Alapige: 1Sám 16,1-13

"Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az Úr ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszoborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az Úr megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta oket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta Sámuel: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem ot. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme elott van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de o ezt mondta: Ot sem választotta az Úr. Azután Sammát vezette oda Isai, de o ezt mondta: Ot sem választotta az Úr. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte o -, de o éppen a juhokat orzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg o meg nem érkezik. Zent tehát neki, és elhozatta. O pedig pirospozsgás, szép szemu és jó megjelenésu volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend fel, mert o az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente ot testvérei jelenlétében. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk ezt a csodálatos, reggeli biztatást, hogy aki a te oltalmadban van, azt te megorzöd. De kérünk, bocsásd meg azt, hogy olyan sokszor kibújunk ez alól az oltalom alól! Összeütközik a mi akaratunk és a tied, s hányszor nem a tied valósul meg, hanem a mienk kárunkra és romlásunkra.

Isten, légy irgalmas nekünk bunösöknek, s formáld ma délelott úgy a szívünket, hogy hajoljon arra a készségre, hogy cselekedjük a te jó, kedves és tökéletes akaratodat!

Köszönjük azt is, hogy te a vigasztalás Istene is vagy. Urunk, könyörülj meg azokon, akik az elmúlt héten álltak meg koporsó vagy urna mellett. Olyan sokan voltak. Légy irgalmas hozzájuk, s add a te vigasztalásodat és békességedet, amely minden értelmet felülhalad! S ezzel a minden értelmet felülhaladó, s mégis számunkra értelmessé váló igével, üzenettel maradj velünk, kérünk, áldj meg bennünket, és szólíts meg minket!

Urunk, ezt a kegyelmet kérjük ezen a mai délelottön is toled. Te pontosan ismered s látod a szívünk minden indulatát, annak állapotát. Mi az, amit hiszünk, mi az, amit tagadunk, mi az, amit vétettünk. Köszönjük, hogy nálad van a bocsánat, s az újra kezdés lehetosége. Így kérünk, Urunk, hogy add a te bocsánatodat, s add az újra kezdés lehetoségét!

Ámen.

Igehirdetés

Saul király több engedetlenséget is elkövetett Istennel szemben, de ketto olyan volt, ami miatt Isten elvette tole a királyságot. Mint hadvezérnek sok vért kellett ontania. Egyszeruen a háború hozta magával, és éppen ezért tilos volt a királynak - más oka is volt, de ezért is tilos volt a királynak - Isten elott áldozatot bemutatnia. Ez mindig a papok dolga volt. Saul áldozatot mutatott be, nem várta meg Sámuel prófétát. Aztán azt a parancsot adta Isten Saulnak, hogy irtsa ki az amálekitákat, s azok királyát. Semmisítse meg, irtsa ki az összes állatot, de ezt Saul nem tette meg.

Röviden errol csak annyit: amikor Izráel vonult az ígéret földje felé, akkor az amálekiták, akik félig rokonai voltak Izráel népének, nemhogy segítették volna Izráel népét, hanem galád módon, hátulról és a leggyengébbeket, a betegeket, a gyerekeket és az idoseket támadták meg, s nagy pusztítást végeztek a vonuló izráeliták között. Amikor elkövették ezt a szörnyu bunt, ennek látszólag ott semmi következménye nem lett. Gyozelmet arattak Izráel fölött, elvonultak a zsákmánnyal. Most azonban elérkezett az az idopont, amikor a bunök következményét aratniuk kellett.

Saul másik engedetlensége tehát az volt, hogy ezt a parancsot csak részben hajtotta végre. Az állatok javát leölték, az emberek legtöbbjét megölték, de az állatok közül a legszebbeket, s Agágot, az amálekita királyt Saul nem végzi ki, hanem életben hagyja.

Ekkorra Saul bizalma megrendült Istenben, talán sosem volt teljes, s arra gondolt, hogy jól jön még egy ilyen fogoly király, ha valami veszedelem vagy baj éri késobb az o királyságát, akkor biztos majd, ha szabadon engedi, a segítségére siet.

Saul azonban ezek mellett más engedetlenséget is elkövetve engedetlenné vált Istennel szemben, s ennek súlyos következménye lett. Elveszítette a királyságot. Ilyen kegyetlen az Isten?

Végül is két nagyon súlyos dolgot követ el, s ezért elveszi tole Isten a királyságot? Eloször is nem mindennek lett vége. Saultól Isten nem az életét vette el, csupán a királyságot, amit Saul Istentol kapott ajándékba. Valamit világosan megmondott Isten Saulnak, és Saul ezt pontosan értette. Meg kellett volna tennie, és nem tette meg. Saul akarata és Isten akarata szembekerült egymással, s mivel Saul a saját akaratát tette, így elveszíttette a királyságot, mert Isten elvette azt tole.

Lehetséges, hogy egy engedetlenségnek ilyen súlyos következménye legyen? Lehet. Isten olyan komolyan veszi a bunt, hogy belehelyezte a törvényt ebbe a világba, hogy a bun zsoldja a halál. Ha mi valami bunt követünk el, annak mindig következménye lesz. Sot, azt láthatjuk, ha valaki megtér és átadja az életét Istennek, de mondjuk tíz évvel azelott követett el valamit, idonként azt a szomorú tényt kell látnunk, hogy húsz évvel, vagy tíz évvel késobb, de az ott, akkor elkövetett bunének a következményét aratnia kell.

Valaki nem ment el a fia esküvojére, mert nem azt vette el a fia, akit o gondolt, akit oneki szánt. Mint hogyha Isten a szüloknek jelentené ki, hogy a gyerekeiknek kit kell feleségül vennie, vagy kihez kell hozzámenni. Egy hívo fiatalnak Isten maga, személyesen, de neki jelenti ki, s nem a szüloknek, hogy kit szánt neki társként. Amióta ez megtörtént, azóta dúl a háborúság ebben a családban. Vagy így is lehet mondani, hogy azóta szétszakadt a család. Jönnek az ünnepek: karácsony vagy éppen egy születésnap, s a családtagok nem, vagy alig találkoznak egymással. Mert valamiben egy gyerek, felnott egyébként, mert a szülei ellenére dönteni. Nyilván nem azt jelenti, hogy a szülok nem mondhatják el a véleményüket, de egy felnott embernek a döntés jogát megadja Isten. Sot, a vezetést is, ilyen kérdésekben. Dúl tehát a háborúság azóta is, vagy csupán ott vannak kiásva a lövészárkok, s nincsen békesség, és egyik fél sem kezdeményezi a bocsánatkérést. Azóta is - s ez hosszú évek óta így van már -, aratják mindannak, amit elkövettek a következményét.

A bocsánat és a következmény ugyanis két különbözo dolog. Isten azt mondja, hogy a bunt megbocsátja, de nem mondja azt, hogy idonként a következményeket nem kell learatnunk. Amit vetünk, azt aratjuk. Isten külön kegyelme az, amikor egy bun után még a következményt is elveszi. Sokan panaszkodnak idos korukban a betegségeikre. De hányan nem gondoltak közülük arra, amikor fiatalon bizonyos dolgokat elkövettek, hogy ennek majd idos korban lesz meg sokszor a testi, fizikai betegségkövetkezménye. Hányszor nem gondol egyikünk sem arra, hogy amit most csinálunk, elkövetünk, annak esetleg késobb kell majd a következményeit aratni.

A bun mindig az, amikor valaki valamit Istentol függetlenül akar tenni. Az Istentol független emberi akarat, s az Isten akarata ütközik mindig össze. S vagy az ember a saját akarata szerint cselekszik, s aratja a következményeit, vagy cselekszik az Isten akarata szerint, s annak is aratja a jó következményeit, ha valaki Isten szerint való módon dönt.

Az 1Sám 8-ban azt olvassuk, hogy Izráel Sámuel prófétától királyt követelt. S azt a szörnyu dolgot mondták ki: legyünk mi is olyanok, mint a többi nép körülöttünk. Váljunk mi is olyanná. Nekik van királyuk. Nekünk bezzeg nincs. És ez szörnyu istenkáromlás volt, hiszen Isten volt Izráel királya. Ugyan nem volt látható. Nem lehetett díszes ruhába felöltöztetni, lóra ültetni, nem lehetett parádét tartani. Isten volt Izráel királya, s Isten ellen lázadtak fel, amikor királyt követeltek maguknak. És kaptak királyt. Isten megengedte, hogy amit vetnek, annak arassák a következményét. Eloször Saul lett a király, aki fellázadt Isten ellen, aztán Dávid, aztán Sámuel, s jött a gonoszabbnál gonoszabb királyok sora. Kettészakad az ország. Belháborúk, polgárháború, testvérháború, s végül a fogságba vitel, s a teljes pusztulás. Bun és következmény a legtöbb esetben együtt jár.

Sámuel tehát azt a parancsot kapja Istentol, hogy, menjen el, és kenje fel Dávidot, Isai fiát, a Júdeai Betlehembol. Itt meg kell állnunk egy pillanatra az engedetlenség kérdésénél, mert sokan nem értik, hogy ami most, jelenleg a világban van, ez is egy alapengedetlenség következménye. Az elso emberpár szembeszegült Istennel, szembehelyezkedett Isten akaratával, azóta van könny, betegség, gyász, fájdalom, s azóta van az, hogy egyszer mindnyájunknak kivétel nélkül meg kell halnunk. A válasza lehetett volna erre Istennek az, hogy bosszút áll az emberen. Szóval, engedetlenek voltatok, most lássátok a következményét. Bizonyos értelemben látjuk. Mindnyájan meghalunk. De Isten még a következményben is kegyelmes, mert elküldte Jézust, az O egyszülött Fiát, hogyha valaki hisz obenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Tehát Jézusért ad azóta bocsánatot mindenkinek, aki hozzá fordul, és tole azt kéri.

Azt olvassuk tehát itt, hogy Sámuel próféta elindul, hogy megkeresse Betlehemben azt, akit Isten kiválasztott. Isten nem hagyja rajtunk, mert O kegyelmes Isten, bizonyos értelemben a bun büntetését, hanem azt Jézus által enyhítette. Nem tette meg nem történtté, de aki hisz Obenne, az örök életet kap. Sámuel megérkezik Betlehembe, és ott találkozik Isaival, aki Dávid ose, és aki Jézus ose is. Az olyan félelmetes, hogy Sámuelrol azt olvassuk, hogy félt Betlehembe menni. Így mondja, hogy mi lesz, hogyha Saul megtudja, és megöl? Ekkor már Saul engedetlensége miatt szembekerült Sámuel próféta és Saul király. Gondoljunk bele, hogy milyen lehetett a helyzet ott Izráelben, ha még Sámuel, Isten embere is fél, ha még o is fél. Ugyanis Gibeában lakott Saul, és elotte vezetett az út Betlehembe. Ha még Sámuel is fél. Féltek az emberek, félt a próféta, s ezt olvassuk, hogy Betlehem vénei is félve jönnek oda Sámuel elé; mi lesz, hogyha megtudja Saul, hogy találkoztak Sámuel prófétával? Ilyen a helyzet ebben az idoszakban.

Én azt hiszem, hogy mindnyájan átéltünk már talán valami hasonlót, amikor féltünk, amikor dobogott a szívünk, kiszáradt a szánk, összeszorította a félelem a szívünket. Ilyen helyzetben, ebben a helyzetben is Istennél van a megoldás, maga Isten a megoldás.

Sokan vannak, akik nem hiszik azt, hogy a hatalmuknak egyszer vége lehet. Saul király is így volt. Nem hitte el, hogy elveszítheti azt, ami Istentol ajándékba kapott. Sokan úgy gondolják, hogy oket nem lehet leváltani, és az o hatalmuknak sosem lehet vége.

Emlékszem valakire, aki idos lelkész volt, és elmondta: az ötvenes években egy vezeto a következot mondta neki: "Amíg én vezeto vagyok, addig maga ott nem lesz lelkész." S az a vezeto három nap múlva meghalt. S ez a lelkész több évtizeden keresztül huségesen hirdette azon a helyen Isten igéjét.

Az ember akarata és az Isten akarata szembekerülhet egymással. A végén Isten akarata teljesedik, mert O nem hagyja magát megcsúfoltatni. Amit O eltervezett, azt O véghezviszi.

Saul nem hitte el, hogy elveszítheti a hatalmát, s végül bekövetkezett az, amit Isten felole döntött.

Mit tudhatunk meg még ebbol a mai felolvasott részbol? Három fontos dolgot, errol szeretnék még röviden beszélni. Eloször is azt, hogy Isten útjai idonként rejtett áldásutak. Semmi nem derül ki abból, kivétel egyedül Sámuel próféta, amit itt Isten cselekedni szándékozik. Csak Sámuelnek jelenti ki. Viszont Isten idonként kijelenti azt az O embereinek, mondhatom így, az O szeretteinek, hogy mit szándékozik tenni.

Ábrahámnak megmondja azt, hogy elpusztul Sodoma. Közli vele, megosztja vele. Micsoda kegyelem! Sámuel prófétának megmondja azt, hogy Saultól elvette a királyságot. Aszerint cselekszik Isten. Új királya lesz Izráelnek. És gyakran átélik azt a hívo emberek, hogy Isten megmondja nekik, hogy mit fog cselekedni.

Valaki elmondta azt - akivel beszélgettem -, nekem Isten megmondta, hogy meg fogok halni, hogy ez a betegség halálos. Az illeto meghalt. Más valaki elmondta, hogy Isten világossá tette a számára, hogy még a gyermekét felnevelheti. S azóta felnevelte a gyermekét, s a mai napig él. Az volt a világos üzenet, hogy ez a betegség nem halálos. Isten az övéinek idonként ad ilyenfajta kijelentéseket is.

Abban a sötét idoszakban, amikor Saul uralkodott Izráelben, mégis volt egy világos pont, egy tiszta szívu próféta, Sámuel, akin keresztül Isten megszólalhat. Testvérek, még az is áldásul jöhet a mi életünkre nézve, ha vannak Istennek ilyen rejtett áldásútai, amikor nem mond meg mindent világosan, amikor nem értjük azonnal a válaszát, a vezetését, s mégis elrejti az áldást abban, hogy talán egy idore sötétségben kell járnunk. Nem Dávid jelentkezett a királyságra. Isten választotta ot ki. Amikor megtudja, hogy o lesz a király, akkor nem kezd azonnal puccsot szervezni Saul király ellen, hanem alázatosan visszavonul az állatai mellé, s végzi tovább azt a munkát, amit Isten rábízott. Ott marad azon a helyen. Tudja Sámuel, hogy Dávid a király, tudja Dávid, hogy o az új király, s mégsem hagy ott mindent, s követeli a trónt, hanem egyelore nyugton a helyén marad. Tudják, hogy valami majd változni fog, Isten valami újat készít a számára, de nem követelozik, hanem egyelore ott, azon a helyen marad, ahova Isten tette. Amikor eljön majd a trónra lépés ideje, addig még jó pár üldöztetésben lesz majd Dávidnak része. Akkor Dávid lép, és elfoglalja a trónt.

Mi tudunk így nyugton maradni addig, amíg Isten nem szól, s nem vezet, s nem ad valami tanácsot, világos iránymutatást? Addig a helyünkön maradni, amíg Isten világossá nem teszi, hogy lépni kell.

Mit lát Dávid a rejtett áldásokból? Annyit, hogy jön egy idos, remego kezu próféta, s ot a legegyszerubb, szó szerint, fizikai értelemben is a legalacsonyabb, legkisebb fiút a családból felkeni királynak. Dávid alázatosan visszamegy az állatai mellé, s várja, hogy mikor indítja ot Isten arra, hogy foglalja el a trónt. Még elotte is rejtett az út több mint kilencven százaléka, de Dávid szívében ott van az engedelmesség, ezért tud várni.

Hisszük-e mi azt, amit Isten igéje mond: "Isten minden útja kegyelem és huség azoknak, akik ot szeretik, és parancsolatait megtartják." Gondoljuk csak végig ezt a mondatot! Isten minden útja kegyelem és huség azoknak, akik ot szeretik, és parancsolatait megtartják.

Amiben most vagyunk, arra így nézünk? Rejtett áldás volt? Minden útja kegyelem és huség azoknak, akik ot szeretik, és parancsolatait megtartják.

Nem kellene végiggondolni újra, amit Istenrol gondolunk, amilyen a véleményünk róla, hogy szembefeszül az akaratunk az O akaratával? A hívonek, a hívo számára Isten minden útja kegyelem és huség, akkor most sem téved, akkor nem nyúl mellé, akkor amit megenged, amit tesz, amit ránk enged, az sem tévedés.

Ködben ma már robotpilóták teszik le a repülogépet, vagy emelik fel, vagyis azok vezetik, s az utasok nyugodtan ülnek a repülogép belsejében.

Ha majd elmegyünk innen, és felszállunk a villamosra, nyilván nem fogjuk elkérni a villamosvezeto vezetoi engedélyét. Nyugodtan megbízunk abban, hogy tud villamost vezetni. S akkor a mindenható Istenben nem bízunk igazán, vagy sokszor nem bízunk? Nem hisszük el, hogy O ismeri a helyzetünket, hogy tényleg minden útja kegyelem és huség? Az is, amit nem látunk most éppen kívánatosnak? Vagy ott van az áldás elrejtve az úton, de mégis csak nyereség.

A második üzenet, tanulság, hogy Isten a kicsiny kezdetbol formálja ki az ígéretek beteljesedését. Amikor Sámuel próféta ott van a családban, akkor meglátja az elsoszülött fiút, Eliábot, aki magas termetu, kiváló tulajdonságokkal bíró, jó beszédu volt, s maga Sámuel is, ez a mélyen hívo próféta is csupán emberi ésszel gondolkodik, és azt mondja, hogy ki lehet más a választott, mint ez a kiváló férfiú? S erre Isten azt mondja, hogy nem o. Sorba jönnek a fiúk, és egyik sem. S akkor jön a legkisebb, a legjelentéktelenebb. Lám, aki most is dolgozik éppen. Nem áll oda a sorba. S Isten azt mondja, hogy o az, akit én kiválasztottam.

Isten a kicsiny kezdetbol is hatalmas dolgokat tud hozni. Ne vessük meg hát a kicsiny kezdeteket, a rejtett utakat! Isten a kicsiny és rejtett dolgokból, a még nem láthatóból is óriási áldásokat tud elkészíteni a számunkra.

Dávidot felkeni Sámuel királlyá, s azt olvassuk, hogy attól kezdve ott volt Dávidban Isten Szentlelke. Dávid nem úgy lett nagy királlyá, hogy kiváló képességei voltak. Pásztorfiú volt. Isten Lelke, akarata, szeretete tette ot naggyá.

Aki kész megnyitni magát Isten akarata elott, az átélheti azt a csodát, hogy Isten Lelke elkezd benne munkálkodni, és akár naggyá is lehet Isten kezében. Elérheti mindazt, amit Isten eltervezett vele. Megkaphatja Jézussal együtt mindazt, amit Isten ajándékba neki szánt.

Még Sámuel is próbál emberi szempontok szerint dönteni. Hányszor beleesünk mi is ebbe a bunbe, hibába, hogy Isten szempontjai, nézopontja helyett csupán a saját szempontjaink szerint akarunk dönteni. Pedig Istennél nincsen nehéz vagy könnyu döntés, vagy helyzet. Neki minden helyzet egyformán könnyu. O a mindenható Isten. Tényleg hisszük ezt, hogy minden útja kegyelem és huség? Hátha ezt hisszük, akkor nincsen Istennél nehéz vagy könnyu. Nála egyformán könnyu minden helyzet a megoldásra nézve.

A harmadik fontos, ami kiderül a felolvasott részbol, az az, hogy Isten azt nézi, ami a szívben van. Ez bátorítás, intés és egyben fegyelmezés is mindnyájunk számára. Ha igazán hisszük és valljuk, hogy Isten azt nézi vagyis látja, ami a szívünkben van, akkor azt is látja, ami itt, most a szívünkben van. Azt is látja, amit Istenrol gondolunk. Azt is látja, amiben az O akaratával szembefeszül a mi akaratunk. Gondoljunk bele, ha ide most kivetítenék a szívünk állapotát, gondolatainkat a szószék mögé a falra, milyen nagy kavarodás lenne itt a templomban. A szívünk minden indulata megjelenne olvasható és látható módon. Mindnyájunké. Isten azt nézi, ami a szívünkben van: félelem, bátortalanság, istenkáromlás, felesleges cselekedet, durva szavak, kétértelmu gondolatok, vagy bármi. Isten látja azt, ami a szívünkben van. Azt nézi, ami a szívben van. Azt látja, hogy sokszor más van a szívünkben, és mást mond a szánk. Ezt pedig úgy hívják, hogy képmutatás.

Olyan jó lenne, ha ezen a délelottön, itt, most rendeznénk a szívügyeinket, a szó sokféle értelmében! Ott hagyni, amit vagy akit kell, rendezni, ami rendezetlen. Engedni, hogy Isten tiszta szívet adjon, teremtsen belénk.

Jézus szíve tiszta volt. S mivel tiszta volt a szíve, tiszta indulatok származtak az O tiszta szívébol. Ezért tudta, merte és akarta vállalni mindnyájunk helyett a kereszt áldozatát. Akik hozzá tartoznak, akik benne hisznek, azoknak a szívébol is tiszta indulatok származnak majd. Mert Isten megtisztítja a szívüket.

Dávid király szívét is megtisztította. Ezért amíg Dávid huséges maradt Istenhez - bár o is bukott, hiszen ember volt -, mindig jól döntött. A bukására kapott bocsánatot, de a Betsabéval való bunének a következményét egy egész ország aratta.

A szív tisztaságának a kérdése a hit szempontjából megkerülhetetlen. A tiszta szív és a hitben való növekedés mindig összefügg. Nem mindegy tehát, hogy mivel töltöd meg a szívedet, ki foglalja el a szívedet, ki tölti azt be? Jézus Krisztus szeretete, vagy valami más?

Olyan jó lenne, ha komolyan vennénk Isten szavait, amelyek nekünk szóltak ezen a délelottön! Sámuel és Dávid élete minta és példa a számunkra: hogyan lehet kicsiny kezdetbol nagyra jutni, elvégezni a ránk bízott munkát, amit Isten bízott ránk. A rejtett, ismeretlen utak áldássá válhatnak a számunkra. A kicsiny kezdetbol Isten, ha engedelmeskedünk neki, s az O akaratával szemben félretesszük a miénket, kérjük azt tole, hogy vegye le, s legyen az, amit O akar, ahogy azt Jézus mondta a Gecsemánékertben: legyen meg a te akaratod. És akkor átéljük azt a csodát, hogy megtisztítja Isten a szívünket, és szívbéli és jó közösség és kapcsolat lesz a mindenható Istennel.

Végül is Isten áldást készített a rejtett utak által Dávid számára, s ugyanígy áldást készít el mindnyájunk számára is.

Imádkozzunk!

Urunk, hálás szívvel köszönjük neked azt, ha idonként engedsz minket megszégyenülni, mert tanulunk mindabból, hogyha bunt követünk el, és annak következményét aratni kell. De köszönjük azt a kegyelmet és irgalmat, sokszor átélhettük, hogy elkövettük a bunt, bocsánatot kértünk toled, s te mégis elvetted a következményt, s nem kellett aratni. Kérünk most is, hogy légy irgalmas hozzánk, nekünk, bunösöknek, hozzánk bunösökhöz. Köszönjük, hogy amit most megvallottunk, azt te megbocsátottad, s a mi álnokságainkról többé nem emlékezel meg.

Kérünk, formáld a mi szívünket, tisztítsd azt! Tedd késszé, Urunk, hogy elkerüljön az útból a saját akaratunk! Felismerjük a tiedet, s aztán meg is tegyük azt!

Köszönünk, Urunk minden olyan rejtett áldásutat, amelyen keresztül te közelítesz hozzánk. Bocsásd meg, ha lázadtunk, mert nem értettük, mit akarsz velünk, vagy éppen általunk elvégezni!

Adjál a szívünkbe alázatot! S kérünk, Urunk, segíts, hogy maradjunk ott, ha kell maradnunk ott, ahol vagyunk, egészen addig, amíg nem küldesz el onnan minket. Kérjük, hadd értsük a te vezetésedet!

Köszönjük, hogy a te tökéletes törvényedet megérthetjük, és járhatunk aszerint, s élhetünk bovölködo életet. S köszönjük, hogyha megtisztítod a szívünket, akkor az valóban tiszta lesz, s abból új gondolatok, szándékok és cselekedetek, döntések származnak. Áldunk és dicsoítünk ezért.