Alapige: Lk 2, 8-12, 16-20

"Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és orködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta oket az Úr dicsosége, és nagy félelem vett erot rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözíto született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvo kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet errol a kisgyermekrol kaptak, és mindenki, aki halotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megorizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsoítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan o megüzente nekik."

Imádkozzunk!

Köszönjük neked, mindenható Istenünk, hogy ott, akkor, karácsony éjszakáján adtál kijelentést. Köszönjük, Urunk, hogy azóta se vontad vissza a te kijelentésedet, szavadat. Sot, akinek a szívében most ez a készség és nyitottság van, hogy hallani, érteni és azután cselekedni akarja a te mostani kijelentésedet, üzenetedet, az megértheti, meghallhatja és kap erot ahhoz, hogy tudja cselekedni. Így kérünk, hogy a te Lelked által légy itt közöttünk, szólíts meg minket, Urunk! Mondd azt nekünk, amit nekünk szántál, ami minket épít, megváltoztat, lelki beállítottságunkon változtat, segít, sot újjá tesz, újjá szül minket.

Köszönjük a karácsonyi jó hírt, hogy eljöttél értünk, megszülettél, s odaadtad a te tiszta, szent életedet váltságul mindnyájunkért.

Urunk, a szívünk és a szánk hálás. Köszönjük, hogy megérhettük ezt az ünnepet is. Köszönjük, hogy nincsen végünk, s nem a buneink szerint bánsz velünk. Azt kérjük most toled, Urunk, hogy töltsd meg a szívünket a te szavaddal! Hadd váljék bennünk is mennyei erové az, amit kapunk toled, s tudjunk aztán szeretni, cselekedni, hirdetni az evangéliumot! Menni és vinni azt a jó hírt, amit hallhattunk már sokszor, s amit ma is hallani fogunk.

Köszönjük, Urunk, hogy elkészítetted számunkra, amit nekünk szántál.

Ámen.

Igehirdetés

A legtöbb ember ma már semmiféle csodára nem vár. Sot, nem is hiszi azt, hogy egyáltalán léteznek csodák. Azt meg végképp nem hiszi, hogy vele is, személyesen történhet valamiféle csoda.

Pedig az történt karácsony éjszakáján, és ma is megtörténhet bárkivel, aki ugyanazokat átéli, s ugyanúgy engedelmeskedik, ahogyan azt ott, akkor ezek az emberek tették. Ahol a most felolvasott rész játszódott, az most a békétlenség és háború helyszíne. Ahol egyszer elhangzott az angyali üzenet, hogy ne féljetek, ott most a félelem, a bizonytalanság és a nyomorúság uralkodik. De kétezer évvel ezelott, azon az éjszakán csend volt és békesség, amikor ott a pásztorok legeltették a nyájukat, vagy legalább is orizték az éjszaka csöndjében. Tulajdonképpen két istentisztelet leírását találjuk meg ebben a részben, egy istentisztelet két felét. Az egyik része történt ott a mezon, a pásztoroknál, a másik, a befejezo rész pedig az istállóban Máriával, Józseffel, a gyermek Jézussal együtt.

Végül is egyfajta találkozás történik. Az igehirdetés után egy engedelmesség, és aztán egy találkozás, s ebbol fakad minden jó, és fakadhat minden jó azóta is, akik hasonlót átélnek, azok számára.

Mi történt a mezon, ott Betlehemnél? Megjelent Isten dicsosége. Megjelent a mennyei követ, az angyal, az angelosz. Hirdette a jó hírt, az Isten szeretetérol szóló evangéliumot. Körülragyogta, körülfogta a menny tisztasága, dicsosége, fénye. Természetes dolog volt, hogy ezek az emberek megrémültek. Végül is az elso karácsonyi igehirdetés ott hangzott el. Elmondja az angyal, hogy ne féljetek, megszületett a Megváltó, a Krisztus Dávid városában. Minden pontosan úgy történt, ahogy azt a próféták és a próféciák elore megmondták.

Sokan erre a csodára vártak. Biztos voltak már sokan olyanok az akkor élok közül, aki már nem vártak semmit. Tudták, hogy létezik ez a prófécia, ismerték az írásokat, hogy egyszer meg kell majd születnie a Messiásnak, de arra talán nem számítottak, vagy végképp nem számítottak, hogy az pont az o idejükben fog bekövetkezni. Tényleg meglepetésként és csodálatos ajándékként kapták ezt a jó hírt, az üzenetet: ne féljetek, megszületett a Megtartó.

Ézsaiás próféta megmondta elore a többiekkel együtt. Így mondta, hogy látom ot, de nem most. Ez a nem szócska eltunt, és lett belole az, hogy most. És ok, mikor engedelmeskedtek, elmehettek és megláthatták azt, hogy valóban testté lett Isten szava, beteljesítette Isten az O igéjét. Csodává és igazsággá lett az ígéret.

Isten minden ígérete pontosan ugyanígy fog beteljesedni. Mi is bizonyos értelemben olyan helyzetben vagyunk, vagy olyan állapotban, tudjuk azt, hogy Isten csodái, ígéreteinek egy része már beteljesedett. Tudjuk, hogy eljött Jézus, ahogy azt Isten megígérte. Sokan itt meg is állnak. Szép dolog, nagyszeru dolog, lehet benne hinni, sokan hisznek is, de nagyon sok embernek itt megáll a hite, és nem hiszi azt, hogy folytatódik tovább úgy, ahogy azt Isten megígérte, Jézus majd újra eljön ítélni éloket és holtakat, hogy van befejezése is ennek a történetnek, s az is pontosan ugyanúgy fog megtörténni, ahogy az elso fele, amikor hirdette az angyal Jézus születését, és Jézus megszületett.

Elrejtett volt Isten dicsosége tehát. Sokan nem is emlékeztek az ígéretre, de Isten lépett, és amit mondott, az beteljesedett, az O szava testté lett.

Amikor az angyal arról beszélt, hogy megszületett az Üdvözíto Betlehemben, akkor vált igazán valósággá, ami addig csak várakozás, csodavárás volt.

Jézus Krisztust az üdvösségünkre adta Isten, és a gyógyulásunkra adta. Az üdvösségünkre, ez azt jelenti, hogy aki hisz benne, az kerülheti el Isten jogos ítéletét az istentelen élet miatt. Gyógyulásunkra, ez azt jelenti, kigyógyít bennünket a hutlenségünkbol, a hitetlenségbol. Meggyógyítja a mi buntol terhelt és beteg szívünket. Ad bocsánatot a mi vétkeinkre, és újjá szülhet minket az O Lelke által.

Azért jött Jézus, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. A Szentírás ezt tanítja, hogy mi elveszett állapotba születünk erre a földre. Jézus jött, hogy megkeresse, s amit mi nem tudunk saját magunkkal megtenni, hogy megtartsuk magunkat az örök életre, megtalálni és megkeresni sem tudjuk. Jézus elénk jött, mondhatom ezt nyugodtan. Megkeres, és O tud egyedül megtartani minket.

Azt szeretné Isten, hogy megértsük és elhiggyük, hogy mindaz igaz volt, ami ott történt, és ma is igaz. Sot, ebbol lehet igazán élni, lelkileg gyarapodni, újra és újra megerosödni. Jézus Krisztus szeret, eljött, hogy megkeressen és megtartson. Amit O mond, az megtörténik, szava igenné válik. Akarata testet öltött, s mindez történt Jézus személyében.

Mi volt a betlehemi mezon elhangzott igehirdetésnek az üzenete? Az angyal azt mondta a pásztoroknak: Hirdetek nektek nagy örömet, annak mindenki más is örülni fog. Megszületett a Megváltó, az Üdvözíto, Isten beváltotta a szavát. Vége van a várakozás, a csodavárás idoszakának, átélitek Isten szabadítását. Vagyis az üzenetbol az elso, amit a szívükre helyezett, az a biztatás volt. Olyan nagy szükségük volt ott, akkor a megszállás alatt élo embereknek, hogy isteni biztatást kapjanak.

Mi már nem élünk külso megszállás alatt, de annyifajta nyomorúság terhelheti az emberek életét. Annyifajta bun, keseruség, befelé fordulás, magárahagyottság, elfeledettség, sokféle bántás terhelhet minket is, a mi szívünket is a nagy öröm mellett. Biztatás volt az elso üzenet. Nagy örömrol beszél az angyal a megrettent pásztoroknak, s erre nagyon nagy szükségük volt.

Nagy öröm volt maga a karácsonyi örömhír is, az evangélium, s azóta is ez hangzik minden karácsonykor, ha azt hitelesen adják tovább. Lehet félelem nélkül élni, lehet örömmel a szívünkben élni, hálásnak lenni Istennek, hogy megértük ezt a mai napot, hogy megtartott minket, hogy most is, ma is szól az evangélium szerte az országban, hogy ma is, most is dönthetnek Jézus mellett, és megroppant életeket újjá teremthet Isten. Mi magunk is újra odafordulhatunk eroért, bátorságért és örömért Jézushoz.

Jézus Krisztus megszületett értünk, hogy meghaljon értünk, és megváltson minket a mi istentelen életünkbol. Ez az üzenetnek a lényege. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, megtartson, megváltson, hogy megajándékozzon örömmel, békességgel és bunbocsánattal.

Olyan csodálatos biztatás lehet ez nekünk is. Hányszor félünk mi is? Hányan féltek karácsony elott az ünnepektol? Sokan félnek az új esztendotol. Mit hoz az új év? Ezt az ideit is alig bírtuk ki, mi vár ránk a jövo esztendoben? Sokfajta fortélyos félelem van a szívekben, a szívünkben. Sokan a magányosság miatt terheltettek meg. Ezt a karácsonyt is egyedül töltötték, és nem volt, aki bátorítsa és vigasztalja oket. Istenhez sokan nem fordultak, és így nem kaphattak tole sem bátorítást és vigasztalást.

Egyértelmuen és egyszeruen, mindenki számára szól a jó hír: Ne féljetek, nagy örömet hirdet Isten, Jézust elküldte értünk, helyettünk és miattunk. Megszületett a világ Üdvözítoje.

Aztán a biztatás mellett ajándékról beszél az angyal. Azt mondja, hogy Isten ajándéka az, hogy nem kell elkárhozni, hogy lehet üdvözülni, lehet megmenekülni a kárhozat alól. Nem kell Isten ítélete alá esni. Isten türelmes és szeret minket. Egész karácsony errol beszél. Nagy türelemmel és szeretettel gondot visel az emberrol. Az Istentol elszakadt embert nem hagyta magára. Utána jött, utána küldte az O egyszülött Fiát. O tud egyedül segíteni rajtunk, istentelen állapotunkban is akár.

Egy börtönmissziós szolgálat során mondta el egy elítélt, ahogy beszélgettünk a cellában. Tudja, uram, én az egész életemet elrontottam, rajtam senki nem tud már segíteni. Magam is megdöbbentem azon, amikor elmondtam azt, hogy van valaki, aki magáért is megszületett, aki magát is megváltotta, aki ott függött ég és föld között a keresztfán azért is, hogy ne kerüljön senki olyan helyzetbe mint Ön, de ha már ez megtörtént az Isten nélküli állapotban, akkor a szívébe és a lelkébe azt a békességet és bocsánatot adja, amit elkészített. És számomra is megdöbbento volt, ahogy az az ember befogadta, elhitte. Azóta is élmény ez a számomra, hogy elhitte, szinte magába szívta a jó hírt, s ott egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése, és kicsit úgy félve kérdezte, hogy komolyan el lehet ezt hinni, hogy itt, ebben a cellában, ennyi buncselekmény után is, meg ilyen élet után is szeret engem az Isten? Olyan megdöbbento volt, ahogy megváltozott egy szempillantás alatt, ahogy kinyílt, és ahogy magába engedte, fogadta az Isten szeretetét. De nem kell ehhez börtöncellában ülni. Megtehetjük itt, most is, meg megtehetjük otthon a csendben is, amikor elvonulunk, vagy végre egyszer elvonulunk és kinyitjuk a szívünket Jézus Krisztus elott. Az igazi ajándék karácsonykor maga Jézus. Ahogyan odaadta Ot a mindenható Isten, s ahogyan befogadhatjuk Ot.

Azután beszél az angyal még egy jelrol is. Azt mondja, hogy találtok egy jelet, egy gyermeket Betlehemben, jászolban bepólyálva. Isten idonként úgy válaszol, hogy jelez valamit. Úgy biztat, úgy ad ajándékot, hogy jelez valamit. Hallgat valaki egy igehirdetést, és egy szó vagy egy egész mondat kiugrik a számára. Belül a szívében bizonyossá teszi Isten, hogy ezt most neki mondta. Ez a személyes üzenet. Ezt kifejezetten a számára készítette el biztatásként. Megvilágosodik az elméje - ahogy szokták mondani. Egyértelmuvé válik a szívében, hogy ezt most Isten személyesen a számára készítette el. Vagy pedig úgy, hogy leleplez valamit Isten igéje. Ez csalás volt, ez hazugság, ez házasságtörésre való készség. Még nem követte el, csak a készség van a szívében. Nyitott egy másik ember felé, pedig azt Isten igéje világosan tiltja. Amikor Isten szava, igéje jelez valamit. Ahogy Jézus ott jellé vált a betlehemi jászolban.

Munkájuk végzése közben jelezte Isten, hogy beteljesedett a prófécia, megszületett Jézus. Lehet érteni Isten vezetését. Ahogy mondta az angyal, hogy menjenek el Betlehembe, ok elmentek, és pontosan úgy találtak mindent, ahogy azt Isten mondta. Ma is ugyanilyen pontosan lehet érteni az Isten szavát, ha ott van a készség a szívünkben, ha engedjük, hogy Isten megteremtse azt. Ha nyitott a szívünk arra, hogy mondjál Uram bármit, és én készségesen teljesítem azt, csak kérlek úgy mondd, hogy tudjam megérteni. Úgy mondd, hogy megértsem azt. Munkáld bennem az akarást és a cselekvést. Ugyanilyen pontosan és jól meg lehet érteni ma is Isten akaratát, mint ahogy ott a pásztorok megértették.

Csak a hit ismeri fel Jézusban a jelet. Hitték azt, hogy amit az angyal mondott, az igaz. S belül a szívükben ott lett azután a bizonyosság, hogy minden úgy történik ezen túl is, ahogy azt Isten mondta.

Aztán befejezi az angyal, és hirtelen mennyei seregek sokasága jelenik meg. Nagy fényesség lett, és dicsoítik az Istent. Mintegy még egyszer megerosítik, hogy amit az angyal mondott, az igaz, és úgy lesz.

Karácsonykor a menny és a föld összeért. Találkozott az Isten szeretete és az ember nyomorúsága. És Isten szeretete mindenfajta nyomorúságot át tud rendezni, el tud tüntetni. Tönkrement életeket meg tud újítani, fel tud emelni, meg tud tisztítani. Ma is elottünk áll a lehetoség, a megterített Úrasztala. Megtisztulhatunk. Elmondhatjuk, meggyónhatjuk, itt hagyhatjuk. Ez is jel, ami elottünk van. Isten jele. Ahogy a kenyér és a bor itt van elottünk, úgy törték meg Jézus testét, úgy ontották vérét ott a golgotai kereszten. Jelzi a kenyér és a bor. Odaadta önmagát értünk. Ma is megújulhat a hitünk. Egyáltalán hitre térhetünk, és másképpen mehetünk el.

Karácsony óta lehet hívo, Istenben bízó, mennyei fényt árasztó emberként élni. A mennybol elhangzott az istentiszteleten az isteni üzenet, s az üzenet középpontjában Jézus volt.

Az a jó karácsony, az a jó ünnep, Isten szerint való, ahol a középpontban Jézus Krisztus van. Az O személye, csodája, szeretete, irgalma. Jézus Krisztus pedig bárkit elhívhat az üdvösségre. Ott, akkor a pásztorok voltak az elsok, akik hallották ezt a jó hírt, és az elso bizonyságtévok is ott lettek. Ugyanis elmentek sietve Betlehembe, a városba, és mindent pontosan úgy találtak, ahogy azt az angyal mondta. És kiegészül az elso gyülekezet: Mária, József együtt dicsoítik Istent, együtt imádják és tisztelik. Megtalálták oket, de inkább így mondom, hogy rátaláltak egymásra. S eggyé forrt a szívük, hiszen ugyanaz mozgatta oket: Isten beteljesítette az O ígéretét. Egyetlen Istent dicsoíto istentiszteletté válik a pásztorok ünneplése, Mária és József dicsoítése.

Ez is jellemzo, és ez a következo, ami kiderül ebbol a részbol, hogy Isten népe, ha megérti Isten üzenetét, ha hívo szívvel befogadja azt, mindig elmondja. Nem tartja meg magának. A pásztorok sem tartották meg, elmondták Józsefnek és Máriának, hogy mi volt Isten üzenete, mit hallottak, amikor az angyal elmondta nekik Isten ajándékát, üzenetét.

Mi elmondjuk ezt, ha mi Isten népéhez tartozunk? Egyáltalán oda tartozunk? Ha igen, akkor elmondjuk, hogy mi a karácsony lényege, középpontja? Kicsoda az a személy, akirol szól az egész, akiért van az egész? Hitelesen, szeretettel, örömmel, békességet hirdetve? Pontosan úgy mondták el a pásztorok, ahogy hallották. Vitték tovább a jó hírt. Nem is bírták magukban tartani, akkora volt az örömük. Muszáj volt elmondani. Feszít belülrol minket? Muszáj elmondani. Kiért van a karácsony? Mit jelent a karácsony? Mit jelent, hogy Jézus megszületett?

A második fo mondanivalója ennek a történetnek, hogy a mezei és aztán a barlangistállóban elhangzott isteni üzenet által maga Isten volt jelen. S meglett az eredménye is. Így olvassuk, hogy csodálkoztak. Rácsodálkoztak Isten fenségére, nagyságára, szeretetére és irgalmára. Így olvassuk a 18. versben, hogy mindenki, aki hallotta aztán, az csodálkozott. Csodálkozott azon, hogy Isten igazat mond, hogy igaz a prófécia, hogy beteljesedett.

Manapság is sokan járnak úgy a templomba, hogy csodálkoznak. Sok ilyen csodálkozó ember van most is, akik hallják az üzenetet, és vagy azért csodálkoznak, hogy még vannak, akik hisznek ebben? Vannak ilyen együgyu emberek, akik elhiszik ezt az egész karácsonyi történetet? Sokat segít a világ sajnos abban, hogy ez így legyen bennük. Olyan díszlethalmazt halmoznak fel a kirakatokban sok helyen, ami mind azt mutatja, hogy ez csupán egy mese. Olyan szép, olyan megható, olyan elérzékenyíto az egész.

Akkor is sokan csodálkoztak. Mások félni kezdtek. Mi hova tartozunk? Csak úgy csodálkozunk, tényleg megható ez az egész történet, vagy pedig egészen komolyan vesszük, hogy minden igaz, az elso szótól az utolsóig. Mi lesz velünk, ha minden igaz? Márpedig minden igaz, a Szentírás ezt világosan tanítja. Nem mese a karácsonyi történet, hanem minden pontosan úgy történt, ahogy az evangélista pontosan minden részletnek utánajárt. Nyugodtan bízhatunk abban, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy azt az evangélium írja.

Sok ilyen csodálkozó ember van manapság is. Csodálkoznak azon, amit a Szentírás ír, azt sokan elhiszik. Mi jellemzo ránk? Ez a hitetlenségbol fakadó csodálkozás, vagy hitetlenségbe forduló csodálkozás, vagy az az igazi, hogy rácsodálkozunk, és hálás szívvel vesszük, hogy ma is pontosan minden igaz, amit az Isten mondott. Az egyszeru, de igaz hír a számunkra is az lesz, s aztán mondjuk tovább másoknak.

A másik eredménye a karácsonyi jó hírnek az lett, hogy megorizték az igét, és forgatták a szívükben. Így olvassuk, hogy Mária forgatta a szívében. Ez azt jelenti, hogy gondolkodott rajta. Talán ez nem a legjobb szó, hogy úgy emésztette. Ez azt jelenti, hogy megrágta, végiggondolta. Minden oldalról megvizsgálta. Forgatta magában. Hogy is van ez? Miért pont mi vagyunk azok, akik ezt átéljük? S mégis minden szava igaz Istennek. Beszélgetett talán Istennel mindarról, amit tapasztalt, amit átélt, amit látott. Hallgatta, forgatta a szívében. Mit vált ki belolünk egyegy istentisztelet, amikor elhangzik az üzenet? Forgatjuk a szívünkben, rágjuk? Beszélgetünk arról Istennel? Elhisszük, amit mond? Mivé válik bennünk Isten szava? Olyan jó itt azt olvasni, hogy megorizték az igét. Ott maradt bennük, nem esett ki belolük. Nem vehette ki senki sem, nem tette semmivé a környezet, a zaj, a hangos beszéd, a zene, a TVmusor. Megorizni, forgatni, aztán valósággá váljék bennünk, amit hallunk.

Egyszeruen, felismerjük-e Isten akaratát? Kérjük-e a cselekvéshez az erot, és aztán belekezdünk-e, ahogy ezek az emberek mind, kivétel nélkül, akikrol most olvasunk, engedelmeskedtek annak, amit halottak. A pásztorok elmentek egészen Betlehemig, ott elmondták, amit hallottak. Meglátták, elhitték és elmondták. Mi is láthatjuk a hit szemével, hogy igaz mindaz, amit Isten mond. Saját maguknak is üzenetté vált, személyes hitélménnyé, s aztán amit láttak, hittek, azt meg elmondták. Nem tettek hozzá semmit, nem vettek el belole semmit. Pontosan és kizárólag azt mondták, amit hallottak. Örültek Jézus születésének, s így olvassuk, hogy más emberként mentek el, és más emberként végezték a munkájukat attól fogva, hogy látták, hogy Isten minden szava igaz.

Ugyanez megtörténhet velünk is. Ebbol senki nincs kizárva. Az a karácsony csodája, hogy aki idejött, az kinyitotta már egy kicsit a szívét Jézus elott. Nyissuk ki most teljesen! Menjünk úgy haza, hogy többé nem takargatunk semmit, nem tartunk vissza semmit a saját életünkbol! Egészen akarjuk magunkat az Istennek adni. Egészen behívni és befogadni Jézust. Vagy ha már ez megtörtént, akkor még inkább megerosíteni, és még inkább hitelesen továbbadni a jó hírt másoknak. Forgatni az igéket, az igehirdetéseket a szívünkben, és így más emberré lenni, mint ahogy a pásztorok is azzá váltak, azzá lettek.

Mindent úgy találtak, ahogy az angyal mondta nekik. Mindig pontosan minden úgy lesz, ahogy azt Isten megmondja a saját életünkben is. Ha ígér valamit, azt beteljesíti. Ha azt ígéri, hogy van a bunünkre bocsánat, s mi ezt komolyan vesszük, s itt hagyjuk azokat, akkor egyszeruen átéljük a szabadítást és a szabadulást is. Ott lesz az a békesség és öröm a szívünkben, hogy ezt most tényleg megbocsátotta Isten. Valóban a háta mögé vetette, elfelejtette, igazán újat lehet kezdeni, hazamenni, megfogni a másik kezét, szemébe nézni, bocsánatot kérni, és tudni, hogy akkor megbocsátotta, s megújul minden. Megírni azt a levelet vagy felemelni a telefont, és felhívni azt, akit fel kell hívni. Minden újjá lehet. Minden mássá lehet Jézus segítségével.

Ott a betlehemi éjszakában csoda történt. Már nem is várták, de Isten tudta, hogy eljön az az ido, amikor amit O megígért, be fogja teljesíteni.

Ezen a délelottön velünk is megtörténhet ez a csoda. Ha Jézus beköltözik a szívünkbe, és más emberekké leszünk. Karácsonykor ez a legjobb és legszebb ajándék: új életre születni, s Krisztust hordozóvá lenni.

Volt még valaki, aki várta Isten csodáját, az öreg, agg Simeon a templomban. Hitte, hogy amit Isten ígért, beteljesíti. S aztán amikor bemutatták Jézust a templomban, akkor o abban a pillanatban felismerte. A lélek indítására ment a templomba. Kezébe vehette Jézust, megáldotta, s tudta, hogy beteljesedett, amit Isten mondott. Véget ért az élete, mert utána meghalt, de meglátta azt, amit Isten mondott. Mondhatom így is, hogy Simeon is Krisztust hordozóvá lett.

Isten odaadja nekünk Jézust. Ugyanígy vihetjük mi is, ha nem is a kezünkben, de a szívünkben, s lehetünk mi is Krisztust hordozóvá, Krisztus hirdetojévé.

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy karácsonykor minden a te szeretetedrol, irgalmadról és kegyelmedrol szól. Köszönjük, hogy nem hagytál minket árvákul, hanem eljöttél erre a földre, testté lettél, s itt voltál közöttünk, hogy aztán, ha hiszünk benned, elvigyél majd magadhoz a mennyei dicsoségbe.

Kérünk, Urunk, hogy a testben hátralévo idot hadd tudjuk úgy tölteni, hogy igazán hiszünk benned, és hitelesen beszélünk rólad szavakkal és cselekedetekkel.

Köszönjük azt is Urunk, hogy most is élhetünk az úrvacsorával. Itt hagyhatjuk nálad, odaadhatjuk neked mindazt, ami nem helyes, ami bun, amivel bántottunk téged, s ezért nyomorúságot okoztunk másoknak is. Köszönjük, Urunk, hogy a karácsony a bocsánatról is szól, hogy nem haragszol, hanem kibékültél az emberrel Jézus érdeméért, Jézus haláláért.

Köszönjük, hogy ilyen valóságosan vehetjük a kegyelmet és a bocsánatot, ahogyan vesszük majd a kenyeret és a bort. Adjál békességet, kérünk a szívünkbe, és kérünk Úr Jézus, hogy küldjél oda, ahova te jónak látod, és segíts nekünk, hogy hitelesen és nagy örömmel tudjunk beszélni a te szeretetedrol.

Könyörgünk, Urunk most azokért, akik most is háborúk között élnek, nyomorognak, nélkülöznek, éheznek, fáznak és szenvednek a szeretetlenségtol és a magányosságtól. Legyél nekik is, kérünk, vigasztalójuk. Segíts a nyomorúságukon. Indíts embereket, hogy segítsenek, s akár hadd legyünk mi azok!

Köszönjük, Urunk, hogy békességet készítettél, és nem háborúságot. Köszönjük, hogy lehet félelem nélkül élni, és nagy örömmel a szívünkben.