lelkipásztor

1964-ben születtem, és egy szabolcsi nagyközségben Gáván éltünk.

Apai és anyai ágon is sokan szolgáltak a református egyházban lelkészként vagy kántor-tanítóként családunk tagjai közül.

Már gyermekkoromban éreztem Isten vonzását, melyet erősített bennem gyülekezetünk, a vencsellői gyülekezet lelki közössége, és lelkipásztorának evangéliumot hirdető élete. Itt volt az ébredés népének találkozási helye, így kapcsolatba kerülhettem hívő emberek sokaságával, amit azóta is nagy ajándéknak tartok. Gimnáziumi vallástanárom is nagy hatással volt rám.

Már teológus voltam, mikor életemet Megváltóm kezébe tehettem, aki szinte rögtön az evangélizációs szolgálatba küldött. Azóta is vágyam embereket Jézushoz vezetni.

1987-ben kötöttem házasságot Biró Gyöngyi közgazdásszal, aki a szolgálatban is segítőtársam, ő a gyermekekkel foglalkozik szívesen és áldottan.

Isten egy fiú, és két lánygyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik szintén igyekeznek minden szolgálatban segítségünkre lenni.

1988 őszén még mint teológust kért ki a nagyvarsányi gyülekezet, ahol 22 csodálatos évet tölthettünk. Innen hívott meg a pasaréti gyülekezet, elődöm, Cseri Kálmán nyugdíjba vonulása után. Isten küldő szavának engedelmeskedve kezdtük meg itt a szolgálatot.

Életünk egyik vezérigéje: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök megmaradjon” János 15:16

Horváth Géza

1970. október 13-án születtem Tápiószőlősön lakó hat tagú családunk legkisebb gyermekeként. Szüleim egyszerű mezőgazdasági munkából élő falusi emberek, édesapám segédmunkás volt a TSz-ben, édesanyám otthon maradt velünk s a háztartást vezette. Mindketten hívő keresztyének, három bátyámmal együtt hitben neveltek, vállalva ennek nehézségeit is a kommunista rendszer egyházellenessége miatt.

Szülőfalum református gyülekezete, amelynek édesapám előbb presbitere, majd gondnoka volt, igazi lelki család lett számomra. Lelkipásztorunk Sípos Ete Álmos személye és szolgálata nagy hatással volt rám.

Isten különös szeretetének tartom, hogy kisgyermekként megismerhettem Megváltómat Jézus Krisztusban, s fogadhattam el kegyelmét egy szentmártonkátai gyerektáborban 1977. nyarán.

Testvéreim kitűnő szakmunkások lettek. Én is szívesen tanultam volna szakmát, de Istennek más terve volt velem. Az Általános Iskola alsó tagozatában már – emlékszem – az akartam lenni, mint lelkipásztorunk. Az évek múlásával ez folyamatosan erősödött bennem, míg végül egyértelműen megértettem Uram szolgálatba elhívó akaratát.

A budapesti teológia elvégzése után rögtön Pasarétre kerültem, ahol fiatal lelkészként elméletben és gyakorlatban is sokat tanulhattam a gyülekezet lelkipásztoraitól, presbitereitől, szolgáló tagjaitól.

Életem, szolgálatom egyik meghatározó bibliai igéje: ”Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk.” (Róma 8, 31-32.)

Földvári Tibor

1985-ben születtem Kocson, három gyermekes család legkisebb gyermekeként. Édesapám kőművesként, majd iskolai karbantartóként dolgozott, édesanyám pedig otthon vezette a háztartást és foglalkozott bátyámmal, nővéremmel és velem.

A helyi gyülekezetbe csak időnként, nagyobb ünnepekkor jártunk. A vallásos nevelés következtében sejtettem (ám még nem hittem), hogy van Isten, de különösebben nem foglalkoztatott az, hogy megismerjem Őt. Középiskolai tanulmányaimat a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában végeztem. Ezekben az években szembesültem saját bűneimmel, és életem céltalanságával. Ezeket a súlyosan rám nehezedő terheket Isten egy gyülekezeti evangelizációs alkalmon vette le rólam úgy, hogy egyértelművé tette számomra: Jézus értem is meghalt, mert szeret engem. Ekkor kaptam Urunktól új életet.

A gimnáziumi évek után Isten a budapesti teológiára, és ezzel egy időben anyagyülekezetembe, a Nagyvárad téri Református Gyülekezetbe vezetett. Ebben a testvéri közösségben ismerhettem meg Őt, és az Ő elhívásának reménységét alaposabban. Teológus éveim alatt hívott el lelkészi szolgálatra, amelyet próbára téve meg is erősített bennem. 2009 augusztusában kerültem a Pestszentlőrinc Kossuth téri Gyülekezetbe, ahol előbb, mint segédlelkész, majd mint beosztott lelkész szolgáltam 2012 végéig.

Feleségemet, Harsányi Fruzsinát, aki német nyelv és irodalom, majd pedig református hitoktató szakon szerzett diplomát, Lőrincen ismerhettem meg a gyerekek és fiatalok között végzett közös szolgálatunk alatt. Hálás vagyok Istennek, hogy őbenne szeretetteljes, szolgálataimban is támogató társat kaphattam. Isten két fiú, és egy lánygyermekkel ajándékozott meg bennünket.

Életem egyik meghatározó igéje: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9:16)

Szepesy László