PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. március 17. (csütörtök) Horváth Géza

2. KÁLEB LELKI ARCA

Alapige: Józs 15,13-19

---

Imádkozzunk!

Édesatyánk, köszönjük neked ezt a csendes estét. Áldunk, hogy eljöhettünk a te hajlékodba és már az énekben is imádkozva kérhettünk téged, hogy hallgass meg minket. Úgy szólítottunk meg, mint akik ismerjük a te nagyságodat, fenségedet és igazságodat. Hálás a szívünk azért, hogy te vagy az Ura ennek az egész teremtett világmindenségnek.

Köszönjük neked, hogy bár vannak félelmeink, de van reménységünk is. Sokszor csüggedünk, de megbátorítsz bennünket. Sokszor esünk kétségbe, de engedd, hogy ne essünk ördög kezébe, hitetlenségbe, hanem hitünk szemei mindig téged keressenek, mindig reád nézzenek, mindig hozzád kapcsoljanak bennünket.

Köszönjük, ha munkából siethettünk ide vagy otthoni tennivalóinkból. Áldunk téged, hogy ezen a mai napon is hordoztál bennünket, Urunk.

Kérünk, készíts nekünk üzenetet ma este is. Hadd halljuk az ige igazságait. Hadd legyen a hitünknek ez erőssége, bátorsága. Köszönjük, hogy itt vagy velünk és köztünk, drága Urunk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Bizonyára többen hallották az itt lévők közül, hogy vasárnap az igehirdetés a napi igéből, Káléb történetéből szólt, illetve ott egy felsorolásban meg volt említve Káléb neve Józsuéval, Nún fiával együtt. Ők ketten voltak azok, akik kiküldettek még tíz társukkal együtt Kánaán kikémlelésére.

Amikor negyven nap után visszatérnek ebből, akkor tízen és megkeserítik sokaknak a szívét: Hatalmas emberek laknak ott, erődített városaik vannak - mondták. Káléb megszólal: bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt. Erre a bátor hitvallásra felbátorodik Józsué, a Nún fia is. Így ketten képviselik már az Úr ügyét. Azt, amit Isten elkészített és nekik akar adni, azt valóban birtokba vehetik, elfoglalhatják. Káléb a hit embere.

Egyszer azon gondolkoztam, hogy nem került be Káléb a hit hősei közé? Biztos azért, mert a Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy kifogynék az időből, ha mindenkit felírnék. Lehet, hogy Káléb is ezért maradt ki, mert kifogyott volna az időből, tintából, papírból a Zsidókhoz írt levél írója.

Isten tette rá az ő szolgájára a pecsétet: Kálébben más lélek volt és tökéletesen követett engem. Soha nem az a döntő, hogy mi hogyan látjuk magunkat, vagy mi hogyan értékelünk mást még a bibliai alakok közül is, hanem az a lényeg, hogy Isten mit mond, Ő hogyan nyilvánul meg. Kálébről pedig ezt mondja az Úr: más lélek volt benne és tökéletesen követett engem.

Már vasárnap elmondtam, hogy Káléb sokszor fordul elő Mózes 4., 5. és Józsué könyvében.

A Mózes negyedik könyvének 34. fejezetéből szeretném kiemelni azt, amikor Eleázár pap és Józsué, a Nún fia, parancsot kap Kánaán földjének a felosztására. Azt mondja az Úr: minden törzsből jelöljetek ki egy embert, aki részt vesz ebben a felosztásban. És rögtön az első Júda törzséből Káléb.

Van, amelyik földet elfoglalták, van, ahol még az idegen népek vannak. Nem tökéletes még, de azért elkezdik a földek felosztását, és egy érdekes dolgot látunk: jönnek a törzsek, mindenki lassan megkapja a részét, és Káléb még nincs sehol.

Ez is nagy lelki tulajdonság, amit itt látunk az igében. Bár Káléb ott van az osztók között, amit ma úgy mondanánk: közel ül a tűzhöz, és tudjuk, hogy annak mindig jobb - érdekes, hogy ezt Káléb nem érvényesíti. Nem mohó ember, nem azt mondja: ide nekem a legjobbat, ide nekem mindent. Az első én vagyok. Káléb nem hivatkozik arra, hogy ki ő, nem hivatkozik az érdemeire, nem mondja: enyém az első választás, mert én mondtam. Csendben marad ez az ember. Megdöbbentő, hogy hátul áll a sorban, nem tolakodik előre.

Milyen szép lelki tulajdonság ez! Ezt azért kell kiemelnem, mert emberi természetünkből éppen az ellenkezője telik ki mindig.

Fiatal koromban láttam, amikor Debrecenben az Unió Áruházat megnyitották. Aki itt is látta mondjuk a Skála megnyitását, az tudja, miről beszélek. Abban az időben nem úgy volt, hogy bemegyek és minden van, mert egy-egy ilyen nagy áruház megnyitására hoztak tíz automata mosógépet, és az nagy szám volt. Hoztak tíz vagy húsz színes tv-t. Nyilván ezek a darabok az első ott levőknek jutottak. Mindenki első akart lenni. Rendőrök álltak ott és német juhászkutyával kellett a tömeget visszatartani, hogy az üveget be ne nyomják.

Egyszer azt mondta nekem valaki: minden nap egy asztalnál ülnek, miért mindig ő szed először? Bele volt betegedve. Kiszedi az összes húst. Nekünk mi marad?

Ez a kálébi magatartás, és arc ragyogjon most felénk. Azt mondja nekünk Káléb története, hogy az ő nagyságát éppen a kicsinysége jellemzi. Nem erre tanított bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus is? Aki első akar lenni köztetek, az álljon a sor végére, legyen mindenkinek a szolgája. Lehet, hogy azt mondjuk: ez az ember olyan élhetetlen. Elviszik előle a nagy területeket.

De emlékszünk, hogy amikor Ábrahám és Lót egymás mellett áll, és azt mondja, Ábrahám Lótnak: no, válassz! És Lót nagy mohón kiválasztja a szebb darabot, a szebb földet, a zöldebb mezőt, ahol patakok is vannak, és Ábrahámnak marad a silány, a sivatag, a száraz. És tudjuk mit választott Lót? Sodomát és környékét. És tudjuk, hogy mit kapott Ábrahám, és Isten kit áldott meg. Isten kit igazolt, kire tette az Ő pecsétjét? Ábrahámra, és nem a mohó Lótra.

Bizony, nagy tanulság ez az igéből. A lelki ember nagyságát éppen az ő kicsinysége jellemzi legjobban.

Kálébnek egy következő lelki arcvonását látjuk a Józsué könyve fejezetében. Káléb egyszer csak jelentkezik. Eltelik negyvenöt esztendő a kémlelés óta, mikor Isten neki meg az ő fiainak ígért Kánaánban földet, örökséget. Káléb a nyolcvanötödik születésnapján odaáll Józsué elé, s azért a földért jelentkezik, amit Isten megígért neki. Te is láttad, te is hallottad. És - érdekes - hozzáteszi Káléb: éppen olyan erős vagyok, mint negyvenöt évvel ezelőtt. Mintha az lenne a helyzet, hogy azért akarták volna kisemmizni Kálébet, mert nyolcvanöt éves. Öreg, mi kell neki?

Azt mondja Káléb: nem. Negyvenöt évig vár Isten ígéretének beteljesedésére, és a pusztai vándorlás után egyszer csak eljön ennek az ideje is.

Azért olyan fontos ez, mert Káléb tudja, hogy amit Isten ígért neki, azt meg kell kapnia. Amit Isten ígért neki, azt emberek nem vehetik el tőle. Emberi okoskodás, fölényeskedés, gőg nem veheti el tőle. A hívő ember a hit embere, de nem azt jelenti, hogy be lehet csapni, le lehet írni. Káléb csak azért jelentkezik, mert ezt neki Isten mondta, az Úr ígérte meg, és erre hivatkozik.

Jó lenne ebből megtanulni, hogy ott mondja el, ahol a helyén van, mert itt a helyén van. Nem magát akarja igazolni. Nem az érdemeire hivatkozik. Elmondja Káléb, hogy én voltam az, aki visszajöttem és azt mondtam a többieknek - és ott egy szép igét olvasunk -, ami a szívemből jött. Nem ami az eszemből telt ki, nem ami a félelmemből, az aggódásaimból, hanem ami a szívemből jött ki.

Innen látjuk, hogy Kálébnek tényleg az Úr uralta a szívét. Hiszen a szívünkből mindig az jöhet ki, ami benne van. A bizonyságtétel, a hitvallás, az erősítés, a bátorítás. Hogy nyugodtan elmehetünk, elfoglalhatjuk, az a szívemből jött. Negyvenöt évig hordozta szívében Káléb az ígéreteket. Nem feledkezett el róla.

Tudunk a Bibliából olyan atyafiakról, akik Isten ígéreteiről elfeledkeztek. Nem vették komolyan. Eltelt néhány évtized és elfeledkeztek arról, hogy Isten mit ígért. Káléb nem feledkezik el. Ő a szívében forgatta Isten igéjét, és amit Isten neki ígért, azért egyszer csak jelentkezett.

Valaki elmondta, hogy valahol kétszáz évvel ezelőtt egy grófnőnek volt egy kastélya. Amikor ez a grófnő hitre jutott és újjászületett, az volt az imádsága: Uram, add, hogy a kastélyom valamikor a te szolgálatodra álljon. Eltelt kétszáz esztendő. Jöttek uralkodók, változtak rendszerek. És ma, kétszáz év után az a kastély most már felújítva egy mentőmissziónak a központja. Mondta a lelkészük egy kicsit humorosan: nyugodtan imádkozzatok, legfeljebb kétszáz évet kell várni arra, hogy Isten beteljesítse.

Értjük? Egy imádság, eltelik kétszáz év, és abból a kastélyból mentőmisszió központja lett. És ez igaz. Csodálatos dolog. Káléb életében negyvenöt év telt el, és lehet, hogy a te életedben csak három vagy négy év fog eltelni, de amit Isten ígért, az már készen áll - mondja egy énekünk. Isten ígérete biztos, arra ráállhatsz, az a tied.

Isten örök életet ígért nekünk. Az Ő országát ígérte nekünk. Mi lenne, ha nem ennek a fényében élnénk? Mi lenne, ha nem úgy telnének az évek, évtizedek felettünk, hogy efelé közelítünk, efelé megyünk. Mi lenne, ha nem tudnánk belekapaszkodni az Isten ígéreteinek tárházába, ha nem onnan vennénk a napi kincseinket?

Káléb negyvenöt év után, a nyolcvanötödik születésnapján azt mondja: nem vagyok öreg, ne írjatok le. Nem igaz, hogy én már azon a földön nem tudok csinálni semmit. Nem igaz, hogy én már semmire nem vagyok alkalmas. Várom az Isten ígéretét. Nekem adta, és jelentkezem érte. Ez a hívő ember magatartása, a hívő ember hozzáállása.

És mit kap Káléb? Kap egy olyan területet, amiért meg kell harcolnia, mert ott még Anák fiai vannak. Nem azt adják oda Kálébnek, amelyik terület már fel van szabadítva, ahonnan már elűzték az ellenséges népet, hanem egy "nehéz" területet adnak neki oda, ahol még az Anákok vannak. Káléb lelki arca nem háborog, hanem elindul harcolni. Nyolcvanöt évesen felveszi a harcot és űzi onnan el Anák fiait.

Igen, mert a hit embere azt is tudja, hogy Istennek vannak ígéretei számunkra, de harc nélkül nincs hívő élet, harc nélkül nem megy. Meg kell harcolni a hitnek szép harcát. Pál apostol ezért mondhatta az élete végén, hogy ezt tette. Harcolta a hitnek szép harcát. Most olvassuk a Cselekedetek Könyvében, hogy elküldi őt az Úr ebbe, abba a városba, ellenséges népek, indulatok vannak, néhol gyűlölik őt. És azt mondja neki Isten: ne félj, Pál! Nekem sok népem van abban a városban. Ne félj, majd én megsegítelek, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. És Pál apostol elkezd harcolni, mert harc nélkül nem megy. Erre tanít bennünket Káléb a története is.

A harmadik lelki arca, amit a mai felolvasott igében látunk: Kálébnek van egy lánya, Akszának hívják. Ezt a lányát, Akszát, annak adja feleségül, aki elfoglalja ezt a várost. Meg is szerzik. Odaadja a lányát feleségül. Egyszer csak a lánya jelentkezik: apám, adj nekem forrásokat is ahhoz a területhez, amit adtál.

Az ige szerint Aksza férje mást kér. A férj azt mondja: menj apádhoz és kérjél tőle mezőt. Aksza odamegy, és amire odaér - azt nem olvassuk, hogyan történt - már nem mezőt kér, hanem forrásokat.

Néhány üzenete van ennek az igének. Káléb, aki Istentől kapott gazdag kincseket, az tovább is tudja ezt adni. Nem azt mondja: enyém. Hanem azt mondja: itt van, annak adom, aki ezt elfoglalja. Aki velem van a harcban, aki szintén harcolni fog.

Aki tudja, hogy mindent, amim van, Istentől kaptam, minden, amim van, az Isten ígéreteiből fakadt, az Ő gazdagságából, tovább is tudja ezt adni másoknak, és nem sajnálja.

A másik üzenet talán az: Aksza tud valamit. Mit ér a mező, ha nincs forrás? A férje mezőt kér, még nagyobb földet. Valamikor ez még nálunk is így volt, hogy nagy érték volt a föld. Ma már teljesen megfordult az egész: falun aki házat akar venni, az a kitétele: kicsi kertje legyen. Valamikor meg az volt a lényeg: minél nagyobb föld, minél nagyobb birtok. Tudjuk, hogy a házasságok is sokszor így köttettek: neki van öt holdja, neki is öt, akkor az már tíz hold... Az úrasztalánál elmondták: szeretem, szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül. De azért a föld volt a meghatározó.

Aksza tud valamit. Mit ér a föld, ha nincs forrás? Mit ér a mező, ha nincs, ami táplálja azt? Mindannyiunk számára így mondanám ma: mit ér a földi, ha nincs mennyei, lelki kincs? Mit ér a vagyon, mit ér a szerelem, mit ér a család, mit ér a munka, mit ér a siker, ha nincs forrás, ha nem fakadnak fel a források? Ha nem fakad fel az élő víz. A Bibliában a forrás a táplálásnak, az életnek a jelképe. Az mondja Isten igéje: a folyóvíz mellé ültetett fa nem szárad el, az meghozza a gyümölcsét.

Amikor az űrből, vagy magasról, repülőgépről készítenek képeket, látni lehet, hogy ott vannak zöld ligetek, ahol folyó van. Aksza tud valamit: mit ér mindaz, ha nincs forrás? Odaáll az apja elé és azt mondja: adj nekem forrásokat. Az apja adja neki a forrásokat. Látjuk az igéből: ez lenne az apáknak a dolga. Ez lenne a szülőknek a kötelessége, hogy ne mezőt adjanak a gyermekeiknek, hanem forrásokat. Ne csak földet, hanem forrásokat.

Sokszor dicsekedtek nekem szülők, nagyszülők: mit adtunk a gyereknek? Lakást, kocsit vettünk neki. Ezt, azt ígértünk neki, ha levizsgázik, ha diplomát szerez. Nem az a kérdés mit ad a szülő, hanem az: forrást adott-e? Az Alsó- és Felső-forrást adta-e?

Egy asszony bejött a lelkészi hivatalba, és vett két Bibliát. Kérdeztem: miért vett két Bibliát, kinek akarja adni? Elmondta: a két gyermekemnek. Megláttam, hogy mindent megadtam nekik, mindenben kíméltem őket, mindenben a kedvükre akartam járni, csak egyet nem adtam nekik: Isten igéjét. Most elmondom nekik. Odamegyek és elmondom nekik: hogy mindent megadtam nektek: mezőt, földet, de a forrásokat nem. Az Isten élő igéjének a forrását nem adtam.

Igen, Kálébnek lelki arca ez: tudja, mire van szüksége Akszának. És odaadja az Alsó- és Felső-forrást: vigyed, leányom. A tieid legyenek. Locsoljatok, öntözzetek, gyümölcsöt termesszetek. Káléb ezt mondja nekünk: mit ér az egész, mit ér az élet, mit ér a vagyon, mit ér minden, ha nincs Alsó- és Felső-forrás. Boldog ember az, aki el tudja mondani: a forrásaim benned vannak, te sötétben fénylő sugár. Minden forrásom belőled fakad, Uram. Az Alsó- és a Felső-forrást birtoklod-e?

Azt mondja Péter apostol: az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való. Minden Alsó- és minden Felső-forrás felfakadt. Ezért boldog Péter apostol, mert Jézusban boldog, nagy üdvre lelt, mert megkapta a forrásokat. Megkapta a bűnt eltörlő drága vérnek a kincsét, az áldást, ami ahhoz szükséges, hogy a hívő ember a hit útján menjen előre és növekedjék, a szent életben gyarapodjék.

Ezek Káléb lelki arcai. Kérjük ma este az Urat, hogy ezeket a jó tulajdonságokat, ami ott volt Kálébben, mi is magunkra alkalmazzuk, és tudjuk azt, hogy Isten ígérete, ahogy az énekben énekeljük is: mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek. Ez a hit kincse örök és fő javunk.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áld és magasztal téged a szívünk, hogy aki benned hisz, remél, az mindörökre veled él. Áldunk téged, hogy benned elrejtett életet élhetünk.

Köszönjük Kálébnek hűséges kitartását. Áldunk téged azért, hogy nem feledkezett el arról, hogy milyen ígéretet kapott. Ennek az örömében, reménységében várt negyvenöt esztendeig. És amikor Józsué elé áll, kéri az örökségét, mert hívő ember létére nem tolakodott, de ami járt neki, mint örökség, azt komolyan vette, mert azt az Ő Ura mondta.

Bárcsak így vennénk komolyan mi is mindazt, Urunk, amit ígértél nekünk. Bocsáss meg, hogy oly sokszor elfeledkezünk róla, nem vesszük komolyan.

Köszönjük a te ígéreteidet, amely hitéletünkre vonatkozik. Jelenlétedet, amely megvidámít, éltet, bátor szívet ad. Köszönjük, hogy így hajthatjuk ma este álomra a fejünket.

Kérünk, ebben az éjszakában is őrizz meg bennünket, és a holnapi napon is, Urunk, a mi munkáinkban, tennivalóinkban légy velünk. Adj a temetésre is holnap élő igét, hogy az ott levő gyászolók is hadd forduljanak a te országot felé.

Kérünk, Urunk, Japánért, abban a nagy problémában, amiben ők vannak. Könyörülj meg rajtuk, az egész emberiségen. Olyan sok félelemmel vagyunk, amikor a híreket halljuk. Urunk, erősíts meg bennünket, hogy valóban te vagy Ura ennek a földnek, s könyörülj meg azokon, akik ilyen próbában és könnyek között vannak. Kérünk, ne legyen nagyobb katasztrófa. Akadályozd meg, Urunk.

Engedd, hogy a te néped most hűségesen imádkozzon, és leborulva könyörögjön hozzád, hogy ne bűneink szerint büntess bennünket, hanem irgalmasságod szerint bánj velünk.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk beteg testvéreinket, Urunk, akik itt lennének köztünk, ha nem kötné őket a betegágy. Kérünk, hordozd őket, adj a szívükbe erős hitet, rád néző lelkületet.

Imádkozunk szeretteinkért, mindazokért, akik téged még nem ismernek és nem fogadtak el. Akik nem az ígéretek talaján állnak még. Imádkozunk egyházunkért, a te népedért, Urunk, szerte ezen az egész világon. A misszionáriusok munkájáért, akiket név szerint is hordozunk. Kérünk, vigyázz rájuk, és őrizd meg őket.

Kérünk, Urunk, hogy amikor innen hazamegyünk, hadd tudjuk az igéket szívünkben forgatni. Ne lopja el, ne ragadja el a Sátán a szívünkből.

Kérünk, Urunk, a te áldásoddal maradj velünk, mert mindjárt este van, nő a sötét, óh, el ne hagyj, Uram!

Ámen.