PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2003. június 29. Cseri Kálmán |
Alapige: Jn 13,12-17; 34
Imádkozzunk!
Szentháromság egy örök Úr Isten, megalázzuk magunkat előtted, és hálásan köszönjük, hogy megszólíthatunk. Köszönjük, hogy valamennyire már ismerhetjük mindenható hatalmadat és irántunk való érhetetlen szeretetedet.
Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szerettél minket, azért terjesztetted ki reánk is a te irgalmasságodat. A te irgalmadnak a bizonyítéka számunkra az is, hogy most itt lehetünk. Köszönjük, hogy előtted vagyunk itt, tőled várunk most útmutatást, tanácsot, erőt, feloldozást. Tőled kérjük alázatosan azt, amire szerinted a legnagyobb szükségünk van.
Köszönjük, hogy úgy jöhetünk hozzád amint vagyunk. Hozzuk magunkkal az elmúlt hét fáradságát és örömeit, hozzuk a sebeket, amiket kaptunk, és hozzuk a fájdalmat a szívünkben amiatt, hogy adtunk is sebeket. Köszönjük, hogy hozhatjuk bűneinket és szabad azoktól megszabadulva továbbmennünk, mert gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban.
Add, hogy tudjuk igazán bánni mindazt, ami számodra utálatos az életünkben és hadd tudjuk elhagyni. Add nekünk azt a boldogságot, ami azoknak az osztályrészük, akik megvallják és elhagyják a bűneiket. És add nekünk azt a gazdagságot, amit a benned hívőknek, a te gyermekeidnek ígértél.
Oly szegények vagyunk lelkileg, Urunk. Annyira nem tudjuk azt adni a reánk bízottaknak, amire szükségük lenne. Olyan sokszor csak a magunk rossz kedvével, fásultságával, néha cinizmusával találkoznak. Könyörülj rajtunk!
Ajándékozz meg minket, hogy tudjunk ajándékozni másokat. Sokasítsd meg az erőnket, hiszen megígérted, hogy az erőtlennek erejét megsokasítod. Szólj hozzánk igéddel. Hisszük, hogy a te igéd bármi jót el tud végezni bennünk.
Kérünk most újra: adjad nekünk a te Szentlelkedet. Ne hallgassuk hiába szent igédet, sőt a szerint féljük szent nevedet és tudjuk magasztalni mindig felségedet.
Ámen.
Igehirdetés
Két héttel ezelőtt azt vizsgáltuk, hogy a Biblia tanítása szerint hol a gyermek helye a családban. Láttuk, hogy milyen helytelen, ha sehol nincs megbecsült helye, ha tehernek, nyűgnek érzik a gyermeket, és ezt még meg is mondják neki nagyobb épülésére. De nem helyes semmiképpen az sem, ha ő van a középpontban. Úgy lehet tönkretenni, ha körülötte forog minden, ha az első helyre teszik őt és bálványozzák.
Láttuk, hogy a Biblia szerinti rangsor ez: Isten, a házastársam, a gyermekeink. Ez a harmadik hely pedig nem a legutolsó, hanem a legvédettebb, a legbiztonságosabb hely, ahol egészséges felnőtté fejlődhet minden gyermek.
Folytassuk ma a Szentírás kérdezgetését, és arra keressünk Isten igéjében választ, mire van feltétlenül szükségük a gyermekeknek. Egy gondos szülő itt most hosszú listát tudna elsorolni, és bizonyára a legtöbb, amit említene, megfelelne a valóságnak.
Amit a Biblia mond, abból most három olyan dolgot szeretnék kiemelni, ami banálisnak és magától értetődőnek tűnik, és mégis igen sok gyermek nélkülözi ezeket a fejlődéséhez szükséges feltételeket.
A Biblia hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek szüksége van szülőkre, testvérekre és olyan pozitív mintára, példára, ami formálja őt, hogy valóban teljes értékű felnőtté növekedjék fel. Mit jelent ez?
1) Fontos, hogy minden gyereknek legyenek szülei, mégpedig két szülője legyen: egy anya, egy apa, akik egymást szeretik és az ő egymás iránti szeretetük, megbecsülésük, egymáshoz való mindvégig tartó hűségük az a közeg, amiben megfelelően fejlődhet a gyermek.
Sajnos ma már ott tartunk, hogy még azt is meg kell jegyezni, hogy minden gyermeknek két különnemű szülőre van szüksége, akik házasságban élnek - ez a Biblia tanítása. Ez nem valami ókonzervatív rögeszme, hanem Isten úgy alkotott meg minket, hogy erre van szükség az egészséges fejlődéshez.
A Szentírás nem tud arról, hogy két egynemű ember összeállhat, és szülői szerepet játszhat úgy, hogy örökbe fogadnak gyermekeket. A gyermeknek látnia kell, hogy milyen egy igazi édesanya, hogy milyen egy hivatása magaslatán álló, olykor tévedéseket elkövető, de azokat megbánó édesapa, és akkor lesz előtte példa.
Kellenek tehát a szülők, de ilyen feltételekkel. Olyan szülők, akikre a gyermek feltétlenül számíthat. Akik mindketten a maguk helyén, a maguk sajátos feladatait egészen természetesen és folyamatosan végzik. Akik megadják a gyermekeiknek éppen azt, amire szükségük van a testi és lelki növekedésükhöz is. Akiktől a gyermek kap: időt, érdeklődést, törődést, oktatást és nevelést is, biztatást és fenyítést, dicséretet és intést. Akiktől megismerhetik azt is, hogy ki a teremtő és gondviselő Isten, ki a mi megváltónk, Jézus Krisztus. Mit tett értünk, miért van szüksége a gyermeknek is Őreá, és hogyan lehet odatalálni hozzá. Ezek feltétlenül kellenek ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek gyermekeink.
Ha azonban valakinek ez nem adatott meg, akkor ne legyen a szívében keserűség, és ne tegyen szemrehányást senkinek, mert Isten csodálatosan tudja pótolni ezeket a hiányokat is. Sok szép példát tudnék említeni arra, amikor valaki mindettől, amit itt most röviden felsoroltam, elesett, vagy ennek egy részétől, és mégis értékes, lelkileg-szellemileg érett felnőtté nőtt fel, mert megismerte menet közben az Úr Jézus Krisztust és megismerte szerető mennyei Atyját, és a vele való közösségben megkapta pótlásként azt, amit emberileg nélkülöznie kellett.
Úgy megmelegedett a szívem, amikor a mai napra kijelölt 68. zsoltárt olvastam reggel, és abban ott van ez a csodálatosan meleg biztatás is, hogy "Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten.". Ha tehát valakinek mégsem adatott meg az, hogy két szerető szülő gondoskodjék róla mindvégig, annál inkább keresse a mennyei Atyával való közösséget, és Isten pótolja azt, amitől így elestünk.
Ha pedig valaki úgy látja, hogy nem adta meg a reá bízott gyermekeknek azt, amit meg kellett volna, és még pótolhatja, akkor lásson munkához még ma! Ha pedig már nem pótolhatja, akkor annál inkább átéljük Isten kegyelmének a nagyságát, hogy Ő azokat a megbánt bűnöket is kegyelmesen megbocsátja és eltörli, amiket már soha nem tudunk jóvátenni. Ilyen gazdag a Biblia tanítása Isten kegyelméről.
2) Azután szükségük van a gyerekeknek testvérekre. Minél többre. Az a torz gondolkozás, ami ma széltében-hosszában dívik, teljesen távol áll a Szentírástól, és le lehet mérni azt a sok kárt, amit okoz. Ha egy gyermeknek vannak testvérei, akkor tanul meg alkalmazkodni, és az alkalmazkodás létfeltétel, különösen az élet nehéz helyzeteiben. Akkor tanulja meg, milyen öröm valakinek segíteni. Akkor lesz természetes neki, hogy megtanul lemondani, várni, esetleg a másikat előre engedni, örömöt szerezni, áldozatot hozni, együtt örülni a másik sikereinek, és együtt bánkódni - esetleg együtt sírni - a sírókkal úgy, ahogy a Szentírás mondja.
Az ilyen gyermek tanulja meg, hogy nem ő a világ közepe, és nem a többiek vannak őérte, hanem ő van másokért. Miközben ez életgyakorlattá lesz a számára, aközben bontakozik ki igazán gazdag emberségre. De akinek testvérei vannak, az tanulja meg azt is, hogy adott esetben számíthat mások segítségére, nincs egyedül. A gyermekéért vagy gyermekeiért igazán felelősséget érző szülő vállalja a gyermeket, a további gyermekeket - azok érdekében.
Most megint nem lenne helyes, ha mondanám a példákat, hogy milyen torzulásai vannak annak, ha ez hiányzik valahonnan, és milyen áldások kísérik azt, ha mindezt komolyan veszi egy szülőpár, egy család. De megint mondom: ha valakinek ez nem adatott meg, ne legyen szemrehányás a szívében senkivel szemben, és ne tápláljon keserűséget magában. Mert Isten ezt is ki tudja pótolni. Isten tud adni mindnyájunknak olyan jó barátokat, olyan lelki testvéreket, akikkel sokszor közelebbi és mélyebb kapcsolatba kerülünk, mint a vérrokonainkkal.
A gyülekezetnek egyebek között ez is áldása, hogy senki nem marad egyedül. Kereshetünk, találhatunk, Istentől kérhetünk maguknak lelki testvéreket. És ezt szeretném is mondani: keressünk, fogadjuk el. Egyik sem lesz hibátlan és szuper, talán még mi sem vagyunk azok. Fogadjuk el azt, aki van, akit Isten ajándékoz és becsüljük meg. Megint az a feladat: ha valaki pótolhat még ezen a téren, tegye meg, ha pedig nem, hálásan fogadj el a helyzetét.
3) A harmadik, amiről a Biblia sokféle összefüggésben beszél, hogy minden gyermeknek és mindnyájunknak szükségünk van olyan pozitív mintákra, példaképekre, akiket ha nem is minden tekintetben követ az ember, de akik mégis útmutatóként ott vannak: így is lehet élni. Esetleg én is szeretnék ehhez hasonlóan élni.
Nagy a veszélye annak, hogy a negatív példaképek magasodnak fel egy gyermek szeme előtt, és akkor azokat fogja követni. Általában azt követi, aki ott van előtte. Csak később tud szelektálni és alakul ki egy bizonyos szűrője.
Elnézést kérek az összehasonlításért, de ahogyan az állatok a kölykeiknek nemcsak táplálékot visznek, hanem megtanítják őket táplálékot szerezni, és erre az önállóságra úgy jutnak el, hogy látják, hogy a szülők hogyan csinálják, meg játékosan gyakorolják annak egyik-másik mozzanatát, ugyanígy minden embergyermeknek látnia kell, hogyan lehet helytállni, amikor összejönnek a bajok. Hogyan kell egy döntést meghozni, amikor ellene és mellette is szólnak szempontok. Hogyan kell beosztani a pénzt, időt, rangsorolni a feladatokat. Hogyan viselkedik egy érett felnőtt, ha megalázzák, ha bánat éri. Hogyan éli át az örömét. Hogyan kell szeretni, simogatni. Hogyan kell egymásnak segíteni, egymást bíztatni. Hogyan lehet bocsánatot kérni és megbocsátani, becsületesen élni, hogyan kell imádkozni.
Sorolhatnánk még. Fontos, hogy akinek Isten megadta, hogy gyermekek között, gyermekek szemeláttára élhet (és szinte kivétel nélkül ilyenek vagyunk, mert a szomszédot is látják, meg a nagybácsit is lefényképezik a lelki fényképezőjükkel, amikor együtt van a család. Nagy felelősség felnőttnek lenni, és aki ezzel a felelősséggel mint lehetőséggel is tudatosan él, az nagyban hozzájárulhat a felnövő nemzedék egészséges, jó irányba történő fejlődéséhez.
Ezért fontos az is, hogy hiteles keresztyén legyen az, aki a szájára meri venni az élő Isten nevét, vagy azt gondolja magáról, hogy hívő, vagy akár csak vallásos. Mit látnak? Azt látják-e a gyerekek az életében, amiről beszél. Úgy él-e, ahogy a gyerekeknek javasolja, vagy esetleg tőlük megköveteli. A megszentelt, Istennek engedelmes, tiszta jézusi élet mindennél meggyőzőbben prédikál. Akkor is, ha nem azonnal lehet lemérni ennek a hatását, hosszú távon beépül a gyerekeink életébe.
Jézus Krisztus többször is beszél ennek a fontosságáról. Talán a legismertebb történet ez, amiből olvastam ezt a részletet. Amikor az utolsó vacsora után leveti a felsőruháját, egy edénybe vizet tölt és megmossa a tanítványok lábát. Ezt valamelyik tanítványnak illett volna megtennie a vacsora elején. De ez nekik rangon aluli volt. Erre nem volt hajlandó egyik sem, vagy talán eszükbe sem jutott. Pontosan ez prédikál, hogy Jézusnak eszébe jut, mi esne jól másoknak. Nem rangon aluli neki ez az egyébként rabszolgákkal végeztetett szolgálat, hanem nekigyürkőzik és szó nélkül, csendes szeretettel végig mossa a tanítványok lábát. Amikor látja az értetlenséget az arcukon, akkor megmagyarázza nekik. Ti engem így szólítotok: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha én, az Úr és a Mester, meg tudtam mosni a ti lábatokat, akkor nektek is meg kell tanulni egymás lábát megmosni, most a szó minden átvitt értelmében is.
Mert, és itt mondja a minket érdeklő mondatot: példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ki is úgy tegyetek. A végén mondja: ha tudjátok ezeket, boldogok akkor lesztek, ha cselekszitek is ezeket. Ezután mondja az új parancsolatot, azt a csodálatos megbízatást: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Példát adott arra, hogyan kell szeretni. Ha lábmosásra van szükség, akkor azt végzi el, ha valami olyat tehet értünk, amire csak Ő képes, akkor azt teszi meg, mert nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Amikor valaki azt mondja a másiknak: szeretlek, akkor erre is kellene gondolnia, hogy ez azt jelenti, hogy kész vagyok az életemet odaadni érted. Úgy szépen lassan, néhány esztendő vagy évtized alatt. Duzzogás, keserűség nélkül, örömmel. Miért? Mert szeretlek. Megéri? Ilyen butaságot nem kérdez az, aki valóban szeret. Pontosan ez hitelesíti a szeretetét, hogy ez eszébe sem jut.
Így lett Jézus pozitív mintává minden idők emberei számára. Pál apostol komolyan vette ezt, és ebben is követte a Mester példáját, mert levelei tele vannak az erre való buzdítással, illetve az erről való csendes bizonyságtétellel. A korinthusiakat így bíztatja: legyetek az én követőim, miképpen én a Krisztusé. Thesszalonikában részletesen leírja, hogy emlékezzetek vissza, hogyan éltünk közöttetek, és kövessétek a példánkat. Nem voltunk terhetekre, nem voltunk erőszakosak, de mint a dajka dajkálgatja a gyermeket, úgy dajkálgattunk titeket. Mint ahogy az apa gondoskodik a fiáról, úgy gondoskodtunk rólatok... Ti vagytok a tanúim és az Isten milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek. (1Thess 2)
Ez nem dicsekvés és nagyképűsködés. Ő ezt tényekkel támasztja alá. Mivel a thesszalonikaiak tanácstalanok voltak, hogy is kell élni igazában egy hívőnek, azt mondja Pál az egyszerűség kedvéért: úgy, ahogy minket láttatok, mert minket Krisztus formált ilyenekké. Titeket is Ő fog formálni, nem a mi példánk, ez csak minta arra, hogy valahogy így, ebbe az irányba kell elindulni.
Amikor utolsó levelét írja a börtönből szeretett lelki gyermekének Timóteusnak, akkor egyebek közt erre is figyelmezteti őt: Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak (mert még azt is ismerted, mert engedtem, hogy a szívembe láss, hogy milyen szándékok vezérelnek engem), láttad a hitemet, türelmemet, szeretetemet, állhatatosságomat, ismered üldöztetéseimet, szenvedéseimet - kövessed ezt a példát. (2Tim 3,10)
Végső soron nekünk nem emberek példáját kell követnünk, azok jó esetben csak igazítanak minket az Úr Jézushoz, hanem annak a Jézusnak a példáját, akinek a szavait most olvastuk, hogy példát adtam néktek.
Ha viszont egy gyermeknek rossz példát adunk, akkor mérhetetlen károkat okozunk az életében. Nem lehet következmények nélkül, hitvány módon élni gyermekeink előtt. Viszontlátjuk az életükben azt, amit mi Isten nélkül, a bűnben követünk el. Akármennyire nem szeretnénk, hogy kövessék a rossz példát, követni fogják, mert a példa hat. Minden embernek kisugárzása van, és az sugárzik ki belőle, ami benne van. Ezért fontos, hogy éljen bennünk Krisztus, és ne mi éljünk többé. (Gal 2,20)
Itt szeretnék most elmondani valamit, amire nézve egyre gyakrabban lehet találkozni azzal, hogyan rontja meg a házasságokat és milyen rossz példa lesz a gyermekek számára is.
Aki az Interneten anyagot gyűjt, mondjuk egy tudományos dolgozatához, vagy a munkájához szükséges, hogy használja és így dolgozzék, az tudja, hogy ott időnként felvillannak reklámok, és azok csábítják az embert. Például megtudhatja, hol ismerhetné meg a horoszkópját. Vagy megjelenik két félmeztelen hölgy és megtudja, hova kell kattintani, hogy pornóképeket láthasson.
Ennek a csábításnak sokan engednek, főleg férfiak és fiúk. Aztán - ők mondták el, nem én találtam ki - csak bele akarnak kukkantani, de ottfelejtik magukat, s utána bosszankodnak, hogy elment az idő, nem végezték el a munkájukat, semmi nem lett abból, ami miatt leültek a képernyő elé, viszont alig várják, hogy legközelebb megint belenézhessenek ezekbe a dolgokba. Rövid idő alatt megkötözöttséggé, egyfajta szenvedéllyé válhat ez. Ezeknek a többsége derék ember. Ők nem mennek el bordélyházba, sőt esetleg itt ülnek a templomban, de titokban szívesen nézik ezeket a képeket. Ez pontosan olyan, mint a zugivók. Ilyenek is vannak itt közöttünk. Valami miatt elkezdi, aztán megkötözi az, szenvedélyévé válik, szégyelli ő is, szeretné, ha senki sem tudná. Előbb-utóbb feltétlenül kiderül. Ő is szenved miatta, de egy idő után már nem tud szabadulni. Ugyanez érvényes egyébként a pornóújságok olvasására is, meg az ilyen filmek nézegetésére.
Mi minden lesz ennek a következménye? A következményekkel már elsősorban a családtagok meg lelkigondozó találkozik. Mik a következmények? Az, hogy megfertőzi a gondolatait. Akkor is eszébe jutnak ezek a képek, amikor végképp nem szeretné. Lekötik a figyelmét, egyfajta igézetbe kerül. Ezért tartja fontosnak Isten igéje, hogy figyelmeztessen minket, miről szoktunk gondolkozni.
A Filippiekhez írt levélben Pál apostol részletesen felsorolja: "Éppen ezért, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, a mi jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, arról gondolkozzatok!" (4,8) Azt azért némiképpen tudatosan tudjuk irányítani, hogy miről gondolkozzunk. Azt, hogy mi jut eszünkbe, nem. De hogy azon elkezdünk-e gondolkozni, az már tőlünk függ. Na, de ami nem tőlünk függ, annak nem szabad kiszolgáltatnia magát az embernek. Ha ilyeneket néz, akkor az jut eszébe, és mindegy, hogy tehet róla vagy nem, beszennyezi, elrabolja az idejét, megzavarja a lelki életét is.
Aztán súlyos következmény, hogy megrontja a házasságot. Mert amikor a feleségével van együtt, akkor is azokra gondol, akiket a képeken látott, tehát tulajdonképpen nem vele van együtt és a Biblia ezt házasságtörésnek nevezi.
Aztán szomorú következménye, hogy megnehezíti a nősülést. Két okból is: Egyrészt mert az az egészséges erotikus és szexuális igény, ami ott van minden férfiemberben, ilyen torz módon és csak részlegesen elégül ki, de valamelyest kielégül. Másrészt pedig sokan tudat alatt is ilyen bomba nőt keresnek feleségül, amilyenek nincsenek csak ott a képernyőn, és ezek a fiatalemberek elfelejtik, hogy nekik nem bombázót kell feleségül venniük, hanem azt a hozzájuk illő segítőtársat, akit Isten elkészített nekik.
Elnézést kérek, hogy erről most ilyen nyíltan beszélek, de a hívő fiainkat is fenyegeti ez a veszély, hogy csak egy kicsit belenézek, mert érdekes, és minél erkölcsösebben nőttek fel, annál nagyobb a kíváncsiság bennük, és rövid idő alatt megkötözheti őket. Kemény erkölcsi tartás kell ahhoz, hogy valaki, amikor a reklám feltűnik, akkor azt mondja: nem, ha máskor feltűnik, akkor is azt mondja: nem, holnap is azt mondja: nem, jövőre is azt mondja: nem, mert a Biblia erre bátorít bennünket, hogy a hit harcában mindarra, ami Istentől idegen és alulról jön, Isten gyermeke nemet mond. Ráadásul ezeket a reklámokat le is lehet tiltani, és akkor nem kell küszködni vele. Csak ehhez is elhatározás kell, hogy egyszer és mindenkorra kizárom.
Erre az elhatározásra bátorít minket mindig Isten igéje. Akiben ez megvan, az meg fogja tapasztalni, hogy Jézus Krisztus nemcsak példát ad nekünk a jóra, hanem erőt is ad annak a megvalósítására, mert egyikünkben sincs meg az. Ő azonban nemcsak felragyogtatja: így csináljátok, hanem aki vele a hit által életközösségben van, az megtapasztalja, hogy mindenre van ereje a Krisztusban, aki minket megerősít.
Zárójelben említem meg, hogy a pszichológusok és kriminológusok azt mondják, hogy a pornóképek intenzív nézegetése agresszivitást is termel az emberben, mert bizonyos feszültség felhalmozódik, és ezt úgy vezeti le a legtöbb ember, hogy ideges, feszült lesz, kiabál, üt, lő akkor is, amikor arra egyébként semmi oka nem lenne, mert benne van ez a felgerjesztett és csak félig levezetett feszültség.
Valaki, akit ilyen bűncselekmények miatt halálra ítéltek, elmondta, hogy tizenöt-tizenhat évesen kezdte el olvasgatni ezeket a folyóiratokat. Amikor rajta kapta magát, hogy ezeknek a rabja, szerette volna abbahagyni, de nem tudta. Ez ferde irányba vitte őt és ebből olyan bűncselekmények születtek, aminek halálos ítélet lett a vége. - Ugyanakkor az egyik amerikai államban betiltották a pornó folyóiratokat, és azt állították a szakemberek, hogy utána jelentősen csökkent az erőszakos bűncselekmények száma. Van összefüggés a kettő között, és ha példát akarunk adni az utánunk következő nemzedéknek, akkor az ilyen modern csapdákra és kísértésekre is ügyelnünk kell. Nem beszélve arról, hogy az ilyen megkötözöttség az igazi megtérésnek is akadálya lehet.
A gyerekek előbb-utóbb mindent megtudnak. Azt is, hogy apuka éjszaka mit szokott nézni vagy milyen film előtt alszik el a fotelben, és ha csak teheti, ő is olyanokat fog nézni, mert a példát, főleg a rossz példát, szívesen követik. Az csak ritka kivétel, hogy egy hívő fiú azért imádkozik, hogy a vallásos apja, aki éjszakánként ilyesmiket néz, és ő ezt megtudta, szabaduljon meg ebből a megkötözöttségből. Ritka kivétel, legyen áldott Isten, hogy ilyen is van!
Ma tehát arról volt szó, hogy gyermekeinknek szükségük van szülőkre. Egymást szerető és róluk megfelelően gondoskodó igazi szülőkre. Szükségük van testvérekre, mert a jellemük nemes kiformálódásához ez feltétlenül kell. Szükségük van jó, pozitív példákra, amiket elsősorban azokról vesznek, akik hozzájuk a legközelebb állnak, akikkel egy fedél alatt élnek, akikkel nap mint nap találkoznak, de másokról is.
Adjunk hálát Istennek, ha nekünk ilyen szülőket adott. Adjunk hálát neki, ha minden erőtlenségük ellenére is megközelíthettük, hogy ilyen szülőkké válhattunk. Itt a megterített úrasztalánál legyen bátorságunk bűnt vallani. Amiatt is, ha keserűség van a szívünkben, hogy nem kaptuk meg azt, amit megkaphattuk volna, amiatt meg még inkább, ha nem adtuk meg azt, amit csak tőlünk kaphattak volna meg azok, akiket Isten ránk bízott. Amit lehet pótolni, pótoljuk, és engedjük, hogy Isten változtasson, megtisztítson minket.
Ahol pedig bárki, bármi hiányzik ebből (nem sorolom még egyszer, hogy mi) akár úgy, hogy nem kaphattuk, akár úgy, hogy nem adhattuk, az meg annál inkább vigyen oda minket Istenünk elé. Ő az egyedül tökéletes Atya, aki mindent megad gyermekeinek, amire szükségük van. És Jézus Krisztus az egyedül tökéletes testvér, elsőszülött sok testvér között, ahogy olvassuk a Római levélben, aki nem szégyelli a benne hívőket testvérének nevezni, és Ő tud minket átformálni úgy, hogy példát adott, és úgy, hogy erőt is ad.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy nemcsak biztatsz minket, milyenek legyünk, hanem előttünk jársz, és a követésedre buzdítasz.
Köszönjük, hogy oly sok mindent tudhatunk arról, hogy mimindent tettél, és mimindent nem tettél meg semmi körülmények között sem, amíg itt voltál közöttünk emberi testben.
Köszönjük, hogy kiszolgáltattad magadat minden kísértésnek, szenvedésnek, amiben nekünk osztályrészünk van, és így arattál győzelmet, és így maradt neked tiszta életed. Köszönjük, hogy van példa, amit követhetünk. Köszönjük, hogy vagy te, akit követhetünk.
Segíts ebben megújulni most. Szeretnénk sokkal közelebb kerülni hozzád, és közelebb maradni ennek a világnak mindenféle vonzása ellenére is. Szeretnénk téged jobban megismerni. Kérünk, te növekedj bennünk, a csábítható, hitvány természetünk pedig legyen egyre erőtlenebb. A te szereteted töltse be a szívünket, és a te tisztaságod, Szentlelked szentsége hassa át gondolatainkat, indulatainkat, határozza meg vágyainkat, és legyen ott indítékként minden cselekedetünk mögött.
Szeretnénk eléd hozni most az elhangzottakkal kapcsolatos bűneinket is. Minden mulasztásunkat, szégyenfoltot a múltunkban bánunk és megvallunk neked. Kérünk, adj nekünk ne csak bocsánatot, hanem szabadulást mindattól, ami megkötöz, ami lehúz, ami tőled akar elszakítani, vagy tőled tart távol. Hisszük, hogy minden akadályt félre tudsz tenni az útból. Nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át. Hadd tapasztaljuk ezt mindnyájan, boldogan.
Rád bízzuk jövendőnket és könyörgünk hozzád most a jövendő nemzedékért. Gyermekeinkért, akik sokkal több fenyegető veszély között nőnek, mint ahogy mi idősebbek növekedtünk. Köszönjük, hogy ezek a veszélyek sem haladják meg a te oltalmazó szereteted nagyságát, és kérjük számukra a te védelmedet. Add, hogy minél előbb megismerjenek téged, és a veled való közösségben legyenek védve minden gonosz erőtől.
Segíts a mai napunkat megszentelni. Őrizd meg az igét azoknak a szívében, akik tegnap jöttek haza csendeshétről. Hintsed gazdagon az ige magjait most azoknak a szívébe, akiknek megadatott, hogy ezen a héten hallgassák azt.
Ajándékozz meg minket minden nap a te igéddel, hogy tudjunk ahhoz igazodni, annak a világosságában járni.
Ámen.