Jézus = Szabadító

 

 

Alapige: Lk 1,26-33

“A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: “Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária meg-döbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: “Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz Ő, és a magasságos Isten Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, Ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

 


 

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy ebben a csendben előtted lehetünk most. Köszönjük, hogy elhagytad gazdagságodat, véghetetlen országodat, hogy segíts rajtunk. Köszönjük, hogy valóban életnek adója vagy, szívek vigasztalója, és a lelkünk megvilágosítója is.

Ajándékozz meg minket most olyan örömhírrel, ami egészen betölti a szívünket, annyira, hogy ki-csordul a szánkon és még másoknak is el tudjuk mondani. És kérünk, hogy mindaz, ami elhangzik, hadd szolgálja a te dicsőségedet és a mi üdvösségünket.

Segíts így figyelni most rád. Erősítsd meg mindazokat, akik szólnak, és ajándékozz meg mindnyá-junkat, akik hallgatjuk.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a testvéreket. Különösen kedves mindig minden ilyen családi alkalom, amikor itt vannak a legkisebbek is. Éppen csak a pici babákat vitték be a szülők a megőrzőbe. Itt vannak a szülők is, a nagyszülők is, sőt láttam azt, hogy néhány dédike is itt van, és őértük különösen is hálásak vagyunk, hogy együtt ünnepelhetünk.

Ennek az istentiszteletnek is két része lesz, úgy ahogy azt karácsony előtt szoktuk. Az első fe-lében a gyerekek szolgálnak, a második felében hangzik el az igehirdetés. Most olyan igehirdetés, ami elsősorban a gyerekek nyelvén hangzik majd. Hiszem azt, hogy Isten azon keresztül a felnőtteknek is tud adni üzenetet.

Amit a gyerekek mondanak, abban lesz ének, vers, a közepén lesz egy kicsi jelenet. Reméljük, mindent fogunk hallani is, érteni is. Nem olyan könnyű, mert ilyen nagy helyiségben ritkán szoktak a gyerekek megszólalni. A mikrofonok sem mindig tökéletesek, meg kicsit messzebb van a szájtól, és akkor nem jól hallatszik. De ők mindent el fognak követni, hogy halljuk is, meg értsük is. Ez lesz az első fele, a második felében pedig szeretnék egyetlen szóról beszélni majd a Bibliából.

Ebből a történetből hallhattátok, hogy jóval az Úr Jézus megszületése előtt Isten egy angyalt küldött Máriához, aki megmondta neki, hogy kisfia fog születni. Mária csodálkozott ezen, hiszen még nem volt férje. Isten azonban megmagyarázta neki, hogy ennek a kisgyermeknek nem lesz földi apja, mint ahogy minden embernek, mivel Ő Isten Fia. És ugyanúgy fogja teremteni Isten az Úr Jézus emberi testét, mint ahogy ezt a világot teremtette.

Hogy teremtette ezt a világot? Az Ő szavával. Azt mondta: legyen, és amire azt mondta: legyen, az egyszer csak megjelent. Addig nem volt semmi, és attól kezdve ott állt az, amire Ő azt mondta: legyen. A Bibliából úgy tudjuk, hogy ugyanígy teremtette meg az Úr Jézusnak az emberi testét is. Egészen különleges módon született az Úr Jézus, mert egészen különleges Ő maga is.

Annyira különleges, hogy a születése előtt 700 évvel már ilyeneket jövendöltek róla a próféták: — ha emlékeztek, tavaly ilyenkor volt szó itt erről. “Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme, és az Ő uralkodásának soha nem lesz vége.”

Ilyet senki másról nem lehetett volna elmondani és leírni, egyedül Jézusról. Éppen ezért, amikor Isten megüzente ezt Máriának, megüzente azt is, hogyan nevezzék ezt a kisfiút, aki majd születik. A neve foglalja össze azt, amiért jön: a munkáját. Benne van a nevében, hogy mit fog csi-nálni. Ezért mondta: “Nevezd Őt Jézusnak, ami azt jelenti: Szabadító, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Mt 1,21)

Természetesen Mária ezt elmondta a vőlegényének, Józsefnek. József is csodálkozott. Soha nem hallott még ilyet, hogy így szülessék egy kisgyermek. Még meg sincs, már neve van. Még meg sincs, és már lehet tudni, mit fog csinálni. Nem győztek csodálkozni Istennek ezen a tervén. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre többet beszélgettek a megszületendő kisfiúról: milyen lesz majd, hogyan fogják nevelni, mit jelent, hogy Ő szabadítja meg népét bűneiből.

Az egyik beszélgetés alkalmával kiderült, hogy József elfelejtette, mit is mondott az angyal, s kérdezte: hogy is kell majd nevezni? Mária kicsit szomorú lett. Hogy lehet ezt elfelejteni? Hát azt mondta az angyal, nevezzük Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. És József ízlelgette ezt a szót: Jézus = Szabadító. Vajon mit jelent ez?

Másnap reggel különös dolog történt. József korán reggel bekopogtatott Máriáék házán. Reggel soha nem szokott menni hozzájuk, olyankor mindig munkába ment, de most még munka előtt elment, mert valami különös dologról kellett beszámolnia. Elmondta, hogy ritkán szokott álmodni éjszaka, de azon az éjszakán különös álmot látott. Láttam egy angyalt — monda Máriának —, ugyan-olyan volt, ,int aki téged meglátogatott, aki mond-ta, hogy születni fog egy kisfiú. Most nekem is megígérte. Azt mondta: vegyelek nyugodtan feleségül, és várjuk azt a gyermeket, akit a Szentlélek adott neked, és nevezzük Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. Egy kicsit szégyenkezve mosolygott József: most már aztán el ne felejtsük. Addig ő felejtette el, hogyan kell nevezni. Jézusnak kell nevezni, mert szabadító.

Amikor megszületett az Úr Jézus, nem keresgéltek a nevek között, hiszen előre megüzente Isten, hogy legyen a neve Jézus, Szabadító, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.

Mit jelent ez: Szabadító? S mit jelent, hogy megszabadít Jézus a bűneinkből? Ha elmondom egy emlékemet, akkor mindannyiótok számára világos lesz ez.

Egyszer elhívtott kirándulni egy jó barátom, akinek volt több apró gyermeke is. Élveztük a napsütést, amit ma nem lehet élvezni, élveztük a jó levegőt, s hallgattuk a madarak énekét. A gyerekek szaladgáltak, volt, amikor egészen előre sza-ladtak, majd visszajöttek. Egyszer jön az egyik lélekszakadva: mit találtam, mit találtam! Nem tud repülni. Mi az, ami nem tud repülni, — sok minden nem tud repülni. Mit talált ő? Odaértünk, körbeálltuk, megcsodáltuk, s láttuk, ott vergődik a földön egy kis madár. Gyönyörű sárga színe volt. Sárgarigó. Utoljára gyerekkoromban Kecskeméten láttam ilyen közelről sárgarigót.

Mi történt vele? Mindenki találgatta, aztán oda-jött a barátom, az apukájuk, és ő azonnal mondta: látjátok, gonosz emberek csapdát állítottak neki. Kifeszítettek egy hálót, s mutatta, hol van, alig lát-szott a levegőben, abba belerepült szegény, leesett a földre, és mindenféle baj történt közben: teljesen belegabalyodott a spárgába. A pici lábára rátekeredett a madzag, szinte mozdulni sem tudott, már a nyakára is kezdett, ahogy vergődött és ide-oda mozgott. Mit csináljunk vele? Jöttek az ötletek. Azt mondta az egyik fiú: hozok neki magot, s már indult is. Nem tudom, honnan akart szerezni, de lehet, hogy talált volna. A másik azt mondta: itassuk meg, de miből? Volt egy melegszívű kislányuk, azt mondta: addig én simogatom.

Az édesapa végighallgatta a sok okos javaslatot, s megkérdezte: azután mi lesz? Nagy csönd lett. Tényleg. Azután mi lesz? Megetetjük, megitatjuk, s megyünk tovább, ő meg itt pusztul el. És akkor azt mondta: ne hozzatok neki semmit, majd talál ő magának. Ki kell szabadítani. S óvatosan a kezébe vette. Előbb a nyakáról bogozta le a spárgát, aztán a pici kis lábát szabadította ki a spárgából. Közben megállapította, hogy nem tört el sem a lába, sem a szárnya. Amikor már szabad volt, rátette a tenyerére. A kis madár idegesen körbenézett, megrázta magát és elrepült. Boldog volt, hogy szabad.

Akkor még jobban megértettem, hogy ezért jött az Úr Jézus. Ezért volt olyan fontos, hogy Isten már jó előre bevéste Máriának és Józsefnek is a fejébe, hogy nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét annak bűneiből.

Tudniillik mi emberek pontosan úgy jártunk, ahogy ez a kis sárgarigó. Nekünk is csapdát állított egy gonosz ellenség, a Gonosz. Azt mondta, ha rá hallgatunk, olyanok leszünk, mint Isten. Persze ez hazugság volt, mivel azonban az ember hallgatott rá, belement a csapdába és elveszítette a szabadságát. Azóta olyan sok mindent csinálunk, amit nem szeretnénk csinálni. Sok mindent mondunk, amit már akkor megbánunk, mikor kimondtuk, de legközelebb megint fogjuk mondani. Elhatározzuk: soha többé nem! — és kiderül: tehe-tetlenek vagyunk. Vergődünk ebben a csapdában, és nem tudunk magunkon segíteni. Hiába biztatjuk egymást. Mi ott kórusban biztathattuk volna a sárgarigót: szabadítsd ki magad, szabadítsd ki ma-gad, repülj fel, repülj fel! — Ott nem azt kellett csinálni. Nem megetetni, megitatni, hanem szépen kibogozni a spárgát, hogy szabad legyen.

Nem hallottatok még olyat, hogy valaki olyat csinál, amit nem akar? A múltkor mondta el egy kisfiú: tessék elhinni, nem akarom, hogy miattam sírjon a testvérem, de ha akármimhez hozzányúl, én nekiugrok és megverem. És mindig szégyellem magam, de legközelebb megint azt csinálom. Nem tudom abbahagyni.

Egy kislány meg azt mondta el: nekem tanulás közben mindig fel kell állnom, kimenni a kam-rába, és csipegetek. Ezt is, azt is. Tudom, hogy nem jó, meg nem szabad, de nem tudok leszokni róla. Erre lehetne azt mondani: határozd el, és ne menj ki többet. Ő ezt el is határozta már néhányszor, de nem tud leszokni róla.

Azt mondja a múltkor egy fiú: nem tehetek róla, nekem mindig színes történetek jutnak eszem-be, és azokat úgy mondom el, mintha megtörtént volna. Vagyis — és ő nevén nevezte, mi ez: hazudok, és nem tudom abbahagyni. Aztán hosszasan beszélgettünk, és kiderült: már megfogadta, mindent elhatározott, de megint eszébe jut, és úgy mondja el, mintha megtörtént volna. Nem tudja abbahagyni.

Valaki elmondta őszintén, hogy ő néha fél. Nem tudja, mitől, de hiába határozza el, hogy nem kell félni, mégiscsak fél. Olyan sok mindent teszünk, amit nem akarunk.

Csapdába kerültünk, és tehetetlenek vagyunk, mint az a kis rigó. Pedig jöttek ám emberek, akik segíteni akartak rajtunk. Jöttek újra és újra olyanok, akik azt mondták: nem kell a csapdával foglal-kozni. Fő az, hogy jólétben legyetek. Meg kell etet-ni a rab madarat. Fontos, hogy minél többeknek legyen autójuk, hogy jó ruhánk legyen, télen jó meleg ruhát vehessünk fel. Nem kell foglalkozni a csapdával. De az ember akkor is érzi, hogy rab, ha jobb módú lesz, vagy akármilyen gazdag.

Mások azt mondták: nem ez a fontos. Itt nemesebb dolgokról van szó. Műveltnek kell lenni. Tanuljon az ember sokáig, végezzen el több egyetemet is, s akkor nem jut eszébe, hogy rab. Sokakkal beszélek, akikről tudom: eszébe jut akkor is. Érzi, hogy tehetetlen, és sok mindent csinál, amit nem akart.

Mások jöttek, és elkezdik simogatni a bűn rabságába esett embert, és azt mondják: jól van ez így. Győzd meg magad, hogy nincs is olyan nagy baj. Legyél büszke arra, hogy ilyen vagy, amilyen. S vannak, akik büszkék arra, hogy a bűnnek a rabjai, de továbbra is rabok.

Bizony, sokan vannak, akik azt mondják: inkább lennénk szegényebbek, csak békesség lenne otthon. Inkább hiányozna ez vagy az, csak tudnék megbocsátani, vagy nekem is megbocsátanának. Valami másra vágyunk, mint amit magunktól is el tudunk érni. Szabadításra lenne szükség, szabadító kellene!

Van-e szabadító? Ezért tartotta Isten olyan fontosnak, hogy utánunk nyúljon, és ezért nevezte az Ő egyszülött Fiát is így: Szabadító. Nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.

Hogy történik ez? Úgy, hogy aki Jézus Krisz-tussal él, az egyszer csak észreveszi: nem fél. Hiszen Őreá bízta magát, és Ő olyan hatalmas, hogy a közelében nem kell félni. Aki Jézussal él, az elé-gedett. Annak a kevesebb is elég, és hálás érte, nem követelőzik. Aki Jézussal él, az tud megbocsá-tani. Rosszul esett neki, amit mondtak róla, vagy tettek vele, de eszébe jut, hogy mi mindent megbo-csátott neki Jézus... Akkor most ezt az egyet, vagy ezt a néhány bűnt ne bocsátaná meg másoknak?

Ezek az emberek sem tökéletesek, néha őket is elragadja az indulat, és nagyon szégyellik magukat emiatt, de nem ez jellemző rájuk. Nem uralkodik többé bennük a bűn — ahogy a Biblia mondja. Hanem, ki uralkodik? Az, akiről azt olvastuk: “királyságának nem lesz vége.” Jézus ural-kodik az életükben. Képesek lesznek olyanra is, amire maguktól nem lennének képesek, és képesek lesznek nem csinálni olyasmit, amire pedig belülről a bűn késztetné őket. Szabadok lesznek.

A legnagyobb karácsonyi ajándék Istennek ez a szabadítása. Vagy nyugodtan mondhatjuk így: a legnagyobb karácsonyi ajándék a szabadító Jézus. Aki vele összeköltözik, behívja a szívébe, az otthonába, és engedi, hogy uralkodjék rajta, az szabad lesz. Sok mindentől, amitől önmagától nem tudott megszabadulni. Éppúgy, mint a kismadarat valaki másnak, hatalmasabbnak kellett kiszabadítania. Minket is egyedül a hatalmas Jézus Krisztus tud kiszabadítani.

Lehet, hogy sok mindent kértetek erre a karácsonyra, — kérjétek Jézust, hogy mint Szabadító jöjjön be az életetekbe: gyermekekébe és felnőttekébe egyaránt, és akkor meg fogjuk tapasztalni: akit Ő megszabadít, az valósággal szabad.

*

Ezek után nem is kell már tanulnunk az arany-mondást. Vannak, akik már maguktól is tudják: “Nevezd Őt Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.” És mi is az Ő népéhez tartozhatunk, megszabadít minket is.

 


 

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy otthagytad a mennyei dicsőséget, amikor láttad a mi vergődésünket. Megvalljuk, hogy nélküled nem tudunk megszabadulni egyetlen rossz szokásunktól sem, és a legártatlanabb szenvedélyből sem.

Köszönjük, hogy szabadítóul jöttél. Köszönjük, hogy mi is kérhetünk téged, hogy ami bennünket meg-kötöz, ami megnehezíti, megnyomorítja az életünket, abból szabadíts meg. Szeretnénk másokká lenni.

Kérjük, te magad élj bennünk. Ne a mi indulatosságunk, hanem a te indulatod legyen bennünk. Ne a mi keserűségünk, vagy bosszúvágyunk, hanem a te szelídséged és szereteted.

Kérünk, adj nekünk szép karácsonyt! Te legyél az ünneplésünk középpontjában. Téged akarunk dicsőíteni, neked akarunk hálát adni azért, hogy utánunk jöttél, azért, hogy kiemelsz minket a bűnből, és Isten gyermekeivé akarsz tenni. És mindazért a sok ajándékért, amit kínálsz nekünk. Tégy minket lelkiekben gazdagokká.

Tőled kérjük a mindennapi kenyeret is, különösen azoknak, akik nélkülözik azt. Téged kérünk, hogy eljusson ez az örömhír azokhoz is, akik még nem hallották, vagy nem hallották meg. Formálj minket is örömhír-mondókká. Őrizd meg a szívünkben ezt az igét, és adj nekünk szabadságot!

Ámen.