PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. február 25. (vasárnap) Varga Róbert

A BÖJT, MINT ISTENTISZTELET

Alapige: Mt 6,16-18

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy ma reggel is színed elé engedsz minket. Köszönjük, Urunk, hogy te a vigasztalás és a reménység Istene vagy. Így készülsz most is megszólítani bennünket, és így kínálod most is a bocsánatot.

Kérünk, adj vigasztalást annak a családnak, akik ravatal mellett álltak meg ezen a héten. Enyhítsd a gyászukat, vedd el a békétlenségüket, ha van. Adjál reménységet és békességet a szívükbe.

Kérünk, Urunk, hogy bocsásd meg nekünk azt a sokféle hamis böjtöt, amit gyakoroltunk eddig.

Köszönjük, hogy a te egész életed böjt volt, és ebben is példát mutattál. Otthagytad a mennyei dicsőséget azért, hogy szegénnyé legyél, és így önmagaddal gazdagíts meg minket. Taníts meg jól élni minket javaiddal. Engedelmesen, neked kedves módon böjtölni.

Áldunk azért, hogy akkor átélhetjük ígéreted szerint, hogy megoldódik mindaz, ami eddig nem oldódott meg. Helyére kerül mindaz, ami nincs ott.

Kérünk, áldj meg bennünket, hogy ilyen szentül, tisztán, neked kedves módon legyünk itt előtted, így figyeljünk rád, hallgassunk rád, kérdezzünk téged, és így fogadjuk el mindazt, amit mondasz, készítettél a számunkra.

Köszönjük, Istenünk, hogy már el is készítettél igazi találkozást veled. Csendesítsd le a mi szívünket, fordítsd önmagad felé, hadd menjünk el más lélekkel, mint ahogyan idejöttünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Egy beszélgetés során ezt mondta valaki: Ha egy nemes cél elérése érdekében mindent, ami abban akadályoz, félreteszek, és annak rendelek alá, hogy elérjem azt a kitűzött célt, akkor ezt böjtnek hívják, ugye? Még a keresztyén felekezetekhez tartozók körében is van egyfajta bizonytalanság afelől, hogy mit is jelent pontosan, amit a Szentírás böjtnek nevez, és mi nem az?

Kegyességi gyakorlat, lelki szükség, testi önsanyargatás, hogy kedvesek legyünk Isten előtt? Ha a nagy világrészeket átfogó mozgalmakat, vallásokat nézzük, akkor mindegyikben megtalálható a böjtnek valamilyen formája, leginkább kötelező gyakorlati módon.

Ma böjt első vasárnapja van. Nézzük meg, hogy mit jelent biblikus módon, Isten szerint való módon böjtölni! Valójában az, hogy böjt első vasárnapja van, ez azt jelenti, hogy még negyven nap, és arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus önmagát adta értünk a golgotai kereszten. A kereszt árnyéka vetítődik előre. A keresztre gondolva, ebből a szemszögből tekinthetjük ezt a kérdést is.

Régen, amikor az emberek bizonyos dolgokat még jobban számon tartottak, mint manapság, ilyenkor ért véget a farsangi időszak. Ez után a római egyház szigorú előírásai miatt már senki sem mert elmenni vigadni, táncolni, mulatozni, vagy éppen szórakozni. Ez előtt a vasárnap előtt még egy utolsó nagy bál volt. Sokan ott még lerészegedtek, aztán nem mertek, legfeljebb csak otthon ilyesmit tenni.

Volt haszna az ilyen felfogásnak és gyakorlatnak? Ma már ez nem mérhető. Az azonban bizonyos, hogy az emberek nagy tömegének az egyháztól való elidegenedése magával hozta a böjt fogalmának az elveszését. Szinte kihalt a gondolkodásából a legtöbb embernek. Pedig ma is szükség lenne böjtre. Ma is előfordul, hogy valaki, valamilyen cél elérése érdekében más valamiről lemond. De ahogy az elején említettem, ezt mégsem nevezhetjük böjtnek.

Nem böjt az tehát, ha a sportoló jobb eredmény elérése érdekében mindent félretesz. Nagyon sokan hajlandók erre, képesek is. Nem böjt az, ha valamilyen célt kijelöl az ember, akár, hogy egy anyagi célt elérjen, s annak érdekében szorosabbra húzza a nadrágszíjat, spórol és félretesz, vagy félreteszi azt, ami különben fontos a számára. Becsülendő, és tiszteletre méltó az, hogyha valaki ezekre a dolgokra hajlandó, hogy egy nemesebb célt, eredményt, jobb eredményt vagy szakmai előrejutást elérjen. Ennek érdekében hajlandó mindenről vagy sok mindenről lemondani. Sokan hajlandók arra is, hogy megvonjanak maguktól több mindent, hogy tovább jussanak. De mégsem nevezhetjük ezeket a döntéseket, ezt a gyakorlatot a Biblia szerinti böjtnek.

Nem régen azt is mondta valaki, hogy milyen könnyű helyzetben vannak a római katolikusok. Ott Róma pontosan vonalakat, margókat meghúzva, kijelöli a böjtnek a szabályait. Mikor, mit nem lehet enni. Mikor mit nem lehet tenni. Mikor, mit nem lehet venni és így tovább. Ilyenkor nem járnak bálokba, nem szórakoznak. Szabályozva, körülírva van minden. Ahogyan ez volt Jézus korában is, amit az írástudók is tanítottak.

A Lukács 18-ban olvasunk egy farizeusról, aki ezt mondja. Ott áll Isten előtt. Istenem, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Ez önmagában már elképesztő, ez a megállapítás. De menjünk tovább! Nem vagyok rabló, gonosz és parázna. Böjtölök kétszer egy héten. Nem vagyok olyan, mint a többi ember. Persze a rablásnak meg a gonoszságnak azért sokféle vállfaja van, de ezt itt nem részletezi ez a farizeus. A lényeg az, hogy böjtölök egy héten kétszer. Megtartotta a törvényt. Körül volt írva, pontosan szabályozva. Annak eleget tett, és úgy gondolta, hogy ez elég ahhoz, hogy az Isten előtt kedves legyen.

Akkor ma is vannak olyanok ezek szerint, akik a böjtöt így végzik? Dicsekedve böjtölnek? Büszkék arra, hogy egy ideig nem tesznek meg valamit, vagy nem esznek meg valamit? Sokan ma is, most is az emberek tetszését, elismerését akarják kiérdemelni, kivívni.

Elég körülnézni. Mennyi márványtábla. Hímzett terítő. Nagybetűvel, hogy X Y készítette, kicsivel, Isten dicsőségére. Milyen módon próbálja az ember magát még így is Isten elé helyezni? Saját dicsőségét fényezni. Sokaknak, mint a Jézus korabeli farizeusoknak, csak az emberek véleménye volt fontos.

Nincs ez ma sem másképpen. Akkor van értelmes, Istennek kedves, Istennek tetsző böjt, vagy nincsen? Milyen az a böjt, amit Isten kedvesen vesz, ami betölti azt a célját, amire Isten ezt adja, amiről Jézus beszél?

Először is azt kell világosan látnunk, hogy aki Krisztusban hívő ember, az szabad. Aki pedig szabad, az szabadon tesz meg valamit, vagy szabadon nem tesz meg valamit. Szabad arra, hogy elmenjen valahova, és szabad arra, hogy ne menjen. Szabad arra, hogy kimondjon dolgokat, és szabad arra is, hogy ne mondjon ki dolgokat.

Az igazi böjt az mindenfajta szabálytól mentes, mert a hívő ember szabad ember. És mert szeret valakit, szereti Jézust, és mert a böjt első vasárnapján a keresztre is gondolhatunk, amelyen Jézus meghalt azokért, akikről beszélünk.

Egy konferencián azt mondta valaki: jobban értenénk a böjt jelentőségét, ha arra gondolunk, hogy szeretünk valakit, akiről tudjuk, hogy csak negyven napja van hátra. Mi mindenről lemondanánk azért, hogy minél több időt tölthessünk vele. Mennyire lesnénk minden kívánságát. Talán ez az utolsó, amit kíván tőlünk? Mennyire figyelnénk a szavaira, az intésére, a beszédére. Hátha többet nem tudunk vele beszélni. Egészen másképp néznénk rá, ha tudnánk, hogy egy hónap van csak hátra, és többé ezen a földön nem beszélhetünk vele.

Amikor a hívő ember böjtöt kezd, elsősorban tehát azért teszi, és ez a helyes böjt, hogy az Istenhez kerüljön közelebb. Akár azt is mondhatjuk, valaki bizonyos értelemben lemondott most tízkor valamiről, hogy eljöhessen ide. Vállalt, nevezhetjük így is, egyfajta kicsiny böjtöt azért, hogy Istenre figyeljen.

Jobban érteni Isten akaratát, hogy abból jobb döntések szülessenek. Minőségileg közelebb kerülni hozzá. Ez a biblikus böjt értelme.

Mikor volt nekünk utoljára ilyen? Volt egyáltalán valaha, amikor valakiért, vagy azért, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, vele szorosabb lelki egységbe jussunk, lemondtunk valamiről.

A böjtnek csak akkor van értelme, ha nemcsak az első fele igaz, hogy valamit nélkülözök, valamiről lemondok, valamit félreteszek, valamit odaadok, hanem igaz ez a második fele is. Azért, hogy Istenhez - minőségi értelemben - közelebb kerüljek, valami szorosabb legyen a lelki közösségem. Hogy a Jézussal való egység erősödjék. Mert arra a gyerekek is hajlandók, hogy lemondjanak a narancsról, hogyha csokit kaphatnak helyébe. A felnőtt is hajlandó akár még a pihenéséről is lemondani, ha ez által viszonylag nagyobb összeget tud megszerezni. Hány édesanya - nem mindegyik - lemond az éjszakai nyugalmáról azért, hogy a kicsinek nyugta legyen, és ez nemes és jó dolog, de ezek nem böjti formák, hanem lemondás. A lemondás néha szomorúsággal, sőt keserűséggel jár. Böjtnek csak azt nevezhetjük, ami önkéntes, ami valamitől való tartózkodást jelent, de nem öncélúan, hanem azért, hogy minél inkább legyen időnk, erőnk, odaszánásunk arra, hogy az Isten dolgait jobban értsük. A lemondás mindig szomorúsággal jár. Néha gyötrelemmel is. Néha valaki dühös azért, hogy le kell mondani valakinek valamiről azért, hogy más többre jusson, de ezt nem szívesen és örömmel teszi.

Isten azonban nem akar farizeusi módon dicsekvő böjtöt. Nem akar zúgolódva, kényszerből végzett böjtöt, mert vannak olyanok, akik csak gyötrődve, szomorúan tudnak továbbadni valamit, vagy tudnak másra időt szánni. Mindig ők maguk akarnak a középpontban lenni. Isten sehol nem írja elő a húsböjtöt kötelező módon a Szentírásban. Nem írja elő a szóböjtöt, vagy a házasságon belüli szexuális böjtöt. Az evidencia, magától értetődő egy hívő ember számára, hogy házasság előtt nem él szexuális életet. A házasságon belül is - azt mondja a Szentírás -,csak egy időre szakítsátok meg a nemi közösséget, hogy az ördög meg ne kísértsen benneteket, amíg imádkoztok, csak arra az időre. Aztán térjetek ismét eggyé, hogy az ördög meg ne kísértsen titeket. Nyilván ez is lehet a böjtnek egy formája, de hosszú távon semmiképpen nem ajánlja ezt Isten igéje.

Mindig mi leszünk szegényebbek, ha nem olvassuk a Szentírást. Nem kötelező gyakorlat, mert lesújt ránk az Isten, ha nem olvassuk reggelente a Szentírást. Semmilyen kényszer nincsen. Mi leszünk szegényebbek és tanácstalanabbak, ha nem figyelünk Istenre, és nem érdekel az Ő válasza, véleménye.

Van-e akkor tehát olyan böjt, ami örömteli, fölszabadult, ami Istent dicsőíti? Jézus pont erről beszél. Amikor böjtölünk - mondja itt -, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják az arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Vagyis ne azt lássák az emberek, hogy milyen szánalmasan szomorú, kényszerű dolog a böjtölés. Nem szívből való, hanem azért teszem, mert megparancsolja Isten. Ő ilyen böjtöt nem akar, hanem azt mondja, hogyha szeretem Jézust, akkor tegyek meg neki örömmel valamit, vagy böjtöljek örömmel. Akkor ez nem kényszer. Akkor azért teszem, mert örömmel vagyok vele. Örömmel beszélgetek vele. Öröm az, hogyha hallhatom a szavát, és megszólíthat engem.

Lemondhatunk önként egy jó ételről, filmről, szórakozásról vagy kedvenc időtöltésről akár azért, hogy valaki egy betegségből szabaduljon. Mit mond az ige? Azt mondja, hogy vannak kötelékek, amelyek akkor oldódnak le, ha valaki imádsággal és böjtöléssel könyörög azért a másik emberért. Akkor van szabadulás.

Van, aki azért böjtöl, hogy jobban értse Isten akaratát, és így vállal önkéntes, de örömteli korlátozásokat az életére nézve.

Mit mond Jézus? Amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy ne az emberek lássák a te böjtölésedet, hanem a te mennyei Atyád, Isten. A cél Istenért, Istennek tetsző böjt az, hogy közelebb kerüljek hozzá. Nem kiérdemelni és elérni akar ilyenkor valamit a hívő ember Istentől vagy Istennél, hanem jobban érteni Őt. Akaratát még inkább felismerni. Tervét, döntését egy-egy élethelyzetre megismerni.

A Róma 8, 28-ban azt olvassuk, hogy a hívő embernek minden a javát munkálja. Az így folytatott böjt is a javunkra lehet. Ha valaki komor arccal böjtöl, amiről itt Jézus beszél, akkor mások azt gondolják: nem érdemes keresztyénnek lenni. Ha ilyen savanyú, komor dolog az egész, eszem ágában sincs Istent követni. A végén még az én életem is ilyen lesz. Dehogy kell ez nekem.

Mi is lehetne tetsző abban Isten előtt, Istennek, ha valaki pénteken nem eszik húst? Miért tetszene ez Istennek? Vagy ha valaki az amúgy is káros dohányzását egy időre felfüggeszti. Bizonyos, egyébként sem jó, vagy megnézésre érdemes sorozatokat egy ideig nem néz a televízióban.

Nem mondja sehol azt a Biblia, hogyha valaki éhezik, vagy valamit élvezhetne, de azt nem teszi, attól jobb vagy nemesebb ember lesz. Vagy ahogy nem régen egy ifjúsági órán mondta valaki: tuti, hogy nem kerül be a mennybe ettől. Ezért nem kerül be a mennybe senki sem. Azért, mert valamiről lemond, hogy azt nem élvezi, biztos, hogy nem üdvözít. Az üdvözít, ha valaki hisz Jézus Krisztusban, és Istennek kedves és tetsző életet él.

Nem könyveli el tehát az ilyesmit jó böjtnek Isten. Tényleg könnyebb lenne előírásokat és szabályokat betartani. Nem? Milyen jó lenne, ha a református egyháznak is lenne egy böjti szabályrendelete. 46. oldal, mit kell böjti első vasárnapon tennünk? Elolvassuk, megtesszük, kipipáljuk, és odafönn máris jegyzik. Milyen egyszerű lenne. No, de Isten felnőttként kezel minket. Azt akarja, hogy felnőtt módon gondolkozzunk és cselekedjünk. Felnőtt módon, önként, szeretetből engedelmeskedjünk neki. Felnőtt módon kutassuk, keressük az írásokat, hogy megértsük Isten jó kedvét, döntését, tervét velünk kapcsolatban.

Lehet és kell időnként szóböjtöt tartani. Egy-egy családban biztos örülnének otthon ennek. Ha ezt meg ezt nem mondanánk, vagy ha egy ideig meg se szólalnánk. Hogy megkönnyebbülnének! Lehet ételtől is tartózkodni. Sokan eljönnek úgy, hogy úrvacsorára készülnek, de a gyűlölet ott van a szívükben. Hányan még itt is irigykednek a másik ruhája, felesége, férje, gyerekei, anyagi helyzete miatt?

Fontos a böjt? Bizonyosan, de a Biblia szerint csak az a fajta, azon a módon végzett böjt, ami közelebb visz minket Istenhez, ami megtisztít, ami koncentrál bennünket az Isten dolgaira, ami nemesít.

Ha ehhez egy lemondás egy vacsorameghívásról segít, akkor tegyük meg. Ha közelebb visz Istenhez az, hogy bizonyos filmeket nem nézünk meg? Tegyük meg! Ha lelkem közelebb jut Istenhez, ha lemondok valamiről, és azt az összeget odaadom másnak? Ez segít ebben? Tegyem meg! Szabad vagyok rá. Ha valamit nem veszek meg, bár megtehetném, valamit nem mondok ki, bár megtehetném, akkor, ha ez segít abban, hogy közelebb vigyen Istenhez, tegyem meg!

Jézus nem evett negyven napon át a pusztában. Ő tudta, hogy az Isten előtt kedves böjt az, amikor önként, és a lélek megerősödéséért végzem azt. Ha az a cél, hogy Istennel mélyüljön el a mi közösségünk. Ha azt félreteszem, ami ettől az odafordulástól elvon, vagy azt tönkreteszi, akkor tegyem meg. És ez kedves lesz Isten előtt. Kinek a tánc, kinek a pénz, kinek az étel, kinek a szórakozás.

Jézus egész élete böjtös élet volt. Önmagában böjt volt az, hogy otthagyta a mennyei dicsőséget, vagy ahogy énekünk mondja: magára vette szennyes ruhánkat, s a végén, mint ahogy a rabszolgákat szokták kivégezni, kivégezték a golgotai kereszten. Egész élete böjt volt. De vállalta értünk, hogy mi egészen közel kerülhessünk a mindenható Istenhez, hogy eltörölhesse bűneink álnokságát, és megtisztíthasson minket.

Az Ószövetség emberei is böjtöltek egy nagyon nehéz, sorsfordító csata idején, előtt. Jövőt meghatározó döntések előtt, de ez soha nem volt öncélú sanyargatás, de eszköz volt az Istennel való közösség megerősítéséhez.

Van jutalma a böjtnek? Azt mondja itt is Jézus, meg Ézsaiás próféta könyvében is, amiből felolvastam, hogy van. A jutalom, vagy inkább így mondom: az eredmény vagy következmény, hogy megerősödik, megújul, és lelkileg felfrissül a hívő élet. Újra öröm lesz a szolgálat. Talán most nem az. Újra látszik rajtunk az, hogy jó Jézussal járni. Most lehet, hogy nem látszik. Nem is kérdez meg senki sem. Újra öröm lesz Őt szeretni, neki engedelmeskedni.

Mit mond az igazi böjtről Ézsaiás próféta? Hogy olvastuk? "Hát nem az-é a kedves böjt, amit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad? Szabadon bocsássad az elnyomottat? Az éhezőnek megszegd a kenyeret? A szegény bujdosót házadba bevidd? Ha mezítelent látsz, felruházd, és ne zárkózz el a testvéred elöl". Mit jelentenek ezek böjtként? Ha van türelmed, szíved, odaszánt időd, ha kell, hogy kiböjtöld akár szó szerint, hogy valaki egy kötelékből szabaduljon. Hogy egy megromlott házasság rendbe jöjjön imádság, beszélgetés, böjt által.

Vannak elnyomottak, akikért legalább a szavunkat föl kell emelni. Az öregek, a fogyatékosok, a teljesen kisemmizettek. Próbáljuk mi őket segíteni idővel, pénzzel, szeretettel? Van, amit nagyon egyszerű megoldani. Egy bizonyos összeget oda kell adni. Nem biztos, hogy kézbe, de kifizethetünk egy csekket, egy számlát. Az is szabadítást jelenthet valaki számára. Segítesz a nálad kisebb testvéreidnek, a gyengébb osztálytársnak, a kevésbé ügyes kollégának. Elengedni a szülők vagy a gyerek lelki adósságát, szavait. A főnök lelki adósságát, ahogy bánt veled. Elengedem. Vagy elengedem a másikat. Olyan sokan lelki zsarnokként tartják fogva a házastársukat is. Nincs szabadulás.

Igazi böjt csak az, amiről úgy mondunk le, hogy megérezzük. Egy kicsit fáj. Odaadunk valamit, ami talán nekünk is hiányzik. Ha a feleslegből adunk, az nem böjt. Az nem adomány. Amikor nézi Jézus, hogy ki mennyit vagy mit dob a templomi perselybe, sokan nagy összeget dobtak. Meg sem szólalt Jézus. Odaér az özvegyasszony, és két leptont dob bele. Ez egy ember napi élelmiszerszükségletére való összeg volt. Mondhatjuk ezt is, és ott ez a szó szerepel, hogy a bioszát, a biológiai élete fenntartásához szükséges minimális összeget dobja bele. És akkor Jézus megszólal. Most adomány érkezett. Sem előtte, sem utána nem mond semmit. Ez az asszony az egész életét beledobta a perselybe. Igen, ez böjt. Ez lemondás, ez Isten előtt kedves dolog.

A lelki hontalanoknak adsz lelki kenyeret? Lehet vigasztalódni melletted, vagy mindig csak te akarsz kapni? Vannak lelki hontalanok és bujdosók. Befogadod, elfogadod? Itt azt is jelenti az, hogy hazavezetni. Elvezeted Jézushoz? Számára is az a legjobb, ha türelmesen meghallgatod, ha könyörögsz érte, és elfogadod őt úgy, ahogy van. Ez böjtöt jelenthet a mi életünkre nézve is. Mert addig nem magammal foglalkozom, nem a saját ügyeimet intézem. Nem én vagyok a középpontban. Jézusért és a másikért lemondok önmagamról.

Mit mond itt az ige Ézsaiásnál? Azt mondja, hogy föltámad az Isten világossága az életedre nézve. Mit mond itt Jézus? A te Atyád megfizet neked. Eljön világosságod, és hamar beheged sebed. Így folytatja tovább Ézsaiás: vezet az Isten szüntelen. Megerősíti csontjaidat, és fiaid megépítik a régi romokat.

Sokan sanyargatják magukat, böjtölnek és imádkoznak a gyerekeikért, akiknek romokban hever az életük. Mit mond Isten? Ha igazán jól, ha szerinte valóan teszed, ha úgy böjtölsz, hogy az kedves előtte, és te is megépülsz, akkor lehet, hogy megfordulnak a gyerekeid, és megépül az ő romos életük. Föltámad világosságod, akkor nekik is lehet új életük.

Mit mond Jézus? Aki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék. Azt is mondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Milyen fura. Aki Jézustól kér inni, és kap enni, az tud jól böjtölni örömmel, önként, szívesen, szívből, Isten előtt kedves módon.

Így lehet a mi böjtölésünk folyamatos istentiszteletté. Örömmel, önként, szívesen, szívből. És akkor feltámad a mi világosságunk, akkor megbocsáttatnak a mi vétkeink Jézusért, akkor megfordulnak azok, akik velünk szembefordultak eddig, és lehet velük beszélni. Megépülnek a romok, és megépülnek az életek.

Aki Jézustól kap enni és inni lelki, mennyei táplálékot, az tud jól böjtölni. Annak a böjtölése lesz istentiszteletté.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogyha itt a megterített Úrasztala mellett újra megerősödhet a mi szívünk és lelkünk, hogy kedvesebb legyen a mi életünk előtted, hogy betöltsük a te szeretettörvényedet, és a mi lemondásunk, böjtölésünk helyes, biblikus legyen.

Így könyörgünk most azokért, Urunk, akiket elénk hoztál. Így kérünk azokért, akik nem ismernek téged, s rólad semmit sem tudnak. Így könyörgünk saját magunkért, hadd legyen a mi életünk rád mutató, világító élet.

Köszönjük ezt a csodálatos biztatást, ezt az örömteli vigasztalást. Föltámadhat a mi világosságunk teáltalad, és a régi romok megépülhetnek. Minden újjá lehet, megváltozhat. Te kijavítod a mi megromlott, elrontott életünket, és így segíthetünk másoknak is ebben. Áldunk és dicsőítünk ezért, de kérünk, kezd rajtunk. Sorold a mi vétkeinket és bűneinket, hadd tudjuk mindazokat itt hagyni nálad, hadd épüljön meg először a mi életünk, hogy aztán a te segítségeddel tudjunk másokat is építeni, hozzád, a világ világosságához vezetni.

Áldj meg bennünket, kérünk, ebben a csendben.

Ámen.