PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. április 1. (húsvéthétfő) Varga Róbert

JÉZUS HARMADIK MEGJELENÉSE

Alapige: Jn 21,1-14

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy a te tanításod az írásokon keresztül olyan egyértelmű és olyan világos. Olyan világosan most is elénk hoztad azt, hogy aki hisz a te Fiadban, Jézus Krisztusban, a megfeszített és feltámadott Megváltóban, az üdvözül, az elkerüli az ítéletet, az mentesül az ítélet alól, örök életet kap. Aki pedig nem hisz, az nálad nélkül él, és nálad nélkül fog meghalni, s az a kárhozatba zuhan alá.

Bocsásd meg, Urunk, hogyha értjük a szavakat, de nem hisszük ennek az értelmét! Ha komolyan vesszük azt, hogy igazak mindazok, amelyeket rólad írtak, de mégsem úgy élünk, ahogyan azt te parancsolod, vagy sokféle hiányossága van a mi hitünknek és bizalmunknak.

Urunk, szeretnénk most egészen rád bízni magunkat. Újra alárendelni magunkat a te akaratodnak. Történjék velünk minden belátásod és akaratod szerint. Azt is tudjuk Urunk, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg. Ezzel a reménységgel hozzuk eléd Urunk a betegeinket itt a gyülekezetben. Így könyörgünk azért a kislányért, akit súlyos baleset ért. Talán élet-halál között van, cselekedj vele irgalmasságot, Urunk! Dicsőítsd meg magad az ő életében! Az dicsőít téged, aki él, Urunk. Így kérünk, könyörülj meg rajta, a családon is!

Így könyörgünk most magunkért is, Urunk. Könyörülj meg rajtunk, hogy ne zárjuk be a szívünket a te üzeneted előtt!

Köszönjük, feltámadott Jézus Krisztus, hogy most is itt vagy velünk, közöttünk, ahogy megígérted, Lelked által. Kérünk, te magad szólíts meg minket, hogy egyikünk se menjen el úgy, hogy ez a hit nincs a szívében. Feltámadtál, ma is élsz, velünk akarsz jönni, sőt bennünk akarsz élni.

Ámen.

---

Igehirdetés

Egy kicsit előbb megindító olvasni azt, ahogyan a tanítványok örvendeztek, örültek Jézusnak, amikor először meglátták Őt, amikor bement hozzájuk a bezárt ajtókon keresztül. Megmutatta a sebeket a kezén, a lábán és az oldalán. Nem lehetett semmiféle tévedés. Az a Jézus volt, akivel találkoztak, akit nagypénteken megfeszítettek, aki odaadta az Ő drága, tiszta, szent életét váltságul mindenkiért. Ugyanaz a Jézus nyitott rájuk, ment be hozzájuk, találta meg őket.

Azt olvassuk, hogy az első megjelenéskor a tanítványok bezárták az ajtót, hiszen féltek a zsidó honfitársaiktól, akik keresztre feszítették Jézust, s talán arra gondoltak, hogy az ő sorsuk is hasonló lehet. Lehetett a szívükben amiatt is félelem, mert magára hagyták a Mestert a kínszenvedések közepette ott a golgotai keresztnél.

Az első találkozáskor így szól Jézus: "Békesség néktek. Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket a Szentlélek erejével." Ez a salom, béke, békesség köszöntés sokkal többet jelentett ott, abban a helyzetben a szokásos zsidó köszöntésnél. A salom szó egyben kiengesztelődést is jelentett. Megértették ebből, amit Jézus mondott, hogy Ő nem haragszik rájuk. Nem tesz szemrehányást nekik, hogy magára hagyták Őt. Nem mentek oda, János volt ott egyedül meg pár asszony a golgotai keresztnél. Ez azt is jelenti, hogy békesség van közöttünk. Én pontosan ismerlek titeket. Tudom, hogy milyenek vagytok. Tudom, hogy az ember mire képes, milyen indulatokra. Mennyi félelem van a szívetekben. Nem haragszom rátok, megbocsátok nektek.

Jézus békességet akart adni ott és akkor, amikor minden volt a tanítványok szívében csak békesség nem, inkább csupa félelem és aggódás.

Aztán azt olvassuk, hogy megjelent másodszor is (nyolc nap múlva), hiszen az első megjelenéskor Tamás nem volt ott a tanítványokkal. Nem tudjuk, merre járhatott. Nincs ott a gyülekezet közösségében. Mindig magányos utakon járt, de külön az ő kedvéért Jézus nyolc nap múlva újra megjelenik. Azt mondja Tamásnak: gyere ide, tedd rá a kezedet a sebeimre, bocsásd be az oldalamba, ha ez kell neked, hogy elhidd, hogy én vagyok, akkor tedd meg! Tamás leborul, s azt mondja: "Én Uram és én Istenem!" Ekkor mondja Jézus azt a mondatot: "Boldogok, akik nem látnak, és hisznek!" Vajon mi így boldog emberek vagyunk-e, húsvéti boldog emberek?

Tamás nem hitte el tehát azt, amit a többiek mondtak. Jézus pedig külön az ő kedvéért, külön Tamásért újra elmegy a tanítványok közé nagy szeretettel. S ettől kezdve Tamás sem akar többé már látni, hanem mindazt egyszerűen elhiszi, amit Jézus mondott.

Azt is olvastuk, hogy már az első találkozáskor feladatot is adott Jézus az övéinek. Azt mondja: "Menjetek el, ahogy az Atya elküldött engem, úgy küldelek én is titeket." Hirdessétek az evangéliumot! Beszéljetek a jó hírről! Jött a Megváltó. Meghalt a keresztfán, megváltotta Izráel, az Ő népét, s megváltott mindenkit, hiszen ezért jött. Mondjátok el, menjetek el, hirdessétek az evangéliumot! Ezt a feladatot kapták a tanítványok, és mit tettek?

Azt olvassuk, hogy először is bezárkóznak, félnek. Aztán pedig így olvassuk, s utána jön majd a harmadik találkozás, hogy nem azt teszik, amit Jézus mondott, hanem visszamennek ugyanoda, ahonnan Jézus elhívta őket. Visszamennek a Genezáret tó partjára, és mindent folytatnak ugyanúgy tovább, mint ahonnan Jézus elhívta őket, mintha semmi nem történt volna. Megfogják megint a hálókat, vízre szállnak, végzik ugyanazt a mesterséget, foglalkozást, ahonnan Jézus elhívta őket. Legalábbis Péter és még hat tanítvány. Vagyis a hitük és a bizalmuk kitartott addig, amíg Jézus velük volt. Lelkendeztek és örvendeztek, amikor meglátták Őt, kétszer egymás után. Aztán újra magukra maradtak. Jézus eltűnt. Erőt vesz rajtuk a csüggedés. Nem csak a táj olyan szürke ebben a hajnali szürkületben, ahogy leírja a Szentírás, hanem valahol belül a szívükben is (belül) ugyanez lehetett. Ez a belső megfáradás, erőtlenség. Pedig emlékezhettek volna arra, hogy egy angyal azt mondta nekik, hogy Jézus előttük megy Galileába, és újra meglátják Őt. Nem hitték ezt el igazán.

Rengeteg hatás érte őket. Ahogy nyilvánosan bevonultak Jézussal Jeruzsálembe, a hozsannázás, ahogy királlyá akarják Jézust tenni. Ahogy Ő szelíden, kedvesen, de elutasítja, ahogy azt mondja, hogy a kövek is megszólalnak majd, ha ezek elhallgatnak. Sokfajta reménység és csalódás a jézusi új országgal kapcsolatban. Mégsem áll oda a rómaiakat kiűző seregek élére Jézus. Csalódtak ebben az egész kérdésben. Aztán jön Júdás árulása, Péter tagadása, a belső tanítványi körből ketten is elárulják Jézust, s tagadják. Aztán a megfeszített Mester haláltusájának a borzalma. Majd jön az, hogy feltámad Jézus, és megjelenik. Érthető ez, hogy a végén már azt sem tudták pontosan, hogy hol vannak, és mi is történik, mi lesz tovább, mi lesz a jövőben? Összezavarodott emberek voltak ott a Genezáret tó partján. Aztán elcsendesedett minden, Jézus újra eltűnt, és megint visszaállt minden a hétköznapok rendjébe. Ugyanúgy, mint mielőtt megismerték Jézust.

Azaz nem egészen ugyanúgy, hiszen a helyzetük rosszabb volt. Tudtak összehasonlítani. Tudták, hogy milyen Jézussal járni, a Mester dicsőségében részt venni, ott lenni, mikor gyógyított és halottakat támasztott fel, amikor hatalmas tömeg megy utána. Ők már tudták azt, hogy milyen Jézussal járni. Ott lenni mellette, közelről látni, amikor az Isten belenyúl ebbe a világba. Félretesz minden akadályt, szól és az meglesz. Amikor mond valamit, és az beteljesedik. Amikor egy halálos betegség megfordul, felkel a halott, kinyitja a vak a szemét, a béna újra tud járni. Bocsánat, hogy így mondom, de ezek sokkoló élmények lehettek. Tehát nem olyan egyszerű kérdés ezeket végignézni. Pontosan tudták, hogy milyen Jézus mellett lenni, s most felmérhették azt is, hogy milyen Jézus nélkül. Ott a hajnali szürkeségben, amikor egész nap fáradtak, egész éjszaka halásztak, és nem fogtak semmit. Talán mondhatjuk ezt is, hogy eltelt az éjszaka, üres volt a hálójuk, s talán üres volt a szívük is. Minden reménységük odalett. Úgy gondolták, hogy Jézus elfeledkezett róluk. Egy kicsit a kétségbeesés is úrrá lett rajtuk, hiszen magadalai Mária is elmondja, hogy azt hitték, hogy ellopták Jézus testét. Sehogy nem értették az egészet, hogy most hogyan lesz tovább. Feltámadt Jézus, de most sincs itt. Egész éjszaka fáradtunk, és nincs eredmény, mintha áldás sem lenne a munkájukon. Kicsit ilyen ünnep utáni hangulatba kerültek. S azt hiszem, hogy sokan így vannak talán közülünk is, mások is.

Ma estig lassan elfogynak majd a festett tojások, és sok helyen az országban kiürülnek a boros meg a pálinkásüvegek, aztán jön a kijózanodás. Ott maradnak a pultokon a sonkahalmok, és a kiscsirkének sincsen már ára úgy, mint korábban, húsvét előtt. Majd a kukákból is kiveszik az élő nyulakat, amiket a gyerekek beledobáltak húsvét után, hiszen nincsen már szükség ezekre az állatokra.

Ilyen ünnep utáni hangulat van sokakban az országban, az emberek szívében. Mint ahogy ott és akkor az elmúlt időszak után lehetett a tanítványok szívében is. Talán az egyik legcsodálatosabb üzenet ma reggel az, hogy Jézus nem hagyja, hogy így legyen. Ő nem enged belesüllyedni ebbe az ünnep utáni hangulatba. Nem engedi, hogy elkeseredjen sok ember, hogy elkeseredjünk akár mi magunk. Visszamegyünk, és minden változatlanul folytatódik tovább. Vagy sokan visszasüllyednek ugyanabba. Ezért sokan nem szeretnek ünnepelni, meg ünnepekre járni, mert megy utána minden tovább, a szürke taposómalom.

Reggel lett. Ott vannak a tanítványok az üres hajóval, az üres hálókkal. Tartanak a part felé, s ekkor történik meg az, amit olvastunk. Jézus megszólítja őket, s ez a harmadik megjelenése. Megszólítja őket, de a távolság vagy a szürkület miatt - bár a víz jól vezette a hangot - a hangját hallják, de nem egészen ismerik fel, hogy kicsoda az. Olyan kedves és gyöngéd szeretettel szólítja meg őket Jézus Krisztus. Egy kérdéssel: "Fiacskáim, van valami ennivalótok?" Tudtok valamit adni? Van valamitek? Hogy vagytok? - lehet ezt így is fordítani, ezt a kérdést.

János apostol ismeri fel először Jézus szavát, aztán szól Péternek, hogy az Úr van ott. Péter pedig szinte semmit sem változott három év után sem, úgy, ahogy van, beleveti magát a tengerbe, s úszik ki a partra Jézushoz.

Jézus megjelenése azonban fordulópontot jelentett a tanítványok számára. Három olyan csatornán át áradt a kegyelem, amiről szeretnék még beszélni.

Az első az, hogy hol jelent meg Jézus? Ez nagyon fontos. Hova ment Jézus? Hol jelent meg? Ott, ahol ezek az emberek éltek. Mondhatom így is, hogy a munkahelyükön, a legszűkebb környezetükben, ahol éltek, dolgoztak, ahol voltak. Hiszen Jézustól más parancsot kaptak. Ezt a parancsot nem teljesítik. Visszamennek oda, ahonnan elindultak. Isten szereti őket annyira, hogy utánuk megy. Látja a csüggedésüket, a reménytelen szívüket, s odamegy hozzájuk. Utánuk megy. Úgy, ahogy annyiszor már addig is. Jézus elmegy hozzájuk, és ott keresi őket, s ott szólítja meg, ahol vannak.

Nekik embereket kellett volna halászniuk, s ehelyett halakat akartak halászni. Engedetlenek voltak, és Jézus mégis szereti őket. Nyilván nem helyeselte azt, hogy engedetlenek voltak, de mégis utánuk megy, mert szereti őket. Mégis az Ő hívő gyermekei voltak, és nem akarta őket abban az állapotban hagyni, amiben voltak. Ebbe a reménytelennek tűnő helyzetben, szívbéli állapotban, ebben az ünnep utáni hangulatban. Sokfajta kérdéssel és kétséggel. Olyan kedves Jézus Krisztus, és olyan mély a szeretete. Utánuk ment, és utánunk jön abba a szívbéli állapotba, helyzetbe, ahogyan most vagyunk.

Ha terhelnek a bűneink, vagy aggodalmaskodunk, vagy valamitől rettenetesen félünk, vagy egyszerűen csak az örömünket osztjuk meg vele, akkor is itt van velünk az Ő Lelke által. Sokszor a hitetlenségünk miatt meg az engedetlenségünk miatt kerülünk kilátástalan helyzetbe. Nyomasztanak minket a kérdések a jövőre nézve, az életre nézve.

A feltámadott Jézus nagyon szeret minket. Azért jött ma is ide. Utánunk jött most is. Eljött ide az Ő Lelke által. Olyan valóságosan, ahogy majd megtörjük a kenyeret, s kitöltjük a bort. Ilyen kézzelfoghatóan szinte itt van. S aki most szóba áll Jézussal, a feltámadottal, mert Jézus megszólít minket, az átéli ugyanazokat a csodákat, amiket átéltek a tanítványok.

Jézus azt akarta, hogy ezek az emberek az Ő tanítványai maradjanak, hogy aztán betöltsék, mint ahogy be is töltötték a küldetést, ahova és amire küldte őket. Ezért megy el Galileába. Megmondta az angyal, hogy előttetek megy Galileába. Fogtok vele találkozni. Az emberhalászat helyett mégis a csüggedés lett úrrá rajtuk, és halakat akartak csupán fogni.

Jézus megszólal, és mára ezt így lehet fordítani a számunkra, Isten igéje az egyedüli vigasztaló a számunkra. Isten igéjén keresztül érthetjük meg Isten akaratát. Isten igéje úgy, ahogy ott Jézus, ma is megszólít embereket. Ma is lehet Isten igéje által magával a mindenható Istennel találkozni.

Hol jelenik meg ma a feltámadott Jézus? Ott, ahol hívják Őt. Ha elmegy valaki oda, ahol szól Jézus Krisztus, vagy ha szóba áll valakivel, aki már Jézus tanítványa, aki már maga is emberhalász. A feltámadott Jézus Krisztus ma sem néma. Ma is beszél hozzánk, bátorít, vigasztal, reményt ad. Akkor is, ha holnap - talán sokan úgy gondolják, hogy megint kezdődik minden elölről - nyomjuk tovább, tapossuk tovább. Vége az ünnepnek, jön megint a munka. Ugyanaz a közösség, ugyanaz a helyzet, ugyanolyan körülmények. Mégsem ugyanolyanok, mert a feltámadott Jézust, ha kérjük és hívjuk, akkor Ő velünk lesz, hiszen Ő megígérte: "Veletek maradok a világ végezetéig, minden napon."

A második csatorna, amin keresztül az Ő vigasztalása elérkezik hozzánk: kiknek jelent meg? Így olvastuk, hogy az övéinek. A feltámadás után már csak azok látták Jézust, akik hittek benne. Mintegy ötszázan a tanítványok, s mintegy ötszázan. A nem hívőknek már nem jelenik meg Jézus. Senkire nem akarta rákényszeríteni a hitet. Megtehette volna, hogy bemegy Jeruzsálembe, s azt mondja ország világ előtt: itt vagyok, feltámadtam, látjátok, nem hittétek. Most bebizonyítom nektek. Térjetek meg gyorsan! Nem, nincs erőszak, nincs kényszer. Amíg valaki látta Jézust, találkozott vele, amíg nem végezték ki, hihetett benne. Ha valaki nem tette, utána már nem látja Jézust. Utána már csak azoknak jelent meg, mert nincsen kényszer, nem tuszkol be senkit Isten az Ő országába.

Ma is a hívő keresztyének értik meg az Isten vezetését. Akik Jézus hívására válaszolnak, választ adnak, elindulnak utána, akiket Jézus vezethet, mert ezt akarják. Ma mindnyájunk imádásága lehet ez. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mondd meg, és én megteszem! S úgy mondd, hogy megértsem! Az én nyomorult, töredékes, emberi értelmemet győzd meg! Beszélj a szívemmel, hadd tudjak és akarjak engedelmeskedni!

Húsvét azt jelenti a hívő keresztyének számára, hogy hirdetni lehet és kell, hogy Jézus feltámadott. Nem baj, ha nem hiszik.

Emlékszem valakire, aki elmondta, hogy pár évvel ezelőtt halotta az evangéliumot. Évekig nem ment gyülekezetek felé sem, s aztán valaki mégis elhívta egy helyre, és ott mindaz eszébe jutott, amit évekkel korábban egy beszélgetés által meghallott, hallott, mozgott benne, dolgozott benne. Kilenc év telt el, s kilenc év után ülepedett le és jött el a rendelt idő a számára.

Azzal bátorítja az emberhalászokat a Szentírás, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Ezért szerelmes atyámfiai mozdíthatatlanul álljatok, végezzétek a munkát, vessétek ki a hálót és halásszatok! Bízzátok Istenre a többit! Majd beleakadnak azok, akiket ott és akkor hív el az Isten az üdvösségre.

Azoknak jelent meg tehát, akik hittek benne, s azokban munkálkodik most is elsősorban, akik hisznek benne, s azokon keresztül aztán elkezd munkálkodni másokban is. Ahogy ott Jézus rálehel az első találkozáskor a tanítványokra, s azt mondja, hogy vegyetek Szentlelket, s ezzel a Lélekkel, ezzel az erővel menjetek és szolgáljatok, úgy kaphatjuk mi is Isten Lelkét.

Így kötődik össze nagypéntek, húsvét és pünkösd. Ugyanaz az erő munkálkodik mindig. Odaadta Jézust a Golgotára. Feltámasztotta a halálból, s adja az Ő Lelkét, a Lélek erejével jött ki a sírból. Ma is azok látják meg Őt, akik hisznek benne. Azok kapnak olyan lelki látást, hogy aztán el tudják mondani értelmesen, világosan, érthető módon, hogy kicsoda Jézus.

Ezért ez a legfontosabb kérdés, hogy most Jézus idejött, és most veled megy el, vagy te nélküle mész el? Feltámadott számodra is Jézus, vagy pedig ez nem hiszed igazán? Mert ha elhiszed, ha hiszed, amit az Isten igéje mond Jézus Krisztusról, akkor átéled azt a csodát, hogy holnap bemegy veled dolgozni Jézus. Ilyen egyszerű. Ott lesz veled, megáldja a munkádat, kiveszi a félelmedet, elveszi az aggodalmaskodást. Megtöri azt a magányosság érzést, ami sokakat megnyomorít. Ad békességet és reménységet. Ő maga mondja, hogy a belé vetett reménység nem szégyenít meg. Soha többet Jézussal nem megy minden ugyanúgy tovább, mint húsvét előtt.

Testvérek, ha ez nem igaz, akkor most, mindjárt álljunk fel, és menjünk haza. Nincs értelme, hogy itt maradjunk, ha Jézus nem támadott fel, a világ legnyomorultabb emberei vagyunk. Semmit nem ér az, hogy idejöttünk. Nincs értelme. De Jézus feltámadott és él. S aki csak akarja, azzal elmegy innen. Beköltözik a szívébe. Ugyanúgy ránk lehel, vegyük az Ő Lelkét, vegyük a bocsánatot a bűneinkre. Ezért terítettük meg az Úr asztalát. Vagy mese, vagy igaz. El kell dönteni végre. Jézussal megyünk el innen, vagy Jézus nélkül? Akkor Ő tényleg átrendezheti az életünket. Sok minden kimarad belőle. Sok mindennel megajándékoz, s egészen másképpen fogunk élni. Akivel ez történik, az átéli, hogy az élet kicsiny, hétköznapi, mindennapi kérdéseiben is ott van Jézus, és segít.

Miért jelent meg Jézus? - ez a harmadik. Először azért, hogy kérjen, s aztán azért, hogy adjon. Ez a kettő együtt történt. Kiderül, hogy amikor Jézus azt kérdezi: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" akkor erre csak egy szót tudnak mondani: "Nincs." Sokszor mi is ezt mondjuk, nem? Ilyen szürkületi lelkiállapotban. Nincs se békesség, se öröm, se jövőkép, se nyugalom, pénz is sokszor, hányszor nincs, vagy nincs elég. Hányszor azt mondjuk, amikor Jézus mond valamit, hogy Uram, nincs. Mi nem tudunk semmit Jézusnak adni. Nincs mit adjunk. Mi mérhetetlenül szegények és koldusok vagyunk Isten nélkül.

Jézus tehát ezt kérdezi a tanítványoktól, és ők csak a csődöt látják. Egész éjszaka dolgoznak. Az nem volt azért kis munka. Bevetik a hálót, kihúzzák. Beleakadhatott sok vízinövény, faágak, esetleg kövek is. Egész éjszaka fáradnak, emlékszünk, egyszer ez már megtörtént korábban, amikor Jézussal jártak. Akkor se fogtak semmit. Most is egész éjszaka fáradnak, nincs velük Jézus, és nem fognak semmit.

Jézus nélkül üres a háló, sokszor üres a szív, üres az élet, és de sok fej is üres. Jézus nélkül minden üres. Szürke, üres és reménytelen. Csak azt tudjuk mondani, hogy a feltámadott nélkül nincsen békesség, nincs reménység, nincsen lelki és nincsen testi táplálék sem. Nincs hal, nem fogtak egy darabot sem. Egy egészen picikét sem. Egész éjszaka fáradtak, és nincsen megoldás, és nincsen eredmény. Azon az éjjelen nem fogtak semmit.

Pontosan így van ez az Isten nélküli életekben. Nincs más csak csőd. Sok nagyszerű eredmény mellett és után a végső eredmény nulla. Jézus nélkül nincsen eredmény. Legalábbis olyan, ami tetszik és kedves az Isten előtt, nincsen.

Egy anyuka fogalmazta meg a következőt: "Az én lányom még egy normális férjet se volt képes kifogni." Megy a halászat, nem csak ebben a kérdésben. Megy a tülekedés, a halászat. Hol ide, hol oda vetik ki a hálókat az emberek. Sokszor valaki egész éjszaka, meg éjszakákon át dolgozik, fárad, kapar, kutat, keres, és sokszor az eredmény kevéske, kicsikék vagy még az se, vagy nagyon sokszor ez az eredmény, hogy nincs, ki kell mondani. Elfogyott, nincs, amit fogtunk, az kevés.

A tanítványok tudták, ha nincsen hal, zsákmány, akkor nincsen élet. Mi lesz a családdal? Éhen vesz mindenki.

Aztán Jézus szól, mert Ő azért jött, hogy adjon, és itt is kiderül ez. Jézus szól, és egészen más történik. Azért jelent meg Jézus - ez a negyedik -, hogy adjon. Tehát mikor kérdezi őket, akkor az a válasz, hogy nincs. De ekkor már készen volt Jézusnál az, amit Ő adni akart. Már ott sült a parázson a hal kint a parton, s ott volt a kenyér is. Két alapvető táplálék egy halászember számára. Sült hal és kenyér. Jézus nélkül éhség és csőd, Jézussal mindaz, amire alapvetően szükségünk van meglesz, mert Ő megígérte, hogy megadja.

Jézus nélkül éhség és csőd. Jézussal szolgálat és kenyér, kegyelem és újrakezdés. Jézus azt mondja, hogy vessétek ki a hálótokat, s kivetették, és tele lett a háló. Százötvenhárom nagy darab hal. Egyes források szerint ennyiféle hal élt a Genezáret tóban. Más magyarázók azt írják, hogy ez azt jelentette, mintha az összes hal belekerült volna a tanítványok hálójába, ami a tóban élt. Olyan nagy volt a zsákmány, Jézus világosan megmutatta, hogy Ő annyit ad kinek-kinek, amennyit akar. Neki az sem kérdés, hogy a tó legnagyobb, legfinomabb halait belekergesse a tanítványok hálójába.

Ez a rész is világosan mutatja, hogy hogyan állít helyre Jézus. Ott vannak a tanítványok, ott van Péter az árulás, a bukás, a csőd után. Jézus odamegy, megszólít, ugyan kérdéseket is tesz fel, aztán ad, helyreállít, elmondja, hogy békesség van köztünk. Megbocsátottam, nem haragszom, nincs háború többé. Beállít újra a szolgálatba, megtölti a hálót halakkal. Ki tud embereket halászni? Mi nem tudunk megtéríteni senkit. Isten képes egyedül arra, hogy bárkit önmagához fordítson. Ad a bukások után új kezdetet, bocsánatot, felelős gondolkodást, értelmet. Jézus adja az Ő kegyelmét. Ez azt jelenti, hogy mindenki előtt nyitva van a mennyek országa. Mindenki előtt, kivétel nélkül.

Amikor Jézus megjelenik és szól, akkor a genezáret tavi halak egyszerűen belemennek a hálóba. Teremtés ez a javából. Beleteremtette őket a tanítványok hálójába. Ugyanígy szól Jézus, s megváltozik egy munkahelyi légkör. Abbamarad valamilyen folyamat, egy betegség akár, ami elindult. Lehet, hogy nem múlik el, de megmarad azon a szinten, s megmarad az élet is.

Miért történik mindez? Azért, mert Jézus feltámadott, mert neki van erre hatalma és ereje, s mert ott volt a tanítványokkal. Jézus tudott valamit, amit még a tanítványok sem tudtak. Azt, hogy Jézus mindig ott maradt a szívükben. Még akkor is, amikor meghalt, mert Jézus tudta, hogy ezek az emberek nagyon szeretik Őt. Akkor is, ha elbuktak, akkor is, ha csalódást okoztak Jézusnak. Jézus ismerte őket, az övéi voltak, az Ő gyermekei, és Jézus szereti a gyermekeit. Jézus segít az övéinek akkor is, ha először talán ebből nem látszik semmi, csak az üres szív meg az üres háló.

Még a hívő emberek is ennyire elcsüggedhetnek? Még húsvétkor is? Ebből is azt látjuk, hogy igen. S ebből is azt látjuk, amit felolvastam, hogy Jézus akkor is szeret minket, s akkor is eljön, és megint csak azt teszi, amit tett egész életében: ad, ad és ad. Egyszerűen azért, hogy ne menjünk el üres szívvel, s ne menjünk el üres hálóval, hogy megáldhassa a munkánkat, az életünket, a szolgálatunkat, hogy ott legyen az az öröm, ami volt a tanítványok szívében. Aztán már elmentek, ott hagyták végleg a hálókat, és embereket halásztak a mennyek országa számára.

Húsvétkor a megdicsőült és feltámadott Jézus jön el ide közénk, akar velünk maradni. Ő szólít meg minket, s csupán ez a két kérdés marad hátra: Vele mész el, vagy nélküle? Jézus ott jelent meg, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Oda ment, ahol voltak a tanítványai. Azoknak jelent meg, akik hittek benne, kért és kérdéseket tett fel, s aztán adta azt, amit csak Ő tudott adni: a békességet, a reménységet és az új kezdetet.

---

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy mi olyan gyáva és félős szívű emberek vagyunk. Annyira nem vagyunk képesek arra önmagunktól, hogy elhiggyük azt, amit te mondasz nekünk.

Köszönjük, hogy most sem hagytál minket magunkra. Eljöttél ide közénk, hozzánk, akik sokszor annyi mindennel foglalkozunk, csak pont azzal nem, amit ránk bíztál. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, és segíts, hogy most hozzád forduljunk, s engedjük, hogy a te Lelked a szívünkben lakjék, és minden megváltozzon.

Kérünk, Jézus, tégy minket is emberhalászokká! Sőt először tégy tanítványaiddá, s aztán halászokká! Köszönjük, hogy ez a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy többé ne menjünk egyedül sehova. Holnap se dolgozni, vissza most a családi környezetbe, munkába, oda, ahova készülünk, hanem, hogy jöhess velünk, s rajtunk keresztül áradjon az áldás, a békesség és a reménység ebbe az egyre inkább reménytelenségbe forduló világban.

Köszönjük, Jézus, s áldunk érte, hogy te nem maradtál a sírban, legyőzted a halált, feltámadtál és most is élsz. Élő Jézus, szeretünk és imádunk téged, maradj velünk ígéreted szerint! Vidámítsd meg a mi szívünket! Adjál bátorságot! Köszönjük, hogy azt mondod nekünk: békesség néktek. Nem úgy adom, nektek, ahogy a világ adja.

Köszönjük, Urunk, hogy ezt a békességet csak te tudod adni, és ezt a békességet a világ nem tudja elvenni.

Ámen.