Alapige: Mk 15, 29-32

"Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztrol!" Hasonlóan csúfolódtak a fopapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztrol, hogy lássuk és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve."

Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük neked azt, hogy te minden gúnyolódást és miden csúfolódást elhordoztál, mert te pontosan tudtad azt, hogy mit akartál tenni. Köszönjük, Urunk, hogy nagypénteken odaadtad a te szent, drága és tiszta életedet, hogy bennünket, akik se nem tiszták, se nem szentek vagyunk, megmentsél a kárhozattól.

Kérünk, Urunk, tedd teljesen nyilvánvalóvá, akár ma délelott is azt a csodát, hogyha valaki hiszi a te helyettes áldozatodat, ha valaki beléd veti a bizalmát, az átélheti azt a csodát, te megváltod, megszabadítod és új életre támasztod fel. Hadd hatoljon most egészen a szívünkig az evangélium, a jó hír, az örömhír: meghaltál a mi buneinkét, s ha valaki ezt hiszi, az teérted igazzá lehet. Így segíts nekünk, hogy figyeljünk mindarra, ami most elhangzik!

Áldunk azért Jézus, hogy mindent: kínt, ütést, mocskolódást, köpést magadra vetted, hogy minket megmentsél. Segíts nekünk, kérünk, ha még nem tartunk ott, hogy felismerjük ezt az igazságot, ezt a valóságot, ebbol éljünk, ebben újra megerosödjünk, s ezzel a tudattal, örömmel, békességgel mehessünk tovább az utunkon.

Ámen.

Igehirdetés

Mire eljött a nagypéntek, nem volt már Jeruzsálemben olyan ember, aki ne tudta volna, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Ismerte a názáretit minden ember. Vagy azért, mert szerette, tisztelte és követte Ot, vagy pedig azért, mert gyulölte, és elpusztítására törekedett.

Márk tudósítása az eseményekrol kicsit szukszavúbb, mint a többieké. Tömör fogalmazásában - ha végigolvassuk a szenvedéstörténetet - valójában minden benne van, amit nagypéntekrol tudhatunk. Ez a rész, amit felolvastam, egy még tömörebb, még rövidebb tudósítása annak, ami ott közvetlenül a kereszt alatt történt.

Egyik oldalon a megfeszített, haldokló Jézus, a másik oldalon pedig többféle csoport, csoportosulás, akik csúfolták és gúnyolták Ot. Valójában manapság is csak az létezik, hogy valaki gúnyolja, csúfolja Jézust vagy megveti, vagy pedig igazán, szívbol hisz benne és követi Ot.

Ami ennél fontosabb, hogy valaki hiszi vagy tagadja Jézus létezését, az az, hogy valaki elhiggye azt, hogy mindez igaz, amit a Szentírás Jézus Krisztus lényérol, az O tanításáról és életérol mond.

Voltak néhányan olyanok is, akik szívbol siratták Jézust az O keresztje alatt. Édesanyja, Jánostanítvány, még néhányan, akiknek a nevét nem tudjuk, de nagyobbrészt olyan emberek vették körül a haldokló Jézust, akik gúnyolták és csúfolták, tagadták istenfiúságát és azt, hogy O Izráel megmentoje. Három nagyobb csoportra oszlott ez a tömeg.

Beszél itt a szentíró a sokaságról, az arra járókról, akik maguktól mentek ki a városfalon kívülre, hogy végignézzék Jézus Krisztus megfeszítését. És voltak a tömegben olyanok is, akiket felbéreltek arra, hogy ott, akkor, amikor elítélték Jézust, s felteszi Pilátus a kérdést, hogy kit engedjek szabadon: a názáreti Jézust vagy Barabbást, a közönséges gonosztevot, a bunözot, akkor kiabálják, ordítják, arra az értelmes kérdésre, hogy mi rosszat tett, azt az értelmetlen választ, hogy: Feszítsd meg! De lehettek a sokaságban olyanok is, akik virágvasárnapon hozsannáztak, éltették Jézust, dicsoítették most ugyanazok az emberek kiabálták, hogy feszítsd meg, és szenvtelen arccal végignézik Jézus kivégzését, halálát.

Aztán ott voltak a fopapok és az írástudók, és a harmadik csoport mindössze két emberbol állt, ahogy itt Márk leírja: a két latorból, akiket Jézus jobb és bal oldalán feszítettek - buneik miatt - keresztre.

Az arra járók - ez az elso csoport -, így olvassuk: gúnyolták és csúfolták Jézust. Közismert módon fejezték ki az indulatukat. Csóválták a fejüket - több helyen beszél errol a Szentírás, hogy ez egyfajta gúnynak a kifejezése is. A felbérelt és a felboszített tömeg felkapott egy mondatot, amit maga Jézus mondott: (Jn 2,19-ben is olvashatjuk ezt) "Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem."

A Golgota hegyérol lehetett látni a jeruzsálemi templomot, azokat a csodálatos épületeket, amelyeket évtizedeken keresztül építettek. Emberileg nézve valóban lehetetlen, sot, nevetséges volt ilyet mondani: "Romboljátok le ezt a templomot (amit évtizedeken át építettek), és én három nap alatt felépítem." De tudjuk azt a Szentírásból, hogy Jézus a saját testének templomáról beszél, és nem az épületrol. Lerontása a keresztre feszítés volt, felépítése a feltámadás. De olyan tipikus, ami történik. Az emberek hallottak egy mondatot, vagy talán még inkább mondtak egy mondatot lazán idézve, vagy elferdítve, valamit hozzátéve, amit állítólag a názáreti Jézus mondott, de egészen más megvilágításba, ferdítésbe ágyazva, mint amiért és ahogyan Jézus azt mondta.

Jézus keresztje alatt elhaladók tulajdonképpen hiábavalósággal vádolják Jézust, ezért csúfolják. Tegye meg azt a nagy mutatványt, hogy lerombolja a templomot, és felépíti három nap alatt, és akkor mindent elhiszünk neki, amit eddig tanított, mondott vagy tett.

A másik, amit mondtak: ha megmented magadat, akkor majd hiszünk neked, ahogy megmentettél másokat is. Ha most, amikor igazán nagy bajban van Jézus, haldoklik, mint egy gonosztevo, keresztre feszítve, ha most nem mutatja meg isteni hatalmát, ha most nem derül ki, hogy megteszi azt, amit kérünk, akkor biztos, hogy nem igaz semmi abból, amit addig Jézus mondott és cselekedett. Vagy megteszi azt, amivel gúnyolják, vagy pedig biztos, hogy nem O a Messiás.

Valójában mi jellemzo a hitetlen, Istent káromló emberre mindig? A gúnyolódók, akik gúnyolják a hívoket vagy az egész hitet? Tessék megfigyelni! Mi itt a sorrend? Eloször látni akartak, s aztán akartak hinni. Mutasd meg Jézus, hogy ki vagy te valójában, s ha azt teszed, amit mi követelünk és kérünk, akkor majd elhisszük, hogy az úgy van, ahogyan mondod.

Az igazán hívo emberre mindig az jellemzo, hogy elhiszi azt, amit Isten mond, feltétel nélkül, s annak engedelmeskedni akar. S miközben ezt teszi - Isten kegyelmébol tudja ezt tenni -, aközben megtörténik az a csoda, hogy látni kezd. Meglátja, hogy amit Isten igéje mond, az elso szótól az utolsóig igaz. Fordítva nem muködik. Hadd lássak, és majd hiszek. Hányan mondták ezt a hadifogolytáborokban is. Csak innen vigyen haza az Isten, és majd hiszek benne. Itt mondták egy beszélgetés során, hogy hazahozta oket Isten, és nagyon sokan közülük - nem mindenki -, de nagyon sokan közülük, bár megtörtént, amit kértek, mégsem jutottak ez által hitre.

Olyan megdöbbento az, annyira vakok, hogy nem látják, hogy amit követelnek az éppen akkor történik. Ott a kereszten Jézus lerombolja a testét, és húsvétkor felépíti azt. A szemük elott történik, amit ordítva követelnek, de vakok, és nem látják. Megtörténik a lerombolás, és megtörténik a felépítés. Ok csak gúnyolódni és csúfolódni tudnak, s mivel hitetlenek, ezért vakok, és nem látják a valóságot.

Jézustól a gúnyolódók hatalmának olyan megbizonyítását kívánják, hogy bizonyítsa be, hogy O az Isten Fia, szálljon le a keresztrol. De pont azzal bizonyította, hogy Isten Fia, hogy fönnmaradt, hogy egészen a keresztfának haláláig engedelmes maradt az Atyának. Végrehajtotta a parancsát, elvégezte az ember megváltását. Akkor veszítette volna el Jézus az istenfiúságát, ha engedetlenné válik, ha enged a gúnyolódóknak, és nem engedelmeskedik az Atyának.

Feltételt soha, senki nem szabhat Jézusnak. Jézus személyén alapuló keresztyén hitnek pont az az alapja, hogy mindazt elhiszi, hiszi, amit a Szentírás Jézusról tanít.

Az igazán hívo ember nem ellenorizni akarja a Szentírás állításainak a valóságát és igazságát. Nem megkérdojelezni akarja, hanem megtenni azt, amit az Isten mond. Engedelmeskedni akar, mert tudja, hogy számára az az élet maga, hogy teljesíti Isten parancsát, betölti azt, amit Isten mond.

Végül is a gúnyolódók kísérlete arra irányul, hogy elválasszák Jézust az Atyától, hogy megtörjék azt a szent és tiszta közösséget, ami mindvégig megmaradt. Egy ponton roppan meg ez, amikor az Atya elfordul azért Jézustól, és Jézus magára maradt, mert magára vette a mi buneinket, és az Isten elfordult tole.

Nagypéntek óta egészen máig sok vonatkozásban nem változott semmi sem. Ma is vannak olyanok, akik pontosan úgy bánnak az egész hit kérdésével, s magával Jézus személyével, ahogyan ott, akkor a gúnyolódók és a csúfolódók. Látni akarják, hogy Jézus szavuk és akaratuk szerint cselekszik. Aztán majd eldöntik, hogy hisznek benne. Eloször teljesítse, hallgassa meg a kérésemet, s aztán majd eldöntöm, hogy elhiszem-e azt, hogy O a Messiás, hogy valóban imádság meghallgató Isten, vagy pedig nem. Vagyis sok templomba járó embernél ma is ez a sorrend. Bizonyítsa Jézus, hogy O az Isten Fia, hogy imádság meghallgató Isten, s majd akkor hiszek benne. Majd akkor elhiszem, hogy O valóban az, akinek az Írások mondják.

Ha meggyógyul a beteg, ha megadja, amit kérek, ha lesz végre társam, lakásom, egészségem, és sok mindent felsorolhatunk, de végül is ilyenkor mindig azt mondjuk: ha Isten Fia vagy. Ugyanazt, amit mondtak a gúnyolódók és a csúfolódók.

Idonként még hívok szájából is elhangozhat ez a mondat. Isten, ha tényleg vagy, akkor segíts már! Oldd meg! Rendezd el! Add meg! Amikor a kérés és az alázat helyett a követelozés szólal meg. Ha szeretnél Jézus, akkor megadnád azt, amiért olyan buzgón imádkozom! S az így gondolkodó és beszélo ember nem veszi észre azt, hogy kreál magának egy olyan Jézust, aki valójában nem létezik, aki nem olyan, mint amit Jézusról a Szentírás tanít.

Nagypéntek óta sokan nem akarnak túl látni a szenvedo, halálra ítélt és keresztfán kivégzett Jézuson. Csak addig jutnak el: meghalt a buneinkért - eddig talán eljutnak -, de nem jutnak tovább, hogy feltámadott azért, hogy mi igazak lehessünk.

Jézus nem olyan, amilyennek gondoljuk, vagy amilyenné szeretnénk tenni Ot. Jézus olyan, amilyennek a Szentírás leírja. És hogyha valaki hittel befogadja Ot, akkor megismeri a valóságos Jézust, aki tényleg imádság meghallgató, aki elmondta, hogy bármit kértek az én nevemben az Atyától, azt megadja. Ha valamit az én akaratom szerint kértek. Ha dicsoítitek az életetekkel is az én nevemet, akkor megkapjátok. Jézus mindig az Isten tervét teljesíti be. Ez ma sincsen másképpen. Jézus ma is munkálkodik. De ma is az Atya tervét teljesíti kinekkinek az életében. Ma sem lehet Ot semmire sem rávenni, kikönyörögni tole. Pogány módon közeledni hozzá, ahogy a pogányok követeloznek az o istenüknél, vagy éppen a kérésük sokszoros elmondása által, megpróbálják rávenni az istenséget arra, hogy teljesítse azt.

Az ember megváltásának a lényege pont abban van, hogy Jézus Krisztus a csúfolódó szavak ellenére is fönnmaradt a golgotai kereszten, és befejezte a megváltói munkát. Meghalt értünk és helyettünk minden bunünkért. És nem hajtotta végre azt sem, hogy rombolja le az épületet és építse fel. Jézus nem a nagy varázsló volt, a nagy mágus, aki letakarja lepellel a templomot, ráfúj és a templom eltunik, mint ahogy soksok hasonló produkciót látunk a TVben.

Jézus az Isten Fia volt, aki az Atya akaratát teljesítette, ezért függött ott ég és föld között, s váltotta meg az embert testének szenvedése által.

Ha ott, akkor Jézus leszállt volna a keresztrol, akkor Istennek rajtunk kellett volna végrehajtania mindnyájunkon - kivétel nélkül - bunünk és buneink miatt a halálos ítéletet. Mert a bunt büntetés kell hogy kövesse Isten igazságos és szeretetteljes logikája alapján.

Aki csak a saját elképzelésére akar támaszkodni Jézussal kapcsolatban, az biztos hogy csalódni fog magában, a saját elképzeléseiben. Jézus mindig azt a tervet hajtja végre, amit az Atya tervezett vele vagy általa valaki mással.

Jézus végképp nem a maga bajával és szenvedésével foglalkozott ott a kereszten, hanem ott is másokért, ott is értünk és helyettünk és miattunk szenvedett. Amikor azzal gúnyolják, bántják, hogy másokat megmentett, most mentse meg magát, és majd hiszünk neki, ezzel is gyalázzák és bántják Ot.

Olyan félelmetes, ahogy újra és újra erre akarják rávenni, és ez tipikusan ördögi. Szakítsd meg a közösségedet az Atyával, tedd azt, amit te tenni akarnál, és akkor majd hiszünk neked. Jézust pont azért küldte el az Atya, hogy a kereszthalála által megmentse az embert. Amikor ez a mondat elhangzott, valójában ezt sugallják: Jézus egy ilyen nyomorult helyzetben muszáj, hogy magaddal törodj! De ami igazán keresztyéni, az olyan értelemben is rendkívüli, hogy inkább törodik a másikkal. Ad mindig a másiknak, vagy legalább is ezt szeretné és ezt teszi is. Nem magával elsosorban, hanem másokkal, a másikkal akar törodni, annak akar adni.

A csúfolódók Isten és az O Fia közé akartak éket verni. Jézus azonban engedelmes volt egészen a keresztfának haláláig. Az O belso élete és közössége az Atyával olyan eros volt, hogy azt semmi sem tudta kikezdeni. Végül is Isten minden hívo keresztyént ilyen eros, belso életre akar elsegíteni, eljuttatni, hogy ezt a belso szívbéli bizodalmat és közösséget senki és semmi ne tudja kikezdeni.

Jézus és az Atya egy volt. Ezért teszi le a lelkét, az egész lényét az Atya kezébe Jézus, amikor meghal. S végül is a halála pillanata is prédikált. Azóta is.

Egy japán halálraítélt írta le az naplójában, halála elott Jézus szenvedéstörténetét olvasta, amikor ezekhez a mondatokhoz ért: Atyám ne ródd fel nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Atyám a te kezedbe teszem le Lelkemet, elvégeztetett. Ez az ember, akit a bunéért kivégeztek, leírja azt, hogy ott, ezen a mondaton, ezeken a mondatokon át kapott világosságot. Ezeken tért meg az Istenhez halála elott nem sokkal. Megértette, hogy a keresztyénség lényegét olvasta. Nem átkozódás, bosszúállás, hanem odatenni az életet az Atya kezébe, ahogyan ezt Jézus megmutatta. Ne ródd fel nekik! Atyám, kezedbe teszem le a lelkemet. Elvégeztetett.

A csúfolódók tehát látni, és aztán hinni akartak, és maradtak hitetlenek és vakok.

A második csoportban a fopapok és az írástudók hasonlóan gúnyolódtak - tudósít Márk evangélista. A fopapok és az írástudók már hosszú ideje visszás érzésekkel figyelték Jézus szolgálatát, munkálkodását, tanítását és cselekedeteit. Azt is, hogy sokakat meggyógyított lelki és fizikai nyomorúságukból. Jézus hirdette az Isten országát. S kiderült róla, hogy O a Messiás, a Megváltó. Nem gyoztes hadvezérként, hanem szelíd és alázatos királyként vonult be Jeruzsálembe. Nem szabadította fel a római megszállás alól a várost, az embereket, de sokakat megszabadított a buneiktol, az istentelen életüktol és a kárhozattól. Ez a szabadítás azonban a fopapoknak és az írástudóknak, a legtöbbjüknek nem kellett. Ok gyoztes királyt, gyozelmes hadvezért akartak és vártak. S Jézus nem illett bele ebbe az elképzelésbe és képbe. O nem gyoztes Messiás volt, hanem alázatos, szelíd király. Még azt is Jézus ellen használják fel, amit elismernek, hogy megtett. Azt mondják, hogy másokat megmentett. Kimondják a valóságot. Másokat megmentett. Ez azonban semmi. Ha most leszáll a keresztrol, akkor majd hiszünk neki. Magát mentse meg, s akkor hiszünk neki. Mindezt maguk között mondják, s aztán mondják Jézusnak is. S mégis, valami egészen hatalmas lelki igazságot mondanak ki. Ha Jézus meg akarta menteni az embert, az emberiséget, akkor nem menthette meg saját magát.

Ha Jézus igazán Megváltó, akkor valójában nem szállhat le a keresztrol. Csak így végezheti el a megváltást. Ez a csoport is arra akarja rávenni Jézust, hogy gondoljon saját magára. Mentse meg magát, s akkor majd hiszünk. Micsoda evangélizációs lehetoség Jézus. Most, itt, a több ezres tömeg szeme láttára leszállsz a keresztrol, egybol megtér talán mindenki. Ezt akarod kihagyni?! Mentsd meg magad! Hányan megtérnek majd Istenhez. Ezt nem lehet kihagyni. De Jézus a küldetését végezte, és ott már nem csodát vagy csodákat akart tenni. Érthetetlen a fopapok számára, hogyha Jézus a Messiás, akkor miért hagy ki egy ilyen helyzetet.

A fopapok és írástudók baja azonban nem Jézus messiási voltát igazoló bizonyítékok hiányában volt, az o igazi bajuk az o hitetlenségük volt. Mivel nem akartak hinni, ezért nem tudtak hinni. S ma sincs ez másképpen. Amikor valaki azt mondja, hogy nem tudok hinni. Tényleg, akar, igazán? Kimondja Jézus: ha valaki cselekedni akarja az Isten akaratát, megismerheti azt. Ha ott van a készség valakinek a szívében, hogy hinni akarja, hogy Jézus valóban a Megváltó, a Messiás, O igazán meghalt minden ember bunéért, ha ezt valaki hinni akarja, az tudni fogja hinni. Mert Jézus megmondta, hogy aki énhozzám jön, azt én semmiképpen el nem küldöm.

Jézus nem szabadította meg önmagát, hogy megszabadíthasson minket. A maga szabadsága és élete sem volt túl nagy ár azért, hogy kimentsen minden benne hívo embert a jelenvaló, gonosz világból.

A legtöbb ember ma is úgy gondolkodik Jézusról, hogy nem mentette meg magát. Nem tette meg ezt az utolsó csodát. Mivel ezt nem tette meg, nem hisszük el, hogy O a Messiás.

Jézus úgy mentett meg minket, hogy nem mentette meg magát. Mikor gondoltuk ezt a maga mélységében végig eloször vagy utoljára? Nem mentette meg magát, hogy megmentsen minket. Bármennyire is az Atya szeretett Fia volt, de a bun jogos büntetése alól nem mentette meg Ot az Atya. Rajta hagyta az ítéletet Jézuson, hogy ne maradjon rajtunk az Isten haragja. Buneink büntetése rajta van, az árat Jézus fizette meg.

A harmadik kis csoport csak két fobol áll, akik gúnyolták Jézust. A jobb és bal oldalán megfeszített két gonosztevo. Oróluk azt mondja a Szentírás, hogy méltán kapták az ítéletet. Rablógyilkosok voltak, ezért halálra ítélték oket. Az egyik hasonlót mond: mentsd meg magadat, ments meg minket is, s majd hiszünk neked. Eloször mind a ketten gyalázzák, s aztán más tudósítás szerint, késobb az egyik azt mondja, miközben figyeli Jézust, miközben hallgatja Jézust, miközben gondolkozik mindazon, ami történt Jeruzsálemben, Izráelben, talán végiggondolta Jézus addigi életét, cselekedeteit, csodáit, halott támasztásait, tanítását, s hallja, hogy imádkozik azokért, akik Ot keresztfára feszítették. S egyszer csak megszólal, és azt mondja - ahogy egy másik evangélium tudósít - Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz a te királyi uralmadba! Miközben figyeli Jézust, megváltozik nem csak a véleménye, hanem az élete is. Lassan megérti, hogy kicsoda Jézus. Hogy O valóban igaz. Az, akinek mondták. A zsidók királya, megmento, szabadító, Messiás.

Akik halálukon vannak, azok vagy búcsúzkodnak vagy imádkoznak - ha hívok -, vagy átkozódnak vagy jajgatnak. Még az is elofordul, hogy semmibe veszik mindazt, ami elott állnak. Sokan gúnnyal akarják a rettegést elnyomni. De az egyik lator eljutott oda, hogy meglátta a maga nyomorúságos voltát, lator életét, s mindazt, ami vár rá, ha ebbol nem tér meg, s kinyitja a szívét Jézus elott. Odafordul Jézushoz, és Jézus nem küldi el. Még ma. Istennek mindig ez a válasza a kereso szívre, hogy itt, most, még ma. Ha kinyitod a szívedet, ha befogadod Jézust, ha elhiszed, hogy érted is meghalt, még ma tied az üdvösség, a megmenekülés az ítélet elöl.

A gúnyolódást abbahagyó lator végül is hitvalló ember lesz. Márk arról tudósít, hogy mind a ketten gyalázzák. Más evangélisták leírják, hogy gúnyolódó, s aztán hitvalló. Ez igazi csoda. Igazi csoda, amikor egy gúnyolódó vagy éppen közömbös vagy csupán vallásos emberbol hitvalló keresztyénné lesz valaki.

Hányan vagyunk itt vajon, akiket ez a lator megeloz, mert o végiggondolta az egész életét, végiggondolta talán Jézus életét, tanítását, s félretette mindazt, amit addig gondolt, becsukta a száját, s abbahagyta a gúnyolódást, s odaadta az egész életét, s rábízta Jézusra. Csúfolódóból hitvalló lett. Kimondja, hogy méltán kaptuk a büntetést, de O, Jézus semmi rosszat nem tett. Kimondja, hogy Jézus igaz, én pedig hamis és bunben fogant ember vagyok. Isten, légy irgalmas nekem, bunösnek!

Ma is, most is kimondhatja sok ember azt: tégy csodát, és majd hiszek neked! De ma is, most is kimondhatjuk a legtöbben, mindnyájan: Uram, hinni akarok, s köszönöm, hogy utána meglátlak téged. Ma is sokan azt mondják, ezen a mai napon is: Jézus, történelmi személyiség volt. Rendes ember. Lehet, hogy csodákat tett. Sok embernek segített, szociálisan érzékeny volt. Igen, O az igazi minta, példa, de hogy Isten Fia lenne?! Régi dolgok ezek, ne foglalkozzunk vele! Ha Isten Fia vagy. Ma is elhangozhat ez a mondat. Itt, és most is.

Isten semmi mást nem szeretne velünk, mindnyájunkkal: közömbösökbol, gúnyolódókból, kételkedokbol hitvallókká lehessünk, hogy bekövetkezzék ez a fordulat az életünkben, hogy hisszük és valljuk, hogy Jézus az Isten Fia, Megváltó.

Látni akarsz, s aztán hinni, vagy hiszel, és meglátod az Isten dicsoségét?

Imádkozzunk!

Istenünk, bocsásd meg nekünk sokféle hitetlenségünket, amikor kétségbe vontuk szavad valóságát, igazságát, vagy csak egyszeruen felülbíráltuk akaratodat. Félre tettük azt, s azt mondtuk, hogy mi tudjuk igazán a jó választ, s cselekedtük azt, ami rossz a te szemed elott.

Isten, légy irgalmas nekünk, bunösöknek! De köszönjük, hogy ezzel az irgalommal találkozhattunk, s találkozhatunk most is, hogy arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten, s buneink büntetése rajta volt.

Kérünk, Urunk, tedd hívové a mi szívünket! Vagy ha már az, akkor még mélyebbé tedd a mi hitünket! Hogy sose mondjunk ilyet, hogy ha, Jézus te vagy, akkor…, hanem higgyük el, hogy mind jó, amit te teszel, s nálad vannak a kérdéseink, a nehézségeink, bajunk, minden nyomorúságunk, s nálad van azokra a megoldás is.

Köszönjük, Urunk, hogy te irgalmasságot cselekszel, és szeretettel bánsz velünk, legyen bármi is egyegy kérdésünkre vagy kérésünkre a te válaszod. Növeld a mi hitünket, kérünk! S hadd váljunk csupán kérdezobol, kételkedobol, hitetlenbol vagy éppen gúnyolódóból igazán hívo keresztyénekké, akik követnek téged, akik hisznek benned, és akik látják ezért a te csodáidat!

Köszönjük, hogy itt, most ez a fordulat végbemehet bárki szívében. Áldunk és dicsoítünk ezért.