PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. május 24. (vasárnap) Varga Róbert

EMLÉKKÖVEK

Alapige: Józs 4,4-8; 20-24

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy te mindig pontosan tudod, hogy mi a te akaratod velünk, és aztán általunk. Köszönünk minden olyan lehetőséget, amikor hallhatunk rólad, a te szeretetedről, amikor alárendelhetjük magunkat akaratodnak, amikor megértünk valamiben, hogy mit akarsz velünk, miért állítasz meg, miért adsz kerülőutat, miért kell elmenni valahova, ahova nem is indultunk, vagy mint Pál, miért állítottad meg, miközben jó dolgot cselekedett volna.

Köszönjük, Urunk, hogy te soha nem tévedsz még az akadályokkal sem. Áldd meg nekünk, kérünk, a mi igére figyelésünket, hogy megértsük, hogy most személyesen mi a te akaratod velünk.

Köszönjük, Istenünk, hogy az ének szavaival is arra biztattál minket, hogy keressünk téged, amíg megtalálható vagy. Köszönjük, hogy azért vagyunk most itt, mert te keresel minket. Nagy szeretettel, nagy irgalommal hívsz magadhoz, hogy az életünk mássá legyen. Formálj minket a te szavaid által is, kérünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ha körkérdést tennénk fel, hogy ki szereti az élete során az akadályokat, valószínű, hogy nem sokan jelentkeznének. Nem sokan válaszolnának erre igennel.

Megnéztem, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótár mit ír e mellett a szó mellett, hogy "akadály". Ez szerepel a címszó alatt: "Valakinek vagy valaminek a haladását gátló, útjában álló tárgy, természeti képződmény, vagy a futó ügyességét próbára tevő korlát, árok."

A gépkocsivezetők mindig idegesen reagálnak az akadályokra, és erős kormánymozdulatokkal próbálják kikerülni azokat minél előbb, hogyha lehet, hogy folytathassák útjukat.

Időnként ingerültté is válik az ember meg sebezhetővé, ha akadályokkal találja magát szemben az útján. Úgy érzi ilyenkor az ember, hogy direkt módon, csak az ő bosszantására találták ki az akadályokat azért, hogy ne tudjon egyenes irányba, vagy arra, amerre gondolja továbbhaladni. Mi szeretünk ?már aki tud ? erős és határozott léptekkel abba az irányba továbbmenni, amelyet elterveztünk, kigondoltunk, vagy amit helyesnek látunk. És ha lehet, minél kevesebb időbeli, pénzbeli meg energiabeli ráfordítással minél gyorsabban célhoz jutni.

Azt még sok templomba járó ember sem gondolja, hogy a keresztyének életében Isten bizony elhelyezhet akadályokat. Amikor ez történik, és felismerjük egy eseménnyel vagy egy történéssel kapcsolatban, hogy az valóban Istentől rendelt, odatett akadály, akkor a legtöbbször fölteszünk egy kérdést, hogy miért. Pedig az igazán jó kérdés az így hangzik, hogy mi célból. Mi célból tette oda azt, amit Isten odahelyezett? Mi a célja Istennek az akadályokkal az életünkre nézve?

A legtöbb esetben egyszerűen irányváltoztatást akar elérni. Ugyanis nem használ semmit sem, ha mi nem az Isten akarata szerinti irányba megyünk, haladunk, mert az azt jelenti, hogy messzebbről kell visszatérnünk oda, ahol irányt váltottunk rossz irányba, mintha haladtunk volna tovább. Minden lépéssel, amellyel eltávolodtunk Isten útjáról, ha már azon járunk egyáltalán, legalább három lépést elveszítünk. Egyet, amellyel eltávolodtunk, egyet, amellyel visszatértünk, s egyet, amíg jártunk azon az úton, amin nem kellett volna. Lehet, hogy készek vagyunk talán még irányt is változtatni, ha megértjük, de nem mindig, mindenben.

Anániás és Szafíra is megértették azt, hogy adják el azt a mezőt, ami az övék volt, s adják oda Isten céljaira a pénzt. Nem volt kényszer ebben a kérdésben az életükre nézve. Önként tették, de egy részt visszatartottak az összegből, és mégis azt hazudták, hogy az egészet odaadtuk most Isten céljaira. Ott, azonnal meglett a hazugságuk következménye. Egy akadállyal nem bírtak a szívük mélyén. Félretettek a mező árából, s hazudtak Istennek. Nem az volt a gond ? újra megismétlem ?, hogy nem adták mind oda. Ezt megtehették volna. Mondták volna meg, hogy nem, ezt odaadjuk, ezt megtartjuk. De ők azt mondták, hogy ez mind Isten céljaira megy, az egész összeg, s hazudtak Istennek.

Heródes mindenben hallgatott Keresztelő Jánosra. Csak abban az egyben nem, ami a legfőbb akadálya volt, hogy kitisztuljon az élete, más törvényes feleségét nem óhajtotta visszaengedni a férjhez, hanem továbbra is a szeretője maradt. Ez az egyetlen akadály, ami Heródesre is bajt hozott. Mellesleg Keresztelő Jánosnak is ez került az életébe, mert Heródiás, a szerető bosszút állt Keresztelő Jánoson, mikor ő elmondta, hogy mit kell tenni a királynak.

Augustinus, a későbbi híressé vált egyházatya így imádkozott, amikor még csak jó templomba járó vallásos ember volt: "Istenem, tisztíts meg, de még ne most." Egy kis haladék. Addig hadd csináljam a sötét ügyeimet.

Emlékszem egy fiatal kislányra, talán egyszer ezt már említettem is, aki azt mondta: jó, hogy az Úr Jézus újra eljön, de Amerikában még nem voltam, most még ne jöjjön el. Még oda hadd utazzak el. Tisztíts meg, Uram, de még ne most.

Júdás is megértette, hogy egy akadály volt az életére nézve, hogy elárulta és halálra adta Jézust. Harminc ezüstpénzért elárulta. Meg is bánta a tettét, csak nem jó helyen kért bocsánatot. A nagytanács tagjaihoz megy oda. Odadobja a pénzt, és azt mondja, hogy ártatlan vért árultam el. A válasz: mi közünk hozzá. Ez a te dolgod, Júdás. Nem jó helyen kért bocsánatot. Nem Istennél. Csak ezt a választ kaphatta. A te dolgod, mi közünk hozzá. Nem jó helyen akarta, és nem jónál a bocsánatot megnyerni, és az akadályt nem úgy tette félre, ahogy az jó lett volna.

Az akadályok idején mindig az a legfontosabb kérdés, hogy milyen irányba fordulunk, mi a tennivaló. Isten szerint való helyes úton indulunk, vagy helytelen úton? Ami után Mózes után Józsué lett Izráel népének vezetője, haladnak az ígéret földje felé. És Józsué továbbadja Isten üzenetét. Azt mondta nekik: Holnap csodát tesz köztetek Isten, szánjátok oda magatokat neki. Át fogtok kelni a Jordánon. Ott állnak a Jordán előtt. Át fogtok kelni, ahogy átkeltetek a Vörös-tengeren is. Hasonló a két esemény, de mégsem egészen ugyanaz. A Vörös-tengernél is szétválasztotta Isten a vizet, de lezárt Izráel népének életében egy szakaszt. Onnan visszanéztek Egyiptomba, a rabszolgaság helyére. Továbbvitte őket Isten a pusztába, s most állnak egy új ajtó, egy nyitott lehetőség előtt. Átkelnek a Jordánon majd valamilyen módon biztosan. Ott, akkor még ezt nem tudták, hogy hogyan. De valami új kezdődik az életükre nézve. Kinyit Isten egy ajtót, és ott, azon kellett bemenniük. A honfoglalás kezdetét veszi majd, amikor belépnek az ígéret földjére.

Ugyanolyan akadály volt előttük, mint amikor kijöttek Egyiptomból az ígéret földje felé. Félelmetes volt ott a helyzet. Mögöttük az egyiptomi seregek, körös-körül áthághatatlan hegyek. Előttük pedig a Vörös-tenger. Nincs hova menni. Bezárult a kör.

Mi célból lehetnek az életünkben akadályok? A célból, azért, mert az Istennek mondanivalója van a számunkra, amennyiben ez érdekel minket. És majd megtanít minket olvasni, hogy tudjunk olvasni az akadályokon keresztül is, hogy mi az Isten terve és célja az akadályokkal.

Az akadályokon tehát lehetnek Istentől írt üzenetek. Időnként Isten akarata megsebez minket. Ezzel is szembe kell néznünk.

Amikor valaki Jézus Krisztust követi, s jönnek az akadályok, és az ő akarata meg a Krisztus akarata ütközik, ott nincsenek légzsákok, mint a jól felszerelt autóban. Nagy az ütközés, sok légzsák nyílik ki, s megvéd minket a csúnya bántásoktól. Nem? Azt mondja a Szentírás, hogy Isten megsebez, de be is kötöz. Időnként Isten akarata megsebez minket.

A másik üzenete lehet egy akadálynak az, hogy irányt változtassunk. Van, aki elvek szerint él, elvek mentén hoz döntéseket, de amikor nagy a baj, akkor az elvek bizony nem érnek semmit sem, csak az Isten szeretete, vezetése és irgalma.

Gandhi, a nagy indiai gondolkodó elfogadta a keresztyénség elveit, de Jézus Krisztust, mint Megváltót, soha nem fogadta el. Sosem lett keresztyénné. Tisztelte és becsülte a keresztyén elveket, de az életére nézve ezek az elvek valójában semmi hatással nem voltak.

Amikor Izráel népe a második legnagyobb akadály elé érkezett, ott a Jordán túlpartján, akkor már átláttak az ígéret földjére, de még nem mentek be. Nem tudtak bemenni a Jordán vize miatt. Mi volt a megoldás az életükre nézve? Ugyanaz akkor, mint most is bárki életére nézve. Isten szava, Isten igéje. Az így hangzott, az üzenet: Mihelyt a papok lába, akik a frigyládát viszik, a folyó vizét érinti, a Jordán vize kettéválik. A felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát. A többi leszalad. Kiszárítja Isten a medret, és akkor átkelhet a nép az ígéret földjére.

A harmadik fejezetben ezt olvassuk: Isten cselekszik, csodát tesz köztetek az Isten. Ezt az akadályt, amivel szembetalálkoztak, csak az Isten tudta az útjukból eltenni.

Nem próbálhatták volna mégis másképp megoldani a helyzetet? Dehogynem. Kisebb vagy nagyobb csoportokban átkelni? Elöl mennek a jó úszók esetleg, hátul a kevésbé jól úszók. Egy pár ember elmerül ? veszteség nélkül nincs átkelés. Nem? Mert, ha szétszabdalják magukat, a mögöttük meg a túlparton leselkedő ellenség könnyen legyőzhette volna őket. Együtt kellett maradniuk.

Aztán azt is megparancsolja Isten, hogy tizenkét emlékkövet vegyenek majd ki a folyó aljából. Vigyék el azokat a táborba, és később egy emlékoszlopot állítsanak föl a folyó partján.

Mit hirdetett az az oszlop? Nagyon egyszerű. Itt véget ér az emberi ész, erő és akarat. S elkezdődik az Isten dicsősége. Véget ér az emberi ész, erő és akarat. Viszont elkezdődik Isten csodálatos tervének a beteljesülése. Az ember tehetsége és ereje véges, az Isten kegyelme pedig végtelen. Van, aki ezt már tapasztalta? Ugye, hogy így van? A mi erőnk véges, az Isten kegyelme végtelen.

Amikor Pál ? ahogy olvastam ? elindult egy irányba, jó dolgot akart. Nem? Hirdetni az evangéliumot tovább Kis-Ázsiában. Azt olvassuk, hogy Isten Lelke nem engedte tovább, hanem azt mondja: "Irány Európa!" Én ott akarom, hogy hirdesd. Pál megfordul, és elindul Macedóniába. Kész. Ott volt az akadály. Tudott dekódolni Pál. Olvasta az üzenetet. A Szentlélek által megértette Isten akaratát, megfordult, és elindult abba az irányba, amerre Isten küldte őt.

Mi magunk is megoldhatunk dolgokat, de más az, amikor Isten tesz félre egy akadályt. Akár egy olyant, mint ami számukra ott a Jordán vize volt.

Vannak nekünk ilyen emlékköveink, amire emlékezünk? Sok minden történik még velünk majd életünk során. A hívő ember életében is lehetnek szép és kedves napok. Kedves emlékek. Most vettük át a konfirmációról készült fényképeket. Egyszer majd látjuk a saját nevünket, ha gyerekek vagyunk vagy nagyon fiatalok, beírva ide a keresztelői anyakönyvbe. Itt kereszteltek minket, s felnőttként olvassuk. Vannak szép emlékek, de ami igazán megmarad, azok ezek az emlékkövek. Amikor az Isten cselekedett hatalmasan, dicsőségesen. Amikor átvitt egy akadályon, amin mi nem tudtunk átmenni. Amikor nem tudtuk, hogy mi a megoldás, és egy perc alatt az Isten megoldotta. Amikor valakinek valóságos élménnyé vált, ilyen kővé az, hogy Isten csodálatosan, dicsőségesen megnyitott egy ajtót vagy bezárt egy ajtót. Kinyitott egy kaput. Sikerült egy vizsga. Túléltük a betegséget vagy egy balesetet. Megértjük mi az események üzenetét? Mit ír rá az Isten? Akarjuk mi ezt tudni egyáltalán? Mert beszél az Isten.

Én emlékszem, huszonöt évvel ez előtt, amikor az első próbálkozás volt, hogy valakit megismerjek közelebbről, és megbeszéltük, hogy találkozunk az Alagút, már a budapesti Lánchídnál lévő Alagút kijáratánál. Ő ment az egyikhez, én meg a másikhoz. Aztán nem találkoztunk. Aztán megint megbeszéltünk valamit, és megint elvétettük. S a negyedik után megértettem az akadály üzenetét. Nem kell vele többet találkozni. Kész. Olyan egyszerű volt. Azért nem találkozunk, mert az Isten nem akarta, hogy találkozzunk, s legyen ebből a dologból valami. Úgy vezetett, hogy ő odament, én meg ide mentem. Aztán nem találkoztunk.

Ha igazán akarjuk érteni társkérdésben, pénzügyekben, munkahelyi kérdésekben, családi kérdésekben az Isten akaratát, egyszerűen meg fogjuk érteni. Tudunk olvasni abból, amit Isten az akadályra írt?

Kinek vannak olyan emlékkövei, mint ott akkor Józsuénak és a népnek? Annak, aki ? ahogy ő mondta ? szenteljétek oda magatokat az Istennek. Aki odaadja az életét, odaszentelni, ez ezt jelenti, hogy elkülönítem magam az Isten számára. Istené az életem. Aki odaszenteli magát az Istennek, az tud olvasni az Isten üzenetében.

A Bibliából is, mint egy szövegkiemelő filctollal áthúzunk egy pár szót, egy mondatot, s az kiviláglik a többi közül. Kiemel valamit Isten, és a lelkünket meggyőzi, hogy ez az Ő vezetése és akarata.

Szenteljétek meg magatokat ? mondja Józsué. Hangzik az üzenet, mert Isten csodákat cselekszik. Elkülönítem magam Isten akaratának.

Az élet két alaptörvénye a fogékonyság és a felelet. Először a fogékonyság jön, de sokan megfordítják. Különösen a vallásos emberek. Először felelni akarnak Isten akaratára saját erőlködésükkel, és ez nem fog működni. Száraz és erőtlen a vallásos élet. Pedig az első a fogékonyság. Kinyílok Isten szavára. Fogékonnyá válok. Akarom is megérteni, s aztán majd tudok felelni az Ő szavára és akaratára. Először elfogadom a váltságot, és aztán tudok felelni a váltságra. Igennel az Ő akaratára. Így lesz a vallásos száraz és erőtlen élet helyett a hívő élet gazdag és dinamikus. Isten erejétől duzzadó élet. A hívás mindig Istentől jön. Az, hogy mi tudunk a hívásra válaszolni, és fogékonyak vagyunk, az is az Isten ajándéka és akarata. Persze, vagy elfogadjuk, hozunk jó döntést, vagy Isten segítségével hozunk jó döntést, vagy rosszul döntünk, és elutasítjuk Isten akaratát, s azt mondjuk, mint Augustinus annakidején, hogy most még ne. Majd. De lesz majd? Tudod, hogy lesz majd? Honnan tudjuk?

Amikor Jézus felszólította a sorvadt kezű embert ott a templomban, hogy tegye meg a lehetetlent, és emelje fel azt a kezét, amelyik nem működött, amelyik sorvadt volt. Lehetetlent kívánt tőle. De ez az ember azzal a piciny hitével, ami már volt neki, mustármagnyi, mákszemnyi, a fogékonyság oldalára állt. Igent mondott belül a szívében Jézus Krisztus hívására, akaratára. A fogékonyság mellé állt, és így engedte, hogy Jézus csodát tegyen az ő sorvadt kezével. Odaadta az engedelmességét Jézusnak, Jézus pedig adta az Ő erejét, és elkezdett a keze működni. Nem együtt munkálkodtak, hogy ő is tett egy kicsit meg Isten is egy kicsit, nem. Mindent Jézus tett. De jött egy válasz az ember oldaláról. A sorvadt kezű szabaddá tette engedelmességét az Isten akaratára, és meggyógyult lelkileg, és ott akkor az volt az Isten akarata, hogy meggyógyuljon testileg, fizikailag is.

Mit mond az ige? Ha a Fiú megszabadít minket, valósággal szabadok leszünk. Isten kegyelme felszabadít és megszabadít. A bűnesetben elsorvadt és megromlott lelkünk, ami halálra van ítélve, porból lettünk, és porrá leszünk. Először meghalt az ember lelkileg, és aztán meghalunk mindnyájan fizikailag. De az Isten fel tud minket szabadítani az Ő követésére. És meg tud minket szabadítani az istentelenség, alapvetően az istentelenség bűnétől. Ez a legnagyobb bajunk. Készségessé tesz minket az Ő követésére. Isten utat készített az Ő népének a Vörös-tengeren át, a pusztán át és a Jordánon át.

Mi olyan sokszor hidakat verünk, meg átjárókat barkácsolunk. Kerülőutakat épít valaki negyven-ötven éven keresztül komolyan rakosgatja a köveket, s építi a jelenét meg a jövőjét, meg gyűjti a bankbetétet, meg mindenkiről mindenben gondoskodni próbál. Aztán jön egy gazdasági csőd és volt pénz, nincs pénz. A köveket szétrombolják, mert ott autópálya épül. Keresztezi minden az ő lerakott kövecskéit meg hidait, átkelőit. Megszervezik az emberek az életüket, és egy szempillantás alatt összedőlhet minden. Nem mindig, de összedőlhet. A lelki és sokszor a fizikai állapotunk is inkább rosszabb lesz, mint jobb.

Izráelnek nem kellett hidat vernie a Jordán felett, mert Isten kettéválasztotta a folyót. 2Móz 14,14 vörös-tengeri átkelés. Az Úr harcol, cselekszik értetek, ti pedig veszteg maradjatok. Mit jelent ez? Ott térdel Mózes a Vörös-tenger partján. Így olvassuk. Könyörög, imádkozik, ott térdel. S azt mondja egy ponton Isten, hogy most kelj föl Mózes, most már nem imádkozni kell. Kelj fel, és indulj el. Hova? Neki a víznek? Igen. Mögöttem az egyiptomiak, oldalt hegyek, szemben a tenger. Lépjek bele a vízbe? És mi lesz? Majd meglátod. Veszteg maradjatok. Az Úr cselekszik. Most meg kelj föl. Most ne imádkozz, Mózes. Kelj fel, és indulj bele a Vörös-tengerbe. A víz szétvált, mert Isten, aki a vizeknek, a felhőknek az Ura, meg tudta tenni. Gátként megáll a víz. Lefut a maradék, és száraz lábbal, kiszárítja a mély iszapot, száraz lábbal kelnek át a Vörös-tengeren és a Jordánon is.

Gilgálban a Jordánból kivett kövekből emlékoszlop készül. Isten dicsőségét hirdette ez az oszlop. Mennyi akadály volt előttük, nem? Az Egyiptomból való kivonulás, a Vörös-tenger, a pusztai vándorlás. Mentek sokszor körbe-körbe. Az éhezés, a szomjazás. Az akadályra üzenetet írt az Isten, s az üzenetet megértették.

Akarjuk mi olvasni? Tudunk dekódolni? Kaptuk Isten Lelkétől? Tudjuk lefordítani a magunk életére nézve az üzenetet?

A kudarcokba Isten sok áldást rejt el újra és újra. Jöhetett később Edóm és Moáb ellenséges indulata, a félelmetes Jerikó. Még egy madár sem tudott átrepülni a falak fölött, olyan félelmetes volt. De van olyan is ám, hogy Isten akadályt ad, mint Jerikó, és azt nem lehetett megkerülni. Körbe kellett járni hétszer, s leomlottak Jerikó falai. De ott meg kellett érte dolgozniuk. Van úgy, hogy elteszi az akadályt, szétválik a víz, és van úgy, hogy nekünk kell megdolgozni, mert az az Isten akarata. És leomlottak Jerikó falai.

Mikor ott voltunk Izráelben, elvittek oda a romokhoz. Hét métert mentünk lefelé az eredeti falakhoz, s látszott világosan, hogy egyszerre kifelé dőlt le a várfal. Otthon van egy pici kis darab kő, annyit engedtek elhozni. Ráírtam, hogy Jerikó. Az eredeti leomlott, kifelé leomlott kőfalból egy emlékkő. Ott, akkor így cselekedett az Isten. Ma ne cselekedne ugyanígy? Van úgy, hogy körbe kell járni, úgyis, hogy meg kell kerülni. Kerülő úton vezet az út. Van úgy, hogy eltűnik az akadály. A Ráday utcában megy a busz. Kiáll egy oszlop a betonból, az úttestből, és amikor a vezető megnyom egy gombot, akkor dekódol valamit. A szerkezet lehúzza az oszlopot, aztán átmegy a busz. Aztán újra kijön, és más nem tud átmenni. Ilyen egyszerű. Isten nem nyomogat gombokat, csak szól, és eltűnik az akadály.

A Gilgálban felállított emlékoszlop Isten szeretetéről beszél. Érdemes ám megvárni, amíg Isten elteszi az akadályt. Megvárni a társkérdésben, a szexuális kérdésben. Megvárni, amíg az Isten odaadja azt, akit nekünk szánt. És ha Istentől van a társunk, sok jó dolog mellett mindig Istennél reklamálhatunk vele kapcsolatban. "Uram, te adtad, csinálj ?kérlek ? vele valamit!" S az Isten cselekszik. Nem hagy minket cserben. De ha magunknak keressük, kemény dolgok jöhetnek. Ha az Isten adja a munkahelyet, a társat, a lehetőséget, a jövőt, milyen más az. Ha lesznek is akadályok, mert lesznek, mert a nélkül nincs. Azok azért vannak, hogy legyőzze őket. Isten azért adja, hogy tegyük, amit tennünk kell. Neveljen általa, formáljon, beszéljen hozzánk, de hadd cselekedjék Ő. Azért, ha a hívő ember figyel, akkor megérti előbb-utóbb, hogy mit akar az Isten. Mi az üzenete, ami az akadályra van írva? Lehet, hogy meg kell állni, meg kell kerülni. Lehet, hogy vissza kell fordulni, mint Ábrahámnak. Elmegy Egyiptomba, mert éhínség van Izráelben, elviszik a fáraó háremébe a feleségét. Nem nyúlnak hozzá, visszakerül Ábrahámhoz. Meg kell fordulnia, de viszik magukkal sajnos az egyiptomi szolgálót. Ketyeg az időzített bomba, aztán majd sok bajt csinál. De visszamegy Ábrahám az utolsó oltárkőig Izráel földjén, amit otthagyott. Meg kellett fordulnia, mert az akadályra az volt írva, hogy visszafordulni egészen az utolsó kőig.

Az emlékoszlop arról is beszél, hogy Isten együtt kelt át az Ő népével a Jordánon. Sokan maguknak építenek emlékoszlopot. S azok ledőlnek. Mint Saul, emlékoszlopot állított saját dicsőségére, és elveszítette a királyságot. A mi dicsőségünk megrontja Isten királyságát az életünkben.

Olyan jó az, hogy Isten nem hagyja ott a népét a Jordán partján. S nem mondja azt, hogy én itt maradok a pusztában, ti meg nyomás át a Jordánon, aztán majd tegyetek úgy, ahogy akartok. Ott az ígéret földje, innentől most már menjetek egyedül. Mint mikor a vándornak az útmutató megmondja, hogy ott a második elágazás, addig elmegyek magával, aztán onnan menjen már, úgyis odatalál. Nem. Az Isten átkelt velük a Jordánon.

Amikor nem régen, haldoklott valaki, csak pár percet tudott figyelni, de megértette, ami ott elhangzott. Nincs mitől félnie. Ahogy eddig, most is megy magával Jézus. Ő azt mondta, hogy senki ki nem ragadhatja az övéit az Ő kezéből, az Ő juhait, az Ő drága, átszegezett kezéből.

Együtt lehet élni az elveinkkel meg a meggyőződéseinkkel, de nem lehet élni azokból. Ebből a hitből, ami neki volt, aki pár perc múlva meghalt, abból lehet élni, s azzal lehet meghalni is. Mert így tudja az ember, hogy a Jó Pásztor kezéből az Ő juhait senki ki nem ragadhatja. Megy velük. Átviszi őket az örök dicsőségbe.

A zsoltáros azt mondja: Istennel még a kőfalon is átugrom. Előttünk egy vizsga, egy évzáró, egy tanulmány, egy döntés, a házasság kérdése, a munkahely kérdése, az akadály kérdése. Tudsz olvasni? Ha olvasod a Szentírást, megtanulsz olvasni az akadályok nyelvén is. Érteni fogod az Isten üzenetét. A dekódoló kulcs a Biblia. Vedd kézbe. Ha olvasod, érted az Isten üzenetét. Előbb vagy utóbb megérted.

Azt mondja a Szentírásban Isten, hogy vezeti az övéit mindhalálig. Így nézzünk az akadályokra, és nézzünk a szabadító Istenre.

Az utolsó mondat itt a szövegben az: "hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét". Ez volt a cél. Bemegy az ígéret földjére az Isten népe, hogy megismerje a föld minden népe, az ott lakók az Isten kezét.

Megáll a víz, száraz lábbal átkelnek, s elkezdik hirdetni az emlékoszlopon keresztül is meg a szavaikkal is, hogy milyen nagy dolgot cselekedett velük az Isten.

Vannak ilyen emlékköveid? Ha nincsenek, azért hív az Isten, hogy lehessenek.

---

Imádkozzunk!

Bocsásd meg nekünk, Istenünk, hogy mi olyan nehezen akarunk megtanulni olvasni. Olyan nehezünkre esik kezünkbe venni a Szentírást, kinyitni azt. Köszönjük pedig, hogy te elkészítetted az üzenetet, a válaszokat az egész életünkre. Köszönjük, hogy mindent megtalálhatunk abban, amire szükségünk van. Köszönjük, hogy elrejtetted abba a te jó, kedves és tökéletes akaratodat, s azt közlöd is velünk, ha mi vesszük a fáradságot, s hozzád fordulunk, s olvasni akarjuk azt.

Végezd el bennünk ezt, kérünk. Magunktól nem vagyunk erre képesek. A mi ős, istentelen természetünk annyira ellenáll a te akaratodnak, s ezért szüntelen sebeket szerzünk magunknak. Kérünk, Urunk, segíts rajtunk.

Köszönjük, hogy mind jó, amit te teszel, mert igazán szent a te akaratod. Segíts felismerni, s aztán cselekedni azt, hogy meglássa mindenki, hogy milyen nagy a te kezed, s előtted nincsen semmi sem, ami akadály lenne.

Köszönjük, Urunk, hogy engedted igaz, szent, tiszta kezedet keresztfára szegezni, hogy nekünk ne kelljen a bűnünk büntetését aratnunk. Áldunk azért, hogy meghaltál értünk. Adjál nekünk szabadságot arra, hogy kövessünk téged, hogy újra kövessünk, hogy elkezdjünk követni.

Ámen.