PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. június 20.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


16. AZ IGE AJTAJA


Alapige: Kol 4,3-4

Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy világossá tegyem azt, ahogyan nékem szólnom kell.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, mert az elmúlt héten is azt tapasztaltuk, amiről az istentisztelet előtt énekeltünk, hogy gondviselő jó Atyánk vagy, pedig nem érdemlünk tőled semmi jót.

Áldunk téged, hogy nem is az érdemeink szerint ajándékozol minket. Köszönjük, hogy még csak nem is szorosan véve szükségeink szerint, hanem a te végtelen nagy kegyelmed és gazdagságod szerint. Magasztaljuk és dicsőítjük ezért a te nevedet.

Köszönjük hűségedet, köszönjük türelmedet. Köszönünk minden percet, amit az előtted való csendben tölthettünk az elmúlt napokban. Köszönjük az imádság nagy ajándékát. Áldunk azért, ha megújulhattunk az imádkozásban.

Köszönjük, ha gyakorolhattuk a kitartó, az éber, a hálaadásban bővölködő imádkozást. Köszönjük, hogy minden imádságunkra van válasz nálad, és megvannak a kéréseink előtted. Köszönjük, hogy dicsőíthetünk már itt a mi gyarló módunk szerint, és egyszer majd dicsőíthetünk örökkön örökké.

Úgy állunk itt, Istenünk, mint akik hozzuk magunkkal a múlt hét sok hordalékát, terhét, bűnét. Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Kérünk, ajándékozz meg minket igéddel. Olyan igével, ami a te szádból származik, és ami éppen ezért nem tér hozzád üresen, hanem elvégzi, amit általa el akarsz végezni.

Munkálkodj bennünk, kérünk. Nem akarjuk nehezíteni, akadályozni munkádat. Köszönjük, hogy megakadályozni nem tudjuk, de késleltetni sem akarjuk azokat az áldásokat, amiket elkészítettél. Szeretnénk most teljes nyitottsággal, bizalommal, alázattal itt állni előtted.

Szólj, Urunk, és mi készek vagyunk tenni, amit mondasz. Hinni, amit mondasz. Növeljed a hitünket. Az engedelmesség lelkével támogass minket. Segíts, hogy ne hiába legyünk itt. Vedd el a fáradtságunkat, a szétszórtságunkat. Mindazt, ami most nyomaszt, azt a sok megoldatlanságot és terhet. Ajándékozz meg a veled való találkozással, és ebben a találkozásban hadd kerüljön minden a helyére. Mi magunk is. Köszönjük, hogy ez lehetséges.

Könyörgünk igédért és újjáteremtő Lelkedért.

Ámen.


Igehirdetés

A múlt vasárnapi igénk arról szólt, hogyan imádkozzunk. Láttuk, hogy van az imádkozásnak olyan sajátos, kemény, férfias változata, amit a Biblia tusakodásnak, olykor küzdésnek nevez, és amit csak kitartóan, éberen és nagy-nagy hálaadással lehet eredményesen végezni.

Pál apostol erre bátorította a kolosséi hívőket: "Az imádkozásban legyetek kitartóak, legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni." Fontos, hogy minden imádkozó hívő életében legyen helye ennek a tusakodó imádságnak, mert kiváltság az, hogy ezt végezhetjük, hiszen Isten ezáltal vonja bele gyermekeit az Ő világot kormányzó munkájába, s eközben is formálja, edzi a hitünket. Egy-egy emberért, fontos ügyekért, azért a közösségért, aminek a tagjai vagyunk Isten akaratából, tanuljunk meg kitartóan, éberen és hálaadással imádkozni.

Ha ez a múltkori ige az imádság módjáról szólt, akkor ennek a folytatása, mai alapigénk, az imádság tartalmára nézve mond valamit: "Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy világossá tegyem azt, ahogyan nékem beszélnem kell."

Különös kérése ez Pál apostolnak. Ő a maga személyét soha nem tolta előre, mindig háttérben maradt. Itt sem ő tolakodik, hanem az ügyet helyezi a kolosséi hívők szívére. Az evangélium ügyét, az igehirdetés életmentő, fontos szolgálatát teszi számukra fontossá, és figyelmezteti őket, hogy rajtuk is múlik, hogy milyen világosan és milyen erővel hirdetik majd a többiek Isten igéjét.

Három egymásból következő igazságot említ itt. Azt mondja, hogy neki Isten igéjét kell hirdetni, mert ezzel bízta meg őt Jézus Krisztus. Ez azonban nincs az ő birtokában, ez titok előtte is. A Krisztus titkát (misztériumát) kell hirdetnie. Hogyan tudja akkor mégis hirdetni? Úgy, hogy könyörög ő is, de vegye komolyan a gyülekezet is, hogy könyörögjön azért, hogy Isten nyissa meg ezt a titkot újra és újra előtte, hogy azt hirdesse, ami Isten igéje, hogy maga Isten szólalhasson meg általa, és így végezhesse el az ő munkáját. Szinte szó szerint ugyanezt kéri az efézusi gyülekezetektől is: "Minden imádságotokban és könyörgéstekben imádkozzatok mindig a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért, énértem is, hogy adassék nékem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok itt a bilincsben is, hogy legyen bátorságom azt úgy hirdetni, ahogyan kell." (Ef 6,18-20).

Itt is arról vall, hogy az evangélium, amit neki hirdetnie kell, titok, azt Isten adhatja az ő szájába. Ő kész kinyitni a száját, de imádkozzanak azért, hogy igét adjon bele Isten, és azt mondjon, és legyen bátorsága vállalni - mert sokszor népszerűtlen Isten igéjét hirdetni -, hogy úgy hirdesse azt ott a börtönben is, ahogyan kell, ahogyan az ő megbízója, Jézus, jónak látja.

Most hadd fogalmazzak így: ezt a nagy Pál kéri a gyülekezettől. Az a Pál, aki évek óta rengeteg prédikációt mondott, és nyilván nem akármilyet. Akinek már rutinja van, aki sok tapasztalatot szerzett az igehirdetés során, aki betéve ismerte az akkori Bibliát, az Ószövetséget, aki tudta, hogy mi az az evangélium, amit hirdetnie kell, és mégis azt mondja: ez nem így van.

Itt nem a rutin, nem a tapasztalat, nem a jó sváda dönti el, hogy valaki milyen igehirdető. Itt nem arról van szó, hogy kinek milyen beszélőkéje van, hogy könnyen fogalmaz-e, hogy elég nagy-e a szókincse, elég alapos-e a műveltsége, hogy ügyes fordulatokkal le tudja-e kötni a hallgatók figyelmét, vagy erőteljes érvekkel meg tudja-e győzni őket arról, amiről beszél. Ezek mind fontos szempontok minden emberi beszédnél, de az igehirdetés, az eredetét és tartalmát tekintve nem emberi beszéd. Mert az Isten beszéde az emberekhez.

Persze, hogy valakin keresztül, egy emberi eszközön keresztül, de az az illető nem a magáét mondja. Ha a magáét mondja, akkor nem igét hirdet. Ha igét akar hirdetni, akkor azt neki el kell kérnie, meg kell kapnia attól az Istentől, aki minden igének a forrása. És ez minden igehirdető előtt titok. Ezt újra és újra el kell kérni alázatos imádságban.

Nincs a birtokunkban az, amit hirdetnünk kell. Ezért kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzatok velem együtt, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát. Beszélni akárki tud valamiről, csakhogy van, aki tudja, mit beszél, és van, aki beszél, amit tud. Nekünk tudnunk kell, hogy mit beszélünk. Nekünk Istentől kapott igét lehet és kell mondanunk. Olyan igét, amiről azt olvastuk az Ézsaiás 55-ben, hogy Isten szájából származik, mert csak ennek van ereje, csak ezzel formálja át Isten az emberek életét.

Nekünk nem Istenről kell beszélnünk, hanem Isten üzenetét kell közvetítenünk. Az igazi hirdetés nem személyes produkció, hanem felelős fordítás, tolmácsolása annak, amit Isten kijelentett az igehirdetőnek. Ezért életkérdés az, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát.

Nos, ezt a három egymásból következő fontos bibliai igazságot nézzük meg egy kicsit közelebbről: Mit jelent ez, hogy Isten az Ő igéjével munkálkodik, de ez az ige nincs a birtokunkban, és mégis ezt kell hirdetni, de úgy leszünk erre képesek, hogy Ő megnyitja előttünk az ige ajtaját?

1. A Szentírás erről gyakran szól, hogy Isten munkaeszköze az Ő beszéde. Amit Isten végre akar hajtani, azt kimondja, s amit Ő kimondott, az megtörténik. Nála ez egybeesik. A teremtés így ment végbe. Ezt mondta Isten: "legyen világosság, és lett világosság." Az újjáteremtést is így végzi el Isten (nem idézem a sok bibliai helyet). Ő gyújt világosságot a szívünkben az Ő igéje által.

Akik már megtapasztaltuk, milyen az, Jézus Krisztusban új életet kapni, mindnyájan el tudnánk mondani, hogy amikor ott meg ott, ekkor meg ekkor hallgattam az igehirdetést, akkor ez meg az történt bennem. Akkor vagy utána, vagy annak nyomán, vagy sok igehirdetés eredményeképpen, de Isten mindnyájunk életében az Ő beszédével kezdte el a munkáját, és ezzel is folytatja. Isten munkaeszköze az Ő igéje.

Ezért olvastam fel az Ézsaiás 55-ből azt, amit maga a mindenható Isten mond az Ő beszédéről, hogy mint ahogy az eső felülről lefelé esik, és nem megy oda vissza, hanem itt termékennyé teszi a földet, így lesz az én beszédem, amely számból kijön, nem tér hozzám üresen, hanem elvégzi azt a munkát, amit általa el akartam végezni. Isten az Ő igéjével munkálkodik.

Ezért írja Jakab apostol a levél címzettjeinek, hogy szelíden fogadjátok be az igét, mert az mentheti meg a ti életeteket. Isten igéje életmentő hatalom.

Az a nagy csoda, hogy ezt az igét Isten ilyen magunkfajta, egyszerű emberek szájába adja. Amikor elhívja prófétának Jeremiást, ez a fiatalember megrémül és elkezd alkudozni: Uram, nincs itt valami tévedés? Én fiatal is vagyok, meg soha ilyet nem csináltam, én nem tudok beszélni. - Isten nem ilyen stílusban válaszol, mint ahogy én folytatom, de ez csendül ki a szavaiból: Ez a szerencse, hogy nem tudsz beszélni. Mit képzelsz, hogy neked kell ott mondanod valamit? "Az én igéimet adom a te szádba" és azt és csak azt kell mondanod, amit én a szádba adok. És itt teljesen mindegy, hogy ki hány éves, meg milyen művelt, ha Isten a szájába az Ő igéjét adja, azáltal az ige által maga Isten fog munkálkodni.

Amikor Ezékielt utánaküldi Isten a fogságba hurcolt népnek, neki sem azt mondja, hogy mondj valamit nekik és vigasztald meg őket, hanem így olvassuk szó szerint: "Ha igét hallasz tőlem, akkor mondjad nekik." És ha nem hallasz, akkor hallgass.

Isten maga végzi az ige által az Ő munkáját, ezért nagy felelősség igehirdetőnek lenni. Főfoglalkozásban is, meg úgy is, ahogy erről majd legközelebb lesz szó, mert arról szól a Kolosséi levél folytatása, hogy Isten ezt a kiváltságot minden egyes hívőnek adta. Ezt a lehetőséget minden hívő átélheti, hogy kap igét Istentől, és igével tud másokat vigasztalni, bátorítani, inteni, - mindig azt tenni, amit Isten akar. Nagy felelősség ez, és ehelyett nem szabad a magunkét mondani.

2. A második, amit megtudunk, amit olvastunk is az Ézsaiás 55-ben, hogy amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak Isten gondolatai a mi gondolatainknál. Tehát én, ember, nem érem fel ésszel az Isten magasságos gondolatait. Rászorulok arra, hogy újra és újra - mint egy transzformátor által - redukálja az én szintemre az Ő magasfeszültségű gondolatait. A Biblia ennek a könyve: Isten gondolatai - számunkra is érthető formában. De még ebből sem érthetjük meg igazán és azonnal mindegyiket, mert itt is rászorulunk arra, hogy nyissa ki előttünk az ige ajtaját, hogy aztán értsük és szóljuk a Krisztus titkát.

Itt megint ezt a fogalmazást mondom: még a nagy Mózes is rászorult erre, pedig milyen művelt ember volt ő, és mennyi tapasztalatot gyűjtött össze. Hogy dobogott a szíve Istenért, és tele volt hittel, és mégis azt olvassuk róla, hogy Mózes "élő igéket vett a mi Urunktól, és azokat adta a mi atyáinknak." (ApCsel 7,38).

Nem úgy volt, hogy akármiről tud prédikálni, és elmondja, amit kell. Neki azt kell elmondani, amit most az Úr üzen az Ő népének, és ezt neki is el kellett kérnie. De ez élő ige volt, és életet támasztott. Mert élet csak életből támad. Amit Isten ad az övéinek, abban élet van. Élő igéket vett, és azokat adta tovább.

Ha valaki ezzel az alázattal van ott Isten előtt, hogy Uram, előttem is titok, amit hirdetnem kell, de te megígérted, hogy kijelented a titkot és adsz a számba igét. Alázatosan kérem ezt, az az ember valóban igét fog hirdetni. Akkor viszont nem kell csodálkozni azon, ha valaki úgy megy haza a templomból, hogy útközben azt mondja: nem fogom megtenni, amit elterveztem, mert Isten most leállított engem. Isten? Igen, mert az igehirdetésen keresztül az Isten szava érkezett el a szívéhez. Mert az igehirdetésben hangzó emberi szó úgy érkezett meg a szívéhez, mint Isten teremtő beszéde, és ez visszatartotta valami bűntől.

Így lehetséges az, hogy egy istentiszteleten jelenlevő száz ember, nyolcvan vagy akár százféle üzenetet értsen meg ugyanabból az igéből és igehirdetésből, ha az valóban igehirdetés és az Istentől kapott üzenet. Mert akkor maga Isten munkálkodik azon keresztül. Csak így lehet megérteni azt is, hogy az igehirdetőt is hogy találja el sokszor egy-egy igehirdetés, és Isten megszólítja őt is, mert én is az igehallgató gyülekezet egy tagja vagyok. Időben előbb megtudom, hogy mit üzen Isten nekünk, mert előbb kezdek imádkozni, könyörögni, tusakodni, de ugyanúgy kötelező rám nézve is, mint bárkire a testvérek közül, ha nem a saját gondolataimat mondom. Ha az én fennkölt vagy lapos gondolataimmal fárasztom a gyülekezetet, akkor azt kell mondani: most hallgassátok meg az én gondolataimat, de ez nem igehirdetés. Ha úgy kezdődik: Így szól az Úr, vagy figyeljünk mindnyájan Isten igéjére, akkor ebben én is benne vagyok. Én is figyelek, és szeretnék mindig az első lenni, aki engedelmeskedem annak, amit általam mond Isten a gyülekezetnek. Ezt ennyire komolyan szabad vennünk, mert ez ennyire így történik.

3. Ezért kéri itt az apostol a gyülekezetet, hogy imádkozzatok velem együtt azért, hogy az Úr nyissa meg előttünk az ige ajtaját, és szólhassuk a Krisztus titkát. Mert neki nem akármit kell mondania, hanem azt, amit Isten üzen azon az igén keresztül akkor, annak a gyülekezetnek. Lehet, hogy egy másik alkalommal Isten máshova teszi a hangsúlyt, és ott másra van szükség. Ezért tehát el kell kérni a mindenkori mondanivalót.

Az apostol ezt egyáltalán nem restelli, sőt gyakran emlegeti, hogy ő sáfár. Az 1Kor 4,1-et sokszor szoktuk idézni: "Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit, és az Isten titkainak a sáfárait.

A sáfár olyan vagyonkezelő volt, akinek magának a legtöbbször semmije sem volt, hanem a gazdától kapott értékeket, hogy a gazda utasítása szerint azokkal sáfárkodjék, gazdálkodjék. Utána el kellett számolnia. Az igehirdető sáfár. A kincstár kulcsa a gazda kezében van. Titok az ige. A Krisztus titkát kell hirdetni. Az Isten titkainak a sáfárai vagyunk - mondja az apostol. De ő nem végleg zárta el előlünk, hanem ez tart alázatban minket: Nincs birtokunkban az, ami az Övé, amivel Ő munkálkodni akar, de reánk bízza. Újra és újra. Mindig annyit, amennyire szükség van. Aztán mihelyt végeztünk, megyünk megint könyörögni, hogy adjál igét, amikor kinyitom a számat, és te munkálkodj általam. E nélkül az alázat nélkül nincs igazi igehirdetés.

Egyébként különös az, amit az Újszövetség arról mond, hogy Isten mi-mindent nyit ki. Egyszer végignéztem ezt a görög szót az Újszövetségben, hol fordul elő. Majdnem mindig Isten az alanya annak, ha valamit ki kell nyitni. Ilyeneket olvasunk - csak két igét említek most - a Lukács evangéliuma legvégén, az emmausi tanítványok története után olvassuk: "Az Úr megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az Írásokat." (Lk 24,45).

Sokszor elgondoltam, milyen csodálatos bibliaóra lehetett az, kilométereken keresztül Jézussal gyalogolni, és hallgatni, hogy Ő magyarázza az Őreá vonatkozó igéket, - és mégsem értették egészen. Gerjedezett a szívük, megsejtettek valamit, hogy ez nagyon igaz lehet, ez nekünk is fontos. De meg kellett nyitni az értelmüket. És amikor megnyitotta az értelmüket, rácsodálkoztak arra, hogy hiszen ennek az igének minden szava igaz. Ez az életünkre nézve is igaz. Mert Isten nemcsak az ige ajtaját nyitja meg az igehirdetők előtt, hanem az igehallgatók szívét is a hirdetett ige előtt.

Pál apostol és munkatársai Filippiben prédikálnak. Először hangzik Európa földjén a Krisztusról szóló evangélium. Egy folyó mellett néhány asszony hallgatja őket. Az egyikről azt olvassuk, hogy "az Úr megnyitotta Lidia szívét, hogy figyeljen mindarra, amit Pál mondott." A többiek is ugyanazt hallották. De akkor ott ennek az egynek a szívét nyitotta meg. Ez is Isten munkája. Ő nyitja meg előttünk az igét, Ő nyitja meg az értelmünket az ige előtt, Ő nyitja meg a szívünket az ige előtt, mert Ő nyitotta meg előttünk végtelen kegyelméből újra a vele való közösségnek, a mennyországnak a kapuját. Ez mind a Szentlélek csodája.

Ilyen ereje van Isten beszédének. Ez az isteni beszéd szólalhat meg az igazi igehirdetésben, és ezzel a nagy tisztelettel és nyitottsággal kell azt nekünk mindig hallgatnunk. Ezzel a reménységgel mondhatjuk másoknak Isten igaz igéjét, hogy azáltal maga Isten fog munkálkodni az életükben.

Azt szeretném még röviden elmondani, hogyan történik ez a gyakorlatban.

Többször meg szokták kérdezni, hogyan születik egy igehirdetés. Úgy voltam vele eddig, hogy erről nem érdemes sokat beszélni, mert ez nem segíti elő a lelki növekedésünket. Most azonban erről szól alapigénk, akkor hadd derüljön az ki, hogyan alakult például a múlt vasárnapi, meg ez a mai igehirdetés ennek a fényében.

A múlt vasárnapra készülve megnéztem, meddig jutottunk a Kolosséi levélben. A 4. rész első verse volt az utolsó. Akkor a másodiktól következik. Minden bibliamagyarázó két szakaszra osztja a negyedik részt. Az elején ír az apostol az imádságról, és utána hosszan a köszöntéseket írja le. Két nagy szakasz, tehát két vasárnapra való anyagunk még van.

Aztán elkezdtem olvasni a második verset, ami múlt vasárnapi alapigénk volt, és már ott elakadtam. "Az imádkozásban legyetek kitartóak, éberek, ne szűnjetek meg hálát adni." Milyen görög szavak fordulnak itt elő? Megnéztem az eredeti szöveget. Szépen, alaposan utánajártam, hogy ebben az összefüggésben melyik kifejezés mit jelent, és kezdett kibontakozni hogy Pál itt az imádságról valami fontosat mond. Még nem volt világos, milyen fontosat, valami fontosat. De az imádságról olyan sokszor beszélünk, vigyáznom kell, hogy semmi közhelyet ne mondjak. Aztán, ahogy tovább mentem a mai igére, úgy láttam, hogy itt másról van szó. Először beszél az imádság módjáról, utána az imádság tartalmáról, azt követően meg arról, hogyan kell beszélnünk - most már nem Istennel az imádságban - hanem az emberekkel, főleg azokkal, akik még nem a gyülekezet tagjai. Erről beszél a következő versekben. Ez három különböző dolog, ezt nem lehet összevonni. Akkor maradjunk az imádságnál.

Közben állandóan imádkozik a készülő igehirdető. Uram, sok mindent lehet most mondani. Ki lehet ragadni egy szót, de mi ennek a mostani üzenete? Mit akarsz nekünk most mondani?

Aztán ahogy a tanulmányok folytatódnak, ez lassan tisztázódik. Egyszer csak eszembe jutott: tényleg, mit is mond a Biblia erről a fajta imádságról? Itt Epafrászról mondja, hogy "köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban." Micsoda? Küzd imádságaiban? Az imádság küzdelem, van ilyen formája is? Hol beszél még erről a Szentírás?

Kezdtem kikeresni ezeket a helyeket, így jutottam el Mózeshez. Talán emlékszünk a múlt vasárnapi példára. Még annál is többet jelentett számomra, hogy az Úr Jézus is sokszor küzdött imádságban nemcsak a Gecsemáné-kertben, a főpapi ima is küzdelem azokért, akik majd valamikor Őbenne hisznek. Nicsak: Epafrász könyörög, küzd egy gyülekezetért, Mózes küzdött a népéért imádságban, Jézus küzdött már akkor az egyházért, a benne hívőkért, meg akik a mi szavunkra hisznek majd benne. Új fényben kezdett ragyogni az imádság. Van küzdő imádság is, és találva éreztem magamat. Gyakorolom ezt?

Volt időszak, amikor tudatosan és sok áldással gyakoroltam. Most ebben meglanyhultam. Akkor ebben meg kell újulni. Így kezd Isten munkálkodni először is az igehirdető életében. És így körvonalazódott azután a múlt vasárnapi központi gondolat, meg ez a három jellemzője az imádságnak, ami itt van. De a többi elmaradt. Így maradt meg a mai alapigénk mára, és szinte már a múltkor kialakult, hogy mi ennek a központi gondolata, aztán így folytatjuk majd, ha Isten éltet minket néhány hét múlva azzal, hogyan kell beszélnünk Jézusról azoknak, akik még nem hallottak róla.

Így vonja be Pál apostol a gyülekezetet az igehirdetés szolgálatába, mert az nem magánvállalkozás. Itt nem én akarom produkálni magamat. Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől. Itt mindnyájan az Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk azt, amit Ő üzen nekünk - ahogy Kornéliuszék mondták Péter apostolnak. És való igaz, hogy az, aki hirdeti, és hallja itt az igét, adja néki a szívét - ez a célja az igehirdetésnek. Pál, aki most távol van Kolossétól és börtönben van, tudatosítja a kolosséi hívőkkel, hogy az igehirdetés szolgálata közös feladatuk. Ezért könyörögjetek, hogy én is helyén mondott igét szóljak itt a börtönben. Úgy szóljak, ahogy szólnom kell. Adjon az Isten igét a számba, amikor megszólalok. Nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát. Ez közös vállalkozás, mindannyiunk felelőssége.

Nem kérdezem, hogy szoktatok-e imádkozni az igehirdetőkért, de Isten azt mondja nekünk: mostantól kezdve ez mindannyiunk szép és nagy feladata. Nálunk az alakult ki, hogy mindegyikünk, akik itt igét hirdetünk, pénteken szoktunk készülni. Egy egész nap kell is arra, hogy az ember elkészüljön. Szombaton itt olyan sok szolgálat van, hogy akkorra nem szabad halasztani. Pénteken éjfélig el kell készülni a vasárnapi igehirdetéssel. Szombaton lehet még tanulni, lehet kihúzni belőle, ami felesleges, de azt megfogalmazva, leírva péntek estig el kell készíteni.

Jó lenne tudni mostantól kezdve, hogy péntekenként közösen készülünk. Teljesen mindegy, hogy ki prédikál vasárnap, de az nem mindegy, hogy kinyitotta-e Isten előtte az ige ajtaját, és a Krisztus titkát úgy fogja-e hirdetni, hogy világosan és bátran mondja, ahogyan néki szólnia kell.

Neszmélyen elkezdődtek a csendeshetek. Ha Isten segít minket, szeptemberig hétről hétre egy-egy csoport kis gyerek, nagy gyerek, kamasz, ifjú, férfi, asszony, idős testvérünk lesz ott heti váltásban. Kinek fontos az, hogy ott erővel és hatalommal szóljon az ige és megváltozott élettel jöjjenek haza sokan? Ez az ige ezt a feladatot ma mindnyájunkra ráterheli. Ez közös feladatunk, hogy ott erővel és hatalommal szóljon Isten igéje.

Nem tudják a testvérek, hogy minden vasárnap 14, ha este is van istentisztelet, mint ma is, 15 igeszolgálat hangzik el gyülekezetünkben. Ebben benne van az a néhány kórházi, öregotthoni és börtönben elhangzó igehirdetés is, ami vasárnaponként szintén a mi feladatunk. Ne csak az legyen fontos, hogy amelyiken ott vagyunk, kapjunk Istentől igét, hanem a többi is legyen fontos! Hogy a picikéktől kezdve a nagyot halló idősekig az öregotthonban mindenkinek eljusson az értelméig, a szívéig is Isten igéje, és formálja általa az életét, hogy Istent dicsőítő életre jussunk el. Ez nekünk közös felelősségünk és feladatunk. És közös örömünk lesz az, amikor majd láthatjuk, hallhatjuk, hogy Isten ma is valóban hatalmasan munkálkodik az Ő igéje által.

Isten igéjének kell hangoznia; ez az igehirdetők előtt is titok; éppen ezért tegyük mi is ezt: imádkozzatok, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük azokat, akiktől először hallottuk a te igédet. Köszönjük mindazokat, akiken keresztül tőled származó, élő ige jutott el hozzánk. Téged dicsőítünk azért is, ha tudtunk annak engedelmeskedni.

Bocsásd meg, hogy sokszor elengedtük a fülünk mellett. Bocsásd meg, ha sokszor csak az emberi eszközt, a közvetítőt bírálgattuk, és nem vettük komolyan, amit pedig te komolyan üzentél nekünk. Segíts ezután megbecsülnünk a te igédet.

Szeretnénk úgy naponta a kezünkbe venni, hogy tudjuk: titok. A magunk értelmével nem foghatjuk fel. De most kérjük, hogy nyisd meg előttünk a te igédnek az ajtaját, és segíts, hogy értsük is, és szólhassuk is a Krisztus titkát.

Kérünk, hogy kezdd el, és a te végtelen nagy türelmeddel folytasd életünkben a te újjáteremtő munkádat igéddel és Szentlelkeddel.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk mindnyájan gondjainkat. Köszönjük, hogy te tudsz adni életet támasztó igét a sok konferenciára, csendeshétre is. Kérünk, add azt ezen a napon és ezen a héten is.

Legyen a te igéd minden tekintetben a mi világosságunk és lábaink szövétneke.

Ámen.