|
PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2004. május 31. Varga Róbert |
KORNÉLIUSZ PÜNKÖSDJE
Alapige: ApCsel 10,17-45
"Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." Erre Péter behívta és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!" Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?" Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. Küldj el tehát Joppéba, és hivasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton. Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr." Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minékünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka."
Imádkozzunk!
Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy sokszor olyan nehezen hisszük el, hogy a te Lelked nélkül lelketlen emberek vagyunk. Sok minden jóra képesek, ami kedves, ami nemes, ami tiszta, de mégis csak nélküled élettelen, és halálos dolgokat teszünk.
Kérünk, téged most arra, hogy a te Lelked által ne csak úgy légy itt közöttünk, hogy adod a te áldásodat, hanem úgy is, hogy ez az áldás egészen kézzelfogható, valóságos, személyre szabott lehessen mindnyájunk számára.
Urunk, a te Lelked egyedül az, aki megnyitja a Szentírást, aki a töredékes, emberi beszédből a te igéd hirdetésévé változtatja azt. Kérünk arra, hogy hadd legyen most ilyen élő és ható beszéd mindaz, ami elhangzik.
Köszönjük, Urunk, hogy minden más a háttérbe szorulhat, egyedül a te igéd világíthat, és elvégezheti azt a te Lelked által, ami kedves előtted. Hadd legyünk ilyen nyitott szívvel, értelemmel és lélekkel itt!
Szent Lélek Úr Isten áldj meg minket, hadd legyünk áldott emberekké!
Arra kérünk most téged, Szent Lélek Isten, hogy rontsd le bennünk mindazt, ami nem szerinted való, állíts most úgy magad elé, hogy merjük vállalni mindazt, amit elkövettünk, ha az nem helyes szerinted való módon, és hadd menjünk innen el úgy, hogy a te Lelked megvizsgál és megtisztít minket.
Ámen.
Igehirdetés
A hívő Péternek élete során sok különleges élményben volt része. Gondoljunk csak - amikor Jézussal járt - a csodálatos halfogásra, a vallástételre, amikor Jézust Isten Fiának mondja, és Megváltónak, vagy Jairus leánya feltámasztására, ahol személyesen is ott volt, és saját szemével látta a csodát, vagy amikor találkozott a feltámadott Jézussal a Genezáret-tónál. De felejthetetlen maradhatott Péter apostol számára a mennybemenetel és a pünkösdi ünnep is. Vagy, amikor Isten kihozta őt a börtönből - nem is egyszer -, és megszabadította őt. Most egy újabb lelki élménnyel lett gazdagabb Kornéliusz házában, ahol azt látta, hogy Isten a pogányok felé fordul.
Kiderül, hogy nem veti el azokat Isten, nem veti el azokat, akik Isten nélkül éltek, akik test szerint nem a zsidó népből származtak, s így az üdvösségről nem tudtak semmit sem. De mindenki kedves előtte - azt mondja itt az ige -, aki féli Őt, aki követni akarja Őt, és aki engedelmeskedni akar Istennek.
Péter valami nagyon fontosat is megértett. Isten Szentlelke valóban vezérlő, vezető Szentlélek úgy, ahogyan azt Jézus megígérte az övéinek, amikor ezt mondta: "Az igazságnak Lelke elvezet titeket minden igazságra."
Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de mégis igaz az, hogy a legnagyobb repülőgépet is vezethet valaki olyan, aki nem sokat tud az egész vezetésről. Ha egy másik repülőgépről, vagy lentről, a földi irányító központból a robotpilóta számítógépe utasításait pontosan követi, és azt, amit mondanak neki. A szerint billentyűzi be a számítógépen az utasításokat, ahogy hallja, akkor a számítógép helyette elvégzi mindazt, ami a műveletekhez szükséges, és biztonságosan leszállíthat egy hatalmas nagy repülőgépet is. Valójában semmi más nem történik, mint az, hogy a számítógép által vezérlik a motorokat, a leszállóegységeket, az irányítást és így tovább. A gépek vezérlés nélkül - különösen a modern számítógép által vezérelt gépek - holtak, mozdulatlanok. De nemcsak a halott, önmagukban mozdulatlan gépeknek van szükségük arra, hogy vezérelje őket valaki, vagy vezesse őket valaki. Ennél sokkal nagyobb szüksége van az embernek arra, hogy valaki vezesse és irányítsa őt.
Hoztam egy gyerekbábot magammal. Ez önmagában, ha kézbe veszem, nem csinál semmit. Akármit csinálok vele, letehetem, nem mozdul. Ha belebújok a kezemmel, akkor ez a nyalka huszár életre kel, legalábbis a gyerekek szerint, és elvégzi azokat a műveleteket, amiket az ember a keze által el akar végeztetni.
Mi nem vagyunk Isten kezében bábok - ez nyilvánvaló -, de ugyanígy belé költözhet a hívő emberbe Isten Szentlelke, és ugyanúgy vezetheti el minden igazságra. Nyilvánvalóvá tehet számunkra mindent, amit az Isten akar. Mozgathatja, irányíthatja, vezetheti, vezérelheti az életünket.
A Biblia azt mondja, hogy a Lélek az, Isten Lelke az, aki megelevenít. Isten Lelke nélkül, hit nélkül az ember halott. Ha bennünk van Isten Szentlelke úgy, ahogy a kéz benne van a bábban, vagy bármi másban, amit mozgat, akkor működik. Igazán akkor él az ember a Szentírás szerint, a Szentírás tanítása alapján, ha Isten Lelke lakik benne.
Ezt élte át Kornéliusz is, aki pogány létére Jézus követője lett. Mindaz, ami vele történt itt, amit felolvastunk ebben a történetben, azt Isten Lelke készítette elő. Isten Lelke mozgatta a háttérből. Isten Lelke irányította, vezérelte Pétert nagy távolságban Kornéliusztól. És Isten Lelke vezette és vezérelte Kornéliuszt is, mindkettőjüket az engedelmességre.
Isten Lelke világossá akarta tenni, hogy az Ő szeretete és irgalma nincs határok közé szorítva. Nemcsak a szegényeknek és a kicsinyeknek, vagy éppen az írástudatlan halászoknak jelenti ki magát, de Isten a hatalmasok között, a gazdagok között, az Isten nélkül élő magas beosztású vezetők között is, vagy a nagyon szegény, kitaszított, mindenki által lebecsült emberek között egyaránt munkálkodik, s egyik ember ugyanolyan fontos az Ő számára, mint a másik.
Péter csodálkozik is, de megérti, hogy Isten nem személyválogató, és a pogányokat sem zárta ki a bűnbocsánatból.
Milyen világból hívja el Isten Lelke Kornéliuszt? Virágzott a rabszolgatartó társadalom. Élénk volt a kereskedelem és az ipar, de a lelkek mélyén iszonyatos zűrzavar volt: babonaság, félelem és összevisszaság, s nagyon nagy sötétség. Kihalt a régi istenekbe vetett hit, és az emberek hit nélkül maradtak zűrzavarban, összevisszaságban és sötétségben. Magukat szerették. Közönyösek és cinikusak lettek nagy tömegben. Isten Lelke azonban már akkor is munkálkodott. S munkálkodik most is. Munkálkodott Kornéliuszban, s ezt az embert megváltoztatta, újjászülte, új emberré tette.
Már az is csoda, hogy Kornéliusz nem süllyed bele a júdaista törvényvallásba. Nem rekedt meg ott. Azt olvassuk, hogy buzgón imádkozott, sőt olyan ember volt, aki pogány létére adakozott. Valamilyen szinten már hallott Isten kegyelméről és szeretetéről. Emberséges volt a szegényekhez, és jót cselekedett.
De ugyanakkor nemcsak Kornéliusz imádkozik, hanem tőle nagy távolságban Péter is. Odaáll Isten színe elé, s ez a legnagyobb csoda, amikor egy ember imádkozik, vagy többen imádkoznak, mert akkor kezd el tudni cselekeni igazán az Isten, hiszen az imádkozó ember szíve kinyílik Isten előtt. Ajtónyitás az imádság Isten cselekvő akarata előtt. S mint imádkozó embert, megszólítja Kornéliuszt Isten, és megszólítja Pétert is.
A pogányokat a csoda győzte meg a legtöbb esetben, a zsidókat pedig a nyelveken szólás. Kinek-kinek azt adja az Isten, amire szüksége van. Kornéliusz egy angyal közvetítésével kapja Istentől a parancsot. Milyen jó - figyeljük meg -, még azt is felhasználja Isten, ami Kornéliusz foglalkozása volt. Pogány katona volt, százados. Tehát többeknek a vezetője, katonatiszt. Ő maga is beosztott. S tudta, hogyha parancsot kap, akkor annak engedelmeskedni kell, mert katona. Még ezt is felhasználja Isten arra, s láttuk a történetben is, ahogy megérti, hogy mit kell tennie, tétovázás nélkül megteszi.
Kapott egy parancsot, s mint jó katonatiszt, megteszi a parancsot. És ha Isten adja akár egy angyal által azt a parancsot, akkor megteszi azt, mert engedelmeskedni akar. A szíve kész volt az engedelmességre.
Péter is - figyeljük meg -, ugyanígy. Isten Lelke összeköti a dolgokat. Péter is imádkozik. Kap egy parancsot. Először belül a vallásos meggyőződése tiltakozik, erre most nem volt lehetőség, hogy elolvassam, de ott leereszkedett egy lepedő, ami tisztátalan állatokkal volt tele. Péter belátta, ha Isten mond valamit, ha parancsol valamit, akkor akár a tisztátalanhoz is hozzá kell érnie, mert Isten mondja. Isten túllép a törvény-valláson, s Péter pedig túl tudott lépni - és ez nagy dolog - a saját meggyőződésén, vallásos elképzelésén, hitén, és az engedelmesség legyőzte mindezt. S ő is azonnal lemegy, és megteszi, amit az Isten mond. Isten Lelke megmutatja az akaratát Péter számára.
Péter szívében addig kerítések voltak. Kerítéseket húzott. Aki pogány, az kívül marad az Isten országán. Ott van a kerítés zsidó és pogány között. S azt nem lehet átlépni. Mi, zsidók üdvözülünk a törvény-vallás által, a hit által, akár a Krisztus-hit által is, de aki nem hisz Jézusban, ráadásul pogány, az csak kívül maradhat az üdvösségen.
Péter számára Isten egy szempillantás alatt világossá tette, hogy ő maga a misszió kiteljesedésének az akadálya. Ez a kerítés. Ők kívül, mi belül. Egyik nem közeledik a másikhoz, mert ez tiltott dolog.
Azt gondolta Péter, hogy Isten csak a zsidóságnak ad kegyelmet. A pogányt kizárja abból. Jézus pont azt mondta, és ezt is olvassuk János evangéliumában, hogy a Szentlélek elvezet, elvezérel minden igazságra. Úgy vígasztal és úgy vezet, hogy felfedi az igazságot. Figyeljük meg, hogy a világ elfedi nagyon sokszor. Mennyi hazugság hangzik el most is, ahogy közeledik az uniós választások napja. Mennyi ígérgetés, licitálás, egyik a másikra, mennyi elfedezés. Amikor kiderül valami, akkor azt gyorsan takarjuk el. Az nem is úgy volt. Jön a mellébeszélés, a hazugság.
De sokszor mi is így vagyunk ezzel, hogy ahelyett, hogy megmondanánk őszintén az igazat, kezdjük mentegetni magunkat mindenféle hazugsággal és mellébeszélés által.
Isten Lelke felfedi a valóságot. Péternek is a Szentlélek mutatja meg, hogy amit Ő tisztának mond, azt Péter ne mondja tisztátalannak még akkor sem, ha más a meggyőződése. Isten Lelke úgy vígasztal és vezet, hogy felfedi a valóságot, és az igazat mondja. Rólunk is. Vajon engedjük-e? Úgy vagyunk-e most itt, hogy kérjük ezt: Uram fedd fel! Mutasd meg! A te Lelked által tedd nyilvánvalóvá, hogy milyen hamisság van a szívemben, ha van. Lehet, hogy most éppen nincs. Tegyük oda ezt Isten elé, ezt a kérdést. Uram, világítsd át az életemet! Hadd álljak meg a te Szentlelked fényében s világosságában, s hadd fedje fel Isten Lelke mindazt, ami nem szerinte való.
Világosan és egyértelműen, ha kérjük és akarjuk, Isten elénk hozza a bűneinket. Úgy vígasztal meg, hogy rámutat, s aztán megmondja a megoldást. Megmutatja és kínálja a bocsánatot.
Itt van előttünk a megterített Úrasztala. Ma is élhetünk azzal, hogy megvalljuk bűneinket, és vesszük a bocsánatot. Isten elfelejti, és mi is elfelejthetjük mindazt, amiben vétettünk ellene, vagy mások ellen.
Kornéliuszt úgy is vezette, hogy gyűjtse össze a háza népét, sőt az ismerősöket, a közeli barátokat is összehívja, mire Péter odaér. Meg is teszi ezt. Nyilvánvalóvá lett számára, hogy Péter és a vele jött keresztyének ott istentiszteletet fognak tartani. Kimondja ezt a csodálatos hitvallást: Mi most mindnyájan Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit Isten parancsol nekünk.
Mi így jövünk istentiszteletre? Mi mindnyájan Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit a Lélek a töredékes, nyomorult emberi beszéden keresztül mondani akar nekünk? Ha így vagyunk itt, akkor átélhetjük azt a csodát, hogy megszólal Isten Lelke. Ha így vesszük kézbe otthon a Szentírást, megszólal a látszólag holt betű. Isten üzenhet nekünk. Mint amikor egy szövegkiemelő tollal kiemelünk egy szövegrészt, egy sort a Szentírásból, vagy valamilyen szövegből. Így válhat nyilvánvalóvá és világossá Isten üzenete a Lélek által a számunkra. Ezt még egyszer megismétlem. Mint amikor egy szövegkiemelő tollal áthúzunk egy szövegrészt egy olvasnivalóban, vagy éppen a Bibliában, így válhat Isten Lelke által nyilvánvalóvá a számunkra Isten üzenete, amit nekünk készített el.
Amikor szíven üt egy mondat. Talán átéltük ezt sokan. Aki még nem, az átélheti, ha kéri Istentől: Uram, adj üzenetet, válaszolj, vezess, tedd nyilvánvalóvá, hogy mit akarsz nekem mondani!
Egyedül Isten Lelke végezheti el azt, hogy az igehallgatás istentiszteletté váljék számunkra, ne üres beszéd legyen. Ne egy közösségi alkalom, ahol meghallgatunk valakit, aztán megbeszéljük - jó esetben - vagy még mást is mondunk. Istentisztelet, vagy csak egy kellemesen eltöltött óra, amikor eljövünk ide. Isten Lelke istentiszteletté teheti azt, amikor mi együtt vagyunk, mert Isten Lelke itt van, és rajta keresztül megszólalhat Isten üzenete.
Miközben hallgatjuk a hirdetett igét, Isten vezérlő, vezető Lelke irányíthat bennünket, és vezethet minket.
Miről beszélt Péter Kornéliusz házában? Jézus Krisztusról, akit Isten Lelke felkent prófétává, királlyá és Messiássá. Méghozzá egy olyan házban mondta el ezt Péter, ahova hithű zsidó soha be nem tette volna a lábát. Péter mégis bement oda, mert engedelmeskedett Isten Lelkének. Ahogy a kéz belenyúl a bábba, s elkezd munkálkodni. Azt olvassuk, hogy kitöltötte az ott lévőkre Isten az Ő Lelkét, és az a csoda is megtörtént, hogy hívőkké lettek, s Kornéliusz Isten Lelke által újonnan született. Vagyis az történt, ami történik azóta is, hogy Isten az Ő igéje - mert figyeljük meg, hirdette Péter az igét, beszélt Jézusról, ki volt Ő -, Isten az Ő igéje és Szentlelke által a semmiből gyülekezetet hívott egybe, gyülekezetet teremtett. Ott voltak a nyitott szívek, akik vágytak az üdvösségre, hogy megismerjék Jézust. Jött valaki, aki hirdette Isten igéjét a Lélek erejével hitelesen, hamisítás nélkül. Leszállt rájuk Isten Szentlelke, és hívőkké lettek. Ma sem működik ez másképpen.
Hogyan mutatta be Kornéliusznak Péter Jézust? Arról beszélt, hogy Jézus Isten Fia, Megváltó, Isten Lelke által fogant, és nem csodarabbi, de beszél arról, hogy csodálatos tanító és nagy orvos. Így olvastuk, hogy minden beteget meggyógyított, akit hozzávittek. Erre Isten hatalmazta fel Őt.
Péter beszélt a Lélek által arról, hogy Jézust Isten feltámasztotta a halálból. Azt a Jézust, aki önként vállalta a halált minden bűnösért: zsidókért és pogányokért egyaránt. Mint igaz, meghalt azokért, akik nem igazak. Beszélt Kornéliusznak Jézus feltámadásáról. Megfeszítették, meghalt, eltemették, feltámadott, felment a mennybe, szüntelenül közben jár értünk a Lélek által. Itt kitöltetik Isten Lelke azokra, akik hallották ezt. Hallva mindezt, élő hitre jutottak, és újonnan születtek Isten Lelke által.
Jézus azt mondja - a János evangéliumában olvassuk ezt -, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Mert, ami testtől született, test az. Ami lélektől születik, lélek az. Ha valaki ugyanígy befogadja Isten igéjét, Isten szavát, ahogy Kornéliusz, új emberré lehet.
Nem véletlenül hasonlítja össze a testi születést és az újonnan születést a Szentírás. Ahogyan egy pici mag bemegy az asszony testébe, és ott megfogan, és új életet teremt az Isten, ugyanígy megy bele a Lélek által az emberbe Isten igéje. Ott megfogan, és új életre szüli azt, akiben megfogan.
Isten szavának teremtő és formáló ereje van. Ahogy a mag bejut a méhbe, ugyanúgy jut be Isten lelke által az isteni üzenet az ember szívébe. Elkezdi mozgatni, megújítja, újjáteremti, küldi, vezeti, irányítja, tanácsolja, és lesz más emberré az, aki benne, Jézusban hisz.
Ha nyitva van a szívünk, ha nyitva van a fülünk, ha azzal az akarattal jöttünk ma reggel ide, hogy Isten mondj bármit, én kész vagyok megtenni - amilyen kész volt a szíve Kornéliusznak és Péternek -, akkor Isten az Ő Lelke által elvégzi a jó munkát.
De ott születik újjá csak valaki, ahol Isten Lelke jelen van. Ahol nincs ott Isten Lelke, ott nincs változás sem. Akibe nem mehet bele az ige magva, nem vetheti bele a szívébe Isten, az nem fog újonnan születni még akkor sem, hogyha olvassa a Bibliát. De ha azt csak könyvként, regényként olvassa, s nem kéri, hogy Isten adjon világosságot, az ige magva hulljon a szívébe, Isten adjon számára új életet, akkor az csak üres könyvolvasás maradhat.
A keresztyén élet nem bűntelen élet. A hívők is követnek el vétkeket, bűnöket, ha megvallják, kapnak rá bocsánatot, de a Lélek által szüntelenül növekedő élet lehet a hitben. Isten Lelke úgy vigasztal, hogy leleplez, elvezet minden igazságra. Sokszor lelkiismeret furdalást enged meg, időnként még a lelkiismeretünk által is megszólít minket, és figyelmeztet és int. Isten nélkül nem boldogulhatunk sem az életünkkel, sem a bűneinkkel.
Egyedül Jézusnak kellenek a vétkeink és a bűneink. Ő tud vele mit kezdeni. Ő az, aki bocsánatot adhat, aki eltörölheti a mi álnokságainkat. Aki megújíthat minket az Ő Lelke által, s új életre támaszthat fel.
Isten Lelke, aki vezet, felfed, és nyilvánvalóvá tesz mindent, ami nem szerinte való. Meggyőz és elvezet minden igazságra. Néha kicsit kíméletlennek tűnik, de mindig nagy szeretettel teszi ezt. Néha mások mondják meg, és Isten őket használja fel, akár pogányokat is. Rajtuk keresztül is megszólalhat a mindenható Isten.
Isten nélkül folyamatosan káoszban él az ember. Pontosan úgy, ahogy Kornéliusz korában éltek a római birodalomban. Talán minden jól ment gazdaságilag - nálunk még ez sem igaz -, talán rendben ment sok minden emberileg, meg rendben megy, de az Isten nélkül mégis káosz van, sötétség, sokfajta félelem és üresség az ember életében. Ezért válik olyan sok élet kuszává, és olyan sok család össze-vissza, életűvé és félelemmel telivé. Isten Szentlelke, mint vigasztaló, rendet tehet az ember életében.
Nagy kérdés az, hogy akarjuk-e és kérjük-e? Uram, teremts rendet! A káosz helyén legyen rend! Ahogyan Isten Lelke volt az, aki elrendezte e teremtéskor is a dolgokat.
Fülöp által az etióp kincstárnokot meggyőzte, hogy Jézus az, aki. Isten Lelke az óta is meggyőzött sokakat. Isten Lelke ma reggel is meggyőzhet minket, hogy ne menjünk tovább Jézus nélkül. Vagy ha már krisztushívők vagyunk, akkor engedjük, hogy mélyebbre vezessen minket, hogy még inkább átjárjon az Ő Lelke, hogy félretehessük a sokféle engedetlenséget, hogy bennünk lehessen Isten Szentlelke, s mozgathasson, irányíthasson minket.
A Lélek által Kornéliusszal és a többiekkel ez történt. Míg beszélt Péter, hirdette az igét, leszállt Isten Lelke, megelevenítette őket. A Péterrel lévő zsidók pedig csodálkoztak, hogy Isten a pogányoknak is megadta a kegyelmet? Rájuk is kitöltetett a Szentlélek? Akkor Isten ledöntötte az elválasztó falat. Akkor többé nincsen kerítés. Akkor nyitott az út a mindenható Istenhez Jézus által.
Kornéliusz alázatos, Isten dolga felé nyitott ember volt. Imádkozott és böjtölt, de hiányzott az életéből a Lélek ereje. S amikor megkapta az Isten Szentlelkének ajándékát, amikor megértette, hogy az engedelmesség által munkálkodhat benne is az Isten, akkor lett más emberré.
Ma is sokan úgy gondolják ám, mint Kornéliusz korában, hogy az "idős" Isten már nem tud cselekedni semmit. Igen, gyermekkoromban jártam hittanra, sok mindent hallottam, de én már régen nem vagyok vallásos ember. S Isten valóban nem szólhat bele az életükbe, vagy az életünkbe. Nem szólhat bele az életünkbe, sokak életébe, s azért pontosan olyan, amilyen az élet.
A sötétség, a babonaság, a félelmek, a kavarodás, minden magasrendű civilizáció ellenére is ott dúl az emberi szívekben. A hamis tanítások és hamis tanítók korát éljük. Egyedül Isten Lelke az, aki megvédhet minket, aki elvezethet a teljes igazságra, aki megtanít megítélni a lelkeket, a tanítókat és a tanításokat, aki segít eligazodni és megmaradni Jézus Krisztus mellett, vagy vele elindulni.
Isten megígérte, hogy a Szentlélek által vezeti az övéit. Jézus azt mondta az övéinek: "Íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig minden napon" a Lelke által. Erre válaszul égett ott a misszió a Krisztusban hívők lelkében. Velük volt Jézus Lelke, itt van Jézus Lelke. Ő az, aki megerősít, használ, aki belülről vezet, és onnan felülről és innen belülről kimondhatatlan ujjal irányítja a benne hívőket, vezeti őket, s vezet általuk másokat is Jézushoz.
Vagyis, pünkösdkor bizonyságtételre hívta el az övéit Jézus. Amikor valaki újonnan születik, az a Lélek által erőt kap, bizonyságtévő lesz, és másokat is Jézushoz vezethet.
Kornéliusz hitre jutása meggyőzte minderről azokat, akik olyan életre vágynak, mint amit ő kapott, hogy ez lehetséges. Ő is bizonyságtévő lett. Pogányból hívő keresztyén. És ledőlt a válaszfal zsidó, görög és pogány között, és lettek eggyé Krisztusban, és ez az óta is így van.
Kornéliusz nem állt meg félúton, és Péter sem állt meg. Mindketten engedelmeskedtek. Az engedelmességüket Isten megáldotta. Kitöltetett rájuk a Szentlélek, Isten Lelke vezette őket, mert Ő nem személyválogató. Megismerték a vigasztaló Lelket, aki Jézushoz vezette Kornéliuszt, s aki aztán szolgált Krisztusnak.
Ez az eggyé válás pünkösd legnagyobb csodája. Kitöltetett Isten Lelke, megértették az igét. Egy lélekké váltak, s attól kezdve mindegy volt, hogy ki honnan jött, hány éves, és milyen származású. A Lélek által életre hívott gyülekezetben eggyé váltak, és hirdették a Krisztust.
A pünkösd a Szentlélek ünnepe, aki onnan felülről és belülről vezeti az övéit, aki itt is, most is elvezethet minket minden igazságra, aki folyamatosan, újra és újra benne él a hívőkben, aki mindig eljön az istentiszteletre. Itt van, élővé és hatóvá teheti az Ő igéjét a számunkra is.
Mindnyájan rászorulunk erre a vezető, vigasztaló, bátorító Szentlélekre. Isten Lelkére, aki megmutat minden igazságot, aki felfedi a sötétséget, aki világossá teszi, hogy Jézus vére megtisztít minden bűntől és hamisságtól, s csak így lehet káoszmentes életet élni, rendezett életet élni, Isten előtt kedves életet élni.
Mindnyájunk előtt nyitott az ajtó. Isten Lelke kinyitja az Isten országába vezető ajtót. Vajon a mi szívünk hogy van? Nyitott, vagy csukott Isten igéje előtt? Úgy jöttünk ma ide, hogy ez az istentisztelet az Isten Lelkének élő és ható helye, ahol minket is megszólíthat, ahol minket is megtisztíthat, ahol vezethet, vigasztalhat és bátoríthat?
Ma reggel Isten hinti a magot. Az ige magva belehullhat a szívünkbe. Engedjük, hogy felnőjön, vagy megfojtjuk Isten igéjét? Ezen múlik minden. Istent kérhetjük arra: Uram, segíts, hogy ne elnyomjam, megfojtsam, letörjem, hogy a szívem ne köves talaj legyen, hanem jó föld, amelybe Isten Lelke veti az ige magvát, ahol az kikelt, mert megfogant, ahol felnő azzá, amivé Isten tervezte, hogy vezethessen, irányíthasson, és bizonyságtévő életté tegye az életünket.
Imádkozzunk!
Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy mi saját magunktól nemhogy megutálni nem tudjuk a mi bűneinket, de meglátni sem, felismerni sem, megvallani sem, megbánni sem és elhagyni sem. Köszönjük neked azt, Jézus Krisztus, hogy te megígérted, hogy elküldöd a vigasztaló Szentlelket, aki elvezet minket minden igazságra.
Köszönjük, Urunk, hogy most is felfedted mindazt, ami hamisság. Talán most is nyilvánvalóvá tehetted, hogy milyen sötétség van az életünkben. Most is megmutathattad, hogy mi az, ami bűn, mi az, ami hamisság, ami engedetlenség, ami téveszme, ami téves út, ami sötétség, irgalmatlanság, közöny és hitetlenség a mi szívünkben.
Kérünk, Urunk arra, segíts, hogy megutálhassuk a mi bűneinket. S ha megutáltuk, hadd valljuk meg neked, s hadd hagyjuk el.
Köszönjük, Urunk, hogy itt van előttünk a kenyér és a bor, megtöretett tested és kiontott véred jegyei, s ilyen valóságosan vehetjük a bocsánatot, ahogy kapjuk majd ezeket a jegyeket. Áldunk és dicsőítünk azért, hogy ahogy megígérted, velünk maradtál, s most is velünk vagy a te Lelked által, a világ végezetéig.
Köszönjük, hogy nem hagysz minket árvákul. Kérünk, tedd ezen túl is azt velünk, hogy meglássuk mindazt, amiben vétettünk, vétünk ellened, hadd tudjunk azokból szabadulni, új emberré lenni, megerősödött hitű hívőkké, akik egy dolgot tartanak szemük előtt, hogyan engedelmeskedjenek egyre jobban a te szavadnak. Tégy bennünket olyanná, amilyenné tetted Pétert, Kornéliuszt és a többieket. Hadd tudjunk sokakat az igazságra, hozzád vezetni. Munkálkodj bennünk, kérünk, Szentlelked által.
Ámen.