király, és óvj meg bennünket a gonosztól, hogy mi magunkat meg másokat akarjunk irányítani. Óvj meg bennünket attól, hogy kiskirálykodjunk életünk sok-sok területén, és kérünk, hogy könyörülj meg rajtunk, hogy valóban te tudj Király és Úr lenni az életünkben.

Eléd hozzuk a szívünket ezért úgy, ahogy van. Nem akarunk pálmaágakat szeldelni, nem akarunk külsőségekben téged magasztalni, de szeretnénk szívünk csendjében és megváltott életünk ujjongásában.

Könyörülj meg azokon, Urunk, akiknek a szívébe és életébe még nem térhettél be. Tudjuk, hogy te beléphetsz, mert megteheted igéd és Szentlelked által.

Köszönjük, hogy most is munkálkodsz és hívod a te népedet, és tudjuk, hogy a te néped készséggel siet a sereggyűjtésed napján.

Áldunk, hogy ebbe a szép ünnepkörbe léphettünk a mai nappal. Tedd áldássá számunkra ennek a hétnek minden eseményét itt a gyülekezetben. Áldj meg minden igét, igehirdetést. Áldj meg minden gyülekezeti közösséget, amelyben fejet hajtunk előtted és magasztalunk, és gyönyörködünk abban, hogy mi is történt ott, az első virágvasárnapon, nagypénteken, és húsvéton.

Kérünk, Urunk, áldd meg betegeinket, aki nem lehetnek közöttünk. Kérünk, vigasztald azokat a testvéreket, akik a héten temették szeretteiket, ahol a vigasztalás evangéliumát hirdethettük. Adj nekik is élő reménységet, hogy a te utadon járjanak.

Kérünk, az egész teremtett világért, Urunk, ahol olyan sok katasztrófa, reménytelenség, csüggedés, kilátástalanság van, ahol az ember úgy összekuszálja maga körül a szálakat, ahol rendetlenség van, ahol a te törvényed nélkül élnek, könyörülj meg, Urunk, hogy az evangélium hirdettessék, hogy hozzád hívogassanak mindenütt, amíg lehet, amíg szabad leborulni a te kereszted alatt.

Kérünk, áldd meg gyülekezetünket kicsiktől a nagyokig mindenkit. Áldd meg az iskolásokat, tanulókat, óvodásokat, munkába sietőket, a munkát keresőket. Minden problémával és nehézséggel küzdő testvérünket.

Köszönjük, hogy hihetjük, hogy akik téged szeretnek, azoknak minden a javukat munkálja. Segíts benned bízni, beléd kapaszkodni, veled járni, neked élni hűséges Urunk, aki töretlenül haladtál Jeruzsálem felé.

Dicsér téged a mi szívünk, ajkunk; áldott légy, Jézus!

Ámen.