Alapige: Jn 19,23-24

“A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor ezt mondták egymásnak: “Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: “Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.”

Jn 18 és 19

1) Jézus elfogatása

2) Jézus kihallgatása Annás és Kajafás előtt

3) Pilátus kiszolgáltatja Jézust

4) Jézus megfeszítése

5) Jézus halála

6) Jézus temetése

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük ezt a csendet, köszönjük, hogy téged ülhetünk most körül itt a gyülekezet közösségében. Segíts most elsősorban a kereszt evangéliumára figyelni. Segíts minket szent módon emlékezni arra, ami annak idején ott a Golgotán történt. Engedd meglátnunk dicsőséges uralkodásodat napjainkban is. Segíts minket reménységgel előretekinteni arra a napra, amikor meglátunk majd téged színről színre.

Dicsőítünk mindazért, amit kereszthaláloddal szereztél vissza nekünk. Áldunk azért, mert meghaltál a bűneinkért, és feltámadtál a mi megigazulásunkért.

Kérünk, te magad magyarázd nekünk most az Írásokat, és engedd megértenünk, hogy kereszthalálod és az életünk között közvetlen összefüggés van. Engedd, hogy megismerjük halálod és feltámadásod erejét, és tudjunk abból élni, és másokat is éltetni.

Beszélj velünk most ebben a csendben, és készíts az ünnep további részére is.

Ámen.

Igehirdetés

Így nagycsütörtök este régóta másként tartjuk már az istentiszteletünket, mint egyéb csütörtökökön. Ilyenkor el szoktuk olvasni együtt Jézus Krisztus szenvedésének a történetét és annak a végén egészen rövid igemagyarázat hangzik el.

Sokféle haszna van ennek. Egyrészt egyben is látjuk és halljuk, hogy mi is történt a nagyhéten, másrészt jó, ha néha minden magyarázat nélkül figyelünk az igére és Isten Szentlelke közvetlenül tudja azt nekünk alkalmazni, magyarázni. Közbe-közbe elhangzik majd egy-egy énekkari szolgálat, meg mi is énekelünk egy-egy éneket, azért van most olyan sok ének kitéve a táblára. Ezeket nem mondom be külön, hogy ne szakítsa meg a folyamatosságot. Amikor az orgona előjátékot játszik, kikeressük és bekapcsolódunk az éneklésbe.

Egy pont lesz majd, a csúcspont, ahol az orgona nem éneklést jelez, hanem a halk orgonaszó segít elgondolkoznunk azon, hogy mit is jelent: Elvégeztetett.

Eddig Máté evangéliuma szerint olvastuk, most János evangéliumát olvastok végig nem olyan régen a kalauzunk szerint, úgy hogy ma este a János evangéliumából olvasom Jézus Krisztus szenvedésének a történetét.

*

1) “Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: “Kit kerestek?” Azok pedig így feleltek: “A názáreti Jézust.” “Én vagyok” — mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: “Én vagyok” — visszatántorodtak, és a földre estek. Ekkor újra megkérdezte tőlük: “Kit kerestek?” Ők ismét ezt felelték: “A názáreti Jézust.” Jézus így szólt: “Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!”

Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: “Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: "“Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

2) A katona csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak, akik főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába. Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert. Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szült Péterhez: “Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?” De ő így felelt: “Nem vagyok.” Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük és melegedett.

A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: “Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mint mondtam.” Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: “Így felelsz a főpapnak?” Mire Jézus így válaszolt neki: “Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”

Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: “Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: “Nem vagyok.” A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: “Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?” Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

3) Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.

Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: “Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?” Ezt válaszolták: “Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. Pilátus erre ezt mondta nekik: “Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!” A zsidók így feleltek: “Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.

Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behivatta Jézust, és megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?” Jézus viszont ezt kérdezte tőle: “Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus erre így szólt: “Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?” Jézus így felelt: “Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Pilátus ezt mondta neki: “akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: “Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus így szolt hozzá: “Mi az igazság?”

Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: “Én nem találok benne semmiféle bűnt. Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” Ekkor újra kiáltozni kezdtek: “Ne ezt, hanem Barabbást!” Ez a Barabbás pedig rabló volt.

4) Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: “Üdvözlégy, zsidók királya!” — és arcul ütötték.

Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: “Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.” Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: “Íme, az ember!” Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: “Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: “Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. A zsidók így válaszoltak neki: “Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”

Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: “Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt neki. Pilátus ekkor így szólt hozzá: “Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: “Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”

Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: “Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.” Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. A húsvétra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: “Íme, a ti királyotok!” Azok pedig felkiáltottak: “Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: “A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: “Nem királyunk van, hanem császárunk!” Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

5) Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: “Ne azt írd: a zsidók királya! — hanem ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok.” Pilátus így válaszolt: “Amit megírtam, megírtam.”

A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ekkor ezt mondták egymásnak: “Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: “Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Kleópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: “Asszony, íme, a te fiad!” Aztán így szólt a tanítványhoz: “Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt a tanítvány.

5) Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: “Szomjazom.” Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: “Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: “Csontja ne töressék meg.” Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: “Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

6) Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt — de csak titokban, mert félt a zsidóktól —, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit. Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen, ahol a Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.

*

Jézus szenved a kereszten. Felszögezték feje fölé halálos ítéletének az okát is három nyelven: Ez Jézus, a zsidók királya. A főpapok tiltakoztak: ez így nem jó, hanem javítsd ki, ő mondta, hogy a zsidók királya. Pilátus azonban ideges, és elege van belőlük. Rossz a lelkiismerete is, és elkergeti őket: amit megírtam, megírtam, és változatlan marad a felírás.

A város készül a nagy ünnepre. A kereszt közelében ott áll a négy asszony, és a legfiatalabb tanítvány. A három Mária, Jézus nagynénje — nem tudjuk, hogy hívták —, és János. Erre a kicsi részletre próbáljunk most figyelni néhány percig.

Mi történik itt tulajdonképpen? Olyan kiáltóan éles a kontraszt, az ellentét a közt, ami a kereszten történik, és ami a kereszt alatt zajlik.

A kereszten a világmindenség megváltása folyik. Hamarosan elhangzik: elvégeztetett. Sorra teljesednek be az ősi próféciák, az ős evangélium is. Amit mindjárt a bűneset után mondott Isten a bűnbeesett embernek, hogy eljön majd az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos. Már rajta van a lába a kígyó fején. És amikor kimondja: elvégeztetett, akkor reccsent össze az ősi kígyó feje. Akkor szűnt meg a sátán hatalma az ember felett. Akkor vette át a világmindenség feletti uralmat a megfeszített Krisztus. Nem futott el, nem menekült el a szenvedés elől, vállalta, kiitta a keserűpoharat az utolsó cseppig. Isteni fenséggel és feltartóztathatatlan erővel teljesedik be Isten üdvterve.

És mi történik a kereszt alatt? Osztozkodnak. Ez az enyém, az a tied. Négy katonából állt a legkisebb romai katonai egység. A kivégzéshez, minden kivégzetthez négy katonát vezényeltek ki. Osztozkodnak Jézus ruháin. Ennyi jut el a tudatukig arról, aki ott haldoklik: mije maradt neki? Mi lesz a miénk? Annyira közönséges ez a jelent, hogy — ne haragudjatok, ha egy közönséges szót is mondok — osztozkodnak a potyán. Ez az ölünkbe hullott. Egyiknek sem jut eszébe, hogy felnézzen a keresztre. Mint a századosuknak később, aki felnézett és azt mondta: ez az ember Isten Fia volt. Őket nem érdekli ki van ott. Ki van ott, mit csinál, hogy éppen most mi történt, hogy miattuk is meghalt, hogy helyettük is meghalt ... kit érdekel ez?! Melyik ruhadarabja kié lesz. Osztják a használt ruhát.

Nagyon praktikusak, igen fennkölt gondolataik is vannak, mert a varrástalan köntöst nem érdemes felszabdalni, mert akkor egyikük sem tudja használni. Vessünk sorsot rá. Kockáznak, miközben Jézus haldoklik. Aztán valamelyik megkapja.

Nem ugyanezt csináljuk mi is? Osztozkodunk, még itt az ünnep küszöbén is. Sokszor teljesen betöltenek egészen hétköznapi, s olykor egészen mellékes feladatok és gondok. Kicsi sérelmek miatt felcsattanunk, nagy patáliát csapunk. Elromlik az otthoni békesség. Meg sem születik az otthoni jókedv, s közben kinek van gondja arra, hogy felnézzek a keresztre. Akkor talán nem kiabálnék, vagy nem látnám olyan nagynak azt az igazán kicsi sérelmet.

Mit szenvedett Ő miattam és helyettem? De az én igazam... — és osztunk, szorzunk, meg kockázunk. Játsszuk a szerencsejátékokat, valakié majd csak lesz a varrástalan köntös. Valakinek játszik a szerencse. A szerencse a fontos még a kereszt alatt is. Micsoda ellentét a közt, ami a kereszten történik, hogy Isten egyszülött Fia, aki soha bűnt nem követett el, mindannyiunk, minden bűnét magára vette; mindannyiunk halálos ítéletét elszenvedte, éppen a pokolba készül az Istentől is elhagyatva, hogy mi ne kerüljünk oda, de oly sokakat abszolút nem érdekel. Lesik a potyát, igyekeznek kiszedni egymás kezéből a hasznot, és a szerencsétől remélik a boldogulásukat.

Isten őrizzen meg minket ettől. Isten emeljen ki minket ebből a mélységből. Isten Szentlelke segítsen, hogy a kereszten lévőre emeljük a tekintetünket. Egyszerre az legyen fontos, amit Ő kínál nekünk. Mert Ő is kínál valamiféle ruhát. Aki végignéz magán és meglátja a maga rongyos, piszkos ruháit, és kész levetni azokat ott a kereszt alatt, az kap a Krisztustól fehér ruhát. Az Ő kereszthaláláért nekünk is ajándékba adott igazságot és szentséget. És ha mi nyomorultak ebből a tőle kapott fehér ruhában érkezünk meg majd ama napon az örök hajlékba, és valaki megkérdezi: kik ezek és honnét jöttek? — akkor elhangzik majd a mennyei válasz: ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat és megfehérítették az ő ruháikat a Bárány vérében. És attól kezdve nem éri őket semmi hőség, nem szomjaznak, nem nélkülöznek, hanem örökkön örökké együtt lesznek azzal, aki meghalt értük és feltámadt az ő megigazulásukért.

Ne ítéljük el keményen ezeket a katonákat. Inkább lássuk meg a magunk — az övékéhez hason — bűneinket. Legyen ez a mai nap is, meg a holnapi is az őszinte önvizsgálatnak, a bűnbánatnak és bűnvallásnak az alkalma. Merjük levetkőzni — ez bibliai kép — mindazt, ami a régi természetünkből való, és engedjük, hogy a dicsőséges Krisztus felöltöztessen minket abba a fehér ruhába, amit az Ő vérével fehérített meg.

Imádkozzunk!

Jézus Krisztus dicsőítünk téged azért, hogy véred megtisztít minket minden bűntől. Kérünk, ébressz rá minket arra, ha minket is az osztozkodás tölt be, és nem az irántad való szeretet. Tudjuk, Urunk, hogy ha te tiszta ruhába öltöztetsz, és teljes szívünkből szeretünk téged, akkor is el kell végeznünk a napi tennivalóinkat, és szeretnénk a kötelességünket teljesíteni, és amíg ebben a testben tartasz, mindazt megtenni, ami a dolgunk. Engedd, hogy már itt most a veled való közösség töltsön be, és határozza meg minden cselekedetünket.

Segíts elmondani őszintén, hogy Jézusomra feltekintek a kereszt alatt, és tekints reánk te is, ahogy Péterre tekintettél a tagadása után. Legyen a te szelíd tekinteted feloldozás, bocsánat, bátorítás, békesség.

Segíts, hogy veled sokkal szorosabb közösségben járjuk a hétköznapok útját. Őrizz meg attól, hogy belemerüljünk a világba. Segíts ebben a világban, de tőled kapott erőkkel élni. Segíts ebben a világban, de az általad megszerzett tisztaságot őrizve élni.

Készíts minket az ünnepekre. Ajándékozz meg mindnyájunkat tőled való erőteljes igével. Hadd hangozzék itt is, és szerte ezen a világon a kereszt evangéliuma, ami sokaknak ma is bolondság, másoknak botránkozás, de azoknak, akik hisznek, Istennek ereje és Istennek hatalma.

Töltsd meg a szívünket azzal a bizonyossággal, hogy feltámadtál és élsz. Élsz és uralkodsz örökkön örökké, és nálad vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai. Dicsőítünk téged ezért.

Könyörgünk azokért, akik félelmek közt és nélkülözve fognak ünnepelni. Mutasd nekünk, hogy kinek milyen nyomorúságán enyhíthetünk.

Könyörgünk azokért, akik még soha nem hallották a kereszt és feltámadás evangéliumát. Küldj hozzájuk hírvivőket, és add a szánkba és szívünkbe ezt az örömhírt.

Kérünk, segíts most is folytatni az imádságot, és segíts ezeket a napokat a veled való imádkozó párbeszédben eltölteni.