Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm célom, amire Uram teremtett és újjászült. Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: „Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket” (Jn 20,21). Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot? Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem. Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait: „Jól van jó és hű szolgám” (Mt 25,21). Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött. Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell szoros közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, nemcsak személyes Megváltónak. Készek kell legyünk teljesen megtapasztalni annak teljes kihatását, hogy „megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért” (Csel 9,16).

„Szeretsz-e engem?” Ha igen, akkor „legeltesd az én juhaimat!” Nem ajánlja fel, hogy válasszuk meg szolgálatunkat; feltétlen hűség kér az Ő megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel. Ha az Úrtól kaptál valamilyen elhivást egy szolgálatra, akkor tudod, hogy a szükség nem egyenlő az elhivatással: a szükség csak alkalom arra, hogy elhivatásodat gyakorold. Arra vagy elhíva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. De ez nem azt jelenti, hogy sok különböző szolgálat van a számodra kijelölve Isten szolgálatában. Hanem érzékenynek kell lenned arra, amire Isten hívott el, s ez olykor megkéri, hogy más szolgálati területeket figyelmen kívül hagyj.