PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. január 1. (újév napja) Horváth Géza

A MISSZIÓ FOLYTATÓDIK

Alapige: ApCsel 1,1-2; 4-8

---

Imádkozzunk!

Édesatyánk! Hálaadással köszönjük az új esztendőt, ennek az új évnek az első reggelét, első istentiszteletét.

Köszönjük, hogy ide sereglethettünk, mert tele van a szívünk irántad való vágyakozással, hálaadással, imádsággal. Azt énekeltük az előbb: adj minékünk megújult szívet és új indulatot.

Olyan sokan vágyakoznak arra, hogy az új év új kezdet legyen a számukra. És ha valaki már benned van, benned él és neked él, annak hadd legyen folytatás: új szível, megtisztított állapotban és megszentelve a te igéd által.

Köszönjük, hogy veled indulhatunk, Urunk, és kérhetünk, hogy jöjj velünk. Jézus, jöjj velünk ennek az esztendőnek minden harcába. Jöjj velünk ennek az esztendőnek minden munkájába, minden küzdelmébe, hiszen tudjuk, hogy a hitélet az olyan, mint a versenypálya. Futunk a cél felé és közben akadályok, gáncsok, nehézségek vannak.

Köszönjük a programot, amelyet az igében adsz elénk, hogy eközben felnézhetünk a hitnek szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra. Köszönjük, hogy nem magunknak kell ebben az esztendőben sem futni, harcolni, küzdeni, hanem abban a boldog tudatban lehetünk, hogy küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk, Jézus Krisztus.

Köszönjük, hogy te vagy a mi diadalmunk, erősségünk, örömünk, békességünk, Úr Jézus.

Kérünk, áldd meg az istentiszteletünket. Áldd meg, hogy igéd megszólalhasson közöttünk. Hadd legyen üzenetté a felolvasott ige és annak hirdetése, hogy eligazíts bennünket az év első napján is.

Köszönjük, hogy arra figyelmeztetsz, hogy nélküled tanácstalanok vagyunk, nélküled kicsik vagyunk, erőtlenek vagyunk. A mi erőnk, tanácsunk, bölcsességünk és Istennek minden kincse csak benned van, Úr Jézus Krisztus, a bölcsességnek fejedelme.

Kérünk, Szentlelked által most világosítsd meg elménket, készítsd szívünket a te igéd előtt, hogy be tudjuk azt fogadni, és majd el tudjuk vinni, és tudjuk teremni annak áldott és drága gyümölcseit.

Ezért könyörülj meg igehirdetőn, igehallgatón egyaránt.

Ámen.

---

Igehirdetés

Talán többeknek furcsa, hogy az új év első napján olyan igét olvastam, amely sokkal inkább illene más ünnepekre, például mennybemenetel ünnepére, hiszen ez a történet akkor játszódik, amikor Jézus Krisztus felviszi tanítványait az Olajfák hegyére és kiadja nekik a missziói parancsot és eltávozik tőlük. Vagy lehet, hogy jobban illene pünkösd ünnepére, amikor a Szentlélek ígéretét adja a mi Urunk Jézus Krisztus az övéinek.

Mégis olyan kedves lett nekem ez az ige, nemcsak azért mert szeretem a napi igéket, amit a bibliaolvasó vezérfonalunk szerint olvasunk, hanem azért is, mert hét újévi üzenetet vettem ebből az igéből, és ezt szeretném átadni nektek. Mert vannak ebben az igében csodálatos újévi gondolatok, újévi programok a keresztyén, hívő ember számára.

Mielőtt valaki megijedne, hogy a hét pont nagyon hosszú lesz, hadd mondjam: az első pontról szeretnék bővebben beszélni, utána pedig hat üzenetről röviden.

Nézzük, mit is üzen nekünk a mi Urunk újév napján ennek az esztendőnek az első istentiszteletén.

Tudjuk, hogy a könyvet Lukács írta, ugyanaz a Lukács, aki az evangéliumot is. Az Újszövetségnek egy tekintélyes részét írta Lukács.

Az első vers így kezdődik: "Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott." Ez az első könyv, amit Jézus Krisztus személyesen tett és cselekedett, a Lukács evangéliuma.

És a második könyv miről fog szólni? Arról, amit Jézus Krisztus tett és cselekedett az övéin, az apostolokon keresztül.

Az első könyvben Jézus személyesen cselekszik, a második könyvben is személyesen, de nem testben van az övéivel, hanem az Ő Lelke által.

Szép a Heidelbergi Káténkban az a válasz, amely azt mondja: Jézus Krisztust most már mennybemenetele és pünkösd óta az övéivel Istenségére, fenségére, igéjére és Lelkére nézve van jelen.

Jézus Krisztus valóban nem hagyta az övéit árván. Valóban nem hagyta magukra őket. Nem kell egyedül küszködni az övéinek a hit harcában sem, mert Istenségére, fenségére, igéjére és Lelkére nézve soha el nem távozott, és soha el nem távozik tőlünk.

Régi megtapasztalásom, hogy tulajdonképpen ennek a könyvnek a megnevezése: Apostolok Cselekedetei, az idők folyamán mindig okozott gondot az írásmagyarázóknak. Mert valamikor ezt a könyvet csak Cselekedetek Könyvének nevezték. De voltak olyan könyvek a II. és III. században, amelyek később keletkeztek, és ú. n. apokrif, (nem hiteles) könyvek lettek, amelyek beszéltek Péter, János, Pál, András cselekedeteiről, de ezek nyilván nem lettek igévé.

Valaki azt mondta: ha Apostolok Cselekedetei Könyvének nevezzük, akkor az ember kerül a középpontba. Aztán azt is mondták: nevezzük a Szentlélek Cselekedeteiről Írott Könyvnek. Ekkor azt mondták: túlhangsúlyozzuk benne az istenit. Az első szerint túlhangsúlyozzuk az emberit, a másik vélemény szerint túlhangsúlyozzuk az istenit.

Egy teológus fogalmazta meg, hogy tulajdonképpen ennek a könyvnek a következő címet kellene adni: Jézus Krisztusnak a Szentlélek által az apostolokon keresztül elhangzott, további szavai és cselekedetei. Benne van az Isten, a küldő, a mindennel megajándékozó, a felhatalmazó ige és Lélek, és benne van az ember, mint eszköz. Mint akit Isten használni akar az Ő országának az építésében, munkálásában. Éppen ezért, csodálatos dolog az, amit ebben a könyvben fogunk látni, és hogy Jézus Krisztusnak a további cselekedetei és szavai, amiket az Ő Lelke által vitt véghez az apostolokon keresztül.

Szép az a megfogalmazás, hogy a keresztyénség ezért több, mint más vallás, mert a vallásalapítók elvégezték munkájukat az életükben. Amikor lezárult az életük, vége lett a munkájuknak.

Lukács azonban miről beszél? Arról, hogy Jézus Krisztus elkezdte az Ő nagy megváltói munkáját. Ennek a földi létnek a vége az lett, hogy az Atyának jelentést tesz: Atyám, elvégeztem azt a munkát, amit rám bíztál - a megváltást, a Golgotának hatalmas tettét, amíg kimondja: elvégeztetett. És azután megszűnik, vége mindennek? Nem, hanem folytatása következik.

A Cselekedetek Könyve azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki a földön végezte a munkát, most már a mennyből végzi munkáját közöttünk, az Ő igéje és Szentlelke által. És ez azért csodálatos, mert ha ezt megértjük, komolyan vesszük, akkor megvan az új évi programunk: Jézus Krisztus szeretné rajtunk keresztül végezni a munkáját. Kell ennél nagyobb újévi biztatás? Kell ettől nagyobb újévi program, hogy Jézus Krisztus munkájának van folytatása, és te mint ember, meg én mint ember ebben eszköz lehetek? Hangerősítője lehetek, hogy hangozzon az Ő szava? Ez olyan, mintha ez a mikrofon itt nem lenne, akkor bizonyára a beszédet is halkan vagy alig lehetne érteni.

Mit szeretne Jézus Krisztus? Legyél te az Ő hangszórója.

A Cselekedetek Könyvével kapcsolatban hadd mondjak még egy nagy felfedezésemet. Olvassátok el az utolsó verset. Mindig volt egy olyan érzésem, hogy ez a könyv olyan, mintha nem lenne befejezve. Nem úgy, mint a Pál levelei, nem úgy, mint az újszövetségi íratok, hogy van elköszönés, áldás és a végén ott az ámen. A Cselekedetek Könyve utolsó fejezetének utolsó versét megnézve, az az érzésem, hogy ez a könyv nincs befejezve.

Tudniillik, amikor Pál apostol eljut majd Rómába, azt olvassuk: "31. vers: Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül." Ez a könyv nincs befejezve, Lukács csak abbahagyja az írást.

Milyen csodálatos, ha ezt tudjuk. Az apostolok, azért lettek azok, mert magától a feltámadott Úrtól kapták megbízásukat, a küldetésüket személyesen, de azóta is van és kell lenni folytatásnak. Ez az Isten írott igéje, amely leírja, hogy Jézus Krisztus által mit cselekedtek az apostolok. És mi a folytatás? Az, hogy mit cselekszünk mi. Nincs vége a könyvnek. Folytatása következik.

Leírja az első gyülekezetek, az első hívők, az első megtérők drága gyülekezeti közösségét, személyes életét, és ezzel a könyvnek nincs vége. Elindul a misszió, alakulnak gyülekezetek, terjed az evangélium. Vannak gátak, gáncsok, vannak buktatók, vannak emberi tévelygések, emberi összeütközések, de terjed az evangélium.

Kell ettől nagyobb újévi üzenet a mi Urunktól? Megkérdezi tőled, meg tőlem: nem akarjuk folytatni? Nem akarunk beállni egy sorba, amelyet megkezdett Péter meg a tizenegy? Meg megkezdték az első megtérők, az első hívők, amelyet folytattak azután a különféle falvakban, városokban Jézus Krisztusnak a követői, akik meghallották ezt: kövess engem! Akik megbízást kaptak és felhatalmazást, meg hozzá a Lélek ajándékát.

Nem lenne jó az nekünk, ha ebben az esztendőben az lenne a programunk: Uram, én is szeretném folytatni a Cselekedetek Könyvét? Hiszen tudjuk, hogy a mi cselekedeteink fontosak, csak erről nem szeretünk beszélni, mert félünk, hogy valaki félreérti. Mert a reformáció óta nagyon világos tanítása egyházunknak, hogy a mi cselekedeteink nem üdvszerző cselekedetek. Mit mond a KÁTÉ-nk? "Szükség van mégis cselekedetekre? Hogyne lenne! Lehetetlen, hogy akik Krisztusba oltattak, a háládatosság jó gyümölcsét ne teremjék."

Tehát nem úgy van, hogy cselekedetek miatt kapok üdvösséget, hanem üdvösséget kapok kegyelemből, hit által, és ebből fakadnak az én cselekedeteim. Hálából az én Uramnak. És nem mindegy, hogy a mi cselekedeteink milyenek. Azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy amikor jön az ítélet napja, akkor az emberek megítéltetnek, és Isten arra fog nézni, hogy ebben a testben ki mit cselekedett, jót vagy gonoszt. Nem ettől függ az üdvösség, nem ezért jutok be a mennybe, hanem egyedül Krisztus egyetlen golgotai haláláért és áldozatáért, az Ő bűnt törlő véréért jutok a mennybe.

Ha engem megmosott, akkor (egy kedves halleluja ének szavával hadd mondjam így): Egész éltem sem lesz elég zengnem az Ő dicséretét. Kéz, amely kerestél, szív, amely szerettél, vér, mely eltörölted bűnömet, mindörökké áldva legyetek!

Újévi program? Folytatni a Cselekedetek Könyvét. Folytatni azt, amit Jézus akar. Amit az apostolok cselekedtek az bekerült a Cselekedetek Könyvébe. És amit az utána következő korok hívő emberei cselekedtek, az nem került a Szentírásba, de bekerült egy másik könyvbe, amelyet majd a mennyben nyitnak ki egyszer.

Ha sok időnk lenne, jó lenne egymás mellé tenni azokat a dolgokat, amelyek bekerültek ebbe a csodálatos könyvbe, meg azokat, amelyek ugyan nem kerültek be, de tudunk róla:

Kornélius imádságai az Isten előtt megemlékezésre találtak. Nem került be az, hogy egy kedves édesanya, Mónika, imádkozott minden éjszaka és térdelt az Úr előtt. Nem került be, de tudunk róla.

A damaszkuszi út porában, ismeritek az igét, szépen le van írva, hogy egy pap megtér és Jézus Krisztus követe lesz. Apostola lesz a pogányok között. Akinek van ismerete, tudománya, teológiája, aki ismeri az Ószövetséget - ez bekerült a Cselekedetek Könyvébe. Az nem került be, hogy majd 1517-ben is lesz egy pap, akinek van tudománya, doktorátusa, van teológiája, aki ismeri az igét és megtalálja azt, hogy "az igaz ember hitből él", és felragyog neki a Krisztus. Ez nem került be, de tudunk róla.

Van valaki, a filippi börtönőr, aki Pálékat megvendégeli azon az estén. Kinyitja a szobáját, kamráját. Ez bekerült a Cselekedetek Könyvébe. És nem került be az, hogy azóta hányan, százak, ezrek talán, kinyitották a szobájukat a házi bibliaóráknak, megetették az apostolokat, az evangelizátorokat elszállásolták - de tudunk róla.

Igen, hogy Dorkász szép ruhákat tudott készíteni, kötögetni a szegényeknek, ez bekerült a Cselekedetek Könyvébe, de hogy voltak Lorántffy Zsuzsannák, akik csodálatos úrasztali terítőket adtak, hímeztettek, ajándékoztak, templomokat építettek, nem került be, de tudunk róla. És ebben a sorban ott lehetsz te is, meg ott lehetek én is.

Mi nem fogunk bekerülni a Cselekedetek Könyvébe, de Jézus Krisztus azt mondta: annak örüljetek, ha nevetek be van írva az Élet Könyvébe.

Újévi program? Folytatni a cselekedeteket. Folytatni azt, amit Jézus Krisztus akar, amit Jézus Krisztus munkál, amire Jézus Krisztus elküld, amivel felhatalmaz, amivel megbíz. Tenni azt, mit az én Uram szeretne tenni. Tenni, mit Ő kíván.

Igen, ez a csodálatos üzenet a hívő ember új évi programja, amit egy énekünk így fogalmazott meg: "Rajtam keresztül áradj, Uram. Ragyogjon fényed szerte, Hogy általam sok-sok árva szív Békéjét benned meglelje."

A második: azt olvassuk a mai igében, hogy Jézus Krisztus együtt volt velük.

Olyan jó, hogy ebben az esztendőben is azt hirdethetjük újév napján: legyen olyan új esztendőd, amikor 365 napon vallod azt: Jézus Krisztus együtt van velem. Mert Ő nemcsak együtt volt a tanítványaival, nemcsak együtt volt az övéivel, hanem együtt van, sőt egy örökkévalóságon át együtt lesz. Mit olvasunk a Jelenések könyvében? Az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik.

Újévi program? Együtt lehetek Jézus Krisztussal. Nem kell elszakadnunk, nem kell elválnunk egymástól. Együtt lehetek azzal, akit szeretek. Együtt lehetek azzal, aki szeret engem, és önmagát adta értem, együtt lehetek az én megváltó, dicsőséges Urammal. Nem egyedül kell harcolnom, küzdenem. Nem egyedül kell kudarcokat átélnem a visszautasításokban, megvetésekben, az Isten népeként harcolni. Együtt lehetek az én Urammal.

Harmadik üzenete az igének: ne a magunk feje után menjünk. Mit mond Jézus Krisztus az övéinek? Maradjatok Jeruzsálemben, és várjátok meg az Atyának az ígéretét. Ez azt jelenti a számunkra, hogy az új esztendőben ne a magad feje után menj, hanem Isten tanácsa, útmutatása, vezetése és kérése után.

Várjátok meg az Atyának az ígéretét. Nem tudták, mikor jön. Nem tudták, hogyan lesz. Mi már tudjuk: csak tíz nap telt el. Jézus Krisztus addig adott nekik útmutatást várják: az Atya ígéretét. És mi lesz utána? Mi lesz tovább? Majd azt megmondja nektek a Lélek.

Milyen csodálatos, hogy amikor Jézus Krisztus vezeti az övéit, akkor nem egy nagy távlatot mutat meg sokszor, csak apró lépést. Addig, míg...

Azt mondja Isten Lelke Pál apostolnak a damaszkuszi úton, amikor megtér, hogy menj be a városba, majd ott megmondják neked, mit kell cselekedned. Kapsz további vezetést. Egy énekíró így fogalmazta meg: Csak egy lépést mutass, s elég nekem. Vezess tovább, de csak egy lépést mutass.

Jó lenne az új esztendőben mindig ezt az egy lépést elkérni. Jó lenne, ha ebben lennénk hűségesek, az egy lépésben. Az egy napnak a küzdelmében, az egy napoknak a távlatában, a következő órának a bizonyosságában, hogy abban mit akarsz Uram? Szükségem van arra, hogy holnap megint vezess, holnap megint beszélj velem, holnap továbbvigyél.

Ha az ember valahova el akar jutni, akkor mindig keresni kell, hol van az az utca. Elég régi térképem van, s a múltkor is olyan helyre mentünk, ami a térképen sem volt, mert kilenc évvel ezelőtt ott még puszta volt, szántóföld meg erdő, ma meg utcák, házak, lakótelepek vannak. Előfordul, hogy meg kell kérdezni az utca emberétől: merre kell menni? Aztán valaki jóindulattal elkezdi magyarázni, tessék menni ennyit, aztán jobbra, utána balra. Én meg szólok: nem, csak a következő utcát mondja, aztán majd megint megkérdezem. Egyszerre nem tud felfogni az ember annyit, hogy merre, hogyan. Csak egy lépést mutass.

Uram, tudom, te vársz a célnál. Tudom, hogy te vagy a cél. Megvan a távlatom megvan, hogy a túlsó parton Jézus áll. De a napi harcokra? Ja, arra csak egy lépést. Csak abban legyek hűséges, csak abban legyek engedelmes, csak abban legyek megáldott, abban az egy lépésben.

Jó lenne, ha tudnánk: ne a magunk feje után menjünk! Ő ad csodás tanácsot nekünk.

Negyedszer beszéljünk a kérdésről, amit a tanítványok kérdeznek: Uram, nem ebben az időben állítod helyre az országot Izráelnek? Kálvin azt mondta erről a kérdésről, hogy ebben annyi hiba van, ahány szó. Igen, de oly jó tudni az új esztendőben, hogy nekünk olyan Jézusunk van, akitől lehet kérdezni.

A katonaságnál, amikor a napi parancsot kiosztották, mindig az volt az utolsó mondat: kérdés van? - Nincs, nem is lehet. Parancs, végrehajtani.

Olyan jó, hogy nekünk olyan Urunk van, akitől lehet kérdezni. Nem akarok félreérthető szót használni, de rosszul is lehet kérdezni. Nem tudunk mindig jól kérdezni. Nem tudunk mindig úgy kérdezni, ahogy kell. Nem látunk át sokszor dolgokat.

Ma reggel elolvastam a János evangéliuma 17. részét, amikor Jézus Krisztus a főpapi imában beszél az Atyának az övéiről. Ott olyan szép dolgokat mond az övéiről, mintha az övéi mindent tudnának. Atyám, átadtam nekik a te beszédedet, felkészítettem őket. Minden rendben van. - És akkor jönnek a tanítványok, és azt kérdezik: Nem ebben az időben állítod helyre az országot Izráelnek?

Olyan jó, hogy nekünk olyan Jézusunk van, akinek elmondhatjuk a kérdéseinket. Vannak kérdéseid? Nem mindegy, hol mondod el. Nem mindegy, kitől kérdezel. De kérdezhetsz attól és elmondhatod annak, aki figyelmes, türelmes és szerető szívvel fordul feléd. Legyenek nyugodtan kérdéseid. Kérdezz még akkor is, ha az esetlen, még akkor is, ha az megfoghatatlan, mintha teljesen más síkon mozognának Jézus meg az apostolok. Mennyire más síkon mozgunk! Jézus Krisztus szeretne felemelni, felsegíteni az Ő mennyei síkjára, az Ő gondolkozásmódjára. Lehet kérdezni.

Az ötödik: Mi a válasz? Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Utána Jézus Krisztus elmondja: mi a ti dolgotok. Menjetek Jeruzsálembe, Júdeába, Samáriába, a föld végső határáig, és hirdessétek az evangéliumot minden embernek. Tanítsátok őket.

Jézus először elmondja mi nem a ti dolgotok, utána: mi a ti dolgotok. Újévi üzenete Isten igéjének ma: ne szenvedjünk kompetencia-zavarban. Vannak, amiket az Atya a maga hatalmába helyezett, ezt ne akarjuk mi megcsinálni. Viszont amivel Jézus Krisztus bennünket megbíz, azt meg ne akarjuk lerázni magunkról.

Újévi program? Tenni azt, ami az én feladatom. Nem a másét. Legfőképpen nem azt, ami az Atya feladata, ami Jézus feladata. Tenni azt hűségesen, engedelmesen, ami az én feladatom. Nem összekeverni, nem azt tenni, ami nem az én dolgom lenne, mert közben nem tudom elvégezni azt, ami meg rámbízatott.

A hatodik: amit el kell végeznünk, ahhoz Ő adja a szükséges feltételeket.

Egy iskolai példa jutott eszembe. Amikor gyakorlati foglalkozás volt, ma technikának hívják, pl. a repülőgépeken milyen a hajtómű. Nekünk annak idején virágkarókat kellett faragni, ablakkitámasztót faragni, madáretetőt készíteni. Az anyagot megkaptuk hozzá: fa, farostlemez, smirgli, fűrész. Nekünk csak elkészíteni kellett.

Amikor Jézus Krisztus bennünket megbíz valamilyen feladattal, a szükséges "anyagot" biztosítja. Azt mondja: neked csak a kezedre van szükség, neked csak a szádra van szükség, neked csak a lábadra van szükség... De vesztek erőt. Erőt kaptok, miután eljön hozzátok a Szentlélek. Vagyis azt jelenti, hogy a legnagyobb feltételt, ami ehhez kell, én fogom számodra biztosítani.

Elhisszük ezt az új esztendőben, hogy Jézus Krisztus biztosít nekünk mindent? Nemcsak azt, ami a kegyességre szükséges, hanem még azt is, ami az életre szükséges. Mert Ő biztosítja számunkra.

A hetedik: a tanítványok, míg várták a Szentlelket, nem tétlenkedtek. Kihasználták az időt.

Jézus Krisztus azt mondja: maradjatok Jeruzsálemben, várjátok meg ott az Atyának az ígéretét. De ez nem hatalmazza fel a tanítványokat arra, hogy ez az idő tétlenül teljen. Azt olvassuk: buzgólkodtak, foglalatosak voltak az imádságban, a könyörgésben. Közben apostolt választanak. Azt is imádsággal az Úr elé tárják. Vezetést, világosságot kérnek. Nem tétlenkednek, bár sokszor az imádság a világ fiainak annak tűnik.

Az új esztendőben hadd legyen nekünk is újévi programmá: Jézus Krisztus visszajöveteléig ne tétlenkedjünk. Mert nekünk a legnagyobb ünnepünk az lesz. A tanítványoknak a legnagyobb ünnep, amire készültek, a pünkösd volt. A mi legnagyobb ünnepünk pedig, amire készülünk, Jézus Krisztusnak a visszajövetele. Amikor előlép majd a láthatatlanból, és minden szem meglátja Őt, még akik általszegezték, azok is.

Mit mond Isten igéje? Boldog az a szolga, akit az Ő ura, mikor visszajön, munkában talál. Munkában Őérette. "Miért tékozolnád a drága idődet? Ments kötözöttet és enyhítsd a bajt."

Azt kívánom az új évben: folytassuk a Cselekedetek Könyvét, folytassuk azokkal a cselekedetekkel, amelyeket Isten Lelke munkál bennünk és általunk. Éljünk az Ő dicsőségére. Töltsük be küldetésünket, feladatunkat, mert ez a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, és Jézus Krisztus sereggyűjtésének napja még most is tart.

---

Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy leborulhatunk eléd, és mi, földi gyenge emberek, bűn alá, halál alá, mulandóság alá rekesztett emberek, akik fölött mégis ragyog a kegyelem fénye, az örök élet fénye, a te ígéreteidnek a sokasága, eszközeid lehetünk, ahogy a te Lelked által munkálkodsz ebben a világban.

Köszönjük, hogy ma is vannak ilyen cselekedetek, amik rólad beszélnek, téged hirdetnek.

Urunk, jó lenne, ha mi is oda tudnánk állni teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes szeretettel a te terved, munkád, a te Lelked irányítása alá, hogy amit el akarsz végezni ma is ezen a földön, és amit rajtunk keresztül akarsz megtenni, azt engedelmesen és hűségesen végezzük el.

Könyörülj meg rajtunk ez egész esztendőben. Viselj gondot reánk, szeretteinkre, családunkra, gyülekezetünkre, egyházadra, népedre ezen a földön mindenütt. Gátold hazánkban áradását a sok gonoszságnak. Méltók vagyunk az ítéletre, de köszönjük a te kegyelmedet.

Urunk, ebben az évben is gondoskodj testükről, lelkünkről egyaránt. A te áldásoddal add meg a mi kenyerünket naponta. Kérünk mindazokért, akik gyengék, erősítsd meg őket. Hordozzad betegeinket. Áldd meg a fiatalokat, hogy szívükben ott legyen az öröm, ott legyen a téged követésnek a boldogsága. Add, hogy ebben az évben is sokan megismerjenek és felismerjenek téged, Urunk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Kérünk minden gyülekezeti istentiszteletért, alkalomért. Kérünk gyülekezetünk minden tagjáért. Kérünk, ebben az esztendőben is legyenek lelki alkalmak. Kérünk, növeld a hitünket ebben az évben is, és vezess a boldog cél felé, míg majd hazaérkezünk mennyei hazánkba.

Legyen tied a dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.

Ámen.