KÖVETÉS, VAGY SODRÓDÁS?

 

 

Alapige: Zsid 2,1

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük a biztatást, hogy benned bízva lehet félelem nélkül élni. Köszönjük, hogy kérhetünk most téged arra, hogy tudjunk megnyílt szívvel és lélekkel, sőt értelemmel is figyelni a töredékes, emberi beszéden keresztül tőled érkező üzenetre.

Urunk, olyan hálás szívvel köszönjük azt, hogy nincsen még végünk, ma reggel is felébredhettünk, eljöhettünk ide, és hallgathatjuk a te szavadat.

Köszönjük, hogy a te igéd nem tér vissza üresen, hanem a mi életünkben is azt akarja megcselekedni, amit te terveztél velünk, hogy ne ideoda csapódjunk és sodródjunk, hanem világos, határozott és tőled kapott bölcsességgel teli életünk legyen. Kérünk, tegyél meg ennek érdekében mindent, amit csak akarsz! S köszönjük, hogy nem kell nekünk a hitetlenek tanácsán járni, hanem szívvel odafordulhatunk a te tanácsaid felé. Kérünk, tanácsolj és vezess minket, hogy megértsük, s aztán tegyük akaratodat! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus nevében kérhetjük ezt tőled.

Mindenható Istenünk, semmi mást nem kérünk most tőled, mint hogy segíts nekünk, hogy ne hallgassuk hiába a te igédet! Segíts, hogy az formáló erő, hatalom legyen a mi életünkben, amely megváltoztat minket!

Köszönjük, Jézus, hogy te pontosan ezért jöttél, hogy ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

A tiszai árvíz idején gyakran láthattunk olyan haltetemeket, amelyek hassal felfelé fordulva sodródtak a vízben. Már nem úsztak, hanem a víz sodrása vitte őket. Aztán összegyűjtötték a tetemeket, és elégették.

Aki közülünk - különösen a legidősebbekre vonatkozik ez - a II. világháborúban katona volt, az tudja, hogy mit jelentett az, amikor valaki átsodródott egy aknamezőre, vagy lelépett a járt útról, halálos veszedelembe kerülve emiatt.

Emlékszem egy filmre, amely arról szólt, hogy egy hatalmas áradás elsodort több iskolabuszt, amelyek tömve voltak gyerekekkel, és akinek nem volt kapaszkodója, az elpusztult. És a mai napig emlékszem arra az autóra, amelyik előttem haladt iszonyatos tempóval ilyen síkos, nyálkás úton az autópályán, s aztán egy váratlan kanyarban kisodródott, s már csak a füstölgő roncshoz értünk oda.

A Zsidókhoz írt levél olvasóit és hallgatóit arra figyelmezteti Isten, hogy mindenkit fenyeget ez a veszély, hogyha elhagyja Isten igéjét, ha nem figyel arra, ha nem az az életének a központja, akkor nagyon könnyen elsodródhat, s nagy bajba kerülhet.

Egy olyan szó szerepel itt az eredeti szövegben, amit csak ezen a helyen olvasunk. Mint amikor a lyukas hordóba, vagy olyan hordóba folyadékot töltenek, amelynek a dongái meglazultak, s azok kiengedik maguk közül a tartalmat. Azt mondja a Szentírás, hogy ne legyetek ilyenek. Isten belétek tölti az Ő szavát, átfolyik rajtatok, és kiengeditek, és nem marad meg bennetek a tartalma. Hiszen hányszor mi magunk is vak lendületből megyünk valamilyen irányba, s valójában nem tudjuk, hogy az Isten akarata-e vagy nem, s később kiderül, hogy ez semmi más nem volt, csupán sodortatás.

Vajon, akik itt vagyunk, mindnyájan tudjuk az életünk értelmét, hogy miért élünk? Vezethet minket a mindenható Isten, vagy pedig ebben az évben is csak sodródni fogunk? Ennek az új esztendőnek az első vasárnapján Isten arra szeretné a figyelmünket felhívni, s arra kér minket: még jobban figyeljünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk!

Vezet tehát az Isten, vagy sodor az élet meg a körülmények meg a helyzetek? Testvérek, nagyon sokan így vannak, hogy sodorja őket valami vagy valaki. Sokszor nem is tudják, hogy miért mennek abba az irányba, amelyre mennek, vagy amerre tartanak, csak úgy sodródnak. Értetlenül és tehetetlenül nézik hányan, ahogy a családtagjaik élete tönkremegy. Mert nem vezetett élet, csak valamitől sodortatott élet, s a végén összeomlik.

Sokakat sodor a többség véleménye. Amerre a tömeg megy - ez a nyájszellem -, arra megyek én is. Csak jó az, ha ennyien mondják, vagy ennyien csinálják, ennyien mennek abba az irányba.

Van, akit a divat sodor. Csak úgy lehet öltözni, ahogy a többség. S van, akit a szellemi divatirányzatok sodornak. Vagy a különböző szektás tévtanítások. Sodorhat egyegy szenvedély egyre mélyebbre egy szenvedélybetegségbe. S ahogy szokták mondani, nincs többé kiszállás. Nem lehet megállni és abbahagyni. Vagy amikor az ember saját magát sodorja veszélybe olyan értelemben, hogy elkezd valamit, amivel kapcsolatban nem kérdezte meg Istent, s egyre jobban belesodródik egy munkahelyi konfliktusba, egy szerelmi kapcsolatba, egy zavaros pénzügybe, vagy ahogy szokták mondani, üzleti ügybe. A végén azt látja, hogy egészen mélyre került, s nagyon nehezen lehet onnan kikecmeregnie.

Azt lehet látni ebben a világban, hogy az Isten népe mint gyülekezet, bizonyos értelemben szintén ebben a veszélyben él. Egyre jobban beszűkül Isten hívő népének a lehetősége, hogy tisztán, és Isten szerint, őszinte való módon éljen. Sok országból kiszorul a tiszta igehirdetés, és a helyére a vallási párbeszéd kerül a pogány vallások meg a keresztyének között. A diakóniai munka helyett lesz a szociális feladatok sokasága, de a Szentírás a diakóniáról egészen mást mond. Az nem szociális munka, hanem az elesettek és a szegények segítése Isten erejével és szeretetével.

A keresztyén egyházon belül bizonyos felekezetek teljesen lemondanak a misszióról, pedig Jézus megmondta, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket. Mert azt mondják, hogy ez sérti a pogányok érzékenységét, s többé nem akarják már őket Jézushoz vezetni.

Mind az egyének, mind a közösségek ilyen irányú sodródásának az oka leginkább az, hogy a Szentírás számukra elveszítette feltétlen tekintélyét, vagy talán sosem volt tekintélye. Vagy az ember maga akarja eldönteni Isten igéjét vizsgálva, hogy mi az, ami abból az Isten szava, és mi nem az.

A sodródás az egyéni életekben sokszor úgy jelentkezik, s úgy kezdődik, hogy bizonyos előnyökről, előremenetel, anyagi kérdés, nem akar az illető lemondani. Mindent feláldoz egy cél érdekében, amelyről talán már az elején is látszik, hogy semmiképpen nem lehet Isten akarata. A dicsőség, a pénz, a testi kívánságok területén, a házassági problémák, nehézségek, válságok vagy valamilyen testi betegség. Hány oldalról jöhet a kísértés, hogy engedjük magunkat elsodorni az Isten mellől, s magunkra maradunk.

Hány pedagógus nem meri már vállalni - a hívő ember is - a hitét a gyerekek előtt vagy a kollégák előtt. Sokszor még egy egyházi iskolában sem. Az élet minden területén döbbenetes agresszív módon támadja a hívő hitet az a veszély, hogy elszakadjon Istentől, elsodródjon. Saját maga legyen az élete középpontja, és ne Krisztus.

Hányszor jön az a kísértés, hogy egyre többet vállaljon valaki, mindezt a "családért", pedig kevesebb is elég lenne, s ezért elsodródik a feleségétől vagy a férjétől, a gyerekektől, de végső soron mindig ott kezdődik, hogy elszakad az Istentől. Ez a Kísértő célja. Megroppantani a közösséget, ha volt, tönkre tenni, elsodortatni, és aztán kivégezni a hívő embert. Mert ha az Istennel való kapcsolat lazul, akkor lazul az odaszánás, lazul a bizalom is.

Fontos az, hogy a hívő keresztyén megbízható legyen például a munkahelyén? Nagyon fontos. Sőt, ő legyen e legmegbízhatóbb. De ez nem azt jelenti, hogy mindenre igent kell mondani. Inkább Istennek kell engedelmeskedni, mintsem az emberi akaratnak. Viszont nagyon kevés az olyan helyzet, amikor az ilyen élesen vetődik fel, hogy inkább az Istennek, mint a főnöknek. Sokszor a hívők is előszeretettel ráfogják egy helyzetre, pedig csak a lustaság, a tudás hiánya vagy a közömbösség miatt történik így. Nagyon kevés az a helyzet, amikor Isten ilyen élesen elénk hozza, hogy inkább neki, mint az istentelen erőknek vagy akaratnak.

Testvérek, nem csak abban kell egy hívő keresztyénnek nemet mondani, s arra, ami bűn, hanem arra is, ami annak látszik. Minden, ami gonosznak látszik - mondja a Szentírás -, mindentől őrizkedjetek.

S bizonyos helyzetben annak az árát is meg kell fizetni, hogyha valaki nem akarja, hogy elsodorják. Ha valaki hűségesen ki akar tartani az Isten mellett, s nem akarja, hogy elsodródjék. Ennek is sokszor súlyos ára van.

Nagyon sokan azért sodortatnak el, mert felkészületlenek, nincsenek tisztában a Szentírás tanításával. Nem hiszik el, hogy a Kísértő a hívőkkel szemben még keményebben veti be a maga eszközeit, hogy félrevezesse és elszakítsa a keresztyéneket Istentől. Hány gyülekezetbe járó - ide járó - keresztyén sem ismeri a szekták tévtanításait. Pedig milyen nagy szükség van arra, hogy felkészült legyen az ember, naprakész.

Nem régen történt valakivel az, hogy odamentek hozzá, s megkérdezték tőle, hogy mit tud az utolsó időkről? S ő felkészült volt. Azt válaszolta, hogy megszaporodnak a tévtanítók, és elmentek az illetők azonnal. Megijedtek, hogy ez tudja, hogy miről van szó. De felismerte, hogy kik azok, akik őt megszólították. Milyen szektához tartoznak, mert ez egy tipikus kérdés. Mennyire fontos, hogy az ember naprakész legyen. Nem csak a saját szakmájában, hanem a hitbeli kérdésekben is.

Hány szülő nem tudja, hogy milyen agymosás folyik, amikor a gyereknek karácsonyra egy számítógépes játékot vesz. Tele van szerepjátékkal. Hogy tönkreteszi a saját gyerekét. S nem látja a veszélyt, mert nem naprakész, nem felkészült, s nem tudja, hogy milyen ártalmas dolgot ad saját gyereke kezébe.

Nagyon sokan sodortatnak rossz irányba, Istentől egyre távolodva, mert lusták. Ilyen egyszerű. Nincs belső harc. Nem küzdenek meg bizonyos kérdésekben azért, hogy megértsék Isten akaratát. Tulajdonképpen nem folyik semmiféle imaharc, talán imádság sincs. Lusták arra, hogy megküzdjenek, hogy megértsék az Isten akaratát. Más felekezetekben sokszor könnyebb. Megmondja az egyházi tanítói hivatal, hogy ezt szabad, ezt nem szabad. De Isten azt akarja, hogy mi felnőtt keresztyének legyünk, és az Ő akaratát értsük meg. S ezért bizony időnként meg kell küzdeni. Ez azt jelenti, hogy harcolunk azért ott a csöndben, nem Istennel szemben meg vele, hanem azért, hogy megértsük az Ő akaratát, s azt tudjuk cselekedni.

Testvérek, mikor olvastunk utoljára olyan könyvet a Biblia mellett, ami erősítette a hitünket, ami gyarapította az ismereteinket? Itt van ez a nagyszerű iratterjesztés. Csak megvesszük a könyveket, vagy szoktuk azokat olvasni? Nagyon jó hitmélyítő könyvek vannak, amelyek veszélyekre, az utolsó idők veszélyeire hívják fel az ide járó emberek figyelmét. Mikor volt utoljára hogy, naponta húsz percet szántál arra, hogy növekedjék a hited, hogy ismereteket szerezzél, gyűjtsél, hogy a hithez tudást ragasszál - ahogy azt a Szentírás mondja -, hogy mélyebb legyen a közösséged Jézussal. S az elmúlt évben is hány templomba járó életében Jézus helyére került valaki más. Más lett a központ Krisztus helyett. Észrevétlenül lecserélődött a fő, s lett valaki más vagy valami más a legfontosabb. S nem veszi észre az illető, hogy ott kezdődött az, hogy kezd elsodródni Istentől.

Hányan sodortatnak közönyből? Nem érdekli őket igazán az Isten akarata. A Jelenések könyvében azt mondja Jézus, hogy legyél forró vagy hideg, de a langyosat kiköpöm. Ha valaki közömbössé vált Isten igéjével szemben, már nem forrósodik át a lelke vagy a szíve, hogy megértse az Isten üzenetét és akaratát. Kihűlt a szíve. Hívőként érted Jézus vezetését, vagy sodródó ember vagy? Egyáltalán, érted Jézus vezetését? Vagy csak sodor az élet. Ide is csak úgy elsodródtál. Érdeklődésből. Vezetett élet a tied, vagy csak sodródó élet?

Testvérek, Isten ezen az első vasárnapon ezt kérdezi tőlünk: Tud Ő téged vezetni, vagy ebben az évben is csak sodródni fogsz? Egyik irányzattól a másikig, egyik felekezettől a másikig, egyik gyülekezettől a másikig, ide is, oda is, s nem látod pontosan és igazán, hogy mi az Isten terve és akarata veled.

Hány hívő keresztyén van, akit csak a hitbeli emlékeik vezetnek. Amikor azt, egyszer, ott, akkor, azon a konferencián …, s az történt tíz éve, s az óta? Nincsen üzenet? Eldugult a csatorna? Testvérek, Isten naprakészen készít mindenkinek - ha minket az érdekel - üzenetet. Ő mond nekünk minden alkalommal valamit, ha a szívünk nyitva van az Ő üzenetének, szavának befogadására. Az elmúlt héten megértettél valamit Isten akaratából? Világossá vált valami, vagy ez az első hét is ebben az új esztendőben csak sodródás volt? Bennünk marad az Isten igéje, vagy csak úgy átfut rajtunk, kimegy belőlünk, s nem marad abból semmi sem?

Végül is az ige figyelmeztetése azoknak szól, akik rendszeres igehallgatók. Ezért tehát még jobban kell figyelni a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Sokféle kudarc, bukás, hitbeli engedetlenség, családi esemény vagy tragédia, bármi elválaszthat, elsodorhat minket Istentől.

Én azt hiszem, hogy mindnyájan tudjuk folytatni a felsorolást, de mi az ellenszer? Mit mond Isten igéje? Hogyan lehet megállni? Mit ad a kezünkbe? Mi tart meg minket? Egy szóval lehet összefoglalni: Az éberség. Ennek van egy rossz kicsengése. Akik az ötvenes években voltak aktív dolgozók, azok tudják. De az ige világosan, egyértelműen azt mondja, hogy ez a legfontosabb. Jobban kell figyelni a hallottakra, vagyis megszólítható szív és készséges lélek.

Akkor is testvérek, ha a legtöbb ember a másikhoz vagy egy irányzathoz akar igazodni, ha mindenki azt csinálja - ahogy szokták mondani -, pedig ez nem igaz. Mert nem mindenki szokta azt csinálni, amit a többiek. Ha mindenki azt csinálja, amire Isten igéje azt mondja, hogy nem, a hívő ember akkor se csinálja azt, mert kap Istentől erőt, hogy meg tudjon állni a kísértés órájában is. Még ha kevesebb a haszon, és kevesebb a pénz. Testvérek, mindig voltak olyanok, akik akkor sem aludtak, amikor mindenki aludt. Isten prófétái akkor is ébresztették a népet, amikor mindenki aludt Izráelben. Jézus akkor is ébren volt a Gecsemánékertben, amikor az összes tanítvány elaludt.

Ma abban a korban élünk, amikor a fundamentumokat tudatosan, szándékosan, pénzzel és hatalommal és mindenfajta eszközzel rombolják. Minél rosszabb, annál jobb - bizonyos csoportoknak.

A Szentírás ezt így mondja: Amikor a fundamentumok elrontatnak, mit cselekszik az igaz? Ezért olyan fontos, hogy a hallottakra figyeljünk, nehogy valamiképpen elsodortassunk! Figyeljük meg a lazacot! Ez a hal olyan fantasztikus módon megy vissza arra a helyre, ahonnan származik, hogy képes a vízeséssel szembe, lentről fölfelé újra és újra felugrani, hogy visszamenjen arra a helyre, ahova kell. Mert genetikailag kódolt, az ösztönei által, hogy odamenjen.

Isten azt szeretné, hogy ilyen ösztönös legyen bennünk lelki, genetikai kód legyen, hogy figyeljünk Isten szavára, hogy valamiképpen el ne sodortassunk. Isten népének nincs más lehetősége és esélye sem, hogy mindenfajta veszedelem és romlás közepette - s nem tudom mennyire vesszük észre, hogy egyre iszonyatosabb lesz a romlás, a pusztulás és a pusztítás, s az egész világ megsötétedése, s egyre nagyobb az egyik oldalon a nyomorúság, s a másik oldalon pedig a bőség és a pazarlás - megmaradjon. Ez előbb utóbb nyilvánvaló konfrontációhoz, vitához, veszekedéshez vagy éppen háborúkhoz vezethet. Sokáig nem lehet így csinálni. S ezt mindenki tudja, aki gondolkodik.

Amikor a fundamentumok lerontatnak kapaszkodunk, vagy sodortatunk? Nagy különbség.

Olyan csodálatos biztatása az a Szentírásnak, amikor Péter a tengeren járt, s levette a szemét Jézusról, s kezdett süllyedni, akkor kiáltott. S azt mondta: Uram, tarts meg! S azt olvassuk, hogy Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, és megtartotta Pétert.

Jézus ma is nyújtja felénk a kezét, az Ő átszögezett kezét. Mit teszünk vele? Megragadjuk, vagy pedig sodortatunk tovább?

Jézust nem sodorták el az események. Sem az, ami vele történt, sem az, amikor dicsőségben tanított, sokak követték, sem az, amikor leköpték és megverték, megalázták és keresztfára feszítették. Miért? Azért, mert egyszer kimondta, hogy én és az Atya egy vagyunk. Sőt, könyörög a főpapi imában, hogy Atyám, ahogy én és te egyek vagyunk, úgy legyünk én és a tanítványaim egyek tebenned. Csak a Krisztussal való közösség tartja meg az embert. Csak a bocsánatkérésben és a bűnbocsánatban Jézussal összeforrt élet marad meg, mert Krisztus az egyedüli kapaszkodó. Sokan mondják azt, hogy ez az együgyűek kapaszkodása. Nem baj, hadd mondják, de Jézus valóban megtart. Aki az Ő átszögezett kezébe, életébe kapaszkodik, az rádöbben arra, hogy Jézus tartja meg őt. Nem is ő kapaszkodik, hanem az Isten tartja. Ezért tud nem elsodortatni.

Nagy segítség a sodró árvíz idején egy vastag faág, vagy egy partról benyúló fa, ami által az ember megmenekülhet.

Ha van közösségünk Jézus Krisztussal, ha hittel hisszük Őt személyes Megváltónknak, akkor Jézus megtart. Ez az erős horgony, amelynek két szára van: Isten igéje és Isten Lelke. Az Ő igéje és Szentlelke által a hívő keresztyén benne nyugszik Krisztusban. A hit a horgony, és az megtart, mert a másik végén Jézus van.

Így folytatja a Zsidókhoz írt levél írója a 3. versben: "Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?" Hát hogyan lehetne másképp megmenekülni, ha nem törődünk mindazzal, amit Isten igéje mond? Semmilyen más lehetőség nincs arra, hogy ebben az évben megmaradjunk az Isten közelében, minthogy megmaradunk Isten közelében, mint ahogy az Ő segítségét kérjük. Hittel horgonyzunk Krisztusban, s az Ő igéje és Szentlelke megtart minket.

A tengerészeknek van egy közmondásuk: "Hajózni szükséges." Vagyis nem lehet hajózás nélkül élni. Lehet ezt így is mondani a számunkra: Élni szükséges, amíg meg nem halunk. De a mi életünk Krisztust követő élet vagy pedig csak sodródó élet? Ha egy tárgy sodortatik, előbb utóbb nekicsapódik valaminek, összetörik, tönkremegy.

A hívőket is ugyanazok a nyomorúságok érhetik, mint a nem hívőket. De a Szentírás azt mondja, hogy a hívőknek minden a javukat munkálja, s az ember meglátja az Isten dicsőségét.

Heródes félt Keresztelő Jánostól. Ezt olvassuk: "Rá hallgatván sok dologban követte őt." Csak egy dolgot nem tett meg. Nem bocsátotta el a testvére feleségét. Azzal élt együtt ugyanis, s Keresztelő János azt mondta, hogyha ezt nem teszed meg, ez a dolog végez veled. Valamire Isten igéje a prófétán keresztül rámutatott. Ő sok dologban követte Jánost, de azt az egyet, amit meg kellett volna tennie, nem tette meg. A vége az lett, hogy a bűn végzett fele, s kivégeztette Keresztelő Jánost, aki Isten lelkiismerete volt a számára.

Testvérek, nem szükséges, hogy valaki minden halálos betegséget megkapjon. Elég hogyha egyet megkap, az is végezhet vele. Nem kell hogy minden bűnt elkövessünk. Elég, ha az Isten nélkül élünk, vagy elszakadunk tőle, vagy elsodródunk. Az az egy dolog is végezhet velünk.

Nem lehet csupán megnyirbálni azt, amit gyökerestől ki kell vágni. Mert a vége sodródás és összetörettetés.

Augusztinusz a hitre jutása előtt így imádkozott. Akkor is imádkozott, csak nem volt még hívő ember. "Tisztítsz meg Istenem, de ne most!" Hányan így imádkoznak, nem? Tisztíts meg Istenem, csak ne most kezdj hozzá! Még ezt hadd fejezzem be! Most ne nézz ide! Most ezt hadd tegyem meg! Hadd vigyem véghez! Tisztíts meg Istenem, de ne most! Mennyire jellemző ez az istentelen gondolkodásra?

Mit mond a zsoltáros? "Tiszta szívet teremts bennem óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem:" És nyugodtan hozzátehetjük, hogy most. Kérlek Úr Jézus, most. Ne menjek úgy innen el, hogy ez a megtisztítás nem következik be!

Testvérek, a mi könnyeink önmagukban nem törlik el a bűneinket. Az egyház, egyik sem, akármit mondanak, egyik sem tudja a bűneinket eltörölni. A keresztyén elveink nem tisztítanak meg minket. Bármilyen ragyogó és odaszánt életű egyháztagok vagyunk is. Jézus a megoldás egyedül. Mert ha nem követjük Őt, akkor az életünk sodródó élet lesz, s előbb utóbb összetörik.

A zsoltáros így mondja a 139. Zsoltárban: "Vizsgálj meg engem, óh, Isten, és ismerd meg szívemet. Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat. És lásd meg, hogy van-e nálam a gonoszságnak, hitetlenségnek valamilyen útja. És vezérelj engem az örökkévalóság útján." Most!

Ha akarjuk és kérjük, akkor Isten megvizsgál, s az erős lelket megújítja bennünk. Isten ereje pedig megtartja azt a kísértés és a sodortatás idején is, aki hozzá fordul, hozzá kiált és benne bízik. Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodortassunk.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük neked, mindenható Istenünk a te igédet, amely megtarthatja a mi lelkünket. Segíts Urunk, hogy ne szégyelljünk kapaszkodni. S köszönjük, hogy miközben ezt tesszük, felismerjük, hogy te tartasz meg minket.

Köszönjük, hogy lehet a legnagyobb mélységből is kiáltani, s aki hozzád fordul, annak te szemrehányás nélkül adsz bocsánatot, békességet, örömet, élő vizet, élő igét, tanácsot, vezetést, bátorítást és vigasztalást.

Köszönjük, Urunk, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg. Így kérünk, Urunk, hogy tarts meg minket ebben az esztendőben is, hogy semmi és senki ne tudjon elsodorni tőled!

Köszönjük, Urunk, hogy a mi életünkre egyedül te vagy a biztosíték. Aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd magadtól.

Ámen.