SAUL ISTEN FORMÁLÓ KEZÉBEN

Alapige: ApCsel 9,10-19

Volt Damaszkuszban egy tanítvány, névszerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram." Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek; mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal.

Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, mert reánk is gondod volt anyánk méhétől fogva. Magasztalunk, hogy a te igédben azt jelentetted ki nekünk még előtte is gondoltál ránk, sőt szeretettel vettél körül, hiszen öröktől fogva kiválasztottad a tieid. Áldunk Urunk, hogy ezzel a reménységgel tekinthetünk önmagunkra és lelki testvéreinkre. Dicsőítünk, hogy a mi életünkben is eljött annak az ideje, hogy bekövetkezhetett a pálfordulás, a legnagyobb mélységből is kiemeltél, nevünkön szólítottál, megmentettél. Újra köszönjük ezt neked. Magasztalunk téged, hogy azóta is tartasz hűségben, s ha mégis vétkeztünk, súlyosan elszakadtunk tőled, most mégis itt vagyunk előtted és magasztalunk, hogy lehet veled újat kezdeni bármelyikünknek. Kérünk téged, hogy újíts meg minket, mindannyiunkat. A te igédet hallva munkálkodjon az bennünk, Lelked által. Hadd formálódjunk mi is krisztusi lelkületűvé, ábrázolódjék ki rajtunk egyre inkább a Krisztus. Szeretnénk Urunk olyan szolgáid lenni, akik a maguk helyén betöltik a küldetést, amelyre elhívtál minket. Éppen ezért hadd lehessünk szolgáló közösség is itt, Pasaréten.

Köszönjük Urunk, hogy nálad minden lehetséges, még ma is tart a kegyelem, sőt ma is élhetünk ebben a kegyelemben.

Ámen.

Igehirdetés

Saul megtérése történetét tanulmányozva láthattuk hogyan kerülhetett egy ilyen megátalkodott bűnös ember is Isten kezébe, és ez az isteni kéz hogyan kezdte el formálni, mint a fazekas az agyagedényt. Tudva jó előre, hogy milyenné akarja formálni és lelki szemei előtt maga előtt látva a kész edényt cselekszik Isten. Láthattuk azt is, hogyan készítette elő ezt az ő formáló munkáját Saul életében. Hogyan tette alkalmassá arra, hogy formálható legyen. A képet tovább víve, itt a fazekas kézmozdulatait figyelhetjük meg, amikor már a formálódó edény alakja is jól kivehető. Hogyan formálja éppen olyan edénnyé, amilyenné szeretné már rögtön az elején az ő gyermekét. Saul Isten formáló kezében.

Látni fogjuk, hogyan lesz ebben eszköz Anániás, aki jelen van és mint Isten, Jézus szolgája, sok mindent tesz. Anániásnak lehetetlennek tűnt az ellenség megváltozása. Ezt őszintén elmondta Jézusnak. Ő viszont megnyugtatta és így már Anániás tudta, hitte, hogy mivé formálhatta a kegyelem a legnagyobb bűnöst is. Ez azért volt fontos, mert őt akarta Isten használni Saul megújításában. Mindkettőjüket felkészítette és elkészítette a nagy találkozásra. Anániás megérkezett az Egyenes utcába, belépett a házba és ott állt Saul előtt. Ami ezután történt, az jelzi a mindenható Úr, a fazekas, kézmozdulatainak az egyes mozdulatait.

Hogyan munkálkodik Isten Saul életében a jelenlévő szolgáján keresztül? Azt a három kifejezést nézzük meg, amely a Károli fordításban így olvasható: "És kezeit reá vetvén monda: Saul, atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szentlélekkel. És azonnal, mintegy pikkelyek estek le szemeiről és mindjárt visszanyeré látását."

Anániás amikor belépett tehát, mielőtt bármit mondott volna, rátette Saulra kezét. A 22,13 szerint Pál apostol a zsidóknak úgy tett bizonyságot, hogy ezt a kézmozdulatot nem említette, csak annyit mondott, hogy Anániás, istenfélő zsidó férfi bement és így szólt hozzá: Saul atyámfia, Láss! Ennyire egyszerű és hétköznapias volt az a találkozás, ami ott megtörtént a két zsidó férfi életében. Ilyen természetes módon, hogy meg sem kellett említenie ezt a titokzatos kézrátételt. Másfelől azonban mégis egészen egyedi, személyre szóló és ünnepélyes, hiszen Jézus ezt kifejezetten meg is mutatta Saulnak a látomásában és pontosan úgy ment végbe, ahogyan ezt láthatta, kezének ráhelyezésével, mielőtt még bármit is mondott volna. Tehát látszik, hogy Jézusnak terve volt ezzel a mozdulattal is. Ez a kézmozdulat háromféle jelentést hordozhat. Az első, a személy elfogadása, a vele való közösségvállalás, a második a csodálatos gyógyításnak a kifejezése, a harmadik pedig a Szentlélekkel való beteljesedés megmutatása, kinyilvánítása.

Amit tehát Saul látomásban látott az kézzel foghatóan átélhetővé vált. Tapasztalta, még vakon érezhette, hogy valakinek ráhelyeződött a keze. Ennek a valakinek nem kellett bemutatkoznia, Saul jól tudta, hogy ki ő, hiszen Jézus előre elmondta neki a nevét is. Mindaz, amit mondott Anániás, jelezte, hogy Jézus küldetésében jár. Az ősi fordítás így adható vissza a legrészletesebben: Anániás ráhelyezte őreá kezeit. Jelzi, hogy valakire, valami ráhelyeződik, a kéz egy ember keze, de mindaz, ami mögötte van a láthatatlan Isten keze munkája.

Amikor az Úr Jézus a földön járt és gyógyított, jó néhány alkalommal történt, hogy meg is érintette a betegeket. Mint például a leprás esetében, ami már önmagában beszédes, vagy amikor a jerikói két vakot meggyógyította, megérintette őket. Itt nem az a szó szerepel, hogy érinteni, hanem ráhelyezni a kezét, ami még tudatosabb mozdulatot jelez. Számunkra beszédes, hogy Jézus is azt tette, amikor itt volt testileg. Mivel már nem lehet itt testileg, ezért a szolgáján keresztül fejezi ki közösségvállalás során.

Mi történik itt? Ez a kézráhelyezés tulajdonképpen szavak nélkül is az elfogadást jelzi; Anániás testvérnek fogadja el Sault.

A Jó Pásztor nyájában a pásztor lelkületét a juhok testvéri szeretete fejezi ki ugyanis. Hiszen ő már testileg nincs jelen, így bárki, aki beleszületik ebbe a nyájba, testvéreken keresztül érzi át azt a szeretetet, amit a Pásztor érez iránta. Amikor újszülött barika kerül a nyájba, akkor ez a kisbárány mindig az anyajuh közelségét érzi át. Később megismeri a többieket is, de kezdetben csak azt érzi át, ki van hozzá a legközelebb. A közösségvállalás, az el- és befogadás szeretetmozdulata tehát ez a kézráhelyezés. Mindabból, amit felolvastunk látszik most is, hogy ez Jézus akaratából történik. Előre elmondja Saulnak, és ez történik meg Anániás cselekvésében.

Valószínű, hogy a testvérekre, amikor életükben először beléptek ide a templomba, senki sem helyezte rá a kezét, sem a fejére, sem a vállára. Vannak olyan közösségek, sajnos, ahol ez divatos ma is. Mi általában kézfogással szoktuk köszönteni egymást, vagy egy fejbólintással, számunkra ez a kedves köszöntés. Aki először van itt, és ezt tudjuk róla, akkor életében először tapasztalja meg ezt a baráti köszöntést. Ha még nem jár hitben, akkor nem nevezhető még lelki testvérnek, de mégis csak ott van Jézus közelében.

A történet azt jelzi, hogy Jézus kifejezetten akarja a közösségvállalást, testvéri elfogadást, mert ezáltal tudja és akarja formálni a megtért embert, vagy a megtérés előtt állókat. Vannak, akik kifejezetten ezzel az igénnyel jönnek ide hozzánk, mert máshol nincs olyan közösség, ahol elfogadnák őket, ahol jól éreznék magukat. Nagy kegyelme Istennek és ajándék, ha megkapják azt, amiért jönnek, sőt sokkal többet kapnak. Nemcsak szerető emberekkel találkoznak, hanem Jézus szeretetével is. Vannak, akik igét jönnek hallgatni, mert hallják, hogy élő ige szól, talán a mi hívásunkra, és sokkal többet kapnak az igénél. A Szentírás tud beszéd nélküli igéről is, erről az 1Pét 3 ír, a feleségek csendes áldozatos élete milyen beszédessé válhat azok számára, akik ismerik őket.

Anániás ezt követően nem úgy tekintett Saulra, mint ellenségre, hanem mint akinek szüksége van a keresztény szeretetközösségre. Az olyan embernek, mint amilyen múlttal Saul rendelkezett, kifejezetten fontos volt az ilyen szeretetaktus. Hiszen az ilyen ember méltatlannak érezheti magát arra, hogy ott legyen, s mégis a Jó Pásztor szeretetét ez a szeretetteljes köszöntés jelzi.

A megszólítás is ezt a közösségvállalást erősíti: Saul, testvérem! Először elhangzik a név, majd a testvér szó, a legszemélyesebb közösségvállalás kifejezése, a keresztény ember szájából, hiszen az ellenségből családtag lett a lelki családban. Elismeri ezzel Saul megtérése őszinteségét és azt, hogy Jézus neki is és Saulnak is igazat mondott. Hiszen az Úr mindkettőjükben munkálkodott.

Melyik volt nagyobb munkája Jézusnak, Saul megtérése, vagy egy hívő ember meggyőzése arról, hogy Istennek semmi sem lehetetlen? Mindkettő hatalmas isteni tett!

Jézus mindezt cselekszi, mert szükség van az elfogadásra, Saulnak szüksége van szeretetközösségre. Nem azon volt a hangsúly, hogy egy gyülekezet közösségébe kerüljön, hanem csupán arról, hogy tudja kikhez tartozik.

Bizonyára többen ismerik közöttünk is azt az örömet, amely akkor éri, amikor a családtagja hazajött konferenciáról, csendeshétről és már nem csupán testi családtagként lehetett köszönteni, hanem, mint lelki családtagot. De az is lehet, hogy ő volt az, aki így köszöntötte a családot, mert ő volt az egyetlen, még nem járt Jézus követésében, vagy ő volt az első, akiért már évek óta imádkozott a család. Egy gyülekezethez való csatlakozás során is átélhetjük, hogy az embert szeretettel köszöntik. Nekem akkor volt ebben részem, amikor az első két igehirdetés után kimentem a kisajtón és megálltam az árkádok alatt és nem tudtam, hogy mit csináljak. Odalépett hozzám akkor egy fiatalember, kezet fogott velem és kifejezte örömét, hogy itt vagyok. Számomra csak később, jó néhány hónap múlva derült ki, hogy ki volt az a fiatalember, aki addigra már a legjobb barátom lett és azóta is hűséges barátság fűz össze bennünket. Boldog voltam, amikor arra emlékeztetett, hogy ő volt az, aki kezet fogott velem akkor és ott. Vajon van olyan közöttünk, akivel még senki sem fogott itt kezet?

Lehet közöttünk, aki még nem érezte át azt a fajta szeretetközösséget, elfogadást, amit Saul érzett át. Akkor mi a baj? Jézusnál biztosan nincs baj, mert ő küldi az Anániásokat. Saulnál nem lehet baj, mert neki várnia kell a kézfogást. Akkor miért nem lépett még hozzánk senki? Saul mit csinált, miközben várta, hogy beteljesítse az Úr Jézus ígéretét? Isten azt mondja: Ímé imádkozik és látomásban látja, hogy ...

Ha valakinek nincs itt igazi lelki testvére, barátja, aki így érzi, az imádkozzon ezért. Azt se felejtsük el, hogyha valaki Isten gyermeke, akkor lehet, hogy ő - a mostani üzenet szempontjából - nem a Saul, hanem lehet, hogy neki kell Anániássá lennie Isten kezében. Ez is megtörténhet, hogy odalép valakihez szeretettel, köszönti, mert úgy érzi, hogy nála is elhagyatottabb a gyülekezetben és meglehet, hogy ennek eredménye a legszorosabb barátság lesz. Jézusnak semmi sem lehetetlen.

Isten tehát a fazekas aprólékos kézmozdulatai Saul formálásában már a kezdetnél, az első találkozásnál személyesek, aprólékosak. Gondoskodik arról, hogy Saul meglássa, hogy valóban Jézussal találkozott, és ez a Jézus egy hívő közösségbe, lelki családba akarja behelyezni. Amikor az Úr Jézus látomást adott Saulnak, akkor azt is elmondta, hogy majd jön hozzád egy Anániás nevű férfi és megnyílnak a szemei. Látja látomásban, hogy a férfi bemegy hozzá, reá helyezi a kezét, hogy megnyíljon a szeme. Tehát ez az újralátás is fontos volt ebben a kézmozdulatban, és Jézusnak mindenképpen terve volt azzal, hogy itt gyógyulás történjen. Saul azt is tudta, hogy aki a kezét ráhelyezi azon keresztül megvalósul a gyógyulás csodája és várja is ezt.

A 22,13-ban Anániás így mondta: "Saul, atyámfia, láss!" ez azért beszédes, mert látszik, hogy Anániás annyira azonosult az Úrral, és Jézus annyira azonosult az ő eszközével, szolgájával, hogy Anániás ezt mondhatta, mert ezt Jézus nevében tette.

A történeti leírásban, a 9. részben a kézmozdulattal jelzi, hogy megvan a személyes kapcsolat és Jézus nevében történni fog valami, amit ő meg is mondott neki. Anániás így egyszerűen csak annyit mond: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.". Ezt követően azonnal mint pikkelyek estek le szemeiről és mindjárt visszanyerte látását.

Itt is beszédes a szó ősi jelentése: újra látni. Egy születésétől fogva vak, vagy valami következtében megvakult ember lát ismét. Az ószövetség ígérete szerint ez a gyógyulás egyik jele volt annak, hogy eljött a Messiás, mert csak ő képes erre. Amikor Keresztelő János a börtönben kételkedni kezdett és Jézushoz küldte tanítványait, Jézus azzal erősítette meg, hogy erre a messiási jelre is felhívta a figyelmét: "A vakok újra látnak." Számos ilyen csodát tett Jézus, hogy újra láttak a vakok.

Jn 9-ben olvashatjuk egy egész részen át egyik vak ember meggyógyításának történetét, gyógyulásának része, hogy a Siloám tavában is meg kell mosakodnia. Majd arról szól, hogyan próbálják szegényt meggyőzni, hogy micsoda ördögi hatalommal nyerte vissza látását, mert Jézus nem lehet a Messiás, ő csak ördögi hatalommal gyógyíthatott. És ez az ember próbálja győzködni Izrael vezetőit, hogy ilyen gyógyításra csak Isten képes. Végül ezt az embert kiközösítik a közösségből, nincs többé helye Izrael népe közösségében. De Jézus Krisztus ekkor tud vele közösséget vállalni és megismerteti vele önmagát és ez a meggyógyult vak megtudja, hogy a Messiás gyógyította meg. Jézus akkor elmondta, hogy a vakságnak van lelki értelme is, mert Izrael vezetői lelkileg vakok.

Saul számára tehát egyértelművé válhatott Anániás révén is, hogy az a csoda, ami vele történt, messiási csoda. A damaszkuszi úton is már felismerte Jézust, tudta, hogy ki ő, de a harmadik nap derült ki számára egyértelműen, hogy még az ő megvakulásának is értelme lett. Jézus így igazolta, hogy a vakok újra látnak. Saul számára nemcsak Jézus személye vált személyessé, hanem gyógyító hatalma is: "Jézus Krisztus vitte végre rajtam a csodát." A Krisztus szó azt jelenti Messiás, vagyis Jézus Messiás. Krisztus cselekedett rajtam valamit - ezt csak a hívő ember tudja. Nem véletlen, hogy mind a 22., mind a 26. részben az apostol erről bizonyságot is tesz, akkor, amikor megjelent neki Jézus a damaszkuszi úton és újra látott.

Nekünk az a gondolat, hogy újra látott - miután Anániás rátette a kezét és Jézus Krisztus csodát tett -, ott válhat valósággá és igazán személyessé, amikor arra gondolunk, hogy mi is csak a megtérésünk, Jézussal való találkozásunk után tudtuk igazán megérteni, hogy azok a testi gyógyulások, vagy lelki problémák megoldásai azért lehettek, mert Jézussal volt találkozásunk, vele van dolgunk. Amikor személyessé lett az Úr Jézus gyógyító hatalma. Vannak olyanok, akik akkor kezdik Isten dolgait keresni, kezdenek templomba jönni, Bibliát olvasni, amikor rajtunk keresztül hallják meg, hogy az a csoda, hogy a balesetnél életben maradt, vagy a családban, vagy munkahelyen átélt megoldás Isten cselekvése. Ezt még nem hiszi, nem látja, de hallja a hívő ember bizonyságtételében és elkezd Isten iránt érdeklődni. Akik hívő emberként szeretnénk sokféle megkötözöttségből szabadulni, gyógyulni még mindig, mert még nem sikerült, igaz az, hogy amikor egyszer végre az válik személyessé, hogy az Úr Jézus, a Messiás nemcsak tud, de akar is abból felszabadítani, akkor tudunk és akarunk igazán megszabadulni, addig nem. Mert Jézus Krisztus messiási csodája - akár testiekre, akár lelkiekre nézve - ma is végbe megy, csak nem olyan látványosan, mint akkor.

Természetesen az "újra látni" csoda a testieken túl igaz a lelkiekre is. Saul egész gondolkodása megváltozott mindenképpen. A lelkileg elvakult ellenség elkezdett lelki módon látni; felismerte Jézust, elkezdte tapasztalni életében az ő munkáját, s ez az ember teljesen megváltozott, másképpen gondolkodik már. Krisztus szerint gondolkodik, él és dönt. Életét most már Jézus uralja. Ebben a lelki látásban nagyon fontos volt a szerető lelki testvér türelmes, szeretetteljes részvétele, odament és végezte azt, ami az ő feladata volt Jézus kezében.

Ma is így van, hogy a mi testi, vagy lelki felszabadulásunk záloga néha a lelki testvér is, aki szeretettel elhordoz minket mindaddig, amíg kell. Türelmesen bátorít, és egyszer csak átérezzük a megszabadulás csodáját, imádkozott is értünk az, aki ismerte a problémát, a bajt.

Most is áll az a történeti példa, amikor Elizeus a szolgáért imádkozott, hogy lássa ő is azt a csodát, hogy nem bírják őket bántani Dótán várában az ellenséges hadsereg katonái, mert Isten angyalokat küldött a megsegítésükre. Elizeus imádkozott és a szolga látott lelkileg.

Ha ismerünk valakit, akinek az élete azért olyan nyomorult és azért nem tud igazán formálódni Isten kezében, mert annyiféle megkötözöttség húzza vissza, akkor imádkozzunk érte. Ha mi vagyunk Anániások számára, akkor menjünk oda hozzá elhordozó szeretettel. Itt is igaz az, amit Péter leveléből említettem, ami igaz minden emberi kapcsolatra: "Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogyha némelyek nem engedelmeskednének az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek, szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hanem a szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt." (1Pét 3). Ez az, amit a gyógyulás csodájánál elvégez Isten, mert ő formálja szolgáját rögtön már a megtérésénél.

A harmadik fontos igei üzenete Anániás keze ráhelyezésének, hogy Isten Lelke lakozást nyert egy megtért bűnös életében. Aki már átélte, hogy a vele való személyes beszélgetésben, személyes kapcsolat során lett Isten gyermekévé valaki nyilvánosan, és mondhatott neki igét, az tudja, hogy milyen nagy alázatra int minden szolgálót, és milyen nagy áhítatra, hogy az Isten az ő gyermekét, mint szolgáját abban használja föl, hogy az ő Lelkét úgy adja valakinek, egy bűnös embernek az életében, ő is eszköz ennél. Nem Anániás irányítja Isten Lelkét, hanem azért irányítja Anániást Jézus, hogy a Szentlélek csodája, Saulba költözése nyilvánvalóvá lehessen. Isten kezében ennyire eszköz az ő gyermeke.

Saul életváltozása, megtérése, újjászületése egyetlen hatalmas üdvtett Isten oldaláról. Ez az emberi szintéren néhány nap alatt ment végbe, hiszen ő már a damaszkuszi úton találkozott Jézussal és azt kérdezte tőle: Mit akarsz, hogy tegyek, Uram? Azt olvassuk, hogy a harmadik nap végén történt meg ez a csoda, hogy Anániás rátette a kezét és azt mondta: "És hogy beteljél Szentlélekkel". Isten Szent Lelkét kapta tehát Saul, s nemcsak gondolkodása változott meg, hanem az egész élete, hiszen Isten lakozik benne. Nemcsak azt a csodát élheti át, hogy vele van Jézus, és nem elpusztította, amikor megjelent neki, hanem megszólította és vele van, hanem az a csoda, hogy benne is él. Ez az a krisztusi lelkület, krisztusi élet, amely csak azokban van meg, akik tudják, hogy Isten lakozást nyert bennük. Nem azért, mert megérdemelné, hanem azért, mert Isten kegyelmesen körülvette.

Beszédes az a kifejezés is itt, hogy "beteljesedni Szentlélekkel"; beteljesedni, betöltődni, betöltekezni. Ugyanaz a szó szerepel itt, ami a pünkösdi történetnél az ApCsel 2-ben. Ezzel a szóval fejezte ki, amikor Jézus tizenkét tanítványa, a tizenkét apostol átélte a pünkösdi csodát, Isten Lelke eljött és beteljesedtek Szentlélekkel. A szó szenvedő szerkezetet jelent: betöltettek. Ezért lehettek apostolok, az egyház vezetői, ezért alakulhatott meg az ő személyükhöz kapcsolódóan Isten újszövetségi népe. Egy apostol azonban még hiányzott, Mátyás már ott volt Júdás helyett és kellett még egy tizenharmadik. Ő lett Pál, Saul. A Galatákhoz írt levélben mondja el, hogy őt is apostolnak hívta el Jézus. Pedig ő ezt nem érdemelte meg - a 1Kor 15-ben írja le -, mert üldözte az Isten egyházát, de tetszett Jézusnak, hogy ezzel a hatalmas szolgálattal bízza meg. Ezért is kellett egy egyszerű, zsidó keresztény férfinak mennie hozzá és nem Péternek, mert Saulnak, Pálnak magától Jézustól kellett kapnia az elhívást. Ezt meg is kapta egy egyszerű hívő emberen keresztül munkálkodott benne az őt elhívó Úr.

Számunkra, akik már nem lehetünk apostolok, senkit ne hitessen el az, hogy nagyon sok magát apostolnak tartó ember van, főleg a karizmatikus közösségekben, főleg nyugaton. Ma már nincs apostol, az apostolok már ott vannak az Úrnál, nem itt a földön. Abban az értelemben viszont, hogy az apostol küldöttet jelent, ebben az értelemben beszédes, hogy Saul úgy kapta Isten Szent Lelkét, hogy közben ott volt Anániás és Anániás szent keze.

Saul, a bűnös ember azért változhatott meg, mert benne élt már Jézus, személyes élő kapcsolatba került vele a Szentlélek által. Ebben megerősítette őt Anániás személyes bizonyságtétele: "Saul! Azért küldött engem az Úr, hogy betöltessél Szentlélekkel." Saul tudta volna ezt különben is, hiszen át is élte.

De gondoljunk arra, amikor azt éreztük át, hogy bizonytalanná válik valami, amikor az a kérdés van bennünk, hogy biztos, hogy megtértem? Amikor az ember azzal küzd, hogy nem formálódik az élete krisztusivá, sőt az ellenkezője az igaz, vagy már éveken, évtizedeken keresztül úgy érzi, hogy nem tudja járni a Krisztust követő életet. Kérdezi, hogy biztos, hogy vettem Isten Szent Lelkét, nem kellene átmenni egy karizmatikus közösségbe, hogy ott biztosan megkapjam? Dehogy kell menni! A karizmatikus közösségek sajnos azt hirdetik, hogy megtértél, újjászülettél, de azért nem lettél még átadott életű, mert még nem kaptad a Szent Lelket. A Biblia azt mondja ezzel szemben, hogy Isten ajándékba adja minden megtérő bűnösnek. Ezt átéli, csak az lehet a hiányosság, amikor valamelyik lelki testvérnek ebben meg is kellene őt erősíteni. Lehet, hogy újra erősíteni kell, meg újra az üdvösségével kapcsolatban a bizonytalankodót és elmondani, hogy mi történt vele, mert számára is az Úr sok mindent megmutatott általa, rajta keresztül.

Anániás bizonyságtétele tudatosítja Saul életében azt a csodát, amit ő maga át is élhetett. Ez látszik abból, hogy neki a Korinthusi gyülekezetet is figyelmeztetnie kellett Pálnak arra, hogy ne felejtsék el, hogy ők Isten Szentlelkét kapták.

Az 1Kor 6-ban éppen az a nagy kérdés, hogy szabad-e nekünk minden, vagy van, ami nem használ és akkor azt nem szabad tennem. A keresztény szabadság kérdése, az Úrral való szeretetkapcsolat kérdése. Az apostol azt mondja, hogy aki az Úrral egyesül, egy lélek ővele: "Kerüljétek a paráznaságot, minden bűn, amit az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek és nem a magatokéi vagytok, áron vétettetek meg. Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben."

Tudatosítani kell tehát, hogy Isten Szentlelke bennetek lakik. Akkor kezdődik el a nagy csoda, hogy egyre inkább formálódik a már megtért hívő ember élete. Ha valaki bizonytalankodik abban, hogy benne él-e Isten Lelke, az Úré-e igazán, akkor nincs semmi alapja az életének. Ezért beszél a Szentírás arról, hogy Isten kegyelme által minden bűnösnek adta és adja a Szentlelket. Ebben megerősödhet az ige által.

Csak így lehetett Saul egyáltalán apostol és Isten eszköze. Az ő élete formálódott, hogy általa azután mások is formálódhassanak.

A Mindenható Úr, mint fazekas apró kézmozdulatokkal formálja az övéit és ebben használ eszközöket is. A közösségvállalás, a testi, vagy lelki csodái a gyógyulásokban a Szentlélek ajándéka, mind azt jelzi, hogy azért formálódhatunk mi is, bármikor, mert ő formál bennünket. A hit enged ennek.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Úr Jézus Krisztus, hogy te elküldted Szentlelkedet ígéreted szerint Pünkösdkor és dicsőítünk, hogy ez a Szentlélek bennünk is élt már. Köszönjük mindazt a csodát, amit rajta keresztül végeztél el életünkben. Köszönjük, hogy bennünk az Isten. Szeretnénk Urunk, eszerint élni. Szeretnénk mi is Saulhoz hasonlóan formálódni Krisztusivá.

Könyörülj meg rajtunk Urunk, ha bárhol lenne hiányosság az életünkben, engedjük meg, hogy a te kegyelmed formálhasson. Urunk, ha bármelyikünknek nincsen Anániása, kérünk, küldd el hozzá! Hadd tudjuk átérezni mindannyian a közösségvállalás, a keresztény elfogadás szeretetét.

Könyörülj meg mindazokon, akiknek a lelki látásukkal van baj, vagy akik bizonytalanok az üdvösségük tekintetében, vagy akik még nem értenek semmit sem belőle, csak azt tudják, hogy a megoldás csak nálad lehet.

Arra kérünk, hogy amit ma hallhattunk az igében, hadd tudjuk átélni valóban.

Könyörgünk azért, hogy tudjunk kitartóak lenni az imádkozásban másokért, tudjunk elhordozó szeretettel hordozni nehéz testvéreket, hiszen így vagyunk egy család. Kérjük, most is gyarapítsd gyülekezetünket üdvözülőkkel.

Szeretnénk kegyelmedbe ajánlani a betegeket, kórházban lévőket, Szentlelked erősítse meg őket az ige által, és hozd haza őket egészségben.

Legyél azokkal a szeretteinkkel, testvéreinkkel, akiknek családjába gyermekek születhettek, vagy akik még várják a gyermek megszületését. Hadd legyen sok örömük bennük. Őrizd meg az édesanyákat a nehéz órákban.

Adj gyógyulást lelkipásztorainknak. Kérjük, munkáld, hogy gyülekezetünk presbiterei hadd lehessenek sokak számára Anániások.

Szeretnénk elébed hozni népünket és népünk vezetőit. Annyi a baj országunkban, könyörülj meg rajtunk. Add, hogy hadd tudjanak ők is szerinted dönteni, vezessed őket bölcsen.

Ámen.