Kérj, ha nem kaptál. Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és hiányt szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk. Amit nem érzünk szellemi valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből? „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől...” (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed. A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján (Lk 11,13). Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.

„Aki kér, mind kap.” Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el. Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen, erkölcsi felelősséggel és szellemi megértéssel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége...” Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal; ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget. Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes. Ez, hogy „kérj”, azt jelenti: koldulj. Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy ez foglalkoztassa őket. Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem saját kívánságunk alapján. Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok.