PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. május 15. (vasárnap) Horváth Géza

KINEK MONDOD JÉZUST?

Alapige: Mt 16,15-16

---

Imádkozzunk!

Áldunk, magasztalunk és dicsőítünk téged, örökkévaló Isten, mennyei Édesatyánk Jézus Krisztusban. Köszönjük neked kimondhatatlan irgalmadat, szeretetedet, amellyel körülvetted ezt a földet, amellyel körülveszed az életünket.

Áldunk, hogy színed elé engedsz bennünket. Tudjuk, hogy nem természetes ez, ezért adunk hálát érte. Köszönjük, hogy elfogadsz, és azt mondod, hogy aki hozzád jön, azt ki nem veted, és nem küldöd el üresen.

Köszönjük, hogy bárhogyan, bármilyen állapotban jöhettünk ide, ezt egyedül te tudod, és te ismered, hogy ki-ki közülünk mivel, és hogyan jött: milyenek a körülményei, gondolatai, vágyai, érzései, problémái, nehézségei, küzdelmei, harcai.

Áldunk téged, örökkévaló Isten, hogy te azt készíted nekünk a templomban, amire szükségünk van. Tudjuk, hogy nem is valamire van szükségünk, hanem valakire: Jézus Krisztusra van szükségünk. Köszönjük, hogy Őhozzá hívogat a te igéd. Áldunk téged, hogy vele lehetünk közösségben.

Kérünk téged, Istenünk, könyörülj meg rajtunk. Kérünk, hogy most hadd tudjunk elcsendesedni a szívünkben. Hadd tudjunk mindent kizárni, ami most zavaró lenne nekünk. Hadd tudjunk csak a te igédre figyelni és engedelmesen azt mondani: szólj Uram, mert hallja a te szolgád.

Így állunk most előtted, áldj meg bennünket jóvoltodból. Végy körül bennünket, szenteld meg szívünket, készíts neved imádására, magasztalására.

Ámen.

---

Igehirdetés

Nem szeretném folytatni a beiktatást, hiszen annak Isten kegyelméből tegnap vége lett, de ezt az igét azért kaptam, hogy a mai istentiszteleten mondjam el, kicsoda Jézus Krisztus.

Ezt az igét akkor kaptam, amikor a pasaréti gyülekezet levélben először hívott erre a szolgálatra. Akkor Isten kijelentette nekem ezt az igét, hogy amikor majd beiktatnak (akkor még nem tudtam, hogy a beiktatott lelkész nem prédikál), ezt az igét olvassam fel és három gondolatot mondjak el.

Ezt tegnap megtettem, most pedig egy kicsit bővebben szeretném ennek az igének az üzenetét elmondani, mert ez döntő dolog, hogy ki számunkra Jézus Krisztus. Azt is mondhatnám, hogy ez üdvösség kérdése. Ez élet-halál kérdése.

Az a csodálatos, hogy a mi templomépítő és gyülekezetet szervező eleink hetvenegynéhány évvel ezelőtt ezt az igét kapták a gyülekezet vezérigéjeként, és ezt az igét írták a gyülekezet hivatali pecsétjére is: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Nekem ez ragyogott fel először, hogy milyen jó, hogy a mi elődeink ezt megismerték, elfogadták, vallották és erre akarták építeni itt Pasaréten a gyülekezetet.

A második, amit tegnap is elmondtam: ezt én is vallom és így ismertem meg Jézus Krisztust 1984. szeptember 23-án a debreceni kollégium 45. sz. szobájában. Volt egy hely és volt egy idő, amikor én is elkezdtem vallani, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

És a harmadik, amit kaptam ebből, hogy tulajdonképpen minden lelkipásztor ezért van itt, és ezért hangzik Isten igéje, mert nemcsak mi ismertük meg Jézus Krisztust, hanem szeretnénk, ha mások is megismernék. Ha minél többen vallanák innen a gyülekezetből is - vagy legyünk nagyravágyóak: Budapesten is -, a környezetünkben is: igen, te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Ami még ezt az igét erősítette bennem, az a tény, hogy jövő vasárnap konfirmáció lesz a gyülekezetben, ahol fiatalok, felnőttek készülnek arra, hogy itt a gyülekezet előtt megvallják a hitüket. Hadd legyen tehát szó erről a jól ismert igéről, amely Cézárea Filippinél történt, az ország legészakibb részén. Egy beszélgetés, kérdés és válasz, és kijelentés.

Jézus megkérdezi a tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" És elkezdik mondani: némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül. És lehetne folytatni a sort, hogy van, aki Mesternek, aki Tanítónak. Nikodémus azt mondta: Mester, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítóul. Jézus azt mondja neki: ettől egy kicsit többet kell tudnod ahhoz, hogy bemenjél az Isten országába.

Sokan sokfélét gondoltak Jézusról. Remélem, látjuk, hogy ebben van egy sorrend is, hiszen az akkori embereknek Keresztelő János volt a csúcs. Keresztelő János emléke nagyon elevenen élt bennük. Az az erő, amivel ő Isten igéjét hirdette, az az egyszerűség, amely a külsejét jellemezte, az az odaszánt határozottság, amellyel az embereket bűnbánatra aztán bűnbocsánatra, megtérésre hívta. Keresztelő János nagy ember volt. Nagyon sokakban elevenen élt.

Talán a sorrendben utána következett Illés. Lehet, hogy azért is, mert őt úgy vitte fel az Úr a mennybe, hogy nem halt meg testiképpen, hanem magához ragadta Isten. És Illés a zsidók meg az emberek szemében is hatalmas ember volt, aki tényleg Isten Lelkének erejével járt. Akin keresztül csodák történtek, és az ő nevét Izráelben nagyon sokszor emlegették.

Amikor Jézus Krisztus a kereszten szenved, és azt mondja: Éli, éli, lamá sabaktáni! - némelyek Illést vélik hallani, hogy biztos Illést hívja. Annyira élt bennük.

Aztán a sorrendben továbbmenve következik Jeremiás. Jeremiás a maga odaszántságával, határozottságával, szenvedésével. Ő volt a próféták közül az, aki a legtöbbet szenvedett testileg is az erőszakos, ellenséges, istentelen világban.

És van, aki Jézus Krisztust Mesternek hívta. Jó Mester - mondja a gazdag ifjú. Tanító - mondja Nikodémus. Mások meg csak egyszerűen azt mondták: ez a József ácsnak a fia, Máriának a gyermeke. Ismerjük a testvéreit is.

És akkor Jézus megkérdezi Pétert: ti kinek mondotok engem? Szűkítsük a kört. Nem érdekes, hogy a világ mit mond rólam, kinek mi a véleménye. Ti kinek mondotok engem?

Mert amikor Jézus Krisztus ezt megkérdezi, akkor nem azért kérdi meg, mert Ő ezt nem tudja. Az a Jézus van Cézárea Filippinél, aki ismeri a szív rejtett gondolatait, aki észrevette, hogy a tanítványok miről beszélgetnek egymás között, vagy mit gondolnak. Ő ne tudta volna, hogy mi a véleménye az embereknek róla? Kihez hasonlítják? Milyen erőket látnak benne megnyilvánulni? Hogy az Ószövetség nagy alakjainak milyen jó tulajdonságait vetítik le Jézus Krisztusra? Tudta nagyon jól. Nem neki volt szüksége arra, hanem arra volt szükség, hogy Péter - meg, ha lehetne, minél többen - megvallja, hogy ki Ő valójában. Ki Ő igazán. És ezt Péter megteszi: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

Tulajdonképpen, amikor ezt az igét olvassuk és halljuk, akkor abban az időben is és ma is az a legdöntőbb kérdés: elhisszük e? Ne felejtsük el, hogy valami történt, mielőtt ezt Jézus megkérdezte volna Pétertől. És ők hova mennek vissza: az Ószövetséghez, meg Keresztelő Jánoshoz, pedig csak oda kellett volna visszamenniük, amikor hallották a kijelentést Jézusról. Amikor az Atya azt mondta: "Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm". Miért kell Illésig visszamenni? Miért kell Jeremiásnál keresgetni? Miért kell valamelyik prófétához hasonlítani Jézust, mikor az Atya kijelentette, hogy ki Ő?

"Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!" Mit kellett volna tenniük a tanítványoknak meg az embereknek? Csak elhinni. Csak hinni kellett volna, hogy amit Isten mond, az igaz. Az Atya jelentette ki Őt, és elhiszem ezt.

A János evangélium 6,69 részében vagy egy hasonló ige, amikor Jézus megkérdezi a tanítványokat: ti is el akartok menni? Olyan sokan elmentek, itt hagytak, sokan lemaradtak a követésben. Még ez a tizenkettes csapat is el akar menni? És akkor megszólalnak: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad. És folytatják: elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus. Ezen van a hangsúly: elhittük.

Amikor húsvét után Tamás a tanítványok körében van, és Jézus megjelenik a középen és rájuk köszön, mit mond Tamásnak Jézus, miután Tamásnak felragyog, hogy ki Ő? Boldog vagy Tamás, mert láttál. Mert te látni akarsz. De boldogok, akik nem látnak és hisznek. Akiknél első a hit. Elhiszem akkor is, ha nem látom.

Az első mindig: hinni Őt, aztán majd egyre jobban megismerni, amikor vele járok. Még Pál is egyre jobban akarja Őt ismerni. Azt mondja Pál, a nagy apostol, aki ismerte Jézust: még jobban meg akarom ismerni Őt és az Ő feltámadásának az erejét. De először elhisszük: Ő a Megváltó, Ő a Messiás, az Isten szentje.

Bethániában megáll Jézus egy temetőben és megkérdez egy asszonyt, akit úgy hívtak: Márta, és aki éppen siratja a testvérét, Lázárt, meg éppen szemére vetették Jézusnak, hogy miért nem jött hamarabb, és egyszer csak Jézus azt mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed-é ezt?"

Legdöntőbb kérdése az életünknek, hogy ki számunkra Jézus Krisztus? Sokszor jönnek olyan kérdésekkel hozzám kereső emberek és olyan sok vallás van. Magyarországon háromszáz bejegyzett felekezet van. Egy néni egy újságot hozott és azt mondta: tessék elolvasni, nincs ebben semmi rossz. Válaszom meg az: ha egér van otthon, mibe teszi az egérmérget? Hát Pick-szalámiba, vagy Gyulai kolbászba. Hadd egye meg az egér, legyen kívánatos neki. A horgászok is a legjobb csalit teszik a horogra, hogy harapjon a hal.

Tulajdonképpen egyet kell megvizsgálni. Bárki mondhatja, hogy egyház, felekezet, vallásos csoport, csak egy a fontos: ki neki Jézus Krisztus? Mit vall Jézus Krisztusról, és ezt a Jézusban való hitet hogyan éli meg?

Pétertől is ezt kérdezi Jézus. Ti kinek mondotok engem? Ki vagyok a számotokra? És Péter elmondja: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Kérdezi a tanítványokat, de csak Péter válaszol.

Sokat gondolkoztam azon, hogy Péter itt a többiek nevében is beszélt? Jézus meg azt mondja neki: boldog vagy. Nem azt mondja: boldogok vagytok, hanem boldog vagy, Simon, Jóna fia... Konkrétan megnevezi. Tehát semmiképpen nem mondhatjuk, hogy Péter a többiek nevében is beszélt.

Jézus Krisztus mindenkit kérdez, aki hallja az Ő igéjét, mindenkit, aki az Ő közelében van, de mindenkinek személyesen kell rá válaszolnia. A többiek hallgatnak. De Simon boldog, mert neki ezt az Atya kijelentette. Mindenkinek személyesen kell válaszolni. Senki nem válaszolhat más helyett.

Jaj, de szeretnénk válaszolni sokszor a mi szeretteink helyett. Pál apostol annyira szeretett volna válaszolni az ő törzsének, az ő vallásának a nagy emberei helyett, a rokonai helyett, és nem tehette. Ő a damaszkuszi úton elmondta, hogy én Uram, és én Istenem. A damaszkuszi úton vallotta: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. De ezt nem mondhatta ki a rokonai helyett. Nem mondhatja ki helyetted se senki.

Péter előállt és elmondta: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Lehet, hogy ezt a többi tanítvány is sejtette. Lehet, hogy ők is így gondolták. Lehet, hogy bólintottak, de nem mondták ki. Péter megint kimondta.

A jövő vasárnap akik kiállnak, ők kimondják: Igen, vallom, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között, és egyedül az Ő halálába vetett hit által igazulunk meg ingyen, Isten kegyelméből. Mert a hívő embernek ezt kell vallania: mit jelent ez a mondat, hogy te vagy a Krisztus.

Amikor a világ azt mondja, hogy Jézus hasonló Keresztelő Jánoshoz, Jeremiáshoz, Illéshez, vagy valamelyik prófétához, akkor tulajdonképpen mindig azt akarják, hogy ezeknek a nagy embereknek és előttük hitben lévő embereknek az életéből, tulajdonságaiból valamennyit Jézusra vetítsenek. Igen, Jézusban megjelenik Keresztelő Jánosnak, Jeremiásnak, Illésnek, valamelyik prófétának egy-egy tulajdonsága. De ha valaki azt vallja: Jézus az Isten Fia, akkor nem azt vallja, hogy Jézusban valami megjelenik, hanem azt, hogy benne van az Istenség egész teljessége.

Erről beszél a páli teológia: benne van az Istenség egész teljessége, aki megjelent. Isten lejött a földre. Nem az, hogy egy bűnös ember azt mondta: ha nincs más, akkor én elmegyek. Nem az, hogy valaki azt mondta: Uram, egyedül maradtam, most már nyugdíjazz le, küldj el valahova, vagy vigyél magadhoz, mert itt már végem van. Nem erről van szó, hanem ha valaki vallja, hogy te vagy a Krisztus, az vallja, hogy Jézus Krisztusban együtt van az Isten teljessége. Jézus Krisztusban benne van az Isten embert szerető kegyelmes irgalma. Benne van az Isten szeretete, amellyel az Ő Fiát odaadja ebbe a világba, hogy éljünk általa.

Értjük, hogy mit jelent: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia? Azt, hogy benne minden ott van, ami nekünk az üdvösségünkre meg az életre szükséges. Nem az, mint a próféták, hogy megmutatják az utat Istenhez, hanem az, hogy Ő maga az út. Nem az, hogy beszélnek az igazságról, hanem, hogy Ő maga az igazság. Nem az, hogy valamilyen életet felragyogtatnak, hanem az, hogy Ő maga az élet. Ő maga a mennyország.

Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia - és azt mondja erre Jézus: boldog vagy Simon, Jóna fia.

Amikor ezt olvastam, arra gondoltam: ni, csak, itt is van egy boldogmondás. Nemcsak a Máté 5. részében van boldogmondás, meg a Zsoltárok könyvében, vagy a Jelenések könyvében. Itt is van: boldog vagy Simon, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked. Boldog vagy, mert nem a hittankönyvből tudod. Boldog vagy, mert nem a teológián tanultad. Boldog vagy, mert ezt nem valamiféle imakönyvből olvastad ki. Azért vagy boldog, mert ezt az én mennyei Atyám jelentette ki neked.

Ezt nem lehet ésszel felfogni. Egyik énekünkben énekeljük: bár felfoghatna tégedet az emberszív és ismeret, hogy megfejthesse titkod. Sokan ezt szeretnénk, de nem tudjuk felfogni, és legkevésbé befogadni. Pedig olyan egyszerű: de az én mennyei Atyám kijelentette neked. Az én mennyei Atyám felfedte előtted. Ez a szó azt jelenti: kinyilatkoztatta. Hasonló ahhoz, amikor valami le van takarva nagy fehér lepellel, és az ember kíváncsi: vajon mi lehet mögötte? Én is egy ilyen helyen mindig azt néztem, hogy a szél bár elfújná azt a lepedőt, hadd lássak mögé. Hiába mondták, hogy perceken belül meg fogod látni, nem, vajon hogy néz ki, mi van mögötte. A Biblia ezt a szót használja: Isten leleplezi, kinyilatkoztatja, kinyilvánítja az Ő választottainak a tervét és akaratát.

Tudjuk, hogy van, amit Isten eltitkol előlünk, azt, amit nekünk nem szabad tudnunk. És valamit kinyilvánít nekünk, amit viszont kell tudnunk. Érdekes, hogy az ember mindig fordítva akarja. Mindig arra kíváncsi, amit nem tudhat. Mint a mesében. Kilencvenkilenc szoba van, amit lehet használni, de egy be van zárva. És mi érdekli a királykisasszonyt? Az az egy szoba. Vajon miért zárták be?

A kinyilatkoztatás is ilyen, mert a kinyilvánított dolgok a mieink, az eltitkolt dolgok az Úréi. Az Úr szeret bennünket annyira, hogy azt mondja: téged az ne érdekeljen. Nem kell neked tudni. Viszont amit kinyilatkoztatok (a kilencvenkilenc szoba) azt meg ismerned kell ahhoz, hogy bemenj az üdvösségbe. Ezért kerüljük meg sokszor Istent. Ezért kerüljük ki az Ő akaratát. Ezért nem törődünk a kilencvenkilenc nyitott szobával, hadd mondjam így: a Biblia 66 könyvével, ezért nem törődünk sokszor az istentisztelettel, mert az az egy, az nagyon kellene. Futunk fűhöz-fához, csak azt az egyet megtudjuk, ott mi van.

Ami nekünk kell, azt Isten leleplezte, kinyilatkoztatta. Ennek az igének a tanítása szerint ez nekünk elég a boldogsághoz. Ha valakinek Jézus Krisztust az Atya kinyilatkoztatja, felragyogtatja, megvilágítja, az velem együtt vallhatja: ez elég a boldogsághoz. Benned mindent meglelek - mondja a 300. dicséretnek az egyik verse.

Valaki kérdezhetné: de miért kell ezt kimondani, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia? Olyan fontos ez? Bizony fontos. Nem Jézus Krisztusnak fontos ez. Nem az a lényeges, hogy ezt neki elmondjuk, ezzel magunkat erősítjük meg, ha ezt Őelőtte bevalljuk.

Amikor Jézus Cézárea Filippinél jár, a Biblia azért emeli ki, mert innen már indul Jeruzsálem felél, indul a Golgota felé. Mi-minden fog következni most: elfogatás, árulás, szenvedés. Amikor Jézus Krisztusban már nem látszik, hogy Ő az Isten Fia. Ott lecsupaszítva, megverve, töviskoronázva. Péternek kell, hogy ne kételkedjen benne, hogy Ő a Krisztus, amikor nem látszik az Ő dicsősége, amikor nem látszik az Ő istenfiúsága, amikor nem látszik az Ő hatalma. Nem azért nem látszik, mintha nem látszódhatna, mert tizenkét sereg angyalnál többet kérhetne, hanem azért nem látszik, mert Ő így akarja. Amikor önmagát teljesen megüresíti, Péter te akkor is tudjad, hogy én vagyok Krisztus, az Isten Fia.

Miért kell ezt tudnunk? Azért, mert mi is ilyen Jeruzsálemek felé megyünk. Egyik énekben énekeljük, és engem ez mindig megdöbbent: ma örvendsz egészségnek, holnap már halva vagy. Milyen sokszor igaz. Ma azt gondolod: minden a tied, ifjúság, erő, vidám kedv. Minden az enyém, az egész világ. A következő napon pedig kiderül: baj van. Jön a nyomorúság, szenvedés, fájdalom, betegség, halál árnyékának völgye. Nekünk kell tudni, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Ez az én legnagyobb kapaszkodóm, a legnagyobb forrásom, örömöm. Nem vagyok magamra hagyatva. Benned élek, benned vagyok, téged vallak, Uram. Tudom, hogy hatalmasabb vagy mindennél.

Egyszer megkérdeztem egy kisgyereket: mit gondolsz, mint jelent ez, amikor Péter ezt mondja: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia? A kisgyerek így válaszolt: azt, hogy Jézus mindent megtehet. Ő lefordította azt a bibliai igét, hogy nála semmi sem lehetetlen. Jézus mindent megtehet. Hát nem jó tudni a hívő embernek? Nem jó tudni annak, aki Jézus Krisztust vallja: igen, te mindent megtehetsz, mert mindennél hatalmasabb vagy.

Még annyit hadd mondjak el, hogy ezzel az igével kapcsolatban sok félreértés van. Ezt a félreértést most hadd tisztázzuk. Jézus azt mondja Péter hitvallására a boldoggá nyilvánítás után (Pétert már életében boldognak nyilvánítja Jézus, azért mert hisz.): ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat.

Talán sokan azt gondolják, hogy ez Péterre vonatkozott, mert a neve azt jelenti: kőszikla. Ez egy véletlen egybeesés itt csak, hogy ezen a fundamentumon építi fel Krisztus az Ő egyházát. Ez nem így van, mert akkor Jézus azt mondta volna: rajtad építem fel az én egyházamat. Krisztus itt azt mondja: ezen építem fel az én egyházamat, és ott két dolog hangzik el.

Sokszor azt gondoljuk, hogy ezen a hitvalláson építi fel Krisztus az egyházát. Mert ott valóban elhangzik ez a hitvallás: te vagy a Krisztus. Viszont Jézus ezt mondta: boldog vagy, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. És én ezt vallom: nem is ezen a hitvalláson építi fel Krisztus az Ő egyházát, hanem ezen a kijelentésen, amelyet Isten kijelent a hívő embernek. Mert a Péterek elbukhatnak, a hitvallások elhallgathatnak.

Voltak a történelemben idők, amikor gyengék voltak ezek a hitvallások, meg el is halkultak, de az egyház örök, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Egy a lényeg: kijelentés akkor is volt. Szólott nekünk Isten sokféleképpen, legutoljára pedig az Ő Fia által. Isten mindig adott kijelentést. Ez változhatatlan. Emberek elbukhatnak, mint Péter. Isten kijelentése Jézus Krisztus, rajta építi fel egyházát. Ő a szegletkő, a fundamentum. Más alapot senki sem vethet - mondja Pál.

Mi lett az ő hitvallásából már néhány hét múlva? Azt mondta a főpap udvarában: sosem ismertem ezt az embert. Még esküvel is fogadta, még átkozódott is, hogy neki semmi köze Krisztushoz. Ezen a hitvalláson építene fel? Nem. A kijelentésen építi fel. Isten minden kor emberének kijelenti a Krisztus titkát. Kijelenti az örök életnek, az üdvösségnek az útját. Felragyogtatja azt a kaput: Tessék, beléphetsz az üdvösségbe. Tehetsz egy lépést. Ezt a lépést hitben tedd meg, és benn vagy az Isten országában, mert ha hiszel, meglehet. Ez a csoda, hogy Istennek a kijelentése soha nem halkul el. Ő mindig a Fiára mutat, és az Ő Fiához hív bennünket.

Végül még két dolog: miért kell ez a hitvallás? Mert magunkat erősítjük vele. A másik, hogy az ilyen embert tudja használni Isten igazán. Aki megismerte Őt, az tud másokat is megismertetni vele. Ez olyan, mint amikor találkozik három ember. Ketten ismerték egymást, a harmadik csak az egyiket ismerte, és akkor azt mondjuk: bemutatlak titeket egymásnak. A hívő embernek ez a feladata. Sokan nem ismerik Jézus Krisztust, de mivel én ismerem, ezért azt mondom a harmadiknak, negyediknek... gyere, bemutatlak. Ezt a Bibliában úgy olvassuk: és Jézushoz vezette őt. Ennyi, hogy valakit odavigyünk Jézushoz, mert én már ismerem.

A samáriai asszony megismeri a kútnál. Hazamegy Sikár városába és azt mondja: gyertek, bemutatok nektek valakit. Tud rólam mindent, tudja, hogy ki vagyok, nem kell tagadni. Sőt még szégyellni sem kell, mert akkor már Ő azt elrendezte. Gyertek, ismerjétek meg. Az ilyen embert tudja használni egyedül Isten.

Olyan szép, hogy gyülekezetünk pecsétjén is ez az ige van. Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. És áldott emlékű lelkipásztorunk azt mondta ennek az igének a kapcsán, hadd idézzem őt most szó szerint: "Ne csak a hivatalos iratainkon, hanem a szívünkön is ott legyen ez a pecsét." Ettől többet nem kívánhatok magamnak és a gyülekezetnek sem: vallja a te szíved, hogy Jézus Krisztus Úr az Atyaisten dicsőségére.

Válaszoljunk az ige üzenetére. A 300,4 dicséretet énekeljük:

Kegyelem vagy, égi jó,
Mely minden bűnt eltörül,
Hagyd, hogy gyógyító folyó
Tisztogasson meg belül.
Élet-kút vagy, lüktetés,
Vízmerítni drága hely,
Ó buzogj fel bennem és
Öröklét felé emelj.

---

Imádkozzunk!

Szeretnénk megköszönni neked, Úr Jézus Krisztus, hogy ilyen helyzetek elé állítasz sokszor bennünket, amikor a te igéd megszólal, és döntenünk kell melletted vagy ellened: megvalljuk-e, hogy te vagy a Krisztus, az Isten szentje, és próbáljuk-e ezt a hétköznapokban is megélni, vagy csendben bólintunk: igen, ez igaz, csak nem mondjuk ki és nem mondjuk el.

Köszönjük, hogy indítasz bennünket hitvallástételre. Kérünk mindazokért, akik ezt a jövő vasárnap itt a gyülekezet előtt megteszik. Engedd, hogy ez ne egy dátumhoz legyen kötve, egy tavaszi vasárnaphoz, egy konfirmációs istentisztelethez, hanem kötve legyen ez minden istentisztelethez, minden igei alkalomhoz, amikor megvallhatjuk a hitünket.

Úgy tudjuk mi is megvallani a hitünket, Urunk, ahogy a tanítványok, hogy növeld azt, mert nagy szükség van arra, hogy te állandóan tápláld, erősítsd a hitet, a tüzet a szívünkben. Kérünk, hadd legyünk engedelmes, néked élő gyermekeid.

Kérünk, áldj meg bennünket, szeretteinket, családtagjainkat, mindazokat, akik még nem ismernek téged. Áldd meg azokat, akik a héten szerettüktől búcsúztak az örök élet bizonyosságában. Kérünk, vigasztald az egész családot. Áldd meg azokat is, akik néhány napja vesztették el kedvesüket. Áldd meg a betegeket is Urunk, akik nem lehetnek itt közöttünk, bár szívesen itt lennének.

Köszönjük mindazokat, akik imádságban és lélekben vannak itt. Köszönjük a tegnapi szép napot. Áldunk, hogy örvendezhetett együtt a te néped. Köszönjük, hogy te rendeztél és intéztél minden oly szépen. Áldunk, hogy hálát adhatunk neked, hogy gondod volt ránk, és bizonyságot tehettünk így rólad.

Vezess bennünket az utunkon tovább. Áldd meg a vizsgázókat, a fiatalokat, az érettségire készülőket. Mindazokat, akiknek szorgalomra, kitartásra van szükségük. Kérünk, áldd meg a gyermekeket a gyermek-istentiszteleten, kérünk, hadd engedjék a szülők hozzád őket, ne tiltsák el.

Legyen tiéd a hála, magasztalás, dicséret, örökkön örökké.

Ámen.