Alapige: 2Móz 7,8-12

Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! - akkor mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy kígyóvá változzék! Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott. Akkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével. Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak. De Áronnak a botja elnyelte a botjaikat.

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, alázattal és hódolattal szeretnénk most megállni előtted akkor is, ha távol áll természetünktől a magunk megalázása. Szeretnénk téged olyan nagynak látni, amilyen vagy, és segíts, hogy magunkat is végre olyanoknak lássuk, amilyenek valójában vagyunk. Köszönjük, hogy annak ellenére, hogy ilyenek vagyunk, magad elé engedsz minket.

Bocsásd meg sokféle lázadásunkat, veled szembeni értetlenségünket és elégedetlenségünket. Bocsásd meg, hogy vesszük a bátorságot magunknak ahhoz, hogy számon kérjük rajtad, mit miért cselekedtél, holott fel sem fogjuk a te isteni gondolataidat, és sokszor fogalmunk sincs a te bölcs szándékaidról.

Bocsásd meg a magunk istenkedését, amikor magunkban bízunk, és azt képzeljük, nélküled is tudunk boldog életet élni, és egymást boldoggá tenni. Egyre inkább látjuk, Urunk, hogyan romlanak el a kezünkön azok a szép és tökéletes ajándékok is, amiket te adtál nekünk. Alázatosan kérünk, bocsásd meg ezt nekünk.

Így hozzuk eléd most teljesen őszintén a magunk nyomorúságait, ahogy ebben a zsoltárban is kezdtük már sorolni azokat. Hozzuk a kételyeinket, elrontott házasságot, békétlen családi életet. Hozzuk eléd a mulasztásainkat. Megvalljuk azokat is, amiket már soha nem tudunk pótolni. Hozzuk a magunk szeretetlenségét, ötlettelenségét. Bocsásd meg, amikor hangoskodással akarjuk leplezni a tehetetlenségünket, amikor elkésve kapkodunk, ahelyett, hogy őszintén eléd borulnánk és megvallanánk a bűneinket.

Köszönjük a bűnvallásnak nagy lehetőségét. Köszönjük, hogy te gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Köszönjük, hogy veled lehet újat kezdeni. Egészen újat, egészen új szívvel. Köszönjük, hogy a szívünket, a lényünk legbelsejét, szellemi műhelyünket tudod egészen újjáteremteni.

Áldunk téged, Jézus Krisztus, hogy te fizetted meg ennek az árát. Magasztalunk téged a keresztért, golgotai kínhalálodért és dicsőséges feltámadásodért. Magasztalunk azért, hogy most is itt vagy közöttünk, és kész vagy meggyógyítani bármelyikünk életének bármelyik nyomorúságát. Nem akarjuk nehezíteni munkádat. Segíts, hogy merjünk bízni benned, hogy végre egyedül benned bízzunk, tőled várjunk igazi megoldást.

Szólj hozzánk most is a te igéddel, és tedd belőle hangsúlyossá számunkra azt, amire éppen nekünk, éppen most szükségünk van. Köszönjük, hogy igéd ma is teremtő erő. Bizalommal szeretnénk most kiszolgáltatni magunkat neked. Adj választ kérdéseinkre, adj bocsánatot bűneinknek, adj szabadulást sokféle megkötözöttségünkből, taníts meg örömmel élni az adott körülményeink között is, hogy isteni életnek részesei legyünk úgy, ahogy igéd ígéri. Ehhez segíts közelebb bennünket ebben a csendben.

Ámen.

Igehirdetés

Két héttel ezelőtt arról volt szó, hogy van az egy igaz élő Isten, aki teremtett mindent, és aki Őt nem ismeri vagy nem imádja, az kitalál magának úgynevezett isteneket, mert az ember lelke gyógyíthatatlanul vallásos és mindenképpen imádni akar valamit. Az élő Isten és az úgynevezett istenek, bálványok között az a különbség, hogy Isten létezik, az utóbbiak pedig nem. Isten cselekszik, a bálványok pedig tehetetlenek. Annyira tehetetlenek, hogy a szent szobraikat oda kell erősíteni valahogy a falhoz, hogy ne essenek az orcájukra. Mégis láttuk, hogy előfordult, hogy például a Dágon szobor orcára esett az Úr ládája előtt.

Felvetődik azonban a kérdés, és valaki fel is vetette, hogy bizonyos-e, hogy ez így van? Bizonyos-e, hogy ezek az úgynevezett istenek, bálványok, csakugyan nem léteznek, mert ő tud egy történetet a Bibliából, amelyik arról szól, hogy ezek a bálványok igenis sok mindenre képesek, sőt sok mindenre képesíthetik azokat, akik hisznek bennük.

Meglepődtem, és kérdeztem: Melyik az a történet? Akkor kikereste ezt, amit most hallottunk. Egyiptomban bálványimádó nép lakott, és íme ezek a varázslók, mágusok sok mindent meg tudtak tenni, ami ahhoz hasonlított, amit Mózes Isten erejével megcselekedett.

Vizsgáljuk meg ezt a történetet közelebbről, hogy erről van-e itt szó. Mire voltak hát képesek ezek a mágusok, és mi vagy ki tette őket képesekké erre? Valóban a maguk bálványai, úgynevezett istenei? Miről is van itt szó?

Isten elküldi Mózest és Áront, kérjék meg a fáraót, engedje el Izráel népét. Ha nem tenné meg, Isten csodatevő erővel ruházza fel Mózest, hogy így mutassa meg a fáraónak: valóban a hatalmas Isten küldte oda Mózeséket, lássa a fáraó Isten csodáit. Sor is kerül erre. Eldobja a botját, a bot kígyóvá változik, aztán megfogja a kígyó farkát, és ismét visszaalakul bottá. Erre a fáraó odahívatja a maga varázslóit, és azok véghez viszik ugyanezt a csodát. Eldobják botjaikat, azok kígyókká változnak. Itt azonban valami meglepő történik, amire nem voltak elkészülve, s amit így olvastunk: "De Áronnak a botja elnyelte az ő botjaikat." Isten érezteti a maga fölényét.

Hasonló dolog történik azonban a folytatásban is, amikor Isten ítéleteként elkezdődik a tíz csapás a fáraón és népén, akkor ezek a varázslók is tudják utánozni Mózeséket. Az első két csapást ugyanúgy elő tudják idézni ők is. A harmadiknál azonban csődöt mond a tudományuk, és utána többé semmiben nem tudják utánozni Istennek az erejét.

Azt olvassuk a következő fejezetben: "A mágusok is meg akarták tenni az ő titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak létre, de nem tudták." Sőt a következő csapásnál már ők is tehetetlen szenvedő alanyai mindannak, ami történik. "A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is úgy, ahogy minden egyiptomin."

Kétszer azonban mindenképpen sikerült, és sikerült a kígyókkal is. Hogyan voltak erre képesek ezek az emberek? Milyen erővel tudtak ugyanolyan csodát tenni, mint amilyet Mózes és Áron? Ki tette őket képesekké erre? Valóban az ő bálványaik, isteneik, mert azok voltak szép számmal. Valóban azok tették képesekké őket?

A bibliai leírás világos. Itt szó sincs bálványokról és istenekről. Minden esetben ezt olvassuk: "Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével." Ez a kifejezés ismétlődik minden esetben. Titkos - idegen szóval így hangzik: okkult. Ezek az emberek tehát okkult vagy más szóval démoni, ördögi erővel cselekedték ezeket a rendkívüli jeleket.

Itt azonban egy sor kérdés szólal mag a mai magát rendkívül képzettnek és okosnak tartó ember szívében. Valóban lehetséges az, hogy ilyen magunkfajta ember erőt kapna ilyesmire az ördögtől? Hogyne volna lehetséges. Ma is? Számtalan példa van rá. Az ördög is képes ugyanarra, amire Isten? Szeretnék visszakérdezni: Ugyanarra voltak képesek a mágusok, amire Mózes? Áron botja felfalta azoknak a botjait. Az első két kísérlet sikerült, a harmadiktól tovább egyetlen egy sem. Ott már nem működött a mágia. Nem képes az ördög ugyanarra, amire Isten.

Sok mindenre képes, s ha már így előjött ez a kérdés, akkor ma nézzük meg: erről mit tanít a Szentírás, mert elképesztő tudatlanság uralkodik ma képzett emberek fejében és vallásos emberek szívében is. Ez a tudatlanság szedi az áldozatait, és sokan szenvednek ennek következtében.

Miről szól ez a történet? Arról, hogy Egyiptom varázslói nem a bálványaik segítségével voltak képesek ezeket a különös, rendkívüli cselekményeket végrehajtani. Hanem - mint ahogy kiderül - annak a sötét hatalomnak a segítségével, akiről a Biblia sok mindent elmond nekünk, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez, és aki maga személyesen van ott mindenféle mágia mögött, a fehér mágia mögött is.

Vannak, akik közvetlenül tőle kérnek segítséget és kapnak is. Ennek azonban mindig nagy ára van. Az ilyen ember a békességével, sokszor az életével, végső soron mindig az üdvösségével fizet. A Biblia világosan szól arról, hogy aki nem az élő Istent imádja, hanem rajta kívül bárki, bármi mást - akár önmagát bálványozza, vagy bármiféle személyi kultuszba téved, vagy a maga bálványait tiszteli istenekként - az ezzel a sötét hatalommal kerül kapcsolatba.

Pál apostol a korinthusiaknak világosan kifejti ezt, ahol probléma volt, miért nem szabad a bálványoknak áldozatot bemutatni. Pál a maga éles okfejtésével elkezdi az anál: Vannak-e bálványok? Nincsenek. Akkor miért baj az, ha valaki mégis tiszteli azokat, amik nincsenek? Azért, mert ha vallásos tiszteletet akar kinyilvánítani akárcsak nem létező bálványoknak is, ezt a tiszteletet kisajátítja az ördög. Minden olyan vallásos tiszteletet kisajátít, amit valaki nem tudatosan az élő Istennek ad. Aki így tudatlanul is őt kezdi tisztelni, az vele kerül kapcsolatba, az akaratlanul is az ő befolyása alá kerül. Ezért célja az ördögnek, hogy virágozzék a bálványimádás. Mindegy, hogy kit imád és kit tisztel az ember, csak tiszteljen valakit vagy valamit istenként Isten helyett.

Azt olvassuk a Bibliában: "Akik az áldozatok eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, hogy ti az ördögökkel lennétek közösségben." (lKor 10,17-20)

Nem az ördögöket imádták azok a pogányok, hanem a maguk bálványait. Igen ám, de aki nem az egy igaz, élő Istent imádja, annak az imádatát kisajátítja magának az ördög, és az ilyen imádó vele kerül kapcsolatba és az ő befolyása alá kerül. Mindenféle mágia, varázslás, jóslás, az úgynevezett parapszichikus képességek és cselekmények mögött ez az ős ellenség van ott. Ez a mai kor nagy megtévesztése, amikor a jellegzetesen ördögi cselekményeket megpróbálják tudományosan vagy áltudományosan magyarázni, holott ezek a képességek soha nem Istentől valók, és soha nem magyarázhatók igazán tudományosan.

Azt, hogy valóban ilyen befolyás alá kerülnek azok, akik igénybe vesznek ördögi segítséget, akkor is, ha nem tudták, hogy azt vesznek igénybe, számtalan szomorú példa mutatja. Hogy mennyire igaz, amit Jézus mondott, hogy emberölő volt kezdettől fogva, hogy hogyan fordulnak ezek az emberek szembe egymással, sokan maguk sem tudják miért, honnan vannak a dührohamok, és hogyan fordulnak szembe sokszor önmagukkal, és oltják ki a saját életüket is, azt a tapasztalatból láthatjuk.

Ez a történet tehát rendkívül világosan mutatja, hogy ez a nagy, sötét szellemi hatalom sok mindenre képes és sok mindenre képesítheti azokat, akik vele kapcsolatba kerülnek. Ereje és lehetőségei azonban messze alatta maradnak Istenéinek. Miért? Azért, mert Isten teremtő, az ördög pedig teremtmény. Isten alkotta őt is, nem gonosznak alkotta - tudjuk, hogy angyalfejedelem volt -, gonosszá az Isten elleni lázadása során lett.

Ez lett a természetévé, ő az Isten örök ellensége, aki Istennek minden kijelentését megkérdőjelezi vagy tagadja, attól függően, melyiket tartja célszerűbbnek, aki Isten minden pozíciójával szemben elfoglalja a maga oppozícióját. A célja az ember tönkretétele: távol tartsa Istentől vagy elszakítsa tőle. Eszköze a hazugság. Jézus azt mondja: hazug ő, és hazugságnak atyja. (Jn 8,44)

Az egyik nagy hazugsága, hogy letagadtatja magát. Az anonimitásnak, a névtelenségnek a homályába burkolózik, onnan veti ki hálóját áldozataira. Akik nem veszik észre idejében őt, vagy nem is ismerik, vagy el sem hiszik, hogy létezik, azok a legkönnyebb áldozat a számára.

Jézus Krisztus világosan beszél erről, csak a mi őshitetlenségünk tiltakozik az ellen, hogy ezt komolyan vegyük.

Általában segítséget kínál az embernek, bizonyos mértékű segítséget tud is adni, ennek azonban mindig nagy ára van. Mindezt ő előre nem mondja meg, ez a végén derül ki, amikor már nem tud segíteni magán az ember. Ha nem veszi észre idejében a tetszetős felajánlás mögött a rejtőzködő ellenséget, akkor végzetes bajba sodorja magát az ilyen ember. Olyan az ördög, mint a pók, ami alig észrevehetően meghúzódik a hálójában, és ha abba belerepül egy rovar, akkor minden lábával átöleli és kiszívja a nedvét. Pontosan így támad ő is, s ezért van nyert ügye azokkal szemben, akik róla nem akarnak tudni, vagy a valóságát tagadják, mert aki nincs, attól nem kell félni, az ellen nem kell védekezni, az nem okoz problémát az embernek.

Aki tehát ilyen módon akarja megtudni a jövőjét, vagy akar kapcsolatba kerülni elhunyt emberekkel, vagy ördögi segítséget kér ahhoz, hogy így érjen el sikereket, vagy így diadalmaskodjék az ellenségei felett, vagy valamilyen babonás tevékenységgel akarja távol tartani magától a bajt, vagy biztosítani magának a szerencsét, az végső soron mindmind az általa felkínált segítséget igényli és fogadja el, és ezért fizetni kell. A végső ár, hogy rabja lesz az ember. Kiszolgáltatja magát sokféle félelemnek, kényszerességnek, és nem tud szabadulni a saját erejéből.

A Biblia arról is szól, hogy egyetlen módja van a szabadulásnak, ha valaki az erősebbhez folyamodik. Jézus Krisztus megmondja, ki az erősebb. "Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt." (Lk 11,21-22)

A folytatásból kiderül, hogy itt önmagáról beszél Jézus. Ő az erősebb, aki eljött, hogy kiszabadítsa az erős ellenségnek a foglyait. Ő az, aki egyenesen így jelölte meg a programját egy helyen: "Az Emberfia azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa." Ő a Szabadító, és lehetséges bármilyen súlyos rabságból Jézus által kiszabadulni. Ez azonban olyan, mint egy műtét, amit ritkán tud elvégezni önmagán még egy orvos is, kell egy másik, aki elvégzi a műtétet. Kell egy Istentől vezetett lelkigondozó, aki mutatja a szabadulás útját, és ha valaki felismeri az ellenséget, megtagad vele minden kapcsolatot, elkötelezi magát Jézus mellett, aki az erősebb, akkor szabad. Akkor átéli azt, amit mond a mi Urunk: "Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok vagytok." (Jn 8,36)

Nem kell holtig szenvedni ebben a rabságban, és nem kell megpróbálni megszokni ennek a szörnyű következményeit. Van ebből szabadulás, mert van Szabadító.

Meglepő, hogy milyen nyíltan és világosan ír erről a Szentírás számos helyen, és mégis milyen idegenek ezek a gondolatok sok vallásos ember gondolatvilágától is. Amikor az Úr Jézus Pál apostolt szolgálatába fogadta, és megjelölte mi lesz a feladata, akkor így hangzik ez: "Azért küldelek el, hogy nyisd meg az emberek szemét, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek." (ApCsel 26,18)

Nyisd meg a szemüket. Az evangélium hallgatása közben Isten megnyitja a szemünket, hogy lássunk végre, hogy sötétségből világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez térjünk, és megkapjuk azt az örökséget, amit nem érdemlünk meg, amiért semmit nem tettünk, de amit Jézus Krisztus szerzett vissza a benne hívőknek, s amit vele együtt mi is kapunk a mi mennyei Atyánktól. Aki ezt átélte a maga életében, az boldogan tesz bizonyságot arról, amiről Pál apostol a Kolosséi levélben így ír: "Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata az Ő vére által." (Kol 1,13-14) Jézus erősebb, mint az ős ellenség, az ördög. Aki Jézusnak kötelezi el magát az megszabadulhat a sötét kötelékekből és szabadon szolgálhatja Őt.

Egyszer valakivel effélékről beszélgettünk, és az illető mérgesen csattant fel a beszélgetés egy pontján: Ha te mindezt komolyan veszed, akkor te ördöghívő vagy. Én nem vagyok ördöghívő, én az egy igaz, élő Istenben hiszek, aki elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy kiszabadítson minket a sötétség hatalmából. Én csak komolyan akarom venni mindazt, amit a Szentírás, benne a mi Urunk Jézus Krisztus ezekről a dolgokról mond. Aki tájékoztat minket arról, amit az ördög egyfolytában tagad, és amit a világ egyfolytában ködösít.

Az a korszellem, ami minket körülvesz, és folyamatosan fertőz, át van itatva okkult elemekkel. Szinte nincs olyan nap, amelyen a televízióban, rádióban, napilapokban, folyóiratokban ne lennének olyan műsorok, adások, cikkek, írások, amik erről szólnak, mégpedig úgy, hogy nyíltan vagy burkoltan népszerűsítik azt, amit itt a Szentírás így mond: az ő titkos mesterségükkel cselekedték ezt. Azért védtelenek tömegek, mert tudatlanok. Mert nem ismerjük vagy nem vesszük komolyan azt, amit a Szentírás erről tanít. Mert nem ismerjük a mi Istenünket, aki felette áll mindennek, aki teremtője mindennek és mindenkinek, és aki szabadságra hív bennünket, akiket Őnélküle sok minden megkötöz.

A gyerekek és fiatalok között pillanatnyilag a legnépszerűbb olvasmány J. K. Rowlingnak a Harry Potter című könyvsorozata, amelyik rendkívül ügyesen készíti elő a talajt minden olvasó szívében annak, amiről itt van szó, hogy az ő titkos mesterségükkel mit csináltak. A fülszöveg szerint a könyv arról szól, hogy egy "boszorkány és varázslóképző szakiskolában" mit él át a regénynek a hőse, akiről mindjárt elöljáróban megjegyzi, hogy ez a tizenegy éves varázslójelölt meghódította az egész világot. Egyen kívánatossá teszi az olvasók számára azt a mágiát, amelyik pontosabban ugyanaz, amiről itt a Bibliában Egyiptom varázslóinak a titkos mesterségével kapcsolatban olvasunk.

Mindnyájunknak feladatunk, hogy ha valóban tájékozottak akarunk lenni, akkor attól tájékozódjunk, aki igazán ismeri az ős ellenséget, és aki kész megismertetni velünk önmagát is, a mi hatalmas és szerető Istenünktől. Nekünk elsősorban nem az a feladatunk, hogy hadakozzunk negatív erőkkel, hanem az, hogy tudatosan, folyamatosan, intenzíven kiszolgáltassuk magunkat Isten Szentlelke pozitív erőinek. Igyekezzünk ilyen erők közelébe vinni azokat is, akiket Ő reánk bízott, például a gyermekeinket.

Ez is állandó tapasztalat, hogy a komoly, elmélyült Bibliatanulmányozás, a rendszeres, őszinte imaélet, az Isten igéjének való konkrét engedelmesség, a hívők közösségében való tartalmas beszélgetés, és az Istentől kapott szeretetből eredő szolgálat olyan pozitív tartalommal tölti meg mindenkinek az életét, ami védelmet jelent azzal a számtalan kísértéssel és támadással szemben, ami körülvesz minket. Nem ezek miatt kell méltatlankodnunk, ez adottság. Egyre inkább démonizálódik a világ, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges második eljöveteléhez közeledünk. Ez ellen kár zúgolódni, fel kell készülni egészséges önvédelemre, és a reánk bízottak megvédésére. Ehhez meg tájékozottság kell. A valóság komolyan vétele. A valóságot pedig Jézus Krisztus mondja el nekünk leplezetlenül és a maga teljességében. Ő nem vonul a névtelenség homályába, hanem Ő a világ világossága, és azt ígéri nekünk, hogy aki Őt követi, az nem jár sötétségben, hanem övé lesz a világ világossága. (Jn 8,12)

Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy mindnyájan kísérthetők vagyunk. Nálunk jóval erősebb ellenség felett nem tudunk győzelmet aratni. Nem is nekünk kell őt legyőznünk. Nekünk hinnünk kell azt, hogy Jézus legyőzte az ellenséget.

Szintén a Kolosséi levélben ujjong Pál apostol azon, hogy amikor Jézus meghalt, akkor a kereszten "lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat - ott ezekre a démoni hatalmakra gondol -, őket bátran mutogatta, diadalt aratott rajtuk." (Kol 2,15) Jézusnak ez a diadala a hívőké is.

Mi a győztes hadvezérhez tartozunk, ha valóban hozzá tartozunk. Vagy pedig, ha egyedül próbálunk handabandázni a magunk furkósbotjaival, akkor nevetséges ellenfeleknek bizonyulunk és feltétlenül alul maradunk. Ráadásul a sötétség is ráborul az értelmünkre meg az életünkre, mert mi olyan okosak vagyunk, hogy nem hisszük el a valóságot, és így a valóságos ellenség megsemmisít bennünket. És még a megsemmisítés a jobbik eset lenne, de Isten igéje azt mondja: Azok, akik a Krisztusban felkínált szabadítást visszautasítják vagy nem veszik igénybe, azok ugyanarra a helyre kerülnek, amit Ő az ördögnek és az ő angyalainak készített. (Mt 25,41)

Ne kelljen nekünk semmi, ami bizonytalan, vagy egyértelműen tisztátalan forrásból fakad! Megad nekünk a mi mennyei Atyánk mindent, amire szükségünk van ebben az életben és az örökkévalóságban. De fogadjunk el Tőle mindent, amit Ő kínál, ne csak a testi javakat, hanem a lelkieket is! Ne csak az áldásokat, hanem még a próbákat is, mert sokszor éppen azokkal visz minket az egyre teljesebb világosságra.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, a te világos beszédedet. Köszönjük, hogy nem ködösítesz. Köszönjük, hogy megtanítasz minket a valóságos kérdéseket feltenni és azokra mindig érdemi választ adsz. Köszönjük Szentlelkedet, aki elvezet minket a teljes igazságra. Megvalljuk bűnbánattal, hogy magunktól csak tapogatózunk, legfeljebb részigazságokat, igazságmozzanatokat vélünk felismerni.

Köszönjük, hogy a te igédnek a fényében összeáll a kép. Segíts el minket erre a helyes ismeretre. Őrizz meg attól, hogy az ismeret felfuvalkodottá tegyen, hanem tölts meg minket azzal a szeretettel is, amit csak tőled kaphatunk mindnyájan. Hadd tudjunk mi ezzel szeretni téged teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből és teljes elménkből. Hadd tudjuk mi ezzel a tőled kapott szeretettel szeretni egymást. Tedd könnyűvé az egymásnak való megbocsátást. Engedd felismernünk, hogy mennyire egymásra szorulunk.

Taníts meg együtt, egy akarattal imádkozni hozzád és imádni téged. Taníts meg arra, hogy ha botlanak a gyengék, segítsen az erős. Legfőképpen bátoríts minket folyamatosan, hogy jöjjünk hozzád újra és újra, aki az erős ellenségnél is erősebb szövetségesünk vagy.

Dicsőítünk győzelmedért, Jézus Krisztus, és köszönjük, hogy az hit által a miénk lehet. Te arass győzelmet a mi rossz természetünkön is. Őrizz minket kísértések között, őrizz minket elbukástól. Gyógyíts ki abból, hogy utólag megmagyarázzuk mindig a hibáinkat és bűneinket. Adj bátorságot ahhoz, hogy beismerjük, és adj erőt ahhoz, hogy elhagyjuk azokat.

Könyörgünk azokért, akiket a tudatlanságuk veszélyeztet. Segíts minket, hogy tudjunk világítani és mutatni a szabadulás útját. Adj nekünk is teljes szabadulást minden megkötöző erőtől, hadd lehessünk engedelmes, neked élő gyermekeid.

Kiáltunk most hozzád egy szívvel azokért, akiknek az otthonát, értékeit elsodorta az ár. Könyörgünk azokért, akik valahol idegenben húzzák meg most magukat, s nem tudják hogyan tovább… Kérünk, Urunk, hogy ne csak pillanatnyi fellángolás legyen most a segítőkészség, hanem mutasd nekünk is, másoknak is, hogy tartósan hogyan szolgálhatunk azzal, amit mi is úgy kaptunk tőled. Olyan sok feleslegünk van, és még abból is nehezünkre esik sokszor másoknak adni. Segíts úgy nézni mindenünkre, mint ami nem a miénk, hanem a te tulajdonod, amit reánk bíztál sáfárságra. Segíts, hogy mindent oda adjunk tovább, ahova te szántad, és hadd kísérje ezt öröm is az életünkben.

Könyörgünk hozzád a kétségbeesettekért, csüggedőkért, azokért, akik nem látják értelmét az életüknek. Kiáltunk hozzád a betegekért, orvosaikért. Könyörgünk a gyászolókért. Add, hogy ők is felemeljék a tekintetüket, és a könnyeiken keresztül is meglássanak téged, aki magad vagy a feltámadás és az élet.

Kérünk, légy valóban mindannyiunk számára az igazi élet, az örök élet.