PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. június 26. (vasárnap) Horváth Géza

HOGYAN SZOLGÁLJUNK A GYÜLEKEZETBEN?

Alapige: ApCsel 6,1-3

---

Imádkozzunk!

Olyan jó téged magasztalni, egek nagy Királya, felséges Urunk, teremtő Atyánk. Olyan jó dicsérni téged a gyülekezet közösségében. Áldunk téged, hogy ezt tehetjük.

Köszönjük, hogy ma is egybehívtad népedet, hogy téged magasztaljunk és imádjunk.

Áldunk, hogy színed elé engedsz bennünket. Hadd lássuk, hogy ez nem természetes, hanem kegyelem és kiváltság. Hiszen hogyan jövünk ahhoz, hogy bűnös ember megálljon az örökkévaló szent Isten színe előtt?

Köszönjük, hogy Jézus Krisztusért, az Ő felhatalmazása alapján és biztatására jöhetünk bátran a kegyelem trónusához. Leborulunk előtted, Urunk, és hálát adunk mindazért, amit cselekedtél és cselekszel az életünkben.

Köszönjük, ha már ezt látjuk, és tudjuk, hogy honnan van az erő, a türelem, a bölcsesség, honnan volt kitartásunk. Köszönjük, ha a te Lelked munkálkodott a szívünkben az elmúlt napokban is.

Kérünk, bocsáss meg nekünk mindenért, amivel vétettünk ellened, amivel megbántottunk téged, amivel az embertársaink, az atyafiak között sem jártunk bölcsen a te akaratod szerint. Bocsáss meg minden mulasztást, minden elszalasztott alkalmat, amikor bizonyságot tehettünk volna rólad. Bocsásd meg, hogy némák voltunk ott, ahol szólni kellett volna, és sokat beszéltünk ott, ahol inkább hallgatnunk illett volna.

Kérünk, Urunk, hogy szentelj most meg bennünket. Kérünk a gyermek-istentiszteleten lévőkért, és kérünk mindenkiért, aki hallgatja igédet akár itt, akár máshol. Adj áldást, és járj át bennünket, ahogy az előbb az énekben is kértük. Tudjuk, hogy te mindent átjársz. Kérünk, bennünket is hadd járjon át kegyelmed árja. Olyan sok minden átjár bennünket, kérünk, most hadd legyen szent ez az alkalom, a veled való áldott közösség.

Készíts bennünket a te asztalodhoz, Urunk. Köszönjük, hogy annak is vendégei lehetünk. Áldunk, hogy ajándékozó, kegyelmes, gazdag Isten vagy.

Ámen.

---

Igehirdetés

Pünkösd óta több igehirdetést hallhattunk arról, hogyan munkálkodott Isten Szentlelke az első gyülekezet életében. Sokakban az a kép él, hogy ott még minden rendben volt. Akikben ez a kép él, azok nagyot csalódnak, amikor elolvassák az ApCsel 5. fejezetét, ahol Anániás és Szafira története van leírva. Vagy eljutnak a 6. fejezethez, amikor arról van szó, hogy zúgolódás támad a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban. Talán akkor megrettennek, és azt mondják: ott sem volt minden rendben?

Olyan jó, hogy a Biblia egy olyan gyülekezetről is, mint a jeruzsálemi, igaz képet ad nekünk.

A másik, amire figyelnünk kell, az, hogy nem az a példamutató itt, hogyan élt a gyülekezet, nem az a példa, hogy Isten Lelkének a munkája abban mutatkozott volna meg, hogy minden rendben volt, hanem pontosan az, hogy ami nem volt rendben, azt rendbe tették, és Isten Lelke nem akárhogyan művelte ezt. Mert az is fontos, hogyan tették rendbe.

Van egy gyülekezeti probléma, van egy kérdés, és azt látjuk, hogyan orvosolják Isten Lelkének bölcsességével az apostolok. Az a fontos itt, ahogyan ezt a kérdést elrendezték. Van egy mondás: nem az a szégyen, ha valakinek maszatos az arca, hanem az, ha nem mossa le. Nem az volt itt a szégyen, hogy a jeruzsálemi mintagyülekezetben (ha lehet ilyet mondani) zúgolódás, nehézség támad, problémák vannak, klikkek alakulnak, hanem az, ha ezt nem orvosolták volna. De igen, Isten Lelke ezt a sebet begyógyította. Ezt fogjuk látni, hogyan.

Nem a problémával kezdődik ez a történet. A 6. fejezet nem úgy kezdődik, hogy probléma volt a gyülekezetben, zúgolódás támadt némelyek között, hanem azzal, hogy nőtt a tanítványok száma. Növekedett a gyülekezet. Isten Lelke egyre többeket hozott ki a bús, sötét éjből, a bűn rabságából az élet világosságára. És ezeket nemcsak kihozta, nemcsak új élettel ajándékozta meg őket, hanem Isten Lelke betagolta őket a gyülekezetbe.

Nemcsak a tanítványok száma nőtt, hanem Isten Lelke növelte a gyülekezetet az üdvözülők seregével. Nemcsak a hívő emberek sokasága jött elő, hanem ezek növelték a gyülekezetet, nőtt a gyülekezet létszáma is, mert elképzelhetetlen volt, és ma is az, ha valaki megtér és újjászületik, az ne tagozódjon be a gyülekezetbe, az otthoni keresztyén legyen, vagy tv-s, rádiós keresztyén legyen. "Meghallgatok minden vallásos műsort, megnézek minden istentiszteletet", s miközben azt teszi, ne legyen ott a sajátján, ahol Isten az Ő igéjét adja az Ő népének.

Nemcsak a tanítványok száma nőtt, hanem pontosan annyival nőtt a gyülekezet létszáma is. Ne felejtsük el, hogy ezek az újjászületett emberek, valóban kedves hívő, megtért atyafiak hozták magukkal az óemberüket is a gyülekezetbe. Ez az óember mindig fel akar tápászkodni, mindig életet akar magának. Olyan, mint a vadhajtás a beoltott fán. Amikor látunk egy fát, amely be van oltva, szép gyümölcsök vannak rajta, de a vadhajtások itt-ott kinőnek. A kertésznek vagy a gazdának az a feladata, hogy ezeket lenyesse, kivágja, eltávolítsa, mert elszívják az erőt.

Ezek a gyülekezetek hús-vér emberekből voltak, akik követték Jézus Krisztust, akik elfogadták a váltságot, akiket Isten Lelket átjárt, de látjuk, hogy ott maradt az óemberük is. Éppen ezért történhetett meg, ami megtörtént.

Terjed az Isten igéje - és ez a fontos. Miért terjedt az Isten igéje? Azért, mert terjesztették. Mert komolyan vették az első gyülekezetek tagjai a missziói parancsot, hogy "elmenvén tehát tegyetek tanítvánnyá minden népet." Ma a hívő emberek, az egyház közössége mindent csinálni akar, de ezt elfelejti, hogy elmenvén tegyetek tanítvánnyá... Ez a legfontosabb feladatunk. Ez volt az első gyülekezetek életereje, lüktetése. Mentek és terjesztették Isten igéjét, és egyik mondta a másiknak: megtaláltuk a Messiást. Hol van, ki az? Gyere, odaviszlek hozzá... Odaviszlek a bűnbocsánat Urához, a Golgota keresztjének a Krisztusához. Odaviszlek a bűntisztító vérhez, a feltámadás erejéhez. És akit odavittek, az ott is maradt, és nőtt a gyülekezet száma.

Volt egy emberi oldala is, hogy terjesztették az igét, és volt egy nagy-nagy isteni oldala az egésznek, hogy "az Úr pedig növelte". Miért? Mert megnyitotta a szíveket. Miközben szólt az ige, az Úr ment és nyitotta ki a szíveket az Ő igéje előtt. Az emberek pedig hulltak a porba. Erről mondja az ének: Ó az dicső idő. "Ha zúg az Úrnak Lelke, mennyből alájövő, szétjár éltet lehelve, ó az dicső idő". Micsoda dicső idő volt ez!

És vannak problémák? Hogy a gyülekezetben előfordult, hogy zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között? Éppen ez hozta a problémát: a gyülekezet nőtt. Nőtt a szolgálati terület. Új és új szolgálati ágak jöttek be, új dolgok jelentkeztek, amiket meg kellett oldani.

Ez olyan dolog, mintha valaki azt mondaná - mondjuk egy gyülekezet, amelynek van sok épülete - jaj, de borzasztó, hol az eresz megy tönkre, hol a csap törik el, hol egy cserép miatt beázik a tető. Mennyi gondunk van az épületekkel. És miért vannak gondjaink? Mert vannak épületek. Ez olyan, mintha egy édesanya azt mondaná: van négy gyerekem, az egyiket ide kell vinni, a másikat oda, a harmadikat táborba vinni... És miért van annyi probléma? Mert van sok gyermek.

A gyülekezetben miért volt zúgolódás? Azért, mert volt növekvő gyülekezet. És a gyülekezetben sincs az, hogy minden flottul megy, és minden rendben van. De ami nem megy flottul és nincs rendben, azt rendbe teszik. Nagy-nagy szeretettel, bölcsességgel, az apostolok erejével, tudományával, de a Szentlélek munkája által azt rendbe teszik.

Milyen csodálatos dolog, ami itt történik. De ezek veszélyes vizek. Mivel ezek veszélyes vizek, nézzük meg ennek a történetnek néhány üzenetét, amelyből mindannyian valamit megérthetünk, ami nekünk szól, és amivel Isten bennünket akar nevelni.

Zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között. (Most nem mondom el, kik voltak ezek. Sokféle emberből állt a jeruzsálemi gyülekezet). Az ApCsel 2. részében láttuk, hogy kik hallgatják Péter prédikációját: pártusok, médek, elámiták... Olyan zsidók, akik "külföldön" már egy kicsit asszimilálódtak, a környezetük hatásait átvették. Mindannyian hallották Isten nagyságos dolgait. Sokféle emberből alakul meg a gyülekezet.

Zúgolódás támad a görögül beszélő zsidók között. Ez a szó a Bibliában azt is jelenti: morgolódás. Morogni. Talán ismerős a házasságban, a családban. Nem nyíltan mondani, nem őszintén, csak a bajuszunk alatt rebesgetni, valamit fülbe súgni a másiknak.

Mi az, hogy görögül beszélő zsidók? Amikor megalakult a gyülekezet, nem úgy alakult meg, hogy Krisztusban nincs ilyen meg olyan? Mi van itt? Amikor a gyülekezet megalakul nem úgy van, hogy görögül beszélő zsidó vagyok, én meg ilyen zsidó vagyok, én meg ehhez a néphez vagy népcsoporthoz tartozom... Krisztusban nincs sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, sem gazdag, sem szegény. Tudjuk az apostoli levelekből, hogy a problémák ott kezdődtek, amikor a gyülekezet nem élte meg azt, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Amikor a gyülekezet nem tudta volna elénekelni: Isten szívén megpihenve, Ő a fő, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei.

Nagyon jó, hogy a gyülekezetnek vannak csoportjai, de nagy baj az, ha valaki csak a csoportban gondolkozik és nem az egész gyülekezetben. Nagy baj, ha egy csoport, legyen akár házaskör, ifi csoport, gyermekórai csoport, nem mondja azt: én az egész nagynak vagyok egy része, én "egy nép és egy sereg" vagyok a 8 órás vagy 10 órás istentiszteleten résztvevőkkel. Én egy nép és egy sereg vagyok azokkal, akik talán már most akármi miatt nincsenek köztünk. Nagy baj, ha nem tudunk úgy gondolkozni, hogy Jézus Krisztusban leoldódtak ezek a határok, ezek az elkülönülések. Baj az, amikor kialakul egy klikk, és morgolódás, zúgolódás támad közöttük. Mert ott van ez a szó: a zsidók ellen, a héberek ellen.

Valaki ellen dolgozni? Igen, ez volt az első gyülekezetben az egyik probléma. Jó, hogy ezt megoldották. Az volt a probléma, hogy amikor nekem külön véleményem van, az mindig valaki ellen irányul. Ez pedig ellenségeskedést szül. A Sátánnak az a célja ezzel, hogy megossza Isten népét, megossza a gyülekezet egységét, közösségét, és azt mondja: én ide tartozom, oda tartozom, én ebben vagy abban a csoportba vagyok. Isten segítsen bennünket, hogy, ne így legyen ez köztünk, hanem úgy, ahogy az Isten igéje kéri.

Zúgolódás támadt közöttük. Maguk közt megbeszélték. Egyik elkezdi a másiknak a fülébe súgni. Ez olyan, mint a fertőzött seb, ha nem gyógyítják, nem kezelik, akkor egyre nagyobb lesz a fertőzés, egyre nagyobb lesz a genny. Ha nem orvosolják, lehet, hogy visszafordíthatatlan folyamattá válik az egész.

Jó, hogy itt Isten Szentlelke az apostolokat arra indítja, hogy rögtön kezdjék el orvosolni. Nem várnak vele, hogy majd az idő megoldja, majd lecsendesednek, s majd elmúlik ez a nagy felbőszülés. Nem. Gyertek, beszéljük meg, legyünk őszinték. Összehívják a tanítványok egész gyülekezetét. Tárjuk az egész gyülekezet elé, és keressük Isten vezetését. Keressük: Uram, hogyan akarod, hogy ezt megoldjuk? És a tanítványok ezt teszik.

Sokszor látunk a tv-ben erdőtüzeteket. A tűzoltók mennek, a helikopterek öntik a vizet, és még mindig ég, és egyre nagyobb terület ég. Hol lehetett volna eloltani az erdőtüzet? A legelején, amikor kicsi. Akkor egy ember rátapos, és már vége az egésznek. Nem várni, míg elterjed.

Nagyon jó gyakorlata ez az apostoloknak. Valami felüti a fejét, azon nyomban elrendezni és pontot tenni a végére.

Valóban így van. Bevisszük az óemberünket a gyülekezetbe. Nem ez a baj, hanem az, ha az óemberünk kibontakozik a gyülekezetben. Mert mindenkinek az óembere hiú, büszke, sértődékeny. Ilyen volt a jeruzsálemi gyülekezet tagjaié is. Zúgolódás támadt, hogy a közülük levő özvegyasszonyokat mellőzik a szolgálatban. Nem figyelnek annyira rájuk, nem gondozzák, nincs rá idő, nincs rá erő már, és ezt kezdik szóvá tenni.

Érdekes, ahogy az óemberi természet itt kiüt. Azt kezdik nézni: hoppá, itt bennünket sértegetnek. Érdekes, hogy a többi özvegyasszony nem érdekelte őket. Hogy azokkal mi van? Azok el vannak látva, azok gondozva vannak? Azok megkaptak minden segítséget? Nem, hanem a közülünk való... És akkor ezt elkezdték ragozni. Mert ha az ember szívében és gondolataiban ilyen dolgok támadnak, akkor az mindig megy tovább. Ja, kiszúrnak velünk... Pont bennünket. Hát ezt érdemeljük mi?! Nekünk vannak jogos igényeink, vannak elvárásaink.

És az ember elkezd ilyen gondolatokkal foglalkozni: mellőznek bennünket. Hát nem vagyunk olyan fontosak? Mi van benne? Az óember: fontos vagyok, középpontban vagyok, nem eléggé simogatnak, nem eléggé figyelnek ránk. Lehet, hogy volt ennek alapja, lehet, hogy nem. Ezt Isten igéjéből nem tudjuk.

Az apostolok azonban egy dolgot tesznek. Mindent, amit hallanak, azt megvizsgálják. Nem rázzák le rögtön magukról, hanem azt mondják: vizsgáljuk meg, nézzük meg, lehet-e rajta segíteni. Ha lehet rajta segíteni, akkor segítsünk. Isten világosságában, a Szentlélek tanácsával segítsünk ezen a dolgon. Érezzük ennek a mondatnak a súlyát: Nem szolgálnak ki bennünket.

Valóban sokan az első gyülekezetekben is azt várták, hogy kiszolgálják őket, ahelyett, hogy ők maguk álltak volna be a szolgálatba. Mert nem mindegy: Krisztus szolgálatában álló emberek vagyunk-e, vagy olyan emberek, akiknek olyan igényeik vannak, hogy szolgáljanak ki bennünket? Megrendeljük a szolgálatot.

Nekem mindig olyan nehéz volt, amikor a lelkészi hivatalba bejött valaki és elmondta, hogy milyen temetést kér. Például mi legyen benne. Mondom: az lesz benne, amit Isten Lelke jónak talál elmondani. Egy néni úgy jött be: tiszteletes Úr, az én férjem kemény ember volt, kemény igét tessék hirdetni. Jó, szerintem azt szoktam hirdetni, mert az maga kemény, amikor a temetőben azt mondjuk: térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. Meg legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban az órában jön el az Emberfia. Temetés után ugyanez a néni jön be: köszönöm a szolgálatot, csak egy baj van, egy kicsit kemény volt. Hát nem azt kérte, hogy kemény legyen? Nem azért volt kemény, mert valaki azt kéri, vagy azért, hogy én elgondolom, hanem ott és akkor Isten Lelke azt akarta elmondani.

Értjük, mikor ez van valakinek a szívében: szolgáljanak ki. Megrendelek valamit, ahelyett, hogy én állnék be a szolgálatba Isten dicsőségére. Itt az a baj, hogy arra irányul a figyelem, amit az apostolok nem tettek meg. Nem arra, amit elvégeztek, nem arra, amit mondtak, nem az Isten igéjét veszik komolyan, hogy igen, de jó, a mai ige ezt mondta. De jó, ezt hirdették az apostolok. (Ez akkor volt, amikor még nem volt a kezükben a Szentírás. Fontos volt, hogy az apostolok hogyan tanítják a népet.) De ők mire figyelnek? Arra, ami nincs. Azokra a fehér foltokra, amik a gyülekezetben még nincsenek lefedve, ahol nincs térerő. Nem arra, amit szépen megcsinálnak. Nem az igehirdetés fontos, hanem az özvegyasszonyokat nem szolgálják ki.

Igen, egy gyülekezetben mindig lehet kritizálni, mindig lehet hiányosságokat találni, mindig lehet a szolgálattevőkkel elvárásokat támasztani. De jó lenne, ha először mindig azt néznénk: Uram, mit tettem én? Hogy szolgáltam én? Igen, ez a probléma, de Isten Lelke megoldja a problémát.

Hogyan reagáltak az apostolok erre a zúgolódásra? Mert ez is Isten Lelkének a nagy munkája.

Először is úgy, hogy nem sértődnek meg. (Az asszonytestvérek között nemrégen volt szó a sértődékenységről. Biztos elhangzott: ez az óemberünknek a tulajdonsága.) Nem csináltak úgy, mint a sündisznó, ha támadnak bennünket, akkor összekuporodunk és szúrunk. Nem válaszoltak vádaskodással, nem védték ki úgy a támadást, hogy viszonttámadnak.

Volt egy tanárom, aki mindig azt mondta: - mert a gyerekek szeretnek verekedni, mi sem voltunk másképpen - jegyezzétek meg, mindig az kezdi a verekedést, aki visszaüt. Hát ők nem ütöttek vissza. Nem válaszoltak az ütésre ütéssel, a rágalmazásra vádaskodással. Nem önmagukat tették előtérbe. Mondhatták volna: hát nem becsülitek a munkánkat, pedig kitesszük a lelkünket értetek. Ti meg ahelyett, hogy megköszönnétek, még vádaskodtok, hogy mit nem végeztünk el. Nem önmagukat teszik előtérbe. Mert ha valaki magát teszi előtérbe, ott Jézus Krisztus mindig háttérbe szorul. Mert aki magát felmagasztalja, az majd megaláztatik. Ehelyett azt keresik: hogyan lehet megoldani ezt a kérdést?

Meglátják az apostolok, hogy olyan munkát végeznek, ami nem az ő feladatuk. Közben nem tudják végezni azt, amire elhívást kapnak. Ott világosan tisztázzák ezt és világosan tisztázzák a munkaköri leírásokat. Azt mondják: válasszatok magatok közül hét férfit, mi pedig megmaradunk az igehirdetés és az imádság szolgálata mellett.

Ezt kellett tenniük az apostoloknak. Ez volt a fő feladatuk: az igehirdetés és az imádságnak a szolgálata, munkája, feladata, terhe. Ha az Isten szolgája olyat tesz, ami nem neki adatott, akkor mindig meg kell látni azt, hogy kinek adatott az, és be kell állítani olyan szolgálattevőket, akiknek meg az adatott. Meglátják az apostolok, hogy nem kell nekünk mindent csinálni, mert nem tudunk mindent tenni. Közben kifáradunk, kimerülünk, és tudjuk Isten igéjéből, hogy aki kifárad és kimerül, az nem tudja végezni munkáját és szolgálatát úgy, ahogy kellene. Nem marad rá erő és idő.

És azt mondják: válasszatok. Nem azt mondják: jó, egy kicsit összerendezzük magunkat, majd máshogy osztjuk be az időnket. Nem azt mondják: majd átszervezünk dolgokat, hanem azt mondják: vannak olyan feladatok, amiket leadunk, amiket nem nekünk kell megcsinálni.

Tudjátok, hogy ebben milyen csodálatos üzenet van? Az, ha a hívő ember így gondolkodik, hogy ami nem rám bízatott, azt nem én csinálom. Ebben bevallja: más is ért hozzá.

Sokszor a családban is mondjuk gyerekeinknek: míg te hozzákezdesz, én ötször megcsinálom, add csak ide. És nem hagyjuk őket megcsinálni. Ez nagy-nagy hiba, mert mindig az van ebben: én. Lám én csinálom jól, tökéletesen. Ez az óember. Ehhez én értek a legjobban.

Amikor az apostolok azt mondják: mi pedig megmaradunk..., ezzel azt vallják be, hogy más is ért ahhoz, hogy az asztalok körül szolgáljon. Bevallják, hogy az is nagy szolgálat, nem alávalóbb szolgálat. Nem úgy van, hogy azzal nem kell foglalkoznunk. Az igehirdetés meg imádság az igen, de a diakónia nem olyan fontos. Az is fontos. A szolgálatokban nincs különbség, nincs rangsor.

És akkor azt mondják: válasszatok magatok közül. Milyen szempontokkal kellett választani? Egyrészt: magatok közül. Ti vetettétek fel a problémát, akkor válasszatok magatok közül.

Egyszer valaki megjegyezte: van egy feladat, amit valakinek csinálnia kellene. Mondtam neki: a jövő vasárnaptól kezdve te csinálod. Ja, nem úgy, hogy én. - Válasszatok magatok közül. Van ott alkalmas ember. Választási lehetőség van.

Az egyik lelkipásztor elődömet az 50-es években azért ítélték el, mert valaki vitte szekéren és kezét nyújtotta, benne egy szem cukorral: no, Jóska, válasszon. Ezért ítélték el, hogy egyből választani. Ennek politikai vetülete van.

Csodálatos az első gyülekezetben, hogy van kiből választani. Nincs úgy, hogy nem tudjuk senkire rábízni, mert senki nem csinálná jól. Magatok közül... Higgyük el, hogy sok olyan testvér van, aki be tud állni a szolgálatba. Mi, akik azt gondoljuk, hogy ehhez kicsi vagyok, ehhez nem értek, én ehhez tehetségtelen vagyok, higgyük, hogy nem. Isten Lelke által alkalmassá tett atyafiak vannak mindenütt magatok közül. Gyertek elő, vegyétek fel a munkát, a szolgálatot, és így kövessétek Jézus Krisztust.

Nem mondták az apostolok, hogy pótolhatatlanok vagyunk. Magatok közül válasszatok.

A második feltétel: "akiről jó bizonyságot tesznek". Nem olyanok, akik jelentkeznek: én ajánlom magamat. Akik azt mondják: én ezt el tudom végezni. Akiket mások ajánlanak, de akiket legfőképpen az Úr ajánl, s ezt megmondja másoknak. Ez a jó választás. Bár így történne sok közösségben! Akikről jó bizonyságot tesznek, mert a maguk helyén világítanak, sóvá, kovásszá lesznek, úgy ismerik őket: megbízható, becsületes emberek.

A harmadik feltétel: "akik telve vannak Lélekkel". Ugyanis a második pont azért kevés, mert az bármilyen világi testületben elfogadott. Akiket ajánlanak. Mindig olyan vezetőt keresnek, aki megbízható, tisztességes, okos, és tudja vezetni a közösséget. Az Isten népe között nem. "Telve vannak Szentlélekkel". Betöltötte őket Isten Lelke, és világossá teszi őket. Telve vannak bölcsességgel azért, mert felülről kapták. Nem azért mert tanult emberek, mert kiválóan képzettek, hanem azért, mert felülről kapták. A felülről kapott bölcsesség mindig több, mint az, amit az ember megtanul.

Fiatalon odaállítottak bennünket egy gyermek-konferencia közepébe. Tessék, csináljátok. Uram, sose tanultam, sose csináltam. De Isten Lelke adott annyi bölcsességet. Hányszor van így. Azt mondom egy feladatra: nem csináltam, nem tanultam - és egyszer csak elkezdem csinálni és Isten Lelke visz tovább. Addig nem olvastam, nem tudtam, de az Úr Lelke megmutatta.

Adja meg az Úr, hogy így álljunk szolgálatba, így szolgáljunk a gyülekezetben. Így találjuk meg szolgálati területünket. Magunkban csendben próbáljunk néhány alábbi kérdésre válaszolni az Úr előtt. Ezt kérdezi tőled ma az Úr:

- Növelte-e veled a gyülekezet létszámát?
- Úgy lettél-e tanítvány, hogy közben a gyülekezet közösségébe is betagolódtál?
- Nem vagy-e hajlamos arra, hogy önmagadat középpontba tedd?
- Nem vagy-e hajlamos arra, hogy kritizálj, és a hiányosságokra emlékeztess másokat ahelyett, hogy hálás szívvel figyelnél arra, amit Isten cselekszik?
- Szolgáló élet helyett nem azt várod-e, hogy neked szolgáljanak és téged szolgáljanak ki?

A mi Urunk Jézus Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért. Gyülekezetben való helyünket, szolgálatunkat tisztítsa és áldja meg a mi örökkévaló Urunk Szentlelke, igéje és vére által.

A 489,3 dicsérettel válaszoljunk az igére:

Bűn ruháját vessük el
A szövetség vére által,
Vétkeink fedezzük el
Tőled nyert fehér ruhánkkal,
Hogy hitünk legyőzze majd
Mind a bajt.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy te vagy a gyülekezet Ura, te vagy az egyház feje.

Áldunk azért, hogy népet gyűjtesz magadnak, és ezt a népet oltalmazod és megőrzöd.

Köszönjük, hogy a mennyei gyülekezetben valóban nem lesznek problémák, mert nem lesz bűn.

Áldunk, hogy amíg gyülekezeteinkben vannak problémák és nehézségek, azok azért vannak, mert vannak emberek, akik behozzuk óemberi természetünket. De köszönjük, hogy azzal az alázattal állhatunk meg mindig a te hajlékodban szent igéd előtt, hogy: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

Kérünk, nyesegesd a mi énünket és óemberünket. Állíts bennünket nemcsak a követésbe, hanem a szolgálatba is.

Bocsásd meg, ha a szívünkben bármi, zúgolódás van, amikor morgunk, amikor ügyeket és dolgokat egymásnak adunk tovább. Bocsásd meg a nyelv bűneit, Urunk, amit elkövetünk.

Szeretnénk úgy eléd állni most, hogy szentelj meg bennünket. Tisztíts meg, örökkévaló Urunk. A te véred mossa le bűneinket, és hadd menjük úgy innen tovább, hogy megtaláltuk, amit lelkünk kedvel, megragadjuk hittel és nem eresztjük el.

Mindenekfelett való kegyelmedért áldunk téged, kísérjen bennünket tovább is.

Nyár közeledtével kérünk: áldd meg a csendesheteket, a nyári táborokat a gyermekek, felnőttek, a családosok számára. Minden hetet, ahol a te igédre figyelnek.

Adj elindulásokat, megtéréseket, és kérünk, hogy sokak megújuljanak a te igéd hatására, és álljanak munkába, szolgálatba örömmel és hálaadással.

Kérünk, áldd meg betegeinket, gyászoló testvéreinket, azokat, akik majd munkába mennek, és azokat, akik szabadságra mennek.

Kérünk, kísérd lépteink éltünk végéig. Hallgasd meg azt is, amit most elmondunk, Urunk, szívünk csendességében.

Ámen.