PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. január 30. (vasárnap) Horváth Géza

MEGÁLLÍTHATATLAN IGE

Alapige: ApCsel 12,1-3; 21-24

---

Imádkozzunk!

Édesatyánk! Olyan nagy ajándéknak tartjuk, hogy ezen a reggelen eléd jöhettünk, és még nagyobb ajándék számunkra, hogy nemcsak eléd jöttünk, hanem hozzád is.

Köszönjük, hogy gyermeki bizalommal fordulhatunk most feléd, amikor segítségül hívunk: jöjj, és áldj meg bennünket!

Áldunk téged isteni fenségedért, hatalmadért. Áldunk téged, hogy neked adatott a dicsőség, a hatalom, a fenség.

Köszönjük, hogy uralkodsz az egész föld felett. Áldunk téged azért, hogy minden a te akaratodból lett és a te akaratodért van.

Köszönjük hálaadással, hogy hordoztad és hordozod benne a mi kicsiny életünket is.

Áldunk azért is, hogy hozzád tartozhatunk Atyánk, Jézus Krisztusért, a mi Urunkért, aki felhatalmazott bennünket arra, hogy bátran jöhetünk, és azt az ígéretet is adta nekünk, hogy aki hozzád jön, azt semmiképpen ki nem veted, azt nem küldöd el üresen.

Urunk! Kérünk, segíts abban, hogy mi magunkat üresítsük most meg. Annyi minden történt velünk, körülöttünk az elmúlt héten is családunkban, a munkahelyen, az emberek között, ahol jártunk-keltünk. Egy kicsit mindig elfáradunk a világ zaján, és ezért kérünk, nyisd meg most számunkra az égi béke szép honát.

Kérünk, Urunk, hogy hadd tudjuk megüresíteni magunkat, letenni mindazt, ami szomorúság vagy éppen öröm volt a múlt héten. Hadd tudjunk úgy állni előtted kinyújtott kézzel, hogy tölts meg bennünket Lelked által, adj nekünk lelki ajándékokat, fejtsd meg nekünk igéd titkát, hogy üzenetté lehessen a számunkra, legyen mondanivalója. Könyörülj meg az igehirdetőn és igehallgatókon egyaránt.

Imádkozunk azokért a testvérekért, akik az elmúlt héten szeretteiket temették el. Gyülekezetünk is gyászt hordozott, Urunk.

Kérünk, hadd tudjunk úgy nézni a Golgotára, hogy Jézus Krisztus ott elvégezte testünk-lelkünk megváltását, hogy hit által mienk az örök élet, és ennek a bizonyosságában járhatunk.

Imádkozunk hozzád betegeinkért. Azokért, akik műtét előtt állnak most. A vizsgázó fiatalokért. Könyörülj meg rajtuk. Imádkozunk a gyermekekért, akik most istentiszteletre gyűltek össze. Hadd kössön össze velük is a te áldott Lelked.

Köszönjük, hogy igéd terjed ezen az egész világon, és a te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján. Köszönjük a kegyelmi idő minden ajándékát, Urunk, hogy hallgathatjuk, élhetjük, továbbadhatjuk a te áldott igédet. Légy áldott ezért!

Ámen.

---

Igehirdetés

Bibliaolvasó kalauzunk szerint a mai napra következik Péter csodálatos szabadulása a börtönből. Az ismert történet szerint Isten angyala felébreszti Pétert, lehullanak a bilincsek, a rabláncok, kinyílnak a vaskapuk, és szabadon mehet az övéihez, az őérte imádkozó gyülekezet közösségébe.

Ezen a vasárnapon Isten úgy adta nekem, hogy ezt a történetet mintegy keretként közrefogó igékre figyeljünk. Heródes életére, pusztulására, halálára, és a végén arra a csodálatos megállapításra és tényre, hogy mindezeken felül és mindezek ellenére pedig Isten igéje növekedett és terjedt. Mert Isten igéjének ugyan akadályokat lehetett állítani az útjába, de meggátolni nem lehetett annak terjedését.

Olyan szép, ahogy a Cselekedetek Könyve 9. fejezet 31. versében az akkori egyházi állapotokról ír nekünk Lukács: "Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott."

Ez olyan jó helyzet, nem? Olyan idilli állapot. Milyen jó lenne, ha így maradna! Milyen jó lenne, ha a minden kor egyháza ilyen körülmények között élne, hogy békessége van, épül, az Úr félelmében jár, és közben számban is gyarapodik. És akkor jön a mai ige, hogy Heródes kegyetlenkedni kezdett némelyekkel.

Igen, az egyház életében sokszor vannak olyan idők, amikor Isten kegyelme békességet, épülést, növekedést ad. És az egyháznak arra is fel kell készülnie mindig, hogy ez nem tetszik a mi örök ellenségünknek, a Sátánnak, és mindent megtesz azért, hogy ez az idilli állapot az üldözés, a támadás, a meg nem értés felé menjen.

Heródes kegyetlenkedni kezdett némelyekkel. Jakabot kivégeztette, és miután látszott, hogy ez tetszik a zsidóknak, ezért Pétert is elfogatta és börtönbe vetette.

Azért olvastam fel a történet végét is, mert abban az van, hogy ez a Heródes elpusztul, férgek emésztették meg. Lesújtott rá az Úr angyala.

Nem az a szomorú, hogy Heródes kegyetlenkedni kezdett némelyekkel, hanem az a szomorú, hogy ebben az állapotban is maradt. Bennmaradt a kárhozatban és bennmaradt az ítéletben.

Az akkori gyülekezeteknek kicsit korábban volt egy nagy példájuk: Saul is kegyetlenkedni kezdett az egyházzal, a hívőkkel. Üldözte őket és levelet kapott a papoktól, hogy Damaszkuszba mehessen, hadd fogja össze Isten gyermekeit, asszonyokat, gyerekeket is, akiket csak talál. Ő is kegyetlenkedni kezdett, de ő nem maradt meg ebben az állapotban, hanem neki megjelent az Isten kegyelme, Jézus Krisztusnak az igéje, és újjá tette az életét és szívét.

Heródes is kegyetlenkedni kezdett, de ő megmaradt abban az állapotban. Nem lett újjá, üldöző maradt élete végéig. Nem változtatta meg gondolkozását, nem változott meg az élete.

Igen, lehet, hogy úgy nézhettek az akkori keresztyének erre a Heródesre, hogy volt már előttünk egy példa. - Milyen jó lenne, ha mi is így néznénk az ellenségre. Jó lenne, ha így néznénk mi is a gonoszságra, meg a gonoszokra. Azt énekeltük az énekben: "Perelj Uram, perlőimmel. Harcolj én ellenségimmel." Milyen jó lenne, ha úgy tudnánk nézni az elveszett emberre, ahogy Saulra néztek: volt - és lett. Volt sötétség, és lett világosság. Volt halál, és lett élet. Volt üldöző, és lett belőle üldözött, mert Jézus Krisztusnak újjászülő kegyelme és élete megjelent számára, és újjá tette a szívét.

Heródes megkeményedik. Marad abban az állapotban, amelyben volt. Kegyetlenkedni kezdett, és ezt a kegyetlenkedést folytatta is. Jakab meghal, Péter megmenekül. Nincs egyforma sors. Nem egyformán éri őket Isten szeretete. Az egyik meghalhat az ő Uráért, a másik pedig szolgálhat tovább szintén az ő Uráért. Ebben az igében annyira láttam beteljesedni azt, amit Sidrákék mondtak a Dániel könyvében: "A mi Istenünk ki tud bennünket szabadítani a tüzes kemencéből, de ha nem tenné is..." Az egyiket kiszabadítja, a másikkal nem teszi. Hatalma, joga van hozzá. Az egyik megmenekül, a másik életét veszti.

Tanuljuk meg mi is, hogy a Krisztust követő élet, a Krisztust követő gyülekezet minél jobban és engedelmesebben követi Urát, annál inkább van veszélynek: üldözésnek, támadásnak kitéve.

Bizonyára tudjátok, hogy vannak helyek, ahol most is kivégzik a keresztyéneket, ahol vértanúhalált halnak az Isten gyermekei. Vannak helyek, ahol veszélyes elővenni a Bibliát. Vannak helyek, ahol veszélyes beszélni arról, hogy "Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Vannak olyan helyek, mint Péter és Jakab: az egyik börtönbe kerül, a másikat kivégzik. Van, ahol súlyosabb ez az üldözés, van, ahol kevésbé súlyos.

Ha megnézzük a mi hitéletünket is, ha engedelmesen akarjuk követni és szolgálni a mi Urunkat, Jézus Krisztust, akkor ne csodálkozzunk, hogy mi is előbb-utóbb találkozunk ilyen kegyetlenkedőkkel. Hány olyan testvérrel találkoztam, akivel a családja kegyetlenkedett. Sok olyan testvér mondta el a szolgálatom folytán, ahol a hitetlenségben járó család, az Isten nélkül járó család kezdett el kegyetlenkedni az Istent keresővel, a Bibliát olvasóval, az Istennek szolgáló élettel. Nem voltak ezek kibírhatatlan kegyetlenkedések, csak olyan kis fricskák, kis megjegyzések, bántások, csak egy száj elhúzása, egy odamondott szöveg: ja, ha te keresztyén vagy, akkor ezt miért teszed, azt miért teszed? El kellett hordozni sokaknak a kegyetlenkedést.

Volt olyan testvérünk, akinek a munkahelyén, amikor fizetésemelésről volt szó, és tudták, hogy ő Jézus Krisztust követi, templomba jár, komoly gyülekezeti tag, akkor a főnöke azt mondta: miért adjunk fizetésemelést? Azért, hogy a perselybe hajigálja? Kegyetlenkedés, nem? Mi köze egy főnöknek ahhoz, hogy valaki hova teszi a pénzét: cigarettára költi, vagy a perselybe teszi? Miért adjunk neki? Kár érte! Akkor ne is adjunk.

Igen, kis fenyegetettségek, kis gonoszságok. A nagy francia hitvalló Marie Durand, a kedves hugenotta hitvalló, amikor sok évre börtönbe zárták, odavéste a börtön falára ezt a két szót: tartsatok ki! Egyik énekünk úgy fogalmazza ezt meg: "Végig megálld a nagy tusád, Erőt urad, a Krisztus ád. Nyerd el neked, mit félretett, a koronát, az életet." Ne félj a kegyetlenkedőktől! Ne félj az elutasítástól. Ne félj a megvetéstől. Ne félj az üldözéstől. Lehet, hogy jönnek olyan idők még a magyar református hívők életében is, amikor az életünket kell adni Krisztusért. Legyen áldott az Úr, amikor nem ilyen idők vannak, amikor szabadon lehet hirdetni az Ő igéjét. Amikor el lehet, és el kell viselnünk az apró-cseprő kegyetlenkedéseket is.

A második, amit ebből az igéből Isten nekem adott, az, hogy ennek a Heródesnek, akit a Biblia Heródes Agrippának is nevez, nehéz családi öröksége van. Ez pedig abból adódik, hogy az ő nagyapja volt az a Heródes, akit nagy Heródesként szoktunk emlegetni, aki a betlehemi gyermekgyilkosságot véghezvitte. Ez a Heródes unokaöccse volt annak a Heródes Antipasnak, aki Keresztelő Jánost lefejeztette. Unokája tehát a Heródes gyermekgyilkosnak, unokaöccse Keresztelő János gyilkosának, és ő maga is gyilkos. Nehéz családi örökséget hordoz.

Keresztelő János ártatlan volt, a betlehemi gyermekek ártatlanok voltak, amikor ezek a királyok elrendelik a gyilkosságot. Ez a Heródes Agrippa is ugyanezt folytatja. Mintha a szemei előtt lennének az ősei. Ártatlanokat börtönbe vet, kivégeztet, mert tetszeni akar a zsidóknak. Kereste ő Róma kegyeit is. Csak egy valakinek nem akar tetszeni: az élő Istennek. Akar tetszeni a politikának, az állami vezetésnek, az egyháznak, a vallási vezetőknek, csak egy valakinek nem akart a tetszésére élni: az élő Istennek. Ebbe bukott bele. Ez lett a veszte.

Nagyon nagy örökséget hordozott ő, de azt mondja Isten igéje: mi is nehéz örökséget hordozunk. Milyen örökséget hordozunk? Az Atyától örökölt hiábavaló életünket. Amikor a Biblia azt írja: bűnben születünk, bűnben fogantattunk, bűnben melengetett bennünket az anyánk. Mi is nehéz örökséget hordozunk, és ezt még sokan tetézik, rátesznek. Úgy mondja ezt a Heidelbergi Káténk, hogy nemcsak ez az eredendő bűnünk van, hanem mi napról napra szaporítjuk a bűnt. Belegondoltunk, hogy milyen nehéz örökséget adunk tovább a gyermekeinknek, unokáinknak?

Az elmúlt héten egy rádióriportot hallgattam, ahol valaki az öngyilkosságokat kutatta. Bizonyos területeken, helyeken több az öngyilkos. Vannak családok, ahol több az öngyilkos. Megdöbbentő adatot hallottam. Azt mondta a kutató, hogy abban a családban, ahol valaki öngyilkos lett, huszonhatszoros az eshetősége annak, hogy az utódok is öngyilkosok lesznek.

Igen, valaki tetézi a bűnt, valaki még rátesz egy-két lapáttal. Valaki még mélyebbre süllyed, és ilyen következményei lesznek. De hadd hirdessem e lehangoló képre: van szabadulás. Ezért kell még jobban odamenekülni a mi Urunk örökkévaló karjaiba. Ezért kell még komolyabban venni: "Hű Jézusom kezébe teszem kezem be én. Ő életem vezére, vezet hazám felé", hogy ne nehéz örökséget örökítsünk és adjunk tovább utódainknak, hanem ott legyünk a kegyelem királyi székénél. Ott legyünk a megbocsátás és az irgalom forrásánál, a bűnt eltörlő, tisztító vérnek, Jézus Krisztus vérének a forrásánál. Hogy el tudjuk énekelni: "van még számomra is bocsánat, van Jézusom, Ő az enyém."

A harmadik, ami ehhez kapcsolódik, és amit észrevettem ebben az igében: Heródest ítélete felé az is vezette, hogy bezárta a szemét, és becsukta a szívét Isten nyilvánvaló uralma és hatalma előtt. Neki hallania kellett Isten uralmáról. Isten gondoskodik arról, hogy mindenki, még az ilyen Heródesek is, halljanak az Ő kimondhatatlan szeretetéről és hatalmáról.

Heródes honnan hallott? Legutóbb az őröktől. Hiszen kihallgatta az őröket, hogy Péter hogyan szabadult meg a börtönből. Pétert tizenhat katona őrizte, olvastuk az igében. Vaskapuk voltak bezárva, megbilincselték őket. Az őrök pedig elmondják Heródesnek, hogy az történt: a bilincsek lehulltak. Nem kellett kulcs. A vaskapuk kinyíltak. Csoda történt, nem tudjuk, hogy. Heródesnek meg kellett volna látnia azt, hogy van egy nagyobb hatalom, egy erősebb fegyveres. Meg kellett volna látnia: nálam sokkal nagyobb erő munkálkodik itt. De ő bezárja a szívét és becsukja a szemét. Isten pedig meg akarta lágyítani a szívét, meg akarta nyitni a szemét, és Heródes válaszul kivégezteti az őröket, az ártatlanokat.

Igen, felismerhette volna a szabadítás idejét. Felismerhette volna a bűnbánat útját, de nem tette.

A negyedik, ami érdekes az igében, hogy egy napon Heródes beöltözött királyi ruhájába. Egy nem bibliai történetíró szerint Heródesnek gyönyörű királyi ruhája volt. Sok ezüstszállal volt átszőve, amikor beült királyi székébe, és a nap rásütött a ruhára, tündöklött, mintha Isten ruhája lenne. Ezért mondja a nép: "Isten hangja ez, és nem emberé!" Amikor nagy beszédet szól a néphez, a nép el van ájulva. Csillog a ruhája és elvakítja a népet.

Ebben az igében azt vehetjük észre, hogy Heródes, amikor ezt mondja a nép: Isten hangja ez, nem tiltakozik. Nem mutat Istenre. Magát istenítteti, és nem azt mondja: Istené a dicsőség. Amikor őt ünneplik, őt éljenzik, akkor ő ezt szépen bezsebeli. Az Úr angyala lesújt rá, és férgek emésztik meg.

Érdekes, hogy itt azonnal lesújt az Úr angyala. Az Úr angyala nem akkor sújtott le, amikor Jakabot kivégeztette. Mi emberek azt mondhatnánk: akkor miért nem sújtott le Isten haragja? Elnézte Isten, hogy az Ő kedves szolgáját, Jakabot, Jézus Krisztusnak apostolát, aki olyan sok mindent átélt Jézus mellett, kivégezteti? Isten haragja nem akkor sújt le? Nem. Akkor nem sújtott le még Isten haragja. Isten akkor még nem látta az időt elérkezettnek. Kegyelmi időt akart adni ennek a Heródesnek is bizonyára. Isten joga az, hogy mikor és hogyan ítél.

Mi ezt másképpen gondolnánk, de Isten azt mondja: enyém a bosszúállás, én megfizetek. Hogy hogyan, és mikor és miután, az nem az én jogom és én hatalmam. Nem tudod befolyásolni, nem tudod siettetni, de amikor eljön az ítélet ideje, nem tudod késleltetni sem.

Emlékezzünk arra, amikor Dániel megfejti a király álmát, és amikor a király meg akarja dicsérni, azt mondja: nem. Isten tudja, mi van a sötétségben, és világosság lakozik vele.

Amikor Pálék Lisztrában a bénát meggyógyítják, és azt mondja a tömeg: az istenek jöttek le hozzánk emberi ábrázatban. Ekkor azt olvassuk: "Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak: emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból az élő Istenhez térjetek, aki teremtette az eget és a földet."

Milyen más ez, ugye? Heródes bezsebeli a dicséretet, az elismerést, fürdik ebben a fényben, hogy Isten szava ez. Pál apostolék pedig azt mondják: nem, mi hozzátok hasonló emberek vagyunk. Nehogy embert dicsőítsetek, hanem térjetek meg az élő Istenhez!

Vagy a Jelenések könyvére gondoljunk, amikor János le akar borulni az angyal előtt. Azt mondja az angyal: ne tedd, mert szolgatársad vagyok! Még az angyalnak sem engedtetik meg, hogy bezsebelje a dicséretet, dicsőítést, mert egyedül a mi Istenünk méltó arra, hogy dicsőséget vegyen. Övé legyen a dicsőség és az áldás.

Azt mondja a Jelenések könyvében az ige: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik. Aki pedig magát megalázza, az felmagasztaltatik.

Olyan nehezen élem át azt, amikor hallom, hogy egyik ember a másiknak gratulál valamiért. Most vizsgaidőszak van, és lehet, hogy a diákok is, akik jól vizsgáznak, egymásnak gratulálnak. Bezsebeljük, mintha mienk lenne az erő, mintha mienk lenne a tehetség, mintha mi értünk volna el valamit. Ennek az igének a nagy tanítása legyen a számunkra, hogy adj az Úrnak dicsőséget. Övé legyen a magasztalás. Őreá mutass, hozzá vigyél embereket. Mert különben kitől hallanák, hogy nem te voltál az, aki cselekedtél, aki elértél, aki sikeres voltál, hanem a te Istened, aki ahhoz adta a tehetséget, az erőt, az áldást, és rá tudsz mutatni: Övé a hatalom, a dicsőség, a magasztalás. Tanuljuk meg, hogy ne zsebeljük be a dicséreteket.

Gyermekkoromban ismertem egy kedves nénit, aki arról volt híres, hogy a faluban ő tudta a legjobb süteményeket sütni. Persze, akik hozzámentek, és akiket megkínált, rögtön elkérték a receptet. Nagy vonakodás után azt mondta: na jó, leírom a receptet. Az érdekes az volt, hogy nem úgy írta le, ahogy azt csinálni kell. Valamit mindig kihagyott belőle. És amikor mentek hozzá panaszkodni: nekünk nem sikerült, hogy van, hogy neked meg sikerül? Emlékszem az arcára: fürdött a fényben, boldogságban: Nem tudom, hogy nektek miért nem sikerül - válaszolta.

Olyan kis dolog ez, de higgyük el, hogy az élet sok-sok területén így van: szeretjük magunknak megtartani a dicsőséget, a köszönetet. Szeretjük a magunk erejét, tudását, tehetségét fitogtatni. A hívő embernek pedig egyetlen útja van: rámutatni Istenre, mert tőle van minden, és én a kicsiny szolgája vagyok.

Hadd fejezem be azzal, amivel a fejezet is befejeződik: "Az Isten igéje növekedett és terjedt." Ez a szó a Bibliában, hogy növekedett, azt jelenti, amikor egy növény növekszik, vagy a gyümölcs növekszik. A másik pedig, hogy terjedt: van egy kis átfedés, mert ebben is benne van, hogy növekszik, hiszen ha valami terjed, az végső soron növekszik is.

Én úgy fogalmaztam meg, hogy Heródes minden akadálya ellenére, minden gonosz szándéka ellenére Isten gondoskodik arról, hogy az Ő igéje növekedjen és terjedjen. Mi egy növénynek a növekedését nem tudjuk befolyásolni, az Isten gondoskodik arról, hogy az Ő igéje növekedjék. De arról, hogy az Ő igéje terjedjen, ebben meg mi legyünk az Isten munkatársai. Mert Isten igéje úgy fog terjedni, hogy továbbadjuk. Hogy terjed Isten igéje abban a korban? Úgy, hogy kiment Pál, elment Barnabás, elment János, vitték az igét Kis-Ázsiába, Európa földjére, és elmondták Isten igéjét.

Van olyan dolog, amiről Isten gondoskodik, hogy az Ő igéje növekedjék, és van olyan, amit ránk bíz, a békéltetés evangéliumát, hogy Krisztusért járjunk követségben, és az Ő igéjének a terjesztői legyünk. Így fog Isten igéje növekedni.

Emlékszem egy kedves asszonyra, aki az egyik karácsony előtt azt mondta: nem veszek karácsonyi igés lapokat. Megveszem a postán majd a karácsonyfaágas, csengős lapokat, és azokat elküldöm. És elolvasta ezt az igét, hogy az Isten igéje terjedt. Azt mondta: tiszteletes Úr, megértettem. Mostantól kezdve megint karácsonyi igés lapokat fogok venni. Hát hogy terjedhetne az Isten igéje, ha én nem adom tovább? Ha nem igét küldök tovább másoknak?

Olyan jó, amikor ezt megértjük. Én is olyan vagyok, hogy szeretném feladni. Vannak névnapok, születésnapok, karácsony, húsvét, beteglátogatás. Vigyük az igét, mert ránk bízta Isten. Azt mondta: a terjesztésben te vagy a felelős. Menj és vidd! Hirdesd, hogy a Szabadító elközelgetett.

Isten igéjének útját akadályozni lehet, de megállítani nem ezen a földön. Hatalmas dicső Urunk van. Nemcsak az Ő követői lehetünk, hanem az Ő követei is ebben a világban, de úgy, hogy Övé a dicséret, a dicsőség, a tisztesség és a hálaadás.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, a te igéd növekedését és terjedését. Hálásak vagyunk azért, amikor az egyháznak békessége van, amikor növekedhet, épülhet, gyarapodhat az üdvözülők számával is.

Köszönjük azokat a kegyelmi időket, amikor ezek megtörténnek, és azokat a helyeket, ahol ezek végbemennek. Köszönjük neked az üldözés időit is, Urunk. Mi is átéltünk sokan olyan időket, amikor a világi hatalom vagy egyházi hatalom is kegyetlenkedni kezdett a hívőkkel.

Köszönjük, hogy most szabadságban lehetünk, hogy most nem ilyen idők vannak. De segíts, hogy ne bízzuk el magunkat, mert megvannak nekünk az ellenségeink is. Kisebb kegyetlenkedéseket kell elviselnünk, elhordoznunk.

Áldunk téged, ha ez nem így van, ha a családokban te lehetsz az Úr, ha a házasságokban te lehetsz a király, ahol egyfelé mennek a házastársak, ahol egy nevezőn vannak a gyermekekkel a szülők, de ahol nem így van, kérünk, adj békességet, megtérést, megoldást. És ha vannak olyan munkatársaink, akik meg-megszúrnak bennünket, akik nem értik, hogy mi miért nem futunk velük, akik mérgesek, hogy nem tesszük azt, amit ők, kérünk, könyörülj meg, erősíts meg bennünket, mert a hit harcában végig meg kell álljuk a nagy tusát, hogy mi is elmondhassuk: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.

Kérünk, hordozd életünket, szeretteinket, családunkat, gyülekezetünket, egyházunkat, népünket. Az egész teremtett világot ezen a héten is, amely reánk következik. Áldd meg munkáinkat, szolgálatunkat. Áldd meg az igehirdetést minden alkalommal, akár itt a gyülekezeti termekben, akár a temetőkben majd. Kérünk, készítsd meg a vigasztaló, figyelmeztető, hozzád hívogató üzeneteket.

És minden kérést, amit odaviszünk csendes imádságban eléd, hallgasd meg, mennyei Atyánk, Jézusért, a mi Urunkért.

Ámen.