PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. január 20.
(vasárnap)

Varga Róbert


PRÓFÉCIÁK BETELJESÍTŐJE


Alapige:Lk 4,16-21

"Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölte a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."


Imádkozzunk!

Köszönjük Istenünk, hogy ez a terved a tieiddel, hogy örömöt fakasztasz a szívükben. Köszönjük, hogy te gyűlölöd az álnokságot, a rablást és a hazugságot, de szereted a bűnöst, és nem akarod bűnében, bűneiben hagyni. Köszönjük, Urunk, hogy pont ezért jöttél, hogy szabadulást hirdess, és nem az ítéletet. Köszönjük, hogy ezen a délelőttön is átélhetjük a te szabadító szeretetedet, irgalmadat, bocsánatodat.

Kérünk, légy itt velünk Szentlelked által áldj meg bennünket, hadd nyíljon ki végre a szívünk, lényünk, tudatunk előtted. Fogadjunk be, és formálhass más emberekké minket.

Így együtt is ezt kérjük tőled, mindenható Isten, hogy csendesítsd le a mi szívünket. Annyi minden zakatol a múlt hétről, a mai napról. Olyan sok minden foglalkoztat, ami vár ránk a következő héten. Köszönjük, hogy te pontosan ismersz minket. Gondjainkat, örömeinket, mindenfajta bánatunkat, s te azért jöttél, hogy szabadulást adj nekünk, hogy örvendezhessünk neked, a mindenható, szabadító Istennek.

Légy itt velünk, kérünk. Szólíts meg minket, szánj meg minket, sőt változtass meg minket, kérünk.

Ámen.


Igehirdetés

Ebben az évben többször találkozunk majd ezzel a kifejezéssel, többször halljuk majd ezt, hogy 2008. a Biblia éve. Ugyanis a Szentírás soha nem veszíti el időszerűségét, és nemcsak a kiemelt évekre igaz ez, hanem azokra az évekre is, amikor nem mondják azt, hogy az a Biblia éve.

Mi már régen nem leszünk, ha Jézus előbb nem jön vissza, akkor is lesznek még mindig olyan emberek, akik felfedezik a Szentírás csodálatos igazságát, a valóságot, cáfolhatatlan és egyedüli igaz voltát, amit Istenről és az emberről tanít. Akkor is lesznek olyanok, akik számára a Szentírás az egyedüli igaz forrás. Az egyetlen olyan könyv, sőt könyvek gyűjteménye, mert a Biblia valójában ezt jelenti, amelyik hitelesen számol be Jézus Krisztus születéséről, felnevelkedéséről, szolgálatáról, golgotai keresztáldozatáról, haláláról és feltámadásáról, sőt mennybemeneteléről is. De a Szentírás az egyetlen könyv, amelyik hitelesen számol be, hogy milyen lesz az, és hogyan következik be, amikor majd Jézus Krisztus újra eljön ítélni élőket és holtakat.

Ebből a részből, amit felolvastunk, az is kiderül, csak nem olvastuk végig, hogy Jézus Krisztus Názáretben nőtt fel. Ugyanis oda költözött József és Mária a gyermek Jézussal, amikor visszajöttek Egyiptomból. A napkeleti bölcsek, amikor megérkeztek a fővárosba, arra gondoltak, hogy nem követik tovább a csillagot, hanem bemennek az éppen ügyeletes királyhoz, s megkérdezik tőle, hogy hol született meg a zsidók új királya. Hol van a zsidók királya - kérdezték Heródestől -, aki most született? Szegények elfelejtették, hogy egyetlen ügyeletes király sem szereti az ilyen kérdéseket, mert ez azt jelenti, hogy már nem ő a király. Heródesnek a másik neve az volt, hogy ravasz róka vagy róka. Most is ravaszul járt el, és azt mondja, hogy mondjátok csak meg, hogy mire gondoltok, meg hol van ő, aztán majd elmegyek én is, és imádom őt. Közben már akkor megfogant Heródes fejében az a terv, hogy minden Betlehem környékit, mert ugye kiderült, hogy Betlehemben született Jézus, minden Betlehemben és környékén élő két éves és annál fiatalabb fiúgyermeket meggyilkoltat.

Milyen jó, hogy Isten ismerte ezt a tervet, mert Istennek az is benne volt a tervében, hogy Jézus megmarad, megmenekül, és Messiás király lesz. Ezért álomban megintette Jézus édesapját, Józsefet, és elmenekültek még azon az éjszakán Heródes elől Egyiptomba.

Gondoljunk bele abba, hogy a bölcseknek egy kicsi eltávolodása Isten útjától az összes betlehemi gyermek életébe került. Csak egy kicsiny engedetlenség, és mindig súlyos következménye lehet egy város, egy család életére nézve.

Miután tehát ez megtörtént, és később kijelenti az angyal Józseféknek, hogy meghalt Heródes, visszatértek Egyiptomból, a menekült helyzetből, és úgy döntött a kicsiny család, hogy Názáretben telepednek le. Ismert volt ez a város a számukra, de az eltelt idő miatt nem biztos, hogy mindenki ismerte ott őket akkor.

Ez a város Galileában fekszik. Ma is megvan a város egyébként. Ugyanazon a helyen, ahol Jézus korában. Akkor nem volt még ilyen nagy, mint manapság. Galileainak és Názáretinek azért is hívták később Jézust, mert a Galileai Názáretből indult el az Ő szolgálatára.

Ma egy római katolikus templom emlékezik erre az egész történetre. Talán a legelfogadhatóbb számunkra az a piciny kis üvegmetszet a bejárati ajtó üvegén, amelyen olyan kedvesen, ízlésesen és szépen ábrázol egy képet. József dolgozik az ácsműhelyben, s a gyermek Jézus figyeli ezt a munkát.

Egyébként a próféciák pontosan leírják azt, ami történt, és így be is teljesült a prófécia azzal, hogy ők oda költöztek.

Lukács evangélista pedig pontosan utánajárt mindennek, amit az ő evangéliumában ír. Méghozzá szakszerűen is. Így kezdi az evangéliumot: Miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírom neked, kedves Teofilusz, hogy megtudd a kétségtelen valóságot.

A 2Tim 3-ban pedig így fogalmaz Pál apostol: A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, és az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere minden jócselekedetre felkészített.

Miről van itt szó? Arról, hogy Lukács és a többiek nem egy álmos délutánon határozott úgy, hogy rólam elnevezett evangélium még nincs, akkor most írok egyet. Neki kezdek, összegyűjtöm az adatokat, legalább a nevem maradjon fönt így, ha másképpen nem is. Nem. Sosem maguktól szóltak Isten emberei, hanem Isten Szentlelke ihlette őket. És a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra.

Lukács lehet, hogy írt egy vagy két orvosi könyvet, mert orvos volt, de nem azért írta le az evangéliumot, mert olyat még nem írt, hanem azért, mert Isten Lelke, Isten maga bízta meg őt azzal, hogy járjon mindennek pontosan utána, és írja meg a kétségtelen valóságot. És ő a Krisztus Jézushoz méltó becsületességgel és alapossággal el is végezte ezt a munkát.

Mindaz, amit Jézus názáreti tartózkodásáról ír, egyfajta summázás. Ahogyan elindul Jézus a szolgálatba. Ahogy a messiási munkát elkezdi. Ott Názáretben, ahol felserdült, ahol férfivá lett, ahol az ifjúságát töltötte, ahol mindenki ismerte a családot, és amelyik zsinagógai közösséghez ők családilag is tartoztak.

József ácsmunkáinak legnagyobb része ott a városban vagy a környékén kelt el. Ez az a helyszín, ahol felnőtté érett Jézus, és ez az Isten Fiának a testi, fizikai oldala, emberi oldala, mert ugyanúgy nőtt Ő fel, mint bármelyikünk. De ez az a hely, ahol megkezdi hivatalos munkáját. Itt válik még kiáltóbbá az ellentét. Ott van ez a város, ahol ismerik a családot. Tudják azt, hogy Mária már kijelentést kapott, amikor Jézus meg sem született még. Az angyal kijelentette, hogy meg fog születni. Aztán visszajönnek Egyiptomból, a menekült státuszból, letelepednek a városban. József műhelyt nyit. Elkezd becsületesen és tisztességesen dolgozni. Jézus fölnő mellette a műhelyben. S amikor elérte a felnőtt kort, akkor pedig bemegy a templomba. Minden felnőtt zsidó férfinek joga volt a templomszolgától átvenni a tekercseket, felolvasni valamit a Szentírásból, és magyarázni azt.

De mi az, ami ennyire beleakadt ennek a városnak tisztes polgáraiba? Felolvas valaki a Bibliából, mond arról valamit, s az a következmény, iszonyatos dühbe gurulnak, s le akarják taszítani a Názáretet körül vevő szakadékok egyikébe.

Mi az, ami ezt a dühöt kiváltotta bennük? Egyszerűen fogalmazva: Jézus lelki programja. Az a kijelentés, hogy Ő az Atyától jött, és az Atya programját fogja megvalósítani ezen a földön. Az Atya akaratát, az Atya akaratának teljességét odaszánt élettel, önmagát föláldozva, végigviszi mindazt, amit Isten rajta keresztül az emberrel elhatározott.

Az úgynevezett szegények evangéliumát olvasta föl. Ebből olvastam én is az elején lekcióként. Csak nem ezt a részt, amit Jézus olvasott. Sok minden kiderül abból, amit Jézus ott tesz. Egyrészt kiderül Lukács tollából az, hogy Jézusnak is voltak szokásai. Egyik az volt, hogy szokása szerint szombaton bement a zsinagógába, felállt felolvasni. Vagyis Jézus komolyan vette azt, hogy az Istennel való találkozás minősített ideje és helye lehet a templom. Mi vajon így gondoljuk-e? Az Istennel való találkozás minősített ideje és helye lehet a templom. Azt jelenti, hogy bármilyen hihetetlen is, meg érthetetlen is, mégis Isten úgy döntött, hogy a nyomorult, töredékes emberi beszéden keresztül, de elérkezhet hozzánk az Ő jó, kedves és bátorító üzenete. Még meg is szólíthat ezen keresztül Isten, és ennek a helyszínére és idejére az istentisztelet keretét jelölte ki. Megtehette volna Isten azt is, hogy azt mondja: üljetek le a játszótéren kezetekben a Bibliával, vegyétek magatok mellé, ha van macskátok, a macskátokat. Üldögéljetek egy kicsit, beszélgessetek Isten dolgairól. Közben lehet a cirmit simogatni. Én meg majd szólok hozzátok. Most nem humorizálni akarok. De sokan mondják azt, hogy á, Isten szól az erdő csendjében is, meg szól, ha leülök a Balaton partján, és nézem a naplementét. Megszólal az én szőlőlugasomban is, amikor csendben kiülök, egy jó deci bort elszopogatok, megszólal ott - tessék elhinni - az Isten, és mond nekem valamit a csöndben. Én mindezeket nem vonom kétségbe, azért hoztam én is egy ilyen példát. De a Biblia mégis azt mondja, hogy a hit hallásból van. A hallás pedig Isten igéje által. Mi módon hallanának, ha nem lenne igehirdető és igehirdetés? Isten furcsa módon ezt a csatornát, módot, minősített időt és helyet jelölte ki.

Az első fontos kérdésünk tehát az, hogy hisszük-e mi ezt, hogy megszólalhat és megszólíthat az Isten?

Jézusnak fura módon az volt a szokása, hogy járt templomba, és templomba menvén, kezébe vette a Bibliát, olvasott abból, és néhány szót ahhoz időnként hozzá is tett.

Aztán az is kiderül, hogy Jézus Isten Lelkének erejével, és az Atya felhatalmazásával szól és cselekszik. Azért jött - mondja -, mert az Atya felkente, küldte Őt.

Az első fejezetben azt írja Lukács, az előző fejezetekben azt írja Lukács, amikor Keresztelő János megkereszteli Jézust, megkeresztelte Keresztelő János, a Szentlélek pedig galambhoz hasonló alakban leszállt rá, s közben egy hang hallatszott a mennyből, amelyik ezt mondta, így szólt: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Ez az Isten minősítése, felkenése. És ott azt mindenki hallotta. "Ez az én szeretett Fiam, aki elveszi a világ bűnét." Nem bűneit, bűnét, az istentelenség bűnét.

Jézus tehát ott Názáretben, a szolgálata elején mindjárt egyértelművé tette, hogy Ő nem azért áll ott, mert ehhez van kedve, hanem azért, mert erre Őt felkente és elküldte az Isten. Ennek kezdete, bevezetése az, hogy a szegényeknek szóló, Isten szeretetéről szóló evangéliumot hirdeti.

Miért a szegények evangéliumát? Azért, mert már akkor is így volt, meg most is így van, hogy miközben az ember a nagy jólétről prédikál, aközben soha nem látott nyomor elé nézünk. Olyan mértékűvé válik nem csak nálunk, világviszonylatban is az elszegényedés, úgy megnőtt a szegények, éhezők, kiszolgáltatottak és betegek száma, hogy azt mi el sem tudjuk képzelni.

Az Isten nélkül az ember Paradicsomnak hirdette ezt a földet, s a megrontott és megromlott Paradicsom átokká kezd válni az ember számára. Nem csak abban az értelemben, ami most már világossá válik, hogy nem tudunk saját magunkkal sokszor, meg az ártásaink következményeivel mit kezdeni.

Az, hogy Nápolyban bűzlik a szemét, és ezért most már üzleteket zárnak be, ez nem csak azt jelenti. Azt is jelenti, hogy minden eddigi megszokott, minden eddigi társadalmi forma, szolidaritás, szokás mérhetetlen gyorsasággal bomlik föl. Eddig az volt, hogy a délen keletkezett szemetet Észak-Olaszország átvette, aztán elégették, de most már nemet mondanak ők is. Minden fajta szolidaritás, összefogás, szeretet felbomlik, szétesik. Soha nem látott módon, ütemben, és egyre nyersebben nő az erőszak, a könyörtelenség, az irgalmatlanság és a szeretetlenség. A normák és a formák felbomlanak. Tervszerű, megtervezett és megszervezett mindenfajta társadalmi közösség bomlasztása.

Döbbenetes összegeket fordítanak arra, hogy meggyőzzék az embereket. Az erkölcsös az valójában erkölcstelen. A tisztaság és a hűség az valójában butaság és bugyutaság. A munka, a tanulás, a tisztességes családi élet az csak a bolondoknak és a maradiaknak való. Az igazi, a házasság előtti kicsapongó szexuális élet mindig, mindenki, mindenkivel és így tovább.

A siker, a pénz, a hatalom, az erkölcstelenség. Ez az igazi, ez a menő. Ezrek és milliók esnek ebbe a csapdába. Tudatos, megszervezett, jól megfizetett kampányok. Tegyük tönkre minél gyorsabban. Züllesszük minél mélyebbre, minél sötétebb indulatokra az embereket. Ennek ez csak egy része, amit ott látunk, és ami következik majd a kinyitott határok által és így tovább, szépen sorban. Pontosan úgy, ahogy ezt a Szentírás előre és világosan megmondja.

Szegény világ, és szegény ember. Pontosan ezért mondja Jézus: azért jöttem, hogy a szegényeknek az Isten szeretetéről szóló jó hírt, evangéliumot hirdessem, hogy ez a megnyomorodott és megnyomorított világ megértse, hogy nincs más lehetőség. Vagy nyitunk Isten felé, vagy a pusztulás és pusztítás még gyorsabb iramra, ütemre vált.

Aki Jézust elfogadja - itt is azt mondja -, annak Ő a szükségleteit, legyenek azok bár testiek vagy lelkiek, megelégíti és kielégíti. Sőt békességet, nyugalmat és elvehetetlen életet ad.

Aztán így folytatja, hogy "Azért jöttem, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek." Itt nem erről van szó, hogy az izráeli börtönöket kinyissam, mint ahogy az a forradalmak idején történni szokott, és aztán politikai, gazdasági meg köztörvényes bűnözők is rászabadulnak a társadalom gyanútlanul élő rétegeire. Nem erről beszél.

Azt mondja, hogy akik valami miatt rabságban élnek. Akiket egyfajta szenvedély kötöz. Akinek a vagyon, a hatalom, a szenvedélyük, akik csak önmaguknak élnek és maguk körül forognak az önzésben, az önszeretetben, az önsajnálatban, meg az önimádatban. Akik maguknak szinte szobrot állítanak, és aki nem a körül forog, és nem annak szolgál, azt gyűlölik. A legteljesebb egoizmus, az egyik legnagyobb rabtartó - kérem szépen. Amikor valaki csak saját maga körül forog. Vagy akik - mondja Jézus - a babonaság foglyai. Akik az okkultizmus foglyai. Akik félnek és rettegnek, ha nem úgy lesz, ahogy azt megjósolták nekik. Ha bizonyos napok nem akkor, és nem úgy folytatódnak, ahogy ők gondolják. Akik a vallásosság foglyai. Akik a vallás mindenfajta előírásait próbálják megtartani, s a végén rájönnek, hogy megtarthatatlan a vallás előírása. De az élő Istenhez igazából semmi közük sincsen. Akik a rossz szokásaik foglyai, és nincsen ebből szabadulás - úgy tűnik. Akik teszik, amit tesznek, és mindenkinek az idegeire mennek. Akik összeveszejtenek embereket, mert nincs békesség a szívükben. Az önzés foglyai. Csak egyet szeretnek, saját magukat.

Sokan vannak, és ezekhez is beszél Jézus, és róluk is szól, akik az előítéletek rabjai, akik gyűlölködnek, és minimális ismerettel nagy vádbeszédeket tartanak, és ha valaki nyilatkozik, arra azonnal címkéket ragasztanak. Ilyen, olyan, amolyan... Azonnal belép a személyválogatás meg a kirekesztés.

Jézus sem személyválogató, sem kirekesztő nem volt sosem. Ha ilyen lett volna, akkor a mennyből el sem indul. Mert elég, hogy lenézett, és azt mondja: ezekhez menjek el? Épp öli a másikat. Menjek le, Atyám, és váltsam meg őket? Dehogy megyek. Nem lehet rajtuk segíteni. El sem indulok. Jézus nem volt személyválogató, és nem volt benne sosem előítélet. Szabadulást hirdet azoknak is, akiknek a szívében félelem, keserűség, előítélet, szüntelen elégedetlenség és zúgolódás van, akik rabjai ennek. Valamifajta szenvedélynek vagy betegségnek, vagy beteggé tévő szenvedélynek, vagy egyfajta megkötözöttség, nyomorúság van a lelkükön. Azért, jött, hogy szabadulást hirdessen.

Látjuk-e mi a rabságainkat? Nagyon fontos kérdés. Ez a második, hogy szembe merünk-e nézni, vagy most is tagadjuk? Vagy most is azt mondjuk, hogy nem úgy kell azt érteni. Nem vagyok én önző, csak szeretem magamat. Az nem baj, ha szereti valaki saját magát, gondozza lelkét, testét, de az egoista embernek mindig saját maga a legfontosabb. Soha nem szolgál másnak. Soha nem akar adni másnak semmit. Mindenkivel szemben irigy és féltékeny. Az egoista ember saját maga körül forog, és a végén be is csavarodhat ebbe teljesen, mert ő a legfontosabb. Egocentrikus, ahelyett, hogy krisztocentrikus lenne az élete.

Azt mondja Jézus - folytatva -: azért jöttem, hogy az összetört szívűeknek szabadulást adjak. Mostanság olyan sok összetört szívű ember van, akiket megtaposott az élet. Egyik kudarc éri őket a másik után, sikertelenség, tönkre ment házasság, betegség, anyagi csőd. Egyik baj a másik után. Összetörik a szívük. Olyan reménytelenek, amikor körülnéznek, és annyira nincs jövőképük sem. Nem hiszik el, hogy lehetnek változások, és minden jobbra fordulhat, és összetörik a szívük. Sokszor fiatalon is.

Azt mondja Jézus, hogy van szabadulás, mert van Szabadító. Olyan sok házastárs kínozza egymást halálra. Halálig. Szó szerint belepusztul egyik vagy másik. Tanár a gyereket, gyerek a tanárt és így tovább. Vége lehet ennek. Van szabadulás, mert van Szabadító. Azt mondja Jézus: "... szabadon bocsássam a megkínzottakat, és szabadon engedjem az összetört szívűeket."

És így folytatja: azért jöttem, hogy a vakok szemeit megnyissam. Létezik fizikai vakság, és létezik lelki vakság is. Jézus itt mind a kettőről beszél. Sok fizikai vaknak visszaadta a látását, és minden lelki vakságban szenvedőnek kinyithatja a lelki szemeit. A hitetlenség az mindig lelki vakság. A hitetlen ember nem látja, hogy létezik Isten, hogy neki van szava, vezetése, tanácsa. Akinek nem kell a hit látása, az vegye tudomásul, hogy vak. Nem látja a valóságot. Észlel bizonyos dolgokat ebből a világból fizikailag, de lelkileg vak arra nézve, hogy az Isten szereti őt, hogy Jézusban megváltotta, hogy új életet szán neki is. Tisztaságot, békességet és örömöt. Nem látja, mert lelkileg vak.

Sokszor nem látja az ember, még a hívő ember sem, hogy az Isten terve mindig jobb, mint amit ő eltervezett. Hányszor nyilvánvaló, hogy mi az Isten akarata, és nem látja az illető.

Valaki elmondta, hogy nem egyszer mondta neki az Isten, hogy azt a lányt vegye feleségül. S ő nem akarta meglátni, mert ő mást gondolt magának. Eltelt jó pár év, mire végül is engedett annak, amit az Isten eltervezett. S kiderült rövid idő alatt, hogy az a legjobb a számára, akit az Isten rendelt mellé. Nem az, akit ő akart magának megszerezni, megkeresni.

Egy munkahelyi kérdésben, vagy bármilyen anyagi kérdésben vakok vagyunk, vagy engedjük, hogy Isten kinyissa a szemünket, adjon lelki látást, hogy abban a helyzetben mi az Isten szerint való döntés? Mert az lesz a számunkra a legjobb. Ha megszűnik a lelki vakság, akkor felismerjük, hogy a Szentírás minden szava igaz. Vagy Istentől szóltak az Istennek emberei. És hogy a teljes Írás az Istentől van, és a legjobb számunkra az, ha ezt a jó szokást megtartjuk, vagy járunk templomba, kézbe vesszük a Szentírást, és táplálkozunk lelkileg is, hogy lelkileg ne haljunk éhen.

Jézus tud egyedül kigyógyítani sokféle lelki vakságból, s lehetünk az Ő szabad követői.

Mivel fejezte be Jézus ott Názáretben a lelki programját? Azt olvassuk itt a végén: Azért jöttem, hogy hirdessem Isten kedves esztendejét. Vagyis minden lelki bajra, nyomorúságra, kötelékre, kínra Jézus Krisztusnál van a megoldás, a szabadulás. Ő azért jött. Názáretben nem fogadják el. Fölháborodnak, begurulnak, megragadják, kitaszigálják a város szélére. Be akarják taszítani a szakadékba. Az nem lehet igaz, hogy az ácsmester fia, aki ráadásul fogadott fia volt, nem is test szerinti fia Józsefnek, az legyen a Messiás? Kizárt dolog. Megbotránkoznak, begurulnak, és gyilkos indulat lesz bennük.

Figyeljük csak! Hallgatják Jézust, de gyilkos indulat lesz a szívükben. Nincs segítség. Nem fogadják el Őt. Nem veszik komolyan szavát, sőt meg akarják ölni Őt.

Értsük meg, amikor szól hozzánk az Isten. Amikor azért valahol a szívünk mélyén érezzük, és tudjuk mi, hogy ezt most nekünk mondta. És azt mi elvetjük. Az ugyanaz, mint amit itt ezek a názáretiek csináltak. Ölik Jézust. Öljük Jézust. Amikor Ő világossá teszi az Ő akaratát, s mi azt nem fogadjuk el, olyan, mint mikor Jézust kitaszigálták a város szélére, és be akarták lökni a szakadékba. Megsemmisítjük Isten szavát, amit pedig Ő nekünk készített el.

Amikor Jézus azt mondja: Ma teljesedett be a prófécia a fületek hallatára, akkor megteltek haraggal. Amikor az Isten szava élesen és világosan szíven üt, hogy fogadjuk? Megtelünk haraggal? Vagy azt mondjuk, hogy Uram, biztos, hogy igazad van abban, amit mondasz. Most akkor mondd meg légy szíves, hogyan tudom ezt megtenni. Hogy jutok el oda, hogy engedelmeskedni tudjak? Ha megsemmisítem magamban Jézus üzenetét, szavát, megtelek haraggal, vagy az engedelmesség felé hajlik a szívem. Nincs más út.

Minden bűnből, megkötözöttségből, félelemből, elesett lelki állapotból van szabadulás, mert van Szabadító. De csak vele, az Ő segítségével, nála nélkül lehetetlen dolog. Gondoljuk csak végig mindazt, ami most elhangzott. Rabságban élünk, vagy pedig engedjük, hogy Isten megszabadítson? Amire most rámutatott, akkor nem kéne fölemelni a telefont? Megírni azt a levelet, rányitni az ajtót? Igazán, őszintén bocsánatot kérni végre? Elvégezni azt, ami a feladatunk? Félretenni azt a döntést, és meghozni az Isten szerint való módon? Kettő perc alatt kiderül, hogy de jó, hát ez a jó. Miért féltem én ettől? Isten nem kifoszt meg levetkőztet. Nem az ötvenes években vagyunk, amikor a vetkőztetés az utcán divat volt, mert nem voltak ruhák. Megtámadták az embereket sötétedés után, aztán leszedték róluk a ruhákat. Hát az Isten nem kifosztani akar. Az Isten meggazdagítani akar, megajándékozni, fölöltöztetni, megvigasztalni, letörölni a könnyeinket, megbátorítani.

Mit mond? Hirdetem az Úrnak kedves esztendejét. Ez az egész év lehet az Isten kedves esztendeje. Akarjuk mi ezt? Ez együtt jár azzal, hogy a Szabadító Isten Szabadító Fiát, Jézust elfogadom. Újra hallgatok rá, odafigyelek a szavára, s ott van az akarat a szívemben, hogy cselekedni akarom, amit mond nekem.

Mi az a rabság, amire rámutat? Akarsz belőle szabadulni? Ő meg tud szabadítani. Senki más nem tud.

A múltkor mondta valaki: nem birok ebből a kapcsolatból kiszabadulni. Hát az nagyon nehéz. Lehetetlen sokszor. De van Szabadító. Uram, szabadíts meg, mert ez nem szerinted való. Majd Ő megoldja. Meg fog szabadítani, ha nem szerinte való.

Ézsaiás 61-ből olvasott Jézus, de nem olvasta végig. Itt abbahagyta: Hirdetem az Úrnak kedves esztendejét. Hogyan folytatódik? Az Isten ítéletével, és azt nem olvassa föl. Azt mondja, hogy elkezdem a szolgálatot. Azért jöttem, hogy megmentselek és megszabadítsalak titeket.

Egyszer később beszélget a tanítványokkal a templom nyitott részén, és a Hinnom völgye felé mutat, arra felé fordulnak, és azt mondja, hogyha nem tértek meg, olyan az, amikor ott lent, ha nézitek, ég a tűz. A Hinnom völgyében égették Jeruzsálem szemetét folyamatosan. Már akkor is nehezen bírtak a felgyülemlett szeméttel. S azt mondja: Gyehenna a Hinnom völgyéről kapta a nevét. Azt mondja, hogy olyan lesz, ha Isten nélkül éltek, és így maradtok, mint ez a tűz, ami sosem alszik ki. Mindig újabb és újabb adaggal táplálják. Ez a kárhozat, az Isten nélküli élet kiteljesedése. Pontosan úgy, mint ott lenn a Hinnom völgyében.

De most nem ezzel fejezem be, hanem azzal, még egyszer megismételve, hogy van szabadulás, mert van Szabadító. Az Úrnak kedves esztendeje lehet ez az új esztendő. Már egy hónap lassan eltelt ebből. De Jézusnak ez volt a lelki programja, és ezért gyűlölték Őt. Azt mondja, hogy be tudom teljesíteni. Ő az egyetlen, aki be tudja az életünkre nézve is teljesíteni az Isten kedves dolgait, kedves esztendejét. Szabadító szeretetével vesz körül minket. Kínálja most is a szabadulást bajból, nyomorúságból, siralmas helyzetből, önmagunkba való fordulásból, egoizmusból. Az a kérdés, hogy akarunk-e szabadulni?

Emlékszem valakire, a börtönmisszióban éveken át szolgáltam, jártam a börtönöket, és az egyik rab elmondta nekem, hogy tudja, úgy van ez lelkész úr, hogy szeptember táján egy jó kis betörést elkövetek, aztán egész télen át van meleg lakásom. Így is lehet gondolkodni. Olyan jó a sitten. De hát, aki józan ember, meg egészséges lelkületű, az sosem mondhat ilyet, hogy a börtönben a legjobb. Meleg van, meg babot is adnak, meg lehet esetleg a könyvtárba menni. Beteg lelkű ember, aki így gondolkodik.

Jézus azt mondja, hogy van szabadulás. Akarsz-e szabadulni? Azért jöttem, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, a vakoknak szemük megnyílását, és hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.


Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy eljöttél erre a világra, és nem maradtál az Atyánál. Köszönjük, hogy megszülettél, felnőttél, elvégezted a te csodálatos megváltói szolgálatodat.

Köszönjük, hogy ott és akkor, és itt és most is elmondod, hogy szabadulást kínálsz nekünk mindenféle rabságból, megkötözöttségből, tompultságból, önmagunkra figyelésből, mindenféle bajból, nyomorúságból. Tudsz nekünk anyagilag és lelkileg is segíteni. Fel tudod vidámítani, meg tudod örvendeztetni a mi szomorú szívünket.

Köszönjük, hogy felemelhetjük a mi tekintetünket, rád nézhetünk, és te magad mondod, hogy aki rád néz, annak arca felvidul.

Köszönjük, Urunk, hogy megtöltöd a mi szívünket reménységgel, vigasztalással és örömmel. Köszönjük, hogy nálad van a mi jövőnk eltéve, s te beteljesíted azt. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük, hogy ma reggel arról beszéltél, hogy ez az Úr kedves esztendeje lehet a számunkra. Így kérünk, maradj velünk, áldj meg bennünket, hadd legyünk áldássá mások számára is, és hadd vegyük komolyan azt, hogy amit elmondunk neked, abból te adsz megváltást, szabadulást, szabadítást.

Ámen.