Lekció: Ézs 9,1-6

Alapige: Jn 1,1-15

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt, saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.”

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk azt, hogy te eljöttél erre a világra, és olyan nagy volt a te szereteted, hogy megszülettél, és aztán meghaltál értünk a golgotai kereszten. Áldunk és dicsőítünk a karácsony csodájáért. Dicsérünk téged azért, hogy dicsőségben megjelentél, leszálltál, hogy megváltsál és megszabadítsál minket.

Köszönjük, azt is Urunk, hogy a sötétségből a te csodálatos világosságodba, a te csodálatos országodba akarsz átvinni mindnyájunkat. Kérünk, segíts el minket arra ezen az istentiszteleten, hogy ne akarjunk a sötétségben maradni, hanem elfogadjuk a világ világosságát, az utat, az életet és az igazságot, Krisztust!

Köszönjük, Urunk, hogy ezeket a csodálatos karácsonyi ajándékokat készítetted el a számunkra. Formáld a mi szívünket, hogy legyen hely abban számodra!

Áldunk téged Jézus Krisztus, mert letetted minden hatalmadat, erőtlenné lettél, hogy mi erősek lehessünk. Urunk, ezt a mennyei erőt kérjük tőled: a rád figyelést, a hit örömét és békességét.

Ámen.

Igehirdetés

János evangéliuma a názáreti Jézusról szól. A felolvasott bevezető rész visszavezeti az olvasót, a hallgatót a kezdetekhez, amiről Mózes első könyvében olvasunk. Amilyen bizonyos az, hogy Jézus a történelem egy pontján megszületett, és emberré lett, olyan bizonyos az, hogy ott volt a kezdetekkor is az Atya mellett. Titok ez, amelyről soha nem tudunk meg teljesen mindent ebben a földi létben. Isten azonban mégsem marad sötét rejtély a számunkra.

Karácsony örömével kapcsolatban Is-ten nem azt akarja, hogy addig tartson, amíg tart ez a pár ünnepnap, meg az ajándékok feletti öröm, melyeket adtunk vagy kaptunk, hanem azt akarja, hogy örökké tartó karácsonyunk legyen, öröm és békesség a szívünkben.

Végül is, Isten is hozott ma ajándékot nekünk, méghozzá hármat is. Ez a három szó, ami kiemelkedik a prológusból, a bevezetőből: az Ige, az élet és a világosság. Nézzük ezeket sorban!

Nem véletlenül kezdődik János evan-géliuma azzal, hogy az Ige testté lett. Mi ugyanis alapvetően testi gondolkodású emberek vagyunk, és az életünk során a testünk a legfontosabb a számunkra. Sőt, a halálunkkal kapcsolatban is: mi lesz a testtel, hogyan lesz tovább? Sőt, még Istennel kapcsolatban is képesek vagyunk testi módon gondolkodni. Milyen az Ő teste, hogy néz ki? Pedig a Szentírás azt mondja, hogy az Isten Lélek. Mi, akik testiek vagyunk, látni akar-juk a láthatatlant, és hallani akarjuk a hallhatatlant. Alapvetően materialista gon-dolkodású emberek vagyunk. Isten tudja ezt pontosan, ezért nem rejtette és nem rejti el önmagát. Karácsonykor az Ige testté, anyaggá lett, hogy megértsük Isten szeretetét és szándékát.

Az evangélium a magát kijelentő Istenről beszél. Az Ige testté lett, ez azt jelenti: Isten az anyagra fordította le ön-magát, hogy megértsük Őt, hogy közelebb kerüljünk hozzá, hogy lássuk az Isten szeretetét. Sőt, Ő megmutatta és megmutatja magát azóta is az Őt kereső embernek, méghozzá az Ő Igéjében. A hallhatatlan Isten a hallható Igében, az olvasható Igében, sőt, amikor Jézus itt volt testileg, a testté vált Igében lépett az ember elé.

Mindaz, amit olvasunk Isten tulajdon-ságairól, lényéről, gondolkodásáról, sze-retetéről, Jézus Krisztusban vált valóság-gá. Jézus ott volt a tanítványok között, megfoghatták a kezét, a szemébe nézhettek. Az Ige, Isten akarata, szándéka, szeretete testté lett az emberek között.

Akarja valaki tudni, hogy milyen a világmindenség Ura, milyen az Isten? Keresse Jézust! Akarjon találkozni vele! Jézus azt mondja, hogy: „Én és az Atya, egy vagyunk.” Olyan, mint az Atya. „Aki látott engem – mondja Jézus –, az látta az Atyát.” Aki hisz Jézusban, az tudja, hogy milyen az Isten. Milyen hatalmas, gyöngéd, szerető és irgalmas Úr. Ezért a karácsony a beteljesülés, a megérkezés és a kijelentés ünnepe is.

Egy gyönge hasonlattal élve olyan ez, mint mikor éhezik valaki, és kenyeret adnak a kezébe. Megeszi a kenyeret, azt az élelmet, amit kap, és utána megelégedett, jóllakott lesz. Aki megismeri Jézus Krisztust, annak elég Jézus mindenre. Az jóllakhat az Isten kegyelmével, az beteljesedett életű, áldott életű ember lehet. Az hazaérkezett, annak nem kell tovább keresnie az élet értelmét, mert Jézus Krisztusban megtalálta azt, mert maga Jézus az élet.

Mi bizonyítja azt, hogy Jézus egészen rendkívüli személyiség volt, valóban az Isten Fia, a világ Ura? Jézus élete erre a bizonyíték. A világnak akkori, ismeretlen zugában, egy istálló szal-maágyán, nincstelen szülők gyermekeként, megszállott országban született meg. Szegény és leginkább nyomorult emberek voltak a tanítványai: megvetett halászok és vámszedők is. Itt élt közöttünk, majd kereszthalált szenvedett, s kétezer év múlva is milliók ünneplik a születésnapját. Senki nincs azóta sem, most sem, aki ilyen változást tudott volna, vagy tudna emberek milliói életében hozni, mint amilyet Jézus hozott. Mutasson bár-ki egy olyan embert, akire ez ma érvényes, akinek a nevére majd minden térd meghajlik! Császárokat és királyokat i-mádtak, de soha nem mindenki. Jézusról azt mondja a Szentírás, hogy az Ő nevére minden térd meghajlik.

Jézus születése nem alulról kezdeményezett dolog. Nem az emberek dön-töttek úgy, hogy Istenné teszik Jézust, hanem az Isten küldte el felülről a mennyből az Ő egyszülött Fiát. Nem egy ember lett Istenné, hanem az Isten lett Krisztusban emberré. Megalázta ma-gát, szegénnyé lett, otthagyta a mennyei dicsőséget. Erre soha senki akkor sem, és azóta sem volt és lesz képes. A karácsony felülről lefelé vezető csoda.

A Jézussal történt találkozás megváltoztat és új emberré tesz. Erre sem ké-pes senki más, hogy igazán újjá, szentté és tisztává tegyen bárkit. Ez is egyfajta titokzatos változás. Legalább annyira ti-tokzatos, ahogyan a Szentlélek által meg-fogant Mária testében Jézus, és megszületett a világ Megváltója. Ezt az utat csak Isten választhatta, hogy a bűntelenként megszületett Krisztus megválthassa a bűnösöket. Ez Isten egészen egyedüli módja és útja a mi megváltatásunkra.

Miért történt a testté létel? Azért, hogy elmondjon és kijelentsen Isten önmagáról olyan dolgokat, amelyeket a testben és testileg gondolkodó ember számára csak így tehetett világossá. Elmondja a testté létel azt, hogy amilyen valóságosan testileg megszületett Jézus, itt élt közöttünk, olyan valóságos az Isten szeretete, kegyelme és a bűnbocsánata. Ahogyan itt előttünk látjuk a kenyeret és a bort, ilyen valóságosan veheti bárki Isten bocsánatát, a kegyelmet. Ahogyan Jézus karácsony éjszakáján el-jött, úgy jön felénk az Isten irgalma, ke-gyelme, és kínálja a bocsánatot.

Jézus nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő Isten Fia, hanem szolgává lett. Isten szolgájává. Egészen a kereszt-halálig engedelmes volt. Azért lett testté az Ige, hogy ebben a testben véghez vigyen valamit. Tudjon szenvedni, sírni, eggyé lenni az emberrel, kivéve a bűnt, hogy aztán meghaljon értünk, miattunk és helyettünk. És, hogy meglássuk az Ő életében, halálában és feltámadásában az Isten dicsőségét, hogy beteljesíti mindazt, amit ígért.

Aztán azért is testté lett, hogy zsengéje, előfutára, gyökere legyen mindazoknak, akik új életet kérnek és kapnak tőle, hogy az embert az Isten gyermekeivé tegye, ahogyan itt olvastuk. Akik hisznek őbenne, felhatalmazza azokat a mindenható Isten, hogy Isten gyermeke-ivé legyenek. Megkapják a jogot Isten fi-ai és lányai, Isten gyermekeivé lesznek. Csodálatos lehetőség és ajándék ez Isten részéről. Sőt, Isten az Ő Szentlelke által azóta is, itt is, most is minden hívő keresztyénben benne lakik, és belülről átformálja az övéit.

Akkor is igaz ez, hogyha a mi lelkünk egy kicsit olyan, mint amilyen az a betlehemi istálló volt, ahol állatok tartózkodtak. Ezzel együtt szeret minket, és megtisztítja a mi szennyes lelkünket, és kitisztít belőlünk mindenfajta gonosz gondolatot.

Nem az az igazán fontos kérdés, hogy miért istállóban, miért szegénynek és miért akkor született Jézus, hanem az, hogy most új emberré tehet-e minket, új-já teremthet-e minket? A mi szívünkben, életünkben – itt belül – megszülethet-e Jézus Krisztus, vagy pedig nem? Itt bent van-e hely a számára az életünkben, vagy pedig nincs? Új emberré teremthet-e min-ket az az Ige, ami szól itt és most is, vagy pedig nem? Vajon ki bújik ki belőlünk az élethelyzetekben? Az, aki ben-nünk lakik. Ha Jézus Krisztus él és lakik bennünk, akkor Ő az, aki szól, cselekszik. Akkor az Ő indulata tör elő. Ha pe-dig valaki más, vagy éppen senki sem, akkor az a nihil, az a semmi, az az indulat jön elő. Az Ige testté lett, hogy test-té lehessen bennünk, hogy megfoganjon bennünk, és megszülessen belül az új élet.

A második fontossá váló szó János prológusából az az élet szó. Testvérek, az ember számára az élet mindent jelent. A halott nem tudja imádni és tisztelni Istent, csak az élő ember. Az élet a legcsodálatosabb ajándéka az Istennek az ember számára. Van kezdete, van tartalma, hossza, és lesz egyszer vége is. Ő teremti, és Ő veszi el.

A zsoltáríró azt mondja: „Életem ide-je kezedben van óh, Uram.” Emberek milliárdjai keresik az élet értelmét, és sokszor élnek nagyon értelmetlen és nyomorúságos életet, és halnak meg nyomorultul és értelmetlenül. S miközben élik az életüket, és keresik az élet értelmét, nagyon sokan közülük igyekeznek egyfajta vallásos életet élni. Istennek vagy az isteneknek kedvező módon cselekedni. Kívülről magukra vagy rájuk erőszakolt tanokat követni, és újra és újra abba a kétségbeejtő helyzetbe jutnak, hogy képtelenség megfelelni az istenség vagy az Isten elvárásának. Ha csak a Tízparancsolat pontjait vesszük: mi magunktól nem tudjuk azokat megtartani. Ez nyomaszthat egy idő után. Kívülről, isteni erő, segítség nélkül lehetetlen megtartani Isten parancsolatait. Nem segít rajtunk az erőltetés, hanem megsebez és szembefordíthat Istennel. Korlátok között és szűk térben zajló élet az ilyen. A Jézussal való találkozás pedig felszabadítja a mi életünket. Sőt, attól kezdve lesz igazán értelmes életté. Jézus belülről, az élet folyamatában tette nyilvánvalóvá, hogy milyen életről beszél. Ő is evett és ivott, sétált a tanítványokkal a tengerparton, miközben beszélgettek. Ő is szenvedett, megbántották, megkeserítették. Egyszer ki is fakadt a tanítványokra. Teljes földi életet élt. A természetes földi életben is otthon volt. Amikor gyógyított, a vaknak visszaadta a látását, vagy halottat támasztott fel, akkor pedig azt bizonyította, hogy ugyanakkor Ő a természetfelettiben is otthon van. Számára mind a testi, a biológiai, a földi élet természetes, mind pedig a természet feletti, a számunkra nem látható is természetes. Az Ő hatalma és istenfiúsága pont ebben a kettősségben mutatkozott meg. Arról beszélt az élete, amikor élte a biológiai életet, hogy Ő egyszerre ember és egyszerre Isten Fia is. Vagyis, az Istentől való életben ez a kettő egy: a földi és a meny-nyei eggyé válik. És ez a földi kiteljesedik, és átmenet, átmenetel a mennyeibe. Az igazi élet nem képzelhető el Isten nélkül. A biológiai élet az igen. Sokan élik a biológiai, fizikai életüket, s tartanak lefelé, egyszer meghalnak, és véget ér a biológiai életük. Amikor Jézust követte, követi valaki, ott az élet lelki minőségi, és sokszor fizikai minőségi változáson megy át. Egészen más kerül a középpontba, és más valami kikerül onnan. Belülről változott meg és változik meg minden.

Jézus egész életével arról beszélt, hogy a benne gyökerező élet nem múlik el. Élete, szolgálata, halála, feltámadása mind, mind ezt bizonyítja és támasztja alá. Mert Jézus által szabad emberré lesz az ember. Félelmektől, bűnöktől, hamis önképtől és hamis istenképtől is megszabadulhat.

Amikor valaki Jézussal jár, attól kezd-ve számára a természetfeletti is természetessé lesz, mert nem csak hiszi, hanem tudja azt, hogy Istennél valóban minden lehetséges. Pontosan úgy, ahogy az Jézus életében volt. Minden lehetséges volt Jézus életében, s ugyanúgy lehetségessé válik az Őt követők életében, mert hit által belelát abba a világba, amelyben az a természetes, amiről a Szentírás szól. Ez lelki minőségi változás, mert a hívők Isten gyermekeivé lesznek, bizalommal és szeretettel fordulhatnak a mindenható Istenhez. Megszólíthatják, beszélgethetnek vele, sőt, együtt élhetnek a mennyei Atyával.

Akkor találunk rá a mi életutunkra, mikor megtaláljuk Jézust, az Utat. Így mondja a Szentírás: „Bízzad az Úrra a te utadat, majd ő teljesíti.” Azt, amit Ő jónak lát. Ha úttá válik Jézus, úttá lesz az életünk számára, akkor az életutunk is az Ő kezébe kerül.

Vajon mi milyen életet élünk? Csupán biológiait, fizikait? Vagy megvan ez a lelki élet is, az újonnan szült élet, az új élet, az út, az igazság, az élet az életünkben? Vagy pedig nem? A csak biológiai élet egyenletes tempóban tart lefelé. Ki-ki magán érzékelheti, hogyan fogy, romlik a testi ereje, s tartunk lefelé biológiailag. Akinek a szívében, életében Jézus az Úr, az pedig azt is tapasztalja a fizikai romlás mellett, hogy lelkileg újra és újra megújulhat és épülhet.

A hívő élet fölfelé tartó élet, míg át nem kerül a hívő ember az élet látható oldaláról Jézus Krisztus mellé, a jelenleg még nem látható oldalra, és így az élete igazán kiteljesedik. Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy, vagy pedig élsz a Krisztusban, és ilyen kiteljesedő, örvendező és bővölködő élet a tied.

A harmadik szó, ami János bevezetéséből fontossá vált: az a világosság. Amennyire vágynak az emberek a tiszta élet – mert azért a legtöbben vágynak ez után a tiszta élet és a világosság után –, annyira nem hajlandók a világosságot és a tiszta életet Jézustól elfogadni. Így olvastuk: „A világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt.” Az igazi világosság eljött a világba, amely megvilágosít minden embert, de az emberek miközben vágynak a világosság és tisztaság után, aközben nem óhajtanak kijönni a sötétségről. Nem akarnak szakítani a sötétség cselekedeteivel, mert inkább szeretik a legtöbben a sötétséget, mint a világosságot.

A legtöbb gonoszságot az éj leple alatt követik el. Azért nem szeretjük Jézus világosságát, mert Ő nem lesz soha a cinkosunk a sötét cselekedeteinkben. Ő soha nem válik cinkostárssá. Ő nem hajlandó együtt haragudni a rokonainkra, nem hajlandó haragudni a gyerekeinkre, mert esetleg másképp döntöttek, mint ahogy mi azt vártuk volna. Nem hajlandó velünk együtt gyűlölni, ütni, csalni, hazudni vagy éppen bárkit becsapni, mert Jézus a világ világossága, és benne nincsen semmi, ami sötétség lenne.

Azért lett Jézusban az Ige testté, hogy mindenki számára világossá tegye az Is-ten: a kegyelem utolsó korszakába értünk.

Testvérek, Jézusban Isten mindent odaadott. Isten legcsodálatosabb ajándéka, karácsonyi ajándéka Jézus. Hogyne adna hát vele együtt mindent minékünk. Aki ezután – hogy hallotta ezt a jó hírt –, megmarad a sötétségben, és élete sötét cselekedeteiben, az senkit nem okolhat azért, ha egyszer majd vettetik a külső sötétségre, és vettetik a pusztulásba, és többé nem tud rajta segíteni senki sem.

Jézus születésével Isten megadta és megadja a lehetőséget mindenkinek arra, hogy abbahagyja a sötétség cselekedeteit, s átálljon a világosság, Krisztus oldalára.

Mit jelent a világosságban járni? Azt, hogy aki odakerül az Ő szeretetének a vonzáskörébe, annál semmi nem maradhat sötétségben. A sötétben nem látjuk a szálló porszemeket vagy a levegő szennyeződéseit, de ha egy nagyon erős fényű lámpával világítunk a sötétben – vagy sokszor a napsugár besüt az ablakon –, látjuk, hogy a levegőben szállnak a kicsiny részecskék, porszemek. Vagy valaki a műtőasztalra kerül, és az erős lámpa fényénél kiderül, hogy hol a baj, és lehet segíteni. Sokszor azért nem szeretjük Isten világosságát, mert rávilágít mindarra, ami sötét az életünkben. Jézus nem szépíti a bűneinket, hanem néven nevezi azokat, és segít, hogy abba tudjuk hagyni azokat.

Jézus szeretetének a világosságában olyan bűnök is szíven üthetnek minket, amelyek egyébként a jólneveltség, a vallásosság vagy éppen a műveltség fedőnevek alatt szépen meghúzódhatnak egy életen át az életünkben. Isten ezeket is szeretné leleplezni, a sötétségből az Ő világosságára hozni, és kihozni abból.

Jézusról azt írja az evangélium, hogy megvilágosít minden embert. Te, akarod, hogy megvilágosítson? Az Ige, a Szentírás világossága, a hirdetett ige fénye, világossága megvilágosíthat minden sötétséget.

Az tényleg megdöbbentő, amikor egy-egy beszélgetés során valaki megvilágosodik. Világossá lesz az igeolvasás, igehallgatás során számára, hogy mi az, ami sötét, amit előhoz az Isten, ami bűn, amit ki kell onnan takarítani. Olyan meg-döbbentő az a változás, ahogy felismeri, megismeri és aztán elhagyja a bűnét, mert kap Jézustól erőt ahhoz, hogy így tudjon tenni.

Te akarod azt, hogy Isten bevilágítson az életedbe? Eljött a világ világossága, hogy megvilágítson minden embert. Vagy pedig maradsz továbbra is a sötétségben, s megmaradnak a sötét indulatok, gondolatok és szándékok.

Áldott az a világosság, aki eljött karácsony éjszakáján, aki meg tud minket szabadítani minden sötétségből. Aki rávilágít, s felfedi a szív titkait, a rejtett indulatokat, a leplezett dolgokat.

Testvérek, ha csak a Tízparancsolat tíz igéjét veszi sorra most a szívünk mélyén Isten, melyikünk az, amelyikünk ne vétett volna – kivétel nélkül – mindegyik parancsolat ellen? Mi minden jön föl vagy jöhet föl egy úrvacsorai közösség csendjében is, és jöjjön is csak elő, és hozzuk a világ világossága elé, és Ő megszabadít és megtisztít minket. Utat ad nekünk egy olyan világban, amely sö-tét utakon jár. Nem arról van szó, hogy aki a világosságban jár, az többé nem fog vétkezni, hanem arról van szó, hogy az ő életében a bűn többé nem lesz otthon, hanem hontalan lesz. A bűn többé nincs otthon, hanem hontalan. Ideig-órá-ig ott van, de aztán jön a világosság és kiűzi a sötétséget, és megtisztít minket. A bűn többé nem tud lakni a hívő ember lelkében, legfeljebb ideig-óráig meghúzódik, aztán kiűzheti onnan Isten.

Jézus vállalta értünk a betlehemi jászol alázatát, a kereszthalál gyötrelmét, hogy megszabadítson minket. Jézussal élve, Jézusban élve a világosságban é-lünk, és tudunk járni. Sokszor ez nem kellemes dolog, de vállaljuk azt, hogy Isten rávilágítson az életünkre, és átéljük azt a csodát, hogy csodálatos dolog Isten gyermekévé lenni, hogy lehetünk derűsekké, kiegyensúlyozottakká, örven-dezőkké és szabadokká. A reménytelenség, a sötétség, az istentelenség és a hitetlenség helyett reménység, világosság, Isten szeretete és a bűneink bocsánata. Olyan négyszemközti együttlét, élet lesz ez, ahol napvilágra jönnek a sötét dolgok, ahol szerethet minket az Isten, és mi szerethetjük Őt. Ahol nem kell szégyellnünk semmit sem, ahol – ha nem értjük félre – kéz a kézben járhatunk Jézussal, járhatunk a világosságban, és újra és újra megszabadulhatunk mindattól, ami sötétség az életünkben.

Az Ő világosságában átéljük azt a másik csodát is, hogy minden bűnünkre van nála bocsánat. Olyan valóságosan, ahogy vehetjük ma is a kenyeret és a bort. Ilyen valóságos ajándéka Istennek számunkra az Ige, az általa, a tőle való megszentelt élet, és a világos-ság, amely megvilágosíthat minden em-bert.

Istennek legyen hála azért, hogy ezt a három karácsonyi ajándékot elkészítette a számunkra.

Imádkozzunk!

Áldunk azért, örökkévaló Isten, hogy Jézus Krisztus születése és kereszthalála által újra megnyitottad a Paradicsom kapuját, és senki nem állja többé a mi utunkat, hogy legyen veled szent és igazi találkozásunk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Áldunk és dicsőítünk azért, Urunk, hogy adtad és adod a te igédet, hogy adsz nekünk új, el nem múló, örökkévaló életet, és hogy járhatunk a világ világosságával és világosságban. Áldunk és dicsőítünk.

Kérünk, erősíts meg minket a szolgálatra, hogy igazi küldötteid, követeid legyünk, akik beszélnek a világosságról, és élik a világosságot mások előtt.

Köszönjük, Urunk azt a lehetőséget is, hogy megterítettük az Úr asztalát, és újra vallhatunk neked a bűneinkről, és elfogadhatjuk a bocsánatot.