Alapige: Róm 15,13

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, magasztalunk téged ígéreteidért. Köszönjük, hogy te nem feledkezel meg egyetlen mondásodról sem és beteljesíted minden szavadat. Köszönjük, hogy így teljesedett be az osi prófécia is, hogy kiárasztod a te Lelkedet minden testre.

Köszönjük a pünkösd csodáját. Köszönjük neked, Jézus Krisztus, megváltó Urunk, hogy másik Vigasztalót küldtél a tieidnek. Áldunk azért, mert valóban nem hagytál minket árván és a te Szentlelkedben te magad vagy jelen azokkal, akik benned hisznek.

Köszönjük, hogy a Lélek ajándékát mindannyian kaphatjuk, akik veled közösségre lépünk. Áldunk téged ezért a kimondhatatlan ajándékért. Oly nagy szükségünk van Urunk mindarra, amit a te Lelked végez el, és amit csak O tud munkálni bennünk. Annyira rászorulunk kivétel nélkül mindnyájan a te vigasztalásodra, biztató, bátorító, erot adó kegyelmedre. Annyira nem találjuk magunktól az igazságot, és köszönjük, hogy Szentlelked elvezet a teljes igazságra. Nem tudunk téged magunktól dicsoíteni, köszönjük, hogy O megtanít erre. Áldunk azért, hogy O gyoz meg minket bun, igazság és ítélet tekintetében. O tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, ha valóban Isten fiai vagyunk.

Könyörgünk, áraszd ki reánk most is a te Szentlelkedet. A te Lelked tüzesítse át az emberi bizonyságtételt. Tegye igévé a gyarló emberi szavakat. Végy munkába mindnyájunkat. Köszönjük, ha már elkezdted bennünk a munkát, s köszönjük, hogy akiben te elkezded be is fejezed. Kérünk, ha még nélküled élünk, vedd kezedbe a mi életünket és formálj minket egészen újjá.

A te teremto, újjáteremto Szentlelkedért könyörgünk. O tüzesítse át most is az igét. Tegye azt számunkra személyessé, meggyozové. Te mindent tudsz rólunk, ismered szükségünket. Kérünk, legyen ez az istentisztelet a te ajándékozásodnak, szabadításodnak az alkalmává. Áraszd ki reánk Lelkedet, szólíts meg minket igéddel, és mi teljes bizalommal és alázattal várjuk, kérjük ezt a te újjáteremto munkádat.

Ámen.

Igehirdetés

Ezen a pünkösdi ünnepen is nagy hálával emlékezünk arra, hogy Isten Jézus mennybemenetele után tíz nappal kitöltötte Szentlelkét elobb az apostolokra, majd mindazokra, akik az o beszédükre hittek Jézusban. Ezek az emberek új természetet kaptak. Az, hogy Isten Szentlelke birtokba vette oket, azt jelentette, hogy a Lélek belülrol kezdte irányítani a gondolataikat. Megerosítette az akaratukat, új célokat tuzött eléjük. Ok minderrol a csodáról teljes természetességgel és nagy bátorsággal beszéltek másoknak is azért, hogy mások is átélhessék ezt.

Beszéltek mindjárt pünkösdkor legfoképpen arról, hogy kicsoda Jézus és mit tett értünk. O valóban helyettünk halt meg a kereszten és szenvedte el Isten ítéletét, ezért nekünk már nem kell rettegnünk Isten igazságos haragjától, sot az O feltámadásával bebizonyította, hogy valóban Isten Fia és neki engedelmes, boldog életet élhetünk. Új életet kaptak ezek az emberek Istentol. Ezt az új életet közvetítette a Szentlélek akkor, és közvetíti azóta is sokunknak.

Aki hittel vallja, hogy Jézus Krisztus az o megváltója és Ura, akinek engedelmeskedni is akar, az kapja a Szentlélek ajándékát. Isten Szentlelke kimondhatatlan nagy lelki gazdagságot ajándékoz azoknak, akik kapták.

Ezek közül a kincsek közül egyrol szeretnék ma szólni. Egy olyanról, ami nélkül nemcsak nyomorúságos, szegény marad az ember, hanem sokszor a kétségbeesésbe, sot a halálba kerget sokakat ennek a hiánya. Ez a kincs pedig a reménység.

Alapigénk Istent a reménység Istenének nevezi. "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által."

Vagyis Isten Szentlelke olyan masszív, megbízható reménységet kínál a Jézusban hívoknek, ami stabillá teszi az életüket. Amely reménységgel bírják az életnek a viharait. Akiben ez a reménység megvan, az nem omlik össze a váratlanul rászakadó csapások alatt. Az tud ellenállni a kísértéseknek, az talpon marad és kiegyensúlyozott marad minden körülmények között. Ráadásul azt ígéri Isten, hogy az ilyeneknek a szívét örömmel és békességgel is betölti. Isten ebbol a reménységbol nem valamicskét, egy kis kóstolót kínál, hanem azt olvastuk: "bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által."

Mérhetetlenül nagy szükség van erre. Sokaknak az életébol ez hiányzik. Fiatalok és idosek egyaránt szenvednek azok miatt a lelki betegségek miatt, amik ennek a reménységnek a hiánya következtében törnek rájuk. Ha csak az elmúlt néhány hét találkozásaira gondolok, szinte kivétel nélkül olyan emberekkel kellett beszélgetnem, akiknek gyógyszerként ezt kellett volna felírni. Ez a reménység hiányzik neked.

Amikor valakire rászakad, hogy egyedül van és egyedül maradt a gondjaival, még megbeszélni sem tudja bizalommal senkivel, úgy érzi összecsapnak a hullámok a feje felett, nincs tovább - mi másra van szüksége, mint erre a fajta reménységre? Amikor valaki amiatt szenved, hogy értéktelennek tartja magát, és úgy látja, hogy mások is annak tekintik, pedig ez senkinek eszébe sem jut rajta kívül, éppen ezért nem lát jövot maga elott, értéktelen, kis senki minek éljen? Amikor nincs az ember elott inspiráló, vonzó cél, mi másra lenne szüksége, mint erre a fajta reménységre?

Amikor csalódott valaki sorozatosan emberekben, esetleg abban is, aki hozzá a legközelebb áll, akire egyszer rábízta az életét, aztán csalódik magában is, és úgy gondolja, hogy csalódott Istenben is, már nem mer többé kockáztatni. Amikor ott ül egy házaspár farkasszemet nézve egymással, és azt mondja az egyik vagy mind a ketto: én már nem tudok benne bízni - mi másra lenne szükségük, hogy megtalálják a kiutat, mint erre a fajta reménységre.

Amikor valaki már nem küzd többé a reá jellemzo rossz szokások vagy bunök ellen, mert reménytelennek tartja ezt a szüntelen csatát. Amikor lemondott arról, hogy szabaddá váljék egy ot megkötözo szenvedélytol vagy függoségbol, mi másra lenne szüksége, mint igazi reménységre?

Amikor jelentkeznek a betegség tünetei s azonnal a kétségbeesett kérdés tör fel belole: milyen indulatú? Vagy amikor hirtelen elveszíti valaki egy szerettét, és gyötri a bizonytalanság, vajon kegyelmet talált-e Istennél és hol van o most? Vagy amikor a nagy világ dolgaival foglalkoznak emberek, és úgy látják, megveszett ez a világ, eszetlenül rohan önmaga elpusztítása felé, mi más gyógyíthatná ki a kétségbeesésbol az embert, mint ez a fajta reménység?

Szükségünk van mindnyájunknak erre a reménységre, amirol a Biblia beszél, és amit a Szentlélek közvetít mindazoknak, akik Jézusban hisznek. Amikor valaki maga elé révedve ezt a két szót kezdi ismételgetni: nincsen remény, nincsen remény… akkor azon az emberen nehéz segíteni.

Ezért szeretném most nagy örömmel hirdetni nektek ezt a pünkösdi örömhírt, hogy Isten nekünk mindnyájunknak igazi, élo, életet mento és életet tápláló reménységet kínál. Jó lenne könyv nélkül is megtanulni ezt a szép pünkösdi ígéretet, ezt az áldást: "A reménység Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által."

Mi jellemzi ezt a reménységet, és hogy lehet ezt kapni?

1. Ennek a reménységnek az elso jellemvonása az, hogy a hívo ember nem valamiben reménykedik, hanem valakiben. Mégpedig nem akárkiben, hanem a mindenható, élo, szent igaz Úr Istenben. Az O szavában, igéjében, ígéreteiben. Ez a reménység az Isten kijelentett igéjére épül. Oreá lehet építenünk, Obenne nem csalódott még senki. Csak erre a reménységre érvényes a Bibliának ez a megállapítása: "a reménység nem szégyenít meg." Aki magában, az összeköttetésekben, a szerencsében reménykedik, meg abban, hogy majd csak lesz valahogy… az biztos, hogy csalódni fog. Aki az Isten igaz ígéreteiben reménykedik és azokba kapaszkodik, az bizonyos, hogy nem fog csalódni. Ezért van tele a Biblia azzal a figyelmeztetéssel, hogy az élo Istenbe vessük reménységünket és ne emberekbe, ne magunkba, ne a szerencsébe.

Az errol szóló sok ige közül csak a 118. zsoltár egy mondatát szeretném idézni, amely azt mondja: "Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint elokelo emberekben bízni."

Eloször csak azt mondja: mint emberekben, aztán hallja az ellenvetést: na jó, nem általában az emberekben, de elokelo emberekben, vezeto pozícióban levo emberekben. Azokban mégis csak lehet reménykedni. O csak odatelefonál és elintézik az ügyemet. Nem: jobb az Úrban, mint akármilyen magas pozícióban levo emberben.

Mindenkiben csalódhatunk. A hozzánk legközelebb állóban is. Önmagunkban is, mert csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerheti azt? Istenben soha nem csalódik, aki valóban ismeri Ot, nem egy maga által elképzelt bálványban bízik, hanem az élo Istenben. Aki ismeri az O ígéreteit, és azokra épít, nem szégyenül meg.

Olyan szomorú, amikor emberek két kézzel megkapaszkodnak valamiben, amirol lehet látni: bizonytalan. Amikor ilyeneket mondunk: majd csak lesz valahogy… Talán ezt is kibírjuk. Meg: hátha utána jobb lesz… Ez mind bizonytalansággal van tele. Aki ismeri Istent és ismeri az O ígéreteit, azokban fogódzik meg, az biztos, hogy nem csalódik. Aki tudja, hogy Isten ismeri a teherbíró képességünket és senkit sem próbál feljebb, mint elszenvedheti, sot a próbákkal együtt a kimenekedést is megadja, hogy elszenvedhessük, az minden újabb baj esetén arra gondol: Uram, nálad már most készen van a megoldás erre. Én pedig lehet, hogy nyögve, nyüszítve, de szent kíváncsisággal várom, hogy most hogyan mutatod meg újra a te hatalmadat, és irántam való szeretetedet.

Isten hatalmas és mindenható, neki nincs lehetetlen. Isten kegyelmes és szeret minket. Mi fontosak vagyunk neki. Ezek olyan "antidepresszáns tabletták", amik a csüggedésbe, kétségbeesésbe sodródó emberen igazán segíthetnek. Ezeket kell nekünk újra és újra bevennünk. Ezekre emlékeztetni magunkat. A hívo ember reménységét Istenbe veti és ismeri az O ígéreteit, egyebek közt ezért is olvassa a Bibliát. Szeretné megismerni, hogy kire bízta magát, vagy kire bízhatja magát még jobban. Mit is mondott O? Mi az, amire hivatkozhatom az imádságomban, amire emlékeztethetem Ot? Nem mintha neki lenne szüksége arra, hogy emlékeztessem saját szavára, nekem van rá szükségem, mert a hitemet, a bizalmamat mindig újra támadja sok minden.

2. Mivel az élo Istenbe veti reménységét a hívo, ezért ez a reménység erot ad neki. Gyakran összekapcsolja a Biblia az Istenbe vetett reménységet az erovel. Csak egy igét idézek most is. Ézs 30,15-ben szomorúan mondja Isten a népnek, amely hitetlen volt, nem Istenben reménykedett, hanem egy politikai nagyhatalomban. Velük akart szövetséget kötni, de dugába dolt minden. Azt mondja Isten: "csendességben és reménységben erosségetek lett volna, de ti nem akartátok". Azt mondtátok: lóra ülve futunk, ezért fussatok, de Isten nélkül kell futniuk.

Csendességben és reménységben. Isten ígéretet adott, hogy megszabadítja oket, ha hozzá ragaszkodnak. Ezt kellett volna várni. Nem volt türelmük kivárni, nem bíztak Istenben. Azt hitték, Egyiptom erosebb, mint Isten. Akkor próbálják ki, milyen eros. Csendességben és reménységben várni az ígéret beteljesedését - ez tette volna erosekké oket.

Miért kap erot az, aki Istenben reménykedik? Azért, mert biztos támpontja van. Olyanba kapaszkodhat, aki nem rendül meg. Ezért használja a Szentírás ezt a szemléletes képet: a reménység jelképe, szimbóluma a Bibliában a horgony. A hajót dobálja a víz, ideoda dobálja a szél, a vihar, de ha leengedi a horgonyt, az megkapaszkodik a fövenyben, valami biztosban a víz alatt, stabilizálja a hajót.

Olyan szép a Zsidókhoz írt levélben ez a mondat, amikor az Úr Jézust hasonlítja ilyen horgonyhoz: "Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, eros bátorításunk van, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az elottünk levo reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és eros horgonya…" (Zsid 6,17-19)

Dobálják a viharok a mi kicsi életünket. Újra és újra átéljük, hogy milyen kiszolgáltatottak és tehetetlenek vagyunk. Mennyi bizonytalan tényezo vesz körül bennünket. Odamenekülünk és megkapaszkodunk, és ez a kapaszkodás az a reménység, amit Krisztusba vetünk, ami a mi életünk eros és biztos horgonya. Obenne kapaszkodhat meg a hívo.

A napokban találkoztam egy házaspárral. Elmondták milyen vihar dobálja most az o családjuk hajóját. Az egyik gyereket az iskolából vitték be kórházba, a másikat az utcán érte baleset. Aznap vitte el a nagyit a mento szintén kórházba. Aznap közölték a férfivel, hogy nem olyan biztos, hogy az év végéig alkalmazzák. Olyan jellemzo volt az a mondat - éppen ketten két különbözo kórházba mentek, így találkoztunk útközben - amit a férfi mondott: Mi most annál inkább kapaszkodunk Jézusba.

Nyilván ott van sokféle szorongás, meg bizonytalanság a szívükben, de nem a kétségbeesés jellemezte oket. Azt mondja: most különös vihar dühöng, akkor annál inkább kapaszkodunk Jézusba. Az O reménységüknek bátorságos horgonya - ahogy itt olvastuk - az élo Jézus Krisztus, akibe meg lehet kapaszkodni. Akit nem látnak, de akiben hisznek, akihez ragaszkodhatnak. Nem tudni, hogy melyik gyerek állapota hogyan alakul, nem tudni, milyen baj várja oket, mikor este hazaérnek, de azt lehet tudni, hogy Jézus él, az övé minden hatalom mennyen és földön, az övéivel van minden napon a világ végezetéig, és nyugodtan rábízhatják magukat, a gyerekeiket, a nagyit, az állást, a kenyerüket, az egész jövojüket. Ilyen gyümölcsei vannak annak, ha valaki élo reménységgel kapaszkodik Istenbe, ha ismeri azt, akibe kapaszkodik. Ha van a reménységnek bátorságos horgonya.

3. Ebbol is kiderül már a harmadik, hogy ez a reménység mindig harc. Szakadatlanul küzdenem kell a saját hitetlenségem ellen. Szakadatlanul harcolnom kell azért, hogy merjek bízni Istenben. Ne kételkedjem az O igazmondásában. Legyen erom kivárni az O szabadítását, és legyek bizonyos abban, hogy nem feledkezik el rólam, hogy O holnap is ugyanaz lesz, akinek tegnap megismertem. Nem fog elkésni a segítséggel. Mindig ilyen aggályok rágják a hitünknek a gyökereit: hátha Isten mégsem olyan hatalmas, mint ahogy azt elvileg hiszem. Hátha elfeledkezik rólam, hátha elkésik a szabadítással. Hátha holnap már nem lesz olyan, mint eddig volt. Nyugodtan törölhetjük ezeket a "hátha" szavakat. A helyükre tehetjük: egészen bizonyos olyan, és holnap is olyan lesz vagy még hatalmasabb, még kegyelmesebb.

Szép példa a hívok atyja arra, hogy mit jelent az élo Istenben reménykedni. Isten Ábrahámnak ígérte Kánaán földjét. Megérkezik és kiderül: foglalt. Ott már laknak emberek. Ot pedig kinézik onnan. Menjen innen a nagy nyájaival, ne legeltesse le azt a kevés füvet, ami az övéké. Ábrahám csendesen vonul egyre délebbre. Nem érti, de bizonyos abban, hogy az a föld az övé. Miért? Mert Isten megmondta.

Aztán Isten azt ígérte: sok utódja lesz. De még egy sem volt, az évtizedek meg haladtak. Most miben bízzék? Nem miben, hanem kiben. Abban, aki ezt megígérte. Hogy fogja megvalósítani? Az az O dolga. Ábrahám dolga meg az, hogy ragaszkodjék az ígéretekhez. Hadd olvassam fel ezt a néhány verset a Bibliából, ahol Pál apostol éppen ezt próbálja megfogalmazni. Idézi Isten ígéretét. Isten megmondta: sok nép atyjává teszlek.

"O pedig hitte, hogy Isten megeleveníti akár a holtakat is és létrehívja a nem létezoket. Reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondotta az Úr. Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendos lévén, elhalt már a saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, sot megerosödött a hitben, dicsoséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelol, hogy amit Isten ígér, azt meg is fogja tenni." (Róm 4,17-21)

Ezt jelenti reménykedni. Honnan tudom? Meg van írva. A tapasztalat azonban mást mutat. Akkor a tapasztalat ellenére reménykedve hiszem, hogy úgy lesz, ahogy meg van írva.

Rendkívül sok erot ad az embernek ez a fajta reménység. Ezt a harcot nekünk mindenképpen vállalnunk kell, mert küzd a reménységünk ellen az a sokféle csalódás, amit már átéltünk. A velünk született aggályoskodás, sokaknak az alapvetoen pesszimista természete. Sokféle látási zavarunk is összezavar minket, amikor csak a rosszat látjuk, vagy elképzelt veszedelmekre gondolunk. Ezeket mind le kell gyozni, mert amirol a Biblia beszél, és amit a Szentlélek kínál a hívonek, nem "csalfa vak remény", hanem ez a reménység lát. Látja Isten ígéreteit, szakadatlanul azokat tartja szeme elott, és az élo Istenre való tekintettel reménykedik reménység ellenére, a keseru tapasztalatok ellenére is.

4. Ezért van az ilyen ember szívében öröm és békesség, akárhogy csapkodnak is a hullámok. Akinek a szívében a csüggedés uralkodik, az szomorú és nyugtalan ember. Akinek a szívében ez a reménység ver tanyát és ez lesz erosebb és meghatározóbb, az átéli azt, amit itt olvastunk: "a reménység Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel."

Az ilyen ember minden helyzetben bizonyos abban, hogy Isten ura ennek a helyzetnek is. Így néz mindig másokra: Isten ad nekik lehetoséget újat kezdeni, változni. Így néz önmagára: Isten elkezdte bennem az O munkáját, de még nem fejezte be, és reménységgel várja, hogy mássá lehessen. Így lát még a halálon túlra is, Istennek arra vonatkozó ígéretei is érvényesek.

Így valósul meg az, amit szintén ebben a levélben, a megelozo fejezetben ír az apostol, "a reménységben örvendezok legyetek". Mert aki reménységét az élo Istenbe veti, az sose süpped bele a nyugtalanító jelenbe, hanem az mindig kilát, akármilyen gödörbe kerül az élete. Jók a kilátásai, mert reménységét az élo Istenbe veti.

5. Az ötödik, amit megemlít alapigénk, hogy mindezt Isten boségesen adja. "Bovölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." Olyan boven, hogy ki is csordul a hívobol ez a reménység és másoknak is tud adni belo. Olyan szépen írja ezt Péter apostol az elso levél 3. részében. "Legyetek készen számot adni a bennetek levo reménységrol, ha megkérdeznek titeket, szelíden és tisztelettudóan." (1Pét 3,13-16)

Legyek kész továbbadni reménytelen embereknek azt a reménységet, amit én is úgy kaptam. Nem kell oket meggyoznöm, csak adjak számot arról, hogy mit kaptam és mit jelent ez nekem. Mit jelent mindig túllátni a láthatókon. Ki az az Isten, akibe a reménységemet vetem. Milyen ígéreteket adott. Különösen bátorító ez a kis áhítatos könyve Spurgeonnak, az Isten ígéreteinek tárháza. Mindennap egy isteni ígéret rövid és gyakorlati magyarázatát adja. Minden napra gyógyszer egy ilyen csüggeszto és kétségbeejto világban, hogy legyen valóban élo reménységünk.

Hogyan lehet a miénk ez a reménység? Szintén Péter levelébol hadd idézzek egy mondatot: "Áldott az Isten, aki újonnan szült minket élo reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által." (1Pét 1,3)

Aki újonnan szült minket. Ez az élo reménység valaminek a következménye. Ha az újjászületés csodája megtörténik egy ember életében, akkor beköltözik a szívébe ez az élo reménység. Isten erre szül minket újjá. Ezt feltétlenül kapja az, aki új életet kapott Krisztusban. Ezért is hangsúlyos Jézus szava: szükséges újonnan születnetek. Ezt a reménységet csak a Krisztussal szoros közösségben élo hívo kapja.

Az újjászületés is a Szentlélek munkája. Mi kell az újjászületéshez? Isten igéje, Szentlelke és a te nyitott szíved. Ebbe ha belehullik az ige, és azt befogadja valaki, a Szentlélek megtermékenyíti az igét, és Jézus élete jön létre egy ilyen magunkfajta, elrontott, reménytelen életu ember szívében. Ez az újjászületés, és akkor kapja az ember az élo reménységet.

Az élo reménység és minden egyéb úgynevezett reménység között pontosan ez a különbség, mint az élo fa meg egy kiszáradt fa között. Az élo fa kapaszkodik, a gyökerein keresztül nyomja fel a nedvességet és a táplálékot. Bírja a viharokat. Sokszor több méter kilengése van egyegy ágnak, de bírja, és ha gyümölcsfa, akkor gyümölcsöt is terem.

Ha ezt a képet tartjuk magunk elott, akkor az említett öt jellemvonást nyugodtan szemléltethetjük egy élo fán. A hívo ember Istenbe veti a reménységét, benne gyökerezik, erot ad neki, eros a törzse a fának. Vállalja a harcot minden csüggedéssel szemben. Az ágakat tépázhatja a szél, de ha erosek, bírják. Megtermi az örömnek és a békességnek a gyümölcsét, mégpedig olyan gazdagon, hogy másoknak is jut belole. Bovölködik a reménységben a Szentlélek ereje által.

Jó lenne, ha ma megtagadnánk Isten elott egy elmondott imádságban minden reménytelenségünket. Megvallanánk, hogy minden reménytelenségünk mélyén bun van. Az a bun, hogy Ot kicsinek tartjuk, mert nem ismerjük igazán, nem bízunk benne. Kérnénk Ot, hogy hadd ismerjük meg egyre jobban, és ezzel az élo reménységgel menjünk tovább az utunkon.

Imádkozzunk!

Istenünk, pontosan ezekre van nagy szükségünk. Sokszor panaszkodunk amiatt, hogy nincs a szívünkben igazi öröm, s próbáljuk megmagyarázni: semmi okunk arra, hogy örvendezzünk. Sokat szenved a környezetünk amiatt, hogy nincs bennünk igazi békesség. Könnyen ki lehet hozni minket a sodrunkból, a béketurésbol. Homályos és torz elképzeléseink vannak a halálon túli valóságról, és téged is tévesen képzelünk el magunknak, ahelyett, hogy keresnénk az igében, ki is vagy te, és engednénk, hogy kijelentsd magadat nekünk.

Köszönjük, hogy kínálod ezt az igaz Istenismeretet. Kínálod nekünk ígéreteidet, s el van készítve nálad mind az a lelki gazdagság, ami a miénk, csak éppen hittel jelentkeznünk kellene érte. Alázatosan jelentkezünk most. Nem akarunk magyarázkodni, senkit nem akarunk vádolni, csak bevalljuk neked: szegények vagyunk, ezeknek a kincseknek a nagy része hiányzik az életünkbol, pedig szeretnénk ezekkel gazdagítani másokat. Szeretnénk, ha reménység lenne bennünk. Szeretnénk kijönni sokféle kétségbeesésbol. Szeretnénk elkerülni a depressziót. Köszönjük, hogy mindennek a lehetosége készen van. Köszönjük, hogy te ezt ingyen, szeretetbol, ajándékként kínálod.

Köszönjük, hogy aki a te Szentlelkedet kapja az újjászületésben, az ilyen gazdag lesz. Könyörgünk hozzád, hogy ez a csoda hadd történjék meg mindannyiunk életében. Sok bajunk van a magunk régi természetével, néha már nekünk is elegünk van abból, akinek születtünk. Teremts minket egészen újjá. Hadd hasonlítson a mi gondolkozásunk, jellemünk, mindennapi viselkedésünk egyre inkább hozzád, megváltó Urunk Jézus Krisztus, hogy csakugyan kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus. Tudjuk, hogy a te Szentlelked viheti végbe ezt a csodálatos munkát. Szeretnénk bizalommal kiszolgáltatni magunkat. Kezdd el, és vidd végbe bennünk mindezt.

Könyörgünk azokért, akiknek most különösen is reménytelen a helyzetük vagy reménytelen a szívük. Emeld fel a tekintetüket, hogy tudjanak benned bízni, s a benned vetett reménységük ne szégyenüljön meg.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért a közelben és távolban, hogy mindnyájan megismerjenek téged. Könyörgünk a gyászolókért, hogy reménységet kapjanak toled és merjenek hinni ígéreteidnek. Könyörgünk egyházunkért: adj lelki megújulást ennek az egyháznak és népünknek is. Könyörgünk ezért a világért, amelyik azt hiszi, hogy nélküled lehet eros. Hadd terjedjen az evangélium és a te Szentlelked adjon erot mindazoknak, akik hisznek benned.

Segíts, hogy mi is ezek közé tartozzunk. Hadd tudjuk személyes bizonyságtételként elmondani: te valóban erosítesz erotlenségünkben, és minden szükségünkben.