PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. október 31. (vasárnap) Horváth Géza

MEGTISZTÍTOTT KUTAK

Alapige: 1Móz 26,18

---

Imádkozzunk!

Édesatyánk! Hálatelt szívvel jöttünk hajlékodba, és áldunk nemcsak a vasárnap ünnepéért, hanem a reformáció ünnepéért is ezen a napon.

Áldunk téged, hogy népet hívtál elő szeretetedből és irgalmadból. Köszönjük, hogy megújítottad rajta kegyelmedet és szövetségedet. Köszönjük, hogy ez a gyűjtés, ez a hívás még ma is tart. Hisszük és valljuk, hogy az idők végezetéig fog tartani.

Köszönjük, hogy ma is a te igéd hangzik sok-sok helyen. Áldunk téged, hogy kegyelmedért hálát adhatunk, hogy ezt a népet, amelyet magadnak választottál és magad köré gyűjtöttél, ezt nemcsak elhívtad, hanem megtartottad, mindig meg-megújítottad, és megmutattad rajta minden hűtlensége ellenére is a te hűségedet.

Köszönjük, hogy az egyháznak Jézus Krisztus a fundamentuma, ezért nem vehetnek rajta a pokol erői sem diadalmat.

Köszönjük, hogy ez a te egyházad, a te néped, ma is van. Köszönjük, hogy annak mi is egy része lehetünk.

Köszönjük, hogy hívtál minket a dicsőítésre, a magasztalásra. Kérünk, tedd késszé a szívünket erre, és újíts meg bennünket is újból és újból, Urunk, a te igéd által.

Áldd meg istentiszteletünket, úrvacsorai közösségünket Szentlelked által.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ebben a hónapban több ünnepünk is volt: október 6., október 23. most meg 31. Valóban itt egy csokorban vannak ezek az ünnepek, de mi a különbség október 31. és más ünnepek között? Arra jutottam, hogy tulajdonképpen a többi ünnepeken mindig egy konkrét eseményre emlékezünk, amely egy konkrét időben történt.

A reformáció is ilyen ünnep, hiszen emlékezünk egy konkrét időre. Meg is tudjuk nevezni: 1517. október 31., amikor Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, amelyben megosztotta másokkal felfedezését, és amelyet közkinccsé akar tenni, és amelynek célja az volt, hogy az egyház, Isten népe ezen a világon megújuljon.

Számunkra a reformáció nemcsak egy konkrét naphoz kötött ünnep, hanem a reformáció folyamat kell, hogy legyen. Október 6-a az egy, hála Istennek, hogy csak egy és reméljük nem fog megismétlődni. Október 23-a is egy naphoz kötődik, de október 31-e nemcsak egy esemény, nemcsak egy piros betűs nap a protestánsok számára, hanem egy folyamat kell hogy legyen, vagyis azt jelenti, hogy aktualitása, üzenete van ma is és minden valószínűség szerint lesz a jövőben is.

Amikor erre emlékezünk és ezt a folyamatot vizsgáljuk, akkor ehhez azt az igét kaptam az Úrtól és azt hozom elétek a 1Móz 26. fejezetéből, Izsák történetéből, amikor Izsák letelepszik Gerárban. Ott vannak azok a kutak, amelyeket apja, Ábrahám szolgái ástak valamikor. Azt olvassuk, hogy ezeket a filiszteusok újból és újból betömték földdel, homokkal, porral, és Izsák elkezdi ezeket a kutakat kiásni.

Izsák elkezdi ezeket a kutakat kiásni, megtisztítani, újból használatba venni, hogy ezek a kutak áldásul legyenek. Lehet, hogy emberek számára is, de a nyáj számára is, hiszen azon a vidéken, ahol eső nem sokszor esett, ezek a kutak jelentették az életet, a vizet, ami nagyon fontos dolog volt.

Ennek a résznek, amit felolvastam, a felirata: Izsák küzdelmei a kutakért. Ott van ez a szó: küzdelem. Izsákról nemcsak azt olvassuk: áldottá lett, hogy gazdagodott, gyarapodott, hanem azt is olvassuk: küzdött. Én azt látom, hogy az egyház ebben a világban is ilyen. Hordozza az Isten ígéreteit, áldásának a gazdagságát, de közben mindig küzdenie kell. Küzdő egyház.

Úgy énekeltük az előbb, hogy "meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért eped." Izsák nem örülhetett annak sokszor, hogy jaj, de jó, Isten megáldott, százszorosát aratom. Jaj, de jó, mert növekszik a nyájam, - hanem mindig ott volt a küzdelem. Küzdelem a kutakért, a megélhetésért, a tiszta vízért. Ebben a képben ott látjuk az egyházat. Az ebben a világban küzdő egyházat, amely nemcsak abból él, hogy Isten megáldja, hogy Isten szövetséget köt vele. Nemcsak annak örülhet, hogy gazdag Ura van, hanem mindig küzdenie is kell.

A reformáció erre hívja fel a figyelmünket. Arra biztat bennünket, hogy az egyház ezen a földön küzdő egyház, harcoló egyház, de ennek a küzdelemnek van célja, jövője, jutalma. Erről hadd legyen szó. Ezt szeretném kiemelni az igéből, hogy Izsák kitisztította ezeket a kutakat. Nem nyugodott bele, hogy a filiszteusok betömték, hanem elkezdte kitisztítani. Nem dobta félre ezeket a kutakat, hanem megtisztította.

Három üzenete legyen a mai igénknek, amelyet szeretnék továbbadni nektek.

- Izsák megbecsülte a kutakat,

- örökségként kezelte a kutakat és

- megtisztította ezeket a kutakat.

* * *

1. Izsák megbecsülte ezeket a kutakat. Pedig ezek a kutak hogyan nézhettek ki, amikor a filiszteusok betömték. Ebben tárolták a vizet a nyáj számára, hogy amikor nem esik eső, amikor kiapadnak a források, akkor ezeket a kutakat meg lehessen nyitni, belőle vizet lehessen nyerni és az élet mehessen tovább.

Az olvassuk az igében, hogy ezeket a kutakat megbecsülte Izsák. Nem hagyta el, nem dobta félre, nem "írta" le. Nem tette ki a leltárból, mint egy eltört széket vagy rossz íróasztalt. Izsák nem írta le, hanem megtisztította - és ez volt a reformáció.

Jöttek emberek, jöttek Istennek szolgái, jöttek Istennek drága gyermekei, akik azt mondták: ezt az egyházat, amelyik beteg, nyomorult, sánta, béna lett, mi nem leírjuk, nem kidobjuk, nem megvetjük, nem elhagyjuk - hanem megtisztítjuk. És hozzáláttak a megtisztítás nagy-nagy munkájához, vállalva az életveszélyt, vállalva ezzel a meg nem értést, a támadást, az elítéltetést. Mert ez a reformáció.

A teljesség igénye nélkül hadd szóljak néhány kútról, néhány nagyon fontos kútról, amely a mi számunkra is az élet vizét adja. Hitéletünkben, a mennyei cél felé való menetelésünkben hatalmas és áldott kutak ezek.

a) Az első ilyen kút mindenképpen a Biblia kútja. Az van ráírva erre az első kútra, amivel találkozunk a hitéletünkben: Szentírás. A Szentírás Isten igaz igéje. Ezzel kezdődik a Helvét Hitvallás. Ha belenézel, akkor meglátod benne a vizet, amely azt jelenti, hogy "a teljes Írás pedig Istentől ihletett és hasznos a tanításra, feddésre, a megjobbításra, az igazságra való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, és minden jócselekedetre felkészített." Ez a Biblia kútja.

És jöttek a "filiszteusok" jött az ellenség, és elkezdte betömni ezt a kutat. És annyira betömték ezt a kutat, hogy semmi nem látszott. Már nem is kellett a Biblia, már nem is volt fontos az Isten igéje.

Emberi rendelkezésekre jöttek, és belehánytak mindenfélét: Emberi dogmákat, utasításokat, parancsokat. Jöttek és bedobták a kútba, hogy "ez nem is így történt, ez nem is volt. Nem is voltak csodák." És azóta is, ezt a kutat folyton-folyvást az ellenség tömi be, és hánynak bele mindenfélét. Lehet, hogy úgy hívják: modern teológia, vagy liberális teológia, és az Isten élő igéjét, amely támasza az aggoknak, - ahogy régen énekeltük - ifjút ez ige véd, ez nap, mely fényes sugarát utunkra hinti el, ebből halljuk Jézus szavát, ez ég felé emel. Ugye sokan emlékeznek erre a kedves énekre?

Jöttek és beledobtak mindent, elferdítették és deformálták ennek a kútnak az alakját.

b) A másik ilyen kút, amiből az Isten népe mindig erőt merít, az van írva: Jézus a te üdvösséged. Ha belenézel, akkor a víztükör csillog feléd. "Nincs senki másban üdvösség, és nem is adatott az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Ez a kút, ha belenézel, az Isten csodája. Meglátod benne a Golgota keresztjét, a nyitott sírt, a feltámadott Jézust, és az van odaírva: Ő a te igazságod. Ő a te életed, üdvösséged. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit te elküldtél, a Jézust."

És jöttek emberek, és ezt a drága kutat elkezdték betömni, mindenféle lim-lommal behányni ezt a kutat, hogy nem Jézus az üdvösség, nem Jézus az út az Atyához. Eljuthatsz te máshogy is oda. Vannak sokkal jobb utak ennél. Sokkal egyszerűbb utak ennél. A te teljesítményeid, vallásos szokások: tartsd meg ezt, azt, menj el ide, oda, csináld ezt, azt - és akkor tied az üdvösség.

És ezt a kutat ki kellett tisztítani. Ki kellett tisztítani az egyháznak, és ma is ki kell tisztítani, és ma is le kell szögeznünk: nincs üdvösség senki másban. "Egy út vezet a mennybe, s az Golgotán visz át." Mert Ő a mi üdvösségünk, mert Ő váltott meg minket atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből. És ezért az üdvösség nem előírások kérdése, nem pénz kérdése, hanem a Golgota kérdése.

Kitisztított kútra van szükség, hogy Isten népe újból lássa: "csak Jézus az, aki segíthet. Üdvöt nem ad más, csakis Ő. Bízd magad e kegyelemre, mely gazdagon árad feléd. Váltságát tedd a magadévá, hidd, ez számodra is elég."

c) A harmadik ilyen nagy kút (és erről azért szólok, mert itt van előttünk a terített úrasztala) Isten népének erőforrása, csodálatos kútja a hitünk útján: az úrvacsora. Belenézünk, és ott látjuk a csillogó víztükröt, amire az van írva: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

Csodálatos közösség Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal és közösség egymással, az egyháznak a csodája lüktet az úrvacsorában. Az előbb énekeltük ennek a gazdagságát, hogy "egy nép és egy sereg. Egy nevet magasztal, egy cél vonja őt, és egy terített asztal ád néki új erőt." Ott van a mi hitünk útján az úrvacsorának a kútja is.

De jöttek emberek és elkezdték betömni ezt is. Jöttek és azt mondták: el lehet belőle hagyni dolgokat. Nem olyan fontos ez. És jöttek emberek és elhitették az Isten népét, hogy te erre nem vagy alkalmas, nem vagy erre méltó.

Hányszor hallottam: azért nem úrvacsorázom, mert nem vagyok rá méltó. És elmondtam neki: te nem is vagy, meg én se, de méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen dicsőséget, tisztességet, erőt, hatalmat és áldást. Mert ebben a kútban az látszik: méltó a Bárány. Lelked üdvösségét Jézus elvégezé.

Az úrvacsorában nem a bűn van a középpontban, hanem a kegyelem. Nem a te bűnöd van a középpontban, hanem az Istennek felénk hajló, bennünket kereső és megújító kegyelme van a középpontban. Az úrvacsora jelenti ezt a számunkra: "gyógyulást, megújulást, csak tőled várhatok, jöjj, légy az orvosom."

Az egyik ilyen nagyon fontos kút, amiről a reformáció beszélt: az "egyedül kegyelemből, hit által" kútja. Amire az van írva: mi módon igazulsz meg Isten előtt? Egyedül kegyelemből, hit által. A kegyelem, amelyet Isten közöl veled. A hit, amellyel kinyúlsz felé, és amellyel elfogadod, elveszed ezt a kegyelmet Isten kezéből, és ezt máshogy nem lehet. Nem lehet kiérdemelni, nem lehet kiimádkozni, nem lehet megvenni, nem lehet kiböjtölni. Térden csúszhatsz a világ végéig, akkor se lesz a tied. De ha bűnbánó szívvel azt mondod: igen, Uram, hívtál. Hallottam jól. Igen, lelkem üdvösségét Jézus szerezte meg, ezt elhiszem. Akkor máris a tied. Nem kell megsanyargatni a testedet, mert Isten megsanyargatta az Ő egyszülött Fiát, és adta váltságul sokakért, a mi bűneinkért.

Csodálatos kutak, amiket ki kell tisztítani, hogy új fényben ragyogjanak a számunkra.

2. A másik üzenete az igének: Izsák ezeket a kutakat örökségként kezelte.

Mit jelent valamit örökségként kezelni? Nem tudom, van-e olyan tárgy a birtokodban, amire sokszor ránézel, és azt mondod: ez a nagyapámé volt, aztán az apámé lett, az enyém, és én is szeretném majd egyszer átadni a gyermekemnek. Mi az örökség? Három dolgot jelent: hálás vagyok, hogy kapom, megőrzöm, és egyszer majd továbbadom.

Mi a reformáció folyamata? Hálás vagyok, hogy Isten adta, ezt megőrzöm úgy, hogy közben mindig tisztítom a kutakat, és egyszer majd továbbadom. És nem állunk meg ott, hogy valamikor volt egy reformáció, hanem azt mondjuk az Úr előtt: ma is van és holnap is lesz reformáció. Nagy kérdés: amit kaptunk, azt megőriztük-e? Amit kaptunk, azt tisztán tartottuk-e? Amit kaptunk örökségként, ezeket a drága, csodálatos kutakat, azokat mindig tisztítottuk-e? És majd egyszer tovább tudjuk-e adni a következő nemzedéknek, hogy ők is így lássák, hogy ők is ezt lássák, hogy a Biblia nekik is az Isten élő igéje legyen. A gyülekezet nekik is a lelki otthonuk legyen. Az úrvacsorai közösség nekik is a tápláltatásnak a forrása legyen. Ezt jelenti továbbadni majd.

Igen, de kitől kaptuk ezt a kutat? A mi Urunktól. Ezeket a kutakat a mi Urunktól kaptuk. Nem mondhatjuk, hogy az apámtól kaptam. Erre nem mondhatjuk. Pál apostol így ír: "azt adtam nektek, amit én is úgy kaptam." Pál nem azt mondja: azt adom, amit az apámtól kaptam, vagy a mestereimtől, tanítóimtól kaptam, amit a tankönyvekből kaptam, hanem amit az Úrtól kaptam.

Nekünk azokat a kutakat kell megőrizni, amiket az Úrtól kaptunk. Ezek nem új kutak, régi kutak ezek. Nem baj, hogy régiek. Ezt azért kell kiemelni, nehogy valaki azt gondolja, hogy a reformáció valami új - így is mondta valaki: új vallás keletkezett. A mi kútjaink nem 1517-ből valók, hanem sokkal korábbról, sokkal régebbi kutak.

A reformáció nem új kutakat hozott, hanem a régi kutakat tisztította meg. Azt, ami egyszer tiszta volt. Azokat a kutakat, ahonnan valamikor az élet vize áradt. A Cselekedetek Könyvében le van írva, hogyan jött létre az első gyülekezet. Isten hogyan formálta őket egyházzá, hogyan éltek, szolgáltak, hogyan úrvacsoráztak, hogyan imádkoztak.

A reformáció nem új vallást hozott, nem új kutakat, hanem a régieket újította fel, mert nem volt szükség új kutakra. És hirdetjük ma is, hogy nem új kutakra van szükség, nem modern kutak kellenek, hanem azok a kutak, amelyek az Úrtól jöttek, amelyek tökéletesek, amelyek elegek nekünk a mi hitünkhöz, elegek az üdvösséghez ma is - csak azokat mindig tisztán kell tartani.

3. Az igénk harmadik üzenete: nem a kutakkal volt a baj, hanem a kutak állapotával. Hiszen amit Isten készített, az mindig tökéletes. Amit nekünk a mi Urunk adott, az mindig áldott. Baj az emberi szándékkal volt, amikor ezekbe a kutakba mindent belehajítottak. Még Isten szolgái is dobáltak bele sok mindent: öndicsőítést, hatalomvágyat, megalomániát, hamis tanokat, dogmákat. És jöttek a reformátorok, és nekifogtak a tisztításhoz.

Itt a villamosmegállóban láttam egy táblát. Felirata: ezt a területet a kerület önkormányzatának a dolgozói megtisztították. Azt jelenti: összeszedték a szemetet, összeseperték a hulladékot, zsákba rakták és elszállították.

Milyen nagy dolog lehetett. Arra gondoltam, amikor szétnéztem a környéken: most is ráférne. Ma is ráférne és máskor is ráférne egy ilyen tisztítás. Mint ahogy a ruháinkra. Nem elég egyszer kimosni, hanem ráfér a következő, meg a következő és az azutáni tisztítás. Milyen jó, hogy voltak reformátorok.

Annyira szeretjük emlegetni és valóban áldjuk is az Urat, hogy előhozott olyanokat, mint Luther, Kálvin, Kálmáncsehi Sánta Márton, Szegedi Kis István, Dévai Bíró Mátyás, Méliusz, vagy Károli vagy Szenci Molnár Albert. De az a kérdés: téged előhoz-e? Ők munkálkodtak azon, hogy legyen új szív, legyen megújított egyház, megújított Isten népe.

De vajon téged előhoz-e? Vajon te is be akarsz állni ebbe a sorba? Hadd hirdessem: mindenki lehet reformátor. Kezdjen hozzá élete megújításához. Álljon oda az Úr elé és mondja: újíts meg engem, égi Atyám! Vagy, ahogy a 80. zsoltárban mondja a zsoltáros: "Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket!" És akkor te is reformátor leszel. A reformáció nem dátum lesz neked, nem emlékünnep lesz neked. Nem szeretem, ha valaki így említi, mert ez azt jelenti, hogy emlékezünk. De a reformáció nem múlt, az Isten igéje szerint: jelen meg jövő. Nem emléknap, emlékünnep, nem esemény, hanem folyamat. Olyan folyamat, amelyben a küzdő egyház és benne a te küzdő hívő életed majd elkezd fáradozni és dolgozni a megújuló kutakért, az ismét kiásott kutakért.

Olyan kedves, hogy Izsák ugyanazokat a neveket adta a kutaknak, mint amit az apja, Ábrahám adott. Azt olvassuk: Izsák ismét kiásta a kutakat. Ebben látjuk a folyamatot. Mindig betömődik, mindig eltömődik, mindig szennyeződik, de Izsák küzdő ember.

Az egyház ezen a világon küzdő egyház. És hogy ugyanazokat a neveket adta? Ezzel kifejezte, hogy igen, ezek azok a kutak. Nem kellenek modern nevek, új nevek. Nem kell modern teológia, nem kell új teológia, csak visszamenni oda, amit nekünk tisztán, elegyítetlenül, csodálatosan adott a mi Istenünk. Ehhez ragaszkodni, ezt érvényre juttatni az életünkben, ezt megőrizni és továbbadni. Ez a reformátori örökség és a reformátori elkötelezettség.

Imádkozás előtt énekeljük el a 84. zsoltár 3. versét:

Ó, boldog az ember nyilván,
Aki a te utaidban
Kíván járni szívvel-lélekkel!
Menvén a síralom völgyén,
Ahol merő száraz minden,
Ott is ő nagy hiedelemmel
Kutakat ás és csatornát,
Melybe esővizet bocsát.

---

Imádkozzunk!

Örökkévaló Urunk, mennyei Édesatyánk! Hálás szívvel mondunk köszönetet, hogy nálad nincs változás, sem változásnak árnyéka. Irgalmasságod mindig oly közel.

Áldunk téged, hogy azt a népet, amelyet magadnak gyűjtöttél, amelyet igéd és Szentlelked által kihívtál, azt a népet megőrizted, megtartottad, és mindig meg-megújítottad.

Nemcsak a reformációért adunk hálát, Urunk, hanem azóta minden reformációs mozgalomért, minden megújulásért, a drága ébredési időkért, amikor zúgott a te Lelked, mennyből alájövő, szétjárt, éltet lehelve. Ez valóban dicső idő volt.

Köszönjük, Urunk, hogy ma is kérhetjük: könyörülj meg rajtunk.

Ma is szeretnénk üzenni neked és elmondani neked: vannak betömött kutak. Ma is szeretnénk üzenni neked, Jézus: Uram, akit te szeretsz, beteg. Jöjj és gyógyítsd meg. Adj erőt, hogy amit nekünk kell kitisztítani, azt a te segítségeddel, erőddel, hatalmaddal meg tudjuk tenni.

Köszönjük, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Ez a mi reménységünk, bátorításunk, örömünk. A küzdő egyháznak az örök öröksége, és a küzdő egyháznak az örök bátorítása, hogy nem hagysz el bennünket. Ezért zúghat a tenger, tajtékozhatnak hullámai, a küzdő egyház boldogan vallja: az Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Újítsd ma is népedet, és újítsd az életünket, Urunk. Kegyelmedből, kérünk, hallgass meg minket Jézusért.

Ámen.