PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. július 11. (csütörtök) Varga Róbert

ÉNEÁS MEGGYÓGYUL

Alapige: ApCsel 9,31-35

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy te minden eseménnyel, ami ér minket végső soron azt akarod munkálni, hogy meglássa a világ azt, hogy veled járni öröm, benned bízni békesség, téged követni egyedül a dicsőséges élet. Így kérünk arra Urunk, hogy hadd látszódjék meg a mi életünkön az a valóság, ami a szívünkben van!

Köszönjük, hogyha figyelmeztetsz minket arra, hogy az igazi valóság az, hogyha nem veled járunk, akkor elveszünk, sőt már a halál állapotában vagyunk. Ugyanilyen valóságos öröm és békesség az, hogyha a tieid vagyunk, és hogyha ezt meglátják a körülöttünk élők. Tied ezért a dicsőség.

Kérünk most arra Urunk, hogy a töredékes, emberi beszéden keresztül a te Lelked által te magad szólalj meg közöttünk! Köszönünk mindent, a legapróbbat is, amit szóvá teszel, amelyre rámutatsz, amin keresztül tudsz faragni, változtatni a mi életünkön, hogy ne maradjon olyan az, amilyen most. Köszönjük, Urunk, hogy ma este is azért hívtál minket ide, azért hoztál el épségben és békességben, hogy figyelhessünk a te igédre.

Köszönjük, Urunk, hogy a te igéd élet és hatalom. Egyedül a te szavad tud rajtunk változtatni. Cselekedj hát kérünk most is belátásod szerint velünk!

Ámen.

---

Igehirdetés

Péter és apostoltársai túl vannak az első bebörtönzésen. Ekkor már Pál is szolgál, hiszen hitre jutott, és találkozott a feltámadott Jézus Krisztussal. Ahogy ez történt Péterrel és társaival, ugyanúgy Pált is megfenyegették. Sőt kilátásba helyezték, hogy megölik. Ezért azok a hívő testvérek, akik Damaszkuszban voltak, egy kosárban leengedték Pált a várfalon kívülre, s így megmenekült.

Az apostolok azt is megértették, hogy aki Jézus Krisztus szerint akar élni, aki Őt követni akarja, az újra és újra üldöztetésekre kell hogy számítson. Aki az Isten igazságát képviseli nem csak abban a világban, hanem ebben is. Aki aszerint az erkölcsi norma szerint akar élni, amit a Szentírás hoz elénk, az bizonyos lehet abban, hogy még a legjobb kollektívában is, még a legkedvesebb munkahelyen is előbb utóbb ellenségeskedést szít az, hogy valaki tisztán és szentül - majd erről szó lesz, hogy ez mit jelent -, Isten igéje szerint akar élni ebben az egyre sötétedő világban.

Ebben a részben azt is olvassuk, hogy minden üldöztetés ellenére, mert hiszen csak az egyház vezetőit üldözték itt, ekkor még. A gyülekezetek viszonylagos békességben éltek, növekedtek, és hitben gyarapodtak. Tulajdonképpen ez egy rövidebb, de mégis csak csendesebb időszak volt a keresztyén egyház történetében.

A rövidsége valóban igaz, hiszen Heródes nem sokkal ez után felemelte a kezét az apostolokra, és a hívőket is üldözni kezdték. Ebben a rövid, békességes szakaszban Isten sok csodát cselekedett a hívők keze által.

Először is az derül ki ebből a részből tehát, hogy a gyülekezeteknek békességük volt. Nagy dolog a békesség. Különösen akkor látjuk ezt igazán, amikor megszűnik egy családban a békesség, amikor a házastársak között volt, és már nincsen békesség, amikor a szülő és gyerek viszonyában megtörik a békesség, amikor egy országban nincsen békesség valami miatt. Elveszett, vagy nem is volt sosem, vagy valami szétrombolja azt. Amikor valami nincs, vagy valaki már nincs közöttünk, akkor becsüljük ezeket a dolgokat igazán. Akkor szeretnénk vagy becsülnénk igazán azt, aki már meghalt.

Az igazi gyülekezetről is beszél tulajdonképpen ez a rész, mert lehet látszólag a hívők közösségéhez tartozni, látszatkeresztyénnek lenni, vagy pedig lehet az élő közösség tagja valaki. Tartozhat valaki az organizmushoz, az élő hívők közösségéhez, gyülekezetéhez, és lehet az organizáció, a szervezetnek, a nagy egyháznak a tagja.

Ha valaki az élő hitűek közösségébe tartozik, arról azt olvassuk, neve ott szerepel az élet könyvében. Van egy mennyei nyilvántartás, ha nem is mennyei számítógépen, de ott van az élet könyve, amelybe beírattattak azok, aki hitre jutottak Krisztusban, és akik hozzá tartoznak. Vannak olyanok, akik csak a gyülekezet vagy a nagy egyház külső szervezetébe tartoznak, de a hívők közösségébe nem.

Békességben élni Istennel azt jelenti, hogy beletartozom azok közösségébe, akik hisznek Jézus Krisztusban, vele járnak. Mondhatom így is, hogy az Ő kezéből, tenyeréből veszik a napi parancsot, az igét, ha nem is kapunk mindig, naponta minden kérdésünkre vezetést, mert csoda az, hogyha megértjük Isten szavát.

Valaki egyszer azt mondta, hogy vak tyúk is talál szemet. Egy kicsit időnként olyan az, amikor az Isten vezetéséről beszélünk. Időnként letör egy darab kenyeret a vezetés nagy egészéből, és odaadja nekünk, s akkor megtelik az ember szíve hálával akkor, amikor Isten vezetését fogja, megérti, tapasztalja, átéli ezt a csodát.

Itt azt olvassuk tehát, hogy a gyülekezeteknek békességük volt. Ekkor már több kisebb keresztyén közösség volt. A béke pedig általában a gyarapodás ideje. Amikor nincsen béke, akkor gyarapodás sincs. Az utóbbi négy esztendőben megindult nálunk is egyfajta gyarapodás - inkább gazdasági szinten, lelkileg nem annyira. Isten mindig fordít egyet a keréken, mert azt akarja, hogy lelkileg is gyarapodjon egy társadalom, egy ország akár. Ő mindig azt teszi, ami a gyarapodás érdekében, a lelki gyarapodás érdekében a legfontosabb.

Isten azt is tudja, hogy csak ott van igazi gyarapodás fejlődés lelki értelemben is, ahol békesség van. Természetesen a békétlenség időszaka is sok gyümölcsöt teremhet egy társadalom, egy ország, egy gyülekezet számára, de azért mégis az az igazi, amikor békesség van, amikor nyugalom van, amikor figyelnek Isten szavára, igéjére, és aszerint élnek.

Amikor a keresztyén gyülekezeteket még nem üldözték, nyugodtan fejlődhettek a hitben, megerősödhettek. Arra az időszakra, amikor jönnek a nagyon kemény üldözések. Amikor a félőrült Néró élve oroszlánok elé vetette a keresztyéneket gyerekeikkel családjukkal együtt, amikor, ha valaki kimondta, hogy ő Jézusban hisz, és nem a császárt imádja, azt egyszerűen lefejezték, keresztre feszítették. Így olvassuk, hogy a gyülekezetek épültek Isten igéje által. És Isten Lelke építette a gyülekezetet. Hallgatták Isten igéjét, Isten Szentlelke által tudtak engedelmeskedni, és belsőleg, lelkileg egyre inkább épültek a keresztyén közösségek.

Nagyon fontos kérdés, hogy mi épülünk újra és újra, vagy leépülünk? Tudjuk, hogy ami megáll, ott kezdődik a fásulás meg a fásultság. A karalábé akkor kezd fásulni, amikor nem növekszik tovább.

Isten a lelki házunkat, az életünket, lelkünket, testünket folyamatosan gyarapítani, építeni akarja. Nagyon fontos kérdés az, hogy engeded-e, hogy Isten építsen az Ő igéje által? Akarsz-e, tudsz-e és engedelmeskedsz-e az Ő szavának? A lelki épülés alapja mindig Isten igéje. Az írott ige, annak olvasása, mert az által érkeznek el Isten mennyei erői az életünkbe, a Lélek által. A hallgatott ige, mert a hit hallás által van, a hallás pedig Isten igéje által.

Láttam egy-egy csendeshéten, ahol szolgáltam, meg sok beszélgetés során is, amikor a lelki redőnyöket leeresztik az emberek. Innentől kezdve nem engedi, hogy hasson rá Isten igéje. Pont olyanról van szó, ami őt érintené, de gyorsan bezárkózik. Ismerős ez az üzletektől vagy a BKV megállókban. Éppen elérnénk a buszt, és akkor a vezető kedves mosollyal megnyomja a gombot és elhúz. Mi meg ott maradunk. Mintha csak direkt csinálná, s nem az lenne a dolga, hogy az utasokat megvárja és felvegye.

Növekedés a hitben - ez volt jellemző a gyülekezetekre. A növekedés a szeretetben és Isten megismerésében. Ez a három az alapja a lelki növekedésnek. Növekedés az ige megértésében, olvasásában, Isten Szentlelke által az ismeretben, és itt nem arról van szó, hogy az ember megismeri egy porszívó felépítését, egyre mélyebbre jut műszaki vagy irodalmi ismeretekben, hanem a hit dolgainak megismerésében. Egyre jobban megismerem Istent.

Jézussal az a helyzet, minél jobban ismerjük, annál jobban tudjuk szeretni. Minél jobban megismerteti magát velünk Jézus, annál inkább átmelegszik a szívünk, milyen csodálatos Jézus Krisztus. Ez a normális, ha ez így van.

A normális, a jó házasságban nem így van? A nem jóban úgy van, hogy felteszik melegen a házasságot a tűzhelyre, s aztán kihűl mint a leves. Az Istentől való jó házasságban ez úgy van, minél jobban megismerem, annál inkább megszeretem. Minél mélyebben megismerem - persze bizonyos dolgok sokkolóan tudnak hatni az első időben különösen -, de minél jobban megismerem, annál jobban ismerem. Az nem mindig olyan nagy öröm, de azért minél jobban megismerem, ha szeretem, annál inkább elkezdem szeretni. Az Istentől való igazi, jó házasságokban ez úgy van, hogy talán kicsit hűvösebben indul, nem olyan, hogy megláttam, beleestem, és nem tudok kimászni belőle, hanem meglátom, megtetszik, ez is normális, jó ha így indul. Isten adja a józanság Lelkét, kezdem megismerni, és kezdi Isten egyre jobban elmélyíteni a vonzalmat, a szeretetet és a szerelmet. Sőt minél jobban - Jézus Krisztus által - megismerem, annál inkább kezdem becsülni, tisztelni és szeretni. Annál inkább azt szeretném, hogy tovább tartson, még tovább tartson ez a dolog, amíg csak Isten el nem választ minket.

Növekedtek a hitben, Isten megismerésében, a szeretetben. Valójában minden emberrel ez a célja Istennek. Azt olvassuk, hogy békességben voltak, s ezért tudtak lelkileg épülni.

A következő: azt olvassuk a gyülekezetekről, hogy Isten félelmében jártak, vagyis az odajárók élete szent volt. A szent azt jelenti - sokan tudjuk már, csak ismétlünk -, hogy Istennek teljes mértékben - amennyire ez lehetséges - odaszánt, Isten számára elkülönített. Isten parancsait szem előtt tartó. Az Isten félelmében járni nem azt jelenti, hogy félek az Istentől. Bezárkózom, minden villanyt felkapcsolok, mert félek az Istentől. Itt valami egészen másról van szó. Félni az Istent, ez egy gyönyörű, régies, magyar kifejezés. Azt jelenti, hogy szeretem, tisztelem, becsülöm Őt, mindent megteszek a kedvéért. Csak neki akarok engedelmeskedni, mert számomra az életemben Ő a legfontosabb. A hozzám közel állók, akiket szeretek és tisztelek ők is fontosak, de Jézus az első. Mindenki más csak második, harmadik és negyedik lehet.

Szent, azt jelenti, hogy azt teszi velem az Isten, amit jónak lát. Az igazi szent élet így épül fel. A Szent Isten, a neki szentelt életeket megszenteli, elkülöníti a maga számára, s azt tesz vele, amit jónak lát. Ott a főpapok a szent edényekből nem ettek marhapörköltet. Most Istennek bemutatjuk az áldozatot, aztán kimossuk, és jó hagymás pörköltet eszünk a szent edényekből. Nem, azokból csak áldozatot mutattak be Istennek. Azok az Istennek elkülönített, odaszentelt, szent edények voltak, s azt semmi másra nem használták.

A mi életünk ilyen? Szent edény az Isten számára? Nem vagyok más - énekeljük sokszor - csak üres edény. Tényleg így van ez, hogy Isten bármit tölthet belénk? Megtöltheti az életünket, vagy úgy tele van az már. Istennek is van valami kis helye, mint a koktéloknál - nem szoktam koktélokat inni, csak láttam -, hogy alul zöld, aztán narancssárga, aztán piros. Olyan szépek az ilyen nyári koktélok, egy kis citromkarikát is odatűznek a tetejébe a pohár szélére. Ilyen koktélszerű sok ember élete. A világ, minden, ami ehhez tartozik, van egy semleges zóna, amit megtart magának, s egy kicsi terület van az Istennek is. Felosztja az illető a saját életét. Jusson is, maradjon is.

A Szent azt jelenti, hogy teljes egészében odaszánt. Isten azt tölt bele, és azt kezd vele, amit akar. A szent vagy a szentül élő ember az azt keresi és kutatja, kéri az Istentől, hogy mi az Ő akarata. Mutassa meg. Azt szeretném Uram betölteni.

Az igazán szent életű hívő keresztyének ilyenek voltak. Az elterjedt. Annak híre volt, annak illata van. Egy idő után a munkahelyen is észreveszik, hogy mitől más az az ember. Szentfazék - szokták ezt mondani. Tulajdonképpen nem baj, mert az Istennek odaszentelt ember az akár így is lehet, persze másképp szokták ők ezt érteni. A szent ez ezt jelenti, hogy töltsön belém az Isten, amit Ő jónak lát.

Az istenfélelem arra is utal, hogy a bűn minden eszközzel igyekszik az embert távol tartani magától. A kísértésben az elbukás nem ott kezdődik, hogy elbuktunk. Ott kezdődik, amikor nem trenírozok. Nem tartom tisztán az életemet. Nem készülök a kísértésre. Még nem tudom, hogy honnan jön. Amikor a háborúban ott álltak a katonák fogalmuk nem volt, hogy honnan jön a támadás, de minden oldalt védtek. Körös-körül őrszemek álltak. Hol az egyik jelzett, hol a másik. Védték azt a várost vagy lövészárkot, hogy ne érje őket meglepetés. Nem akkor készülődtek a védekezésre, s kezdték el pucolni a fegyvereket, amikor már nagy üvöltéssel jött az ellenség, és szuronyt szegezve rohantak az I. világháborúban. Ez már régen késő volt. Amikor nem volt roham és nem volt tüzérségi tűz. Amikor az a döbbenetes csend volt, és mindenki tudta, hogy jön a támadás. Kiépítették az állásokat. Ott voltak a készletek ennivalóból, vízből. Tiszták és csőre töltöttek voltak a fegyverek, és akkor tudtak ellenállni a támadással szemben. Készültek a támadásra. Ha akkor próbáljuk összeszedni maradék erőnket, amikor nyakunkon a Kísértő, akkor az már régen rossz.

Mint amikor az ember ott áll a járdaszegélynél, esik az eső, látja, hogyha az a busz elmegy előttem, akkor beterít vízzel. Ott lehet maradni, s akkor vihetem a tisztítóba, általában ki sem jön az olajos sár, vagy pedig látom, hogy jön, hátralépek, megfelelő távolságba - néha még így sem találjuk el -, s akkor nem fog beborítani a sáros víz. Vagyis lehet arra is készülni, meg erre is lehet készülni, hogy Isten félelmében járva készülök arra lelkileg - Istent kérem arra -, hogy őrizzen meg, tartson meg, hogy ne bukjak el.

Amikor valaki a bűnt el akarja kerülni, az itt kezdődik. Készülj rá, hogy lesz kísértés. Az élet ilyen, ezt tudni kell. Ne legyünk olyan naivak, hogy nem lesznek kísértések. Az élő hívőt támadja az ellenség. Aki az övé, aki a halál állapotában van, azt miért birizgálja? Az az övé. Azt hagyja nyugodtan a halál állapotában. Aki már Jézusé, azt fogja támadni. Az élő hívő kell neki.

Ezért mondja azt Jakab - talán jobban értjük -, "Teljes örömnek tartsátok, ha különböző kísértések érnek." Éltek - ez azt jelenti. Az élőt kísérti a Kísértő.

Azt tanácsolja a Filippi levélben Pál, mint Isten hibátlan gyermekei, ragyogjanak a hívők ebben az Istentől elfordult világban. Hogyha az élet igéjére figyelnek, akkor ez sikerül. Mint Isten hibátlan gyermekei... Melyikünk hibátlan? Ahogy testileg is sok hibánk van, nem vagyunk úgy sem tökéletesek, ugyanúgy lelkileg is lehetnek hibáink. Azt mondja mégis, hogy Krisztussal lehetünk hibátlanok. Egyre kevesebbet vétkezhetünk. Egyre kevesebb lelki hibánk lehet.

Az igazi hit igen is befolyásolja a világot. Azt mondja, mint Istentől elfordult világban ragyognak a hívők, mint hibátlan gyermekek, ha az élet igéjére figyelnek. Akkor. Tényleg ragyognak. Messziről lehet látni, hogy az hívő keresztyén. Másképpen vélekedik a társadalmi kérdésekben, a szociális igazságosság kérdésében, becsület, becstelenség kérdésében. Minden kérdésben: pénzügyekben, a szerelmi ügyekben, a szexualitás kérdésében. A családdal kapcsolatosan, hogy mennyi gyermeket vállaljon Istentől ajándékként, vagy hogy legyen ez? Minden kérdésben az ige számára az igazi mérce.

Az istenfélelem nem jelent félénkséget vagy mulyaságot, sem félelmet, hanem inkább alázatos Istenre figyelést. Mondja meg Isten, hogy mi az, ami helyes. Isten dicsőítésére és feltétlen bizalomra épül. Krisztusba vetett bizalomra.

A negyedik, ami jellemző volt itt a gyülekezetekre, hogy számban is gyarapodtak. Ahol Isten Lelke az emberi szívekben munkálkodhat, ott megmozdul minden. Mondhatom így is, hogy ott a menny kezdi el mozgatni az embereket. Felülről való kimondhatatlan ujjal mozgatja Isten az övéit. Nem bábként, hanem vezetett emberekként teszik, amit az Isten mutat nekik. Ott a menny mozgatja az embereket. Látnak olyasmit, amit mások nem látnak, és tesznek olyasmit, ami másoknak eszébe se jut megtenni, mert az Isten Lelke belevilágít az emberi szívekbe. Ott kezd elfogyni a gonoszság, és kezd növekedni a szeretet, és ott a szeretet és a békesség is növekszik.

Ahol az Istennek tetsző életvitel a mérvadó, ott egyszerűen megindul egy lelki gyarapodás. Gyarapodott számban is, egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez, mert látták azt a fajta életet, amit éltek ott a hívő keresztyének. Ezt megkívánták. Látták annak az erejét és tisztaságát. A gyümölcsöző, tehát lelki gyümölcsöket termő élet, gyarapodó élet az a gyülekezetben is gyarapodást indít el.

Olyan sok helyen láttam ezt vidéki szolgálataim során, hogy ahova odakerült egy élő hitű, átadott életű lelkész vagy lelkész házaspár, ott elindult egyfajta növekedés. Rendkívül sok gáncsoskodás és gyűlölködés, de feltartóztathatatlanul indult egy lelki növekedés. Nem lehetett megállítani. Ott egyfajta ébredés indult meg gyorsan, vagy lassan, de biztosan. Ha csak öt hívő lett, akkor öt hívő lett, de elindult egyfajta lelki növekedés, és az vonzotta az embereket, mint este a lámpafény a különböző rovarokat.

Gyarapodtak a gyülekezetek. Így volt ez a II. világháború előtt Magyarországon is. Isten egy csodálatos lelki ébredést adott Alcsúton többek között, amit annyit gúnyoltak mostanában, hatalmas lelki ébredés indult el. Családok tagjai jutottak hitre. Fiatalok ezrei gyűltek össze, és dicsőítették Istent. Micsoda előrelátó gondoskodás ez Isten részéről? Ahogy tanulmányozom a lelki ébredés történetét az egyháztörténetben, úgy látom, milyen fantasztikus szeretete volt az Istennek a II. világháború előtt, hogy Isten adott egy nagy lelki ébredést. Miért? Mert tudta, hogy százával, ezrével, tízezrével hunynak ki fiatal életek, és nem a kárhozatba hulltak alá sokan, hanem az üdvösséget kapták meg. Azt is tudta Isten, hogy mi jön majd negyven éven keresztül Magyarországra. Hány ember kerül innen a Gulágra, vagy verik véresre és ölik meg Recsken a hívőket többek között azért egyszerűen, mert hittek Jézus Krisztusban. De elkészítette Isten e lehetőséget, az alkalmat. Hitre jutottak, és úgy pusztultak el hitben, bizonyosságban, hogy Jézushoz mennek.

Épült az egyház, amikor Néró arénáiban véreztek el a keresztyének, amikor a táborokban pusztultak el, amikor negyven éven keresztül finomabban vagy erőteljesebben, de üldözték a hívőket. Hadd mondjam azt, hogy épül most is. Akárhogy is van, meg mint is lesz, Isten gyülekezete a Lélek által épül az Ő igéje által, mert ez sosem az emberek műve, hanem Isten Lelkének a gyümölcse. Termi Isten a Szentlélek által.

A felolvasott rész második felében arról olvasunk, hogy az is a Lélek gyümölcse volt, hogy Péter járta a gyülekezeteket, és szolgált. Méghozzá azon a missziói területen járt, ahol korábban Filep munkálkodott. A galileai és samáriai misszió jutott Péternek, és így jutott el ide Liddába is. Végigjárja, gondozza a frissen hitre jutottakat, végigjárja a gyülekezeteket, eljut Liddába is, ahol egy Éneász nevű férfit is meglátogat. A szentekhez - így mondja az apostol. Ez az Éneász nevű férfi már nyolc éve fekszik betegen, bénán.

Lidda Jeruzsálemtől kb. negyven km-re volt É-Ny-ra. Jeruzsálem pusztulása után a zsidó írástudók egyik lelki központja lett Lidda. De ugyanakkor a bíborfesték készítéséről is híres volt. Bíbor csigákat kifogták a tengerből, összezúzták, s nagyon szép kelméket festettek bíborszínűre ezzel a festékkel.

Eljutott tehát ehhez az Éneász nevű beteghez is, az ő házába. Végiglátogatott mindenkit, és a következő állapotokat találta ebben a házban. Azt olvassuk, hogy ez az Éneász nevű hívő ember tehetetlenül feküdt, és magáról a betegágyában nem tudott gondoskodni. Úgy gondoskodtak róla szeretettel. Egy kicsit ez a béna képe az ember képe is az Isten nélkül. Olyan magatehetetlen az Isten nélkül az ember. Nem tudja megkülönböztetni lelkileg a jobbot és a balt, a jót rossznak mondja, a rosszat jónak.

Ez mindig olyan megdöbbentő, amikor valaki hitre jut Krisztusban, és úgy kinyílik a szeme. Vagy személyesen vagy telefonon egyszer-egyszer beszélgetünk, elmondja a kérdéseit, megtárgyaljuk, s olyan, tényleg olyan megdöbbentő és megrázó, hogy olyan világosan kezd el látni. Határozottan, egyértelműen, kőkeményen kialakul bizonyos kérdésekben a véleménye, a látása. Mindig olyan megrázó, hogy ennyire kitisztul egy ember. A szíve így megtisztul. Bocsánat, hogy így mondom: az agya. Egyszerűen nem csak a józan paraszti ész, hanem a hittel átitatott gondolkodás olyan világosan tud különbséget tenni a jó és a rossz, a sötét és a világosság, az igazság és a hamisság között. Egyszerűen nem lehet többé megvesztegetni.

Nem régen valaki az üzleti életben járt úgy, hogy hitre jutott, és egyszerűen nem értették a partnerek, hogy most azt a borítékot miért nem lehet a zsebébe tuszkolni? Miért nem úgy pályázza meg a pályázatokat, hogy ő is ad valami pénzt? Hogyhogy Istenre bízza - mondta valaki, közben elképedt: öreg, te nem vagy normális. Istenre bízni? Gondolod, hogy meg fogod nyerni? Ő abszolút azt mondta, ha Isten akarja, meg fogom kapni, és ott azt megkapta, a másikat, a nagyobbat pedig nem. Mégis istenfélelemmel, de megelégedettséggel vette tudomásul, hogy pontosan elég az, amit kapnak az ő megélhetésükhöz.

Bénán fekszik ez az ember hétről hétre, évről évre. Itt a gyülekezetben sok ilyen lelki béna fordul meg. Van, akik úgy maradnak, s bénán mennek el. Van, akiket pedig meggyógyíthat Isten, mert az Ő szavára engednek.

Aztán ez is kiderül erről a bénáról, hogy nem tudtak rajta segíteni hosszú időn keresztül ágyhoz kötötte a betegsége, s reménye sem volt arra, hogy meggyógyul, hogy másképpen lesz. Valami változás lesz majd a testi állapotában. De Jézusnak azért az nem akadály, hogy valaki születésétől fogva béna fizikai értelemben, vagy lelkileg akár - mindnyájan így születünk. Van, aki harmincnyolc éve beteg, mint ott a Bethesda tavánál, vagy valaki nyolc éve béna. Teljesen mindegy. Elég az, hogy Ő valakit meg akar gyógyítani, s akkor az illető meggyógyul.

Itt Péter által Jézus cselekedni akart, és mivel Péter szent ember volt, ezért Isten tudott cselekedni általa. Jézus keze lett Péter, meg lába, meg szeme, meg szája. Kimondhatta az ő gyógyító igéit Péteren keresztül Jézus. Az az ige, amit kimondott, az teremtett. Kitakarodott a betegség, és lett egészség. Kitakarodik a békétlenség, és lesz nagy békesség a szívekben, meg a családokban, meg a házasságokban. Egyszerűen csak azt mondja Péter, nem ő volt a nagy varázsló, nem mondott semmi varázsigét, csak azt mondja Péter, hogy Éneász, gyógyítson meg téged Jézus Krisztus. Ez egy elég egyszerű mondat, nem?

Belegondoltam abba, ha én ezt mondanám valakinek, mi történne? Mi történne, ha mi mondanánk? Ha csak úgy, akkor biztos, hogy semmi. Ha Isten azt mondja, hogy mondd azt, hogy meg fog gyógyulni, mert ez prófécia, akkor meg fog gyógyulni. Ha ezt tényleg Jézus mondja valakinek, ha ez az üzenet.

Emlékszem arra, egy beszélgetésnél nagyon félt az illető, elindult már egy kicsit Isten felé, de nem tért meg, ezt ő ki is mondta. Mondtam, hogy most három hétig nem leszek itt. Azt mondta nekem, mi lesz, hogyha közben baleset ér, vagy meghal, kap egy szívrohamot, agyvérzést vagy infarktust, csak a jobbakat említette. Akkor azt mondtam neki abszolút nyugodtan: nyugodj meg, biztos, hogy nem fogsz meghalni. Ha elkezdte Isten benned a jó munkát, el fogja végezni. Ő nem szokta félbehagyni. Nem olyan mint mi, hogy elkezdjük a takarítást, aztán úgy marad. Ő nem olyan. Akiben elkezdi a jó munkát, azt Krisztus napjára be fogja fejezni. Nincs olyan, hogy egy haldokló meghal előbb, ha már elkezdte benne Isten a jó munkát, minthogy hitre jutott volna. Kizárt dolognak tartom. El fogja végezni. Vagy úgy, hogy tudunk róla, vagy úgy, hogy nem tudunk róla, de befejezi Isten. Ha valakiben elkezdte az Ő térítői munkáját a mindenható Isten, azt be fogja fejezni. Nem is egyszer láttam ezt a lelkigondozás során, hogy lekezdte Isten, eljött a rendelt idő, és befejezte. Elkezdte és befejezte.

Erre a gyógyulásra - ugye azt mondja itt Péter: kelj fel, vesd be magad az ágyadat, s menj el -, egy pszichológiával foglalkozó szakember azt mondaná - a parapszichológusokról nem is beszélve - hogy pszichikai ráhatás történt Péter oldaláról, amely aktiválta a betegben szunnyadó pszichikus energiákat. Ezt szokták mondani, ennek semmi köze nincs az igazsághoz. Az igazság az, hogy Jézus Krisztus nevére, az igére, Isten szavára Péter által, ő volt az eszköz, a kéz, a száj, Jézus akaratából ez az ember meggyógyult. Itt semmiféle pszichikus energiákat nem szabadítottak fel. Nem volt ráhatás stb. Semmi ilyen nem történt. Sem erőszak nem volt, sem kézrátétel, sem valami olyasmi, amiben igéket mormoltak. Meg keresztet rajzoltak a beteg homlokára, meg hasonló hókuszpókusz. Semmi ilyen nem volt. Isten így is tud például valakiből gonosz erőket kiűzni. Senki nem foglalkozik tudomásom szerint a református egyházban ördögűzéssel. Mi sem szoktunk itt a gyülekezetben foglalkozni. De azt sokszor láttam, hogy a gonosz erők valakinek az életéből kitakarodtak Jézus nevére. Mikor kimondta, hogy mi minden kapcsolatot megtagadok, és közösséget az ördöggel. Téged Jézus behívlak és beengedlek a szívembe. Kérlek, gyere be abba! Kiment a sötét, és bejött a világosság. Mert Jézus Krisztus a világ világossága, és Ő kitakarította a gonoszt meg a gonosz erőket is.

Jézus nevére - azt olvassuk a Szentírásban - minden térd meghajlik. Még a betegség is meghajlik és elmegy. De valójában itt egy teremtés történt. Szólt az Isten, és a betegség helyére egészséget teremtett, adott az Isten.

A gyógyítás csoda volt, ami itt történt, meg a gyógyulás Jézus által, Isten dicsőségére. Ezt komolyan elhisszük, amit itt olvastunk, az igaz? Azt mondja Péter: Éneász, gyógyítson meg téged Jézus. Éneász fogta, felállt, összecsukta az ágyát, bevetette, hóna alá kapta, és elment. Döbbenetes. Tényleg megáll az ész, nem? Most ez igaz, vagy nem? Igaz. Igaz. A Biblia mondja: igaz. És mi hisszük? Akkor egészen másképpen mennének a hétköznapi dolgaink, hogyha ezt igazán hinnénk, hogyha hiszem azt, amit kérek, az Isten akarata, a görögben az van: már megkaptátok. Befejezett múlt. Már megkaptátok, megtörtént. Az, hogy még nem látod, az semmit nem von le annak a valóságából, hogy Isten már megadta. Az, hogy még nem kézbesítette, ez egy másik kérdés, de már megadta. Megtörtént. Befejezett múlt. Isten már nem foglalkozik vele, az megtörtént. Kész, készen van, megtörtént.

Belegondoltam abba, hogyan lesz most tovább ezzel az országgal? S megnyugodtam. Már megtörtént az, ami az Isten akarata. Még senki nem tudja. Sem azok, sem ezek, de megtörtént. Amit Isten eltervezett velünk befejezett tény. Az, hogy még nem tudjuk, és nem látjuk. Ez számít? A valóság az, amit az Isten valóságnak mond.

Hogy olvassuk ezt a Zsidókhoz írt levélben: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Nem látom, de az Isten azt mondja, hogy ez történik, akkor meg fog történni.

Kimondja Éneásznak, hogy gyógyítson meg téged Jézus - tessék megfigyelni -, és ott, abban a pillanatban már meg is történt.

A csoda az, hogy Isten ma is cselekszik, ma is teremt a betegség helyére egészséget, a lelki halál helyére életet. Ma is tud úgy tenni, ahogy ott, akkor. Az orvos tehát Jézus volt. Az apostol Jézus nevében a küldött - mondhatnám így is, hogy az asszisztens. Az orvos Jézus, az asszisztens Péter meg Pál, meg sokszor mi is, akik által cselekszik Isten.

Jézus szolgái által gyógyít a földön, ha neki úgy tetszik. Péter személye itt teljesen háttérbe szorul. Nem Péter az, aki gyógyított, hanem Jézus neve, Jézus maga. Jézus cselekszik, a hívők csak kezei, lábai, szeme, szája Jézusnak. Nem az eszközé, hanem azt tartó küldő kézé, az Istené a dicsőség, és itt Péter Istennek is adja.

Milyen orvosságot kapott Pétertől Éneász? Semmilyet. Az orvosság neve az, hogy hit. A hit orvosságát kapta. Éneász hitt Jézusban, és elhitte azt, hogy elég, hogy Péter ezt mondja.

Emlékszünk ott, amikor Jézus azt mondja: "Menj haza, a te fiad egészséges." S a papa szépen elindult, s a gyerekét egészségesnek találja. Miért? Mert Jézus mondta. Hol vagyunk mi ehhez? Komolyan mondom. Elszégyelltem magam délután. Hol vagyok én ehhez? Mond valamit az Isten, és olyannak veszem, mintha itt lenne előttem. Azért időnként ez is előfordul, de miért ilyen ritkán? Miért nem sűrűbben? Ugye, hogy egészen más lenne az életünk, ha ez így lenne, ha igazán hinnénk? Mert ez a gyógyszer. A hitet ha bevesszük, ha bennünk van, akkor az gyógyít minket, másokat is.

Éneász nem Péterben hitt, hanem Jézusban. Egy-egy guru, vallási vezér, szektavezető mind azt mondja, hogy bízzál bennem. Most ezt és ezt csinálom. Majd meleget érzel. Utána meg aztán semmit nem fog érezni, de főleg a kassza ürül ki, meg a számla, az egyenleg. Akkor meg fog érezni valamit. Egy-egy szektavezér, guru ezt kívánja. Add át magadat teljesen nekem, rendelkezhessek veled! Persze Jézus is ezt mondja, de Ő sose él vissza vele. Nagy különbség. Azért ne hasonlítsuk a szektavezéreket meg Jézust össze. A két különböző dolgot.

Az így cselekvő ember, aki Jézus Krisztusban hisz, sosem porra és hamura alapozza az életét, hanem mindig kősziklára.

János 6,37-ben azt mondja Jézus: Ha valaki benne hisz, azt Ő nem küldi el magától. Aki hozzá megy, annak Ő bizonyosságot és békességet ad. A hit tehát a Zsidókhoz írt levél szerint bizonyosság. Így olvassuk: Hit által ragadtatott el Énók. Hit által kapott kijelentést Nóé. Hit által engedelmeskedett Ábrahám. Hit által kapott erőt, hogy higgyék Sárával együtt, hogy nemzetséget alapítanak. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot. Rejtegették Mózest a szülei. Omlottak le Jerikó kőfalai. S mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből - mondja a Zsidókhoz írt levélnek az írója. Gedeonról, Bárákról, Sámsonról Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról?

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, s a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Akkor mérjük ehhez a mi hitünket, hogy ehhez képest mi hol tartunk, és mit hiszünk?

Aztán Péter ezt mondja a bénának: vedd az ágyadat, és vesd be magad. Aki Jézus szavára engedelmeskedik, az csodákat lát. Felkel és elmegy. Csoda történt, és ezen nincs mit kételkedni, mivel a Szentírás mondja, megtörtént.

Az Isten szavára engedelmeskedünk, akár csak arra, amit reggel olvastunk. Kicsiny és nagy csodákat élünk át. Vannak kicsiny csodák is, mert nincs minden nap nagy. Egy-egy találkozás, ez lehet kicsiny csoda. Egy tál jó étel, az egészség, egy barátság, egy szép nap mind-mind Isten ajándéka és csodája lehet. Vannak kifejezetten hitbeli csodák is, amikor átéljük a hitbeli csodákat.

Itt egy pillanat alatt történt a gyógyulás, a gyógyítás, azonnal. Van úgy, hogy valaki azonnal meggyógyul lelkileg vagy testileg, és van úgy, hogy hosszabb időn keresztül.

Az utolsó: milyen volt a gyógyítás hatása? Mindenki látta a meggyógyult Éneászt. Ismerték a betegségét, és látták, hogy most már nem béna, hanem tud járni. Úgy olvassuk, hogy csodálkoztak és hittek. Figyeljük csak: hit, csodálkozás, csoda, és újra hit. Ez az igazi jó körforgás. Hisznek, akkor történik csoda, aztán van, aki csodálkozik a hiten és a csodán és aztán már nem csodálkozik, hanem ő is hisz. Ez csodálatos dolog, nem? Hogyha mi hiszünk Istenben, látják a csodákat az életünkben, először csodálkoznak, van aki megrémül - ilyet is olvasunk -, megfélemlettek, és aztán nagyon sokan, így olvastuk, hogy ott a körülöttük lévők, akik ott éltek a környéken: Lidda és Sáron lakói mind látták Éneászt, és megtértek az Úrhoz. Ilyen egyszerű sokszor. Nem mindig, sokszor ilyen egyszerű. Látták, ami vele történt. Kimondta, hogy Jézus nevében, és meggyógyul. Megdöbbennek, hisznek, csoda történik, aztán csodálkoznak és hitre jutnak.

Van még egy kemény kérdés, hogy akik látják a mi életünket, azok csak csodálkoznak vagy ezért vagy azért, vagy pedig látják az életünket, azt a tisztát, még töredékességében is szentet, és a csodálkozás után csodálatos módon kinyílik a szívük és hisznek.

Dávid a 40. Zsoltárban azt énekli: sokan látták Isten cselekedeteit, és megfélemlettek, és bíztak az Istenben. Ugye milyen nagy a felelősségük azoknak, akik templomba járnak, akik beszélnek Isten szeretetéről? Akik azt mondják, hogy szent az Isten, és csodálatosak az Ő dolgai? Hit, csoda, csodálkozás, megtérés és hit. A szent Istentől vezetett életek végül is a legnagyobb bizonyságok a mindenható Isten mellett.

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy olyan sok csodát láthattunk már a saját életünkben. Köszönjük azt is, hogy időnként megdöbbenhettünk azon, hogy hogyan használtál minket, nyomorult, töredékes, sokszor szennyezett életű embereket.

Kérünk, hogy töltsd meg a szívünket tőled való békességgel! Add a te szentségedet, Urunk, hadd legyünk mi is mindnyájan szentek! Ha pedig nem ismerünk még téged, akkor hadd jussunk hitre, fogadjunk be téged az életünkbe, és hadd tisztítsd meg azt, és legyünk a te tanítványaiddá, kérünk!

Köszönjük, Urunk, hogy aki tehozzád megy, semmiképpen el nem küldöd magadtól. Így könyörgünk most betegeinkért, a betegségeinkért, Urunk. A te nevedért kérünk, gyógyítsd meg a betegeinket, gyógyítsd meg betegségeinket, gyógyítsd meg a hitetlenség betegségét, Urunk! A kételkedésből hozz ki minket, s adjál boldog, békés, örvendező szívet, hogy számodra elkülönített módon követhessünk téged, s tudjunk világítani ebben az Istentől elfordult, sötét világban.

Ámen.