PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. április 18.
(nagypéntek)

Cseri Kálmán


A KERESZTEN IS KIRÁLY


Alapige:Lk 23,39-43

A két megfeszített gonosztevő közül az egyik így káromolta Őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is." De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de Ő semmi rosszat sem követett el." Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." Erre Ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."


Imádkozzunk!

Dicsőséges Megváltónk, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus, szeretnénk most őszintén megalázni magunkat előtted és hódolni neked. Egy átdolgozott nap végén ebben a csendben segíts most felnéznünk keresztedre.

Magasztalunk a keresztért. Magasztalunk, mert nem azért jöttél, hogy neked szolgáljanak, hanem te szolgáltál és adtad a te életedet váltságul sokakért.

Köszönjük, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletesekké tetted a megszentelteket. Köszönjük, hogy amikor elhangzott a kereszten utolsó szavad, akkor valóban elvégeztetett tökéletesen mindaz, ami lehetővé tette, hogy visszataláljunk Istenhez, hogy ne félelemmel közeledjünk hozzá, hanem megismerjük benne mennyei Atyánk szeretetét.

Köszönjük, hogy az a kegyelem, ami kiáradt nagypénteken a Golgotán, az elég nekünk is. Áldunk téged ezért, és köszönjük, hogy a keresztről való beszéd, ami ma is némelyeknek bolondság, másoknak botránkozás, azoknak, akik hiszünk benned, Istennek ereje és Istennek hatalma.

Kérünk, hogy te magad beszélj velünk most a te keresztednek a titkáról. És az az erő, ami ma is árad a te keresztedből, ragadjon magával minket, ragadjon ki minden mélységből, szüntessen meg minden távolságot, ha messze sodródtunk tőled, legyen számunkra vigasztalás, erősítés, útmutatás, szabadítás.

Áldunk téged, aki Szabadító vagy ma is. Végezd a te szabadító munkádat mindannyiunk életében.

Ámen.


Igehirdetés

Az evangéliumok leírása szerint Jézus Krisztus nagypénteken három óra körül halt meg a kereszten. Kivégzését két gyorsan lezavart per előzte meg: a vallási perben azzal vádolták, hogy Isten Fiának mondja magát, az utána következő politikai perben pedig az volt a vád ellene, hogy a zsidók királya.

Halálának valódi okáról azonban Ézsaiás próféta már hétszáz évvel korábban jövendölt a Szentlélektől indíttatva, amikor azt mondta, hogy Jézus mindannyiunk bűneiért halt meg a kereszten, hogy aki hisz Őbenne ne kárhozzék el, hanem örök élete legyen.

Ma szeretnék először rámutatni arra, hogy milyen lázas készülődés előzte meg Jézus kivégzését, másodszor és leghangsúlyosabban szeretném felragyogtatni, hogy az Ő szenvedésének a palástja alól is újra és újra elővillan isteni hatalma, fensége és méltósága. Végül pedig azt látjuk majd a felolvasott ige alapján, hogy milyen hatalmasan mutatta meg keresztre feszítve is, hogy Ő valóban a világmindenség királya és milyen nagy örömhír ez ma a számunkra is.

1. Elképesztő az a mozgalmasság, az a lázas szervezés, jövés-menés, ami megelőzte és kísérte Jézusnak a kivégzését. Ellenségei már jóval korábban megegyeztek abban, hogy meg kell Őt ölni. Ezt azonban nem merték minden további nélkül megvalósítani, mert akkor már a nép tisztelte Jézust. Ezért beszervezték és lefizették Júdást, hogy súgjon nekik. Mondja meg, hogy mikor és hol lehetne Jézust feltűnés nélkül letartóztatni. Így került sor arra nagycsütörtök éjszakáján, hogy az Olajfák hegyének egy félreeső helyén az úgynevezett Gecsemáné kertben letartóztatták Jézust.

Meglepő, hogy milyen nagy csapat vonult ki az elfogására. Talán attól tartottak, hogy a tanítványok ellenállást tanúsítanak? Érthetetlen ez a nagy túlerő. Ott aztán megkötözték Őt és mindjárt Kajafás kihallgatási termébe vitték, ahol már együtt ült a Nagytanács. Ez is szinte érthetetlen, hogy hetven igen idős embert éjnek idején összegyűjtöttek oda, hogy mint statáriális bíróság azonnal ítélkezzenek Jézus perében. Itt is fizetett hamis tanúk szólaltak meg, vallottak ellene, és mondtak egymásnak ellent keresztbe kasul, úgy, hogy le kellett állítani őket.

Kajafás aztán kemény kézzel befejezte ezt a koncepciós pert, és kihirdették Jézus halálos ítéletét. Alig várták, hogy reggel legyen, mert a római helytartónak ezt az ítéletet jóvá kellett hagynia ahhoz, hogy végre lehessen hajtani.

Pilátus azonban nem siette el a dolgot. Érzékelte, hogy Jézus ártatlan, és az ellenségei pusztán irigységből akarják kioltani az életét, és meg akarta menteni Jézust. Erre felkészültek a főpapok, megszervezték a népet jó előre, és kikövetelték Jézusnak a halálát. Mindent elkövettek azért, hogy még aznap, a másnap kezdődő nagy ünnep előtt a kereszten függjön, és nem válogattak az eszközökben. Pénz, hazugság, rágalmazás, vádaskodás, szervezés és beszervezés... minden jöhetett, csak elérjék a céljukat.

Amikor már Jézus meghalt, másnap, szombaton még testületileg elmentek Pilátushoz, és kérték, küldjön őrséget Jézus sírjához, nehogy ellopják a testét. Szombaton, amikor ugye nem szabad semmi effélét tenni. Pilátus erre már nem volt hajlandó, és akkor ők küldtek egy csapatot a templomőrségből, hogy vigyázzanak Jézus sírjára.

Érdekes, hogy Jézust hányszor megfeddették amiatt, ha szombaton valami jót tett. Azt, hogy ők a szombatot ezzel töltötték, az úgy tűnik, nem volt bűn a szemükben. Semmi sem volt drága, csak bizonyosak lehessenek abban, hogy Jézus nincs többé. Jézus pedig nem védekezett, nem állt ellen, kiszolgáltatta magát a haragjuknak.

2. Miközben azonban ők játékszernek tekintették Isten Fiát, újra és újra meg kellett lepődniük valamin. Mert újra és újra elővillant Jézus megalázott, meggyalázott szenvedéspalástja alól az Ő isteni valósága. Érdemes ebből a szempontból nyugodtan végigolvasnunk a Biblia Jézus szenvedéséről szóló két fejezetét. Mindegyik evangélium két-két fejezetben részletesen leírja ezt. Néhány ilyenre hadd utaljak.

Hogy mennyire megőrizte isteni teljhatalmát, utólérhetetlen fenségét, egyedülálló méltóságát, akkor is, amikor rajta röhögő emberek köpése folyt le az arcán, amikor az egész teste merő nyílt seb volt, amikor végül is a keresztre feszítettek szörnyű halálával halt meg, Ő akkor is a világmindenség királya volt a kereszten is. Kitűnik mindjárt az első percekben, hogy pontosan ismerte előre azt a "forgatókönyvet", ami szerint eljártak ellene. Meg is mondta előre, hogyan fog szenvedni: megkínozzák, megölik. Tudta, hogy Júdás elárulja, Péter megtagadja, a tanítványok mind elszaladnak mellőle.

Amikor felvonultak a pribékek, hogy megkötözzék, és kérdezte őket: kit kerestek? Ők mondták, hogy a názáreti Jézust, elhangzott két rövid szó: Én vagyok. És azt olvassuk az evangéliumban, hogy ezek a felfegyverzett emberek hátra hőköltek és a földre estek. A fegyvertelen Jézus előtt, aki egyedül állt ott velük szemben. Mivel magyarázzuk ezt? Ennek valami komoly oka kell, hogy legyen? Ennyire kiáradt az Ő isteni fensége még ilyen állapotban is?

Amikor megkötözve ott áll már Kajafás előtt és minden rosszat mondanak róla, Ő csendes méltósággal közli vele: "Meglátjátok az Emberfiát (vagyis Őt) ülni a fenséges Isten jobbján és eljönni az ég felhőin." A rettegett Heródest szóra sem méltatja. Egy árva szóval nem válaszol provokatív kérdéseire. A mindenható Pilátus fitogtatni akarja előtte hatalmát: vigyázz, hogy hogyan viselkedsz, mert van hatalmam kivégeztetni és van hatalmam szabadon bocsátani. Mire Jézus: semmi hatalmad nem lenne rajtam, ha onnan felülről nem adatott volna neked.

Lökdösik, gúnyolják, s Ő csak csendesen megjegyzi: idehívhatnék akár tizenkét sereg angyalnál is többet, de akkor nem teljesednének be az Írások. Ő pedig azt akarja, hogy beteljesedjenek az Írások, mert rajtunk csak így lehetett segíteni.

Már jártányi ereje sincs, egy földműves emberre, Cirénei Simonra teszik át a keresztjét, de azért még így szól az őt sirató asszonyokhoz: "Ne engem sirassatok, magatokon sírjatok, meg a gyerekeiteken."

Már a kereszten van. Szomjazik és légszomjjal küzd. Folyik a vér a csuklójából, a fejéről, az egész testéről, de még utolsó tetteként egy gonosztevőt beutal a mennyországba, és azt mondja neki: "Még ma velem leszel a paradicsomban."

Ki tud ilyesmit, ilyen egyszerűen, ilyen természetes méltósággal, teljhatalmának biztos tudatában kijelenteni? Csak az, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem véletlen az, hogy amikor meghalt, elsötétült a nap, belerendült a föld, és a templom vastag, nehéz kárpitfüggönye tetejétől az aljáig kettéhasadt, jelezvén, hogy mostantól kezdve az Ő halálának az okán újra van út a bűnös ember számára a szent Istenhez. Mert Ő megkínoztatva, szenvedve, haldokolva is Isten maradt. Ő a kereszten is király volt. És amikor a legtehetetlenebbé vált, akkor aratta a világtörténelem legnagyobb győzelmét. Legyen áldott az Ő neve!

3. Itt szólal meg egészen személyesen és hozzánk a keresztnek az evangéliuma. Mert amikor már egészen közel volt a halálhoz Ő is, meg az a jobb keze felől megfeszített gonosztevő is, az megszólalt és ezt kérte tőle: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba." És Ő, mintha mi sem lenne természetesebb, ezt felelte neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

Kinek mondta Ő ezt? Így olvassuk: egy gonosztevőnek. És mivel érdemelte ki ez a gonosztevő ezt a nagy kiváltságot, hiszen egész életében csak rosszat cselekedett? Ő maga is beismeri itt. Most meg már lehetősége sincs arra, hogy bármit jóvátegyen, és ideje sincs arra, hogy jót cselekedjék. Nem hivatkozhat semmiféle érdemére, amivel Jézust meghatná és arrafelé hajlítaná, hogy könyörüljön rajta. Nem is hivatkozik semmi ilyenre.

Mire apellál ez a mondat? Jézus irgalmára és isteni nagyságára. Jézust a világmindenség királyának látja ott a kereszten is, és így szólítja meg. Bizonyos abban, hogy semmit sem tehet már az üdvösségéért, de nem is kell, mert Jézus mindent megtett azért, hogy még egy ilyen ember is bejuthasson a mennyek országába, hogy egy elrontott élet végén is az üdvösség következzék. Minden további nélkül? Nem minden további nélkül. A kegyelem kiáradása után. De ő ebben a kegyelemben bízik, és egyedül a kegyelmes Jézusban bízik.

Pontosan ez volt Jézusnak a küldetése. Emberré lételének, szolgáló életének, kínhalálának, dicsőséges feltámadásának a célja, hogy még ekkora bűnösök is bejuthassanak az Isten országába. Hogy akármennyire elrontja az életét, itt bármikor fordulat következzék be, és egészen más irányba haladjon az az élet. Pontosan ez volt az Ő nagypénteki kereszthalálának a célja, hogy újra kinyissa a mennyország becsapódott kapuját előttünk, és mehessünk Istenhez mint mennyei Atyánkhoz. És még azt is Ő végzi el az ilyen gonosztevők szívében, hogy kiáltsanak hozzá. Még a hitet is Ő ajándékozza, a bizalmat is a szívükben.

Mert milyen bizalom van ebben az egyetlen egyszerű mondatban: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba!" Utolsó erejével belekapaszkodik ez az ember a megváltó Krisztusba. Ezt a mozdulatot nevezi a Biblia hitnek. Mit tesz ő? Mit tehet? Tudja azt, hogy rászorul Jézus segítségére. Tudja, hogy magán nem tud segíteni. Komolyan veszi, hogy Jézus mindent megtett azért, hogy még rajta is lehessen segíteni. Komolyan veszi, hogy Jézus az, akinek mondotta magát, ezért szólítja meg így. Hiszi azt, hogy Ő a kereszten is király. És ehhez a nagy királyhoz fordul segítségért. Mintha csak azt mondaná:

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom.

A keresztfán drága áron

Oltalmamat tőled várom.

Tőled megkaphatom és most már csak egyedül tőled.

Hadd kérdezzem meg, hogy tartasz-e te ott, ahol ez a gonosztevő? Ez a mai istentisztelet nagy kérdése. Bizonyos vagy-e abban, hogy rászorulsz Jézus kegyelmére? Bizonyos vagy-e abban, hogy semmire nem hivatkozhatsz előtte? Ha voltak is jó cselekedeteid, semmit nem érnek az üdvösség szempontjából. Bizonyos vagy-e abban, hogy Ő azért halt meg, hogy még te is üdvözülhess? Nem majd valamikor, esetleg, hanem ma. Azt mondja: ma velem lesz ... Itt kezdődik el az üdvösség, vagy nem kezdődik el sehol. És bizonyosak vagyunk-e abban, hogy Ő az, akinek mondta magát? Leköpdösve, összeverve, keresztre szögezve, haldokolva, halottan is az, akinek mondta magát: az Isten mindenható Fia, az Isten teljhatalmú képviselője itt a földön, aki kimondhatatlan szeretettel hajol mindegyikünk után abba a mélységbe, ahova zuhantunk, ahol ez az ember is volt, hogy kiemeljen minket.

S mibe került ez? Az életébe került. És nekünk? Nekünk egy ilyen kiáltásba kerül: Emlékezzél meg rólam, ha eljössz a te királyságodba!

Ha egy haldokló Megváltó meg tudott menteni egy ilyen bűnözőt, hogyne tudna megmenteni engem, téged, minket az a Krisztus, aki él és uralkodik örökkön-örökké! Ez a Jézus tudott adni hitet ennek a gonosztevőnek és készítette fel őt egy pillanat alatt az üdvösségre.

Látjuk-e már, hogy aki felismeri Jézusban az Isten Krisztusát, és bátran beléveti a bizalmát, az megmenekült? Az bocsánatot kap évtizedek bűneire is, és kimenekül abból a pokolból, ami már itt elkezdődik a Jézus nélkül élők számára. Viszonylag sok mindent tudunk Jézusról, de ki bizonyos abban, hogy vele lesz a paradicsomban? Az, hogy vele leszünk, az ott kezdődik el, hogy vele vagyunk itt. És ez az ige azt mondja: ma. A szó szoros értelmében akár ma beléphet valaki ebbe a paradicsomba. Ezt tette lehetővé Jézus az Ő kereszthalálával.

Így kapaszkodjunk bele. Ha pedig valaki már belépett ebbe a vele való örök közösségbe, szövetségbe, akkor erősödjék meg abban, hogy ne szégyellje Őt ezen a világon. Mert ragyogó példa ez a gonosztevő a számunkra e tekintetben is. Gúnyolja még a kollegája is, meg hangzik lentről a hivatalosok, s az egyszerű nép gúnyszava. Ők is ugyanúgy kezdik, mint ahogy ez a másik gonosztevő: Ha Isten Fia vagy, akkor csináld ezt meg azt, és majd hiszünk benned... Ezzel az árral szemben úszik egyedül ez a másik gonosztevő, és vallja, hogy Jézus az, akinek mondta magát, és ezzel a bizalommal fordul hozzá. Ehhez bátorság kell.

Az a világ, amiben most élünk, ugyanígy kórusban gyalázza a Megváltót. Nem tagadja, az egyszerűbb lenne, gyalázza. Van-e bátorságunk csendes szeretettel, de rendíthetetlen bizonyossággal megvallani, hogy Ő a kereszten is király? El tudtuk-e már mondani, és készek vagyunk-e bármikor elmondani bárkinek, hogy engem is Ő szabadított meg? És a saját hitvallásom az, amit Pál apostoltól hallottunk az elején, hogy kiszabadított a sötétség hatalmából és átvitt az Ő országába, és benne van az én váltságom is, bűneim bocsánata. Ezért tudom Őt ajánlani neked is. Ott van-e az ajkunkon mindig készen ez a bizonyságtétel és hitelesíti-e ezt a megszentelt, örvendező életünk, amelyiket áthatja az Ő jelenléte?

Legyen ez a mai nap sokak számára a paradicsomba, a Jézussal való új életbe való belépés napja, és erősítsen meg mindannyiunkat ebben a bizonyosságban, hogy Ő az a kereszten is, akinek mondta magát: az Isten dicsőséges Fia, és növekedjék bennünk az a felelősség, hogy minél többeknek el akarjuk ezt újságolni, hogy beléphessenek a paradicsomba!


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy ez lehetséges a számunkra is. Köszönjük, hogy neked valóban semmi sem volt drága, hogy kiszabadíts minket a sötétség hatalmából és elsegíts az Isten gyermekeinek a szabadságára. Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan megízleljük ezt.

Kérünk, nyisd meg a szemünket, szívünket. Világosítsd meg értelmünket, hogy lássuk, értsük, higgyük, ki vagy te, és mit tettél értünk, amikor meghaltál a kereszten.

Köszönjük, hogy áll a te kereszted ma is elmúlás és rom felett. Kis és nagy királyok jönnek és mennek, de a te hatalmad megmarad örökkön örökké. Köszönjük, hogy hatalmadat ma is a benned bízók javára használod.

Könyörülj rajtunk, hogy merjünk bízni benned. Olyan sokakban és sokszor csalódtunk már. Köszönjük, hogy benned nem fogunk csalódni. Munkáld ki bennünk ezt a hitet, hogy tudjunk mi is őszintén kiáltani hozzád, és utána hitelesen bizonyságot tenni rólad.

Köszönjük, hogy elég nekünk is a te kegyelmed.

Ámen.