PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. május 20. (pünkösdhétfő) Varga Róbert

PÜNKÖSDI EGYSÉG

Alapige: ApCsel 2,1-13

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked a te igédet. Köszönjük ezt a ma reggeli felsorolást is. Ki-ki most, mindjárt magára ismerhet abban, amiben vétett ellened. Köszönjük, hogy újra lehetőséget kaptunk, hogy a te szavad, igéd megtisztítson minket, és más emberré legyünk.

Téged hívunk és várunk most, Szentlélek Úristen, hogy erősíts és bátoríts minket, és elvégezd azt a csodát, hogy a lélek gyümölcse terem a mi életünkben. Köszönjük, Urunk, hogy lehetőség van arra, ha veled járunk és téged követünk, hogy tudjunk szelídek lenni, a szívünk megtöltekezzen a te szereteteddel. Tudjuk a jóságot átélni, és aztán továbbadni. Tudjuk megérteni az embereket, s a tőled való irgalmassággal bánni velük.

Köszönjük a lehetőséget, hogy a te Lelked által átformálódhat a mi életünk, és más emberekké lehetünk. Cselekedj most is, kérünk, a te szavad által, belátásod szerint a mi életünkkel!

Segíts nekünk, Urunk, hogy önként kiszolgáltassuk magunkat neked, a te formáló kezednek. Köszönjük, Urunk, hogy nem a mi bűneink szerint bánsz most sem velünk, hanem a te irgalmas szereteted szerint. Így áldj meg kérünk, minket, hadd legyünk áldássá mások számára is.

Mindenható Istenünk, a tőled kapott világosságra van leginkább szükségünk. Úgy add, kérünk, a te Szentlelkedet, hogy az a mi életünkre nézve is erő, szeretet és józanság Lelke legyen. Hadd tisztuljon fel a mi életünkben mindaz, ami sötét, ami nem szerinted való! Adjál nekünk belátást mindenben úgy, ahogy azt ígérted!

Urunk, olyan hálásak vagyunk azért, ha megszólítasz minket, ha engedelmeskedhetünk bátorító és vigasztaló szavadnak. Cselekedj velünk irgalmasságot, kérünk, hogy más emberként mehessünk el, mint ahogy idejöttünk!

Ámen.

---

Igehirdetés

Hogyha valaki utána olvas a pünkösdnek az Ószövetségben, azzal a furcsasággal találkozik, hogy szinte semmit nem ír, semmi üdvtörténeti jelentőségűt nem ír a Szentírás ószövetségi része pünkösdről.

Pünkösd az Ószövetségben két dolgot jelent mindössze: az egyik, ami nagyon fontos volt, a törvényadás ünnepeként tartották számon, amikor megkapták a parancsolatokat a vándorlás közben; a másik, amit ennél, vagy legalább ilyen lényegesnek tartottak az az első aratás, a zsenge ünnepe volt, amikor először vágták az árpába a sarlót, és annak a zsengéjét Isten elé vitték, és bemutatták áldozatként.

Igazán az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt azért, hogy Isten újra kenyeret tett az emberek asztalára, és ezt köszönték meg egy istentisztelet, áldozatbemutatás keretében Istennek.

Az aratás első zsengéje került tehát Isten elé az Ószövetségben. De talán egy kicsit megfelel ennek az újszövetségi pünkösd is, mert ahogy, ha végigolvasnánk az egész pünkösdi történetet: az igehirdetésektől kezdve mindazt, ami történt - erre most nincsen lehetőség -, akkor azt látjuk, hogy a Szentlélek termésének, gyümölcsének első zsengéi kerülnek a mindenható Isten színe elé.

Beteljesedett a jóeli prófécia, hogy kitöltöm Lelkemet minden emberre. Jézus pedig azt mondta, hogy én egy másik pártfogót fogok nektek adni, küldeni, aki veletek lesz mindörökké az igazság Lelkét, akit a világ nem ismer. Ez a kettős célja van az újszövetségi pünkösdnek: beteljesedik Isten ígérete, és eljön a mennybement Jézus helyett a pártfogó, aki ott van minden hívő keresztyén életében. Amíg Jézus testileg itt volt velünk, addig egyszerre csak egy helyen lehetett jelen. Amióta Isten az Ő Szentlelke által van itt, azóta minden hívőben külön-külön ott van Isten Lelke, benne lakozik, lakozást vesz, s az, akit úgy hív a Szentírás, hogy Pártfogó, az tényleg bátorít, vigasztal, vezet, tanácsot ad, sőt, elvezeti a hívőket minden igazságra. Beteljesedett az is, és manapság is így van, hogy akik Isten Szentlelkének a felügyelete, vezetése, szeretete alatt élnek, azok tényleg kapnak erőt, józanságot, belátást és Istentől való agapé szeretetet, amellyel tudnak szeretni.

Pünkösd a megdicsőült és mennybement Jézus ünnepe, de mondhatjuk így nyugodtan, hogy a keresztyén egyház születésnapja is. Ha a keresztyén egyház születését ünnepelnénk, akkor az pünkösdkor lehetne. Isten Lelke az, ahogy azt a Heidelbergi Káté is mondja, Isten igéje és Szentlelke által a semmiből teremt, gyűjt össze gyülekezetet.

Budapesten sok helyen nem volt gyülekezet száz évvel ezelőtt. Nem volt semmi. Mezők voltak, gyümölcsösök, kukoricaföldek, vagy gabonaföldek. Nem voltak templomok, és nem voltak gyülekezetek. Hirdették Isten igéjét, és Isten igéje teremte meg a gyümölcsöt, hívott el embereket, jutottak emberek hitre, alapítottak Isten segítségével közösségeket, amelyek gyülekezetté nőttek ki. Itt a pasaréti gyülekezet helyén is kezdetben egy missziói egyházközség volt, és nem volt templom sem. Isten hívott el embereket, akiket arra indított aztán, hogy állandó kultuszhelyet - ahogy ezt szokták mondani - létesítsenek, és így épült fel ez a templom.

Sokan mondják azt, hogy új pünkösdre van folyamatosan szükség. Főleg a karizmatikus közösségek, vagy a pünkösdi közösségek, szekták, akik kizárólag csak a nyelveken szólást és a kézrátétel általi gyógyításokat emelik ki a Szentírásból. Ezt hangsúlyozzák a többi rovására, vagy azok helyett. Ha ez így lenne, akkor miért nincs újabb karácsony? Vagy miért nincs újabb húsvét, újabb nagypéntek, és miért nem megy a mennybe Jézus újra és újra?

Nem lehet elferdíteni az igazságot és a valóságot, és nem lehet egyik vagy másik történést a többi rovására kiemelni. Nincs új pünkösd. Ez az egy pünkösd volt, amiről most olvastunk a Szentírásban, amikor Isten adta az Ő Lelkét. Azóta pedig úgy történik, hogy valaki beteljesedik Szentlélekkel, hogy megérti Isten igéjét, szívében sokszor - pontosan úgy, mint az első pünkösdkor - megkeseredik. Felismeri a bűneit, rádöbben arra, hogy kicsoda Jézus, és mit végzett el érte a golgotai kereszten. Kinyitja a szívét Isten igéje előtt, és Jézus Krisztus előtt, és Jézus Krisztus az Ő Lelke által betölti és megtölti a megtérő hívővé váló embert. Ez az, amikor kapja a Lélek keresztségét, ha már ezt a kifejezést akarja valaki mindenáron használni. De a megtérés, és az, hogy valakiben a Lélek lakozást vesz, ez egy és ugyanaz a pillanat, történés, és nincs elválasztva a kettő egymástól. Nem volt tehát, és nem lesz új pünkösd, mint ahogy nincsen új karácsony és új nagypéntek sem.

Kálvin János azt írja: "A keresztyén egyház Isten Lelke nélkül nem is létezne." A Szentlélek az, aki megalapítja az első gyülekezetet, és aki azóta is létrehozza.

Tíz évvel ezelőtt Dél-Koreában jártam, két hétig lehettem ott Isten ajándékaként, és ott tényleg a szemünk előtt keletkeztek új gyülekezetek. Minden nap egy új keresztyén gyülekezet alakult az országban, nem csak a fővárosban. Ez úgy történt, hogy valaki elkezdte hirdetni Isten igéjét, és olyan hatalmasan munkálkodott Isten Szentlelke, hogy odagyűltek az emberek, és hallgatták. Nekünk már csak úgy mutogatták ezeket a régi buddhista templomokat, mint idegenforgalmi látványosságot. Tömegével tértek meg, de józanul, megőrizve az erő, józanság és szeretet Lelkét. Amikor hajnali három órakor mentünk együtt imádkozni, mi úgy gondoltuk, hogy leszünk ott egy páran. Aztán voltunk háromezren. Megszégyenítő volt, ahogy jöttek az emberek mindenhonnan hajnali háromkor könyörögni és imádkozni elsősorban az észak-koreai rokonokért és testvérekért, akikről nem tudtak semmit a kommunista elnyomás miatt. Annak, hogy ilyen odaszánt életet éltek, az lett a gyümölcse, hogy egyik gyülekezet alakult a másik után.

A Szentlélek világossá teszi azt is, hogy mindig, újra és újra ott van csak keresztyén egyház és gyülekezet, ahol Isten Szentlelke az Ő igéje által munkálkodhat, és ahol Isten Szentlelke nincs jelen, ahol elfogynak a templomban járók, ott bizony bezárják a templomokat. Szomorúan lehet ezt látni Baranyában, ahol beszakadtak a templomok tetői. Állatok, különböző növények vesznek lakozást, beköltöznek a baglyok a romossá vált református templomokba. Ahogy összeomlik a gyülekezet, úgy omlanak össze a községek, a falvak is, egyik a másik után, és ürülnek ki.

Isten Szentlelke az, aki munkálkodva az emberekben ad egyfajta lelki, és aztán - ha kell - gazdasági gyarapodást is.

Mi az, amiről olvasunk itt ebben a részben? - most már egy kicsit részletesebben. Az első, ami kiderül ebből a részből, hogy pünkösdkor az összegyűlt tanítványok, akik ott együtt imádkoztak, várták Jézus ígéretének a beteljesedését. Az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében a búcsúzó és mennybemenő Jézus megígérte az övéinek, hogy beteljesednek majd Szentlélekkel. Azt mondta nekik, hogy maradjatok ott, ne mozduljatok. Elküldöm nektek a Pártfogót, Isten Szentlelkét, aki betölt titeket, s majd Ő szétküld titeket a szolgálatba. Maradjatok Jeruzsálemben, amíg eljön rátok Isten Lelke. Kaptok erőt, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, aztán felsorolja: Judeában, egész Izráelben, és a föld végső határárig. A keresztyén misszió ma is így folyik. Mindenki misszióellenes, aki azt mondja: tartsuk tiszteletben a másik szabadságjogát, identitását. Nem kell ráeröltetni a keresztyén hitet. Senki nem mondja, hogy bárkire erőltessük rá, de Jézus Krisztus az, aki a missziót megparancsolta. Itt nem arról van szó, hogy a keresztyének erőszakkal térítenek.

Ha végignézzük az egyháztörténetet, akkor láthatjuk, hogy ez az "erőszakos" térítés hova vezetett. Hány ezer, hány százezer ember halt bele abba, mert az egyház erőszakkal akarta beterelni az embereket Isten Lelkének hatalma alá. Ez nem Istentől volt. A keresztesháborúktól kezdve az erőszakos térítésekig, amit követett aztán a gazdasági leigázás is. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, amiről itt Jézus Krisztus beszél: "Menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket." Ez sosem jelentette azt, hogy erőszakkal beterelni az egyházba, és erőszakkal megkeresztelni embereket, és utána kijelenteni azt, hogy most már hívő keresztyének.

Azt mondja itt Jézus Krisztus, hogy eljön rátok Isten Lelke, tanúim lesztek. Először kisebb körben, aztán nagyobban, aztán az egész földön. Jeruzsálemből kiindulva, és majd Isten igéje a végén, az idők végén vissza fog térni Jeruzsálembe, miután körbejárta, bejárta az egész földet, és mindenhol hirdetik az evangéliumot. Akkor jön el az, hogy ott is nagy tömegben térnek majd meg Jézus Krisztushoz.

Jézus tanítványai együtt, imádkozva várták Isten ígéretének a beteljesedését. Nem magukban bíztak. Nem kezdtek el cselekedni. Ott voltak, és várták, hogy amit Isten megígért, amit Jézus Krisztus mondott, az beteljesedjen rajtuk.

Ma is az Isten Szentlelke cselekszik, és azoknak az életében, akik várják, hogy Isten vezesse őket. A Lélek ma is ad vezetést. Ad belső bizonyosságot. Megérthetjük Isten akaratát a hirdetett igén keresztül, vagy a Szentírást olvasva, és ad Isten józanságot, belátást és bölcsességet egy-egy döntés előtt. Lehet ez úgy, hogy a körülményeket alakítja úgy világosan, hogy az ember belátja, hogy nem is lehet más az Isten akarata, csak, ha ezt és ezt, így és így döntöm el és teszem.

Az a legfontosabb tehát a tanítványok számára ott, pünkösdkor, hogy azt tegyék, amire Isten majd indítja őket. Nem mozdultak el addig onnan, amíg Isten nem teljesítette be azt, amit ígért.

Jézus Krisztus a Gecsemáné-kertben adott példát alázatosságból és engedelmességből. Atyám, az legyen meg, amit te akarsz. És az semmiképpen ne történjen meg velem, ami nem a te akaratod, csak az, amit te akarsz.

A tanítványok nem tudták, hogy mi fog velük történni. Még nem élték át akkor pünkösd csodáját. Nem gondoltak arra, hogy jön majd a szél zúgásaként Isten Lelke, és majd fölöttük lángnyelvek állnak meg, erről semmit nem tudtak. Nem tudták mi fog történni, de bíztak annyira Istenben, hogy az történik majd, ami számukra a legjobb lesz.

Ott, akkor Jézus szavaira való emlékezés, vagyis Isten igéje tartotta őket együtt. Aztán jött Isten Lelkének az ereje, és meggyőző szeretete.

A második, ami kiderül ebből a részből, hogy húsvét után egyfajta statikus, mozdulatlan, álló helyzetben voltak fizikai és lelki értelemben is Jézus tanítványai, főleg lelkileg. Valami furcsa mozdulatlanságot áraszt ez a rész. Ott voltak együtt és imádkoztak. Nem mozdultak semerre sem. Tudjuk, húsvétkor is ez volt a tanítványokkal. Így történt, hogy bezárkóztak, féltek is, hogy azonos lesz a sorsuk Jézussal. Pünkösd előtt pedig ott vannak együtt, könyörögnek, és várják, hogy beteljesedjen az, ami Isten akarata volt.

A testvéri közösség, a gyülekezet, Isten Lelkének az ereje nélkül itt most sem lenne más, mint viszonylag jóravaló és becsületes emberek közössége. De mire mennénk ezzel, ha csupán viszonylag jóravaló, bizonyos értékeket szem előtt tartó, becsületes, vagy becsületesnek tartott emberek közösségeként lennénk együtt. Ez senkin nem segítene. Az segít rajtunk, ha Isten az Ő Lelke által itt van. Például az úrvacsorában Isten elé vihetjük a bűneinket, az Úrnak Lelke van ott, ahol a róla szóló evangéliumot hirdetik. Isten Lelke az, aki szabaddá tesz a bűnvallás és a bűnbocsánat által.

Ezt sokszor látom, hogy az ilyen mozdulatlan és istentelen életeket Isten Lelke megelevenít. Beszél a Szentírás arról, hogy ott vannak a kiszáradt és mozdulatlan csontok a völgyben, aztán jön Isten Lelke és felépíti a csontokat, ráteszi az ínakat, izmokat, húst, aztán lelket ad beléjük, és megelevenednek. Pontosan ez történik az egyes emberek életében is, amikor Istennel találkozik valaki. A halott, lelkileg Isten nélkül élő, halott ember élő, hívő keresztyénné lesz Isten Lelke munkája következményeként. A Lélek által élet támad, és elindul az a változás.

Figyeljük meg, itt is így volt. Ez a viszonylag statikus helyzet megváltozik. Jön Isten Lelke, megmozdul minden. Színessé és élővé válik, s aztán kezdenek a tanítványok is szanaszét menni, részben az üldözések miatt, de mindenhol egy kicsiny kis tűz keletkezik, ahol Isten Lelke által a tanítványok Isten igéjét hirdetik. Először bennük és rájuk hat Isten igéje, aztán rajtuk keresztül kezd hatni mások életében is.

A mozdíthatatlannak tűnő környezet is megmozdul és megváltozik. Isten Lelkének ereje mindenkiben és mindenkire hat. Ez ma is így van. Aki ennek enged, aki engedelmeskedik neki.

Így olvassuk, hogy megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és ez csodák sorozatát indította el. Nem sokkal később - tudjuk Péter és János mennek az imádkozás órájakor a templomba, ott meggyógyítják azt a bénát, sántát, elmondják, hogy nincsen aranyunk és nincsen ezüstünk, nem tudunk neked azt adni, amit te vársz tőlünk, de adjuk neked azt, amire nem számítasz, és amit nem vársz. Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Csodálatos dolog az, amikor a Szentlélek ereje által ők megmozdulnak lelkileg. Megtelnek Lélekkel, és félelem nélkül hirdetik Isten igéjét.

Kiszabadul az első keresztyén gyülekezet az elzártságból, és a követői, Krisztus követői minden ember számára bizonyságot tesznek arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus.

A világon az igazi keresztyén egyházak ma sem a hagyományokból élnek. Nem csupán szervezetek, organizáció, hanem élő organizmusok, élő, hitből és hitben élő emberek közössége. Pünkösdkor Isten az Ő igéje és Szentlelke által a semmiből megteremtette az első gyülekezetet.

A harmadik: Ahol Isten Lelke megjelenik, ott megmozdul a tágabb környezet is. A tanítványi közösség nagy felelőssége ez mindig, újra és újra, ott is, meg most is, hogy hogyan ad számot pünkösd csodájáról a körülötte élők között. Beszélünk-e életünkkel Jézus Krisztusról, az Ő csodáiról, vagy nem?

Nem régen egy többnapos konferencián jártam, és ott egy vallásszociológus mondta el a következőt: "Statisztikailag bizonyos értelemben mérhető, hogy a személyes, embertől emberig ható evangélizációnak van a legnagyobb hatása jelenleg." Fontos az igehirdetés - ezt is kimutatták, de nagyon sok ember nem megy el templomba. A legtöbben, akik nem hisznek Istenben, esküvőre vagy temetésre, vagy esetleg keresztelőre mennek el, egyébként át nem lépnék egy templom küszöbét.

Az esküvő és a temetés mindenképpen Istentől készített alkalom, lehetőség arra, hogyha a szolgálatot nézzük. Azok, akik temetési vagy esketési szolgálatot végeznek, nem mehetnek el a munkahelyekre, de a hívő keresztyének ott vannak. A legfontosabb és legeredményesebb, és ezzel teljes egyetérthetünk, a szívtől szívig, az embertől emberig ható személyes evangélizáció, bizonyságtétel Jézusról. Akiben közülünk már benne lakik Isten Szentlelke, annak múlhatatlan feladata ezt a szolgálatot végezni. Nagyon súlyos kérdés vetődik fel. Ki-ki ahol dolgozik, ott ezt végzi vagy nem? Ebben a kérdésben mindenképpen Isten ítélete alá esünk. Ott, ahol mi dolgozunk, végezzük ezt nyíltan, bátran, szívtől szívig hatoló módon, a Léleknek engedve merjük vállalni Jézus Krisztust, felfogjuk azt, hogy akik ott vannak mellettünk mennek a kárhozatba, ha nem mondjuk el, hogy kicsoda Jézus, és mit cselekedett velünk. Vagy ha nem mondjuk, akkor súlyosan vétünk Isten Szentlelke ellen, és megszomorodik Isten Lelke, és magunkra hagy minket. Nem lehet az, hogy nem mondjuk el. Amikor megverik a tanítványokat azt mondják, hogy nem tehetjük meg. Kizárt dolog, hogy nem mondjuk el. Hiába tiltjátok meg nekünk. Újra és újra megverhettek, megölhettek, még akkor sem hallgatjuk el, mert olyan nagy csoda történt az életükben. Nem hallgathatták el. Nagyon-nagyon súlyos bűn az, amikor valaki nem mondja el, hogy milyen nagy dolgot cselekedett vele Isten, ha már átélte a szabadítást. Ha valaki nem tartozik Jézus Krisztushoz, az biztos, hogy nem fog beszélni róla. Az nem fog a cselekedeteivel prédikálni a munkahelyén és a családjában, és nem fog szájával sem bizonyságot tenni Jézusról.

A pünkösdi történet arról is szól: az egyedüli helyes döntés az volt, hogy beszéltek Jézus tetteiről. Elmondták, hogy mi történt ott korábban, hogyan élt Jézus - tudjuk az apostol, Péter apostol pünkösdi beszédét -, mi történt, amikor Jézus itt volt köztük, mi történt nagypénteken, húsvétkor. Hogyan támadt fel Jézus, hogyan ment a mennybe, hogyan adta az Ő Lelkét. Ennek az igehirdetésnek az lett a következménye, hogy ott egyszerre a hallgatóság közül háromezren tértek meg.

Jézus egyszer azt mondta, hogy nálam nagyobbat fogtok tenni. Jézus igehirdetésére, tanítására soha nem tért meg háromezer ember egyszerre. A tanítványokéra igen.

Beszélnek Jézus cselekedeteiről, a hallgatók szívükben megkeserednek, felismerik, hogy mit tettek Jézussal, hiszen ők is ott voltak, amikor azt kiabálták, hogy feszítsd meg Pilátus. Kinyitották a szívüket, és a Lélek által hitre jutottak. Hitvalló közösséggé lett tehát az első tanítványi gyülekezet. Vallástételük nyomán pedig élő gyülekezet támadt a környezetükből. Egyszerre sokan felismerték, hogy kicsoda Jézus Krisztus.

A csüggedés helyett - hiszen egy kicsit elcsüggedt állapotban voltak ott a tanítványok - a Lélek által kapták az erő, szeretet és józanság Lelkét. Isten erejét. A statikus emberekből dinamikus emberekké váltak. A lelkileg állóvíz helyett a dünamisz, az Isten ereje lett ott a szívükben, és ettől dinamikus, erővel teli emberekké váltak.

Isten a csüggedés helyett az erő, szeretet és a józanság Lelkét adta neki - ahogy azt a Timóteushoz írt levélben is olvassuk. Nekünk is ezt akarja Isten adni, hogy legyünk az Isten erejével erős emberekké, kapjuk Istentől az agapé szeretetet, és tudjunk szolgálni a környezetünkben a józanság Lelkével. Az alapfeltétele a tanítványi küldetésnek, mert Isten ereje nélkül mi nem vagyunk dinamikus emberek, hanem statikusak. Bezárkózunk, elhallgatjuk az igazságot, nem beszélünk Jézusról. Az életünk sem hirdeti. Azért van ám abban rizikó, ha valaki a munkahelyén hirdeti Krisztust. Én tapasztaltam, amikor még üzletkötőként dolgoztam. Van, aki azt mondta, hogy elment az eszem. A pártbizottság vezetője, szemrehányást tett miért nem vagyok diplomatikusabb ember, s egyáltalán miért kell arról beszélni, hogy templomba járok. Ez az én magánügyem. Tessék belegondolni: mi itt ülnénk, ha az első keresztyének magánügye lett volna az, hogy kicsoda Jézus, meg mit cselekedett velünk? Még gyülekezet sem lenne, ha magánügynek tartották volna. Hála Istennek nem tartották annak. Vagy ha Pál azt mondja: magánügyem az, hogy átmegyek Európába a Lélek parancsára, vagy nem megyek. Azt mondta volna, nincs kedvem Európába menni. Én haza akarok menni. Akkor sose jön át az evangélium Európába, vagy Isten talán másképp gondoskodott volna róla, hogy átjöjjön az evangélium Európába, de nem erről volt szó. Ők vállalták a küldetésüket minden körülmények között, vagy ellenére. Kiderült, hogy mire képes Isten ereje egy-egy odaszánt életű ember által.

A negyedik, ami kiderül ebből a felolvasott részből az az, hogy Isten Lelke új közösséget hozott létre. Megteltek mindnyájan Szentlélekkel. Isten azt akarja, hogy az egyes emberek külön-külön boldogok legyenek az Ő Lelke által, de azt is akarja, hogy közösséget alkossanak. Ez a gyülekezet. Isten népének a közössége. Van, aki még csak érdeklődőként van most is itt. Van, aki keresi, kutatja az igazságot, és vannak már olyanok, akik már döntöttek Jézus mellett, és a Lélekből és a Lélek által élnek.

Isten a hívőket is, akik kicsit megfáradtak, megújítja az Ő erejével és az Ő szeretetével. Mások felé is nyitott emberekké teszi. A közösségben, a gyülekezetben is megmarad bizonyos értelemben az egyéniségünk. Nem uniformizál Isten Lelke, hanem eggyé kovácsolja a hívők közösségét. Ad tehát józanságot. Ott van a józanság Lelke. Ez azt is jelenti ám, hogy a gyakorlati életben a döntéseinkben kapunk Istentől józanságot. Olyan sokan elveszítik és elveszítették a közelmúltban is a józanságukat. Olyan sokunknak nincsen látásunk az egyéni életünkre nézve, s nem ismerjük fel világosan, hogy mi a sötétség, és mi a világosság, hogy milyen erők hatnak ebben a világban. Mi tartozik Isten ereje alá, és mi nem. A Szentírás azt mondja, hogy jaj annak, aki a jót rossznak mondja, és a rosszat jónak. Aki felcseréli az értékeket, s ami értéktelen, arra azt mondja, hogy értékes, s ami értékes, arra meg azt mondja, hogy értéktelen.

Vagy ha valaki a televízió nyilvánosság előtt arra buzdítja az embereket, hogy a gyerekükkel együtt próbálják ki a kábítószert. Világos. Tipikus beteljesülése annak, amikor valaki a rosszat jónak mondja. Tömegeket vezet félre.

A Szentírás azt mondja, hogy Isten az erő, a szeretet és a józanság Lelkét adja mindenkinek. Bennünk van-e ez a Lélek? Mert akkor józanul fogunk látni bizonyos kérdéseket. Akkor józanul tudunk dönteni a saját életünkre nézve. Ha valaki tanuló, a tanulmányaira nézve, hogy hogyan tovább. Az üzleti életre nézve, a családunkra nézve, a jövőnkre nézve, és a politikai meg a gazdasági kérdésekben is adja Isten az Ő józan Lelkét, a józanság Lelkét, és így tudunk majd dönteni.

Vagy a Szentlélek kormányoz minket - mondja Kálvin -, vagy örökösen tévelygünk, s mindig útkeresők maradunk.

Mi már rátaláltunk az útra? Az út Jézus Krisztus. Ő adja az erő, szeretet és józanság Lelkét.

Kívülről lehet hívőnek látszani, de ha belül is az az ember, az egy idő után tényleg meg fog látszani. Vagy csak látszat keresztyén, de nincsen benne Isten ereje. Lehet kérdezni Istent, hogy hogyan tovább, és megígérte azt, hogy az Ő Lelke által ad belátást.

Amikor arra készültünk a feleségemmel, hogy összeházasodunk, nem tudtuk az időpontot, hogy mikor, hogyan legyen, vagy mikor legyen az esküvő. Elmondtam Istennek: Uram, nem tudom, most minek alapján döntsük el. Már egy éve együtt járunk, vagy negyven éves voltam, nem túl fiatal ember. Mire várjunk még, mikor legyen, hogyan. Az egyik nap azt olvastam a Bibliában, hogy az Isten ad majd belátást mindenben neked. Akkor beláttam, hogy most már nem kell tovább várnunk. Isten adott belátást. Kitűztük a dátumot, aztán Isten azt korrigálta, későbbre tette - igaza volt -, de Isten Lelkének a vezetése alatt nem csak ebben a kérdésben egyébként, hanem más kérdésben is Isten ad belátást, döntési készséget és lehetőséget arra, hogy felismerjük Isten akaratát.

Olyan nagy szüksége van ennek a világnak a józanság Lelkére. Döbbenetes, hogy mennyire el tudják az emberek veszíteni a józanságukat, és mennyire megsötétednek, és nincsen világos látásuk.

Kérhetjük ezt: Uram, add nekem a józanság Lelkét, hadd tudjak különbséget tenni ebben a világban forgolódva az igaz és hamis, a tiszta és a tisztátalan, a világos és a sötét között!

Az ötödik, az utolsó, ami hangsúlyossá vált az az, hogy a keresztyén egyházon belül kezdték jobban és teljesebben megérteni egymást a nagy családon belül is. A pünkösd nem a bábeli nyelvzavar ellentéte. Tudjuk, ott Isten összezavarta a nyelvüket az embereknek, mert tornyot akartak építeni, ami az eget veri, az Istent káromolja. S akkor Isten úgy döntött, hogy akkor összezavarjuk a nyelveket. Tudjuk, hogy azóta van szükség arra, hogy egyik nemzetiség, vagy nemzetség tolmácsoljon a másiknak, mert nem értjük egymás nyelvét. Ítélet volt az, hogy a nyelvüket összezavarta, de az Isten az egységben élőknek megadta azt, hogy megértsék egymást. Nem csak nyelvi értelemben. Ez ott, akkor egy egyszerű csoda volt, amit Isten azért tett, hogy lássák, hogy az Ő Lelke munkálkodik. Azóta is azért tudják - akármerre jártam a világban, ahol egy hívő keresztyénre találtam, s ő rám talált, ott megértettük egymást akkor is, ha talán közös nyelvet sem találtunk. Értettük egymást. Amikor elhangzottak bizonyos szavak, vagy lerajzoltuk a halat egy papírra - a keresztyének jelképét. Tudtuk, hogy miről van szó. Egy nyelvet beszéltünk akkor is, ha nem ismertük, nem tudtunk egymás nyelvén beszélni, mert Isten Lelke közösséget teremtett, s ki-ki a maga nyelvén tudott imádkozni. Bármilyen furcsa lesz, amit mondok most: mégis értettük egymást. Az imádság lényegét valahogy megértettük, hogy a másik miért és hogyan könyörgött.

Az Istenre figyelők tudtak egymásra is figyelni, mert szerették egymást. Ez így van a gyülekezetben is. Észreveszik a hívők egymás nyomorúságát, fájdalmát. Igyekeznek szeretni egymást, és tudják is. Sokszor egy vadidegen ember a Lélek által közelebb áll az emberhez, ha hívő testvére, mint időnként a vér szerinti rokon. Sokan tudják, hogy ez így van. Többre képes egy hívő testvér a másikért, mint egy vér szerinti rokon egyik a másikért. Sokszor láttam ezt a szolgálatok nyomán. Egy-egy kisebb közösségben mi mindent képesek voltak megtenni egymásért azért, mert egy vérből - lelki értelemben - egy lélekből származnak, Jézus Krisztus által.

Jézus meggyógyítja a lelkileg sérültet is, összehozza a gyülekezeten belül is, mindegy, hogy honnan származik, milyen családból, milyen az anyagi helyzete, jobb vagy rosszabb a lakás berendezése, jól tud főzni vagy rosszabbul, így vagy úgy öltözik, mindez teljesen lényegtelenné válik, mert Krisztus egységet teremt lelkileg közöttük.

Mivel egyek Krisztusban, ezért tudnak együtt szolgálni, megérteni és elfogadni egymást. Isten igéjét együtt hallgatni, és a hallottakat megcselekedni.

Ezt a közösséget bármilyen kicsiny közösségben elvégzi Isten, a családban is. Megváltozik a gyerek-szülői kapcsolat, apa-fiú, apa-lány kapcsolat, vagy anya-lány, anya-fiú kapcsolat egy családon belül, amikor valaki a családból hitre jut. Még emlékszem arra, akit a gyerekek vezettek ide. A gyerekek hite által jutott el ide a gyülekezetbe. Sose szégyellte elmondani. A tízéves gyereke, aki korábban hitre jutott, hívta el a papát, jutott hitre. Mindig olyan hálásan és könnyes szemmel emlékezett arra, hogy a fia szolgált otthon, s ahogy elgondolkodott, hogy nem a gyereknek van-e igaza. Nem azért olyan-e a családi életük, mert ő és a felesége Isten nélkül élnek. Nem azért változott-e meg az a gyerek, mert találkozott Jézussal. A gyereke hitén keresztül, a Lélek által tért meg ez az illető Krisztushoz.

Közös imádáságunk lehet ez most az úrvacsoravétel előtt is: Uram, add nekem az erő, a szeretet és a józanság Lelkét, hadd tudjak különbséget tenni a szerinted való és az ellenedre való között! Hadd érezzem magam igazán otthon a Lélek által a gyülekezetben! Hadd váljunk igazán testvérekké is itt együtt, véve nem csak az úrvacsorát, hanem utána beszélgetve is, akár segítve is egymásnak. Ezt a közösséget teremti meg mindig Isten Lelke.

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked, hogy ezt a csodálatos egységet kínálod nekünk, először veled, és aztán egymással. Köszönjük, Urunk, hogy ennek csak egy feltétele van, engedjünk neked. A te segítségeddel ismerjük fel a bűnünket, ha nélküled élünk, és ismerjük fel a bűneinket, és ismerjük el azokat. Fogadjuk el kérve tőled a bocsánatot, és merjünk veled és általad, a te Lelked által új életet kezdeni.

Urunk, megvalljuk őszintén, annyira megnyomorít minket az engedetlenség, annyira tönkretesznek minket a bűneink, annyira tele van a szívünk időnként szeretetlenséggel és irgalmatlansággal. Téged kérünk, mindenható Istenünk, cselekedj velünk irgalmasságot! Áraszd ki ránk a te Szentlelkedet, és tölts meg minket a te igéddel, a te szavaddal! Végezd el erőd és Szentlelked által azt, amit te el akarsz végezni a mi életünkben! Te vagy a mi reménységünk, és te vagy a mi békességünk Jézus Krisztus. Bánj velünk belátásod és tetszésed szerint!

Kérünk, add nekünk a bizonyságtétel Lelkét, annak erejét, hogy ahol mozgunk, élünk, lakunk, merjünk és akarjunk beszélni rólad vállalva annak minden következményét: hátratételt, megszégyenítést, vagy akár üldözést is, vagy akár azt is Urunk, hogy elveszítjük a munkánkat egy időre, vagy kitesznek a munkahelyünkről, vagy félretesznek, vagy hátratesznek. Kérünk, erősíts meg minket, hogy vállaljunk téged!

Köszönjük, hogy te azt ígéred, hogy aki vállal téged, azt te is vállalod a te Atyád előtt. Áldunk és dicsőítünk ezért, Jézus.

Ámen.