PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. december 25. (karácsony) Cseri Kálmán

SZABADÍTÓ

Alapige: Mt 1,21

---

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Édesatyánk, hálásan köszönjük, hogy megérhettük ennek az esztendőnek a karácsonyát is. Köszönjük, ha szentül készülhettünk rá, köszönjük, ha örömet szerezhettünk másoknak, és köszönjük azokat, akik szeretnek bennünket.

Ma mindenek felett a te örökkévaló szeretetedért áldunk téged. Köszönjük, hogy minden igaz tiszta szeretet forrása te magad vagy. Áldunk téged, mert te magad vagy a szeretet.

Köszönjük, hogy már akkor szerettél minket, amikor mi még nem is ismertünk és nem tiszteltünk téged. Köszönjük, hogy te egyoldalúan is kész vagy szeretni minket, nyomorultakat, mert a te szereteted nélkül elpusztulnánk.

Kérünk, szólíts meg úgy igéddel ma, hogy az meggyőzzön bennünket arról, hogy valóban örökkévaló szeretettel szerettél minket, ezért terjesztetted ki reánk a te irgalmasságodat.

Köszönjük, hogy mindazt, ami az életünkben veszteség, nehézség, próbatétel, azt is a javunkra tudod fordítani.

Köszönjük, ha szeretetedből továbbadhattunk valamit másoknak. Bocsásd meg, amikor nem így történt. Bocsásd meg valahányszor önmagunkat adjuk, a magunk rejtett vagy nyílt önzését, sokféle képmutatását, gőgjét, bizonytalankodását, és kérünk, szabadíts ki minket ebből.

Áldunk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus, hogy szabadítónak jöttél erre a földre. Dicsőítünk azért a nagy szabadításért, amit a Golgotán áldozatoddal, kereszthaláloddal hajtottál végre. Köszönjük, hogy hit által a miénk is lehet az ott aratott győzelmed. Győzz meg erről is minket.

Kérünk, segíts most egészen elcsendesedni előtted. Szeretnénk az értelmünket, a szívünk ajtaját sarkig nyitni előtted. Félre akarunk tenni mindenféle fenntartást, gyanakvást, veled szembeni bizalmatlanságot, és teljes bizalommal kérni és fogadni azokat az ajándékokat, amiket csak te tudsz nekünk adni. Legyen ez a mostani együttlétünk is a te ajándékozásod alkalma. Te tudod, mire van szükségünk, könyörülj rajtunk és gazdagíts meg minket.

Könyörgünk mindazokért, akiknek eszükbe sem jut az, hogy tőled ajándékot lehet kapni. Akik nem ismernek téged vagy nem ismernek el annak, aki vagy, hadd jusson el hozzájuk is a szabadításról szóló örömhír. Kérünk, hogy erre is készíts fel most minket, hogy válhassunk mi is karácsonyi angyalokká, akik továbbadjuk azt, ami rajtunk is segített.

Ámen.

---

Igehirdetés

Az angyalok karácsonyi prédikációjából ezt az egyetlen szót szeretném ma különösen hangsúlyozni, és a szívetekbe vésni: Szabadító született ma nektek. Jézus Krisztus földre jöttének a célja, az Ő munkájának a tartalma ez: szabadítónak jött.

Az Ószövetség gyakran nevezi Istent szabadítónak. Most olvastuk hosszú ideig a zsoltárok könyvének egy szakaszát. Újra és újra ismétlődik ez a boldog vallomás: az Úr az én szabadítóm. Ellenségtől, betegségből, fogságból, sokféle nyomorúságból Isten a népét sokszor kiszabadította.

Jézus Krisztussal kapcsolatban pedig végigvonul az egész Biblián ez a kijelentés, hogy Ő szabadító. Már a legelején, közvetlenül a bűneset után elhangzik Isten ígérete, az úgynevezett ősevangélium, hogy eljön majd valaki, aki asszonytól születik, és a kígyó fejére tapos. Vagyis megszabadítja az embert, az emberiséget abból a rabságból, amibe az ördög kísértő szavának engedve került.

Amikor Zakariás próféta megjövendöli virágvasárnap történetét, és az szó szerint be is teljesedik virágvasárnapon, akkor egyebek között ezt mondja az eljövendő Messiásról: "Igaz és szabadító ő." - Itt olvastuk, hogy az Úr Jézus megszületése előtt már Isten ezt a parancsot adta Józsefnek: "Jézusnak nevezd őt, mert ő szabadítja meg a népét annak bűneiből."

És szintén olvastuk az imént, amikor karácsony éjjelén az angyalok a pásztoroknak és az egész világnak tudtul adták a nagy örömhírt: "Szabadító született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Amikor pedig Jézus elkezdte nyilvános munkáját és megfogalmazta a programját, az így hangzott: "Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megszabadítsa azt, ami elveszett." (Lk 19,10).

Amikor egyszer egy samaritánus faluban evangélizált, a samáriaiak boldog ujjongással kezdték hirdetni: "Bizonnyal ez a világ szabadítója, üdvözítője a Messiás, a Krisztus." (Jn 4,42).

Az első keresztyén igehirdetésnek pedig állandó tartalma volt ez: "Nincsen más név az ég alatt és senki más nem adatott szabadítóul, csak Jézus Krisztus." (ApCsel 4,12).

Amit a zsidóságnak a Messiás név jelentett, a görögnek, a pogányoknak ugyanezt jelentette a szótér, a szabadító.

Jézus neve tehát az Ő munkaprogramját is jelöli. Jésua héberül azt jelenti: szabadító. Szótér ugyanezt jelenti görögül. Kinek-kinek a maga nyelvén lehetett megértenie, kicsoda Jézus Krisztus. Fordítják ezt a szót úgy is: megmentő, megtartó, megváltó, üdvözítő. Ahol ezek a szavak szerepelnek, ennek a helyén az eredeti Újszövetségben mindenütt a szótér szó áll. Használjuk ma ennek a "szabadító" jelentését, mert ez áll legközelebb a szó eredeti jelentéséhez. Valamit vagy valakit kiszabadítani, valakinek az életét megmenteni, valakit megvédeni ellene törő, reá veszélyes erőktől. Végső soron: üdvözíteni.

Amikor viharba kerültek a tanítványok a Genezáreti tavon, és Jézus aludt a hajóban fáradtan, Péter is ezzel ébresztette fel: "Ments meg, mert elveszünk." Szabadíts meg, mert elveszünk. Az elemi erőkkel szemben mi tehetetlenek vagyunk, de te hatalmasabb vagy, mint azok, neked minden és mindenki engedelmeskedik. Légy a mi szabadítónk. Mert ha nem avatkozol be, menthetetlenül elveszünk. Ez az isteni szabadításnak a lényege.

A Biblia ezzel kapcsolatban és a Biblián belül a karácsonyi történet is három kérdésre ad választ. Miért van szükségünk szabadítóra? Miből akar szabadulni az ember? Miből akar megszabadítani minket Isten?

1. Miért van szükség szabadítóra?

Az, hogy a Biblia ennyire hangsúlyosan szól arról, hogy Isten Jézusban szabadítót küldött, és hogy Jézus egész földi munkájának a célja egy bizonyos szabadítás, ez arra utal, hogy rabok vagyunk. Valami nálunk hatalmasabb erő megkötöz minket. Kényszerhelyzetbe kerültünk, nem vagyunk a magunk urai.

Mióta az ember fellázadt Isten ellen, azóta folyamatosan lázad ellene. Képtelen az Istentől elszakadt ember az abszolút jót cselekedni. Viszonylagosan jó cselekedeteink vannak, de képtelenek vagyunk az Isten mércéjének megfelelni. A legtisztábbnak szánt gesztusainkba is belekeveredik valami kis számítás, önzés, valami huncutkodás. Akinek van ehhez bátorsága, és Isten Szentlelke megajándékozza világossággal, az tetten érheti magában ezt a tehetetlenséget.

Nem tudom, felfigyelt-e már valaki arra, hogy még itt a templomban is milyen csúnya gondolatok futnak át sokszor az agyunkon. Hogy akár csak tegnap este mennyire megmételyezte a képmutatás, a szeretetlenség a szeretet ünnepén a család szeretetteljes együttlétét. Ehhez bátorság kell, hogy valaki a szíve mélyére nézzen, és Isten világossága kell, hogy meglássa: mi van ott.

Hányan cipelnek magukkal egy életen át gyerekkori emlékeket, élményeket, sebeket, amik megnyomorítják az életüket és megterhelik a kapcsolataikat. Milyen sokan élnek együtt gyötrő félelmekkel, amikről nem beszélnek, és ez annál rosszabb. Milyen tehetetlenek vagyunk sokféle szenvedéllyel szemben. Tragikus, hogy erős, felnőtt, művelt, okos, büszke emberek nem azt teszik, amit akarnak és amit helyesnek látnak. Nem a legjobb belátásuk szerint cselekszenek, hanem diktál nekik egy ceruzavégnyi, kis füstölgő rudacska, vagy egy pohár, és a rabjaivá váltak, vagy újra és újra azzá válnak. Milyen sok kényszergondolat kínoz embereket.

Sorolhatnánk még tovább, mennyire nem vagyunk urai a nyelvünknek, az indulatainknak. És mindennek az az oka, hogy úgy gondoltuk: Isten nélkül is tudunk emberek lenni, és emberek maradni.

Valóban az történt, amit egyszer valaki szellemesen így mondott: amikor az ember elszakadt Istentől, kormos lett a keze. És még ha jót akar is, sokszor csak kellemetlenkedik a másiknak, mert ha a kormos kezemmel cirógatom meg, akármennyi szeretet és jó szándék van bennem, összekenem őt is és csak bosszantom. És nem tudjuk tisztára mosni a kormos kezünket, nem tudjuk megtisztítani a lelkünket, a gondolatainkat, a fantáziánkat. Valóban a szó sokféle értelmében rabok vagyunk.

Pál apostollal együtt mindnyájan felkiálthatunk: nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit nem akarok. Sőt az Istentől távolodó ember kénytelen tapasztalni azt, hogy a vétkezés kényszerének a tragikuma sokszor a vétkezés akarásának a démoniságává fokozódik. Vagyis: már nemcsak kénytelen vagyok vétkezni, mert egy nagyobb erő kényszerít rá, hanem már akarom is a bűnt. Gondosan megterveznek egy csalást, jól eltervezik a gyilkosságot, óriási összegeket áldoznak némelyek népirtásra, és mindezt tudatosan. Itt már nemcsak sodródik a bűnbe az Isten nélkül élő ember, hanem itt már azonosul a bűnnel, pontosabban azzal, aki őt bűnbe viszi.

Isten nélkül börtönbe kerültünk, és a cellán belül teljes szabadságunk van. De a cellán belül maradunk mindaddig, amíg valaki kívülről ki nem nyitja annak az ajtaját. Ezért van szükség szabadítóra, mert csak kívülről, csak felülről jöhet segítség!

2. És mitől akar szabadulni a legtöbb ember?

A bűneinek a következményeitől. Olyan kellemetlen jelenségektől, amik megnehezítik az életét: betegségtől, anyagi gondtól, kellemetlen emberektől, nehéz természetű rokonoktól és munkatársaktól.

Úgy, ahogyan Jézus idejében is az eljövendő Messiástól azt várták, hogy a római megszállás alól szabadítsa fel a népet. Ehhez pedig nyilvánvalóan egy erős, harcias katona, egy elszánt férfi kell. Ezért volt teljesen érthetetlen az első karácsonykor az angyali üdvözlet, amit a pásztorok sem értettek, hogy megszületett nektek a Krisztus (héberül: Messiás), egy kis gyermek, akit megtaláltok a jászolban. Ennek minden megállapítása teljesen távol állt az ő elképzelésüktől. A Messiás mint kisgyermek? A Messiás majd előlép, mint vitéz hős. Előrántja a kardját és követjük. Kisgyermek? Jászolban? Hogy került oda? Miért van ott? Nem oda szokták tenni az újszülötteket. És abból az újszülöttből, még ha állítólag ő is a Messiás, mikor lesz olyan, aki az álmainkat megvalósítja? A mi álmainkat, és kiűzi az ellenséget. Teljesen távol állt a karácsonyi evangélium az akkori gondolkozástól. Hát még, amikor ez a kisgyermek felnőtt és keresztre lehetett szögezni két rablógyilkos közé. Milyen Messiás az, akivel ezt lehet tenni?!

A karácsonyi evangélium már akkor is meglepő volt az embereknek, és a többségnek nem is kellett ilyen Messiás. Pontosabban azt mondták: nem lehet, hogy Ő a Messiás.

3. És mitől akar megszabadítani Isten bennünket?

Így olvastuk ezt: "Nevezd Őt Jézusnak (vagyis Szabadítónak), mert Ő szabadítja meg népét a bűneiből."

Vagyis Isten nem a bűn következményeitől akar megszabadítani minket, hanem minden rossz következmény okát akarja megszüntetni. Abból az állapotból akar kiszabadítani, amelyik állapotban csak vétkezni tudunk, csak ártani tudunk magunknak is és egymásnak is. Abból a tehetetlenségből akar kiszabadítani, amelyikben senki sem tud egészen önzetlenül szeretni. Amelyikben képtelenek vagyunk megvalósítani azt a jót is, amit szeretnénk, amelyikben nem értjük Istent, és nem értünk egyet vele. Következésképpen állandó harcban állunk vele. Isten a nyomorúságaink okát akarja megszüntetni, és nem a következményeit enyhíteni.

Ez a különbség minden emberi kísérlet és Isten szabadítása között. Ez a különbség sokféle önmegváltó próbálkozás, és Jézus Krisztus tökéletes szabadító munkája között. És aki ezt a jézusi szabadítást átéli, az azt tapasztalja, hogy ha például alkoholista volt, nem kívánja az alkoholt. Nem azt, hogy van ereje olykor leküzdeni ezt a kívánságot, hanem nem kívánja. És ha hazudozó volt, egyszerűen nem jut eszébe, hogy mást mondjon, mint ami a valóság. És ha félelmek gyötörték, egyszerűen nem fél - ahogy a múltkor nagy örömmel mondta ezt valaki. Ugyanaz az ember ugyanolyan körülmények között egészen másként reagál, megszabadult.

Erről beszélt Jézus Nikodémusnak, akinek azt mondta: értsd meg, szükséges ujjá születnetek. Új természetre van szükségetek. De lehet kapni új természetet. Ezt hozta el Jézus karácsonykor. Ezt tette hozzáférhetővé nagypénteken és húsvétkor kereszthalálával és feltámadásával minden benne hívőnek. És mi egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy Ő olyan Szabadító, aki minden öröklött és szerzett nyomorúságunkból teljes szabadulást tud adni. Aki le tudja győzni rossz hajlamainkat. Egyedül Ő tud adni igazi szabadulást minden olyan megkötözöttségből, ami az okkult erőkkel való játszadozást, és az ezoterikus tévelygésekbe való belemerülést szokta követni. Számára nincs reménytelen eset, és számára egyáltalán mi nem esetek vagyunk, hanem név szerint ismer és kimondhatatlanul szeret, és nekünk hozta el ezt a szabadítást.

Olyan hangsúlyos az angyalok üzenetében ez a szó is: Szabadító született ma nektek. Ő személyesen nekünk kínál szabadulást.

És mi így gondolhatunk mindenkire, és így imádkozhatunk mindenkiért, hogy a karácsonykor közénk jött szabadító Jézus tud adni valóságos szabadulást mindenkinek. Nem mindig úgy adja, mint ahogy mi gondoljuk, vagy szeretnénk. Túl szűkös a fantáziánk ehhez.

Egy asszony sokat szenvedett az anyósával való együttélés miatt. Napirenden voltak a veszekedések, pokollá tették az életet az egész család számára. Egyiküknek sem volt ez jó. Mindketten megpróbáltak változtatni rajta. Még olyan fogadalom is született, hogy nem szólnak egymáshoz, akkor nem lesz veszekedés, de nem sikerült javítani az állapoton. Aztán ez a fiatalasszony elkerült nyáron egy konferenciára, ott megismerte az Úr Jézus szeretetét, és újjászületett. Amikor hazament, szívből megbocsátott minden ellene elkövetett bűnt. Elfogadta az anyósát olyannak, amilyen és ő maga csodálkozott a legjobban rajta, hogy őszintén tudja szeretni. Bevallotta, hogy volt olyan is, hogy arra gondolt korábban, legjobb lenne, ha valamelyikük meghalna, mert csak akkor lenne békesség.

Nos, a konyha ugyanolyan szűk maradt, mint korábban volt. A néninek a természete sem változott egyelőre, aztán később az is változott, de megváltozott valami ebben a fiatalasszonyban. Új természete lett. Nem az anyósától szabadult meg, hanem a saját régi természetétől. De attól Jézus valóságos szabadulást adott, és adta helyére az Ő jézusi természetét, indulatait, szeretetét.

Karácsonykor ezt a szabadítást hozta el Jézus nekünk. És Ő ezt a szabadítást kínálja. Nem mindig azt, amit mi szeretnénk, hanem úgy, ahogy talán eszünkbe sem jutott volna, el sem képzeltük. Nem is tudtuk, hogy olyan is lehetséges. Boldog ember az, aki tőle kér szabadítást, és azt a szabadítást fogadja el, amit Ő kínál.

Jézus nem a rómaiaktól szabadította meg akkor a népét. Eljött annak a szabadulásnak az ideje is, mert minden diktátor és diktatúra elpusztul egyszer. De Jézus nem ezt tekintette elsődleges feladatának, hanem azért jött, hogy megszabadítsa az Ő népét annak bűneiből. Erre pedig rajta kívül senki más nem lett volna képes.

És most hadd mondjam ilyen személyesen: Jézus téged sem biztos, hogy úgy és attól akar megszabadítani, amire vágysz. De meg akar szabadítani a képmutatásodtól, az önzésedtől, a gőgödtől, a büszkeségedtől ... És hogy ha attól szabadít meg, amitől Ő akar, a bűneinkből, akkor ezeknek a következményei is megszűnnek. Akkor megszűnik sok szorongás, félelem, aggodalmaskodás. És akkor egészen másként fogjuk tudni hordozni azt, amitől mi akartunk esetleg megszabadulni, de az megmarad, csak másként hordozzuk: győzelmesen, Jézussal - a betegségünket, az anyagi gondokat, a magányosságot, a megaláztatásokat. Lehet, hogy ezek megmaradnak, de föléjük emel Jézus, és vele tudjuk ezeket hordozni.

Mi is szeretnénk sok mindentől és sok mindenkitől megszabadulni. De azt a szabadítást fogadjuk el, amit Jézus kínál.

Ki élhet át ilyen szabadítást, amit az Úr Jézus karácsonykor hozott? Rajta nem múlik. Ő kínálja. Ő maga mondta, hogy nem azért jött, hogy ítélje ezt a világot és benne minket, hanem hogy megmentse, megszabadítsa. És akik ezt átélték, boldogan vallják Pál apostollal együtt, hogy azért jött az Úr Jézus, hogy megszabadítsa a bűnösöket - Pál folytatja: akik között első vagyok én. Rajta nem múlik.

Akkor mi mit tehetünk ezért? Van egy mondat a Bibliában, ami háromszor ismétlődik szó szerint a legkülönbözőbb helyeken, Ó- és Újszövetségben egyaránt. Ez a mondat így hangzik: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul." Ki hívja segítségül? Az, aki tudja, hogy segítségre szorul, tehát tudja, hogy az előzőek értelmében rab. Az, aki hiszi, hogy karácsonykor is igazat mondtak az angyalok: Szabadító született nekünk Jézusban. És az, aki bízik benne, és egyedül tőle vár mindent. Akiben ez együtt van, az segítségül fogja hívni. Lehet, hogy egy ügyetlen mondattal felkiált a Szabadítóhoz, de Ő ezt hallja. Nem szép, cirkalmas imádságokat kell mondanunk, hanem őszintén kell segítségül hívnunk Őt.

És miért lehetséges az, hogy átéljük ezt a szabadítást? Azért, mert bármennyire Jézus ellenségei mondták is, részben igazat mondtak, amikor a haldokló Jézushoz így kiáltottak fel: "Szabadítsd meg magad. Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani." A mondat második fele nem volt igaz, mert meg tudta volna szabadítani magát, de az első fele igaz. Másokat megszabadított. Amikor kilehelte lelkét a kereszten, akkor valóban a kígyó fejére taposott. Akkor kinyílt a börtönünknek az ajtaja. Ki lehet jönni.

Jézusban hinni azt jelenti: komolyan veszem, amit mond. Azért jött karácsonykor, azért halt meg nagypénteken, azért van most szó erről és azért vagyunk itt éppen mi, mert nekünk mondja: ki lehet jönni. A szabadítást Ő végezte el, a szabadítás komolyan vétele, a benne való hit, a mi nagy lehetőségünk. Aki még benn van akármilyen cellában, vegye komolyan: nyitva van az ajtó, és éljünk mint az Isten gyermekei ebben a szabadságban.

Mielőtt ezért hálát adunk imádságban, az egyik karácsonyi énekünk hitvallását énekeljük el:

Ez Úr Krisztus mi Istenünk.
Nyavalyáinkból kimentőnk,
Ő lészen az Idvezítő,
Minden bűnünkből kivévő.
(316,6 dicséret)

---

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, áldunk és magasztalunk azért, hogy odahagytad a mennyei dicsőséget és magadra vetted a mi földi porsátorunkat. Megkísérttettél mindenben hozzánk hasonlóan, és így arattál győzelmet ősi ellenségünkön, s készítettél szabadulást nekünk a bűn rabságából.

Megvalljuk bűnbánattal, Urunk, hogy sokszor csakugyan játszik velünk a bűn. Sok mindent mondtunk, és tettünk már, amit nem akartunk. Olyan sok mindent mondtunk, tettünk és mulasztottunk, amit soha nem tudunk már jóvátenni. Ha nem lenne a te bűnbocsátó kegyelmed, s ha nem kínálnál nekünk szabadulást ebből a lehetetlen, tehetetlen állapotból, kétségbeejtő lenne.

Köszönjük, hogy semmi okunk nincs a kétségbeesésre. Köszönjük, hogy minden okunk megvan a reménységre, a benned való reménységre. Köszönjük, hogy ígéreteidet megtartod, hatalmadat javunkra megmutatod, szereteteddel formálsz minket.

Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ne úgy folyjék tovább az életünk, mint eddig. Könyörülj rajtunk, hogy ne maradjon ennyiben a mi karácsonyolásunk, hogy meghallgattuk ezt a beszédet. Ami ebben tőled való ige volt, azzal nyugtalaníts minket, hogy aztán igazi békességre juthassunk. Leplezd le bűneinket, hogy teljes szabadulást kaphassunk tőled. Segíts szív szerint megszomorodnunk, hogy a tőled való öröm töltse majd be a szívünket.

Könyörülj rajtunk, hogy ne álljunk ellen neked a magunk udvarias közönyével se, hanem Szentlelked tegyen készekké az azonnali és feltétlen engedelmességre. Engedelmességre néked, aki egyedül szeretsz minket érdek nélkül, és akinek a szeretete egészen újjá tud formálni bennünket.

Könyörgünk mindazokért, akiknek a mai nap ugyanolyan szürke, keserves és sokféle nyomorúsággal teljes, mint minden más nap. Légy irgalmas a szenvedőknek, nélkülözőknek, a félelmek között élőknek.

Könyörgünk hozzád népünkért, országunkért. Könyörgünk az evangélium terjedéséért. Könyörgünk azokért a testvéreinkért, akik ma is félve és bújva jöhetnek csak össze. Vedd körül őket védelmeddel, és üldözőik közül is sokakat nyerj meg az örök életnek.

Kérünk, segíts minket most az ünnepek csendjében eléd állni, sokkal többet és őszintébben imádkozni, önmagunkat és tőled kapott feladatainkat világosabban látni, tőled való erővel, felülről való bölcsességgel beteljesedni.

Segíts imádkozni most ebben a csendben is.

Ámen.