Abigail a békességszerző

 

Alapige: 1Sám 25,2-35

„Volt egy ember Máónban, akinek a gazdasága Karmelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. A férfi neve Nábál, felesége a neve Abigail volt. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káléb nemzetségéből való. Amikor meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhokat nyírja, elküldött Dávid tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelbe, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindeneknek! Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg Karmelben voltak. Kérdezd meg a szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak. Amikor megérkeztek Dávid legényei, elmondták mindezeket Nábálnak Dávid nevében, azután várakoztak. De Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az Isai fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? Erre megfordultak Dávid legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták Dávidnak mindezeket. Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. Abigailnak, Nábál feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy Dávid követeket küldött a pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt. Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, (mármint Nábál) hogy nem lehet beszélni vele. Akkor Abigail sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték pörköltbúzát, száz csomó aszu szőlőt, kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta. A legényeknek ezt mondta: Menjetek előttem, én is megyek utánatok. De férjének, Nábálnak nem szólt semmit. Amikor a szamáron ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment, Dávid éppen szemközt jött lefelé embereivel együtt, és hirtelen összetalálkozott velük. Dávid azt mondta: Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. Úgy bánjon el az Isten Dávid ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem. Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábához esett és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg a szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságit csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. Most pedig, uram, az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy az Úr az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram! Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz. És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! Ha majd az Úr véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd az Úr jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról! Akkor ezt mondta Dávid Abigailnak: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. Bizony, az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Nábálnak! Azután átvette Dávid az asszony kezéből, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy aki hozzád fordul, aki hozzád tér, aki téged kérdez, aki nálad gyónja meg bűneit, annak te megkegyelmezel.

Köszönjük, hogy már akkor meghaltál értünk, amikor még bűneinkben voltunk. Köszönjük, hogy kínálod most is a szabadságot, a szabadulást, a gyűlöletmentes és a szeretetteljes életet.

Urunk, hogyha ez a világ, a mi környezetünk nem tudná is a mi számos vétkeinket, teelőled semmit nem rejthetünk el. Azt hozd most is napvilágra, kérünk, arra mutass rá, amire te akarsz, ami a te tervedben benne van, ami által változtatsz minket! És mi szeretnénk azzal a készséggel itt állni előtted, itt lenni a veled való közösségben, hogy mindazon változtatni akarunk, amire te azt mondod: rossz, bűn, sötétség. Munkáld bennünk tovább, kérünk, ezt a készséget!

Köszönjük, hogy a te szavad tud minket megváltoztatni, sőt a te szavad ír, s gyógyító erő.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor ezt a szót halljuk, hogy béke vagy békesség, talán a legtöbben legtöbb-ször arra gondolnak, hogy a béke azt je-lenti, amikor nincsen háború ország és ország, nemzet és nemzet, családtag és családtag, gyerek és szülő, szülő és gyerek között. Az ószövetségi Salon szó azt jelenti, hogy külső és belső szívbéli nyu-galom és jólét.

Dávid bujdosásának utolsó előtti, ta-lán legbékésebb szakaszához ért itt a szentíró, és azt írja le. Nem volt háború, de kiderül, hogy ez a békességes idő-szak milyen veszélyeket rejtett valaki szá-mára. Egy hívő ember számára is lehet veszélyekkel teli az az időszak, amikor különösebb veszekedés, vita, konfliktus nincsen, amikor viszonylag jól mennek a dolgok. Amikor minden sikerül, és kiderül ebből a történetből is, hogy az ördög akkor is keveri a lapokat, kiosztja, és megpróbálja a békességet felborítani, s megpróbálja az embert kiborítani, kihozni a sodrából, és olyan valamire rávenni, ami súlyos bűn az Isten előtt.

Dávid, aki annyi kísértésben meg tu-dott állni, és annyi próbát kiállt, annyiszor győzedelmeskedett a saját életére nézve az indulatai fölött, egy viszonylag békés időszakban egy hajszál híján gyilkossá válik. Egészen kicsiny dolgon majd-nem elbukik.

Nagyon nagy ellensége a hívőknek az érzékenység, amikor mondanak vala-mit, ami látszólag sértő, pedig csak az i-gazság vagy a valóság hangzik el, ráadá-sul még igaz is, ez még inkább sértő tud lenni. Az ember könnyen megsértődik, és olyasmire viszi rá az indulat, amit később nagyon szomorúan kezd majd bánni.

Nagy ellensége a hívőknek a sértődésre való hajlam, az engesztelhetetlenség vagy akár a gyűlölködés. Isten azon-ban Dávid életében, és a mi életünkben is, folyamatosan elkészíti a szabadulást. Isten kegyelmének és irgalmasságának a jele az, hogyha küld Abigélokat, akik segítségével megváltozik mindaz, aminek nagyon rossz vége lett volna.

Abigial egyike az ószövetségi okos asszonyoknak, egy olyan kérdésben adja meg Isten segítségével a megoldást, ami-ben egyébként a magukat nagyra tartó férfiak semmilyen más megoldást nem találtak, csak a hálátlanságot, az indula-tosságot, meg a gyilkosságot.

Nézzük meg, hogy mit tett Nábál, a férj, és mit tett Abigail, a feleség? Ők ketten, egészen különböző emberek vol-tak. Az ember nem is érti, hogy hogyan házasodtak össze? Így olvassuk róluk, mintegy leírás ez vagy bemutatás: Jó mó-dú ember volt Nábál, háromezer juha és ezer kecskéje volt – ez még manapság sem kis szám –, háromezer juh és ezer kecske. A férfi neve Nábál volt, felesége Abigail. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt. Vannak ilyen házasságok, hogy az asszony szép, talán nem is mindig külsőleg, de a lelkére nézve, és jó természetű, a férfi meg gonosz, rossz-indulatú és durva természetű.

Nábál csak arra tudott gondolni, ami a testet éltette. Abigailnak pedig az volt a fontos, ami a lelket éltette. De úgy volt fontos a számára, hogy a testi dolgokat sem vetette meg, ez is kiderül ebből a részből. Mert hiszen megadja azt Nábál helyett Dávid katonáinak, amit a katonák kértek.

Sokszor előfordult, hogy Nábál pász-torai legeltették a juhokat, illetve a kecs-kéket a pusztában, s több ezer évvel eze-lőtt Palesztinában még jócskán előfordultak sakálok, oroszlánok, sőt medvék is, amelyeknek kedvenc csemegéjük volt a friss bárányhús. Védelemre volt szükség, ezt ők nem tudták megoldani. A pásztorok, így Dávid is, Saul elől menekülve több száz fegyvereséből időnként mintegy őrző-védőként embereket adott ingyen Nábál szolgálatába, védték és őrizték a nyájait. És természetesen nemcsak a vadállatoktól, hanem a pusztai rablóktól is.

Nábál okos akart lenni, és jól akart járni, de elfelejtette mindazt a jót, amit Dávid vele és embereivel tett, és ez majd-nem az életébe kerül. Helyesebben az éle-tébe is került. Juhnyírás van éppen. Ez hasonló ünnep volt az aratási ünnephez Izráelben. Birkanyírás idején nem csak a barátokat látták vendégül egy nagy lakomára, hanem mindazokat illett meghív-ni ilyenkor, akik a gazdával, vagy azok legényeivel valami jót tettek, vagy azok-nak segítettek, vagy csak egyszerűen segítséget adtak ahhoz, hogy a pusztában gazdálkodó, állatokat tartó gazda azzal, hogy nyugodtan, békésen tudta az állatait legeltetni, még jobban gyarapodott. S ilyenkor a gyarapodásból illő volt részt adni annak, aki a gyarapodást elősegítet-te. Így jogos volt tehát Dávid kérése, és Dávid szerénységét jelzi az, ugye így ol-vassuk, hogy hatszáz embere volt ekkor már. Négyszáz felfegyverzett vitéz, s két-száz őrző-védő katona, aki a felszerelésre vigyáz. Elküldhette volna mind a hatszázat, és akkor tarolnak. Az egész ünnepségből szinte semmi nem maradt vol-na, a lakomából, hatszáz meglett, éhes, újra és újra katonai kiképzésben részesülő férfi megjelenik, akkor ott nem marad semmi. Dávid szerény, és csak tíz vi-tézt küld, és azt mondja, hogy adjál valamit a te tehetséged szerint. Még csak nem is követelőzik. Adjál valamit a te tehetséged szerint.

Nábál két dologban mutatja meg tel-jes ostobaságát. Egyrészt abban, hogy há-látlan és önző, másfelől abban, hogy tel-jesen vakká vált. A vagyon elvette nem csak az eszét, de a látását is. Bizony ez gyakran előfordul. Csak a jelent nézi ez a férfi, és nem gondol a jövőjére. Egyál-talán, nem veszi észre és nem látja meg, pedig ekkor már lehetett tudni, hogy Dá-vid a jövendő embere, hogy Saul halála után majdnem biztos, sőt biztos, Dávid már tudta, hogy ő lesz Izráel jövendőbe-li királya, uralkodója. Hát, az ember józan esze is azt diktálja, hogyha jön egy leendő király, és kér tőlem valamit, a tör-ténelemben egyszer adódik egy ilyen eset, ilyen pillanat, hogy jó kapcsolatba kerül-hetek a jövendő uralkodóval, és majd ké-sőbb esetleg én is kérhetek tőle valamit. Ez egy teljesen józan és emberi gondolkozás. De Nábál reakciója nem ilyen. Mondhatnánk azt is, hogy Nábál teljesen függetlenül él és dönt mindentől. Maga dönti el, amit akar. Teljesen függetlenül él az Istentől, nincs is bölcsessége. Magán segített mindig. És ennek meglett a maga súlyos következménye. Ez a fajta gon-dolkodás mindig oda vezet, hogy az em-ber Istentől függetlenül hozza a döntéseit.

Tehetős ember volt tehát Nábál, újra mondom: a háromezer juh és ezer kecske ez nagyon nagy vagyon. Milliomos volt Nábál az ószövetségi mérték szerint is. És azt is megtudjuk róla, hogy durva és rossz erkölcsű ember volt. S igazán nem érthető, hogy hogyan kapott ilyen feleséget, amilyen Abigail volt. Amellett gőgös ember is volt Nábál, mert amikor Dávid kér tőle, akkor a következőt mond-ja: „Ki az a Dávid, Isai fia? Manapság sok szolga elszökik az ő urától.” Vagy nem ismerte Dávid helyzetét, vagy nem tudott Dávidról semmit, ami elég valószínűtlen. Egyszerűen nem akarta tudomásul venni ezt a helyzetet, hogy Dávid odajön hozzá, bizonyos értelemben jogos igényt mond el, s ő ezt kerek perec, mereven, ostobán és oktalanul elutasítja.

Nagyon sok ember van ám manapság is, aki ugyanígy él, mint Nábál, aki csak a mának él. Ma legyen jó dolgom, ma tudjak eleget enni, ma tudjak eleget inni, ma legyen meg a társam egy napra, két hónapra, egy órára, a többivel nem törődünk. Ma legyen jó. Ezért sok házaspár nem hajlandó gyermeket nemzeni, mert a gyerek időnként ordít, időn-ként beteg és sokba kerül, és ebben sok igazság van. Egy-egy iskolai beiratkozás-nál az ember elmondhatja, hogy drága gyermekem, és tényleg így van, de ezt tu-domásul kell venni, hogy a gyerek időn-ként beteg, időnként ordít, időnként sok-ba kerül, de nem az Isten ajándéka? Ahol nem születnek gyerekek, annak a népnek, nemzetnek nem lesz jövője. Akik nem vállalnak gyermeket, noha megtehetnék, most nem azokról van szó, akik tudnák, és sajnos nem tehetik különböző okoknál fogva, de akik tehetnék, és nem teszik, az mindig ítélet, Isten ítélete ezeken az embereken, vagy az lesz. Amely nemzet nem nemz gyermekeket, az nem törődik a jövőjével, és annak vége lesz, az elfogy és eltűnik a népek közül. Annak a nemzetnek, népnek a jövője is kér-désessé válik.

Nábál nem gondolt a jövőjére, mert talán nem is igen érdekelte, csak a ma. Ezt olvassuk, hogy Abigail visszatér az-tán, és ott találja a férjét, aki olyan nagy lakomát rendezett, mint egy király. Nem lehet pontosan tudni, hogy a birkanyírás mellett Nábál még mit ünnepelt, lehet, hogy talán a Dávidnak adott frappáns vá-laszát, és olyan részeg, hogy nem lehet vele beszélni. Nagy lakomát rendez, mint egy király, és lerészegedik. Ez sok mindent elárul a természetéről. Volt hozzá pénze, megtehette. Gazdag, tehetős ember volt, vagy mondhatnám így is, hogy újgazdag.

Még emlékszem, az üzleti életből, amikor egy étteremben az üzletvezetővel beszélgettem, és elmondta: Képzelje el, tegnap bejött hozzám valaki, s a következőt mondta: Szeretném itt az esküvői ebédet. Nem számít, hogy mi lesz ebédre, csak jó drága legyen. Nem megdöbbentő? És azt mondta az üzletvezető: Ter-mészetesen teljesítettem a kérését. De hányan gondolkodnak így, nem? Van pén-zem rá, megtehetem, hát meg is teszem. Eszünk, iszunk, házasodunk – utolsó idők jele a Biblia szerint –, és csak a mának élünk. Hányan gondolkodnak így, mint Nábál? Semmi más nem fontos. A nagy lakoma, a sok pia, a férfiak meg a nők. Éljünk a mának. Karpe diem, élvezd a mai napot! Nem számít, csak sokba kerüljön, mert van pénz bőven. Tipikusan nábáli gondolkodás.

Nábál mulat, ünnepel, és nem vesz észre semmit abból, amit a szolgája Abi-gailnak mond. Kész a veszedelem Abi-gail – mondja a szolga – urunk egész há-za népe ellen. Nem megdöbbentően igaz ez a kép mára is? Hányan élnek így, és nem veszik észre, hogy kész a veszedelem, hogy Isten elkészítette a kegyelem mellett, a kegyelmi idő mellett a veszedelem napját is. Készen van az Isten ítélete. Eldőlt Jézus visszajövetelének a napja. Mi még nem tudjuk, de eldőlt. Együnk, igyunk, házasodjunk. Istentelen élet vagy Istennel nem törődő élet, és készen van a veszedelem, és nem sejtik, hogy készen van a romlás és a veszedelem, csak a test a lényeg. Mit kap, mit szerez, mivel kedveskedünk magunknak, hogyan néz ki a test, mit vesz fel, milyen a külseje? Ezek nyilván nem lényeg-telen kérdések, de amikor valaki csak er-re teszi a hangsúlyt, az tényleg megdöbbentő.

Aztán, amikor kijózanodik Nábál – mert mindig jön a nagy kijózanodás – megtudja, hogy milyen veszedelem várt rá, és azt is megtudja, hogy mit adott a felesége Dávidnak ajándékba. S mikor megtudta, hogy milyen veszedelem várt rá, hogy hajszálon múlt, hogy nem lett gyilkosság áldozata, akkor agyvérzést kap. Azt olvassuk, hogy egy ideig még él, és aztán meghal. Kiderül a veszély, tíz napig még él, s aztán meghal. Nem olyan a halála ennek az embernek, ami-lyen az élete volt? Így olvassuk, hogy durva és rossz természetű ember volt, és haláláig nem változott meg. Durva és rossz természetű. Ez a szó erkölcstelent is jelent. Az maradt egészen a halála nap-jáig. De sokan úgy halnak meg testvérek, ahogyan éltek. Durva és rossz természetű, erkölcstelen. Kijózanodik, és nem éli túl a kijózanodást.

Nábál hasonlít ahhoz a gazdaghoz, akiről Jézus beszélt, s nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy a bolond. Egyik csűrt építette a másikhoz, és azt mondta: Én lelkem egyél, igyál, bővölködjél, épí-ti a csűröket, s megszólal egy hang. Hogyha még az éjjel elkérik a lelkedet, mindez kié lesz, amit szereztél magadnak? Nábál, vagy mint a példázatbeli bo-lond gazdag csupán ezzel a földi életével és a testi jóléttel törődött, és elveszítette azt végzetes módon és örökre, ami pedig az élet értelme, s ami megmenthette volna. Meghalt Nábál is a lakoma után, és mi lett a lelkével? Azért azon érdemes elgondolkodnunk, hogy eljön egyszer az utolsó vacsoránk. Megvacsorázunk, lefekszünk, és többet nem kelünk fel. Ha ma éjjel elkérik a lelkünket, mi lesz velünk?

Mi derül ki Abigailról? Így olvastuk, hogy jó eszű és szép termetű volt. Tehát jó eszű és szép asszony volt. S tessék figyelni az Isten sorrendjét. Nem azzal kezdi, hogy szép volt. A férfiak számára ez rendkívül fontos: mindegy, csak szép legyen – mondta nem régen valaki a házasságra gondolva. De a Bibliában más a sorrend. Azt mondja, hogy jó eszű és szép termetű. Az Úrtól van, mondja a Biblia, az értelmes feleség, nem mond szépet. Az Úrtól van az értelmes feleség, az értelmes társ, asszony. Jó eszű és szép is volt. Azon kívül, amikor a férje, aki rossz természetű és durva ember volt, s nyilván sokszor Abigaillal is ilyen volt, amikor a férje miatt nagy baj érné a csa-ládot, akkor is védi a férjét attól, hogy a közelgő baj bekövetkezzék. Kitartott e-mellett a durva és erőszakos ember mel-lett akkor is, amikor kiléphetett volna ebből a házasságból. Mondhatta volna: Dávid, nem bírom már ezt a Nábált. Lá-tod, most akkor szövetkezzünk, együtt. Hányszor megtörtént. Az asszony meg a csábító végzett a férjjel. Abigail nem ezt teszi. Védi azt a szövetséget, azt a házastársi közösséget, amit egyszer Isten színe előtt megkötöttek. Ő egyszer férjhez ment Nábálhoz. Nem tudjuk, hogy Nábál mindig ilyen volt-e, vagy csak a végére változott meg, vagy ilyenné lett, de Abigail kitart mellette, mert Nábál a férje, ő pedig Nábál felesége. Komolyan vette, amit egyszer ott, Isten színe előtt mondott, hogy vele tűrök, vele szenvedek. Sem egészségében, sem betegségében hűtlenül el nem hagyom. Holtáig és holtomiglan hűséges segítőtársa leszek, vele tűrök, vele szenvedek. Hányan meg-gondolják magukat. Azt mondják: Igen, hát ezt kimondtuk, de a helyzet olyan. Ez aztán tényleg helyzet volt, amiben Ná-bál és Abigail volt. S Abigail mégis kitart, és nem dobja el a házasságát, nem bontja fel. A nagy bajban is hűséges segítőtársa a férjének. Soha nem volt Ná-bálnak nagyobb szüksége erre a jó eszű, értelmes és bölcs asszonyra, mint ebben a rettenetes helyzetben.

S az is kiderül, hogy a szolgák Ná-bállal már nem tudnak szót érteni, hát az asszonyhoz fordulnak. És valami felfordul, megfordul a házasságban, aminek nem szabadna megtörténnie. A fejjel már nem lehet beszélni. Egyrészt hulla részeg, másrészt durva és erőszakos ember, úgy-hogy lassan, noha nem ez a rend, de a szív válik fejjé ebben a házasságban. És ilyenkor Isten kényszerből, de átadja a kezdeményezést és a vezetést a feleségnek, Abigailnak. Neki mondják el a közelgő bajt, és az a legcsodálatosabb ebben a történetben, hogy Abigail békességszerző lett. Nem fokozta a bajt és a háborúságot, hanem békességszerző lett. Tudott az Istenre tekinteni, és megértette, hogy Izráelben már régen nem Saul a király, hanem Dávid. Micsoda felismerés?! Pont akkor, amikor kellett. Ez csak Isten vezetésére lehet így. Felismeri, hogy itt már nem Saul, hanem Dávid a király. Még nem ült a trónra, még él Saul. Elmondja: Uram, amikor beteljese-dik veled az, amit az Úr mondott neked, Izráel fejedelmévé leszel. Ez az asszony kijelentést kapott valamiről, amiről nem sokan tudtak abban az országban. Dávid lesz a király, és ezt meg is mondja neki, hogy én már tudom Dávid, és te is tudod, hogy Izráel jövendő királya te vagy. Még nem ül a trónon, de ő a király, és csak idő kérdése, hogy mikor foglalja el a trónt, amit Isten neki adott.

Abigail menti meg a helyzetet, ami menthetetlennek tűnik. Elébe megy a ve-szedelemnek, útját állja a viharnak. Abi-gail nemcsak bölcsen cselekszik, hanem többet is ad Dávid szolgáinak, mint amit kellett volna, jóval többet kapnak, mint amit kellett volna. S nemcsak így cselekszik, hanem így is beszél. Bölcsen cse-lekszik, és bölcsen beszél. Bölcsen beszél és bölcsen cselekszik. Nagyon nagy szükség van erre.

A szelíd beszédről azt mondja a Szent-írás, hogy megtöri a csontot. Itt Abigail nagyon alázatosan, s nagyon szelíden, de magára veszi férje bűnét. Azt mondja: bocsáss meg nekem, én vagyok a bű-nös. Ez nem igaz, de ő egy a férjével. Ezzel a durva, erőszakos és erkölcstelen emberrel. Egyek. És ezért kimondja, hogy én vagyok a bűnös. Én ugyanolyan bűnös vagyok, mint Nábál, miért nem tud-tam róla, hogy mit mondott az én bolond férjem? Magára veszi a másik bűnét, mert vállalja a házastársi köteléket egészen végig. Ha majd véghez viszi az Úr veled, uram mindazt a jót, amit eltervezett, akkor majd lelkiismeret furda-lásod lesz – mondja Abigail nagyon bölcsen –, hogy megölted semmiért Nábált. Ne tegyél ilyent, uram! Ne furdaljon a lelkiismeret a gyilkosság miatt, hogy ok nélkül ontottál vért! Bocsásd meg a szol-gálód, Nábál hibáját, és ne ontsál oktalanul vért! Micsoda bölcs beszéd. Tulajdonképpen Isten kijelentését mondja tovább. Megértette Isten által, hogy Dávid lesz a király, ezt megmondja a királynak, mellé áll, s azt mondja, hogy neked majd, mint királynak peres ügyekben kell ítélned. Gyilkossági ügyekben is ítélned kell majd. Hogy fogsz jogosan, igazságosan, tisztán ítélkezni, ha magad is ilyen szörnyű bűnbe kerülsz? Ok nélkül vért ontasz! Nem kaptál meg valamit, ami jogosan jár neked, ez igaz. S ezért meg kell ölni egy embert? Gondold végig Dá-vid! Milyen fantasztikusan bölcs beszéd ettől az asszonytól. Ha most ölni fogsz, akkor előre elrontod azt a tiszta képet, amit rólad alkottak az emberek.

Testvérek, Dávid és Abigail nem vé-letlenül találkoztak. Nem csak úgy összefutottak, noha nem is látták egymást, mert a domb, a hegy eltakarta. Ezt Isten szervezte így. Isten menti meg Dávidot. Isten ad bölcsességet Abigailnak. Isten ké-szíti elő ezt az egész találkozást. Ő a moz-gató, aki az egész történet mögött áll.

Abigail kimond itt egy olyan próféciát, ami egyértelműen a Messiásra utal. Azt mondja, hogy uram, Dávid, a te házadat Isten maradandóvá teszi. Ez egy messiási prófécia. Nem hal ki a királyi pálca a te családodban. Előre mutat Jézus Krisztusra. Ne rontsd el hát Dávid azt, amit Isten jónak tervezett! Isten aka-dályozzon meg abban – folytatja –, hogy saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt! Hányszor? Háromszor is elhangzik az, hogy segíts magadon! Hányan így gondolják, hogy segítsünk magunkon, majd Isten is megsegít. Mind a háromszor kimondatik itt, hogy az bűn, Is-ten ellenére való, ha egy hívő ember ma-gán akar segíteni egy olyan helyzetben, amikor kizárólag Istenre kell és lehet bízni a megoldást. Isten őrizzen attól, hogy segíts magadon, s a végén Dávid is kimondja. Isten őrzött meg attól, hogy segítsek magamon, és Isten helyett magam próbáljam kézbe venni az ügyet.

Abigail azt mondja: ne vedd Dávid a saját kezedbe azt, amit csak Isten tud jól elrendezni. Ne vedd a saját kezedbe azt, amit csak Isten tud jól elrendezni! S el-rendezte Isten? Elrendezte. Nábál meghalt, és nem Dávid kezétől. Isten kimond-ja az ítéletet, ahogyan élt, úgy halt meg.

Azt mondja Isten, hogy enyém a bosz-szúállás. Én megfizetek. Magatokért bosz-szút ne álljatok, hanem bízzátok azt az igazságosan ítélőre. Itt Dávid igazságta-lanul ítélt volna. Ezért nem halálbüntetést járt. Isten pedig hoz egy igazságos ítéletet. De ne gondoljuk azt, hogy ezért halt meg Nábál, mert Dávid kérését meg-tagadta. Nem. Nábál azért halt meg, mert véget ért számára a kegyelmi idő, és Isten kimondta: elég volt Nábál. Amit most tettél, ez volt az utolsó csepp, nincs tovább. Lejárt a kegyelmi idő.

Abigail Dávid és Nábál közé áll. Tör-ténjen vele az, amit Dávid a férjének szánt. Testvérek, ez teljesen jézusi lelkü-let, mert Jézus ezt tette. Odaállt az Isten és az ember közé. A nábáli természetű ember és az Isten közé. Minket jogosan ért volna Isten ítélete mindazért, amit tet-tünk, amilyenek vagyunk. Jézus az Isten és közénk állt, és neki nem kegyelmezett senki sem. Őt keresztfára szegezték a mi bűneinkért, hogy mi tudjunk más emberré lenni, hogy nábáli természetünket le tudjuk vetkőzni, és kapjunk krisz-tusi természetet. Ebbe Jézus belehalt a golgotai kereszten. Rajta végrehajtották azt az ítéletet, amit nekünk Jézusért az Atya elengedett. Kifizette az árat.

Olyan nagy dolog az testvérek, amikor valaki így tud élni abban a környezetben, mikroklímában, ahol él, mint Abi-gail, ilyen békességszerzőként: a család-ban, a munkahelyen, az iskolában, az e-gész élete során.

Azt mondja Jézus, hogy boldogok a békességszerzők, mert ők Isten gyermekeinek neveztetnek. Abigail Isten gyermeke volt, és Dávid is az volt. Azért tudott Isten beszélni Abigaillal, és azért tudott beszélni Dáviddal is. Nábállal nem tudott beszélni. Nábál istentelen természetű, durva és erkölcstelen ember volt. Az elsőből következik az összes többi. Vele nem lehetett beszélni. Már nem lehetett beszélni. Ezért jött a halál, és lett vége az életének.

Az igazi békességteremtés az egy cso-dálatos szolgálat, egyébként a legnehezebbek közé tartozik. Amikor leül itt egy házaspár a lelkészi hivatalban például, és folyamatosan egymást vádolják. Ott van egy halott házasság, vagy egy haldokló házasság, s az egyik vádolja a má-sikat. Sokszor észre sem veszik hogy mit mondanak egymásra. Megkérdeztem egy-szer nem régen, hogy az esküvő előtt is így beszéltek egymással? Ó, nem, hát az más volt. Hát, az biztos. De gyógyítani halott házasságokat és halott életeket csak az Isten tud. Ő tényleg tud. Ő tud feltámasztani, tud megújítani, tud haldokló vagy halott házasságokat helyrehozni, megépíteni. Nábál és Abigail természeteket megváltoztatni, mert van úgy, hogy Abigail Nábál természetű, és Nábál Abi-gail természetű. Vagy a férj vagy a feleség, vagy fordítva. Csak az Isten tud meg-könyörülni rajtunk, mindnyájunkon.

A harmadik, akiről pár szót mondanom kell, az Dávid, aki hívő ember volt, és mégis hagyta, hogy az indulatai elragadják. Tényleg elképesztő, hogy ide jut. Megyek négyszáz vitézzel. Megölöm Ná-bált, még egy kutya se marad életben. Felkoncolom az egész háza népét. Megölöm a háromezer juhot meg az ezer kecskét is, a kutyát is, az emberekről nem is beszélve. Felgyújtom, kipusztítom, fölszántom, behintem sóval, kinyírom, ahogy szoktuk mondani. Ide juthat egy hívő ember? Azt mondja a Biblia, hogy igen. Szörnyű, de így van. Ilyen indulat törhet fel egy hívő emberből is? Azt mondja a Szentírás, hogy igen. Eny-nyire rátelepedhet egy hívő szívre is a gyűlölet és a gyilkos indulat? Megdöbbentő, de ez az igazság. Aki még a saját életében ezzel nem találkozott, annak ez még előtte van. Vagy nem ismeri magát igazán, vagy tudja, hogy igaz. Így van. Eljuthatunk mindnyájan, aki hívő keresz-tyén közülünk, eljuthatunk ide, hogy ilyen gyűlölet fakad fel a szívünkben, és nem mondja azt a Biblia, hogy ez nem fordulhat elő, hanem azt mondja: „Ám haragudjatok – ez nem biztatás, hanem megállapítás –, de a nap ne menjen le a ti haragotokon." És az ördögnek ne adjatok helyet. Ám haragudjatok, de ne vét-kezzetek. Ne váljék bűnné. Dávid is haragudott, felindult, gyilkos indulat volt a szívében, de nem ölte meg Nábált. Ez Is-ten kegyelme volt, hogy megakadályozta az Isten, de mégis csak meg tudott állni, és megmaradt abban az állapotában.

Olyan jó, hogy ilyen nyers őszinteséggel leírja ezt a Biblia, hogy eljuthat ilyen helyzetbe egy hívő ember is. Nem szépít a Szentírás, és nem kendőz. Dávid nem kapott meg valamit, ami egyéb-ként járt neki, jogos volt tehát a felháborodása, de az indulata nem volt jogos. Megsértettek, megbántottak, nyíltan meg-aláztak. A többiek előtt lejárattak ok nél-kül. És ebből ez kell hogy következzen, hogy megyek és megölöm, vagy én is el-kezdem ugyanazt csinálni, amit a másik? Tényleg a kettő közül lehet csupán egy hívő embernek is választani. Vagy bosszút állok, vagy Isten elé állok. Mert nincs más lehetőség: vagy bosszút állok vagy Isten elé állok, és neki mondom el. Uram, ezt tette velem. Akár a hívő testvérem is. Még ez is előfordulhat. Mindenki csak ember. Ezt tette velem. Te mit szólsz hoz-zá? Isten meg azt mondja, hogy bízd rám! Majd én elrendezem, majd én elintézem. Bízzuk az ügyeinket Istenre. Ez nem azt jelenti, hogy Abigailnak nem kellett gon-dolkodni. Nagyon helyesen tette. Összekészíti az elemózsiát, gazdag ajándék volt ez. Siet Dávid elé. Elébemegy Dávidnak, és viszi az ajándékot. Jóvátenni, amit még jóvá tehet, mentse, amit lehet. Segítsen a férjén, ha még lehet. Abigail alapvetően Istenre bízta magát, ezért tudott ilyen bölcsen dönteni, és ilyen bölcsen cselekedni.

A hívő embert is elragadhatják az in-dulatai, de Dávid haragján nem ment le a nap. Újra mondom, ez Isten kegyelme, nem Dávidon múlott. Isten kegyelme volt az, hogy küldött egy asszonyt, aki elkezd beszélni. És, ami nagyszerű, és ami min-den hívő emberre jellemző kell hogy legyen, Dávid tud megállni, elcsendesedni, a jogairól lemondani, megalázni magát és megbocsátani. Azt mondja Dávid, hogy megbocsátottam. Nem hajtom végre, amit terveztem.

Testvérek, aki Isten vezetése alatt él, annak egyszerűen nincs más útja. Mert, ha nem tud ezen az úton járni, ott baj van a hitével. Ha nem tud megállni, elcsendesedni, magát elsősorban Isten előtt meg-alázni, és ha nem tud megbocsátani, és az-tán felejteni, lemondani a tervéről – ez azt jelenti –, ott valami baj van a hittel.

Az ördög keveri a dolgokat. Tulajdonképpen ez egy fantasztikusan jó film-anyag, amit itt felolvastunk. Ez egy mai történet, nem? Tényleg mai történet, csak több ezer évvel ezelőtt történt, ott, akkor, de ez egy mai történet. Mintha csak ma történt volna meg, hogy valaki nem hálás, hogy valaki esztelenül gondolkodik, hogy valaki gazdag lesz, és úgy él, ahogy élt Nábál, hogy ilyen embernek olyan felesége van, mint Abigail. Jön a bosszú, az indulat, egyik ember a másik ellen. Tisztára mai történet. Azért is van benne a Szentírásban, hogy tanuljunk.

S ami nagyszerű még Dávidban, ebben a hívő emberben – tessék megnézni –, nem azt nézi, hogy ki mondja az igazságot. Ki mondja Isten szavát. Mondhatta volna, hogy egy asszony? Az ókor-ban semmit nem számított egy asszonynak a szava. Jön egy asszony, és ő mond-ja Dávidnak, hogy mit tegyen, vagy mit ne tegyen? Dávid nem azt nézi, hogy egy asszony mondja az igazságot, mert nem azt nézi, hogy ki mondja, hanem azt, hogy amit mond az igaz-e? Bizony ezt is meg kell tanulnunk. Igaz-e, amit nekünk mondanak? Teljesen mindegy, hogy ki mondja, igaz vagy nem igaz? Jogos vagy nem jogos? Hívő mondja vagy nem hívő, számít? Hadd mondjam ilyen egyszerűen, az Isten mondja hívőn és nem hívőn át egyaránt. Egy asszonyon át az ókorban – újra mondom – nem számított. De Dávid arra figyel, hogy az Isten nem akar-e mondani valamit, és megérti, hogy ezt nem Abigail mondja. Ezt nem ez az asszony mondja, ő Isten küldöttje. Ő azt mondja, amit az Isten mond neki.

Végül is Isten akkor tud a hívőkön keresztül hatni ebben a világban, ha a hí-vők engedik, hogy hasson bennük az Is-ten igéje, ha figyelnek Isten szavára, ak-kor azt hitelesen és jól tudják továbbadni. Sok bajtól, nyomorúságtól és rossz döntéstől menekülhetünk meg, ha ezt hisz-szük, valljuk és akarunk így élni.

Testvérek, Jézus segítségével lehetséges. Lehetünk békességszerzők. Boldogok – mondja Jézus a Máté 5-ben – a békességszerzők, mert ők Isten gyermekei. Abigail kétszeresen is boldog lett. Boldog lett, mert megakadályozott egy eltervezett, előre megfontolt gyilkosságot. Ezt olvassuk majd a végén: Aztán üzenetet küldött Dávid Abigail-nak, Nábál meghalt, el akarja venni fe-leségül. Dávid szolgái elmentek Abiga-ilhoz Karmelbe, és így szóltak hozzá: Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül. Az asszony felkelt, arccal a földre borult, és ezt mond-ta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. Az-után Abigail sietve készülődött, és szamárra ül. Öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett. Bol-dog vég – szokták mondani. Happy end. De tényleg így van. A boldogságszerzők boldog emberek lesznek. Abigail Dávid felesége lett. Mi lett Abigailból? Király-né. Isten azt akarja, hogy mi a Király gyermekei legyünk a Király bölcsességével, szelídségével, alázatával. A békességszerzők boldogan élnek, és boldogan halnak meg.


Imádkozzunk!

Urunk, olyan jó dolog az, hogy te megszólalsz. Nem vagy néma Isten, ma is beszéltél velünk. Kérünk, bocsásd meg sokfajta indulatosságainkat, gyűlölködéseinket, szeretetlenségünket, önzésünket, egyszóval nábáli viselkedésünket, és köszön-jük, Urunk, hogy elénk adtad a mintát, a példát, Jézust, és nem úgy adtad elénk, hogy próbáljuk imitálni, utánozni Őt, hanem azt mondtad és azt mondod, hogyha Ő bennünk lakik, akkor mi egyre inkább olyanok leszünk, amilyen Ő.

Köszönjük, hogy a világ legnagyobb ajándékát elkészítetted a számunkra. For-málj minket, kérünk, krisztusi emberekké! Köszönjük, hogy van erre lehetőség. S köszönjük, hogy boldog békességszerzők lehetünk a családunkban, a munkahelyünkön, az iskolában, abban a környezetben, ahol élünk és mozgunk. Köszönjük, hogy boldogan élhetünk, és aztán boldogan tehetjük le életünket a te kezedbe.

Ámen.