A „járásban” nincsenek élmények; ez a próbája a kitartásunknak és helytállásunknak. Az erő legnagyobb próbája ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: „jár” a jellem kifejezésére használja. János „ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!” (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: „légy szellemi ember”, hanem ezt: „járj énelőttem!” (1Móz 17,1).

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az élményeket. A test területén ez odavezet, hogy meghamisítjuk a Szent Szellem munkáját; érzelmi életünkben pedig odavezet, hogy féktelen szenvedélyekbe sodródunk és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz (Ézsa 40,31): szellemi összeomlás lesz a vége.

Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk előtt tartjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: „Azért nem félünk, ha...” (Zsolt 46,3) - ha egyszer végre a valóságra építünk, és nemcsak egyszerűen tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. Akkor felkiáltunk: „Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!”

Válságos időkben kérnünk kell az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: „Uram, vezess engem, Uram irányíts engem”! Persze, hogy irányítani fog; igazából már irányít is. Ha értelmes döntéseink nem az Ő parancsai szerint valók, akkor visszatart ezekben és megállít. Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétének utasításaira.