Keress, ha nem találtál. „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” (Jak 4,3). Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni. Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. „Keressetek és találtok!” Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen! Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy érzelmileg fájdalmas tapasztalat nyomán? Keress, szedd össze magad és találsz!

„Ó, mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre” (Ézs 55,1). Szomjazol-e vagy közönyös és önelégült vagy? Megtapasztalásod úgy kielégít, hogy semmi többet nem kívánsz Istentől? A tapasztalat csak a kapubejárat, de nem ez a cél. Vigyázz, nehogy tapasztalatra építsd hitedet, mert életed nem lesz valódi, és azonnal kiérződik belőle a bírálat hangja. Nem tudod másnak továbbadni, amire te találtál rá, de vágyat támaszthatsz a szívében utána.

„Zörgessetek és megnyittatik néktek.” „Közeledjetek az Istenhez!” Zörgess - az ajtó be van zárva és fájdalmas szívdobogással zörgetsz. „Tisztítsátok meg kezeteket” (Jak 4,8), zörgess kicsit hangosabban - rájössz, hogy piszkos vagy. „Tisztítsátok meg szíveteket!” (Jak 4,8) Milyen személyesen hangzik ez - most már kétségbeejtően komoly a dolog, most kész vagy mindenre. „Gyászoljatok és sírjatok!” (Jak 4,9). Keseregtél-e már valaha Isten színe előtt belső életed állapota miatt? Most már nyoma sincs benned az önsajnálkozásnak, hanem szívtörő fájdalommal és csodálkozva fedezed fel, miféle ember vagy. - „Alázzátok meg magatokat!” (Jak 4,10). Isten ajtaján zörgetni megalázó foglalkozás, a megfeszített latorral egy sorban kell zörgetned, de „a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7,7).