CSODA AZ ÚR NEVÉBEN

Alapige: ApCsel 3,1-16

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk imádunk téged, isteni személyed mindenható voltáért, irgalmadért és kegyelmedért, de a legnagyobb ajándékodért, az Úr Jézus Krisztusért, aki megváltott bennünket és megtart mindvégig. Áldunk Urunk, hogy az év első istentiszteletén is együtt lehetünk a gyülekezet közösségével téged dicsőíteni. Szeretnénk megköszönni neked Urunk a mai nap minden áldását is. Köszönjük, ha már az év első napjaiban is csodálatosan munkálkodtál, cselekedtél. Magasztalunk téged a békességért, a vigasztalásért, amivel megajándékoztál minket a bajok során, te tudod Urunk, hogy az új esztendő melyikünknek hozott nehézségeket, próbákat. Arra kérünk, hogy hadd tudjunk a nehézségek közepette is mindig rád nézni és így hadd lehessünk rólad bizonyságtevők. Most is szeretnénk elsősorban téged tisztelni, de kérünk, ajándékozz meg bennünket személyes üzenettel a te igéden keresztül. Szentlelked munkálkodjon bennünk, kérünk. Jézus Krisztus érdeméért, kérünk hallgasd meg imádságunkat.

Ámen.

Igehirdetés

Hallottuk év elején, hogy Bibliaolvasó kalauzunk ezt a könyvet javasolja igeolvasásra. Az éveleji igehirdetés a Cselekedetek könyve első részéből engem is megszólított. Hallottuk, hogy Isten Lelke cselekszik, általa maga az Úr Jézus cselekszik, a tanítványain, az apostolokon keresztül. Számomra is bátorító volt hallani, hogy mindannyiunkat a gyülekezet közösségében, mint az ő gyermekeit, szolgáit használ Isten Lelke, mi is az Úr Jézus eszközei lehetünk.

A történet a Pünkösd utáni gyülekezet közösségében történt első nagyobb csodát írja le, a gyermekségétől fogva sánta meggyógyításának történetét. Három üzenetet szeretnék megfogalmazni: az első, az Úr nevében csoda történik, a második: az Úr nevében csodát tesznek az apostolok, a harmadik: az Úr nevében csodát él át a meggyógyult beteg ember. Tehát mindvégig fontos, hogy az Úr nevében történik valami és a történetben lévő különböző személyek mutatják, hogy ki, mit, hogyan cselekszik. Ne feledjük, hogy más az, amit az Úr cselekszik és az az ő dolga és más az, amit a hívő ember, vagy a még nem hívő cselekszik, mert az az ő dolga. Ez a mostani történetben is fontos lesz.

Az ApCsel 2-ből kiderül, hogy Isten Lelke csakugyan kitöltetett az Úr Jézus ígérete szerint és a Szentlélek által Jézus maga jelen van a gyülekezet közösségében, az övéi életében. A rész utolsó néhány versében gyakorlati módon megfogalmazza, hogy milyen életet éltek a jeruzsálemi gyülekezet tagjai. Ők ott kivétel nélkül zsidó keresztyén testvérek voltak. Én így foglaltam össze: úgy szerették egymást, ahogy Jézus is szerette őket. Emlékszünk, ez volt az Úr Jézus parancsa tanítványainak még a halála előtt: Új parancsolatot adok néktek, úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket.

Nagyon fontos a 2. rész végén álló megállapítás: "Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel." Tehát hitben és számban is folyamatosan gyarapodott az első gyülekezet. Beszédes, hogy a sánta meggyógyítása csodatörténetének a leírását keretbe zárja az Úrnak ez a munkája, ugyanis 4,4-ben azt olvassuk: "Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek és lőn a férfiak száma mintegy ötezer." Ez a szép keret még inkább kifejezésre juttatja azt a nagy igazságot, hogy mellékesen ez a meggyógyult sánta is tagja lett ennek a gyülekezetnek. Ha éppen ötezren lettek volna a férfiak, akkor ő lett volna az ötezredik. Az ApCsel 4,9-ben arról olvasunk, hogy ő hitt a csodát tevő Úrban: "Ha e mai napon egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, miáltal gyógyult meg ez." A gyógyult ez meg kifejezés ugyanaz, amit a Szentírás az üdvösségre, az üdvözítésre használ. Ő nemcsak testileg gyógyult meg, hanem lelkileg is, bűnbocsánatot nyert bűnös lett. Ezért van az ApCsel 3,16-ban ez a fontos kijelentés: "Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára." Tehát ő mindenképpen testileg és lelkileg is új ember lett.

Az egyháztörténelem is leírja, hogy amikor ébredéseket adott Isten, akkor nagyobb létszámban tértek meg bűnösök. De Jézus azt is hangsúlyozza, hogy amikor csak egyetlen bűnös ember tér meg, akkor is nagy öröm van a mennyben. Az Úr csodája, munkája igazolása lett az is, hogy ez a sánta meggyógyult lelkileg is.

Fontos, hogy ő hitt, bízott, tehát hit által gyógyult, csakhogy, ez a hit ajándék volt az Úrtól az ő számára. Hit, amely ő általa van, Jézus által. Jézus ajándékozta neki azt az élő bizalmat, hitet, meg reménységet, amellyel el merte hinni, hogy fel tud állni, pedig soha életében nem tudott felállni és hogy ő lelkileg is, mint bűnös ember, Isten gyermekévé lehet, Jézus követője lehet. Az Úr munkálta benne mindezt. Mert az ő életében is, ahogy mondja Pál apostol, a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ezért fontos, hogy ő felnézett Péterékre, amikor hallotta a felszólítást, és hitt mindannak, ami elhangzott.

Itt van jelentősége még, az Úr munkája kapcsán, hogy a csoda azért következett be - többször említi, hogy kinek a nevében gyógyult meg ez az ember, a názáreti Jézus Krisztus nevében. Kálvin János úgy magyarázza a nevében kifejezést, hogy a Krisztus neve a Krisztus hatalmát és erejét jelenti. Ő is aláhúzza a kommentárjában - ami magyarul is olvasható -, hogy ez nem mágikus erőt jelentett. Emlékezzünk arra, amikor Skéva fiai próbálnak Jézus nevében ügyködni, hogy egy ördögi megszállottat meggyógyítsanak, kiűzzék az ördögöt, és nem tudnak Jézus nevéven élni, mert ők visszaélni akartak volna. Ez nem mágikus erő, hanem a názáreti Jézus neve, amelyet Péter és János képvisel. Ez az ő személyének a titkát mutatja, arról beszél, akinek őt kijelentette az Ószövetség és az Újszövetség, ami nekünk már teljes valóságában a birtokunkban van. Az a Jézus, aki ott van a gyülekezet közösségében, Péter és János életében is, Szentlelke által valóban igéjén keresztül munkálkodik. A Szentlélek és az ige az, amely által ez az ember is gyógyult és amely által mi is tapasztalhattuk az Úr kegyelmes gyógyítását, akár testileg, akár lelkileg. Illetve mi is átélhettük, hogy még minket is használhat Isten, amikor az ő igéjét mondjuk, vagy éljük Lelke által.

A názáreti Jézus Krisztus nevében kifejezés Jézus legszemélyesebb jellemzőit akarja elmondani. Emlékszünk, Jézus azt jelenti szabadító. Ez is érzékelteti, itt is az az ige szerepel, ami az ApCsel 4-ben található, szabadító nemcsak a betegségből, hanem elsősorban a bűnből. A Krisztus jelzi, hogy ő az a Messiás, az a felkent, akit küldött az Atya. A názáreti pedig az, akit megöltek a kereszten, aki megvetett volt, de akit az Isten megdicsőített. Péter erről is kezdett beszélni részletesen a csodatétel után.

Az Úr nevében csoda történik, tehát azt igazolja, hogy itt mindent Isten cselekszik Lelke által. Készülés közben az jutott eszembe, hogy különösen akkor kell magunk számára is fontosnak tartanunk ezt, amikor akár a mi életünkben van betegség, vagy szükséges annak a megerősítése, hogy már kegyelmet nyert bűnös vagyok, illetve amikor mások életében szeretnénk látni az Úr csodáit. Elsősorban azok életében, akik nemcsak testileg betegek, hanem lelkileg is.

Itt sokan átélték a csoda valóságát, de nem lett mindenki Jézus követője. Viszont a csoda azért történt Jézus nevében, hogy egyedül övé legyen a dicsőség. A történetben nagyon beszédes, hogy a meggyógyult beteg ezt azonnal komolyan veszi, azonnal elkezdi Istent dicsérni, dicsőíteni. A tömeg csak csodálkozik, ámuldozik a dolgokon, Péter ezt számon is kéri rajtuk.

Az ige másik üzenete, ami következik az elsőből, hogy mivel az apostolok cselekedeteiről írott könyvről van szó, Jézus Krisztus a Lelke által cselekszik, csodákat cselekszik és ebben eszközül használja az övéit. Ez az igazság azért megdöbbentő, hogy itt csoda történik az Úr nevében, de a tanítványok, az apostolok által, nélkülük nem történik meg a csoda. Itt nincs ellentmondás, ez a Biblia nagy igazsága. Ha Péter és János nem megy a templomba, akkor az az ember nem gyógyulhat meg akkor és ott. De mivel az apostolok Jézust képviselték, ez a csoda megtörtént. Ők voltak az eszközök, Jézus csodát tett és ebben használta Pétert és Jánost is. Ez azért hangsúlyos, mert ez a mi esetünkben is így van. Ne várjunk csodákat az Úrtól, hogyha mi nem vagyunk hajlandók a helyünkön lenni. Ne képzeljük azt, hogy nem történnek csodák, hogyha mi esetleg úgy érezzük, hogy nem lennénk a helyünkön, vagy hibáztam, vétkeztem. Akkor az Úr dolga lesz majd a megbocsátás a mi életünkben is, a helyreállítás, mert ő csodát akar tenni általunk is. Mert az ő nevében kifejezés az övéire vonatkozik ma is.

Hogyan történt a csoda Jézus nevében? Az fontos az igében, hogy Péter és János együtt mentek a templomba az imádkozás órájára. A Károli fordításban így hangzik: kilencre, ami délután 3 óra. Ez a szokásos napi háromszori imádkozásnak a második alkalma volt. Tehát ők, az akkori gyülekezeti életüknek megfelelően, hétköznapi dolgot tesznek, szokás szerint mennek a templomba, hogy imádkozzanak. Még az is hétköznapi szokás szerint történt, amint látható a leírásban, hogy a kéregető beteg őket is megkéri, hogy adjanak alamizsnát.

Ne feledjük, hogy az Úr Jézussal is gyakran történt, hogy a betegek, a bajban levők, elsősorban testi betegségben levők, ami sok esetben lelki betegséggel is társult, Jézust ugyanígy megkérték, hogy segítsen. Általában Jézus esetében a nevét is tudták, hiszen annyira ismert volt. Pétert és Jánost ez a beteg nem ismerte, de természetesnek tartotta, hogy alamizsnát kérhet tőlük. Jézus számára, ahogy Péter és János esetében a mindennapok dolgai, eseményei voltak az Atya által elkészített jó cselekedetek ideje és helye. Jézus is mindenkor, amikor csodát tett, azért tette meg, mert ez volt az Atyától kapott feladata, mint Messiás, mint felkent. Amikor nem történt csoda az is az Atya akarata szerint történt. Fontos tehát a mindennapok helyzete.

Fontos az is a történetben, hogy Péter és János igen intenzíven rátekintett a betegre. Az ősi szövegben így szerepel: ránézett, az új fordításban ez áll: Péter és János a szemeit rávetette a betegre. Nemcsak odapillantottak és odadobtak neki néhány arany vagy ezüst pénz darabot, hanem koncentráltan, intenzíven ránéztek és Péter hozzá is szól. Ebben is követik az Úr Jézus jellemét és cselekedetét. Jézus is többször tett ilyet, hogy a betegeket nemcsak meggyógyította, hanem általában foglalkozott a betegekkel, volt akit meg is érintett. Péter és János a ránézésükkel azt hangsúlyozza, hogy ők ott is az Úrra figyelnek, várják, hogy mit kell tenniük, ha tenniük kell valamit az Úr Jézus nevében. Természetesen ez a nézés az irgalmas könyörülő szeretetet is jelezte a beteg iránt.

Szeretném megkérdezni, hogy te, meg én, hogy szoktunk a mi kéregetőinkre tekinteni? Mivel a történetben mindennapos hétköznapi eseményről van szó, ezért mi elsősorban ne is azokra a kéregetőkre gondoljunk, akikkel lehet, hogy ritkábban találkozunk, hanem azokra a kéregetőkre - és itt lehet lelki értelemben is gondolkodni -, akikkel naponta együtt vagyunk. Szokták mondani, hogy a kamasz gyerekek koldulják a megértést és a szeretetet, általában a szüleiktől, vagy a tanáraiktól. Ha bennük csalódnak, akkor mástól. De gondolhatunk arra is, hogyan tekintünk a társunkra, aki lehet, hogy még nem jár hitben és ezért érezzük azt a problémát az életében, amit. A társunk is sokszor koldulhat, mert valami hiányzik neki, amit mi tudnánk megadni, de nem biztos, hogy megkapja.

Nagymamám elesett a múlt napokban és nagyon örültem, amikor ezt követően már kedd este ott aludt az édesanyámmal egy szobában. Töröt kézzel és lelkileg maga alatt sokkal nyugodtabb, ha nem egyedül alszik az otthonában. Eszembe jutott, hogy az idős beteg szülő, nagyszülő, amikor nagy bajban van, könnyen várhatja, hogy segítsen neki valaki. Attól várhatja, aki ott van mellette, vagy ott lehetne mellette. Az volt bennem, hogy vajon én hogy tekintek arra, aki tőlem kér, hogyan nézek rá intenzíven. Ne felejtsük el, hogyha napok óta koldulnak, akkor lehet, hogy az egy idő után már zavaró és úgy érezzük, hogy ezt már nem lehet tovább viselni.

Péter és János, amikor ránézett a templom lépcsőjén kolduló férfira, akkor ők mondtak neki valamit és a "Nézz ránk" mondattal azt fejezte ki, hogy vegye fel velük a kapcsolatot. Ami azonban ezután jött, az első hallásra elszomorító lehetett: "Ezüstöm és aranyam nincs nekem". Valóban nem volt nekik sem ezüstjük, sem aranyuk, amit ez a beteg ember várt tőlük.

A mi személyes példánkra vonatkoztatva, lehet, hogy mi is úgy vagyunk, hogy először nekünk is azt kell mondani annak, aki tőlünk koldul szeretetet, türelmet, megértést, vagy akár testi dolgokat is, hogy nekem az nincs. Lehet, hogy nekünk is először ezzel kell kezdeni, hogy amit a másik vár tőlem, ami neki hiányzik, azzal én nem rendelkezem, mert lehet, hogy valóban nincs. Ha válás következik be egy házaspár életében, mindig azért történik, mert valami nincs, ami a másiknak kellene és mivel nincs ott Jézus, nincs ott Isten, a Jézus nevének a lehetősége, ezért nincs megoldás. Ha a gyerekek elmenekülnek otthonról, mert otthon nem kapnak meg semmit, vagy a szülők érzik úgy, hogy a gyerekeik elhagyták őket, azért van, mert nincs ott Jézus neve és sok minden nincs. Ha mi is úgy érezzük, hogy nekünk nincs meg, amire szüksége lenne a másiknak, de igazságtalan, hogy tőlem várja, hiszen nekem úgy sincsen.

Itt azonban nem szabad megállni, Péter sem állt meg, elmondta, hogy mije nincs, de rögtön hozzá tette, hogy mije van. Ha mi az Úr Jézuséi vagyunk, akkor elmondhatjuk mindenre, hogy ez nekem nincs, akár testi, akár lelki értékek, dolgok, amelyeket adni kéne a lelki, vagy testi értelemben kéregetőknek. De van Krisztusunk! Nem is jó azt mondani, hogy mim van, hanem azt, hogy kicsodám van, ki az akivel rendelkezem, illetve ő rendelkezik velem. Amim van, azt adom neked, "a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj". Péter és János az Úr Jézus eszköze, nekik van Krisztusuk, akit képviselnek ennél a betegnél is.

Péter bizonyságtételében hallottuk, hogy ő hangsúlyozza az embereknek, hogy nem ők csináltak nagy dolgokat, ők gyakorlatilag semmik és senkik, egyedül Jézus az, akinek a nevében hit által nagy dolgok történtek. Tehát amit Péter az Úr Jézus eszközeként cselekszik, erről bizonyságot is tesz és ezt hangsúlyozza is. Nemcsak a beteg tudhatta ezt meg, hanem mindazok, akik ott voltak.

"Ha van Jézus, akkor vele együtt minden a mienk" - mondja Pál apostol a Római levél 8. részében. Tehát lehet, hogy nekünk is naponta oda kell tenni, ha naponta kérdés, hogy valamit kell adnom a másiknak, aki ezt elvárja tőlem, mert kéregető, lelki értelemben koldus, hogy nincs mit adnom, de mégis mindent tudok adni. Itt fontos újra, hogy mi a mi dolgunk, és mi az Úr Jézus dolga. Természetesen nem kell nekünk megváltani a világot, nem nekünk kell megváltani a koldulóinkat, az Úr Jézus a megváltó, mi csak legyünk a Megváltó eszközei, abban, amire ő akar használni, hogy az ő neve által csodák történjenek.

Az ApCsel 4,13-ban van egy nagyon kedves mozzanat, hogy még az ellenségek is felismerték Pétert és Jánost, hogy ők azok, akik Jézussal voltak: "Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoztak, meg is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak.", azzal a Jézussal, akit kivégeztek az ellenségek. Emlékeztek Péter és János személyét látva, hallva a beszédüket, akik nem tanult emberek és mégis milyen bizonyságot tesznek, teológiailag is mély dolgokat tanítanak, felismerték, hogy ők azok akik korábban és most is Jézussal voltak. Az ellenségek fölismerték őket. A csodálkozó tömeg nem nagyon ismerte föl bennük Jézust, illetve csak néhányan, akik aztán csatlakoztak a gyülekezethez. Péterék viselkedése és a beszéde árulkodó volt. Ezért lenne fontos nekünk is, hogy amikor az áll, hogy valami nincs, ami kellene a koldusnak, de van Krisztusunk, akit képviselünk, akkor jó lenne, ha még az ellenség is meglátná, hogy mi kivel élünk, kit képviselünk, a múltban és az adott pillanatban is.

A történetben van még egy fontos mozzanat: Péter úgy eszköze Jézusnak, hogy nemcsak intenzíven ránézett a betegre, hanem megfogta jobb kezénél fogva és ő maga felemelte. Tehát, segített a betegnek fölállni, Péter eszköz abban, hogy a csoda végbe menjen annak az életében, akinek majd hinnie kell. Péter mindenképpen segít abban, hogy Jézus csodát tegyen.

Amikor lehet, hogy a koldusnak adok, vagy nem adok pénzt, mert azt kért, amikor a társamnak meg tudom adni azt, amit meg kell adnom, pedig nincs, de az Úrnak van, a gyermekemnek, vagy a szüleimnek, vagy a betegnek, akkor ugyanez történik. Sokszor a hívő ember, ha a másiknak segít Jézus eszközeként, lehet, hogy kell a kézmozdulat is, kell a cselekvés, hogy lehajolok, megfogom a kezét és felemelem. Ha a társunkat elhordozó szeretettel kell hordozni, akkor naponta kell ez a fölemelő szeretet. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy már nem bírom, nincs már sem testi, sem lelki erőm szeretetben hordozni azt, akit nagyon nehéz és mégis - Péterhez hasonlóan - lehajolok és igyekszem fölemelni. Várva azt, hogy talán majd az Úr megtérésre vezeti, de amíg az nem történik meg, nem mindenki gyógyul meg naponta, egy pillanat alatt, lehet, hogy évek kellenek a gyógyuláshoz. Volt olyan édesanya, aki 25 éven át imádkozott a gyermeke megtéréséért, és eközben sok mindenben próbálta megélni a szeretetet iránta.

A csoda először csendben történik, akkor válik nagy csodává, amikor a beteg el kezdi hirdetni, hogy mi történt vele. A csendes csodák olyanok, amik hétköznap történnek, lehet, hogy nem veszi senki észre, de mi mégis az Úr eszközei vagyunk akkor is. Van Krisztusunk, aki ha kell, egy életen át segít fölemelni azt a másikat és egyszer csak lehet, hogy már nemcsak fizikailag gyógyítja meg, hanem eljön az az idő, hogy lelkileg is.

A történetből a harmadik üzenet: mivel az Úr Jézus nevében csoda történt és mivel az ő apostolai az ő nevében csodát tettek, ezért a születésétől fogva sánta beteg ember testileg és lelkileg is Jézus nevében, az Úr nevében csodát él át. Az ApCsel 4,21-22-ből tudjuk meg, hogy ez a beteg ember Péterékkel van, talán még a börtönben is velük volt, de a kihallgatásnál mindenképpen és kiderül, hogy ő több mint negyven éves volt, akit mindenki ismert, mindenki tudta, hogy ott van a templom Ékes-kapujánál. Az igéből kihallható, hogy ez az ember akkor ment beljebb a templomba, amikor már meggyógyult, valószínű, hogy korábban mindig csak az Ékes-kapunál volt. Péterék még nem léptek be a templomba, amikor ő már kérlelte őket. Azok, akik ilyen súlyos betegek voltak, a templom bizonyos helyeibe nem mehettek be. Ez az ószövetségi gondolkozásban azt is jelentette, hogy nem lehettek olyan közel Istenhez, mint azok, akik bent lehettek a templomban, közel a szentládához. Ezt ez az ember nem élhette át. Az írásmagyarázók arról írnak, hogy az Ékes-kapu a pogányok és az asszonyok udvara közötti kapu lehetett. A pogány nem tehette be a lábát a templom azon részébe, ahova csak izraelita férfi léphetett be. Az asszonyok is csak az asszonyok udvarába léphettek be. Ez a beteg sohasem lehetett az Isten közelében a maga teljességében.

De itt már a csodát átéli és azt olvassuk, hogy ő hitt, elhiszi, hogy fel tud állni, engedi, hogy Péter felhúzza, miközben érzi a lábain, hogy meggyógyult. Nagyon beszédes a 8. vers, amiben nem arról olvasunk, hogy remegő lábakkal föláll, félve attól, hogy mégis elesne, hanem azt olvassuk, hogy felugrik. A Károli fordítás azt írja: "és felszökvén". Tehát szökdécsel, majd elkezd ugrándozni örömében. Ézsaiás könyve 35. részben van arról szó, hogy amikor a Messiás eljön, akkor az ő csodáinak, az ő jelenlétének az egyik jele az lesz, hogy az ilyen betegek, mint ez a születésétől fogva sánta ember, szökdécselnek, mint a szarvas, az öröm és a szabadítás boldogsága miatt. Ez az ember hisz Jézusban, Jézus nevében, elfogadja mindazt, amit ő ajándékba kapott Jézustól és ezért szökdécsel, örül és Istent dicsőíti. Tehát nemcsak a testi gyógyulásért dicsőíti Istent, hanem ő lelkileg is meggyógyult. Nagyon sokan, akik hallottak Jézusról Péterék hitvallástételében, nem lettek Jézus követőivé, de ez az ember hitt.

Felolvasom újra a 16. verset: "Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára." Péter itt azt hangsúlyozza, hogy Jézus cselekszik végig, de mivel ez az ember átéli a csodát, ezért ő is cselekszik, hisz. Ez az, ami hiányzik, ha a szeretteink még nem tértek meg, vagy a koldulóink, kéregetőink nem fogadták el az Úr Jézust. Mi van, ha életük utolsó pillanatában vezeti őket is az Úr megtérésre? Mi van ha holnap, ha még ma este? Akkor majd ők is átélik ezt a csodát. Amíg pedig nem élik át, mindig Péterként és Jánosokként képviselhetjük az Úr csodáját és az ő nevét. Ha átélik a mieink is, akkor ők is szökdécselnek. Lehet, hogy csak lelki értelemben ugrándozik, mert például az idős, beteg hozzátartozó, vagy a halálos ágyán fekvő fogadja el a kegyelmet, lehet, hogy nem tud fölkelni, de az élete teljesen megváltozik, mert Jézus nevében átéli a csodát.

A tömeg először csak csodálkozott és ámult a történteken, és a végén azt olvassuk, hogy ők is dicsőítették az Istent, de csak azért, mert hallották Péter bizonyságtételét, hallottak Jézusról. Voltak, akik még mindig nem lettek Jézus követői, de elfogadták, hogy igaz az, ami elhangzott, hiszen a beteg meggyógyult, messiási csoda történt és ezért dicsőítették az Istent. Akik a csoda után csatlakoztak az Úr Jézus tanítványi köréhez, tagjai lettek a mintegy ötezer megtért férfiből is álló közösségnek , ők Jézust is dicsőítették.

A meggyógyult beteg azonban nem csodálkozott Jézus cselekedetén, hanem csodálta Jézust, csodálta Istent. Ezt a magyarul jól hangzó megkülönböztetést érdemes hangsúlyozni, egészen más csodálkozni azon, mire képes Jézus és egészen más csodálni őt. Jó lenne, ha mi nem csodálkoznánk azon, ha végre a szeretteink megtérnek, vagy amikor a kéregetők, koldulók végre engednek az Úrnak. Nekünk nem természetes az, hogy az Úr bármikor csodát tehet? Sőt lehet előre is hódolattal Jézust mindig annak látni, aki ő, hogy az ő nevében bármikor történhetnek csodák. A meggyógyult beteg hódolattal, imádattal annak látta Istent, Jézust, sőt annak is vallotta meg, akinek bizonyult a csodája által is.

Ne feledjük, amikor Pállal nem történt meg a gyógyulás csodája, - neki megmaradt a tövise, valamilyen fajta betegsége - Pál is ugyanúgy ezen nem csodálkozik, hanem hiszi, hogy elég neki a kegyelem és elkezdi csodálni az Urat és arról tesz bizonyságot, hogy akkor az ő erőtlenségével munkálkodik Isten. Pál csodálta kegyelmes Istenét, csodálattal beszélt Jézusról, Istenéről és csodálatosan lett Isten eszköze, amikor maradt az erőtlensége, mert ezen keresztül mutatta meg Isten az ő erejét.

Lehet, hogy nekünk is lesznek, vagy maradnak erőtlenségek, lehet, hogy mi is úgy érezzük néha, hogy mennyi mindenünk nincs, amit kellene adni a másiknak, de ha ott van Jézus, akinek a nevében csodák történnek ma is, akkor mégiscsak eszközei lehetünk ennek az Úrnak, és általunk is csoda történik. De jó lenne, ha minél többen a családban, munkahelyen, a hazánkban átélnék, ha az Úr nevében csodák történnek ővelük is. Kérjük az Úrtól, hogy segítsen így az ő nevében cselekedni és hinni.

Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy neked megvolt a terved minden napra vonatkozóan az Úr Jézussal is. Imádunk téged, hogy csak akkor jött el a kereszthalál ideje, amikor eljött az óra. Dicsőítünk téged azért a csodádért is, amelyet nemcsak az ő kereszthalálával, halálig tartó engedelmességével, hanem feltámasztásával is elvégeztél, mennybemenetelével és a Szentlélek kitöltésével. Áldunk téged Atyánk azért a csodáért is, hogy mi is Jézus követőivé lehettünk, megszabadítottál a bűneinktől, volt amikor felszabadítottál a testi betegségeinkből is, de Urunk mi is valljuk, hogy lehet, hogy maradt az erőtlenségünk, de a te kegyelmed akkor is ott van rajtunk. Áldunk téged Urunk azért a csodáért is, amikor még bennünket is használtál, hogy másoknak az életében munkálkodj. Nem tudjuk neked igazán megköszönni, amikor másokat rajtunk keresztül vezettél élő útra. Arra kérünk Urunk, adj nekünk beléd vetett bizalmat, élő reménységet akkor, amikor úgy érezzük, hogy olyan sok mindenünk hiányzik, amit adnunk kellene másoknak. Te tudod Urunk, hogy melyikünknek mi hiányzik, de azt is valljuk Atyánk az ige fényében, hogy Jézusnak minden megvan és mi szeretnénk az ő eszközei lenni. Kérünk, munkáld ezt bennünk.

Imádkozunk Urunk betegeinkért, kérünk erősítsd őket. A halálos betegeknek adj Urunk békességet. Imádkozunk a gyászoló testvéreinkért, kérünk téged, add a te vigasztalásod nekik. Imádkozunk a kórházba készülő, műtét előtt álló testvéreinkért, azokért is, akik már a műtét után vannak. Könyörgünk Urunk a határon túl élő testvéreinkért is, különösen a Kárpátalján élő magyaroknak adjál megoldást, de elsősorban hozzád térést. Imádkozunk vezetőinkért is, annyi most az előttük álló munka, Urunk te tudod, mennyire fáradtak fizikailag, vagy lelkileg. Bárcsak minél több világi vezetőnk is lehetne a te eszközöd. Most is azt kérjük, hogy tartsd őket alázatban, hogy a nagy hatalom ne elvigye tőled őket, hanem lehessenek eszközeid.

Ámen.