PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. április 22. (nagypéntek) Horváth Géza

JÉZUS SEBEI

Alapige: Ézs 53,5

---

Imádkozzunk!

Urunk, olyan sok kérdés volt az előbbi énekben, vajon éneklés közben komolyan vettünk-e? Te tudod és te látod, hogy vajon őszintén kérdeztük-e, hogy te drága Jézus, mi történt tevéled? - és közben látjuk-e azt, hogy mi történt velünk, vagy éppen annak árán, ami veled történt mi történhet meg velünk és bennünk?

Vajon hol az eredetje ennek a rettenetes sok kínnak, ami nagypénteken várt rád, Úr Jézus. Tudjuk, hol van. Az Éden-kertben van az eredetje, amikor az első emberpár elszakadt az élő Istentől, az élet forrásától, a kegyelemtől, a szeretettől, a boldogságtól. Hátat fordítottunk a mennyei Atyának, és ott az eredetje a sok kínnak, ami nagypénteken várt rád, Úr Jézus.

Szeretnénk őszintén állni előtted ezen az estén. Vajon mit adhatunk neked, aki az életedet adtad értünk és nekünk?

Segíts, Urunk, hogy elcsendesedjünk hódolva előtted, tisztességet téve, emlékezve az első nagypéntekre. Segíts nekünk, Urunk, hogy az igének üzenete eljusson a szívünkbe.

Köszönjük, hogy ismét megtölthetjük ezt a helyet, s áldunk, hogy idehoztál bennünket. Lehet, hogy sokakat a napi munkából, vagy az otthoni teendők közül. Lehet, hogy testben egy kicsit fáradtan, de szeretnénk úgy lenni előtted, Urunk, mint Mária, aki a jó részt választotta.

Köszönjük, hogy együtt ünnepelhet a gyülekezet ezen a napon, és köszönjük, hogy sok-sok helyen szól az ige ezekben a percekben is a kereszt evangéliumáról.

Áldd meg, Urunk, ott is az együttlétet a te igéddel, jelenléteddel, mely megvidámít, éltet, bátor szívet ad. Hadd tudjuk elmondani, hogy Jézus vigasságom, esdekelve várom áldó szavadat.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ez a sokunk előtt jól ismert ézsaiási prófécia az Isten Bárányáról, szenvedő szolgájáról, Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról, az Ő földre jövetele előtt több mint 500 évvel hangzott el. Akik tegnap itt voltak a passió olvasásán, azok hallhatták, hogy Jézus Krisztus szenvedése és kereszthalála hogyan történt.

Ez az ige azért fontos számunkra, mert Krisztus születése előtt 500 évvel azt mondja el nekünk: miért is történt. Jézus Krisztus kereszthalála.

Jézus Krisztus, mint áldozati Bárány sokszor előkerül az igében. Keresztelő János is úgy látta a Jordán partján és úgy mutatott rá: íme, az Isten Báránya. Az embereknek így akarta bemutatni: íme, itt jön az Isten Báránya, beteljesedett a prófécia. Eljött a helyettes áldozat, és az Ő szent, igaz és tiszta életét letette a Golgota oltárán.

Eszünkbe juthat az is, amikor Pál apostol azt írja korinthusiaknak, hogy nem akarok tudni közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.

És amikor Pál apostol a galáciabelieknek ír, akkor azt mondja: a galaták között az evangélium olyan erővel és olyan szemléletesen hirdettetett, mintha Krisztus közöttük feszíttetett volna meg.

Egyik nagy igehirdetőről olvastam, hogy olyan hatásosan beszélt, hogy Jézus tanítványai a tengeren hogyan kerültek viharba és milyen félelem vett erőt rajtuk, akkor a gyülekezet hirtelen felugrott: jaj, elveszünk - mert azt hitték, ők is egy csónakban vannak.

A galatáknál is valami ilyesmi történhetett, hogy szemléletessé lett Jézus Krisztus kereszthalála. Hitre jutottak és elindultak a Krisztus-követésben.

Milyen drága ez az ézsaiási prófécia itt az 53. fejezetben! Milyen áldás származott belőle. A Bibliában is van egy ember, aki ezt a tekercset olvasta és miközben erről olvasott, kinyílt a szeme és megnyílt a szíve. Ő volt a szerecsen komornyik, aki messziről jött Jeruzsálembe, a templomba, hogy lássa, mi történik ott, milyen az áldozat.

A templomban azonban nem látta meg, de Isten gondoskodott róla, hogy ne menjen haza anélkül. Legyen áldott Isten, hogy aki hozzá jön, arról gondoskodik, hogy elérjen a szívéig az evangélium. Amikor olvasva ezt a tekercset megy haza, mellé áll Filep és azt kérdezi: érted-e, amit olvasol? - Hogyan érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nekem? És Filep elmondhatta: ez az Isten Báránya, és ez a prófécia beteljesedett. Már utána vagyunk. Filep elmondhatta neki, hogy mi történt Jeruzsálemben, azokban a napokban, amikor Jézust elfogták, megfeszítették. Elmondta: hogyan támadt fel. A szerecsen komornyik rácsodálkozik, és azt mondja: hadd keresztelkedjem meg. Be akarok lépni Isten szövetségébe - és hazamegy a hazájába úgy, mint az Úr megváltott gyermeke.

Jézus Krisztus miért kapott sebeket? - kérdezhetnénk. Ézsaiás elmondja, miért. A mi vétkeink miatt. És amikor ezen az estén ez a töviskoronás, a sebeket kapott Jézus áll előttünk, fel kell tenni a kérdést: vajon te is találkoztál vele? Ismered Őt? Láttad a sebeit?

Van egy néger spirituálé, ami így kezdődik: Láttad-e, mikor megfeszítették? Hadd kérdezze meg tőled ma este az Úr, nagypénteket ünneplő gyülekezet, kedves testvérem, aki eljöttél, hogy itt emlékezz, láttad-e ezt a Jézust?

Jézus húsvét után egy héttel azt mondja Tamásnak: gyere, nézd meg az én sebeimet, szembesülj a szeretet jeleivel, és ne légy hitetlen, hanem hívő. Ilyen valóságosan akarja Jézus, hogy nagypénteken nézd az Ő sebeit, nézd és élj, mert neked élet ez a pillanat - mondja egyik énekünk.

Gondoljunk a szenvedéstörténetre. Hatalmas sebek voltak a kezein, lábán, fején, hátán - Náddal verék bársonyban, Csúfolák térdhajtásokban - mondja a 440. dicséretünk. És milyen lehetett az Ő oldala, amikor még egy utolsót döf belé a római katona, hogy megállapítsa: tényleg meghalt. És Jézus Krisztus feltámadott testén ott vannak ezek a sebek.

Igen, szembesülni kell a megöletett Bárány sebeivel. Ezen az estén Jézus Krisztus szembesít bennünket az Ő sebeivel. Látod ezeket a sebeket? De miről beszélnek nekünk ezek a sebek? Mit jelent az, hogy miattunk kapott sebeket, és mit jelent az, hogy az Ő sebei árán gyógyulunk meg? Mert nekünk is vannak sebeink.

Délután temetés volt. Sok testvérünket eltemettem már, sok életutat láttam, de egy hatvanegynéhány éves asszony élete, akit temettünk, megdöbbentett, mert az egész élete arról szólt, hogy sebeket kapott, és sebeket hordozott. Már gyermekkorában elkezdődött, a szülői házban, később fiatal korának a nehézségeiben, utána a házasságában, és előjöttek a testi sebei is. Nagy szenvedés, nagy fájdalom mindenütt, amerre néz az ember, az életében csak sebek.

Eszembe jutott Ézsaiás könyve 1. fejezetéből az ige tanítása. Miért vannak nekünk sebeink, miért hordozunk sebeket? Ézsaiás, amikor korképet fest Izráel népének az állapotáról, az olyan, mint egy zárójelentés. Azt mondja: minden fej beteg, minden szív erőtelen. Az egész test csupa seb. Olyan a mi életünk, a mi szívünk, a mi lelkiállapotunk, hogy csupa seb.

És valóban így van. Sok-sok seb van az emberek életében. Seb, ami látható, ami felszínre jön. És sok seb, ami csak belül vérzik, csak belül mar. Mennyi seb, ami nem látható, ami nem ül ki sokszor még az arcra sem, de belül van. Nagyon fontos a 467. énekünk, amiben azt énekeljük: mi mást, más minket öl.

Miért vannak sebeink? Mert öljük egymást. Mások bennünket, mi másokat. Sebeket tudunk okozni házastársunknak, sokszor észre sem vesszük - most magamról is beszélek, itt van a feleségem, elmondhatja, hogy tényleg igaz -, sebeket okozunk még annak is, akivel jóban vagyunk, amikor jót akarunk. Azt mondja a Káté: a mi legjobb cselekedeteink is bűnnel szennyezettek. Sebeket okozunk a gyermekeinknek, munkatársainknak, szomszédainknak. Sebeket okozunk kapcsolatainkban, a beszédünkben. Sokszor mondunk valamit, és nem vesszük észre, hogy a másiknak ez mennyire fáj.

És mi az oka a sebeknek? Hol van az eredetje? - kérdeztük az énekben. Hol van az eredetje ennek a sok sebnek, meg Jézus sebeinek, aki megsebesíttetett a bűneinkért? Ézsaiás leírja, hogy ott van az eredetje, hogy elhagyták az Urat, megvetették Izráel szentjét. Ezért vannak az emberi életen sebek.

Hányan vannak, akik a sebeik miatt panaszkodnak. Hányan vannak, akik a sebeiket állandóan mutogatják. Sokszor kérkedünk vele, sebeinkkel dicsekszünk. Nyalogatjuk a sebeinket. Sajnáljanak mások is bennünket, miközben mi nem nagyon sajnálunk mást. Igen, ezek a sebek fájóak. Ezek elfertőződnek. Sokszor mondom, amikor elindul valakik között a súrlódás, egy kis nézeteltérés, és nem akarják vagy nem tudják rendezni: vigyázzatok, mert az mindig mélyebb lesz. A sebek egyre nagyobbak lesznek, és gyógyíthatatlanná válik, visszafordíthatatlan folyamattá. Gennyes lesz, elfertőződik, vérzik, halált okoz.

Vajon neked milyen sebeid vannak? Gyerekek mutatják, amikor elesnek: tessék nézni, hogy vérzik. Hány ilyen seb van az életünkön? Mennyi ilyen seb van a te szíveden? Lehet, hogy nagyon régi sebek, begyógyulatlan sebek. Lehet, hogy ott van a heg és látszik, hogy valamikor seb volt. Itt valamikor törés volt.

Néha nézek egy szomorú arcot és rá van írva: sok sebe van. Az ember látja, hogy milyen sok seb van az életben, sok sebet hordoznak sokszor indokolatlanul is.

Ma este Isten igéje Jézus sebeit hirdeti. Ma este az Ő sebeire figyeljünk, mert ebben van a megoldás. Isten igéje azt mondja, hogy a te és az én sebeim miatt, a mi elrontott kárhozatba menő életünk miatt kapott Ő sebeket. Neki nem kellett volna sebeket kapni, mert Ő nem okozott sebet senkinek. A legnagyobb bűnössel is, a legjobban gyűlölt vámszedővel is, és a legmegvetettebb asszonnyal is a szeretet drága nyelvén tudott beszélni. Nem sértett meg senkit semmivel. Olyan türelemmel és olyan szeretettel tudott lehajolni.

Őt sem lehetett megsérteni, pedig sokszor akarták, próbálták. Kísértették. Majdnem, hogy találós kérdéseket tettek fel neki. Azután ott volt a hitetlenség, a keményszívűség. Jézust nem lehetett megsérteni. Az Ő sebei nem ilyen sebek. Az Ő sebei azok a sebek, amelyek a kezén, a lábán voltak.

Mit mond az ige? Miattunk kapott sebeket. Szeretném, ha nagypénteken ezeket a sebeket néznéd. Ezek a sebek lennének előttünk, nem a mi sebeink, nem a mi fájdalmaink, nem a mi gyötrődésünk, hanem az, hogy Jézus ártatlanul, miattunk kapott sebeket.

Szeretném, ha minden embernek ez a Jézus, a megsebesült Jézus kellene. Ha ez a Jézus ragyogna fel mindenkinek, neked is. Tudjuk a Bibliából, hogy sokaknak csak a kenyérszaporító Jézus kellett. Ezt maga az Úr Jézus mondja nekünk, amikor megvendégeli az ötezer embert. Ő mondja nekik: ti csak azért jöttök utánam, mert ettetek a kenyerekből, és azt gondoljátok: meg van oldva a kenyérkérdés. Mostantól nem kell befűteni a kemencéket, bezárhat minden pék. Nekünk a kenyéradó Jézus kell.

Sokan hozzá vitték a betegeiket. Meggyógyította, azután hoztak még több beteget, mert sokaknak az áldott Orvos kellett volna. Jézus, mint orvos.

Nem tudom hányan hányféleképpen mentek Jézushoz, de azt tudom, hogy ma is sok embernek csak az a Jézus kellene, aki segít, ha bajban vagyok. Akinek azt lehet mondani: csak most segíts meg! Csak ezen a műtéten vigyél túl, Uram. Csak ez a dolgozat, csak a felvételi vizsga sikerüljön. Csak ezt, csak azt add meg.

Nagypéntek üzenete: kell-e neked az a Jézus, aki sebeket kapott miérettünk? Nem Jézusból valami, hanem maga Jézus. Sok ember van, akinek csak Jézusból kellene valami. Egyik énekünk szól így: "Csak te kellesz, én Uram, benned mindent meglelek."

Kell-e neked a sebesült Jézus? Kell-e neked a sebeket hordozó Jézus? Ő ragyog-e fel neked? Mert ha Ő még nem ragyogott fel sebeivel, akkor még te nem gyógyultál meg. A gyógyulásunk forrása az Ő sebeiben van. Nem az a fontos, milyen szertartásokat végzel el, hanem az, hogy kinyílik-e a szemed az Ő sebeire. Komolyan veszed-e az Ő sebeit? Azokat a mérhetetlenül nagy sebeket. Nem kell ezt utánozni sem. Van olyan ország, ahol próbálják utánozni ezeket a sebeket, és vannak férfiak, akik megfeszíttetik magukat. Nem kell utánozni Jézus sebeit, mert nem lehet.

Jézus sebeit nem utánozni kell, hanem nézni. Nézd és élj. Az a kérdés, hogy az Ő sebei, amelyek értünk vannak az Ő testén, gyógyulást hoztak-e már nekünk. Mert az Ő sebeivel gyógyulunk meg.

Igen, az életünk egyetlen orvossága Jézus sebei. Az a kérdés: meggyógyultál-e már? A te sebeidet befedezte? Elfedezte a bűneidet? Az a kérdés: Jézus Krisztusban látod-e a váltságot, aki kifizetett mindent?

Pál apostol ujjongva mondja: a mi adóslevelünk odaszegeztetett a keresztfára. Kifizette elrontott életemért, a kárhozatban levő életemért a váltságdíjat.

Valamikor olvastam, hogy az egyik orosz cárnak volt egy tisztje, aki hatalmas adósságokat halmozott fel és teljesen kétségbeesett. Hogyan fogja ezt kifizetni? Már-már öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. A cár egyszer a szobájában a sok adóslevélre leborulva találta. A végére ráírta ez a katonatiszt: ki fogja ezt kifizetni? Ebben az elgyötört állapotban, meglátta a cár, odament hozzá és ráírta: én, a cár, fogom kifizetni. És kifizette.

Vajon tudjuk-e, hogy nagypénteken ez történt. Amikor te úgy vagy: Uram, ki fogja ezt kifizetni? Uram, ki fogja ezt elrendezni, ki fogja ezt nekem megbocsátani, ki fog engem tisztává tenni, ki fog engem újjátenni? Akkor Jézus Krisztus az ő sebeivel, az Ő kihulló drága vérével odaírja: én, Jézus, mert szeretlek téged. Nem érdemled meg, de mert szerettelek már ott a Golgotán, életemet adtam érted: én kifizettem. Az Ő sebeivel gyógyulunk meg.

Múltkor valaki boldogan mutatott egy papírt: nézzem meg, többszöri ellenőrzés után kiderült, hogy a betegségnek nyoma sincs, és az volt ráírva: gyógyult állapotban távozhat otthonába. Semmi nyoma a betegségnek.

Nagypénteken azt hirdetjük: megvan a lehetősége annak, megvan a feltétele annak, hogy te boldogan mondhasd: nézd, semmi nyoma az életemben már annak, ami terhelt, sújtott, ami gyötört, ami miatt nem tudtam aludni, ami miatt nyugtatókon kellett élnem. Nézd meg: szabad vagyok, szabad, mert az adóslevél széjjeltépve. Tudom, hogy megvevél te, meggyőztél ím magad. - mondja az egyik ének.

Az a kérdés, hogy meggyógyultál-e Jézus sebeivel. Ha még nem gyógyultál meg, akkor most gyere, borulj le előtte. Köszönd meg neki, hogy életét adta váltságul nemcsak sokakért, hanem értem is. Ha meg már meggyógyítottak ezek a sebek, ha már érvényes rád az Isten meg nem érdemelt kegyelme, akkor hálából szolgálj neki és mondd azt: egész éltem sem lesz elég zengnem az Ő dicséretét. "Kéz, amely kerestél, szív, amely szerettél, vér, mely eltörölted minden bűnömet, mindörökké áldva legyetek."

Jó lenne, ha nagypéntek áldása a tied lenne. Nagypéntek üzenete a szívedben lenne és boldogan tudnánk elmondani: igen, az Ő sebeivel meggyógyított bennünket. Nincsenek régi sebek, felemlegetett sérelmek. Nincs már vérző sem, nem folyik már az élet, nem megy el az élet, mert az Élet beköltözött a szívembe.

Meggyógyultál-e? Ha meggyógyultál, azt mondja neked Jézus: eredj el, többé ne vétkezzél. Sose felejtsd el az Ő sebeit. Legyenek a szemünk előtt. Tudjuk, az úrvacsora is ezt jelenti. Isten mindig emlékeztet bennünket az Ő Fia áldozatára. Mindig emlékeztet bennünket, amikor megtörjük a kenyeret. Így szól a Káténk: amilyen bizonyosan az Úrnak szolgája megtöri számomra a kenyeret, olyan bizonyos az, hogy Jézus teste megáldoztatott érettem. Ahogy látom, hogy a kehelyben van a bor, olyan bizonyos, hogy az Ő vére érettem kiontatott.

Az úrvacsorában is erre emlékeztet minden alkalommal bennünket a mi Urunk. Jézus sebeire, és arra, hogy Jézus sebeinek fényében begyógyultak, vagy begyógyulhatnak egyszer s mindenkorra a te összes sebeid. Legyen érte áldott a mi Urunk!

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hála, magasztalás, dicséret, dicsőség a te nevednek! Áldunk téged, hogy a mennyben is úgy dicsérnek téged, mint megöletett Bárányt ki a bűnt mind elvetted a véred árán.

Köszönjük, hogy a te megváltott földi néped is már itt ezért dicsérhet és dicsőíthet téged. Köszönjük, hogy ilyen báránylelkülettel jártál ezen a földön, Úr Jézus, és hogy Ézsaiás próféciája beteljesedett, és egyszeri, tökéletes golgotai halálod örökre elég nekünk. Ez olyan hatalmas ár volt, amelyet a világ összes emberének bűnéért is elfogadott volna az Atya, elég lenne mindenkinek.

És mégis, Urunk, látjuk, hogy Isten hozzánk való kegyelme, amely Jézusban megjelent, sokakra nem áradhat ki, mert nem párosul hittel, nem veszik sokan komolyan a te sebeidet.

Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy mi mindig komolyan vegyük, mindig így nézzünk rád, mindig belecsodálkozzunk szereteted mély tengerébe. Ebbe a meg nem érdemelt váltságba, hogy mit tettél értünk. Ha ebbe belecsodálkoztunk, hadd határozzuk el, hogy mi is hálából egész életünket neked szenteljük, és már a jelenvaló világban is, mint a te megváltottaid a te dicsőségedre igyekezzünk élni.

Segíts nekünk ebben, Urunk, hiszen mindenünk benned van, mindenünk tőled van. Te vagy nekünk mindenünk. Maradjon ez mindig így, megváltó Urunk.

Köszönjünk, hogy mi nem gyászban ünnepelhetünk, mert tudjuk, hogy feltámadtál és feltámadásoddal adtál nekünk új reménységet, új életet.

Áldd meg ünnepünket, Urunk, ezt az egész hétvégét itt a gyülekezetben, a családban, szeretteink között. Kérünk, készítsd el a további ünnepi igét is számunkra, az úrvacsorai közösségeket.

Köszönjük, hogy amit most csendes imádságban kérünk, azt is hallod, és meglesz a te akaratod és válaszod.

Ámen.